Szolgálat, 80. szám, 1988/4

non ministrari,sed ministrare

sz o lgálat

SO.szám

TARTALOM Legyetekmindnyájan egy

TANULMÁNYOK

1988 Karácsony

3

NémethJózsef: A tanítványaitól búcsúzó Jézus imádsága 5

Lukács László: Lelkipásztori kommúnió 15

CserhátiFerenc: Alakulatok sokasága... egységében 25 Békés Gellért: Id őszer űökumenikus feladataink 34

Teleki Béla:A Páter 39

AZ EGYHÁZ SZAVA Anőméltósága (Szabó Ferenc)

Életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben (Sz.) ESZMÉKÉSESEMÉNYEK

49 51

Remény a megoldhatatlannak látszóhelyzetekben (T.B.) 54 A Szeritatya papi szolgálatának 10 esztendeje 56

Imádkozzunk az Egyházzal 57

Vanjövőjea családnak (T.B.) 57

SzcntIstván,a homo perfectus (Sz.K.) 66

Elmélkedés a hitvesiszerétetről 71

A tabernákulumelőtt 72

Lcvelesládánkból 73

Levelek a missziókbó l 74

ÉLET A PLÉ BÁNIÁN

Az újkódex ésIstennépe(TelekiB.) Mi szükséges azegységhez? (M. Claudina)

76 86

KÖNYVSZEMLE F. Valenti-A.Schmitt: Lebendige Kirche (T.B.) Mácz István: Élni vagy meghalni? (Baranyi1.) Virt László: Márton Áron... (Adalbertus)

HALOTTAINK Schmidt Sebestyén József

o.

•••

OLVASÓiNKNAK

kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és boldogÚJESZTENDŐTkívánunk!

87 87

90 90

91

Szolgálat (Dienst), spirituelle Quartalschrift, Klerusblatt. Eigentüm- mer,Herausgeberund Verleger: Trágcrvcrcin der Unio Cleri Hungarici.

Prásident DDr. Stefan László, Bischof von Eisenstadt, Obmann und

Redakteur: Dr.Teleki Béla S. J., Administrator und Herausgeber: György Hegyi. Alle: A-1030 Wien, Gerlgasse1013.Erscheinungsort: A-l300 Wien, Postarnt: 7000Eisenstadt. - Levelezési cím: _He~ György, A-1030 Wien, Gerlgasse 1013.- Druck: Eiscnstadter Graphische GesmbH, A-7000 Eisenstadt,Haydng. 1O,Osterreich

LEGYENEK MINDNYÁJANEGY

Jézus elvárása parancs (vö. Jn 17,21),aely mindennap ismételt megvalósításra vár.Egyszerinekirugaszkodásnem elég.Azértsem, mertacél em berfeletti: az Atya és a Fiú közöttiegységmintázása.Csakez azigazi, teljes, minden más egység pedig viszonylagos, töredékes. De még ennek a megvalósítása is természetes akadályokba ütközik: emberi végességünk és gyarlóságainksorozatába.Mögöttükpozitíverőkhúz ádnak meg:megőrizniés továbblépni. Egyik nélkül sem élhetünk. A szélsőség viszont bomlasztója

egységűnknek.

Ha amegőrzéselfojtja az előrelépést, akkor - a szokásossz áhaszn álat szerint- tradicionalistákrál; integralistákrólbeszélhetünk. Nem újdonságez.

A reformáciá hatására pL megerősödött a megőrzés igénye a katolikus egyházban mint védekezés a széthullástól.Azegység egyfomlaságot jelentett.

A hit a világosan meghatározotttanításba burkolózott.Szálláig éi:egyetlen jog, ugyanazon nyelv (latin), egy filozófia és teológia. A mai Róma szerintűk

túlzottan haladó. Ilyena"sekrestye-k atonák elitcsoportjának"(Blondel; 1904) lelJ..tűlete.

Ha kizárólagos célunk az előrelépés, akkor a korhű, Izaiadó jelzőkkel

takarozunk. A tradíció elé helyezzük a pozíciót: egyéni állásp on tunk at; a teológia helyébe ültetjükaz emberi észj ár ást:pszichologizálunkésszociolo- gizálunk; a hit tronjára a vallásos megtapasztalás kerül; minden erkölcsi normánálengedményeket teszünk, hogy "megőriL.""Üka tömegek et ". Rómát konzervativizmussal vádoljuk.

Mindkét lelkiség azután azengedetleneket- a másképpgondolkodókat -

kiüziaz Egyházból, ahelyett, hogy - az evangélium szellemében - a 99után

menne (Jn 10,1-16).Egységünketa két erőpárhuzamosjelenlétebiztosítja:

Csak a hagyományra épülhet a keresztény jövő, Péter sziklájára Krisztus misztikus testének egysége. Nem "cgykozpontús ágra", hanem "több- központúságra" (H. Fries), nem egyszin üs égre, hanem sokrétüségre, nem húzunk ugyanazon kalapot mindenki fejére, hanem felvirágoztatjuk a helyi kultúrákat. Az eltérések eközbcn "kiengesztelt Jdi!önbözőségek " (Fries- Rahner}. Egymásra támaszkodunk, kiegészítjük egym ást azegyüttm íikö désés kölcsönös eszm ecsereáltal.

Minél behatóbban foglalkozunk Já/lOS evangéliumával, annál inkább felismerjük annak sokatmondómélységét.Németh Józsefjezsuita professzor koncerthez hasonlítja János müvét: a jelek világosak, de az alkotás én elmét, a kegyelem valóságát a szellem tárja fel. A Jézussalvaló egységrőlés ennek keresztény életünkre való kihatásáról olvashatunk.

Lukács László piarista, a Vigiliafőszerkesztőjea kezdetekremegyvissza:

mityen az egység Krisztus tervében és milyen volt azősegyházgyakorlatában.

A ll. Vatikáni Zsinattalszentségekre alapuló testvériségnek:(PO 8) képzelicl

azEgyházat.Éleslátással mutat rá a magyar egyházlehetőségeireés felada- taira.

Aműnchen imagyar lelkész,Cser/táti Ferenc igyekszik a modem egyháztan

szemszögéből körülími az egységet; és [elvillantja a közös erőfeszítések lehetőségétennek szolgálatában.

Békés Gel/én professzoridőszerűökumenikus feladatainkat elemzi: ne a

bűnbakotkeressük, hanem törekedjünk megbocsátásra; legyünk nyíltabbak és ismerjük meg jobban egymást;imádkozzunk együtt és tegyünktanús ágotaz evangéliumról.

A szavakelbűvölnek,de igazán csak a példa ragad magával. A padagógus Teleki P. Hunya Dániel jezsuita atyát mutatja be, mint a magyar papság egységének élharcosát, aki életével: szavaival és munkásságával az egység megvalósításán [áradozott.

Végezetül:a változás örömet hoz. Igen és nem, vagy igenis és nem is egyszem. Olvasóinkis így reagálhatnak arra aváltozásra, amely a Szolgálat

szerkesztőségében tönénl. P. BenkőAntal SJ.főszerkesztő saját kérésére visszavonult. Helyét október elsejével P. Teleki Béla SJ. töltötte be, akit már ismernek olvasóink;Benkőatyának köszönet eddigi áldozatosmunkáj áén.Az újszerkesztőpedig olvasóink imádságos jóindulatába ajánlja magát.

Aszerkesztő

TANULMÁNYOK

Németh József

"A TANtWÁNYAlTÓL BÚCSÚZÓ JÉZUS IMÁDSÁGA MINDEN HtVŰÉRT:

"...hogy egy legyetek, amint mi egyek vagyunk" (ln. 17,20-24)

A szenvedése előtt tanítványaitól búcsúzó Jézus imádságában még egyszer megcsendülnek Szent János evangéliumának témái. Az evangélium felépítése, egyes részeiben is, orgonakoncerttel,annakvissza-visszatérőak- kordjaival hasonlítható össze. - A prelúdium (1,1-1,18) utándicsőségének

kinyilvánítása következik az első részben (1,19-12,50). Mivel ez (csoda)jelekben történik, ezért ajelek könyvének is nevezhetjük. A második részben (13,1-20,29) Jézus dicsőséges szenvedését jeleníti meg a hívő

tanítvány. Ez lehetne a megdicsőülés könyve. A 21. fejezet nem tartozik szorosan az evangéliumhoz: utójáték a koncertró1 távozóknak.

A prelúdium az "egység" témájávalkezdődikésaZZaIisvégződik:"az Ige Istennél volt",és:"Istent az Egyszülött Fiú nyilatkoztattaki,aki az Atya ölén van." Az Isten és az Ige közötti egységbe lépnek be azok, akikaz Igét befogadják, akik "nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenbó1 születtek." Tehát az Igével való egység gyermeki viszonyt jelent: feltétele azIstentőlvalószülctés, AzIge természeteaz,hogy 'benne élet volt" (Jn 1,4),és hogy "kegyelem és igazság tölti be" (Jn 1,14).

