Az ipar termelőberendezéseinek karbantartása

A népgazdaság termelő állóalapjainak

növelése mellett elsődleges feladatunk a termelési eszközök állagának megőrzése.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve-

zetőségének 1953. júniusi határozatát kö-

vetően pártunk és kormányunk _vezetői többször rámutattak arra, hogy az erőfor- rásainkat meghaladó beruházások mellett

nem fordítottunk kellő gondot a4 népgaz- daság állóeszközeinek felújítására és

karbantartására. A termelő berende—

zések állapotának megóvása nem mond ellent a helyes, a megfelelő ütemű beruházási politikának. Ellenkezőleg:

a termelő berendezések számának és teljesítőképességének reális növelése csak a meglévő berendezések optimális kihasz—

nálása, tehát élettartamuknak minél hosz—

szabb időre szóló biztosítása mellett le—Á hetse'ges. Éppen a már meglévő termelő—

eszközeinkkel való észszerű gazdálkodás teszi lehetővé, hogy a népgazdaság álló—

alapjainak növelésére rendelkezésre álló

összegeket a legmegfelelőbb módon osz-

szuk fel a népgazdaság egyes ágazatai és

azokon belül az egyes gazdasági egységek között.

A gépek állagának megóvása atervszerű karbantartás és felújítás révén általában a gazdaságos termelés elengedhetetlen fel-

tétele. A kapitalista üzemtulajdonosok, akik —- mint ismeretes — a munkaerővel

nem, de a termelés többi anyagi tényezői-

vel —— a munkásosztály anyagi helyzeté—

nek, egészségének és életének rovására -—

mértéktelenül takarékoskodnak, folyama- tos karbantartás érdekében hajlandóak

voltak gépeiket időnként leállítani, ki- vonni a termelésből. Tudták, hogy ez el—

engedhetetlenül szükséges a gépek meg—

óvásához, ezen túlmenően a folyamatos és jóminőségű (tehát piacképes), egyszóval gazdaságos termelés megvalósításához.

Az ipar államosítása után a gépek gaz—

dája a tőkések helyett a dolgozó nép lett és a gépek a kizsákmányolás eszközeiből a dolgozó nép szükségleteinek kielégítését

szolgáló eszközökké váltak. A gépek álla—

potának megóvása, élettartamuk meg- hosszabbítása, pontos, zavartalan műkö—

dése, gazdaságos kihasználása tehát most már a dolgozó nép elsőrendű érdekévé vált.

Az ipar termelőberendezéseinek karbantartása

A kérdés jelentőségét azonban nem is—

mertük fel kellő időben. A gépek és be—

rendezések állagának megóvására nem fektettünk kellő súlyt és elhanyagoltuk mind a felújításokat, mind a karbantar-

tást. Ennek oka többek között az volt.

hogy az újjáépítés, majd az iparosítás el-

múlt 3—4 éves időszakában a termelés

minden eszközzel való növelése állt gaz-

daságpolitikánk előterében és a gazdasá—

gosság elve háttérbe szorult. Ez a szemlé—

let a gépekkel való helytelen gazdálko-

dásban is megnyilvánult. A vállalatok ve—

zetői a rájuk bízott vagyon, a gépek he—

lyes és gazdaságos kezelésében mulasztá-

sokat követtek el. A mulasztásokkal azon-—

ban nem vádolhatjuk kizárólag a vállala—

tok vezetőit. A legtöbb minisztérium, amikor egyébként a karbantartásra he- lyes irányelveket, feladatokat tűzött ki a

vállalatok vezetői elé, nem biztosította

ezek gyakorlati megvalósításához a felté- teleket, sőt nem egyszer az érvényben lévő tervezési pénzügyi rendszer egyálta—

lában nem tette érdekeltté a vezetőket az állóeszközök állapotának megőrzésében.

