, LENGYEL LÁSZLÓ: _
x __Az ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK a KOLTSEGVETÉSI GAZDÁLKODÁSÁNAK
RENDSZERÉRÖL
A költségvetési gazdálkodás rendszere az elmult néhány év folyamán jelentősen fejlődött. A Szovjetunió tapasztalatait felhasználva, a Pénzügy- minisztérium meghatározta a költSégvehés egységes szerkezetif'—rendjét -,- (ága—
zati és alágazati csoportosítás, rovatrend, normarendszer stb'.) s több intézke- , dést hozott —— különösen az 1953. évben -— a vállalati gazdálkodásnak a költségvetés keretében történő ellenőrzéséről. —— Az elért eredmények ellenére a költségvetési gazdálkodás rendszerét korántsem lehet teljesen kielégítőnek, jónak tekinteni. Magában a gazdálkodás rendszerében számos alapvető hiba áll fenn, mely ——-—mind a központi, mind a tanácsi szerveknél —— 'a költség- vetési gazdálkodásban és a számviteli nyilvántartási munkában egyaránt a további fejlődés gátja.
A költségvetési gazdálkodás rendszerében, fellelhető hibákra különös éles—
séggel vetett fényt a M. D. P. III. Kongresszusa. Nagy Imre elvtárs ,,Az állam- igazgatás és a tanácsok feladatai"—ról szóló kongresszusi beszédében 'a küldöt- tek igen nagy helyeslése közepette tárta fel költségvetési gazdálkodásun—k rend-
szerének alapvető hibáit. '
a
I.
A költségvetési gazdálkodás rendszerét 1954. év elölt jellemző alapvető hibák a következőkben foglalhatók össze: ;
1. A költségvetési gazdálkodás túlzottan központosított. A túlzott közpö'n- tosítás a költségvetési szervek nagy megkötöttségéhez, a kellő önálló- ság hiányához vezetett.
A túlzott központosításra jellemző volt pl. a póthiteligénylés rendszere.
A felügyeletet gyakorló minisztériumnak a költségvetésből gazdálkodó legkisebb szerv sokszor egésze—n jelentéktelen összegű póthileligényével is a Pénzügyminisztéríumhoz kellett fordulnia, mert a minisztérium közvetlenül maga foglalkozott valamennyi (mintegy 400) költségvetési cím póthitglígénylésének elbírálásávalfl
"? A költségvetési címek felett felügyeletet gyakorló minisztériumok és országos főhatóságok (az á'. n. költségvetési fejezetek) vezetőinek és a
1) A költségvetés ü. n. költségvetési fejezetekre és költségvetési címekre tagozódik. A' költségvetést a fejezet (minisztérium, főhatóság) általában több .,költségvetési cim"-böl áll. A költségvetési cimek részben
önálló intézmények, részben több azonos feladattal bíró költségvetési intézmény vagy intézkedés (pl. növény—
védelem stb.) összefoglalásai.
LENGYEL: AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZERÉBIÖL 677
tanácsok végrehajtóbizottságainak nem biztosítottak megfelelő jogot a hitelcsoportosításra, vagy megfelelő tartalékot a menetközben fel- merülő kisebb igények kielégítésére. A nehézipari miniszternek például, aki a beruházási tervben több száz millió forint felett rendelkezik,"
a költségvetési gazdálkodás rendszerében 1953—ban nem volt arra joga, hogy az egyik vezetése alatt álló ipari technikumban a hallgatók által elvégzett munka díjazására a technikum jóváhagyott költségvetésén felül 3000 Ft—ot utalványozzon. Ezt az összeget rovatonkénti bontás- ban, megfelelő indokolással ellátva kellett kérnie. —— Vagy a könnyű- ipari miniszter például, akinek a vezetése alatt álló vállalatok több ezer millió Ft—ot fizetnek be a költségvetésbe, 1953. év végén nem tudott az egyik diákszálló fűtésére és világítására még szükséges 31 000 Ft-ot ki- utalni, hanem erre is az előbbiek szerinti formában póthitelt kellett kérnie.
A póthitelkérelmeket ugyanakkor igen sok esetben lassan —— nem egy- szer hónapokon keresztül sem —- intézték el, ami a költségvetési szer- vek gazdálkodását nagymértékben megnehezítette. Az Oktatásügyi Minisztériumnak például a marxizmus-leninizmus jegyzetek költségei- vel kapesol—atos, '1953. május 20-án előterjesztett póthitelkérelmét az
állandó sürgetés ellenére is csak szeptember 16-án intézték el.
Felesleges megkötöttséget, indokolatlan(többletmunkát jelentett mind a gazdálkodó szerveknek, mind a pénzügyi apparátusnak a hitelnyitás
rendszere is. _
'A költségvetési címeknek a részüldre már a költségvetésben jóváhagyott negyedévi hitelek megnyitását is külön kellett kérniök (rovatos részle- tességgel). Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a PénZügyminisztérium negyedévenként több tízezer számadatot kért be a költségvetési szer- vektől és vizsgált felül abból a célból, hogy a tervben már egyszer 'úgyis jóváhagyott hitelkeret megnyitását ,,engedélyezze".
2. A bürokráciát növelte a költségvetés szerkezetének bonyolultsága, a rovatok, tételek és altételek túlzott részletessége és közgazdasági szem—
pontból helytelen csoportosítása. '
1952-ben például 51, 1953-ban pedig 36 kiadási rovatra tagozódott a költségvetés. Mindez a tervezésben és számviteli munkában igen sok felesleges többletmunkát vont maga után, de ezenkívül magát a költ- ségvetési gazdálkodást is jelentősen megnehezítette.
Az egyes rovatok között hitelátruházást ugyanis —-— akármilyen alsót—
fokú szervről és akármilyen kis összegről volt is szó —— csak a Pénzügy—
minisztérium engedélyével lehetett végrehajtani. Az Általános Gépipari Minisztériumnak például 1953—ban az épületek karbantartására, fű- tésre és világításra (a 10. rovaton) előirányzott összegen felül további 30000 Ft-ra volt szüksége. Erre az összegre póthitelt kellett kérnie, jóllehet a szolgáltatásokra (a 16. rovaton) előirányzott összegnél 300 000 Ft—ot megtakarított.