Akike~ségrelépnek vele,részesülnek teljességében" (= életböségben,vö.

J n 10,10), "kegyelmet kegyelemre halmozva", azaz "kegyelem és igazság" lesz osztályrészük (Jn 1,16.17), és látják dicsőségét,"az Atya Egyszülöttének

dicsőségét"(J n 1,14). Az egység témája tehát nyelvileg is átölelve fogjaközre a prelúdiumban azIstenbőlvalószületéstémáját és annak következményét, a kegyelemben, igazságban, azaz az életben való részesedést,majd az Ige

dicsőségéneklátását.

AzIstenbőlvalószületéstémájánál hosszabbanidőzikSzent János evan- géliuma első részének 3. fejezete. - Az Igével, azaz Jézussal való egység mibenlététaz evangélium második részének 15. fejezetében, az igaziszőlő­

tőrőlszóló példabeszédben ismerjük meg részletesen. - A hívőkért való imádságban, mint egy többszólamú kórusbanmegismétlődnekazelőzőkét rész akkordjai: Jn 17,20-26. A 21. vers első részének egységtémáját a 20.

vers, a hit tárgyköre vezeti be, és fejleszti tovább a 21. vers második részében.

Itt pedig a dicsőség fogadja az egységet, és engedi egy mélyebb inten- zitásbanmegszólalnia 22. verselső, illetve második része és a 23. eleje. A

23. vers második részében a szeretet kétszeres témaköre fogadja az egység témáját, és a dicsőséggel karöltve vezeti tovább az imádság második részébe. Itt azigazsá~témájának megpendítése után ötször hangzik fel egy

erőskresendóban az Ismeret és a megismerés tárgya (25. és 26. vers), mintha csak hangsúlyozná, hogy a Jézussal való egységben megszünik a prelú- diumban említett botrány: ti., hoW "az Ige, ...az igazi világosság ... a világban volt ...,és mégsem ismerte föl a világ."S végül az egység kétszeresen fonódik

össze a szeretettel az imádság _végső akkordjaiban: "... hogy a szeretet,

amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek"(Jn 17,26).

Azevangélium egészénekcélkitűzésévelaz egység a hit témáján keresz- tül függ össze: "Jézus még sok más csodajeletismutatott tanítványaielőtt,

amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban Iöljegyezték,hogyhi~étek:Jézus aMcssiás,az Isten Fia,s hogy hit által életetek legyen benne (Jn 20,30). A Jézusban való hit következménye tehát élet; az az élet, mely az I~ében volt (Jn 1,4). Jézus életének odaadásával ( =átadásával) megteremu ahívővelvaló élet-egységet. Ezért hangsúlyozza Szent János: afőpap nem magától mondta Jézus halálárólszólva,hogy Jézus meghal a népért. "Ne mcsa k a néEért, hanem azért is, hogy lsten szétszó- ródott gyermekeitegybegyűjtse"(Jn 11,52).

1.Azegység Jézus imádságában

Jézus imájában aze~ségről olvasva gondolhatnánk a hívek kölcsönös egyetértésére, harmóniájára, amit minden közösségiélet megkíván. De idézhetnénk az üldöztetésekkel szemben tanúsított monolitikus maga- tartást,mint előre megbeszélt és kidolgozott taktikát is. A hitbeli tanítás egyértelmüségeis lehetne az egység tartalma; vagy egy azonos fölfogás, és ennek következtében egy közös fellépés. Mindez benne van Jézus imád- ságában, de mégsem ez a legfontosabb. Lényege:"Egy legyenek, amint mi egy vagyunk!"AzAtya és a Fiú között fennálló egység az alap, rnelyena

hívőkJézussalvaló egysége fölépül és megvalósuI."E n bennük, te bennem, hogy ígyőkis teljesen egy legyenek." A hívőkJézusban kapcsolódnak bele az Atyával valóegységbe,Jézus pedig annyira egy az Atyával, hogy nemcsak mindent megtesz, amit Őakar, hanem csak azt gondolja és csak azt kívánja, amit Atyja. Ezért mondja tanítványainak önmagáról: "A szavakat, melyekct hozzátok idézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem"

(Jn 14,10). Ugyanilyen egységet szereme önmaga és ahíVÓK közöttmegva- lósítani: "Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szcreteternbcn, amint én is megtartottam Atyám parancsait,és megmaradok szeretctében" (Jn 15,10). A szerétetben való egységnek kell tetteikben megnyilatkoznia, valóra válnia.

J ézus imádkozik,hogy az Atya fölvegye a hívőket a kőzte és az Atya között fönnálló egységbe. Ezt sohasem tudták sajáterejükbőlelérni ahívők.

Pedig csak az Atyával való egységben tudnak egy ellenségeskedéssel és

gyűlölettelteli világban,melybeküldet éstkapnak, helytállni.

Azemberiségtörténelmébenmé~sohasem valósult meg az egység,noha él bennünkaz egység utáni vágy.Mind enki a sajátelké pzelése ésbelátása alapján tervez és gondolkodik, cselekszik. Azegyesekne képp úgyvannak sajátos céljai, érdekei,mint a csoportoknak,szakszervezetekn ek, fajoknak, országoknak.Ha nem is tör ki lépten-nyomon az egymással való harc, a felszín alattizzika feszültség,a kölcsönösve télkedés.Ezzel szembenIsten titkaaz,hogy egy a háromságban.

A Szemírás tanítása szerint az emberis ég történ ete nem más,mint az eredeti, Istennel való és egymásközött megéltegységfölbomlásánaktör té- nete. A szakadás oka az emberi kevélységben és büszkeségb en kereshető.

A paradicsomkertben Isten és az emberközöttmégharmonikusegység volt (Ter2,15-18). Egységuralkodott a férfi és a_nőközöttis: a_kettőegy test lett a házasságban (Ter 2,24). A bűnnel azonban megszakad az egység. Az ember elrejtőzikIsten elől, és félni kezd tőle (Ter 3,8-10). De rögtön

megkezdődik az egymás elleni vádaskod ás is; a hibát egymásra tolják, egymást okozzák a történtekért (Ter 3,12-14). A bíín további vé~etes

következménye,hogy megszíínik azemberésatermészetközöttijó VISZony (Ter2,8-15);3,17-20;4,12)."Mint az ajtóelőtt leselkedőállat"támadjameg a bíín az irigy embert, Kaint, és viszi rá a testvér gyilkosságra (Ter4,7-8).Az általános erkölcsi romlás nem a mostohakörülményekből,han emazemberi

szívből ered (Ter 6,5). Az ember maga is rögtön felismeri a bűn által bekövetkezett megosztottságot; teste és vá~aiközöttiellenté te t (Ter 2,25 és3,7).Az"egység" utáni vágy sem alszik kl benne,desajáterejébőlcsak a többiekkel való taktikai egységre törekszik, saját nevének dicsőségére:

"Sze rezzünk nevet magunknak és ne szóródjunk szét aföld ön!" (Te r11,4).

Most Isten maga szórjaőketszét és zavarja össze nyelvüket (Ter11,8-9).Az ember csak Isten segítségével ésáldásávalérhetielazegységet(Te r12,1- 3). Erre hívja meg és választjakiIsten Abrahámot,és leszAbrah ámIsten irántiengedelmességével mindenhívő ősatyja.

Az emberiség egységesítésének feladatátmagaIsten valósítja megJézus Krisztusban. Szent Pál ígyfoglalja ezt össze:"T udtunkra adta akaratának titkát, azt az _előre meghatározott jóságos tervét, hogy elér kezik az _idők teljessége ,és Krisztusban mintfőbenújraegyesít mindent , ami a mennyben ésa földön van" (Ef1,10).A tanítványok ésa hívők egysége nem szorít- kozhatik tehát egykiskörre, hanemkikell terj ednie az egész világr a:"hogy elhiggye a világ,hogy te küldtél engem"(Jn 17,21).

Szent János evangéliuma a"világ" kifejezésén azIstentó1 elszakadt,a kis keresztényközösséggelellenségeskedő, sőtazokat üldözőembe re ketérti.

Azüldözések közepette könnyenérthető, hogy akisközöss égbezárkózik és elzár kózik minden más külsöbefolyáselől. Istenszándé kaazonbanaz, hogy a hívők a világban dolgozzanak: "A mint te a világba küldtél, úgy küldöm én is_őketa világba" (Jn17,18).Dea_hívőkfeladataa világban még- sema misszió, a hithirdetés, hanem a tanúságtétel: "hogyelhiggyea világ, hogyte küldtél engem"(Jn 17,21);"hogy megtudja a világ,hogy te küldtél engem és szeretedőket,amint engem szerettél"(Jn17,23).Egységükben és

kölcsönös szeretetükben (csoda)jellé lesznek a világelőttaz isteni terv sze- rint élő hívők.

Tudjuk, hogy milyen messze van a keresztényközösségettőlaz ideáltól.