Például az amortizációs összegek felhasz—

nálásának igen kötött és több esetben helytelen előírásai a felújítások elhanya—

golását eredményezték. Mint ismeretes, a karbantartási költségeket nem az amorti- zációs alapból fedezik, hanem a különféle

költségek között számolják el. Ez a körül- mény pedig — tekintettel a különféle költségek fokozott ellenőrzésére, akarva—

akaratlan a karbantartás elhanyagolásám is vezetett. A hiba az volt, hogy nem tet- tük a Vállalatok vezetőit egész gazdaság- politikánkkal kellő mértékben érdekeltté abban, hogy törődjenek a gépek karban-

tartásával és felújításával, hanem sok egyéb —— sokszor a karbantartásnak egye—

nesen ellentmondó ,,szempont, irányelv"

mellett, a karbantartás is egyike volt ezeknek a felső vezetés által megszabott

nagyszámú irányelveknek.

A kövekezőkben az ipari minisztériu—

mok és egyes vállalataik 1954. első félévi adatai alapján megvizsgáljuk, hogyan

alakult a tervszerű megelőző karbantar- '

tás. Az itt közölt adatok 5 az abból le—

szűrt megállapítások nagyjában—egéSZében

nemcsak az első félévre, hanem 1954.egé—

szére is érvényesek, mivel a tervszerű

SZEMLE

71

megelőző karbantartás terén a második félévben jelentős fordulat nem követke—

zett be.

.

A gépek karbantartásában mutatkozó hiányosságokra először 1951—ben figyelt

fel a Népgazdasági Tanács. Ekkor rende-

letben kötelezte a vállalatokat a tervszerű

megelőző karbantartás (TMK) bevezeté—

sére.

A Népgazdasági Tanács határozatát

azonban hiányosan hajtották végre. A ha- tározat értelmében az iparvállalatok meg- szervezték'ugyan a tervszerű karbantar- tást, de ennek következetes végrehajtását, a munkák elvégzéséhez szükséges íelté—

teleket, a Vállalatok vezetői továbbra sem

biztosították. Például a szükséges létszá-

mot a vállalatvezetés nem bocsátja a kar-—

bantartó műhelyek rendelkezésére. Az Élelmiszeripari Minisztérium kivételével a karbantartó műhelyek létszámellátott—

sága általában 10—15 százalékkal alacso—

nyabb a szükségesnél. A nem megfelelő

létszámellátottság következménye, hogy a gépeken nem tudják tervszerűen, időben elvégezni a szükséges javításokat.

A Vállalatok a munkásle'tszám—tervet általában 10 százalékkal magasabban tel- jesítik, mint ahogyan a karbantartó mű- helyek létszámszükségletét elégítik ki.

Még nagyobb az eltérés a Kohó— és Gép-

ipari, valamint a Nehézipari Minisztérium egyes igazgatóságainál. (Például a Rákosi Mátyás Gépgyárak Trösztnél a munkás—

létszám-tervet 1954. II. negyedévében

101,4 százalékra teljesítették, a karban-

tartó műhelyek létszámellátottsága a

szükséges létszámhoz viszonyítva pedig

csupán 70,2 százalék volt.) Ez elsősorban annak tudható be, hogy e két miniszté—

rium területén dolgozó gépkarbantartókat szakmai tudásuknál fogva foglalkoztatni lehet termelő munkában is. A vállalatok vezetői a szakmunkás felvételek esetén a termelő üzemeket részesítik előnyben a

karbantartó műhelyek rovására.

Az üzemi ellenőrzések tapasztalatai azt

bizonyítják, hogy a létszámhiány elsősor—

ban a szakmunkások — lakatosok, eszter—

gályosok,szerelőlakatosok — körében mu- tatkozik. Ez a gépek javításának minősé- gét, a váratlan géphibák gyakoriságát is

nagy mértékben befolyásolja.

A létszám-terv teljesítése

Tényleges !

karbantartó Munkáslét- létszám a., szám-terv szükséges teljesitésé-

laíiszánn nek százai—Ská- százaléka

Megnevezés ban

1954

I. II. § l. ) II.

negyedév

Kohó- e's gépipari Minisz-

térium . ... 80,6 85,0 98,5 95,8 Rákosi Mátyás Gépgyár

Tröszt ... 69,1 702 982 101,4 Gz'vplparilga atóság 822 81.7 97,7 95,9 Járműipan' Igazgatóság. 90,1 85,6 97,0 94,6 Tömegcikkipari Igazgató-