Az elmondottakból olyan következtetés is levonható lenne, hogy a Pénzügyminisztérium a költségvetési szervek pénzgazdálkodását szi- lárdan kézben tartva irányította. Ez a következtetés azonban koránt- sem felel meg teljes egészében a valóságnak. A költségvetési gazdálko—
dás túlzott központosítása és ebből adódóan a költségvetésből gazdál- kodó szervek nagyarányú megkötöttsége ugyanis csak látszólag jelen-
2 Statisztikai Szemle
679 " '
LENGYEL ' LAszLo -tette a gazdálkodás szilárd kézbentartását. A költségvetésben jóvá—
hagyott összegek tervszerű felhasználásával, azzal, hogy az állam által rendelkezésre bocsátott pénzösszegeket a gazdálkodó szervek a tervben lerögzített feladatokkal arányosan vették-e igénybe, illetve használták-e.
fel —— már sokkal kisebb mértékben törődött a minisztérium. Gyakor—
latilag ez azt jelentette, hegy néhány ezer forintos póthitel engedélye—
zése ,,komoly gondot" okozott a minisztériumnak, de —— talán legfő—
képpen azért, mert nem egyszer ilyen, népgazdasági szempontból kevésbbé jelentős ügyek intézésével volt elfoglalva —— azzal sokkal kevesebbet foglalkozott, hogy a tíz— és százmillió forintos összegeket mire, hogyan, a takarékos gazdálkodás követelményeinek megfelelően használják-e fel a költségvetési szervek vagy sem. -—— Még 1954. I.
negyedévében is előfordult, hogy például a Népművelési Minisztérium irányítása alatt álló vidéki színházak a költségvetési kiadási előirány—
zatukat 970/d—ra teljesítették s ugyanakkor 140 táj és 3 székhelyi elő—
adást nem tartottak meg. Ennek következtében az 1 előadásra esö költség a tervezettnél lényegesen _— több mint 160/0- kal ——— magasabb * volt, azaz a feladatok elmaradása jelentős önköltségemelkedést vont maga után.
. A költségvetést, mint tervet is —— éppen az elmondottakból következően túlzott részletességgel kellett a költségvetési szerveknek összeállítaniok. — A terv összeállításán kívül —-— a költségvetési gazdálkodás túlzott köz—
pontosításának és a megkötöttség fenntartásának ,,biztosítására" ——
feleslegesen nagy részletességgel történt a költségvetés jóváhagyása is.
A minisztérium részére axnépgazdasági tervben jóváhagyott mutatók száma sok helyütt alig —— és van rá eset, hogy egyáltalán nem ——
haladja meg a minisztérium, mint költségvetési fejezet részére az ú. n.
költségvetési tárcafüzetben jóváhagyott mutatók számát. A Könnyű-H ipari Minisztérium ipari tevékenységére vonatkozóan (beleértve a ter—
melési tervet változatlan és folyóáron, cikke'nként, a munkaügyi-, mű—
szaki fejlesztési-, export—x, önköltségi— és önköltségcsökkentési tervet) 1953. évre jóváhagyott mutatók száma a 3500—4000 között mozog, a költségvetési gazdálkodásra vonatkozóan pedig (holott a költségvetési szervek kiadásai a minisztérium összes kiadásainak csak mintegy 5——
60/0a) több mint 3000 mutatószámot hagytak jóvá
A túlzott részletesség mellett nehézségeket jelentett az is, hogy a költ—
ségvetési előirányzatokat nem egyszer megalapozatlanul, már olyan időben össze kellett állítani, amikor még a tervídőszak feladatait sem ismerték a költségvetési szervek. Sokszor már olyan időben el kellett készítenie a következő— évi kiadási előirányzatot pl. egy kórháznak, amikor mréglazt sem tudták,, hogy a következő évben hány ággyal fog bővülni a kórház, vagy pl. egy technikumnak, amikor a következő évi beiskolázási programm nem volt ismert.
A népgazdasági terv és a költségvetés közötti összhang hiánya miatt a költségvetési előirányzatok összeállítását igen sok munkamenetben
kellett a szerveknek elvégezniük. De gyakran kellett módosítani (pót-
hitellel, illetve zárolással) a már jóváhagyott költségvetést is abból a célból, hogy azt a népgazdasági tervben rögzített feladatokkal össz-
hangba hozzák. A korábbi évekkel szemben feltétlenül van javulás
;;
AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZEREROL A 679
ezen a téren is, de még 1953—banIS a költségvetési kiadásokhoz viszo- nyítva a póthitelengedélyezés 11 ,40/o-ot, a zárolás 8, 6% -ot tett ki.
:—A költségvetési gazdálkodás rendszerének túlzott központosítása, a költségvetés szerkezetének túlzott részletessége, valamint az, hogy a ,
* , póthitel-engedélyezés rendszere is annyira bonyolult volt, —— az esetek _ többségében ösztönzőleg hatott a költségvetési gazdálkodó szerveknél arra, hogy előirányzataikat túlméretezetten állapítsák meg és terjesz- szék elő jóváhagyásra. A gazdálkodás ugyanis annyi megkötöttség közepette folyt le, hogy a szé?vek igyekeztek az egyes rovatokon elő- irányzott összeget minél lazábban jóváhagyatni abból a célból, hogy * az egyes rovatokon felmerülő előrelátott szükségleten kívül, az előre nem látható kisebb-nagyobb kiadásaikra is mintegy tartalékot képez- zenek maguknak. Ez az egyes gazdálkodó szervek által önmaguknak a legtöbb rovaton történő tartalékképzés ,,szabadabb", de a takarékos- ság szempontjainak egyáltalán nem megfelelő gazdálkodást biztosított a költségvetési szervek számára. Módot adott erre az is, hogy a költség- vetési normák alkalmazása nem volt megfelelő, a mérőszámok jó- néhány területen nem voltak kifejezőek. *
* *
A költségvetési gazdálkodás rendszerében az előbbiekben ismertetett alapvető hibák még fokozottabban éreztették hatásukat a községi járási és megyei tanácsok gazdálkodásában. A megkötöttség —— ha lehet ——a taná- csoknál még nagyobb volt, mint a központi szerveknél
Továbbb nehezítette a tanáési szervek gazdálkodását pénzügyi téren is, ——
mint ahogy Nagy Imre elvtárs már említett kongresszusi beszédében erre rámutatott —— az, hogy ,, . .az egyes minisztériumok. . az utasítások és rendeletek özönével árasztják el a helyi tanácsok végrehajtó szerveit A Pénz—
ügyminisztérium 1954. I. negyedében 387 utasítást adott ki. ***)
*
Meg kell itt jegyezni, hogy a költségvetési gazdálkodás rendszerének, a költségvetés szerkezetének hibáit felismerve, egy 1953. év végén megjelent minisztertanácsi határozat (514/7/0/1953. M. T. sz. ,,A miniszteri ügy- körök egyes kérdéseiről") 10/0--os hitelátcSoportosítási jogot adott a költség- vetési fejezetelk vezetőinek Ez a határozat volt az első —— bár kis lépés ——
a költségvetési szervek önállóságának, felelősségének szélesítése felé.