A felekezetekre való hasadás, a keresztények hiányzó egymás közti szolidaritása, a szekularizált, elpolgáriasodott keresztény tömegek, a gazdag országok elzárkózása a szegények elől meghiúsítják az egységes világi közösség elképzelését a közeljövöbenis. - A hívők egységre való törekvése mégsem hiábavaló. Csak azt nem várhatjuk, hogy az egyház tagjainak saját erejükbó1 kell Isten terveit megvalósítaniuk. Isten rajtuk keresztül és velük együtt munkálkodik tervei megvalósításán.Azisteni terv és kegyelem összefonódik az emberi igyekvéssel. Azért imádkozik Jézus, hogy a hívők csoportja úgy jelenjék meg a világ előtt, mint Isten gondolataival, terveivel harmóniábanélőegységesközösség.

2. A Jézussalvaló egységelőfeltétele

Az egység gondolata mindig ott élt a népek életében és az egymástól elszakadt egyházak törekvéseiben is. Napjainkban nagyon jelentős ez a gondolat a békemozgalomban, a békekutatásban, az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában. A nemes eró1ködésnek éppúgy tanúi vagyunk, mint minden jóakarat hiábavalóságának.

A Jézus korabeli zsidók egységes országot akartak: az Isten országát.

Ennek feltételeit szeretné Nikodémus, a zsidó tanácsos Jézustól,az "Istentó1 jött tanítótól"(Jn 3,1) hallani. Nikodémus bizonyára az államhatalomra vonatkozó utasításokat: rend- és életszabályokat várta cl, amelyekető,mint tanácsos a politikai üléseken tovább adhatott volna. Egy ilyen értelemben feltett kérdésre Jézus válasza kiábrándító: tehetsz, barátom, azt, amit akarsz; elhagyhatodéletedbőlazt,amit akarsz, mindez nem segít neked és nektek semmit. Nem tudsz egyetlen lépést sem tenni Isten országának isme- retében; nem jutsz el egy új országba, ha nem születtél újjá. "Aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát" (J n 3,3).Azújjászületés témájával Jézus feleletében János a prelúdium központi témáját viszi tovább: csak azoknak lesz "hatalma, hogy Isten gyermekei legyenek",akik

"nem a vérnek vagy a testnekvágyából",hanem"Istenbőlszülettek" (Jn 1,13).

De összekapcsolhatja ezt a témát a vízzelkeresztelő KeresztelőJános tanú- ságával is:"láttam a Lelket, amint... leszállt rá, s rajta maradt... Az majd Szentlélekkel fog keresztelni"(Jn 1,32-33).

Jézus újabb válaszából világos lesz, hogy mit értŐ"újjászületésen": "Aki nem vízbőlésSzeritlélekbőlszületik, az nem megy be az Isten országába"

(Jn 3,5). Az újjászületés a vízből és a Szeritlélekből való keresztségben

tö~ténik.Ez pedig lehetetlen a Jézussal való_~apcsolatnélkül, mert egyedül rajta van maradandóan a Szentlélek, és csak O fog a Szentlélekkelkeresztel- ni, mint KeresztelőJános tanúsította.

"Ami a testbó1 születik, az test, ami a Lélekből születik,az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam; újjá kell születnetek"(Jn 3,6-7).- A

Szentírása"tes t"("hús") kifejez ésen a világ ter emtett dolgait és lényeitérti.

Test azegész embe ri test, éslélek-test aze~észemberi egzisztencia;mindaz, amit értelmünkés szívünkalkot. Test, amit feltalálóinkgondolatai szülnek, civilizációnk eredményei produkálnak. Emberi erővelés találékonysággal csak aztalkothatjuk, amik vagyun k.Egész egzisztenciánkban ott lappang a halál,de ugyanakkor a halál elleni tiltak ozásis,a maradandóságutáni vágy.

Jézus szava ítélet minden "tes t" felett. Az Isten országa perspektívájából nézveminden azidőóceánjábanúszik;ide-odahánykolódikminden célés értelem nélkül,tehátesendő.UgyanakkorJézusfelajánlNikodémusnak és mindazoknak, akik hozzá jönn ek, egy új létdimenziót: "ami Lélekbó1 születik, az lélek."

Az újjászületésneknem azanyamé hbőlkelllétrejönnie.Azemberi érosz helyett,melyből minden evilági egziszte ncia keletkezik és adódik tovább, Jézus egy üj nemző- és fejlesztő energiát tart készenlétben: a Lelket. A

Lélekb ől újjászületett "a világosságra megy, hadd derüljön fény tetteire, melyeketaz Istenbenvittvégbe" (J n3,21)."A jó tettek Istenhez kapcsolódott létbó1 fakadnak" (Farkasfalvy).

Azelsőszületésnélazember magasemmit semfűzhetetthozzá létéhez, kivéve azt, hogy hagyta, engedte, nem akadályozta meg a születés folyamatát. A Lélekbőlvaló születés hez sem szükséges az alkotó emberi munka. "Hallod a szél zúgását ,de nemtudod, honnan jön és hová megy. Igy van vele mindenki, aki aLélekbőlszületett"(Jn 3,8).Amit mi emberek újjá- születésünkhöz hozzátehetünk,az a minden ellentev ékenys égr őllemondó készség, hogy nem vonakodunk akkor, mikor Isten szelgálatára hív, és valami új, nem várt folyamat zajlik lebannünk.

Az újjászületés esemén ye nem hangossírással történik, mint minden születés, hanem csendes meglát ással; mélyebb ismerettel; a fájdalom, szenvedés,bete~ség vagy vereség Isten kezébőlvaló elfogadásával. Ujjá- születés tört énik a baráts ágban is, melyben minden érdem nélkül részesülünk. Gyakran csak megkésve vesszü k észre, hogy Isten egy új dimenzióba vezetett,vagy életünkbe negyújszakaszt kezdett,amit mi nem akartunk és nem is terveztünk, de bizalomrnal elfogadtuk. Vannak,akik

élményszerűentudnak beszélni újjászülctésükórájá ró l."A tizedik óra körül járhatott" - írja Szent Ján os, amiko r Jézus követ éséreindult (Jn 1,39).A hitkérdésekben azonban nincsmindigilyennagy bizonyosságunk. Minden

hívő életében legdönt öbb újjászül et ésére az a finom szenzibilit ás és tanulékonyság,mellyel Isten rá vona tkozó terv eitfelfogja éselfogadja.- A teológia nyelvén keresztségnek ésa keresztségker eszt ényélettel való rarifi- kálásának mondanánk az újjászületést. És így eltarthat az újjászületés folyamata egy egész földi életen át,míg valakivéglegesenéletképes lesz az Isten országára.

"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda (értsd:adta át a világnak), hogy aki hisz benne,az el ne vesszen,hanem örökké éljen"- fejtegetiJézusNikodémusnak.KeresztelőSzcnt J ános ezt tanúsította Jézus- ról a keresztelésrejelentkezőknek:"láttam a Lelket, amint galamb alakjában

leszállt rá,s rajta is maradt"(Jn 1,32). János evangélista Jézusnak Niko- démushoz intézett szavaira és a keresztelő tanúságára célozva írja le ugyanezekkel a szavakkal Jézus halálát: "Iehajtva a fejét, átadta a lelkét ".

(Máté evangéliumában Jézus "elengedtc a lelket"Mt 27,50.Márknál: Jézus

"kilehelt" Mk 15,37. Lukácsnál szintén:Jézus "kilehelt" Lk 23,46).János evangéliumának orgonajátékában nincsenek hamis han&ok; az akkordok ugyanazokkal a hangjegyekkeltérnekvissza az azonos kifejezésekben. Szent JánosnálJézusnem kiált fel halálában, mint Lukácsnál: "Atyám,kezeidbe teszem vissza lelkemet"(Lk 23,46). János szcrnléletébenJézus halálakor lefelé hajolva,tehát a világ felé fordulva adta át azt a lelket, mely János tanúsága szerint rajta nyugodott. Lándzsával átdöfött szívébölvér folyik, azaz héber felfogás szerint: ~ amiben az élet van; de ugyanakkor víz is ömlik ki,melybőlúj élet fakad (Jn 19,34) Ez lesz Jézus életetIakasztóhalá- lának jele. Minden kellékmegvan most ahhoz, hogy újjászülessék a világ az új,alélekbőlés a vízbó1fakadtéletre.

Jézus Nikodémushoz intézettszavai ígéret mindenNikodérnusnak, aki azéjszak a leple alatt megy hozzá,hogy kikérjetanítói véleményét. Minden emberben él a vágy, hogy egy jobb irányba változtassonéletén, vagy talán egészen újra kezdhesse azt. Ha még egyszer kezdhetnék! Vonatkozhat ez a vágy életünk egyes szakaszaira is. lsten ismeri a változékony emberiszíyet.