ság ... 72,9 77,8 98,0 97,2

Nehézipari Minisztérium 100,1 98,5

Ércbányászati Igazgató-

ság ... 87,2 82,2 101,8 98,9 Villamosenergiaipari

Igazgatóság ... 87,9 88,7 97,8 96,5 Bányag' pgyártási Igaz-

gatóság ... 94,7 84.53 96,2 90,8 Könnyűipari M inisz—

térium ... 91,5 91,9 100.7 100,6 Len- és kenderipari Igaz-

gatóság ... 94,4 87,9 100,5 98,4L Ruhaipari Igazgatóság . 99,3 96.1 102,8 100,6 Élelmiszeripari Mi is:-

térium ... 99,7 102,2 109,6 104,2 Konzerviparl Igazgatóság 95,6 99,6 14U,9 1093 Tejipari Igazgatóság 89,4

94,4 95,2 100,0

Igen nagy a szakmunkáshiány a Köny—

nyűipari és az Élelmiszeripari Miniszté—

rium vállalatainál. A Duna Cipőgái'ban például 1954. júliusban emiatt nem tud- ták elvégezni a generáljavítások 33 száza—

lékát. A Magyar Pamutipar Vállalatnál ugyanezért nem tudják teljesíteni a szö- vőgépek, a vigogne előtépő és utótépő

gépek nagyjavítási tervét.

Szakmunkások a karbantartó munkások át- lagos állomá—

nyi létszámá- nak százalé- kában (1954.

II. negyedév)

Kohó— és Gépipari Minisztérium

területén:

Megnevezés

Villamos és Kábelgyár ... 82,1

Fogaskerékgyár ... . 963

Ganz Vezérlő ... 71,1

Nehézipari Minisztérium

területén:

Duclos Bányagépgyár ... 82.41 Magyar Vegyiművek ... 823

Könnyűipagi Minisztérium

területén:

Duna Cipőgyár ... 75,4 Diszműbőrgyár ... 60,0

Magyar Pamutipar ... 80,7

Újpesti Gyapjúszövőgyár 68,0

Élelmiszeripari Minisztérium

területén:

Kőbányai Sörgyár ... 55,0

Budapesti Konzervgyár 70,0 Budapesti Csokoládégyár 65,0 Nem kielégítő egyes területeken a kar—

bantartás ügyviteléhez és irányításához szükséges műszaki munkavállalók lét—

száma sem. A TMK iroda vezetőjén kivül

feltétlenül szükség van olyan műszaki szakemberekre is, akik a gépi berendezé- sekről elkészítik a szükséges rajzokat,

gondoskodnak a gépek állandó korszerű—

sitéséről, végzik a munkák műveletirá- nyitását, időelemzését és minőségi átvé-

telét.

Hiba az is, hogy a karbantartással fog—

lalkozó dolgozók egyes területeken mun—

kaidejüknek még mindig csak kisebb ré-

szét fordítják tervszerű karbantartásra,

sőt egyes vállalatoknál például az R. M.

Gépgyárak Tröszt, a Ruhaipari és a Nö-

vényolajipari Igazgatóság vállalatainál az I. negyedévről a II. negyedévre csökkent

a TMK—órák aránya.

Ezt mutatják az alábbi adatok:

Tervezerű karbantar—

tási munkán teljesített munkaórák az összes teljesitettákarbantartási Megnevezés munkaór 1km;;záaaléká—

1954. I. 1954. II.

negyedév negyedév

Kohó— és Gépipari Miniszté-

rium ... 69,7 75,1 Rákosi Mátyás Gépgyárak

Tröszt ... 65,9 49,3 Nehézipari Minisztérium*. . 54,5 57,5

Szénbányászati Igazgató-

ság ... 53,3 EBA) Könnyűipari Minisztérium 30,9 33,4 Len- és kenderipari Igazgató

ság ... 263 27,9

Ruhaipari Igazgatóság 14,6 14,0

Élelmiszeripari Minisz-

térium ... 4 2, 6 5 1,5 Dohányipari Igazgatóság ' 15,2 30,4 Növényolaj ipari Igazga—

tóság ... 30,6 23,5

' Maszolaj nélkül.

