A statisztika fogalma

RÉDEI ]ENÖ .-

A STATISZTIKA FOGALMAi'

A statisztika meghatározásáról, tárgyáról és módszeréről folyó vita nem új keletű; a polgári statisztikai tudomány kialakulásával egyidős. A polgári statisztikusok között dívott az, hogy mindegyik a statisztikának új és új ,,eredeti" definícióját adta meg. Az 1869-ben tartott hágai nemzetközi statisztikai kongresszuson Engel porosz statisztikus eldicsekedett lázzal, hogy a statisztikának már több mint 180 definiciója ismeretes. Egyesek a statisztikát társadalomtudománynak tartották (Lexis, Engel, Levasseurl), mások a statisztikáról azt állították, hogy univerzális, mind a társadalom, mind a természet tömegjelenségeit vizsgáló, azok törvényszerűsége't megál- lapító tudomány (Abayi), voltak, akik szerint a statisztika mindenekelőtt módszer, vagy*módszertudomány (Rümelin, Cournota, Kőrössy', Balás Ká—

roly-l), ismét mások szerint a statisztika tudomány is meg módszer is (Trip—

pett, Miayrö, Block7) éspedig mint tudomány társadalmi, mint módszer uni- verzális.

' Szerkesztőségi megjegyzés: Rédei elvtárs tanulmányát vitacikként közöljük. Kérjük a Szemle olvasóit, hogy a felvetett kérdésekhez szóljanak hozzá.

! Levasseur szerint a statisztika a társadalmi tények számszerű ismerete — idézi Balás Károly Statisztikai tanulmányok c. művében. 19. old.

! Abay: ,,A statisztika a tömegjelenségek törvényszerűségeit számszerű módszerek segítségével kutató és meghatározó tudomány. Ezek a tömegjelenségek kétfélék: úgymint természetiek és társadal- miak. Azok a számszerű módszerek, amelyek a tömegjelenségek e két csoportjának tudományos vizsgála- tára alkalmazhatók, messzemenően közösek. . . a statisztikai tudományra tárgyának sokfélesége és mód—

szerének egysége jellemző." (Dr. Abay Gyula : Bevezetés a statisztika tudományába, Pécs, 1945. 5. old.) ' ' Cournot : ,,A statisztika alatt azt a tudományt értjük, melynek feladata nagyszámú tény össze- gyűjtése és fajtáik szerinti csoportositása. . ." L. Balás idézett művét. -

4 ,,Sokan vannak a statisztikusok közt, akik éppen a statisztika tárgyainak sokféleségében és a statisztikának mintegy határnélküli terjedelmében találják megelégedésüket és tudományuk büszke- ségét. A (magam részéről) azt vállalom, hogy a statisztikának mindenféle tudományban való alkalmaz- hatósága, de még inkább annak logikai mivolta, részben tényleg módszeres jellegre vall. . . ezen módszer segélyével sikerült még egy önálló egységes tudományt, t.i. a demológiát is megalapítani." (Kőrössy J. : ,,A nagy szám törvénye és a statisztika." 5. oldal.)

' ,,A statisztikának, vagy helyesebben a statisztikai kutatás módszerének, illetve statisztikai mód—

szerű kutatás eredményeinek nincsen tehát valamely külön, egységes, kizárólagos, vagy önálló tárgya. . . Legáltalánosabban tehát a statisztika különleges ismeret, módszerismeret. Amennyiben pedig a statisz- tikai módszerismeret tudományos szinvonalat ér el —— módszertudománynak is nevezhető. Mint ilyen több különböző tudománynak közös segédtudománya, amennyiben a különféle tudományok statisztikai szükségleteinek kielégítésére szolgál.

A statisztikai módszer, illetve kutatás azonban nem irányulván egy meghatározott tárgy, jelenség vagy probléma körére, a statisztika tehát —— a maga módszertani kérdéseitől eltekintve —— nem bir olyan meghatározott és különálló tárggyal, mint más ismeretkörök. Mig pl. a természettudományok kutatásá—

nak tárgyai a természeti, a társadalmiaké a társadalmi jelenségek köre, stb., addig a statisztika kutatá—

sának tárgya bármely tudomány —— vagy jelenségcsoport lehet, ahol a statisztikai módszer alkalmazható."

(Balás Károly : Statisztikai tanulmányok. 15—16. oldal.)

' Mayr : . . .,,manapság is majd szükebb, majd tágabb értelemben beszélünk a statisztikáról.

. . .Az önálló statisztikai tudomány működési köréből ki van zárva a tisztán természettudomanyi és a társadalmi élettel összefüggésben nem álló tények megfigyelése. Míg tehát a statisztikai, vagy helyesebben mondva a számszerinti módszer, ott mindenütt uralkodik, ahol a tények guantitativ és tömeges észleletek alapján megállapittatnak és csoportosíttatnak, addig a statisztikai tudomány szorítkozik az emberi, tár—

sadalmi életnek csakis tömeges észlelet útján lehető vizsgálataira." (Mayr : A társadalmi élet törvényszerű—

sége, a Magyar Tudományos Akadémia Kiadása. 14—15. oldal.)

' Maurice Block: ,,A statisztikát tudománynak és módszernek is tekinthetjük. Mint tudomány feladata az, hogy a népesség egy csoportjának vagy egy nemzetnek politikai, gazdasági, társadalmi hely—

zetét szemléltesse ; az erre vonatkozó statisztikának a demográfia nevet adták. . . .A statisztika ugyanakkor sajátos módszereket használ; a megfigyelés sajátos módszerével rendelkezik . . . ez a módszer, amellyel a statisztika más tudományoknak is nagy szolgálatokat tud tenni anélkül, hogy azok a statisztikát ma—

gukba olvasztanák." (Maurice Block : Traité Théorigue et Pratigue de Statistigue. 86. oki.)

1* —- 4-1

180

RÉDEI JENÓ

A polgári tudományra általában jellemző az, hogy minden egyetemi

katedrának megvannak a maga Dühringje—i, akik ,,gyökeresen új", ,,forradal-

mian eredeti" nézetekkel hozakodnak elő; de a szokásos eklekticizmuson túlmenően a statisztika polgári művelőinél egészen szokatlanul nagyfokú a bizonytalanság tudományuk tárgyát, tartalmát illetően. Ennek magyará—

zata nemcsak e tudósok polgári mivoltában, hanem tudományuk sajátos jellegében, történelmi kialakulásában rejlik.

Mint ismeretes, a statisztika eredete kettős. A német egyetemeken meghonosodott skolasztikus államtudomány, amelyet először jelöltek a sta—

tisztika névvel, a XIX. század közepe felé felbomlott, eltünt, értékes elemei

beolvadtak a történelembe, a gazdaságtörténetbe, a földrajzba. A politikai

xaritmetikusok által először alkalmazott "új kifejezési és vizsgálati mód: a súlyok, a mértékek nyelve lett a modern statisztika alapja. Az első politikai aritmetikusok nem tartottak igényt arra, hogy új tudományt alapítsanak.