Nemszükséges,hogy múltunk úgy fusson mögöttünk, mint árnyékunk."U gy fogják fölemelni az Emberfiát is - mint Mózes fölemelte a kí~ót a pusztában -,hogy aki hiszbenne, azelne vesszen, hanem örökké éIJen"- mondotta Jézus Nikodémusnak (J n 3,15-16)."H a majd fölemelnek aföldről,

mindenkit magamhoz vonzok"- jövendölte meg a jeruzsálemi zarándo- koknak (Jn 12,31).Ez az óra következett bcJézus halálakor. Megtörtént az a keresztség, amiró1 Keresztelő János beszélt. Egy új világ született a J ézuson nyugvólélekbőlés az oldalából kifolyóvízből;ezért vonz a keresztre fölemelt mindcnkit magához. Aki Nikodémusként megy hozzá és hisz benne, megkapja azt a lehetőséget, hogy újjá születhessen. Erró1 ír Szent Pál is lelkesedéssel a korintusiaknak: "M indenki, aki Krisztusbanvan, új teremtmény.A régi megszünt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe"(2Kor 5,17-18).

3. A Jézussalvaló egység kihatása a keresztényéletre

Jézusnak Atyjával való egys égéb ől (Jn 10,30 és 38) következik: "A szavakat, melyeket hozzátokintézek,nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe,aki bennem van" (Jn 14,10). Ugyanúgy elvárja Jézus a hívőktől,hogy szavait felvegyék magukba és meg is valósítsák tetteikben.

A hívőkkelvaló egységétaszőlötöró1vett képben világítja meg; az egység Jézus és a hívekközöttösszefüggéstés kölcsönös függést jelent (Jn 15,1-11).

a) A Jézusban_hívőkhite abban találja meg értelmét,hogy gyümölcsöt terem: "M indenszőlővcsszőt,amely nem hoz gyümölcsöt,lemetsz rólam"

(Jn 15,2). A Jézussal való egységnek termékeny tettekben kell megnyilvá- nulnia. Egy minden gyümölcs nélküli hit olyan,mint a színek fény nélkü!.

Csak akkor látjuk a színek pompáját, ha fény esik rájuk. A fény varázsol a sötét, fekete világból pezsgő, lüktető életet. Egy keresztény, Jézusban

gyökerezőéletnek színpompás gyümölcsökben kellláthatóvá lennie.Nem ritkán ott maradnak el a gyümölcsök, ahol az "igaz hit" fanatizmusa uralkodik. Erre vonatkozik Pál apostol szava: "Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, haszerétetnincs bennem, mit sem érek" (IKor 13,2).

b) Aszölövesszöcsak akkor terem gyümölcsöt, ha aszölőtőnmarad. Ez a kép el fog gondolkodtatn i minden elkötelezettmunkást, Méltánvárja a világ Jézus híveitó1 az önfeláldozást, a szociálismunkát:küzdelmet a szegé- nyekért, betegekért, testi-lelki fogyatékosokért. De sokan nem akarnak tudni arról aforrásról,amelyből a híVÓKenergiája fakad és táplálkozik. Ha a szőlővessző és aszőlőtő között megszakad a kapcsolat, ha a szölötöböl nem folyik többééltetőnedv a szölövcsszöbe, akkor lesz minden szociális munkából egy ideig-óráig tartó idealizmus vagytiszteletreméltóbuzgalom.

Ez azonban nem elég az élethez. Egy ilyen perspektívában elóbb-utóbb a hasznossági szempontok lesznek mérvadók, Hányszor élhető ez meg a betegek és öregek ápolásánál.ha az ápoló személyzetkizárólagfizetésért dolgozik, és minden más motivációnélkül végzi el a napi"robotjár".

c) "A szölömüves megtisztít mindenszőlővesszőt,mely terem, hogy még többet teremjen"(Jn 15,2).Gyakran úgy magyarázták Jézus szavait, mintha ahívőnekállandóan fokoznia kellene az Isten országáért végzett munkáját.

A keresztényhívőhitét nem lehet teljesítményein mérni, Aszölövesszőnem érlelhet több gyümölcsöt, mint amennyihez a szőlőtőtó1 termelő erőtkap.

Ezért mondja Jézus: "Maradjatok bennem... Aki bennem marad, az bő

termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek"(Jn 15,4-5). - De az is igaz, hogy a szölőmüves lemetszi a vadhajtásokat. Néhány kételkedés, néhány elesés egy keresztény életében talán nem más, mint az ollókés váBása, mellyel aszőlőmíívestisztít. Jézus nem kényelmes életúlra hívott. A krisztuskövetés minden időbenkereszthordozás marad: "H a a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz" (Jn 12,24).

d) "Ha bennem maradtok és tanításomisbennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok" (Jn 15,7). - Emberi igyekvés és

erőfeszítés nem lehet egy keresztény élet forrása. A keresztény hívő

tetteihez Jézustól kéri és kapja azerőt.A pedagógus tudja, hogy egy fiatal tehetsége akkor bontakozik ki és _fejlődikIgazán, ha követelnek_tőle.Isten nem követel tőlünk többet, mint amennyit elbírunk. De nem szabad

kishitűekneksem lennünk, és a tornyosuló feladatok elől megszöknünk.

Mindenimádságbanszívünk mélyén Istennel találkozunk. Az imádság nem Istennek engedi át a cselekvés és a munka nyomasztó terhét, hanem erőt

kér a terhek hordozására. A szölővesszőröl vett kép itt istovább vezet.

Gondolhatunk a gyümölcs terhe alatt roskadozó szölövesszöre:eltörncaz, ha a szőlöműves nem támasztaná alá kis karókkal, támasztékkal, hogy tovább hordja a terhet, és megérleljen minden rajta lévőgyümölcsöt. Az imádság hatása a szölömüves támasztóival hasonlítható össze.

e) "Azáltaldicsőülmeg Atyám, hogybőtermést hoztok,és tanítván yaim lesztek" (Jn 15,8). -A keresztény élet gyümölcsei Istendicsőségéthirdetik.

Aki persze "Isten"fogalmán az"e mber irányító hatalom után ivágyat"érti, az csak saját maga _{dicsőségén} és hírnevén fog dolgozni. _Dicsőségen a közönséges szóhasználatban tiszteletet, hódolatot, elismerést, hatalmat, sikert értünk. Jézus "dicsőségesszenvedésében"ugyanez a kifejezés türe- lemmeleltíírtgyalázatot,sértéseket,arculütéseket,megaláztatásokat jelent.

Szent János evangélistadicsőség-fogalmátcsak akkor értjük meg igazán,ha az Ószövetség imáinak szellemébenolvassuk: "Isten,dicsőítsdmeg nevedet"

- imádkozik a zsoltáros; s ezzel azt akarja mondani:"Isten, mutasd meg, hogy hatalmas vagy, hogy megmentesz bennünket, hogy emberfelettisegít- séged néped szükségébenés szorongatottságában lesz mindenki számára nyilvánvaló!"Ilyen értelemben írja az evangélista:"E lérkezett az óra, amiko r

megdicsőülaz Emberfia" (Jn 12,23). Ilyen értelemben imádkozik Jézus is:

"Dicsőítsd me~Fiadat,hogy Fiad ismegdicsőítsentéged" (Jn 17,1).Ennek alapján hirdeti ahívőember is Istendicsőségétéletében,ha az életkibon- takozására,nem pedig a rombolásra; a megbocsátásra, nem pedig a bossz ú- állásra;a hiba bcismerésére,nem pedig saját maga mcntcgctésé re tör ekszik.

Azilyen magatartás emberfelettierőttételezfel. Az ilyen lelki nagyság csak a hatalmas Isten segítségévelérhetőel. Istendicsőségeottlesz szinte kézzel fogható,ahol egészen_megszűnikaz emberi okoskodás, számítás, gondos - kodás, előrelátás,bölcsesség. "Láttukdicsőségét,azAtyaEgyszülöttj é nek

dicsőségét"- írja az evangélista a prelúdiumban (Jn 1,14). Láttaa kán ai

menyegzőn, ahol a völegény számítása a borral véget ért. Ott kezd öd ön Jézus (csoda)jele a borrá váltvízzel,mely jobban ízlett a vendégekne k (Jn 2,9-12).Ezzel nyila tkozta tta kidicsőségét.De látta a kereszten is: amikora lándzsadöfés következtében Jézus élete minden gondolkodó ember számítása szerint véget ért. Akkor folyt ki megnyitottoldalábó la vérés a víz, az élet jele. - Jézus így imádkozott Atyjához: "Megosztott a m velük

dicsőségemet, amelyben részes íte tt él, hogy egy legyek, amint mi egy vagyunk" (J n 17,22).Ahol minden gonoszság ellenéretúlárad a szeretet,ott Isten ereje,Isten dicsőségelesz az emberi gyöngeségben nyilvánvaló (vö.

2Kor 4,7-17)."E letü nkb en állandóan ki vagyunk téve a halálnakJézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön."

l) A gyümölcselsősorbanarra szolgál,hogy újélet keletkezzék beló1e.