A tervszerű karbantartó munka fejlő—

dését akadályozza az a körülmény is, hogy a karbantartás dolgozóit bérezési rendszerük sem. ösztönzi gyorsabb és pon-

tosabb munka végzésére. Nem gondoskod-r tunk arról, hogy a karbantartó munka

eddigi tapasztalatainak birtokában folya—

matosan kiszélesítsük ezen a területen is a szocialista bérezés elvét leginkább meg-—

valósító darabbérrendszert. A helytelen bérezés következménye, hogy a karban-

tartó dolgozó között nagy a fluktuáció.

Vállalataink többségében a karbantartó

munkáknak még csak kis részére dolgoz- '

ták ki a darabbérrendszert. Például a Kö—

bányai Sörgyárban a karbantartó dolgo—

zók' 75,7 százaléka időbérben dolgozik. "A

vállalat által készített elemzés azt mutat- ja, hogy 35 százalékos a munkaidőkiesés, mert az időbér nem ösztönzi a dolgozókat.

Karbantartó munkák darab—

bérben ledolgo- zott óráinak száma a. ledol-

gozott összes órák százalé-

kában (1954.

Megnevezés

II. negyedév)

Ganz Vezérlő ... 34,9 Rákosi Mátyás Szerszámgép-

gyár ... 19,7 Aprlis 4. Gépgyár ... 4,z Duclos Bányagépgyár ... l3,0

Kőbányai Sörgyár ... 24,3

Az elmúlt években a gépkarbantartó és a

termelésben dolgozó szakmunkások kö—

zötti kereseti arányok a gépkarbantartó munkások hátrányára megváltoztak. Míg

régebben a nagy gyakorlattal és szak- tudással rendelkező gépkarbantartó dol-—

gozók keresete legalább másfélszerese

volt a termelésben dolgozó szakemberek

keresetének, addig ma általában azzal azonos szinten mozog, sőt gyakran alacso—

nyabb is.

A karbantartó dolgozók nagy fluktu- ációja elsősorban a helytelen bérpolitika következménye. Egyes vállalatoknál hat hónap alatt a dolgozóknak mintegy fele kicserélődik. A Rákosi Mátyás Szerszám—

gépgyárban a karbantartók 41,4 százaléka, a Kelenföldi Tejipari Vállalatnál 77,8%-a

hagyta ott a karbantartási munkát.

A karbantartók személyében beálló vál- tozás nagymértékben befolyásolja a Javi—

tási munkák minőségét. A gépek gyors

SZEMLE

és helyes karbantartását jobban tudják

elvégezni azok a dolgozók, akik hosszabb ideje dolgoznak a vállalatnál, s a Válla—

lat gépparkját már megfelelően ismerik.

Kilépő karbantartók , az összes karbantartók Megnevezés

százalékában

(1954. 1. félévben)

Ganz Vezérlő ... 15,6

Április 4. Gépgyár.... 29,3

Rákosi Mátyás Szer—

számgépgyár ... 41,4 Mélyfűró Berendezések

Gyára ... 23,0 (I—VIII. hó)

Kelenföldi Tejipari

Vállalat ... 77,8

Tervszerűtlenné teszi a karbantartás

munkáját az is, hogy nem áll a karban—

tartó műhelyek rendelkezésére megfelelő mennyiségű és minőségű szerszámgép. A karbantartó műhelyeknek általában a ke—

vésbé használható, régi, elavult gépeket

adják át, melyeken az elvégzett munkák alak és méretpontossága kevésbé biztosit—

ható.

A karbantartó műhelyek gépei általában alacsony hatásfokúak:

60% alatti hatás—

fokú gépek a kar—

bantartó műhe—

lyek rendelkezé- sére álló összes gépek %-ában (1954. I. l—én) Megnevezés

Kohó- és Gépipari Minisztérium 39,2

Április 4. Gépgyár ... 71,4

Fogaskerékgyár ... 100,0

Ganz Vezérlő ... 50,0

Rákosi Mátyás Acélmű ... 88,5

Könnyűipari Minisztérium 47,5

Duna Cipőgyár ... 100,0

* Goldberger Textilnyomó 8l,5 Magyar Pamutipar ... 100,0 Nehézipari Minisztérium .