A Pénzügyminisztérium 1954. márciusában megjelent utasítása (31——
10/1954. I. b,,sz.) már a Minisztertanács határozatánál nagyobb (az évi elő- irányzat 39/o—ig terjedő) jogkört biztosított a minisztériumok és főhatóságok vezetőinek, ugyanakkor azonban egyes területeken a minisztertanácsi 'hatá— . rozatban foglalt jogkört szűkítette is. Az MgT. határozata szerint ugyanis három (bér—, anyag- és egyéb jellegű) rovatcsoporton belül —— az élelmezésre előirányzott kiadások kivételével —— végrehajtható volt az átcsoportosítás.
A minisztériumi utasítás azonban például a bérjellegű kiadásokon belül szü-_
kíti a jogkört, mivel kimondja, hogy ,,A 01 és 02 rovatokS) és egyéb rovatok előirányzatai között átcsoportosítás nem hajtható végre. A 01 és 02 rovatok előirányzatát tehát más rovat terhére vagy javára emelni, illetőleg csökkenteni nem szabad".
2) A Magyar Dolgozók Pártja III Kongresszusának rövidített jegyzőkönyve, Szikra, Budapest, 1954.
255. old.
3) 01 rovat —— állományba tartozók bél-alapja.
02 rovat : állományon kívüliek bél-alapja.
2$
LENGYEL LAS
A negyedéves hiteinyitás bürokratikus módszerének megszüntetésére is hozott intézkedéseket 1954—től kezdődően a minisztérium: 1954. elejétől a költségvetésben jóváhagyott negyedéves kiadási előirányzat Hola—át auto- _ matikusan megnyitják a költségvetési címek részére, most már nem rova- L, tionként, hanem címenként egy összegben. A kiadási előirányzat 250/o-ára tehát még a jövőben is külön hiteligénylést kell benyujtani. Ezek az intéz- kedések egyszerűsítik a pénzüg i apparátus munkáját és feltétlenül könnyí—
tést jelentenek a költségvetési sz rvek részére is. * %
Az említett rendelkezésekkel azonban még természetesen távolról sin—
csenek végrehajtva azok a célkitűzések, amelyeket a költségvetési gazdálko- dásban fennálló hibák feltárása után a M. D. P. III. Kongresszusa kijelölt. ' Ezért feltétlenül szükséges, hogy pénzügyi szerveink —- elsősorban a Pénzügyminisztérium —— fokozott figyelemmel foglalkozzék a racionalizálási munka során a költségvetés egyszerűsítésével, a költségvetés tervezésével és vggrehajtásával kapcsolatos bürokrácia felszámolásával, a köaltségvetési szer- vek gazdálkodásának *megkönnyitésével és megjavításával. '
Az államigazgatás központi szervei költségvetési gazdálkodási rendszeré- nek egyszerűsítésével kapcsolatban lényegében négy főkérdéssel kell fog—
lalkoznunk: ' t
1. * a költségvetési tervezés;
2. a költségvetés szerkezete (a költségvetési cimek összevonása, rovatok,
tételek és altételek számának csökkentése);
3. a hitelnyitási és hitelátcsoportosítási jogkör s végül 4. az ellenőrzés és beszámolás.
*
11.
A költségvetés tervezésének megkönnyítése és megjavítása érdekében egyik legfontosabb feladat a költségvetés és a népgazdasági tervek összhang- jának biztosítása egyrészt a terv és költségvetés azonos munkafázisokban történő elkészítésével, másrészt a részlettervek és tervfeladatosk egységes
kijelölésével. " )
A költségvetés és a népgazdasági tervek összhangjának biztosítása már a megelőző években is a tervező munka egyik legfontosabb alapelve volt, azon—
ban a gyakorlati munkában ezt az alapelvet sem a Pénzügyminisztérium, sem az Országos Tervhivatal, sem pedig az egyes szakminisztériumok (főha—
tóságok) nem tartották be,,kellő mértékben. , %;
Szükséges lenne tehát a költségvetés és a népgazdasági tervek elkészí- tésének összhangját biztosító intézkedéseket mielőbb kidolgozni, meghatá- rozva az egyes tervező szervek részletes feladatait, az egyes munkafázisok határidőit, továbbá a fenti alapelv megsértésének jogkövetkezményeit.
Ez annál is inkább szükséges, mert pl. az 1954. évi költségvetés elkészí—
tésekor a munka elhúzódásán túlmenően igen sok többletmunkát jelentett az, hogy az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium még a határidők összehangolt előírásával sem teremtették meg a költségvetés és a népgazda- sági terv közötti szükséges összhang alapját. _A költségvetés elkészítését nagy—
mértékben megnehezítette az is, hogy a Pénzügyminisztérium és az Orszá- gos Tervhivatal az egyes feladatok förintigényét más és más összegben hatá—
rozták meg. Pl. a költségvetés tervezéséhez szükséges árakat nem egy eset- ben különbözőképpen állapították meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az
AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZERÉRÖL 681
1954. évi költségvetést 1953. májustól 1954. februárjáig igen sok központi szerv csak 6—8 munkamenetben állíthatta össze.
Az indokolatlan többletmunkán túlmenően az összehangoltság hiánya érezteti hatását abban is, hogy pl. 1954. I. negyedévére a költségvetési szer- vek részére a minisztérium igen laza költségvetési előirányzatot terjesztett
a Minisztertanács elé jóváhagyásra.
, Ezt alátámasztja az, hogy a Minisztertanács, által az I. negyedévre, az országgyűlési jóváhagyásig a gazdálkodás alapjául elfogadott költségvetési kiadási előirányzatot a költségvetési fejezetek több mint 70%-a 900/0 alatt használta fel. (Aközponti szervek kiadási előirányzatukat 1954. I. negyed-
évében 9O,80/0—ra teljesítették.)
A minisztériumok (országos főhatóságok) százalékos megoszlása az 1954.