Izraelben a szölötőarra mutat,hogy ott víz található,és, hogy a víz életet teremt. A víz a remény és a szebbjövőcsalhatatlan jele a sivatagban,A

hívőnekis az élet jelének kell lennie. Mivel a mai élet sokkal bonyolultabb lett,és összefüggéseit nehéz felismerni, nem lesz_könnyűfeladat az életért dolgozni.Isten munkatársalenni annyi,mint életet menteni,azélet kibonta - kozásán fáradozni.Mindenütt, ahol életet mentünk, vagy életet megtartunk, ahol emberi életet egy magasabb nívóraemelünk, Istent dicsőítjük.A jó szándék nem elég. Felelősekvagyunk tetteinkkövetkezményeiért. Mindig vizsgálnunk kell motivációinkat.Ha a gazdaságilag gyengébbeknek azért segítünk, hogy vásárló partnerekre találjunk bennük,vagy hogy kincseikhez utat teremtsünk,akkor kigúnyoljuk Isten terveit. így hirdette Jézus:"Aki

szomjazik,jöjjön hozzám és igyék ; aki hiszbennem,_{belsej éből}az Írásszava szcrint élővíz folyói fakadnak. Ezt a Lélekró1 mondta,mclyben a benn e híVÓKrészesülnek.A Lélek ugyanismégnemjöttel,mert még nemdicsőült

meg Jézus"(Jn 7,37-40) .

g)"Nem nevezlektöbbészolgánakbennet eket,mertaszolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak bennet eket , mert amit hallottam Atyámtól,azt mind tudtuladta m nekt ek"(J n 15,15) . -A barátságtöbb ,mint az egymással való együttlét.A bar át emberi egzisztenciánk alkotó részévé lesz. A barát egy másik "én",hangsúlyozza a görög és latin közmond ás, Horátiusígy foházkodik ahhozahajóho z,melyenVer siliusGör ögországba indul: "Hozd vissza,kérl ek, ésőrizdmeg élete m felét"(Carm. 1.,3).A barát- ságban egy új életnívó keletkezik: a "rni'', Ilyen értelemben akar Jézus életünk tápláléka lenni:"É n vagyok azélet ken yere"(Jn 6,34). "A ki esziaz én testemet és issza az én vér emet, azbennem marad,én megbenne" (J n 6,56).És: "Senki semszcrctjobban ,mint az,akiéleté tadja barátaiért"(Jn 14,13). - SzentJánosevangéliumábanelőszörKeresztelőSzent János nevezi magát a "v őleg é nybarátjá"-nak (Jn 3,29). A barát szívből örü l,ha barátja hangját hallja. A baráti viszony következménye : "neki növekednie kell, nekem kisebbednem".Baráti viszonybakerülJézus sala két tanítvány,akiket

KeresztelőSzent János hoz össze vele (Jn 1,35-39). Bizalmuk megnyilat- kozása, hogy"azn a p nála is maradtak".Különöscnszerette Jézus a három testvért, Mártát, Máriát és Lázárt (Jn 11,5). Barátságukkölcsönös jeleit abban látjuk, hogy Jézus náluk étkezik(J n 12,2).Mária"olajjal kenimeg az Urat és hajával törli meg lábát"(Jn 11,2),Mártanyíltan beszélJézussal(Jn 11,21),és Jézus visszaadja Lázár életé t. Urunk barát aimindazok,akiknek tudtul adja azt, amit Atyjától hallott (Jn 15,15). - Egyet különösen kedvel: a "sze retett tanítványt", János apostolt (Jn 13,23; 19,26; 21,7; 21,20). A

"szcrcrcu tanítvány" Jézussal való kapcsolata tanító példa arra,hogy milyen mcssze mehet a baráti viszony, az egység:Jézus keblér ehajolya kérdezheti meg a legbizalmasabb titkokról (J n 13,24; 21,20).Ráb ízzaazUr utolsóórá- jában édesanyja további sorsát (Jn 19,27). - Hogy akétbarátközötti szerétet a legnagyobb krízist is kibírhatja, mutatja Pét er tagad ás a és szerétet- vallomása (Jn 18,17.25.27 és 21,15-18). - Az Ószövets égben Isten csak Mózcssclbeszél úgy, mint barátj ával: szemt ől szembe (Kiv 33,11). Csak Abrahámról olvashatjuk,hogy Isten bar átja volt (Iz41,8; 2Kró n 20,7).

Mindent összevetve: Jézussal való egységünkbe n teljesedik ki igazi emberi mivoltunk, azőbar áts ágában leszünk teljes embe rré (vö. Ef 4,13).

h)"A világ nem ismert meg,de én ismerl ek ésőkisfelismerték ,hogyte küldtél"(Jn 17,25).- Aki e&y Jézussal ,az isme riőt ésküldct ését,s ismeri az Atyát is.Jézus imádsága Itt a prelúdiumra célo z:a világnem ismertefel az Igét (Jn 1,10). Ez az akkord nyomatékosabban csendül meg a jó pásztor hasonlatban: "En vagyok a jó pásztor, ismerem enyé imet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engemés én ismerem az Atyát"

(J n 10,14-15).A Bibliában az ismeret nem intellektuálistevékenység,hanem konkrét tapasztalat eredménye. Jézus az "öv éivcl' van ilyen viszonyban ,

"akiket az Atya adott neki"(Jn17,'23).Azok számá rakell ezthangsúlyozni, akik nem ismerik ki többé magukat saját életükben, s akik nehéz vagy képzelt elhagyatottságukban elveszettnek érzik magukat.AmikorLuthera kétségbeesésszélénjárt, krétával írta asztalára, hogy meg van keresztelve.

A keresztség életünk olyan ténye, amit nem lehet eltörölni,csak megta- gadni. - Sokszor a jó pásztor szavát ismerjük fel embertársaink szavaiban, hallhatjukaszív"füleivel". Minden ember számunkra Krisztus arcát hordoz- hatja,és azőszavávalszólhat hozzánk.Nem a modern teológia találmánya ez, hanema keresztény élet tapasztalatánakbölcsessége.

i)''H ogy a szer etet, amellyel szeretsz, bennük legyen,s én is bennük legyek"(J n17,26).- Az ismeretaBibliában aszcrc tctbe n teljesedikki. Leg- többször kíséri az öröm motívuma is (vö.Jn 15,9-13). "A kereszténysélS szerétetenaz embernek azt amélyrchat ó,szabadlényegmegvalósírásátérti, ami Istenhezfordítja az egészembert."Isten lényege szerétet (11n 4,8).A prelúdium így jellemzi az Igét: "Az Ige Istennél volt." A görög szövcg azonban ezt mondja:proszton theon:Istenhezvolt. Isten mint szeretet: oda- fordulás,kiáradás,tevékeny szeretet. Isten szcretcteaz emberben az I~e

önátadásán ak alkotó elemeit hordozza magában, az élet teljessége lakik benne. Fennakadás nélküli állandó áramlás. Tud szolgálni, tud szenvedni.

A világba ágyazo tt isteni erő. Mindenütt, ahol egy ember elkezd - nem szám ításból, nem merö nemi ösztönbó1,hanema másik emberszerétetéből

kiindulva- cselekedni,ott újéletkezdődika múlóidőben:ha megbocsátok, ha valakit telefonon felhívok,ha levelet írok, ha valakit meglátogatok, ha

valakirőljólvélekede m, Istenszerétetétjelenítem meg azidőben.

4.A Jézussal való egységkihatásaazegyházihivatalokra

Jézusazértjött, hogy"Istenszétszóródottgyermekeitegybegyűjtse"(Jn 11,52).Azért imádkozott, hogy "teljese n egy legyenek"(Jn 17,'23).A nagy megbízatáslezárult, amikor halálakoríWszólt:"beteljesedett", és fejét a föld felé hajtva "átadta a lelket" (Jn 19,30). Föltámadása után gondoskodott arról,hogy mindeneketegyesítőszeretetejelként maradjonköztünk azegy- házi hivatalo smegbízásokban .Ezjut kifejezésre Szcnt János evangéliuma orgonako ncertjének záró akkordjaiba n. Péter megbízatásának egyetlen kritériuma a szere te t, mégpedig a nagyobb szer et et (J n 21,15). Jézus megbízó szavait"lege ltes dbáránykáirnat"és"legeltesd juhaimat" két~örög

igével adja vissza az evangélista:boszke és poimaine.Gondoskodj a Juhok és bárányokcledeléről,aztánlégy ajuhokés bárányok pásztora.Az egyházi hivatalok hordozója a jó pásztor képéről veszi a mércét:a juhok ismerik hangját; nevükönszólítjaés kivezeti őketa legelőre;a juhokelőttmegy és ezek követik. Azértlétezik, hogy élctük legyen és_bőségben legyen;_főleg pedig: "életé t adja juhaiért"(Jn 10,15).

Lukács László

LELKIPÁSZTORI KOMMÚNIÓ

I.Jézus és azősegyház

Jézus avval az örömhírrel lépett föl, hogy megjelent köztünk az Isten Országa. Megtanított arra, hogy Isten nem csupán abszolút hatalom, hanem jóságos mennyei Atyánk. Szavainál is beszédesebb volt azonban az abenső­

séges, minden emberi szcretetet meghaladó szeretetkapcsolat, amelyőt

Atyjáhozfűzte.Jézus - a "Fiú", isteni lényege fiúságában közelíthetö meg.