Újpesti Erőmű ... 72,7

Budapesti Kénsavgyár ... 66,6

Élelmiszeripari Minisztérium 54,7

Nyíregyházi Növényolajipar ES 84,2 Budapesti Konzervgyár ... 75,0 Erzsébetvárosi Tejipari Vál—

lalat ... 75,0

73

A karbantartó műhelyek rendelkezésére bocsátott gépeken történik legtöbb helyen a javításhoz szükséges cserealkatrészek elkészítése is. Az alacsony termelékeny—

ségű és pontatlanul működő gépeken a

szükséges alkatrészek mennyisége és mé- retpontossága nem biztosítható. A Kohó—

és Gépipari Minisztérium vállalatainak

karbantartó részlegei az alkatrészellátás—

ban a termelőüzemekre szorulnak. Ezek viszont a termelési tervek teljesítésére hivatkozva, nem mindig adnak megfelelő segítséget. Ezért például a Fogaskerek- gyárban a gyakran meghibásodó és gyor- san kopó alkatrészek mintegy 95 százalé—

kának pótlása mindig nehézségekkel jár.

Ez pedig nemcsak a gépek javítási idejét hosszabbítja meg, hanem a termelést is

akadályozza. Az Április 4. Gépgyárban a

karbantartó műhely egyetlen 70 százalé—

kos esztergagépénél állandó munkatorló- dás van, mert a többi eesztergapad csak

nagyolási munkák végzésére alkalmas.

Még nehezebb az alkatrészellátás a Köny—

nyűipari és Élelmiszeripari Minisztéri—

umok vállalatainál, ahol a szükséges al-

katrészek előállításában a termelő üze- mek nem tudnak egyáltalában résztvenni, a külső szállítások pedig nehézkesek. A Duna Cipőgyárban például az alkatrész- hiány miatt sok esetben generáljavitásnak is megfelelő költségen végeznek el olyan javításokat, melyek a gépet csak rövid időre teszik üzemképessé. Akadályozza a tervszerű karbantartást, hogy a vállala—

tok vezetői — a termelési tervek teljesí—

tésének fontosságára hivatkozva — a tör—

vényes rendelkezések ellenére sem adják át a gépeket javításra a tervezett idő—

pontban. 1954. I. félévében a termelési kö—

telezettségekkel indokolva például a Vil-

lamosgép— és Kábelgyár 10, az Április 4.

Gépgyár pedig 16 gépet nem adott át ja—

vításra. A karbantartásra kivont gépek pótlására a Vállalatok gyakran nem ren—

delkeznek tartalékgépekkel s így a ter—

melési tervek teljesítésének elsőbbsége miatt a vállalatok vezetői a karbantartást

elhanyagolják. A Könnyűipari és Élelmi-

szeripari Minisztériumok vállalatainál a

javításra szoruló gépek leállítása és a

Központi Gépkarbantartó részére történő átadása gyakran többhónapos termelési kiesést jelentene. Maguk a minisztériu—

⁷⁴

mok is —— mint erről bevezetőben szól—

tunk ——- többször a termelés fontosságára és a szűk kapacitásra hivatkozva utasítást

adnak az általános gépjavitási munkála-

tok leállítására. Például a Könnyűipari Minisztérium kapacitáshiányra hivatkoz—

va a fonódai, kártoló és előkészítő gépek általános javítását ez évben már két íz-

ben leállította.

Ezzel időben csökkentették a gépjavítá-

sokat fedező felújitási kereteket is, hogy

intézményesen biztosítsák a nagyjavítá-

sok leállítására vonatkozóan kiadott uta-

sítások végrehajtását.

Ilyen körülmények között, amikor tehát a vállalatok vezetői azt tapasztalják, hogy maga a minisztérium — a sürgősnek ítélt

termelési feladatok érdekében —— elha—

nyagolja vagy másodrendű dolognak te—

kinti a gépek karbantartását, nem lehet

cscodálkozni azon, hogy csak formálisan tesznek eleget a tervszerű megelőző kar—

bantartásra vonatkozó felsőbb utasítások- nak.

A gépek termelésben való visszatartása,

javitásuk eltolódása, a tervszerű megelőző

karbantartás elmaradása miatt váratlan üzemzavarok lépnek fel. (A Szovjetunió—

ban ilyen gyakorlat elképzelhetetlen. Ott

a főmechanikus az előírt időben elvé-

gezteti a javításokat, csak igen indokolt

esetben ad — maximálisan két hét hala-

dékot.)

