A SZE NT ISTVÁN AKADÉMIA
H IT T UDOMÁNY-BÖLCSELETI OSZTÁLYÁNAK FELOLVASÁSAI
s z e r k e s z t i TÓTH TIHAMÉR osztá lytitká r
II. kötet. . „ . _ , , _ _. „, _ _ _____ 2. szám.
ADALÉKOK
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA T Ö R T É N E T É H E Z
MAGYARORSZÁGON MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG
SCHERMANN EGYED
RENDES TAGTÓL
Felolvasta 1918. évi m ájus hó 3-án.
BUDAPEST
STEPHANEUM NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ R. T.
1928.
A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA
H IT T UDOMÁNY-BÖLCSELETI OSZTÁLYÁNAK FELOLVASÁSAI
s z e r k e s z t i TÓTH TIHAMÉR o sz t á lytitká r
II. kötet. «________ _______________________________________ , 2. szám.
ADALÉKOK
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA T Ö R T É N E T É H E Z
MAGYARORSZÁGON MÁRIA TE RÉZIA HALÁLÁIG
SCHERMANN EGYED
RENDES TAGTÓL
Felolvasta Í918. évi m á jas hó 3-án.
BUDAPEST
STEPHANEUM NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ R. T.
1928.
ADALÉKOK AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA T Ö R T É N E T É H EZ MAGYARORSZÁGBAN MÁRIA
T E R É Z IA HALÁLÁIG.
Bevezetés.
Az állam nak feladata a közjó előm ozdítása és biztosítása, fehát m in d an n ak előteremtése, ami az alattvalók jólétét biztosítja, és m indannak elhárítása vagy eltávolítása, ami a közjóval ellenke
zik, am i az alattvalók javát, békéjét, vallásosságát és erkölcsössé
gét veszélyezteti. Mihelyt a társadalom nak alapjait veszélyezteti valami, a felsőbbségnek, bárm ennyire híve a gondolkodási szabad
ságnak, lelkiism ereti szabadságnak és sajtószabadságnak, közbe kell lépnie, m ert m inden állam nak tám asza és talpköve a tiszta erkölcs, am ely a vallásosságon épül föl. A vallás és erkölcs meg nem szüntethető k o rlátjai a sajtószabadságnak. Ha a sajtó ezeket a korlátokat nem veszi tekintetbe, akkor az állam nak joga, sőt a körülm ények szerint kötelessége is, hogy kényszerítő hatalm ával éljen.
E gyháznak és állam nak term észetjogi kötelessége, m inden tételes jogtól függetlenül, hogy erejéhez m érten síkraszálljon a rossz sajtóterm ékek ellen. Ezen joghoz eddig nem csak az egyház, hanem m inden állam is ragaszkodott és oly m érvű sajtószabadság, hogy rossz, erkölcstelen és veszedelmes eszméket is büntetlenül lehessen terjeszteni, eddig még sehol sem létesült és hihetőleg nem is létesül soha.
Más kérdés azonban az, vájjon megfelelőbb-e a praeventi\r eljárás vagy pedig a repressiv, azaz vájjon az állam igazi gyám ko
dást gyakoroljon-e és m inden szabadabb m ozgást m ár előre meg
gátoljon és lehetetlenné tegyen előzetes cenzúra által, vagy pedig szabadjára hagyja a sajtót és csak valóságos kihágások, sajtóvét
ségek esetén avatkozzék be utólag elkobzással, betiltással, a postai szállítás m egvonásával és egyéb súlyosabb büntetésekkel is.
M anap m inden m űvelt állam ban nagym érvű sajtószabadság uralkodik és általában csak utólagos büntetések fordulnak elő.
M agyarországban (és Ausztriában) 1848 ig nem volt saj tószabad -
1 *
ság, hanem az állam a protestantizm us fellépésétől kezdve az előze
tes cenzúrát gyakorolta. M iután ugyanis az egyház a rossz és vesze
delmes sajtóterm ékek ellen életbeléptette az előzetes cenzúrát, az állam is csakham ar követte ezt a példát. Eleinte az állam i felsőbb- ség m ég ragaszkodott a keresztény állam eszméjéhez és a hit egy
ségének és tisztaságának érdekében gyakorolta a cenzúrát, későb
ben azonban más célokból, főleg az állam hatalom megóvása céljá
ból, tehát politikából is igénybe vette, am inek folytán egyre zsar
nokibb lett és egvre jobban elfajult a cenzúra.
Megjegyzendő azonban, hogy b ár a m agyar protestánsok és velük együtt Fináczy úgy tüntetik fel a dolgot, m intha csak a H absburgok vették volna igénybe a cenzúrát és birodalm ukat her- m etice el ak arták volna zárni a külföld szabadabb eszm eáram latai és műveltsége elől, E uró p ának m ajd m inden országában volt többé- kevésbbé szigorú állam i cenzúra, még pedig egyes protestáns orszá
gokban a H absburgokénál sokkal zsarnokibb cenzúra, m iként Hilgers Der Index der verbot. Bücher c. könyvében a 206. laptól kezdve egész részletesen olvasható.