I. negyedévi kiadási előirányzat teljesítése szerint:
- ' '
Minisztériumok Tervteljes1tes %—a
megoszlása %-ban
70 alatt ... 9,4
70—80 ... A ...*. 9,4
80——90 ... 53,1 90—100 ... ,25,0 100 felett ... 3,1
: , ( Összesen: 100,0
A kiadási előirányzat fentiek szerint alakuló teljesítéséhez temészetesen hozzájárultak a rendkívül kedvezőtlen időjárás, a_szállítási nehézségek, az áramhiány stb. is, melyeknek következtében a költségvetési szervek beszer—
zéseik egy részét nem tudták teljesíteni. A nagyarányú lemaradás azonban elsősorban a laza előirányzatok és nem a költségvetési szervek takarékos gazdálkodásának a következménye. Ellenkezőleg, ilyen teljesítés mellett semmiképpen sem állítható, hogy a költségvetési intézmények jelentős része a negyedév folyamán takarékosan gazdálkodott.
Arról, hogy az első negyedévi kiadási előirányzatokat több helyen túlmé- retezetten állapították meg, az egyes minisztériumok (főhatóságok) maguk is beszámolnak az első negyedévről készült szöveges beszámolójukban.
Építésügyi Minisztérium *beszámolójelentésében olvasható például: ,,Az 1954. I. negyedévi beszámolójelentés alapján a címek gazdálkodását részle- ,, teiben is felül kívánom vizsgálni. Különös tekintettel arra, hogy mérőszám változás következtében vagy más indok alapján jelentkező megtakarítás zárolására, továbbá a laza tervezés miatt jelentkező bevételi terv felemelésére ' javaslatot tehessek".
Közlekedés- és Postaiigyi Minisztérium indokolása szerint: ,,Az ütemezett negyedévi előirányzattal szemben a költségvetési intézmények igénylései alap—
ján a Pénzügyminisztérium 24.475/m Ft—ot bocsátott ténylegesen rendelke- zésre. Ezzel szemben a felhasználás 19.751/m Ft, ami a kiadási előirányzat 80.70/o—os teljesítésének felel meg. Ez a mutatószám rávilágít arra, hogy a rövidebb időszakokra vonatkozó költségvetési tervezésünk is bizonyos mér- , tékben lazaságokat tartalmaz".
Népművelési Minisztérium beszámo'lójelentésében a következőket írja:
,,Az első" negyedévi felhasználás alapjánúgy látszik, hogy a művészeti fő-
'682b ' , , __ 4 ' ' 'mmnmzm
iskolák költségvetési előirányzatában hitelfeleslegekrvannak". A beszámolóból kitűnik, hogy egyedül az Iparművészeti Főiskolánál mintegy 230 OOOth-os
(kb. 140/0) maradvány mutatkózik tervezési (hiba folytán. Hitelfelesleget állapít meg a beszámoló több más intézménynél is. így pl. a művészeti és egyéb középfokú oktatási intézményeknél, továbbá azeOrszággyűlési Könyv—
tárnál, a zene- és táncművészeti feladatok címnél. ,A Tömegkulturális fel- adatok gyüjtőcimre vonatkozóan a beszámolóban a következők olvashatók:
,,A' negyedévi felhasználásból következtetve a gyűjtőcirn évi előirányzata (elsősorban a népművelési céloknál) túlzottnak látszik." —
Népköztársaság ügyészsége fejezet indoklása szerint; ,,az ügyészségek. . . irányvonalának keresztülvitelét a negyedév folyamán kellő mértékben rendel—
kezésre állógpénzügyi fedezet támogatta." A továbbiakban pedig "különösen
a szolgáltatások előirányzatának negyedéves ütemezése volt túlméretezett". t *
' *
A költségvetési kiadási előirányzatok túlméretezettségéne'kűmegszünteté- sét, az előirányzatok realitásának biztosítását a Pénzügyminisztérium nagyon
.helyesen a gazdálkodó minisztériumokkai (főhatóságokkal) karöltve kívánja
biztosítani. Ennek a törekvésnek egyik megnyilvánulási formája az, hogy a költségvetési szervek közötti munkaverseny értékelésénél is figyelembeveszik, hogy reálisan fes'zíttettek vagy lazák voltak-e az előirányzatok.
Azt a módszert azonban, amivel ezt az értékelést elvégzik, nem csupán
helytelennek, hanem károsnak kell tekinteni.
A Közalkalmazottak Szakszervezete és a Pénzügyminisztérium által _ kidolgozott rendszerben a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos munká—
latokat a következők szerint is értékelni kell:
,,d) Felhasználási teljesítés a negyedév folyamán ténylegesen rendelke- zésre álló hitelekkel szemben:
900/o—os teljesítésnél' 0 pont
900/o-on felüli teljesítésnél minden elért teljesítés
lo/dfután— ... 4-1 pont 90W0-on aluli teljesítésnél teljes lo/d-onként . . . . —-—1 pont."
A költségvetési szervek között folyó munkaverseny értékelésénél ennek a pontnak az alkalmazása —— véleményem szerint _— csak igen kismértékben A eredményezheti azt, hogy a költségvetési fejezetek előirányzataikat a tényle- ges szükségletnek megfelelően, az általuk végrehajtandó feladatokkal Vará- nyosan, minden túlzás, lazítás nélkül terjesszék elő jóváhagyásra. Ilyen versenypontnak a kitűzésével a minisztérium és a szakszervezet sokkal inkább _ arra ösztönzi a_költségvetési szerveket, hogy ha laza volt is az előirányzatuk) ha az általuk végzett feladattal arányosan nem is kellene annyi pénzt fel—
használniok —— költgék el a megtervezett és rendelkezésükre bocsátott hitele-u ket. A munkaversenyben ilyen versenypontnak a kitűzése nagymértékben akadályozza pártunk politikáját, a kormányprogramm célkitűzéseinek végre-
' hajtását. , *
s *
A tervezési munka hibáit jelzik a költségvetés bevételi oldalán az ü. n.
tárcabevételek (pl. a költségvetésből gazdálkodó szervek működéSi bevételei) teljesítési adatai is. 1954. I. negyedévében pl. a tárcabevételek tervét 250/o———- . 7880/o—között teljesítették az egyes minisztériumok és főhatóságok.
KAZ ALLAMIGÁZGATÁSI SZERVEK, KÖLTSÉGVETÉSI *RENDSZERÉROL , , 683
A minisztériumok (országos főhatóságok) százalékos megoszlása az 1954. ' I. negyedévi tárcabevételi előirányzat teljesítése szerint: x
Tervteljesítés %—a . mglálslílzfiííugglán
50 alatt ... 9,4 50—100 ... 34,3 IDO—150 ... 31,3 150—200 ... 15,6 200 felett ... 9,4
Összesen: 100,0
*
Az eddigi tervezési, munkák során az előterveket 'ú. n. mérlegsoros bón- tásban (pl. bér, anyag stb.) kellett elkészíteni. Ez felesleges munkát jelentett, annál is inkább, mert az előtervek elkészítésének időpontjában legtöbb szerv még nem ismerte a következő évi mérőszámok alakulását és így a mérleg- soros bontású előtervnek nem volt meg a kellő alapja. Helyesebbnek látszik az a célkitűzés, hogy az előterveket a jövőben csak mutatószámok alapján készítsék el a költségvetési szervek (pl. a technikumokhan egy tanulóra jutó költség .