Sok vállalatnál teljesen elhanyagolják

—-— legtöbbször a minőségellenőrök hiánya

miatt —- a gépek pontossági (precíziós)

vizsgálatát, ami szintén akadályozza a

tervszerű karbantartást. A Ganz Vezérlő- berendezések gyárban 1954. II. negyed- évében a vizsgálatra kijelölt gépek 48 százalékánál nem végezték el a pontos- sági vizsgálatokat. A Duclos Bányagép—

gyárban és a Fogaskerékgyárban egyetlen pontossági vizsgálatot sem végeztek a ll.

negyedévben.

A_gépeknek a termelésben való vissza—

tartása, a pontossági vizsgálatok elhanya-

golása miatt, a TMK—ba bevont gépek

száma nem emelkedik, hanem stagnál, il—

letve csökken.

, SZI—ztatni , _

TMX-ba bevont gének az összes gépek %-ábun

Megnevezés ,,

1954. I. 1954. II.

nngedév negyedév

Ganz Vezérlő ... 50,9 50,9 Villamosgz—p ős Kábelgyár . 86,4 77,1 Fogaskervkgyár ... MA 283 Április 4. vagyár ... 993 9258 Kelenföld Tejipari Vállalat 91,7 91,7 Köbányai Surgyár ... 38,3 39,4

A karbantartási munkák tervszerűtlen- sége miatt gyakori a, váratlan géphiba. A váratlan géphibák termeléskiesést, a munkások számára gyakran alacsonyab—

ban bérezett, várakozással töltött időt je- jentenek, ami emeli az önköltséget. Egyes

igazgatóságok területén a karbantartók munkaidejiiknek 20—400/0-át kénytelenek

váratlan géphibák javításával tölteni. Bár

a váratlan géphibákra fordított idő álta—

lában csökkenő tendenciát mutat, az

eredmények nem kielégítőek. A Ruha—

ipari Igazgatóság vállalatainál a karban—

tartók munkaidejüknek még mindig több, mint felét töltik váratlan géphibák javí?

tásával, a Cipőipari és Sütőipari Igazga—

tóságok üzemeiben pedig emelkedik az arány. Az Április 4. Gépgyárban például

1954. júniusában 530 esetben volt szük-

ség beavatkozásra váratlan géphiba

miatt.

A góphibák lavításával teljesített munkaórák

az összes teljesített ' karbantartási munka-

Hegnevezes órák %-ában

1954 I. *— 1954. II.

, nngedév negyedév

Kohó— és gépipari M inisz—

térium ... 12,8 11,2 Járműiparí Igazgatóság .. 27,5 19,5 Autó- és traktoripari

Tröszt. ... 85,1 27,7 Könnyűipari Minisztérium . 314 23,a Pamutipari Igazgatóság . . . 50,4 MJ

Ruhaipari Igazgatóság 60,8 52,4

Cipőipari Igazgatóság ... 40,6 4233 Élelmiszeripari Minisztérium 14,8 13,1

Édesipari Igazgatóság 27,4 25,7

Sütőipari Igazgatóság ... 28,4 33,3

A karbantartó műhelyek feladata, hogy

a javítások mellett az elavult gépek kor- szerűsítését is elvégezzék, A kormány-

SZEMLE

75

program célkitűzései nem engedik meg,

hogy gépeinket, —- főleg a nehéziparban

— indokolatlanul újakkal cseréljük fel.

Régi típusú gépeinket tehát korszerűsí-

teni kell, alkalmassá kell tenni nagyobb

teljesítményre, pontosabb munkák végzé—

sére. Sokszor csekély munkával járó szer—

kezeti átalakítás is jelentős mértékben

csökkentheti a gép kiszolgálására fordított

időt. Vállalataink többségénél azonban a

korszerűsítési munka elmarad. 1954. I.

félévében például az Április 4. Gépgyár—

ban mindössze egy, a Fogaskerékgyárban

pedig két gépet, a Duna Cipőgyárban, a

Mélyfúró Berendezések Gyárában és a , Dúclos Bányagépgyárban pedig egyetlen

gépet sem korszerűsítették.