Belőle ismerjük meg az Atyát, s kettejük szcrctctkapcsolatából a Szent- lelket. Isten országának forrása az aszerétet-egység,amely a három isteni Személyt összefogja.

Krisztusban arra kaptunk meghívást, hogy Isten életében osztozzunk, mint Krisztus testvérei, az Atya fogadott gyermekei. így annak az isteni szeretetkapcsolatnak, kommúniónak lehetünk részesei, amely az Atyát és a Fiút összefüzi a Szeritlélekben. Gisbert Greshake a megváltásról írt könyvében azt javasolja, tartsuk meg a latin communio szót (görögül:

koinonia) ennek az életközösségnek jelölésére, hogy jobban érzékeltesse az együvé tartozást, életegységet a szcrctctben. Pál az élő szervezet, a test hasonlatával él: Krisztus nem elhatárolt individuumként lép a hívők elé, hanem mindenkinek befogadására készen. "Mindenkit meghívott arra, hogy testének tagjaként részt vegyen az életében, eggyé válva vele, a Fővel, s ezáltal egymással is egyesülve, hiszen mindnyájunkat átjár ennek a testnek

éltetőereje, a Szentlélek." (Erlöst in einer unerlösten Welt, Mainz, 1987.

31.0.)

A Fiú megtestesülésével ez aszerétetegységkonkrét emberi formákban folytatódik. A Fiú úgy szercti az apostolokat, ahogyanőés az Atya szcretik egymást. Az apostoloknak pedig úgy kell szeretniük egymást, ahogyan Krisztus szeréti öket. A Szentháromság szerétetébe kell belenőniük az apostoloknak, s rajtuk keresztül minden keresztény közösségnek, Ez a szeretet folytatódik Jézus új családjában, a keresztények testvéri közösségében. A keresztények "benne élnek Krisztusban", Ez részben az Atyával kötiőketössze (hiszen "fiak a Fiúban", Krisztusban, aSzeritlélek által), részben viszont egymással: "Mindnyájan eggyé lettetek Krisztus Jézusban" (Gal 3,28). "Beletestesültünk Krisztus Jézusba, egyetlen új emberré lettünk. A keresztény testvériesség., a Krisztusba bele- testesülésünktényén alapul." (J. Ratzinger: A keresztény testvériesség. In:

A szeretetröl, Vigilia 1987. 236.0.)

AzApostolok Cselekedetei és Szent Pál levelei részletesen elénk tárják ennek a testvérközösségnek életét, minden más emberi közösségtöl

különbözőetoszát. Leomlanak az embert azernbertőlelválasztókorlátok:

"Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és Ő van mindenben" (Kol 3,10).

"Deus vult condiligentes", mondja Duns Scotus: Isten azt akarja, hogy az emberek együtt szeressenek vele. A keresztényközösségekctkezdettőlez a tudat járta át: mesterük a magátszétoszt6, másokatszolgáló,életét máso- kért feláldozó Jézus. Krisztus Testéből, az Eukarisztiából táplálkozva lesznek Krisztus egyetlenTestévé,az Egyházzá mindnyájan.

Mindebbőlaz is következik, hogy atizenkettőnek és utódaiknak nem- csak az a küldetésc, hogy hirdessék az evangéliumot, mcgtérésre és hitre szólítsák fel hallgatóikat. Akik hitre térnek, azok életközösségre lépnek Krisztussal és így egymással is.Azapostolok és utódaik feladata tehát a kereszténytestvérközösségek életének szervezése, irányítása és erősítése

"Krisztusban". Személyük Krisztust jeleníti meg, vezetésük a szolgálatban valósul meg.

Legfőbbfeladatuk ennek az isteni-emberi kommúniónakmegőrzéseés

erősítése,hiszen ez - amint Ratzinger mondja - a feltámadt Krisztus jelen- léti formája a történelemben. Teszik ezt Krisztus evangéliumának hirde- tésével, a hit átadásával és növelésével. A hit egxségét minden körülmények között igyekeznek biztosítani, késöbb is, arnikor a kereszténység egyre jobban elterjed, és egyre újabb szellemi-filozófiai áramlatokkal találkozik.

Ezek a hit újabb értelmezésére ösztönöznek, de kiteszik azt a félreértel- mezés, a tévedés veszélyének is.Azegységet szelgálják a szentségek kiszol- gáltatásával is, különösen az eukarisztiával. A keresztség révén a katekumenek ennek atcstvérközösségnckválnak tagj aivá, a bérmálás ennek a közösségnck teljesjogú, felnőtt, apostoli tagjaivá avatja őket, a bűn­

bocsánat szentsége a közösséggel és Istennel való kiengesztelődéstteszi lehetövé,a házasság az emberi életegységet szenteli meg Isten kegyelmével.

A pap ennek a kommúniónak őrzésére,szelgálatárakap megbízást az egyházbanKrisztustól,aSzeritlélekáltal. Nem függetlenítheti magát tehát sem Krisztustól, akinek nevében eljár, sem az egyháztól, amelynek szolgálatában áll, elsősorban nem "szolgatársaitól", akikkel közösségbcn gondoskodik a"háznépről''.

Már a legelsőkeresztény gyülekezetekben közösségi vezetést találunk:

a jeruzsálemiben (s ez főleg a zsidó-keresztény közösségcknek szolgált mintául) a presbiterek tanácsa látjacla vezetést. A hellenista(főlega Szent Pál alapította) közösségekben pedig karizmatikus-prófétai szelgálatok élnek: ebben a pneumatikus-kollegiális modellben az episzkopuszokról történik említés. A kommúnió vezetésével megbízottak tehát maguk is kom- múniót alkotnak egymással. Ez nem csupán szociológiai értelemben biztosít valami "dernokráciát", nem csupán funkcionális vagy akár etikai követelmény, hanem annál sokkal több, mondhatnánk"szcntségi"jellegű:a kommúniószelgálatárafölszenteltek kommúniósközösségcegymással.

Az_elsőkeresztény századok története bizonyítja, hogy a diakónusok és presbiterek milyen szoros egységet alkottak püspökükkel a helyi egyhá- zakban, s azt is, hogy az egyes egyházak élén álló püspökök mennyire összetartoztak, mennyirefelelősnekérezték magukat egymásért.Azegység

legfőbb őrea római egyház volt,amely"el öl járt aszerétetközösségében", ahogyan Antiochiai Szent Ignáe írja.

II. A II. Vatikáni Zsinat egyháza

Jézus eredeti szándéka a változó korokban változó formákban valósult meg. A társadalom folytonos átalakulása, az egyházközségek növekedése és szaporodása fokozatosan növelte a presbiterek önállóságát, s ez idővel

óhatatlanul aközösségtudatlazulásához vezetett. Az emberi gyöngeségek, az önzés, a versengés, a széthúzás, elszigetelődés mindig új formában ütötték föl a fejüket, viszont mindigjelentkeztek a papság megújulását célzó törekvések is, s ezek rendszerint összekapcsolódtak azegységre,az össze- Iogásra, a teljesebb kommúnióra való törekvéssel is. Szent Agoston például saját házábangyűjtötteössze papjait,asztalánál is vendégülláttaök et, s gon- doskodottképzésükrőlés erkölcsifejlődésükről.Szent Chrodegang ugyan- csakközöslakásra bírta rá papjait.

A II. Vatikáni Zsinat újrafogalmazta az egyház lényegét,kapcsolatát Krisztussal, s ennek nyomán rajzolta meg a pap alakját. A krisztusikommú- niót csak az szolgálhatja igazán, aki maga is kommúnióban él paptársaival, püspökével, híveivel. "A szentségen alapuló testvériségben alkossanak egy- séges testületet püspökük vezetésével." (PO 8.)

A zsinati okmány utal arra is, hogy korunkban mennyire szerteágazó lett a papok munkaköre - még a munkáspapokról is említést tesz. A növekvő

munkamegosztástovább növelheti a papok köztitávolságot:eltérűenalakul

érdeklődési,ismeretségikörűk,másként vélekednek az életről, esetleg az egyházéletérőlis. Céljuk azonban mindenben ugyanaz kell legyen: Krisztus testének építése. Ezért fontos a Zsinat szerint, hogy "az apostoli szeretet, szolgálat, testvériség különleges szálaifűzzéköket össze".

Persze nemcsak a munkakörökkülönb özös égeválaszthatjaela papokat.

Eltérő lehet az életkoruk, neveltetésük, családi-kulrurálishátterük, az általuk követett teológiai-lelkiségi irányzat, a pasztorális módszerük.

Sokszínűvétágult, lehetőségeiben megszaporodott világunkban csak az eddiginélerősebb,a közöskrisztusi gyökerekben elmélyülten megkapasz- kodó közösség képes nemcsak ellenállni a széthúzásnak, hanem gazdagabb, ezérterősebbegységet teremteni asokféleségből.