'Petty a maga új módszerét arra használta fel, hogy politikai, gazdasági 'következtetéseket állapítson meg kora Angliájáról. De a halandósági táb—

lák összeállítása, a születések számának, a fiú- és lányszületések megosz- lásának, a város és vidék eltérő halandóságának megállapítása követőinél már önálló művelet. Az általuk vizsgált számok látszólagos állandósága arra indítja a politikai aritmetika művelőit, hogy a tömegjelenségekben ál- landó, általuk statisztikának nevezett törvényszerűségek érvényesülését lássák. Egyesek e számok előfordulásának szabályosságában az isteni ren- det, mások az ember szabad akaratát semmibevevő, a társadalomban érvé—

nyesülő elháríthatatlan szükségszerűséget vélik felfedezni. Még nincs olyan önálló tudomány, amely értékelné, feldolgozná a népesség számára, össze- tételére, mozgására vonatkozó adatokat, ezért feltalálnak egy sajátos tu—

dományt, 'a modern polgári statisztikát, amely a társadalomra, elsősorban a népességre vonatkozó ü. n. tömegjelenségeket Vizsgálja. E tudomány ki—

alakulásának lökést ad ,a valószínűségszámítás fejlődése, a nagy számok törvényének felfedezése, amelyet csakhamar speciális, a tömegjelenségekre érvényes alapvető törvényként könyvelnek el. A valószínűségszámitásról írt első könyvek még a szerencsejátékokról, a kockadobás művészetéről szól- nak, de a későbbiekben a kockadobáson és a fekete—fehér billiárdgolyók elő- fordulásain alapuló valószínűségi sémákat már a társadalom valamennyi tömeges jelenségeire alkalmazni kivánják. A nagy számok törvénye, a variáció, mint elméleti alap; a tömeges előfordulás mint közös sajátosság;

a statisztikai törvények mint a kutatás eredménye: ezek foglalják egységbe a tárgyára és tartalmára nézve legtarkább tudományt, a modern polgári statisztikát. A későbbiekben még kitérünk a burzsoá nézet tarthatatlansá- gára, most csak annyit, hogy a statisztikáról, mint tudományról vallott e polgári felfogás önmagában logikus: ha valóban a tömegjelenségekben sa—

játos törvényszerűségek érvényesülnek, amelyek csak a tömegjelenségekre érvényesek, indokolt, hogy egy külön tudomány foglalkozzék velük. Az ön- álló tudomány elismerésének ez a logikai igazolása (amely, mint mondot—

tuk, végeredményben hamis elméleti feltételezéseken alapszik) eltűnik, mi—

helyt megdől a tömegjelenségek burzsoá értelmezése.

A burzsoá statisztikusok egyrésze tehát, akik a tömeges, jelenségekben látták a statisztikai tudomány sajátos tárgyát, a statisztikát önálló, uni—

verzális tudománynak tartották. A polgári statisztikusok közül azonban nem egy, hamar belátta, hogy a gyakorlat egyáltalán nem alkalmazkodik

A STATISZTIKA FOGALMA 181

a merev, előre kigondolt sémákhoz és a társadalmi jelenségek nem mutat—

ják azt az állandóságot, amelyet az elméleti (matematikai) feltételezések előírnak. Ezek a statisztikusok szembefordultak azokkal, akik a nagy szá- mok törvényének alapján a statisztikát univerzális tudománynak tartották és a gyakorlati statisztikai munka alapján, amely elsősorban társadalmi jelenségekkel foglalkozott, a statisztikát társadalomtudománynak, vagy ép- pen a társadalomtudományban alkalmazott módszernek tekintették. Végül nem lehetett szemet húnyni az előtt a tény előtt sem, hogy a statisztikát, mint a tapasztalati megismerés, .a tapasztalat rögzítésének és ábrázolásá- nak sajátos módszerét nemcsak a társadalom, hanem a természettudomá- nyokban is alkalmazzák. Mindezek alapján a statisztika fogalmáról és tár- gyáról az egymástól eltérő (és egymásnak ellentmondó) definiciók egész sora született. E definíciók jórészét az jellemezte és ez volt legfőbb fogya—

tékosságuk, hogy elszakadtak a gyakorlati statisztikai munkától, e munka természetének sokszor egyenesen ellentmondottak.

' *

A marxizmus klasszikusai munkáikban számos statisztikai adatot használtak fel és a számok közgazdaságilag helyes alkalmazásának mes- teri példáit adták, Mindezeken túlmenően müveikben, különösen Leninnél számos zseniális tételt és utalást találhatunk a statisztikai módszertanra, a statisztikai adatok helyes használatára vonatkozóan. Ezek a megállapí- tások lényegében mind arra utalnak, hogy a társadalmi jelenségek ábrázo- lásánál használt statisztikai számoknak a társadalomban hiató törvényeket és folyamatokat kell kifejezniök, azokon kell alapulniok, tehát feltételezik a politikai gazdaságtan és a történelmi materializmus ismeretét. A lenini utalások arra mutatnak, hogy e módszerek alkalmazásánál tekintetbe kell venni a kutatás anyagának —— a társadalomnak —— sajátos jellegét, fejlő—f désének adott fokát. Lenin statisztikai hagyatéka félre nem érthetően amel- lett szól, hogy a társadalmi jelenségek statisztikai vizsgálata nem fér össze a statisztikáról, mint a társadalmi és természeti tömegjelenségek és a variáció tudományáról, vagy az univerzális statisztikai módszerről vsal—

lott nézetekkel.

Leninnek a statisztika társadalmi jellegére vonatkozó tanításait, amint ez a Szovjetunióban 1948—ban tartott statisztikai vita során kiderült, egy- néhány szovjet statisztikus csak felszínesen vette át. Néhány Marx és Le—

nin idézettel megtűzdelve a statisztikát lényegében továbbra is a tömegje- lenségek tudományának tartották. Druzsinin például tankönyvében ígyírt:

A statisztika ,, . . . a tömegjelenségek mennyiségi törvényszerűségeinek tu- dományia".s Másutt pedig: ,,A nagy számok törvényének jelentőségét a sta- tisztikában atömegvonzás törvényének az égitestek mechanikájában betöl—

tött jelentőségével hasonlítják össze. A statisztikai tudomány legfőbb téte- lei éppen a nagy számok törvényével vannak kapcsolatban."9 Piszarev a Nagy Szovjet Encikilopédiában a Statisztika címszó alatt a következőket írta: ,,A statisztika önálló tudomány, amelynek megvan a maga tárgya (tö- megjelenségek) és a maga módszere . .. A statisztika segítségével a termé-

szet és a társadalom tömegjelenségeit tanulmányozzuk."10 Nemcsinov sze-

rint ,,A statisztika a tömeg (változó) jelenségek mennyiségi (számszerű),

? ' N. K. Druzsinin. A statisztika elmélete. Bevezető tanfolyam. Egyetemi Könyvkiadó, Budapest, 1900. %IÉIÉdÉÉ'. Druzsinin, A statisztika elmélete. Bevezető tanfolyam. Moszkva, Gosztorgizda'c, 1949 4. old., oroszul.

" Nagy Szovjet Enciklopédia, 1947. 52. kötet, 743—744. old., oroszul.

182 ' REDEI JENG

vizsgálatának tudománya". A statisztika elméleti alapja a nagy számok törvénye. Ennek ,,... a statisztika szempontjából ugyanolyan jelentősége van, mint a tömegvonzás törvényének az égitestek mechanikájában, tehát

annak pontos matematikai megfogalmazása nélkül a statisztika elméletét

felépíteni nem lehet".11 Jezsov, Kaganszkij és szerzőtársaik szerint: ,,A sta—

tisztika önálló tudomány, amelynek megvan 'a maga kutatási területe (a tömegjelenségek), s mint a tudományos megismerés módszerét, jelenleg a természetre és a társadalomra vonatkozó tudományokban széles körben

alkalmazzák?