Hasonlóan felesleges többletmunkát jelentett az anyagtervek elkészítése.
A legtöbb gazdálkodó szerv anyagfelhasználása kicsi és központilag tervez- hető. Kétségtelen könnyítést jelent, hogy a kis anyagfogyasztású költségvetési szerveknek —— a költségvetési szervek többségének —— a jövőben nem kell anyagtervet készíteniük. A nagy anyagfogyasztású költségvetési intézmények- nél pl. a kórházaknál —— természetesen a jövőben is indokolt a részletes uanyagterv elkészítése.
Feleslegesen sok munkát jelentett — elsősorban a minisztériumi fő—
'könyvelőségek részére —— a túlzottan részletes költségvetési tárcafüzetek össze- állítása. Nem egy minisztérium (fejezet) tárcafüzete többszáz oldalt tett ki.
Pl. a Népművelési Minisztérium tárcafüzete 504, a Földművelésügyi Minisz- térium tárcafüzete 372 oldalas volt. A tárcafüzetek nem egyszer egészen minimális összegek részletezését tartalmazták. Pl. a Földművelésügyi Minisz- térium 1953. évi tárcafüzete a Halászat cím kiadásainál 300 Ft kéményseprési díjat—, 190 Ft 'irodabútor felújítást, 200 Ft postafiók bérletet stb. sorolt fel.
A rendkívüli nagy részletezés a tárcafüzetet teljesen áttekinthétetlenné tette és felesleges többletmunkával terhelte a költségvetési apparátus dolgozóit. Helyes tehát a költségvetés észszerűsítésénél az aeélkitűzés, hogya tárcafüzeteket _ jelentősen egyszerűsítsük és a felesleges részletezéseket elkerüljük. Az egysze—
rűsítés jelentősen áttekinthetőbbé teszi a tárcafüzeteket és egyben kidombo—
rítja azok okmányjellegét is. _
III.
Mind a tervezést és a végrehajtást, mind pedig az ellenőrzést megnehezíti ,,a címek, rovatok, tételek és altételek nagy száma. Még 1954-ben is 23 kiadási
,rovatra, 102 tételre és 213 altételre tagozódik a költségvetés.
A költségvetés túlzott részletessége
a) megnehezíti a költségvetési szervek kellő önállóságának érvényesü- lését;
684 ' ( , * LENGYEL LÁSZLÓ'
b) megnehezíti, mind a tervezés munkáját, mind pedig a költségvetés végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését;
;; a költségvetési eszközök túlzott szétforgácsolásához vezet.
indezek miatt indokolt a címek és a rovatrend további összevonása (A Szovjetunió állami—költségvetése kevésbbé részeltes).
, A címek, rovatok összevonása jelentősen egyszerűsítené a költségvetés
szerkezetét. '
A rovatok összevonásánál azonban—(szigorúan ügyelni kell arra, hogy az összevonás ne mechanikusan, hanem a rovatok tartalmának figyelembevéte- lével történjék meg. A jelenlegi (1954. évi) rovatrend a túlzott részletesség mellett a helyes csoportosítás elvének sem felel meg:
1. jelenleg is vannak olyan rovatok, melyek személyi és dologi kiadásokat összevontan tartalmaznak. (Ilyenek az ,,Alkalmazottak jóléti intézmé- nyeinek támogatása" és az ,,Egyéb támogatás" rovatok);
2. azonos kiadási fajták még mindig különböző rovatokon jelentkezhet- nek, pl. az élelmezési kiadások 5 rovaton, a karbantartás 3 rovaton, a szolgáltatás 3 rovaton stb.
Különösen a jelenlegi 40-es ,,Alkalmazottak jóléti intézményeinek támo- gatása" és a 42—es ,,Egyéb támogatás" ro'vat torzítja a kiadások helyes cso—
portosítását. A 40-es ,,Alkalmazottak jóléti intézményeinek támogatása" rovat túlnyomórészt intézményeket, (bölcsöde, napköziotthon, üdülő) foglal magá—
ban. Ez, a rovat egy összegben tartalmazza a bölcsődék stb. bér- és anyagjel- legű kiadásainak döntő részét. 1953-ig az ezen a rovaton összefoglalt intézmé—
nyek helyesen mint külön költségvetési intézmények szerepeltek. 1953-tól azonban a Pénzügyminisztéríum utasítására kikerültek a költségvetés meg- figyelési köréből és dolgozóik létszáma, továbbá az itt kifizetett munkabérek nem szerepelnek az államigazgatás létszámában, illetve béralapjában. A minisztérium intézkedése következtében az államigazgatás létszáma és bér—
alapja látszólag csökkent. Ez megtévesztő. A létszám és béralaphoz hasonlóan nem figyelhetők meg külön az anyagjellegű kiadások sem ezeknél az intéz-
ményeknél. (
Amennyiben a rovatrend célja/elsőlegesen az, hogy a költségvetési szervek a népgazdasági mérlegek adta lehetőségen túl pl. ne fizethessenek ki több bért vagy ne vásárolhassanak több anyagot —— a gyakori és felesleges átcso- portosítások csökkentése céljából —-— helyesnek látszik a jelenlegi 23 kiadási rovat helyett 9 rovat alkalmazása. Az így leegyszerűsített rovatrend egysége- sen alkalmazható lenne mind az államigazgatás központi, mind pedig helyi
szerveiben. _
Az összevonás annál is inkább indokoltnak látszik, mert a rovatrend eddigi, rendkívül nagy részletessége miatt nem volt lehetőség arra, hogy (_a költségvetés egészét kiadási fajtánként —— rovatonként —— megfigyelhessük.
Rovatonkénti részletezésben csak a költségvetés központi szerveinek kellett kiadásaikról (és költségeikről) beszámolniok, ugyanakkor az államigazgatási szervek költségvetésének már több mint egyharmadát kitevő helyi költség—
vetési gazdálkodásról _— éppen a túlzottan tagolt r'ovatrend miatt —— részle—
tes költségvetési beszámolás nem készülhetett. Ilyen körülmények között míg a költségvetés egyik területéről feleslegesen részletes adatok álltak a minisztérium és a felügyeleti szervek rendelkezésére, addig a költségvetési
AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZEREROL ; 685
gazdálkodás másik területéről ———- a helyi szervek munkájáról —— készült be- számolók csak egy—két kiemelt rovatra szorítkozhattak.