Példaként hadd álljon itt két érdekes kísérlet papi életközösségek létrehozására. Már a II. Vatikáni Zsinatelőttalakítottak team-plébániákat:

egyházmegyés papok önkéntes élet- és munkaközösségeit. Ezeken nemcsak a nagyobb hatékonyság érdekében történt okos munkamegosztás, nemcsak a napjainkban márnélkülözhetetlen team-rnunkára tettek kísérletet. Az a felismerés is vezetteőket, hogy a keresztényközösségvezetőinek testvéri

összefogása maga is szentségiért é kű.(Heinz Schürma nn: Diözes an priester als Weltpriester, Diakonia1985, 16.)

Azilyen papi közösségek nem kívánnak végleges elkötelezettségettag- jaiktól: az egyházközséghez tartozás idejére szólnak. Nem kötelezik el magukat egyetlen sajátos lelkiség követésére se, de arra igen, hogy az cgyházközséggel, annak építésével az őskeresztényközösségek mintájára élnek. Jellegük teháteltér azoktól aplébániáktól,amelyeketegy szerzet vagy megújul ásimozgalomtagjainakközösségelát el.

Figyelcrnre rnélt óaz egyik francia egyházmegyének idén meginduló kísérl eteis.A Limoges-i egyházmegyében úgy szervezik át a plébániákat az egyház megyei zsinat határozatai nyomán,hogy mindenütt több pap éljen és dolgozzon együtt. A közösség vezetését megoldhatják a ré~i plébániai modellben (plébános,káplánok), de a testvériegyenlőségalapján is:közös megegyezéssel hozzák a közösségre és a munkamegosztásra vonatkozó dön téseiket esetleg egy meghatározott időre választott animátor irányí- tásával. Lehet, hogy egy ilyen kísérlet utópisztikusnak látszik, aligha alakulhat azonban ki a kommúnió lelkülete abban,aki sohasem élt együtt paptestvérekkel, közösimádságban, munkában, ünnepl ésekben.Csak az tud közösséget vezetni,aki maga is tagja (volt) egyközösségnek.

A papi kommúniónak a plébániánál tágasabb, az apostoli időkre

visszanyúló kerete a püspök irányítása alatt álló egyházmegye. Ezt az egyházmegyeikommúniót a papok rendszeres találkozásai,összejövetelei is_erősítik az egységes rendszerben folyó pasztorális munka keretében.A hivatalosan szervezettrendezvényeknél is fontosabbak lehetnek a spontán, alulróljövőkezdeményezések, baráti-paptestvéri találkozók. Ezek eredmé- nyesebbé tehetik a lelkipásztori munkát, hiszen egyes feladatokat megbe- szélhe tne kegymással, megoszthatnak egymás között,közösprogramokat szervezhetnek egyházközségük számára. Elmélyíthetik egymással és Krisztussal összetartozásukataközösimában, munkában, de a közösszóra- kozásban is-aközöszarándoklatoktól a közös vakációkig tágas a spektrum!

Különösfelelősséggelkell_törődniükazokkal, akik bármilyen válságba sod- ródtak - a sze mé lyes, lelki meghasonlástól kezdve a betegségig minden embe ri bajutolérheti a papotis.

Napjainkban azértis növekszika nagyobb közöss égekjelentősége,mivel jónéh án y fontosabb lelkipásztori kezdeményezés csak regionális vagy nemz eti összefogással oldható meg. S mi több: a népeket, kultúrákat, politikai rendszereket elválasztó korlátokat segíti ledönteni a keresztény testvéri esség(például azelsővilág egyik plébániájatestvér-egyházközösségi kapcsolatralépa harmadik világ egyik plébániájával,missziósállomásával).

Azilyen ,távolb ólszövödötestvérikapcsolatokelsősorbanaz egyházközség élénálló lelkipásztorok összefogásábólszülethetnek és azt erösíthctik.

Ezekiel próféta kemény szavakkal korholja azokat a pásztorokat, akik a maguk előnyére, önzőenbánnaka rájuk bízottnyájjal.Minden pap'nak az evangé lium jó sáfáraként kell gondoskodnia a háznépró1, miközben virra sztva várja urát: hiszen nem az övé a háznép, hanem az Uré, Az

individualizmus a papságlényegétsodorja veszélybe,és súlyoslelkipásztori károkat okozhat. Olyankor válik ezpéldáulláthatóvá.ha egy-egypap áthe- lyezésekor összeomlik a látszólag jól funkcionáló egyházközség, rnert egyetlen személy bűvkörére épült, szektaszcrüen izolálódott az egyház nagyobb közösségén belül.

III.Azegység meggyengülése a magyar egyházban

A ma~'ar egyházban utoljára talán Hunya Dániel jezsuita, a szegedi szcmináriumnak hosszú időn át spirituálisa, fogalmazta meg messzire hangzóan, hogy a belső megújulás,reform csak a papi egység megerő­

sítésével valósítható meg.Színvonalas kiadványsorozata,a Papi Lelkiség egyikfő célkitűzésénektartotta a magyar papi ésszerzetesi egységmcgte- remtését, A lap 1941-tó1 jelent meg, évente négyszer, 1948-ban történő

megszüntet éséig. A 18 megjelent szám mindegyikében külön rovat fog- lalkozott a papi egységgel.

A II. világháború nyomán bekövetkezett változások alapjaiban rendí- tették me~ a magyar papi egységet. A folyamatok elemzése elmélyült történelmitanulmányozásttenneszükségessé,A teljesség igénye nélkül,a tanulságok kedvéért mégis meg kell említenünk néhányatazokok közül.

1.Megszüntek azokaz átfog óbb,egyházközségeket,sőtegyházmegyéket áthidaló katolikus szervezetek, társulások, amelyek köz ös célokat, kereteket, tevékenységet biztosítottak a lelkipásztoroknak. (Csak példaként említjük, hogy 1940-ben 176főiskolaiés egyetemi diákegyesületmííködött hazánkban.)

2. Az egyházmegyék vezetésében bekövetkezett változások nem kevés gyanakvást és bizalmatlanságot szültek a papság körében. Meggyöngült, néhol megszünt a lelkipásztori munka egységesirányítása.A papságe~e

inkább egyéni elkötelezettsége és elképzelései szerint végezte munkáj át, tartott ki egyes lelkipásztori tevékenységek mellctt,s azütőképes"hadsereg"

egyre inkább elszigetelt "par tizánosztagokra" vagy magányos farkasokra bomlottszét.,

3. Fokozta az elszigetclődést az is, hogy a papság nem egyformán vélekedett a Magyarországon végbement társadalmi változásokról, éseltérő

szempontok alapján kereste helyét az új viszonyok között, A külőnb özö

megoldásokat választók fölöslegesnek, sőt károsnak bélyegezték egymás tevékcnységét, kétségbe vonták egymás erkölcsi integritását, realitás- érzékét, egyházhűség ér. A feszültséget növelte az, hogy alig adódott akár szóbeli,akár írásos lehetőségarra, hogy becsületesen tisztázzák: melyik nézet, eljárás igaz, melyik híí a keresztény tanításhoz, melyik folytatja helyesebben a hagyomány útját. Az erkölcsimegbélyegzések.a paptestvéri kommúnióból történőrejtett vagy nyíltkirekesztések nemcsak a testvéri közösséget,de az egyházi fegyelmet isaláásták.Cselekvésünk iránytűje a lelkiismeretünk - de annak összhangban kell lennie az egyház hagyo- mányával ésközösségével.Ezekben az évtizedekben többen önál1ósílották

egyéni lelkiismeretüket a rendkívüli helyzetre hivatkozva, s elté rte k a közösségtöl,a hagyománytól,sőtaSzentszékútmutatásától is.

4.Eltérőekvoltak a vélemények a pasztoráció módszereinek,formáinak, alapkövetelményeinek ésszélsőhatárainak megítélésében is (ifjúsági hitt an,

felnőtt katekézis, csoportfoglalkozások fiatalokkal, házasokkal, család- látogatások, lelkigyakorlatok, ifjúsági találkozók). A békétlenség egy-egy város vagy környék plébániáiközött, de ~akran egy plébániánbelül is éreztette hatását. Még az egyházzal csak kivételes alkalmakkor találkozók is felfigyelhettek arra, hogy akülönbözöplébániákon egészeneltérőfelté- telekkel szolgáltatják ki a szentségeket, szentclményeket, Máig sem sikerült például országosan egységes gyakorlatot kialakítani az egyházzal kapcso- latban nem álló,nem vagy alig hívő, de megkeresztelt "hívek" házasság- kötés ével,temetésével.gyermekeik megkeresztelésével kapcsolatban. Csak elvben léteznek irányelvek arra, hogy minimálisan milyen felkészítés szük- séges azelsőáldozáshoz,bérmáláshoz.

5.A hetvenes évektőlegyre jobban érezteti hatását a napjainkra már katasztrofálissá váló paphiány. A plébániák többsége egyszemélyes lett, káplán nélkül,az idősödő, egyedül maradt plébánosnak a sajátja mellett még egy-két-három plébánia "oldallagos" ellátását is vállalnia kell. A

növekvő terhek, feladatok, a fogyó idő és egészség tovább fokozta az elszigetelödést.