Ezek és a hasonló nézetek ellen természetes és mindenképpen helyes volt a szovjet statisztikusok és közgazdászok tiltakozása, akik ezekben a burzsoá nézetek becsempészését látták a szovjet statisztika elméletébe.

A szovjet statisztikusok, amikor harcbaszálltak egyes szerzők művei- ben, tankönyveiben megnyilvánuló marxistaellenes, burzsoá nézetekkel, egy- ben leleplezték a modern kapitalista statisztika hibás elméleti alapját is.

Világosan rámutattak arra, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálatának az alapja nem lehet sem a nagyfszámok törvénye, sem a variációról, az át- lagról szóló tételek, hanem egyedül a marxizmus-leninizmus. Különbséget tettek a társadalmi jelenségek és a természeti jelenségek vizsgálatánál al- kalmazott statisztika között; és különösen az_ előbbivel kapcsolatban a marxizmus—leninizmus alapján kimerítően tisztázták a burzsoá statisztika által használt és a szovjet statisztikusok egy része által is átvett olyaan io- galmaknak, mint :a tömegjelenségek, a variáció, az átlagok, a nagy szá—

mok törvénye, a statisztikai törvényszerűség stb. helyét és jelentését a sta—

tisztikában.

A vitában részvevők majdnem egyértelműen leszögezték azt, hogy a statisztika nem a tömegjelenségekkel foglalkozik. Példákat hoztak fel arra vonatkozólag, hogy nemcsak az egész ipar, hanem egy vállalat termelési, tervtelje'sítési eredményei, nemcsak a vállalat valamennyi dolgozójának együttes munkája, hanem egy-egy élenjáró dolgozó teljesítménye is érde—

kelheti a statisztikust. A viták során bebizonyosodott, hogy a statisztiká- ban az átliagnak nincs valami különleges, misztikus szerepe: az átlagnak csak a közgazdasági elemzéssel elvégzett csoportosítás ad értelmet és az átlag mellett mindig meg kell vizsgálni az egyes eseteket is. A vitában részvevők kimutatták, hogy az ü. n. nagy számok törvénye semmiféle gaz- dasági, társadialmi törvényt nem helyettesíthet, semilyen folyamat okát, lé- nyegét meg nem magyarázza, csupán azokat a feltételeket írja elő, ame—

lyek mellett egynemű sokaság esetében a véletlen hatása kiküszöbölhető.

Beigazolódott, hogy a tömegszerűség és a Vlal'iáClÓ a társadalmi és gazda- sági jelenségeknek lényegét és belső okait nem érintő tulajdonsága; álta—

luk a társadalmi jelenségek és folyamatok törvényszerűségei nem állapít—

hatók meg és a különböző társadalmi és gazdasági tudományok (a termé-

szettudományokról itt nem is szólva) egységbe nem foglalhatók. Mindez,

nagy lépést jelentett előre és hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy a sta—

tisztika a marxistaellenes, burzsoá nézetektől megszabaduljon.

E viták során a részvevők többsége elvetette azt, hogy a statisztika a természet és társadalom tömegjelenségeinek a tudománya, és ugyanakkor

" V. Sz. Nemcsinov, A mezőgazdasági statisztika tankönyve és az általános elmélet alapjai, Moszkva, 1945. 90. old., oroszul.

" Jezsov, Kaganszkij és szerzőtársaik: A statisztika tankönyve, Moszkva. 1947. 9. old., oroszul.

A STATISZTIKA FOGALMA ' 4 "183

a statisztikát, mint társadnlomtudományt határozta meg. Ezzel a megha- tározással azonban új kérdések, új problémák merültek fel. Ezek az új pro—

blémák a statisztikának, mint társadalomtudománynak, élesebben megfo—

galmazva: mint tudománynak tárgyánál voltak kapcsolatosak. Mint mon- dottuk: az a burzsoá nézet, amely a statisztikát a tömegjelenségek tudo— ' mányának tartotta és tartja, bár hibás elméleti alapokon áll, önmiagában

logikus egészet alkot: ha vannak tömegjelenségek, mint a társadalomnak sajátos jelenségei, amelyekben különleges törvényszerűségek érvényesül—

nek, 1akkor logikus, hogy velük egy külön tudomány, a statisztika foglal—

kozzék. De mi lesz a helyzet, ha ez az elméleti alap megdől? Mi lesz akkor a statisztika tudományának a tárgya? A társadalmi és gazdasági folyamia- tok és jelenségek — feleltek rá a statisztikának, mint társadalomtudomány- nak ia hívei. De a társadalmi és a gazdasági jelenségekkel számos tudo- mány: a politikai gazdaságtan, a történelem, a gazdaságtörténet, a szocio—

lógia stb. foglalkozik; milyen sajátosság jellemzi, mi különbözteti meg ezektől a statisztikát, mint társadalmi tudományt? A vizsgálat számszerű- .sége, a mennyiségi kifejezés —— feleltek erre. így született meg a statiszti—

kának, mint társadalomtudománynak a definiciója, amelyet először V. D.

Csermenszkij fogalmazott meg. Eszerint: ,,A statisztika társad—alomtudo- mány. A statisztika a társadalmi és gazdasági jelenségeket és folyamato—

kat, a jelenségek és folyamatok típusát és formáit vizsgálja és azokat a kellő módon összegyűjtött és a társadalmi-gazdasági összefüggések min- den oldaláról történő elemzése alapján feldolgoz—ott számszerű adatok se—

gítségével fejezik ki."13 Akik osztották azt a nézetet, hogy a statisztika tár—

sadalomtudomány, azok a statisztikát a fentiekhez többé-kevésbbé hason- ióan határozták meg; Kozlov és Krügin például azt vallották, hogy ,, . . . a statisztika társadalmi tudomány,... amely történetileg, mint társadalmi-_

gazdasági tudomány alakult ki és mindezideig főképpen, ha nem is kizáró- lag, társadalmi jelenségekkel foglalkozik. .. A statisztika az emberek tár- sadalmi tevékenysége valamennyi oldalának konkrét megnyilvánulásait számszerű (mennyiségi) kifejezésben Vizsgálja. A statisztika megállapítja a számszerű arányokban kialakult törvényszerűségeket, az általa kidolgo—

zott tudományos elvek, szabályok és módszerek alapján"." Azaz Kozlov és Krügin szerint is la statisztikára elsősorban az jellemző, hogy társadalmi gazdasági jelenségeket vizsgál, éspedig ezek mennyiségi kifejezéseit.

Sztrumilin akadémikus szerint a statisztika vizsgálatának objektuma az emberi társadalom. Ugyanakkor a politikai gazdaságtantól eltérően a statisztika nemcsak a bázist öleli fel, hanem a felépítményt is, sőt olyan jelenségeket, melyek sem a bázis, sem a felépítmény fogalmába nem tiar—

toznak (pl. bizonyos természeti jelenségek). A statisztika sajátos mód- szere .a tömegészlelés, a minőségi és mennyiségi elemzés, a csoportosítás módszere. Sztrumilin akadémikus tehát egyrészt a statisztikai tudomány tárgyát igen kiszélesíti, másrészt a módszer tekintetében visszatér a tö—

megészlelés, az átlagszámok módszerére. A vita részvevőinek többsége ál—

talábzan Csermenszkij vagy Kozlov megfogalmazását variáltia csekélyebb

módosításokkal, megszorításokkal. Egy kisebb csoport pedig (Druzsinin és

Plosko) némi fogalmazásbeli eltéréssel azt vallotta, hogy a statisztika nem önálló társadalmi tudomány, hanem módszer vagy módszertudomány._

" Vesztnik Sztatisztiki, 1950. 1. sz. 20—21. old., rés Statisztikai Szemle, 1950. 6—7. Sz. 317. old.

