' vonalat azzal
sun/sirtam IRODALMI szorsuo
717
Forbrig, G.:
A termelékenység és az önköltség
alakulásának kimutatása(Nachweis der Produkltivitáts— und Selbstkosten- entwicklung.) Siatlslische Praxis. 1957. No. 8.
iss—461. p. ,
A cikk azokat az elemzési módszereket bírálja, amelyeknek a termelékenység—
alakulás vizsgálatánál való használatát Rumen Janakieff professzor javasolta, egynemű termelés esetében.
A vitatott vizsgálati módszer célja an—
nak kimutatása, hogy a változó állomá—
nyú index alapján megállapított terme—
lékenységnövekedés milyen mértékben
származik a termelőegységen belüli ter- melékenység-emelkedésből és milyen
mértékben a munkaidőfe—lhasználás ösz-szetételének eltolódásából. Az eddigi ál-
talános felfogás szerint ilyen elemzés a következő részindexek alapján végezhetőel. '7;
ExlTl Exo'lll Eme To
_ z % T1 2 T! ' ;: T,,
ahol x; és zo : időegységre jutó terme- lés a beszámolási. illetve a bázisidőszak—
ban,
Ti és To : összes munkafelhasználás ugyanezekben az időszakokban.
Janakieff professzor a fenti formulától eltérően a változatlan állományú terme- lékenységi indexnél nem a beszámolási időszak, hanem a bázisidőszak munkafel—
használásával súlyoz, s ennek megfele—
lően a munkaid összetételváltozási in—
dexénél nem az (130, hanem az mi mutató-
számból indul ki. Az általa javasolt mód—szer képletben kifejezve:
. EmlTo Elel Earl To
!; : _,______ . M... ______.___,
): x,, T,, 2 T1 :: To
A munkaidő—összetétel változásának ilyen módon szerkesztett indexe az 1957.
évi átlagos munkatermelékenységi szín- a termelékenységi színvo—
nallal hasonlítja össze, melyet 1957-ben
az 1950. évi időfelhasználási összetétel mellett értek volna el.A szerző véleménye szerint a Jana—
kieff-féle módszer olyan esetben fogad—
ható el, amikor elsősorban a munkaidő
összetétel—változás hatását kivánják vizs—gálni (például
mely profilozás hatékonyságát elemzi).
9 Statisztikai Szemle
a felügyeleti szerv vala--
Rendszerint azonban érdekesebb a VIZS- gálatot végző számára az egyes termelő
egységek által elért termelékenység- emelkedés. Ilyenkor viszont a beszámo—
lási időszak tényleges Mtermelési volume- nét kell alapul venni, azzal a mennyi—
seggel szembeállítva, melyet a beszámo- lási időszakban —— a bázisidőszak terme- lékenységi színvonalát feltételezve —— ál—
lítottak volna elő.
Hasonló szempontból bírálja a szerző
Janakieff számítási módszerének az idő—összegformulával, illetőleg az önköltség-
csökkentési indexszel kapcsolatos alkal-
mazását. Számszerű példán keresztül be—mutatja azt a veszélyt, melyet ennek a módszernek kellő megfontolás nélküli ál—
talánosítása előidézhet: a bázisidőszak adataival való súlyozás esetén a terme-
lékenység emelésével, az önköltség csök—
kentésével kapcsolatban esetleg olyan termékre koncentrálódik a figyelem,
melynek részesedése a bázisidőszakban,
a beszámolási nem számot—
ugyan jelentékeny volt, időszakban azonban már tevő.
(Ism.: Tüü Lászlóné) Heath, J. B.:
Az angol és a kanadai ipar termelékenységének összehasonlítása
(British—w-Canadian industrial productiviiy.) The Economic Journal. 1957. Dec. Mill—691, p.
A tanulmány első része összehason—
lítja a munkatermelékenység, aköltségek
és az árak 1948. évi színvonalát az angol és a kanadai iparban, a második rész a két ország munkatermelékenységi szín—vonalában; mutatkozó különbség okait
kutatja. Módszertani szempontból a ta-
nulmány több érdekességet tartalmaz.
A munka termelékenységet a szerző
tágabb értelemben, a következő ráfordí—
tások alapján Vizsgálja: (eleven) munka,
anyagfelhasználás, fűtőanyagfelhasználás,
állótőke—ráfordítások. Az egyes iparágak termelését (kibocsátását) fizikai mérték- egységben veszi számba ——- feltételezve, hogy az egyes termékek minősége mind- két országban azonos —— s azután érték—ben, kétféleképpen összegezi a termelést:
angol és kanadai árakon. (A kétféle ér-
tékelés között annál nagyobb lesz a kü—
lönbség; minél inkább eltérnek a terme- lési arányok.) A munkaráfordításokat az
