Szó- és szólásmagyarázatok 483 Nsz. = Cserey Adolf: Növényszótár. Budapest, 1911.
OrvF. = Diószegi Sámuel: Orvosi Fővész Könyv. Debrecen, 1813.
P. = Priszter Szaniszló: Növényneveink. Budapest, 1998.
PbF. = R. Schubert − G. Wagner: Pflanzennamen und botanische Fachwörter. Leipzig, 1988.
PE. = Pannon Enciklopédia. Magyarország növényvilága. Budapest, 1995.
Szabó–Péntek = Szabó A.−Péntek J.: Ezerjófő. Budapest, 1996.
Veszelszki = Veszelszki Antal: A’ növevény-plánták’ országából való erdei, és mezei gyüjtemény. Pesth, 1798.
VN. = Botta Pál: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekrıl. Budapest, 1987.
Weeds = Williams, G.−Hunyadi K.: Dictionary of Weeds of Eastern Europe. Budapest, 1987.
Rácz János
A sün a botanikában
A sündisznóról már az ókorban is fıként bökıs, tüskés növényeket neveztek el. Tudomá- nyos latin nevükben (Echinocactus, Echinocereus, Echinocystis, Lappula echinata, Echinacea) min- denütt a görög echínosz ’sündisznó’ szerepel. A kaktuszok családjának Echinósis neve is az echí- nosz és az ópszisz ’kinézető’ szavakból való összetétel. Ugyanígy az Echinops, mely az Asteráceae neme, vagy az Echinóchloa, mely a Poáceae neme. A sün állatnévvel alkotott nevek gyakoriak a németben is a tüskés növények jelölésére; vö. Igelblume ’Echinacea’ (tlk. sünvirág), Igeldorn ’Ononis spin.’ (tlk. süntövis), Igelgras ’Carex flava’, azaz sünfő (M. 243), Igelgurke ’Echinocystis’, azaz sünuborka (PbF. 160) stb.
sünbozót J. Erinacea anthyllis (P. 229). Nyelvünkbe, a botanika mai szaknyelvébe a német- bıl került, a növény német neve szintén Igelginster (Genaust 233), azaz ’sünrekettye’.
süncincor J. Cenchrus pauciflorus (MNöv. 24). R. 1951: ua. (Soó 962). Az átoktüske min- den további társneve is a növény szúrósságára utal; vö. batatüske, baracsi bogáncs, nyúlbogáncs (uo.). Akárcsak a növény szaknyelvi faji neve, mely arra vonatkozik, hogy alig vannak virágai;
csekély virágú, szegényen virágzó. A latin pauci- ’kevés’, a -florus pedig ’virágzó’ jelentéső.
sündisznó J. Echinops sphaerocephalus fészke (Péntek–Szabó 332). Erdélyben, a kalota- szegi Nádason használatos tájnyelvi elnevezés. A latin echinops alapja az echinus ’sün’ és a görög opsz ’szem’ szó. A névadás alapjául a meredezı golyóformájú virágfejecskék szolgáltak.
sündisznófej J. Rudbeckia purpurea (MNöv. 96). Az egzotikus kasvirág növény „mőneve”.
A sündisznófej a virág alakleíró elnevezése. A latin faji név a kasvirág bíborvörös virágára utal (<
latin purpureus ’bíborszín’). Nemi neve pedig Olof Rudbeck (1660–1740) svéd orvos és botanikus emlékét ırzi. Annak az Olof Rudbeck /der Älterer/ (1630–1702) orvosnak, botanikusnak, polihisz- tornak volt a fia, aki a hat kötetes Atland eller Manheim címő történeti eposznak az írója, amely- ben a platoni Atlantiszt Svédországba helyezik át. De írt ennél sokkal fontosabbat is, mint az uppsalai egyetem botanikai és orvosi karának professzora. Az ott, 1686-ban megjelent Propagatio plantarum botanico-physica, valamint a Nora Samalod, sive Laponica illustrata is az ı mőve. Ez utóbbi lett a legfıbb mozgatórugója késıbb Linné lappföldi útjának.
sündisznó-istáccsillag J. Acantholimon androsaceum (AFE. 9). Szaknyelvi szó, német min- tára keletkezett; vö. Mannschild Igelpolster ’ua.’ (uo.). A ném. Igel, magyar sündisznó a jelölt tövises növény szúrósságával függ össze. Az istáccsillag a sündisznó elıtag nélkül (cicabog társnevével) magában is szerepel az Acantholimon neveként (MNöv. 84). Tudományos Acantholimon nemi neve szintén a tüskés növény szúrósságára utal, elıtagja a görög akantha, akanthosz ’tüske, tövis’ szóra vezethetı vissza, második eleme pedig a limonium ’citromsárga’ rövidítése.