" Voproszü Ekonomiki, 1951. 10. sz. 115 és 116. old.

184 " RBDEI JENG-

A vitában részvevők jórésze tehát azt vallotta, hogy a statisztika tudo- mány, éspedig társadalomtudomány, amelynek megvan a maga tárgya:

társadalmi jelenségek és jellemző sajátossága: a számszerű ábrázolás.

Ugy gondolom, hogy ez az álláspont nem helytálló és la helyes nézetet azok képviselik, akik szerint a statisztika nem nevezhető a társadalmi élet valamilyen területét vizsgáló, önálló tudománynak. A statisztika mindenek—

előtt gyakorlati tevékenység, a gazdaságpolitika eszköze, a statisztika má- sodsorban használt és elfogadott jelentésében azo—n módszerek, szervezési elvek és azokat megvalósító intézmények összességét jelenti, amelyek al—

kalmazása,'illetve működése nélkül a sikeres, elsősorban gyakorlati, gazda—

ságpolitikai statisztikai munka elképzelhetetlen. A statisztikai módszerek—

kel végzett kutatás, elemzés nemcsak a gyakorlat, hanem a tudomány szá—

mára is feltár tényeket, ezért a társadalom és természet anyagi jelenségei—

vel foglalkozó valamennyi tudomány támaszkodik statisztikai adatokra, de azokat nem mint a statisztikai tudomány, hanem mint saját tudományának adatait használja és alkalmazza. Ezért úgy vélem, hogy hibás az :a nézet is, amely a természeti jelenségek vizsgálatánál alkalmazott módszert nem tekinti statisztikának és mintegy kinai falat épít a társadalmi, illetve a ter—

mészeti jelenségek elemzésénél alkalmazott statisztika között.

A fenti kérdések közül mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy tudo—

mány-e vagy nem a statisztika.

Minden definíciónak tendenciája van: bizonyos fontosnak, különösen jellemzőnek vélt elveket kiván hangsúlyozni, de ugyanakkor a definíciók tendenciája végeredményben nem mehet a feltétlenül érvényes alapelvek, a definíció tudományos mivoltának rovására. Ezt figyelembe kell venni, ami- kor a statisztikának mint tudománynak, illetve ezzel kapcsolatosan a tudo—

mánynak definíciójáról van szó. Világos, hogy megengedhetetlen eljárás lenne a statisztikának mint tudománynak megmentése érdekében magának a tudománynak a fogalmát annyira kitágitani, hogy az ugyan a statisztika testére szabott lenne, de ellenkezne 'a tudományról vallott minden eddigi nézeteinkkel.

Mi la tudomány meghatározása? A Judin és Rosental által szerkesztett filozófiai lexikon erről a következőket mondja: ,,A tudomány a társadalmi—

történelmi élet folyamán a természetről, a társadalomról és a gondolkodás—

ról felhalmozott ismeretek összessége, összefoglalása." A tudomány tehát az anyagi valóságról, vagy annak gondolati.visszatükröződéséről ismere—

teket ad: folyamatokat, jelenségeket ir le, összefüggéseket, törvényszerű- ségeket állapít meg. A módszertan, amely azt mondja, hogy ezeket az is—

mereteket hogyan lehet összegyűjteni, összefoglalni, rendszerezni, önmaga nem tudomány. A statisztika tehát abban az értelmezésben, amely szerint a statisztika azokat a különböző módszereket, szervezeti feltételeket, defi—

níciókat foglalja magában, amelyek a sikeres statisztikai munka előfelté- telei, önmagában nem tekinthető tudománynak. Ezeknek a módszereknek egy-egy tudomány, pl. a politikai gazdaságtan, a történelem területén való helyes alkalmazása ugyanakkor egyik előfeltétele annak, hogy az adott tu- domány tárgyára vonatkozó valóban lényegbevágó ismeret-eket szerezhes- sünk; tehát .a fent elmondottakhoz hozzá kell tenni: habár a módszer ön- magában nem tudomány, de az adott tudománynak része lehet, annak el—

A STATISZTIKA FOGALMA 185

méleti tételeivel, rendszeres ismeretkanyagával együtt.15 Tehát a gazdaság—

történethez mint tudományhoz nemcsak az akár számok (statisztikai ada- tok), akár nem számok formájáblan rögzített gazdaságtörténeti tények,, megállapítások, összefüggések, vagy egy-egy szűkebb korra konkretizált tör—

vényszerűségek tartoznak, hanem azok a sajátos módszerek is, köztük a sta—

tisztikai módszerek (pl. csoportosítás, idősorok) is, amelyek segítségével a megállapításokat tesszük. Ezek la gazdaságtörténetnek többé-kevésbbé sajátos kutatási módszerei is. A gazd-aiságtörténésznek tehát ahhoz is kell értenie, hogy hogyan kell az adatokat úgy összeállítani, csoportosítani, vi—

szonyszámok,_ átlagok formájában kifejezni, hogy ezáltal a különböző fo—

lyamatok lényege és törvényszerűsége legplasztikusabban kifejezhető le——

gyen. Elképzelhető persze; hogy ezeket az adatokat a történész nem maga-.

állítja össze, hanem egy az adatok összeállításában, csoportosításában kü—

lönösen jártas gazdasági szakemberrel, a statisztikussal készítteti el. Ez.

— azonban magán a dolgok lényegén nem változtat. A statisztikus, amikor egy történeti, vagy politikai gazdaságtani munka részére adatokat össze- állít, az adatok összeállításához és rendszerezéséhez feltétlenül szükséges szakmai rutin mellett elsősorban az illető tudományág sajátos törvényei- nek ismeretére támaszkodik. Ha például ábrázolni kívánja a magyar ipar fejlődését: aadatxai csoportosításánál feltétlenül figyelembe kell vennie, hogy' melyek a magyar ipariejlődés sajátosságai: melyek Magyarországon a nagy, a közép és kisiparnak sajátos méretei; milyen az ipar szerkezete; me—

lyek voltak az ipari fejlődés, a stagnálás, vagy a visszaesés évei. Tehát a statisztikai módszerek (csoportosítás, idősorok stb.) és a tudomány elmé- leti tlartalma, amely e módszerek konkrét alkalmazását megszabja, egymás- tól elválaszthatatlanok, Mindez arra mutat, hogy a statisztikai módszertan önmagában nem tekinthető tudománynak —— legalább is, ha a tudomány , fogalmát nem akarjuk mértéktelenül kiszélesíteni.

De nézzük a kérdés másik oldalát! A statisztikai módszerek összessége- tehát nem tudomány, de e statisztikának, mint tudománynak párthívei nem' is ilyen szempontból tekintik tárgyukat tudománynak. Szerintük ——- amint erre Csermenszkij definiciója utalt — a statisztika mint tudomány a társa- dlalmi jelenségeket és folyamatokat vizsgálja, tehát megvan a maga tárgya,, az anyagi valóságnak egy meghatározott területe, amelyre vonatkozóan is—

mereteket, összefüggéseket és törvényszerűségeket állapít meg. De vajjon igaz—e ez? Van—e a statisztikai tudománynak ilyen sajátos területe, ;ami—

lyet csak ő vizsgál és semilyen egyéb tudomány nem? Mert csak ez igazo—l—

hatja az önálló statisztikai tudomány létjogosultságát.