A jelentősen egyszerűsített rovatrend lehetővé tennéahelyi szervek rova—
tonkénti (azaz kiadási és bevételi fajtánkénti) beszámolását. Ennek eredmé- nyeként lehetővé válna a költségvetés teljeskörű és részletes megfigyelése.
Szükség lenne azonban egyes tételeknek (pl. ösztöndíj, segély, élelmezés stb.) külön, rovatrenden kívüli statisztikai nyilvántartására is. ;
IV.
Rendkívül fontos problémája költségvetési rendszerünknek a hitelnyitás és a hitelátcsoportosítási jogkör. A jelenleg fennálló rendszer egyrészt nem ösztönzi kellően a költségvetési szerveket a takarékosabb gazdálkodásra, más- részt továbbra is fenntartja ——- még a fentiekben említett rovatösszevonás
esetén is —— a költségvetési szervek túlzott megkötöttségét.
A hitelátcsoportosítási jogkört reálisan feszített terv mellett —— vélemé- nyem szerint —— ki lehetne terjeszteni. A kiterjesztés ösztönzően hatna a taka- rékosabb gazdálkodásra. Jelenleg ugyanis a, minisztériumok és országos fő—
hatóságok, minthogy az irányításuk alatt álló egyes szerveknél elért 30/e—nál nagyobb megtakarítást nem fordíthatják a más szerveknél felmerülő igény kielégítésére, nem ösztönzik kellően az irányításuk alatt álló szerveket a taka—
rékosabb gazdálkodásra, hanem a felmerült új szükségletekre inkább pót—
hiíelt igényelnek.
A júniusi és októberi párthatározatok; valamint a III. kongresszus hatá- rozatainak szellemében feltétlenül szükséges volna a minisztériumok és orszá- gos főhatóűgok felelős vezetői hatáskörének szélesítése a költségvetési ! gazdálkodásban is. Nyilvánvaló ugyanis, hogyha 'a túlzott megkötöttséget e téren is felszámolják —— a felelősséggel hatványozottan nő meg a költségvetési szervek vezetőinek felelősségérzete a költségvetési gazdálkodásban is.
Ez nem volt kielégítő az elmult években, amikor valamennyi költség- vetési szerv (cím) pénzgazdálkodását lényegében központilag a Pénzügy- minisztérium irányította és lényegében egyedül az is volt felelős érte. A minisztérium ugyanis ezeknek az apró részletekbe menőtechnikai munkák- nak az elvégzésével megfosztotta önmagát attól, hogy az egész költségvetési gazdálkodási rendszerünket felülről áttekinthesse és a forinton keresztül a minisztériumok és országos főhatóságok (és nem az egyes címek!) gazdál- kodását érdemlegesen ellenőrizhesse. —— A költségvetési gazdálkodásban a technikai, lebonyolítási feladatoknak a túlzott központosítással járó megnöve—
kedése és felduzzasztása mellett —— a minisztériumnak ez az alacsonyabb fokú felelősségviselés is egyik forrása az irányító és ellenőrzési munka fogya- tékosságainak.
Helyesnek ylátszana továbbfejleszteni az 1954. elejétől bevezetett új hitel—
nyitási rendszert is, mely szerint a negyedéves kiadási előirányzat 750/e-át a szervek részére automatikusan megnyitják, de a kiadási előirányzat további 250/o—ára külön hiteligénylést kell a minisztériumoknak (főhatóságoknak) benyujtaniok.
Ha figyelembe vesszük egyrészt azt, hogy a minisztériumok (főhatósá—
gok) vezetőinek az egyes negyedévek között'ú. n. hitelelőrehozási joguk van, másrészt azt, hogy a költségvetésben a minisztériumok részére negyedéves ütemezésben jóváhagyják a kiadási előirányzatot —— a negyedéves előirányzat
"686 LENGYEL Linz—m"
250/o-ának megnyitását továbbra is külön kéréshez kötni teljesen felesleges-, nek látszik.
A negyedéves előirányz'at 250/dfának külön kérés alapján történő meg—
nyitása kétségtelenül elősegíti azt, hogy a költségvetési szervek törődjenek hitelhelyzetükkel, az a munkatöbblet azonban, ami így mind a gazdálkodó minisztériumoknál (főhatóságoknál), mind a Pénzügyminisztériumnál és a Banknál jelentkezik, semmiképpen sem áll arányban ezzel az eredménnyel.
A költségvetési szervek vezetői hatáskörének és ezzel együtt felelősségének kiterjesztésével egyébként ez sokkal egyszerűbben és hatékonyabban megold-
ható lenne. ' ;, ,
V.
Költségvetési rendszerünk egyszerűsítése, valamint az igazgatás rend—
szerének népgazdaságunk rendszerével és a gazdasági fejlődés által az állam- apparátussal szemben támasztott követelményekkel történő összehangolása mellett párt és állami szerveink részére a kongresszus mint legfontosabb 'fel—
adatot a végrehajtás ellenőrzésének megjavítását tűzte ki. ,,Az állam- és ' tanácsapparátus megjavítását, bürokratikus eltorzulásáhak kiküszöbölését ——
mondotta Nagy Imre elvtárs* —-— elsősorban a végrehajtás ellenőrzésének helyes megszervezésével biztosítjuk."
A Pénzügyminisztérium eddigi ellenőrzési munkája túlnyomórészt me—
chanikus, bürokratikus ellenőrzés volt. *
Jellemző erre a hitelnyitásra még ma is alkalmazott gyakorlat. A 250/d-os
* hitelkiegészítés külön igénylése azon kívül, hogy takarékosabb gazdálko- dásra sem ösztönzi kellőképpen a' gazdálkodó szerveket, mint ellenőrzési
módszer is kifogásolható. ' ,
Arra, hogy a hitelnyitás említett rendszerének a fenntartásával a terve- zési hibák csak alig—alig küszöbölhetők ki, példaként hozható fel a következő
eset: %
A Munkaerőtartalékok Hivatala Szaktanfolyamok címe 1954. I. negyed—
évében az egyik kiadási rovaton előirányzott összegnek mindössze 31,6%-át használta fel. Mint az indokolásból kitűnik, a nagyarányú megtakarítást azért érték el, mert a szükséges nyomtatványok és íróSzerek nagy részét már mult év őszén beszerezték. A minisztérium tehát a M. T. H. Szaktanfolyamok címe költségvetési előirányzatának felülbírálásánál nem vette észre azt, hogy olyan beszerzéseket engedélyez 1954. I., negyedére, amelyek az, engedélyezés időpontját megelőzően, már 1953. őszén megtörténtek. —— Természetesen nem is vehette észre ezt és — bármennyire ellentétes is ez a kijelentés a jelenlegi gyakorlattal —— meg kell mondani, hogy ez nem is lehet a minisztérium fe -
adata. '
Ilyen bürokratikus ellenőrzési módszer helyett érdemi ellenőrzéssel kellene elérni egyrészt azt, hogy a költségvetési előirányzatok ne legyenek túlméretezettek (ebben az esetben a negyedéves ütemezés lOoo/d-a automati- kusan megnyitható lenne); másrészt biztosítani azt, hogy a költségvetési szer- vek kiadásai minden esetben a feladatok megvalósításával arányosak legye- nek, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, mint amilyent a vidéki színházak