Aktív, misszionáló lelkipásztorkodást ma már aligha lehetelképzelnia világi hívek tevékeny részvétele nélkül. A szolgáltató, klerikális egyház modelljétaz öntevékeny, az egyházért, egymásértfelelősségetvállalóközös- ségi egyház modellje váltja fel. Az ilyen egyházközösségekben működő

lelkipásztorok többsége viszont olyan lelkesedéssel veti belema~át ebbe a munkába, hogy paptestvéreire nem marad sem igénye, sem ideje - holott éppen a gyökerekkel valóélőkapcsolat kerül ezáltal veszélybe.

6. Az elmúlt másfél évtizedben egyre gyakrabban emlegetik a bázis- közöss égekct.(Maguk aközösségek-legalább részben - sokkal régebbiek azelnevezésnél:a hivatalosan engedélyezett vallási társulások,egyesülések

megszűnéseután keletkeztek, olyanidőben,amikor ez a név még Ismeretlen volt az egyházban.) A II. Vatikáni Zsinat nyomán számos megújulási mozgalom siettette az egyház tavaszi újjászületését. (XXIII. János pápa a taizéi közösséget nevezte "kis tavasznak".) Európa-szerte szülcuek és

meghökkentőgyorsasággal terjedtek el olyan új közösségek,amelyekben férfiak és nÓK, civilek és papok Isten, az egyház, embertársaik szelgálatára szentelik egész életüket. A napjainkra már intézményesült, nemegyszer megmerevedett szerzetesrendek is sajátmcgszületésük üde frisseségét, az alapítók radikális elszántságát, mindenre kész önfeláldozását figyelhetik meg ezekben a mozgalmakban, amelyek többnyire kisközösségekben, bázis- közösségekben szervezödnek meg.

E mozgalmak természetszerűenátlépik a plébániák, sőt az egyház- megyék keretét, ahogyan annak idején a szcrzctesrendck tették. Adód- hatnak tehát feszültségek: előfordul, hogy müködésük független a

plébániákról, sőt, nagyobb dinamikájuk révén nagyobb vonzerőt is jelenthetnek az embereknek. Az iga zi, valóban az egyház megújulására

törekvő egyházi mo~almaknak egyik legfőbb célja az, hogy szervesen beépüljenek a plébániák,a hierarchikusan szervezett egyház életébe. "A kanzmatikus megújulást nem szívese n nevezem mozgalomn ak, hiszen éppe n akkor éri el célját, ha beleolvadhat a Szentléle kben megújuló egyházba",mondja Suenensbíboros.

A mozgalmak némelyikeMagyarországon is érezte tihatását, papok és hívekis sokan merítenek ösztönzést egyikvagymásikmegújul ási lelkiségbó1.

Tényleges megjelenésük azonban nem kapott nyilván osságot, s nem tisztázódott sem tevékenységikörük,semműkődé sükfelté telr en dsze re . A legrészletesebben II. János Pál foglalkozott velük a magyar egyházhoz intézett apostoli levelében 1980-ban. A pápa szerint a bázisközö sségek hozzátartoznak a mai egyházéletéhez, a hivat alos egyházésa híve kközös- sége tehát segítseőket,és vegye igénybeszolgálataikat.Helyesműködésük

feltétele azonban, hogy egységben vannakegymással, az egyházközséggelés azegyházmegye püspökével.

Fájdalmaskimondani a tényt,hogy akülönbözőlelkis ége k,mozgal mak, bázisközösségek megjelenése sokszor versengésh ez, gyanakváshoz,feszült-

sé~hez, egyenetIenséghez vezete tt hazánkban. Talán elsősorban a nyilvánossághiánya, akörülményekbőladódó belterjességokozta azt,hogy a nyílt, testvéri hang, az egymás iránti bizalom, a nagylelkű és önzetle n összefogás helyett a titkolózás, az elzárkózás,agyanakvásválturalkodóvá.

A nyolevanasévek végéhez kelletteljutnunk,hogy az egység hiányára ráeszméljünk. A történelmi óra Krisztus par an csát közvetíti számunkra:

legyünk mindnyájan egyek.

IV.Lehetőségekésfeladatok

A magyar papság egy része mindig kereste a talál kozást a többiekkel, barátai, volt növendéktársai,a szomszédoshelységekb endolgozó paptársak körében. A névnapok, búcsúk s egyéb spontán alkalma k kimond atl anul, látványos szervezésnélkül iserősítették a papi egységet. Persze számolni kell ilyenkor a felszínesség veszélyével, s azzal is,hogy könnyebb valaki- valami ellen,mint valakiért-valamiértösszefogni.Kisebb,spontá ncsopor- tok létrejötte csak akkor segítielőa papságegészének egységét,ha tuda- tosan a többiek, az egész egyház javát igye kszik szolgálni,felülemelkedvea spontánszórakozáson,de az egyéni és csoport-érdekeke nis.

Egy-egy ihletett vezetőkezdeményezésére és irányít ásával létrejött ek olyan csoportok is,amelyek rendszeresen (hetenként ,kéth et enként)ta rta- nak összejö vctcleke t, konkrét lelki-szellemi tartalommal (közösimád ság,, elmélkedés, prédikációselőkészületstb.). Tartósan életképesnek azonban csak azok a csoportosulások bizonyulnak,amelyekbenfolyamatosa n sikerül leküzdeni a személyi változások okozta ingadozásokat, az egyéni

elkedvetlenedést, belső nehézségeket - de a kü ls ő bizalmatlanságot , gyanakvást, értetlenséget,beavatkozástis.

Ezek a csoportok azonban mindmáiginkábbkivételt,mintsem általános gyakorlatot jelentenek - szigetként léteznekaz egység hiányábanszenvedő

papság körében. 1987 elején történtújra kísérle tarra,hogy a magyar papság és a magyar egyházmegújulásánakcéljával országos szinten is meghirdessék a papi egység,összefogás programját.Az ország minden részérőljöttek össze azok a papok,akik egyházmegyék és lelkiségek keretein túl meg- próbáltak rendszeres találkozók formájában közösségre lépniegymással. A püspöki kar nagy része is örömmel tette magáévá az egység programját.

Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek programad6 megnyilat - kozásaiban ismételten visszatért a papi egység fontosságára, de több megyéspüspökis papjai figyelmébe ajánlotta körlevélben,rekollekci6kon.

Az egységhez persze aligha juthatunk közelebb egy mozgalom

kampányszerűmeghirdetésével. Megint csak atelj esség igényenélkül lehe t megemlíteni néhány konkrét feladatot,megoldásilehetőséget.

1.Élővé kellene válnia bennünk annak a közöss égi egyházmodellnek, amelyet az ősegyházra és Krisztus szándékára hivatkozva a II. Vatikáni Zsinat állított elénk. Az egyházközösség építésére-szelgála tára pedig közösségi lelkületű, egymással egységben élő papok kellenek. Otto Hermann Pesch, Norbert és Gerhard Lohfink kutatásai az utóbb iidőben

hasznosan világították meg ennek azekkléziológiánakelvi alapjait,és adtak útmutatást arra is, hogy milyen gyakorlati cselekvésformákat kíván ez mindenkereszténytől.

2. Elemző helyzetfeltárást, majd átfogó, nemzeti szintü lelkipásztori reformokatsür~etamegűjulásraváró magyar egyház. AII.Vatik ániZsinat 20 évesfordulójanemcsak ünneplésre adott alkalmat, hanem lelkiisme re t- vizsgálatra is ösztönzött. A hazai adottságok és lehetőségek figyelem- bevételével hogyan töltheti be krisztusi hivatását a mai magyar egyház?

Miként kell megszerveznie életét, közösségcit Krisztus szándéka szerint?

Milyen pasztorációsmódszereket kell alkalmaznia,milyenúj módsze re ke t bevezetnie. eddig talán ismeretlen vagy kevésbé járt uta kat kere snie az igehirdetésben, a hit átadásában éste rjesztésében, aközösség-építésben,a minden keresztényt kötelező karitatív feladatok megoldásában? A papi egység szempontjából mindez kétszeresen fontos. Egyrészt: a közösen megfogalmazott-elvállalt célok és felada tok, a vállvetve végzett munka egységbe kovácsolhatja azokat,akik eddig jószándékúan, de magányosan dolgoztak Isten országáért. Másrészt viszont: megújuló egyház csak megújultés folyamatos megújulásra kész papság irányításávalképzelhető

el. A lelkipásztori munkabelsőreformja kéz a kézben jár a papilelkiség megújulásával és a papi egységmegerősödésével.

3.Az új egyházi törvénykönyv a részegyházak belsőren djévelkap cso- latbanelsőkéntemlíti az egyházmegyeizsinatokat.A zsinato knemcsupán amolyan egyházi parlamentként mííkődnck, mint valami demokratikus képviseleti rendszer, nem is az átfogó reformoknak ritka alkalmai csupán.