Sztálin a ,,Marxizmus és (a nyelvtudomány" című munkájában a kö—

vetkezőkkel indokolja a nyelvtudománynak, mint önálló tudománynak a jo—

gosultságát: ,,A nyelv az emberi társadalmat, mint az emberek érintkezé—

sének eszköze, mint a gondolatok kicserélésének eszköze a társadalomban

— szolgálja. — Ezek a sajátosságok csakis a nyelvre jellemzőek, éppen ezért a nyelv önálló tudomány —— a nyelvtudomány —— tanulmányának'tár- gya. A nyelvnek e sajátossága nélkül a nyelvtudomány elveszítené jogát az, önálló létre,"16 Tehát egy tudomány csak akkor érdemli meg a tudomány-*

" ,,Valójáhan a tudomány egyrészt módszer, másrészt elmélet : a kettő egysége, de nem azonos-—

sága." (Fogarasi, Logika, 366. oldal.)

" (Sztálin : A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései, Szikra. 30. oldal.)

7186 REDE! JENÖ

alt)!

nevet, ha a társadalmi vagy természeti jelenségek egy-egy sajátos terüle-

tét vizsgálja. így pl. a politikai gazdaságtan tárgya az emberek termelési és csereviszonyai a fejlődés adott szakaszán, a történelem tárgya az emberi társadalom fejlődése, elsősorban a tömegek cselekedetei, osztályharcai, a gazdaságtörténet a társadalom fejlődését főleg gazdasági oldaláról, a ter—

melési viszonyok és a csere oldaláról vizsgálja, a logika a gondolkodás formáinak és törvényszerűségeinek tudománya, a fizika tárgya az anyagot alkotó elemi részek mozgása, a biológiáé az élet törvényszerűségei és az (élet fejlődése. Tehát minden tudománynak megvan a maga sajátos területe.

Mi az a sajátos, ami a statisztikát tudománnyá avatja? A társadalmi és gazdasági folyamatok önmagukban nem lehetnek, mert hiszen azoknak egy—

egy sajátos oldalia, pl. a termelési viszonyok, vagy az osztályharcok már más tudományok tárgyai. Tehát szükség van valami kiegészítő jellemzőre.

Ezt a jellemzőt —— amint mondottuk — a statisztikának, mint önálló tudo—

mánynak párthívei a számszerűségben lelik meg, vagy más kifejezéssel:

(abban, hogy a statisztika a jelenségek méreteit, vagy nagyságát, gyakori- ságát, növekedésének ütemét stb. szemlélteti. Ebben leli meg pl. a statisz- tika sajátosságát a Gosztatizdat által kiadott Elméleti Statisztikai tan- könyv." Azonban ez lényegében ugyanaz, mint a számszerű kifejezés, mert hiszen világos, hogy csak számokkal lehet ábrázolni valaminek a méretét, nagyságát, előfordulását, arányait stb. Itt csak fogalmazásbeli és nem lé- nyeget érintő eltérésről van szó. A kérdés tehát az, hogy a számszerűség.

a jelenségek mennyisége, ábrázolása indokolttá teszi, hogy egy külön tudo- mányág foglalkozzék velük.

Ugy gondolom, hogy ez semmiképpen sem indokolt, A mennyiségi áb—

rázolás, a tények statisztikák formájában való leírása, lényegében a társa- dalom vagy természet jelenségeiről összegyűjtött tapasztalat, számok for—

májában való rögzítése és az illető tudomány tanításai alapján való elem—

zése. Azt mondják, hogy a statisztika módszere a deduktív módszer, tehát, hogy a sok egyes tényből, azok összegezése útján következtet az általános—

ra. De az a sok egyes tény, a természet vagy a társadalomtudományok ál—

tal tanulmányozott egyes területeknek a tényei: azok az adatok, amelyeket például az árak mozgásáról gyűjtünk egybe a kapitalista válságok idején, a politikai gazdaságtan tényei: amelyeket az egyes társadalmi osztályok erejéről és harcairól: a történettudomány tényei; azok a számok, amelyek azt szemléltetik, hogy egy-egy vidék hőmérsékletének ingadozása, csapa-

1' ,,Minden tudomány a természet vagy a társadalom jelenségeinek egy sajátos területét vizsgálja.

Megvan kutatásának sajátos tárgya, amely különbözik más tudományok kutatási tárgyától. Igy pl. a kémia a dolgok összetételét, szerkezetét, változását és átalakulását tanulmányozza. Az anatómia az em- berek és az állatok szervezetének felépítését, a fiziológia a szervezetben végbemenő létfolyamatokat.

Ezek a tudományok a természet jelenségeit vizsgálják és a természeti tudományokhoz tartoznak.

Azokat a tudományokat, amelyek a társadalom életét tanulmányozzák, társadalmi tudományok—

nak nevezzük. A társadalmi tudományokhoz tartozik pl. a politikai gazdaságtan. A politikai gazdaságtan tárgya az emberek termelési, gazdasági viszonya. A politikai gazdaságtan az emberek termelési viszonyai—

nak fejlődéstörvényeit, a társadalmi termelésnek és anyagi javak szétosztásának törvényeit tanulmányozza, az emberi tár dalom fejlődésének különböző szakaszaiban. '

Mi a st 'sztika tárgya ? Mi a sajátossága azoknak a jelenségeknek, amelyeket a statisztika tanul—

mán oz ?

y A statisztika társadalomtudomány. A társadalmi jelenségeket és [folyamatokat tanulmányozza.

Más társadalmi tudományok, mint a politikai gazdaságtan, a történelem stb. is társadalmi jelenségeket tanulmányoznak. A statisztikának, mint társadalomtudománynak sajátossága abban áll, hogy a statisztika a konkrét társadalmi jelenségek tanulmányozása során azok mértékét vagy nagyságát, előfordulását, fej- lődésének ütemét, szerkezetét, arányait határozza meg.

így például a népgazdaság egyik vagy másik ága termelési önköltségének vizsgálata során a sta—

tisztika meghatározza az önköltségcsökkentésből származó megtakarítás mértékét ; kimutatja, hogy melyik költségelem javára írandó az önköltség csökkentése a népgazdaság különbözö ágaiban." Tyeorija Statisztiki, Goszsztatizdat, 1953. 6—7. old., oroszul.

A STATISZTIKA FOGALMA 187

dékának sűrűsége, széljárásainak erőssége és iránya az évek során milyen;

a meteorológiáé, stb. Egyetlen egy társadalom vagy természettudomány' sem lehet meg a számadatok formájában rögzített tapasztalat nélkül. Tel- jesen önkényes felosztás volna, amely minden tudományt mintegy két rész- re osztana, ha az általános elvek és egyes (nem statisztikai adatok formá—

jában szereplő) tények az érintett tudományhoz, a tudománynak statisztikai táblák, mutatószámok formájában rögzített tapasztalatai pedig a statiszti—

klai tudományhoz tartoznának. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy akik azt vallják: a statisztika önálló tudomány, teljességgel elismerik, hogy e szá- mok összeállításánál semmiféle különleges statisztikai törvényszerűséget nem kell figyelembe venni, hanem csak az érintett tudományág sajátos tör—

vényeit. (Azaz formai okokkal (a számszerű ábrázolás) indokolják az ön- álló statisztikai tudomány jogosultságát. Számos példát lehetne hozni Miarx - és Lenin műveiből, hogy mennyire fonák dolog volna az általuk használt

statisztikai tényanyagnalk és az azokhoz kapcsolódó következtetéseknek

szétválasztása. .