1954. I. negyedévi működéséről már az előzőekben elmondottunk.
*) A Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusanak rövidített jegyzőkönyve. Szikra, Budapest, 1954.
756. oldal. '
%.
AZ ALLAltiIGr_AZGATASIl SZERVEK KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZEBÉROL , 687 .*
A Pénzügyminisztérium ellenőrzési munkája —— a dokumentációs ellen—
_ őrzés helyett -— majdnem kizárólag a beszámolójelentéseken alapult.
A beszámolási és számviteli-nyilvántartási munka megszervezése ugyan- akkor a lebonyolítási-elszámolási szempontok túlzott előtérbehelyezésével történt. A. költségvetési beszámolójelentés például jórészt csak azt foglalja magában, hogy a különböző rovatokon milyen összegeket engedélyeztek és a költségvetési szervek bevétele, kiadása a számlák alapján hogyan alakul.
A költségvetési szervek számviteli—beszámolási adatai jelenlegi rendsze- ' rünkben csak igen kevéssé alkalmasak arra, hogy elemző vizsgálatokkal a minisztérium megállapíthassa azt, hogya költségvetési szervek feladataikat , _a takarékos gazdálkodás követelményeinek megfelelően látták-e el vagy sem.
Költségvetési rendszerünk és a költségvetési gazdálkodás feletti ellen—
őrzés megjavítása érdekében részletesen és átfogóan kellene fogalkozm' a költ- _ ségvetési szervek számviteli-nyilvántartási és beszámolási munkájának felül-
vizsgálatával is. ,
*
Az érdemi ellenőrzést, a költségvetés statisztikai vizsgálatát a beszámoló!
jelentések fogyatékosságán túlmenően nagymértékben hátráltatja az is, hogy, a minisztérium a költségvetés tervezését és szerkezetét, valamint az egyes szerveknek a költségvetéshez való kapcsolatát évről-évre, nem egy esetben az egyes éveken belül is jelentősen módosítja s ezeket 'a változtatásokat úgy rendeli el, hogy nem biztosítja egyidejűleg az előző és a beszámolási időszak adatai közötti összehasonlíthatóságot. Gyakran előfordul azonban a finanszí—
rozási szabályozás változtatása követ'kezetében még az is, hogy a költség— , vetés teljesítésére vonatkozó adatok —— minthogy más rendszerben állítják azokat össze ——-— a terv teljesítésének ellenőrzésére nem használhatók fel, illiető- -
leg csak hosszadalmas átdolgozások révén válik lehetővé a tervteljesítés
értékelése. , .
Annak, hogy az elmult évek folyamán a költségvetés tervezésében és a költségvetési szervek pénzellátása rendszerének szabályozásában kizárólagosan a lebonyolítási, elszámolási szempontokat mérlegelték s nem gondoskodtak a szükséges (mértékben arról, hogy a költségvetési ada— - tok a fejlődés, dinamika bemutatására alkalmasak legyenek, az a következ- ménye, hogy az elmult évek költségvetési adatai mind főösszegükben, mind részleteikben (alágazatonként,rovatonként) vagy egyáltalán nem, vagy csak igen jelentős többletmunka elvégzésével hasonlíthatók össze. Nem hasonlít—
hatók össze például a ,,Minőségvizsgálat és ellenőrzé:s"-re vonatkozó költség- vetési adatok, mert az idetartozó intézmények elhelyezése a költségvetés rendszerében 1950-től évről—évre változik. Egyik évben többségük a központi szerveknél jelentkezett, másik évben a helyi tanácsok felügyelete alá tarto—
zott, sőt 1952—ben nagy részük nem is szerepelt a költségvetésben.
"Nem vizsgálható a fejlődés a ,,Népművelési intézmények'c-nél sem, mert a színházak az egyik évben bruttó, a második évben nettó rendszer szerint kapcsolódtak a költségvetésbe.
Hasonló okok teszik megbízhatatlanná a költségvetési adatok évenkénti összehasonlítását számos más területen is. '
Az adatok összehasonlíthatósága főképpen a következők miatt nem biz—
tosítható: ' '
1. Az elmult évek folyamán évről—évre máskép szabályozták a vállalati gazdálkodás költségvetési kapcsolatait s, ugyanazon területekre vonat—
;
x
LENGYEL uszni "
§
kozóan is más és más módszert követett és követelt meg a Pénzügy- minisztérium az állami költségvetés összeállításában, a költségvetési fejezetek tervezésében és a vállalati pénzügyi tervezésben.
2. Az elmult években az egyes költségvetésből gazdálkodó szervek költ—
ségvetési kapcsolatát az egyik évben bruttó, a másik évben nettó rend—
szerben határozták meg. ;
3. Az ágazati és rovatrendet kellő megfontolás nélkül, igen gyakran meg- változtatták.
Az elmúltévek gyakorlata 1954-ben sem változott lényegesen. Bár
— több olyan rendelkezést adtak ki, mely 1954-re a tervezés és a Xinanszírozás rendjét jelentősen megváltoztatja, a Pénzügyminisztérium nem biztosította, hogy az 1954. évi költségvetési adatok legalább az 1953. évi/adatokkal folya- matosan (negyedévenként) összehasonlíthatók legyenek.