sündisznókaktusz J. Echinocactus (MNöv. 172). Mint az elızı név, szintén egy Magyaror- szágon nem honos növény neve. Ismert ennek rövidebb alakja is: sünkaktusz (uo.). Német neve Igelkaktus ’ua.’ (PbF. 160), minden bizonnyal ebbıl való a magyar tükörszó. Végsı soron mind-
484 Szó- és szólásmagyarázatok kettı a latin echinocactus (< görög echinosz ’sündisznó’) és a lat. cactus elnevezésbıl származik.
Korábban nevezték nálunk sünkakasnak is az Echinocactust (Nsz. 287). A növény golyóformájú, gömb alakú és tüskés töve tényleg feltőnıen emlékeztet a sündisznóra.
sündisznószegfő J. Dianthus webbianus (Priszter 236). R. 1986: ua. ’Dianthus echinaceus’
(P. 154). A latin faji név echinaceus ’sündisznósörtés, szúrós’ utótagja és a növény szúróslevelő szegfő (uo.) társneve is ennek a szegfőfajtának tüskeszerő leveleire utal.
sünfenyı J. Pinus echinata (Priszter 88). A tudományos elnevezés utótagja a latin echinatus
’tüskés, mint egy sündisznó’ már Pliniusnál (15: 92) olvasható. Ennek a fenyınek a tőlevelei külö- nösen szúrósak.
sün-fügekaktusz J. Cylindropuntia tunicata (Priszter 150). A szaknyelvi elnevezés a jelölt növény külsı megjelenésén alapul. A nemi névben a latin cylindrus (< görög kylindrosz ’henger’ <
kylíndein ’hengerelni’) szót találjuk, a faji névben pedig a lat. tunicatus ’tunikába öltözött’ jelentéső.
Egy növényre vonatkoztatva ez kb. ’héjjal, bırrel körülfogott’ lehet.
süngomba J. Hericium (Priszter 150). R. 1968: ua. ’Dryodon erinaceus’ (MNöv. 172). Mai tudományos neve a latin ericius (középlat. hericius) ’sün’ állatnévvel képzett; a gyümölcstest tö- visszerő részére utal.
sünhaj R. 1873: ua. ’Echinopsion’ (Ballagi 2: 536). A nemi név a ’sün’ jelentéső görög echi- nosz és az ópszisz ’külsı, kinézet’ szavakból alkotott. Sem a Ballagi-féle szótár elıtti, sem a mai botanikai szakkönyvek, szótárak nem említik ezt a nevet.
sünkaktusz J. Astrophytum asterias (Uránia 1: 291). A sünkaktuszok életkora igen magas is lehet, 600 évet is élnek. A latin elnevezés tükörszava a sünkaktusz. A növény német neve Seeigel- kaktus (Genaust 83) tlk. ’tengerisün-kaktusz’ és Sternkaktus (uo. 84), azaz ’csillagkaktusz’ a tudo- mányos latin elnevezés Astrophytum (< görög ásztron ’csillag, csillagkép’ és phyton ’növény’) elıtagja alapján. A növény tengericsillagra feltőnıen emlékeztetı alakja a névadás szemléleti hát- tere. Az asterias utótag (< gör. aszteriász ’csillagos, csillagszerő’) ’tengeri csillag’ jelentéső.
sünmag J. Lappula (MNöv. 131). R. 1873: ua. ’Echinospermum’ (Ballagi 2: 536), 1911: ua.
’Lappula echinata’ (Nsz. 287). A mizsót egyik népnyelvi elnevezése. A sünmag a németben is meg- van szó szerint; vö. ném. Igelsame (PbF. 264), azaz ’sünmag’. A latin nemi Echinospermum (< gör.
echinosz ’sün’ és spérma ’mag’) név mintájára − tükörfordítással − keletkezett elnevezések.
sün-oszlopkaktusz J. Echinocereus (MNöv. 172). Ezt a szúrós, tövises növényt alakjáról és felületérıl a szintén tüskés sündisznó nevének segítségével jelölik. A magyar szaknyelvi elnevezés jövevényszó a németbıl, az Igel-Säulenkaktus ’ua.’ (Genaust 222) tükörfordítása.