Statisztika és szociológia c. befejezetlen munkájában, amely szocioló—

giai mű és'la nemzeti mozgalmak jelentőségével és szerepével foglalkozik.

Lenin kiemeli annak a fontosságát, hogy tudományos kutatásoknál nem az egyes példaként kiragadott tényecskékből, hanem az egészében, összefüg- gésében vett tényekből, a statisztikából kell kiindulni, Ennek megfelelően e befejezetlen mű első fejezete, amely ,,Egy kis statisztika" nevet viseli, szá- mok tükrében mutatja be, hogy melyek a nemzeti összetétel szempontjából tiszta, és melyek a nem tiszta nemzetiségű összetételű államok. Világos, hogy ez az első statisztikai adatokat ismertető fejezet nem statisztikai, hia- nem szociológiai mű. De így van ez valamennyi tudományos értékű, tudo- mányos munkában helyetfoglaló statisztikai adattal.

E nézettel szemben gyakran felvetődik mint ellenvetés, hogy a statisz—

tikus igen gyakran nemcsak a politikai gazdaságtan, a gazdaságtörténet, a népesedés, a kultúra stb. kérdéseit dolgozza fel külön-külön, hanem mind- ezeket együttesen összefüggésűkben. Ezeket a táblákat, adatokat pedig le—

hetetlen szétparcellázni, hanem együttesen alkotnak szerves egészet. Ez valóban így is van, de nemcsak a statisztikai táblák esetében van így. Szá- mos olyan tudományos mű van, amely egyik vagy másik tudományág terű- letéhez is tartozik. Lenin műve ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban"

gazdaságtörténeti munka is és politikai gazdaságtani munka is. Néha ne- héz feladat egy tudományos munkának vagy tudományos munkában sze—

replő táblázatnak egy-egy tudományághoz való tartozás szerinti pontos el—

határolása. Mindez azonban nem indokolja, hogy a kérdések megoldásának bonyolultsága miatt egy külön, mesterkélt tudományt _agyaljunk ki.

E kérdés eldöntésénél a történeti szempontokról sem szabad elfeled- kezni. Az egyes tudományok is állandóan fejlődtek, specializálódtak. Az ókori görögöknél a filozófia még magában főglalt egy sereg természettudó- mányt is, de a természettudomány fejlődésével annak új és új ágai kelet—

keztek. Vagy pl. a társadalmi tudományok területén a politikai gazdaság—

tan, a gazdaságtörténet, la népességtan határai kezdetben nem voltak vilá- gosan körvonalazva. Ezért úgy tűnhetett, hogy a statisztika az. a tudomány, amely e területek egyike vagy másika kérdéseit is magáblanfoglalja. Külö—

nösen érvényes ez a népességi tudományra, amelynek adatait legelőször a statisztika dolgozta fel. A politikai aritmetikusok akkor kezdtek hozzá a né— _

188 REDEI JENO-

** pességről szóló adatok "összeállításához és értékeléséhez, mikor még nem.

létezett önálló népességtudomány, amely a politikai aritmetikusok által összegyűjtött adatokat a népesedési és biológiai fejlő'déstörvények alapján

értékelte, elemezte volna. Helyesen jegyzi meg Balás Károly idézett művé—

ben: ,,A népeségi statisztikus hátamögött, mint már jeleztük is, például nem állott egy már különálló létűvé fejlődött népességtan, amelynek a sta—

tisztikus egyszerű adatgyűjtője lehetett volna; a statisztikusniak magának kellett és kell még ma is elvégeznie sokszor egyes társadalmi problémák kimélyítését és megteremtenie az egyes társadalomtudományok új fajtáitfmt Ezért van az, hogy amikor a burzsoá statisztikusok a népesség mozgásáról (, (születési, halálozási arányszámok stb.) adatokat állapítanak meg, azokat nem társadalmi, népességi tényeknek vagy törvényszerűségeknek, hanem statisztikai törvényszerűségeknek nevezik. Tippettr angol statisztikus pélw dául a következőképpen határozza meg az ü. n. statisztikai törvényeket:

,,Azok a'képletek és törvények, amelyeket a népességről és viselkedésükről állapítanak meg és amelyek mint ilyenek az egyénnel szembenállók, statiszti- kai törvények." Példaként Tippett Anglia néhány kerületének halálozási arányait, a munkanélküli munkások arányát néhány esztendőre és a balesetek arányát idézi. Világos, hogy ezekben az esetekben semmiféle statisztikai törvényszerűségről nincs szó, ezen arányszámok viszonylagos állandósága, bizonyos biológiai tényektől eltekintve, az adott korszakra jellemző társa- dalmi tünet. A munkások magas halandósági aránya nem statisztikai tör—

vényszerűség, hanem a kapitalizmus körülményei között politikai-gazdasági törvényszerűség. Nem igen akadna olyan, magát marxistániak nevező sta—

tisztikus, aki Tippett meghatározásával egyetértene és a népmozgalomra vonatkozó különböző adatokban a statisztikai törvényszerűségek érvénye—

sülését fedezné fel. De ugyanezeknek a statisztikusoknak egy része viszont kitart amellett, hogy mégis a statisztikai tudomány az, amely ezeket a tőr vényszerűségeket, amelyek egy más tudomány (politikai gazdaságtan, nél pességtudomány) körébe tartoznak, felfedezi és szemlélteti. De vajjon mi dönti el, hogy egy-egy terület vizsgálata melyik tudomány körébe tartozik:

a vizsgált jelenségek jellege vagy azok kifejezési, ábrázolási formája? Ha nem akarunk a tudományról adott marxista definiciótól eltérni, iakkor min—

denképpen a vizsgált jelenségek lényegéből, természetéből kell kiindulni.

A burzsoá statisztikusok a múlt században a statisztikát a tudományok királynőjének tartották. Bár be nem vallottan ia statisztikának, mint önálló tudománynak a hívei, lényegében ma is valamennyi tudomány felett álló és majdnem valamennyi társadalomtudományt magábaolvasztó tudomány- nak tartják a statisztikát.

A statisztikának, mint önálló tudománynak a hivei ugyanakkor, ami- kor a statisztikába akarják olvasztani a társadialomtudományok legtöbbjét, mereven kirekesztik a statisztikából a természeti tudományokban használt statisztikai módszereket, ez utóbbit matematikai statisztikának nevezve.

Feltétlenül helyes elv volt az, amely szakított a statisztikának a társadalmi illetve a természeti jelenségek tömegszerűségén, vairiációján és a nagy szá- mok törvényén aliapuló egységével. Azonban úgy gondolom, hogy helytelen az a nézet, amint erre PfA. Kuvsinyikov és B. Ja. Szmulevics cikkükberr

" (Balás Károly: I. m. 16. old.)