Az 1954. évre az állami vállalatok költségvetési kapcsolatainak tervezé— — sét és lebonyolítását —— az 1953. évi rendszertől eltérően —— minisztériumi szin- ' ten nettó rendszerben szabályozták. Ez a rendelkezés azonban nemcsak a sta—
tisztikai adatok összehasonlíthatósága szempontjából kifogásolható, hanem
—— véleményem szerint — megnehezíti az irányítási és az ellenőrzési munkát is. A nettó rendszerben történő tervezés és számbavétel esetén ugyanis a költ-' ségvetés keretében vezetett számlákról közvetlenül nem állapítható meg, ill.
nem ellenőrizhető, hogy az egyes minisztériumok irányítása alá tartozó válla- latoknak egyrészről összesen'mennyi nyereséget kell befizetniök, ill. fizettek be,/másrészről mennyi a veszteségtérítés tervezett és tényleges összege. Hasonló a helyzet a forgóalapjuttatásnál és elvonásnál is. '
A költségvetési intézmények gazdálkodási rendszerének új szabályozása szintén akadályozza az adatok összehasonlíthatóságát. Több, 1953. évben előirányza'tots folyószámlarendszerben gazdálkodó szervet az 1954. évben önálló költségvetési szervként (címként) kezelnek, ugyanakkor nem intézke- dett a Pénzügyminisztérium arról, hogy ezeknek az EF-esb szerveknek a mult évi teljes bevételi és kiadási adatai negyedévenként feldolgozva rendelke—
zésre álljanak.
Még 1953—54. évekre vonatkozóan is megnehezíti a költségvetési adatok összehasonlítását az, hogy egyes alágazatokat (pl. betegbiztosítási járulék, ösztöndíjak stb.) a minisztérium 1954—ben megszüntetett s ugyanakkor nem gosdoskodott arról, hogy ezeknek a mult évben még önálló alágazatoknak az 1953. évi tényszámai a Jelenlegi brendszernek megfelelően is, összesítetten rendelkezésre álljanak. HaSOnló a helyzet az 1954-ben újonnan létesített ,,Gazdasági céltámogatások" alágazatnál is. Ennek az alágazatnak a létre—
hozása a jelenlegi rendszerben, amikor az adatok összehasonlíthatósága 'az előző évvel nincsen biztosítva, alkalmas lehet arra, hogy az igazgatási köl't—
ségek alakulását a mult évivel szemben látszólag kedvezőbben mutassák ki.
A költségvetési gazdálkodásnak a statisztikai elemzés eszközeivel történő ellenőrizh—etősége feltétlenül megkívánja annak a kérdésnek a felülvizsgálását, hogy a különböző intézmények, szervek hogyan kapcsolódnak a költségvetés- hez és mi tette szükségessé az eddigiekben az ilyen gyakori változtatást.
A felülvizsgálat során szükséges lenne olyan határozati javaslatot kidolgozni, mely szerint az egyes intézmények és szervek pénzellátásának rendszerét meg- változtatni csak egészen kivételes esetben, különös indok'alapján szabad.
Ki kellene mondani azt is, hogy ilyen változtatást mely szerv jogosult elren—
f'E) Előirányzatos íolyószámlarendben gazdálkodó szervek.
AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI, SZERVEK KÖLTSÉGVETÉSI RENDSZERÉRJÖH ' 689
delni. Helyes lenne, ha a költségvetés rendszerére és a pénzügyi tervezésre, valamint az egyes szerveknek a költségvetéshez való! kapcsolatára vonatkozó szabályozások minden esetben miniszteri utasitásként jelennének meg. Jelen—
leg ugyanis ezek a szabályozások a legkülönbözőbb formában és helyen jelen- nek meg s így előfordul, hogy a költségvetés és a vállalati tervezés, valamint a finanszírozás terén az előbbiekben csak példaszerűen megemlített módosí- tásokat és változtatásokat gyakran még a Pénzügyminisztérium illetékes fő—
osztályának felelős dolgozói sem tudják teljességében áttekinteni.
Mindezek rendkívül .lényeges kérdések. A gyakori változtatásnak ugyanis számos kedvezőtlen hatása van:
a) a mindig újabb és újabb rendszerre való áttérés megnehezíti a gazdál- kodó intézmények és a felügyeletet gyakorló minisztériumok és fő- hatóságok számviteli, nyilvántartási munkáját;
b) megnehezíti a felügyeleti szervek ellenőrzési munkáját. A gyakori vál- toztatások nem egyszer kivonják a rendszeres ellenőrzés alól a gazdál—
kodó szerveket; ?
*c) megnehezíti magának a Pénzügyminisztériumnalk is a költségvetési gazdálkodás feletti áttekintését, amennyiben összehasonlítható ada- tokat csak igen jelentős többletmunka elvégzése útján lehet össze- állítani. E többletmunka jelentős részét el sem végzi, így
d) a párt és kormány vezetői nem kapnak megbízható tájékoztatást arról, hogy több évre visszamenően hogyan változott a költségvetési kiadások és bevételek összetétele, mennyivel többet vagy kevesebbet fordítottunk évről—évre pl. szociális-kulturális, egészségügyi stb.
célokra, az egyes területek fejlesztésére. '
A költségvetési gazdálkodásra vonatkozó tervezési és statisztikai munká—
ban az eddigieknél fokozottabb mértékben kellene biztosítani az adatok folya- * matos összehasonlíthatóságát, s a statisztikai munkát is érintő tervezési, szám- viteli és finanszírozási rendelkezéseket vagy azok módosításait a jövőben az adatok összéhasonlithatóságának biztosítása mellett kellene csak kiadni.
VI.
A költségvetési gazdálkodás rendszerében és a Pénzügyminisztérium e rendszert kialakító és irányító munkájában a MDP III. kongresszusa által feltárt alapvető hibák mellett —— mint láttuk —— elég :,sok kisebb- nagyobb, az egész rendszert érintő vagy csak egyes területeken érvényesülő hiba fogyatékosság áll fenn.
Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy e rendszerbeli vagy központilag fennálló hibák mellett maguknak a minisztériumoknak (főhatóságoknak)é gazdálkodó szerveknek a munkája sem mentes minden hibától s a miniszté—
riumok és az irányításuk alatt álló gazdálkodó szervek kapcsolatában is jelentkeznek mindazok a hibák, melyeket az előzőekben megkíséreltem néhány példával is alátámasztva vázolni.
Ezeknek a hibáknak az ismertetésére nem tértem ki, mint ahogy nem törekedtem a teljességre a költségvetési gazdálkodás rendszerének és a Pénz- ügyminisztérium ezzel kapcsolatos munkájának az ismert—etésében sem.
Néhány kiemelkedő gyakorlati kérdésre kívántam mindössze felhívni a figyel- met abból a célból, hogy ez is hozzájáruljon költségvetési gazdálkodási rend—
szerünk lmegjavításához, :egyszerűsítéséhez és észszerűsítéséhez.