sünpárna J. Acantholimon (Priszter 150). Igen tüskés növényt jelölı kifejezés. A német Igelpolster ’ua.’, tlk. ’sündisznóvánkos, sündisznópárna’ (PbF. 62) tükörszava. Ném. Stechnelke (uo.) neve is a növény tövisességére utal. A tudományos Acantholimon név magyarázatát l. a sün- disznó-istáccsillag szócikkben.
sünrekettye J. Ulex (Nsz. 287); sündisznórekettye J. Genista hystrix (AFE. 597). A sül- zanót, sünzanót hasonneve a sünrekettye. Ezek, és a sündisznórekettye név is a jelölt növények tö- viseire, szúrósságára utalnak. Akárcsak az utóbbi elnevezés német megfelelıje, a Stachelschwein- ginster (AFE. 597), Igelginster ’Erinacea’ (PbF. 192) is. A sülbige ’Ulex europaeus’ (MNöv. 172) R. 1807: sülbige ’Ulex’ (MFővK. 406), 1843: ua. (Bugát 384), 1911: ua. (Nsz. 287) a sünzanót, sün- rekettye régi elnevezése. Diószegiék névalkotása. A sül (sün) szóval a növény borzasságát, szúrósságát akarták kifejezni. A névadás szemléleti háttere az, hogy a növény „ágai sőrük, tövissesek, levelei lántsás árformák”, mint a debreceni füvészkönyvben leírják (406). Alakfestı név tehát, azok között a nevek között szintén fölsorolják, amelyek „a’ Termetbıl, Formából, minémőségbıl vétettek”
(MFővK. 357). Az összetett szó bige utótagja 1807-ben tőnik fel növénynévként ’cserje’ jelentéssel (MFővK. 62). A sülbige elnevezésben az utótag arra utal, hogy a növény termése hasonlít a régebben kedvelt ütögetıs játékban használt „bige” alakjához. További társneve a sülzanót (MNöv. 172) R.
1911: sül-zanót ’ua.’ (Nsz. 287). A növény többi hasonneve, mint pl. a sünzanót, de ismert tüskés-
Szó- és szólásmagyarázatok 485 zanót, töviscserje (MNöv.), töviszanót (Mi. 224) néven is, mind arra utal, hogy a levelek tőszerőek, szúrósak. Akár a németben a növény Stechginster, Gaspeldorn (PbF. 459) elnevezései.
A növény latin neve, az ulex régi római növénynév (Plinius 33: 76). Német neve Stechginster (Genaust 667), azaz ’szúró rekettye’, mely hasonló névadási szemléleten alapul.
sünszeder J. Rubus histrix (Priszter 235). A tüskés, bökıs szederindákra utal ez az összetett szó. A kiterjedt, sőrő szedresen való áthatolás szinte lehetetlen.
süntök J. Echinocystis lobata (VN. 60). Ez a növény ültetésbıl kivadult, sokfelé meghono- sodott, elágazó kacsokkal kapaszkodó tökféle. Észak-Amerikából származik. Latin Echinocystis (< görög echinosz ’sündisznó’; kysztisz ’hólyag’) nevébıl származik a magyar süntök. Az összetett név utótagja a növény nagy, gömb alakú termésére utal, melyet éretten kívül száraz, lágy tüskék borítanak. Szintén erre utal a növény tüskés vaduborka (MNöv. 172) társneve, a németben Igel- gurke (PbF. 160), azaz ’sünuborka’ a megfelelıje. A sün állatnév szerepel a növény szlovák nevé- ben is; vö. ježatec laločnatý (Weeds 58).
tengerisün-kaktusz J. Echinopsis (Priszter 162). A gömbkaktusz (uo.) társneve, mely a növény német nevének részfordítása, vö. ném. Kugeldistel (PbF. 160), azaz ’gömbbogáncs’. De használa- tos a németben a Seeigelkaktus ’ua.’ (Genaust 222) elnevezés is, a tengerisün-kaktusz ennek a tü- körfordítása. A latin névben is szerepel az állatnév.
sülfő J. Polygonatum (MNöv. 165). R. XV. sz. legvége: swl ’aaron’ (Herbolarium), 1531: syl
’herba’ (TermtudKözl. 1894: 438), XVI. sz.: sewl fw ’Barba iovis’ (MNy. 39: 396), swl fw ’Arum’
(NépNyelv.1935: 175), 1578: s×l f×’Scrophularia minor’ (Herbarium 179), erdei s×l f×’Poly- gonatum’ (uo. 185), 1590: s×l f×’Arum’ (SzikszF. 10), 1604: ua. (MA.), XVII. sz.: s—lf— ’ua.’