(A STATISZTIKA FOGALMA , 189

rámutattak, hogy a statisztikát nem lehet a természeti jelenségek vizsgála—

tánál alkalmazni. Valóban van különbség a társadalmi, illetve a természet- tudományokban alkalmazott statisztika között, mint ahogy különbség van * "

a társadalom és a természet törvényszerűségei között is. E különbségre fel kell figyelni, ezeket a statisztikai módszerek alkalmazásánál tekintetbe kell

venni, de a különbség semmiesetre sem jelenti, hogy a természettudomá-

nyokban alkalmazott statisztikát a társadalom jelenségeinek vizsgálatánál alkalmazott statisztikával semilyen tekintetben sem lehet azonosnak tekin—

teni. Kuvsinyikov és Szmulevics cikkükben helyesen állapították meg, hogy a természeti jelenségek vizsgálatánál alkialmazott statisztika alapja sem a' nagy számok törvénye, vagy annak megfelelő valamilyen matematikai séma, hanem az illető tudományág objektív törvényei. A statisztikai módszer al- kalmazásának az egyes természettudományokban éppen úgy, mint a társa- dalomtudományokban, tehát nem a nagy számok törvényen, a valószínűség—

számításon, hanem az érintett terület folyamatainak, törvényszerűségének tudományos, marxista elemzésén kell alapulnia.

Amikor a statisztikának tárgyáról, fogalmáról beszélünk, nem sza- bad megfeledkezni arról, hogy a társa-dalmi-gazdiaságstatisztika elsősorban

és mindenekfelett az irányítás, az ellenőrzés eszköze. A szocialista állam-

ban a statisztikai munka mindenekelőtt a gyakorlati vezetést, a mindenna—

pos építést szolgálja. Statisztika alatt elsősorban azokat az adatokat, ki- mutatásokat, elemzéseket értjük, amelyet a vállalati statisztikus a vállalat vezetői, a minisztériumi statisztikus a miniszter, illetve a miniszérium ve—

zetői, a Központi Statisztikai Hivatal pedig a párt és a kormány vezetői szá—

mána készít. Amikor a statisztika tárgyáról folyik a vita, vagy arról van szó, hogy a statisztika tudománynak tekinthető-e vagy nem, nem lehet fi- gyelmen kivül hagyni a vezetés szolgálatában álló, mindennapos gyakor- lati statisztikai tevékenységet és e tevékenység termékeit, a különböző be- számolókat, jelentéseket, elemzéseket, amelyek elsősorban és túlnyomóan jelentik a statisztikát. Vajjon ezt a mindennapos gyakorlati statisztikai te—

vékenységet tekinthetjük-e tudománynak?

Úgy gondolom, hogy azok a jelentések, amelyek a vezetés gyakorlati szükségleteit szolgálják, ha tudományos értékűek is, ha magas színvona—

lúak is, mégsem tekinthetők valamilyen sajátos tudománynak. A vállala—

toknál hétről hétre, hónapról hónapra jelentések, elemzések készülnek, ame- lyek statisztikai módszerekkel, eszközökkel mutatják, hogyan alakult a vál- lalat termelése, munkáslétszáma, munkabéralapja, termelékenysége stb. Ez nem tudomány, hanem a vezetés gyakorlati eszköze. A minisztériumokban, a Központi Statisztikai Hivatalnál, a vállalati elemzéseknél magasabb színvonalon készülnek jelentések, amelyek a népgazdaság egy-egy terüle- tét vagy a terület egyes kérdéseit dolgozzák fel. Például a Statisztikai Hi- vatal jelentést készít a mezőgazdaság árutermeléséről, vagy a munkásosz- tály helyzetéről, vagy az iparvállalatok anyagellátásáról stb. Ezeket a mű- veket tudományos gonddal igyekszik készíteni, arra törekszik, hogy ezek—

ben a művekben mélyenszántó elemzés (legyen. Mégis ezek a művek álta—

lábán nem tudományos munkák, hanem gyakorlati, gazdaságpolitikai kér- , déseket dolgoznak fel. Persze nincs kizárva, hogy egy—egy ilyen munka ön- magában tudományos dolgozatnak is elfogadható; ez esetben témája sze—

rint a társadalomtudományok egyik vagy másik cSoportjához tartozik.

Azonban általában nem erről van szó, nem az egyes kimagasló értékű sta-

190 RÉDEI JENÖ—

tisztikai jelentésekről, hanem a statisztikusok tevékenységének, a statiszti- kai szervezet működésének majdnem teljes egészét kitevő gyakorlati sta—

tisztikai munkáról. A statisztika, amely a szocialista társadalomban önálló intézményekkel, széleskörű hálózattal, sokezer képzett dolgozóval, la tör—

vény által szigorúan rögzitett beszámolási rendszerrel rendelkezik, minde- nekielett az állami vezetést, a szocialista építés mindennapi szükségleteit szolgálja. Ez a megállapítás nem lebecsülése a statisztikai munkának, ha—

nem megtisztelő funkciójának egyértelmű rögzítése. A statisztika minde- nekelőtt gazdaságpolitikai tevékenység. A gazdaságpolitikát pedig a tudo—

mánnyal összekeverni nem szabad.

Sztálin elvtárs írta: ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szov- jetunióban" című művében: ,,A politikai gazdaságtan az emberek termelési viszonyainak fejlődéstörvényeit tanulmányozzák. A gazdaságpolitika ebből levonja a gyakorlati következtetéseket, konkretizálja azokat és erre építi mindennapi munkáját. Ha a politikai gazdaságtant megterhelik a gazda- ságpolitika kérdéseivei, akkor tönkreteszik, mint tudományt.."

A szocialista államban, ahol a termelőerők és a termelési viszonyok összhangjának és a tervszerű arányos fejlődésnek ia törvénye érvényesül,, a gazdasági vezetés tudományos szinten áll. A társadalmi törvények objek—

tív törvények, de a szocializmusban adott a lehetőség, hogy ezeket a törvé- nyeket felismerve, támaszkodva rájuk, felhasználjuk azokat a társadalom- érdekében. A gazdasági vezetés egész munkájában, de különösen a terve- zésnél és a statisztikai ellenőrzésnél támaszkodik a tudomány törvényeire, levonja azokból a gyakorlati következtetése/zet, de maga a gazdasági veze- íe's nem tudomány; és így a gazdasági vezetés különböző részfeladatai és módszerei, a tervező és a statisztikai munka sem.

A statisztika tárgya és módszere körül folyó viták során adott külön—

böző meghatározásoknak egyik lényeges fogyatékossága az, hogy nem hangsúlyozták megfelelő módon a statisztikának, mint gyakorlati, gazda- ságpolitikai tevékenységnek jelentőségét. A meghatározások szerzői abbeli igyekezetükben, hogy a statisztikának tudományos kategóriát adjanak, túl—

ságosan általánosan és elvontan határozzák meg a statisztikát. A statisz——

tika meghatározásánál pedig elsősorban abból kell kiindulni, hogy a sta—

tisztika a szocialista társadalomban 'a vezetésnek, az ellenőrzésnek, minde-

nekelőtt a tervek teljesítése ellenőrzésének gyakorlati eszköze. A statisztika,

mint állami intézmény, mint gyakorlati tevékenység, a gazdaságpolitika megvalósításának eszköze.