A korszerűsítés elhanyagolását befolyá-

solja, hogy a karbantartási tervben a

korszerűsítési munkákat nem tervezték

meg, s azok elvégzésében nem teszik ér—

dekeltté a karbantartó műhelyek vezetőit.

A korszerűsítési munkák elhanyagolása

mellett a régi gépeket igen könnyen ki- vonják a, termelésből, és a használaton

kívüli állóeszközök állományába semmik.

A négy ipari minisztérium területén a

használatból kivont állóeszközök értéke 1954. II. negyedévében mintegy 200 millió forintot tesz ki. Mivel a vállalatok terü-

letén általában épületek nem állnak ki—

használatlanul, feltehetőleg ez az összeg teljes mértékben a használaton kívüli gé—

pek értékére vonatkozik.

A termelésen kívüli állóeszközök állo—

mányába sorolás nem tévesztendő összea gépek kiselejtezésével. Főként az előb- biekben említett elmulasztott karbantar—

tás és korszerűsítés, teszi szükségessé a gép kivonását a termelésből. A termelé—

sen kívüli állóeszközök jórészét reakti—

válni lehet.

A vállalatok vezetői nem kísérik figye—

lemmel a használatból kivont állóeszkö—

zök értékének alakulását, s ennek követ- keztében népgazdaságunk jelentős káro—

kat szenved. A Könnyűipari Miniszté—

rium vállalatainál például a használaton kívüli állóeszközök értéke 1954—ben az I.

negyedév végétől a II. negyedév végéig

emelkedett.

1954 III.

l-én

1954. VI.

Megnevezés 30—án

ezer forint

Kohó— és gépipari Minisz—

térium ... 314 355 28 246

Nehézipari Minisztérium .. 7; (lm 43 628 Könnyűipari Minisztérium 77 659 91 '478 Élelmiszeripari Minisz-

tórium ... 39 742 40 242

Összesen 235 850 203 594

A fentiekhez hozzá kell fűzni, hogy a használaton kívüli állóeszközök értéke ott csökkent általában, ahol a gépi beruházá- sok összege is csökkent. Például a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Nehézipari Minisztérium vállalatainál a gépi beruhá- zások összege 1954—ben 530/o—kal, illetve 23 százalékkal csökkent a múlt évhez viszo- nyítva, s feltehetően ez az oka annak, hogy az I. negyedév végétől a II. negyed—

év végéig a használaton kívüli állóeszkö- zök értéke is mintegy 40%—kal csökkent.

A minisztériumok, mivel a beruházási

előirányzatuk kevés volt, a használa—

ton kívüli, állóeszközeik egy részét

reaktiválták. Ott viszont, ahol a gépi

beruházások összege, mint például a Könnyűipari és az Élelmiszeripari Mi—

nisztériumoknál magasabb a múlt évinél, a használaton kívüli állóeszközök értéke az egyik negyedév végétől a másikig to- vább növekedett.

Fentiek tehát arra engednek következ—

tetni, hogy a használaton kívüli állóesz—

közök értékének felszaporodása indoko- latlan volt és ez szoros összefüggésben áll az állóeszközök korszerűsítésének, illetve karbantartásának elhanyagolásával. Egy—

úttal megmutatják azt is, hogy ezek a használaton kívüli állóeszközök tartalé—

kokat alkotnak, amelyeket a minisztériu—

mok fel tudnak használni a csökkentett gépi beruházások pótlására.

A karbantartás elhanyagolása igen sok kárt okozott az iparban: a termelés fo- lyamatosságának akadályozásával, selejt-

gyártással, a minöség rontásával, s a gé—

pek élettartamának rÖVidítésével végső- fokon önköltségemelkede'st eredménye-

zett, azaz a termelés gazdaságosságát igen

károsan befolyásolta.

⁷⁶

A kormányprogram célkitűzései meg-

követelik, hogy sürgősen felszámoljuk azt

a nemtörődömséget, mely a gépek kar—

bantartása terén megmutatkozik. A négy

' ipari minisztériumhoz tartozó Vállalatok

vezetőire hatalmas értékű állóeszközöket, bízott államunk. Az iparvállalati igazgató hatáskörének bővítéséről, önállóságának fokozott biztosításáról szóló MT határo—

zat1 a jövőben inkább módot ad és egy—

ben kötelezi is az igazgatókat arra, hogy

ezt a rájuk bízott gépvagyont nagyobb gonddal és nagyobb önállósággal kezel- jék. Az önköltség csökkentésére és a mi—

nőség megjavítására irányuló fokozott erőfeszítéseink is megkívánják a karban—

tartás kérdésének haladéktalan rendezé—

sét.