(Dioszkuridész bej. 173), 1706: sül fő ’Scrofularia minor’ (PPNomH.), 1775: sül-fü ’Chelidonium minor’ (Csapó 101), 1783: erdei sülfő ’Convallaria polygonatum’ (NclB. 357), 1793: süly fő (Földi 12), 1833: sőly-fő ’Arum maculatum; Aronwurzel’ (Dankovszky 825).
Fölvetıdik a kérdés, hogy − elsısorban egyes régebbi források adatainál − egyáltalán a sün állatnév sül alakváltozatával van-e dolgunk, ugyanis a régi nyelvben a sül, süly ’kelés’ jelentéső is volt. Melius például 1578-ban számos növény hasznosságának leírásakor említi, gyógyhatásának tárgyalásakor kiemeli a süly elleni alkalmazást (pl. „Chelidonium minus, kisseb Fetske f×. Más neue Scrophularia minor, az az, Gelyua ronto f×, S×l f×, Mezei S×l f×… nagy Gelyuákat, s×lxket el ronttya” / Herbarium 179). A sülfő régebbi társneve a sülpázsit (R. 1807 után: ua. Diószegi 115).
A NEM KÖZISMERT RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA AFE. = Priszter Szaniszló: Arbores fruticesque Europae. Bp., 1983.
Csapó = Csapó József: Uj füves és virágos magyar kert. Pozsony, 1775.
Dankovszky = Dankovszky, G.: Magyaricae linguae lexicon critico–etymologicum. Pozsony, 1833.
Dioszkuridész bej. = Szabó T. Attila: Magyar növény- és gyógyszernevek a XVI.–XVIII. századból. Magyar nyelvő bejegyzések Dioszkuridész De Medicinali Materia Libri sex (Marburg, 1543.) c. mővében.
(Studia Universitatum V. B. Bolyai. Tomus III. Nr.6. Series IV. Cluj, 1958.)
Diószegi = A MFővK. Diószegi saját jegyzetelt példányának kézírásos betoldásai, valamint egy késıbbi tulaj- donos, Csécsi Nagy Imre debreceni fıiskolai tanár „névlaistroma betürendben”. [OSzK Kézirattár és Régi Nyomtatványok Tára 1290 oct. Hung. 1–2.]
Földi = Földi János: Rövid krítika és rajzolat a’ magyar fővésztudományról. Béts, 1793.
Genaust = H. Genaust: Etimologisches Wörterbuch. Basel–Boston–Berlin, 1966.
Herbarium = Melius Juhász Péter: Herbarium a faknac fvveknec nevekrxl, természetekrxl és haßnairol. Ko- lozsvár, 1578.
Herbolarium = Herbolarium, Vincentiae (1491.) bejegyzései. (in: MNy. 11: 131–5) Herman:Pászt. = Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp., 1914.
MFővK. = Diószegi S. − Fazekas M.: Magyar Fővész Könyv. Debrecen, 1807.
Mi. = D. Aichele − M. Golte-Bechtle: Mi virít itt? Virágkalauz. Bp., 1991.
486 Szó- és szólásmagyarázatok MNöv. = Csapody V. − Priszter Sz.: Magyar növénynevek szótára. Bp., 1966.
NclB. = Benkı József: Nomenclatura botanica. (in Magyar Könyvház I.) Pozsony, 1783.
Nsz. = Cserey Adolf: Növényszótár. Bp., 1911.
P. = Priszter Szaniszló: Növényneveink. Bp., 1998.
PbF. = R. Schubert − G. Wagner: Pflanzennamen und botanische Fachwörter. Leipzig, 1988.
Péntek–Szabó = Péntek J. − Szabó A.: Ember és növényvilág. Bukarest, 1985.
PPNomH. = Pápai P.F. följegyzései: Nomenclatura Herbarum. Anno 1706. (in Nyr. 29: 363–6) Priszter = Priszter Szaniszló: Növényneveink. Bp., 1986.
Soó = Soó Rezsı: A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951.
Uránia = Uránia − Növényvilág I–II. Magasabbrendő növények. Bp., 1974–76.
VN. = Botta Pál: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekrıl. Bp., 1987.
Weeds = Williams, G. − Hunyadi K.: Dictionary of Weeds of Eastern Europe. Bp., 1987.
Rácz János