Abból, hogy a statisztikát nem tekintem tudománynak, természetesen nem következik az, hogy a statisztikai munka végzőinek nem kell tudomá—

nyos felkészültséggel rendelkezniök. Az íparstatisztikusnak nemcsak alapo—

san felkészült közgazdásznak kell lennie, hanem egyben olyan speciálisan

(statisztikailag) képzett közgazdásznak, aki a gazdasági tevékenység vizs—

gálatának statisztikai módszereiben jártas, ugyanígy a mezőgazdaság, vagy a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó közgazdász—statisztikusoknak is. Mindenképpen indokolt, hogy azoknak a közgazdászoknak, akik statisz—

tikai munkával foglalkoznak, különleges, speciálizált képzettsége és képe- sítése legyen, tehát nem lehet csökkenteni a shatisztikusokkal szembeni kö—

vetelményeket. Ellenkezőleg! Mivel nézetem szerint a statisztikus lényegé—

ben speciálisan képzett közgazdász, aki emellett még a vizsgált terület szakkérdéseiben is jártas, növelni kell mind a közgazdasági tudás, mind a

A STATISZTIKA FOGALMA . ' 191

vizsgált terület sajátos kérdései, mind a statisztikai módszertan terén la kö—

vetelményeket. Jegyezzük meg mellesleg, hogy azok, akik a statisztikát ön- álló tudománynak'tartják, lényegében csak ugyanezeket a követelményeket támaszthatják a statisztikusoklaal szemben. A tudomány párthívei közül senki sem követelné azt, hogy a statisztikai tanulmányok keretében tudo-- mányának megállapításait (a társadalmi jelenségek és folyamatok nagysá—

gát, illetve méreteit, előfordulását, fejlődési ütemét stb.), a maguk konkrét mennyiségi formájában a statisztikusokkal megismertesse.

A statisztika meghatározásánál tehát mindenekelőtt abból kell kiin- dulni, hogy a statisztika a legszélesebb, legáltalánosabb értelemben (itt.

gazdaság- és társadralomstatisztikáról van szó) gyakorlati tevékenység, a gazdaságpolitika eszköze.

A statisztika fogalmi jelentését a fentiek azonban nem merítik ki. A

"statisztika azon módszereket, szervezeti elveket is jelenti, amelyek révén a valóság egy-egy területének ladatait összegyűjtjük, összesítjük és elemez- zük. A statisztika tehát módszert-an is. E módszertan a maga saját eszkö- zeivel (csoportosítás, viszonyszámok, átlagok, indexek, mérlegek stb.) első——

sorban a gazdasági —— társadalmi jelenségek vizsgálatánál nyer alkalma- zást. Itt a statisztikai módszertan jelentősen specializálódik az ipar, a me—

zőgazdaság, a kereskedelem stb. kérdéseinek sajátos jellegéhez alkalmaz- kodva, azonban ezeknek a különböző módszertanoknak (iparstatisztika, me- zőgazdaságstatisztika, gazdaságstatisztilea) azonos elméleti alapja van, és—

pedig a politikai gazdaságtan és a történelmi materializmus. Ezért a tár- sadalmi és gazdasági statisztikának alapvető módszerei a népgazdaság van lamennyi ágában messzemenően közösek.

E módszereket elsősorban a gyakorlati szükségletet szolgáló statiszti—

kai munkában használjuk, de szükség van rájuk a társadalomtudományi kutatásoknál is. E módszerek összessége, valamint a sikeres statisztikai munkához szükséges intézmények, továbbá a statisztikai rendszer leírását magábanfoglaló statisztikai módszert—an az úgynevezett statisztikai tanúl—

mányok tárgya. E módszertant eszközeinek fejlettsége, tudományos pontos- ságia, mutatószámainak gazdagsága alapján szokás és lehet módszertudo- mánynak nevezni. Amennyiben ez a megnevezés e módszertan magas, tu—

dományos színvonalára utal, indokoltnak is tekinthető.

A természettudományokban is alkalmazunk statisztikai módszereket.

E módszerek a természettudomány törvényszerűségeihez— alkalmazkodnak, ezért sok tekintetben eltérnek a társadalmi—gazdasági statisztika módszerei- től, de egyúttal sok tekintetben azonosak is azokkal, lévén feladatuk egy és ugyanaz: a kellő módon összegyűjtött és feldolgozott számiadatokon keresz-- túl az anyagi élet adott területére vonatkozó tapasztalatok rögzítése.

Határozzuk meg ezek alapján a statisztikát!

'A statisztika legáltalánosabban használt fogalmi jelentésében a tár-' . saa'alom és a természet tényeinek számok, adatok formájában való ábrázo-

lása. A statisztika a szocialista társadalomban az ellenőrzésnek, tehát a v.,-

zete'snek, a tervek végrehajtásának, tehát a tervszerű, tudományos irányi- tásnak az eszköze. A statisztika mindenekelőtt a gazdaságpolitika eszköze,, gyakorlati tevékenység.

Statisztikán másodsorban a statisztikai módszertant értjük. E mód—r szertan nem önmagában létezik: feltétele a gyakorlati statisztikai tevé——

kenységnek, része — az ott használt többi módszerrel együtt -——— egy—egy

392 REDEI: A STATISZTIKA mama

társadalom, vagy természettudománynak, önmagában azonban nem tudo-

;many.

A statisztika tehát egyfelől a tapasztalati tények rögzítésének, elemzé- sének egy sajátos (számszerű) formája mind a gyakorlati szükséglet, mind .a tudományos kutatás számára"; a szocialista társadalomban az irányítás—

nak, az ellenőrzésnek alapvető eszköze; a statisztika másfelől azon módsze—

rek, szervezési elvek, intézmények összessége, amely mind a gyakorlati sta- tisztikai munkának, mind a tudományos kutatásnak része, feltétele,

A statisztikáról adott fenti meghatározás egyáltalán nem tekinthető minden tekintetben pontosnak, kielégítőnek, mégis: bizonyos kérdések tisz-

tázásához hozzásegít. '

Ezek a következők:

l. A statisztika a szocializmusban mindenekelőtt és alapvetően gazda—

ságpolitikai tevékenység. Ez eltünteti a statisztikáról, mint tudományról adott definíciók és a gyakorlatban nap, mint nap végzett statisztikai munka

"közötti ellentmondást.

2. Az empiriának (tapasztalatnak) statisztikai adatok formájában való rögzítése minden természet- és társadalomtudománynak elengedhetetlen sajátossága; ezek összegyűjtésére, elemzésére vonatkozó módszerek a kuta- tás cgyéb' módszereivel együtt a tudományok szerves része.

3. Statisztikai kutatást végezni, statisztikai módszereket alkalmazni nemcsak a társadalom, hanem a természet jelenségeinél is lehetséges. Ez a megállapítás eltünteti azt a mesterséges válaszfalat, amely —— a valóság—

nak szemethúnyva —— mereven elkülönítette egyfelől ia társadalmi-gazda—

sági, másfelől a természeti statisztikát, illetve ez utóbbit a statisztika terü—

letéről kirekesztette. *

A statisztika fogalmáról és tárgyáról folytatott vita a szovjet statisz—

tikusok körében széles visszhangot keltett. E vita még nem zárult le, de már az'eddigiekben is elősegítette egyes, a statisztika tárgyát, fogalmát érintő kérdések, alapfogalmak tisztázását. A magyar statisztikusok körében a vita még nem talált visszhangra Ezért felelősség terheli a Statisztikai Szemle szerkesztőségét, amely nem segítette elő a vita kialakulását. E két—

désről megjelent cikkem egyes nem szerencsés megfogalmazásaival, vitát iezáró hangjával, mint ahogyan a Társadalmi Szemle bírálata helyesen megjegyezte —— nemhogy bátorította, de inkább elriasztotta a további vi—

tát. Ez hiba volt,,mert csakis a szabad vita, a vélemények, nézetek, érvek nyílt harca segítheti elő a statisztika tárgya és fogalma kérdésének tisztá—

zását.

? —