A minisztériumoktól egészen a vállalat—

x130'77/19544. (IX_ 21.) sz. MT határozat.

vezetésig igen sürgős és időszerű feladat tehát e téren megtenni az intézkedéseket *

és elegendő gépet, kellő szaktudást: és

létszámú munkaerőt, jó szervező munkát,

helyes bérezési és premizálási módSzere—

ket állítani a karbantartás megjavításá-

nak szolgálatába. Ehhez azonban azszük—

séges, hogy a tervszerű megelőző karban—

tartás ne csak egyike legyen annak a

nagyszámú felső szempontnak, irányelv—

nek, amelyet a vállalatok vezetőinek

végre kell hajtaniok, hanem tegyük egész gazdaságpolitikánkkal érdekeltté a válla—

latok vezetőit abban, hogy az önköltség csökkentése, a munkatermelékenység emelése és a tervek teljesítése érdekében többet törődjenek mint a múltban a gé-

pek karbantartásával.

Apró Imréné

A KSH Oktatási Bizottságának vitája két , statisztikai kiadványról*

II.

A napirend második pontja Pálos Ist—

ván: ,,Könyvvitel és statisztika kapcsolata az iparban" c. könyvének megvitatása

volt. A Fülöp Sándor, Kiss Attiláné, Lu—

kács Ottó és Tóth Ernőné által írt bírá- lat szövege a következő:

Pálos István: ,,Könyvvitel és statisztika kapcsolata az iparban" c. tankönyvének helyes értékeléséhez mindenekelőtt fel kell vetni, kik részére és milyen célból

írták a könyvet.

A szerző előszava szerint munkája azok

számára készült, akik közös statisztikai és

könyvviteli oktatásban vesznek részt. A könyv célja eszerint az volt, hogy bemu—

tassa az iparstatisztika és a könyvvitel gyakorlati kapcsolatát. Meg kellett tehát jelölnie azokat a módszereket, eszközöket.

amelyekkel a Vállalati könyvelők és sta—

tisztikusok munkájukat észszerűen meg—

szervezhetik, melyek biztosítják a helyes

adatszolgáltatást, az adatok egyezőségét, a párhuzamos feldolgozások kiküszöbölé—

sét és hozzájárulnak a bizonylati fémfe- lem megszilárdításához.

* Összeállította Demény Pál. Az ülés anyagának első része a Statisztikai Szemle 1954. decemberi számában jelent meg.

A könyvvitel és statisztika kapcsolatá—

val való elmélyültebb toglalkozás mind a statisztikai, mind a könyvviteli tan-

folyamokon igen szükséges, minthogy a

két tárgy közötti kapcsolattal általában nem foglalkoznak kellő mértékben. Pálos

elvtárs könyve ezt a hiányosságot kívánja

pótolni, méltán érdemel tehát figyelmet.

A szerző a tervfejezetek sorrendjének megfelelően ismerteti a könyvelési és sta- tisztikai feldolgozások módszereit, vázla—

tokban bemutatja a feldolgozás menetét és kapcsolatát a könyvvitel egyes részei-

vel, illetve a statisztikai beszámolójelen—

tésekkel, számszerű példákkal szemlélteti.

a feldolgozási táblák használatát: így az

olvasó az adatok útját a közölt táblán

követni tudja. Azok számára, akik könyvviteli vagy statisztikai gyakor- lattal nem rendelkeznek, betekintést nyujt a feldolgozási munkák gyakorlati

problémáiba. A könyv bemutatja a kettős

feldolgozások kiküszöbölésének lehetősé—

geit, segíti a vállalati statisztikusokat és könyvelőket, hogy munkájukat jobban,

észszerűbben végezzék.

A felsorolt pozitívumok mellett azonban

a könyVnek számos komoly fogyatékos—

sága van, amelyek értékét jelentősen

kisebbítik.