1, §. A cenzúra első nyomai Magyarországban.
Midőn hazánkban a lutheranizm us terjeszkedni kezdett, két p á rt volt: a nemzeti párt és a ném et vagy udvari párt. A nemzeti p á rt az idegen befolyást m egszorítani törekedett és a király halála esetére m agyart ak art választani. A ném et vagy udvari p árt II. Lajos uralkodását fenn tartan i és halála u tán a Habsburg- család trónraem elését igyekezett kivívni.
Mivel pedig az udvari vagy ném et p ártn ak főemberei, elsőben B randenburgi György, a lutheranizm ust pártolták és némileg m ár M ária királynét is m egnyerték, azért a nemzeti p árt nagy gyűlölet
tel volt a lutheránusok iránt. És mivel az 1523. és 1525. évi ország- gyűlésen a nemzeti p á rt nagy többségben volt, azért az első lu th e
ránusok ellen igen szigorú törvényeket hoztak. Az 1523. országgyűlés fe j-é s jószágvesztést szabott rájuk, az 1525. évi m ájusi országgyűlés pedig a főpapság befolyása nélkül szerezte a h írhedt „lutherani com b u ra n tu r“ törvényt. Ezt pedig a júliusi hatvani országgyűlés is m eg
újította. De ezen törvényeket épen an n ak az udvari p á rtn a k kellett volna végrehajtania, am ely ellen irányultak. Egy év m úlva pedig az udvari p árt felülkerekedvén, az 1526. évi áprilisi országgyűlésen a
17. §-ban el is törülték az előbb em lített vallásügyi törvényeket.1
1 Karácsonyi: Magyarország egyháztörténete2. 56. s k. 1.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZÜRA MARIA TERLZIA HALÁLÁIG 5
II. Lajos király teljes erejével ra jta volt, hogy a törvények
nek eleget tegyen és a lutheranizm us terjedését meggátolja.
így 1524 m árcius 9-én azt írja Nagyszeben tanácsának, hogy nagy visszatetszéssel értesült róla, hogy am a bizonyos, a pápától m ár régen kiközösített L uther M árton istentelen iratai a szebeniek közt általánosan elterjedtek és visszhangra találtak s ugyanezért elrendeli, hogy a tanács m ind Nagyszebenben, m ind a hatósága alatt álló egyéb helyeken k u tattassa föl L u th er iratait, azokat nyil
vánosan égettesse meg és tegye közhírré, hogy jószágvesztés terhe alatt senki se m erészeljen efféle iratok at eladni, venni, olvasni és m agyarázni.1
Ugyanazon évi aug. 12-én ugyanő Ráskay Gáspárt és saját titkárát, Gerendi Miklóst, szóbeli m eghagyással küldte a szebeni tanácshoz és ők elégették L uthernek m indazon iratait, m elyeket sikerült előkeríteni.1 2
Ugyanazon évi okt. 14-én a király a soproni tanácshoz is k ü l
dött parancsot a lutheri tévedés kiirtása és L uther könyveinek meg- égetése ügyében. „Tehát fő- és jószágvesztés terh e alatt m eg paran
csoljuk nektek . . . hogy teljes tám ogatástokat, tanácstokat és segít- ségteket n yújtsátok és jelen iratu n k vétele után azonnal közhírré tegyétek nevünkben, hogy ezentúl senki se tartsa m agánál, ne olvassa, ne dicsérje az em lített L uthernek és követőinek könyveit, értekezéseit, m űveit és erről az eretnekségről senki se vitatkozzék ak ár nyíltan, akár titkon, hanem ezen kihirdetés u tán 3 napon belül az összes em lített könyveket és irato kat elégetés végett át kell szolgáltatni.“ 3
És valóban történ t is Sopronban könyvelégetés, m ert a városi kam arás szám adásában olvasható: „Anno 1525. Montag nach dem N eujahr dem Zuchtinger (Henker), dass er dye lutherischen Puecher verprandt hat, 1 d. d.“4
A következő évben, 1525 febr. 3-án B ártfa városához is szi
gorú parancsot küldött II. Lajos: „Midőn észrevettük, hogy ez a Luther-féle eretnekség a hívők lelki k á rá ra egyre jobban terjed és ragad, nyilvános királyi rendeleteinkkel m eghagytuk, hogy fő- és jószágvesztés terhe alatt senki se kövesse L u th ert és ne p árto lja és tanítását, könyveit és vélem ényét ne fogadja el“. Nagy visszatet
1 Egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korából. I. 123. 1. és Fabrilius Pempflinger Márk élete. Bpest, 1875. 134. 1.
2 Fabritius i. m. 52. s k. 1.
3 Egyháztört. emlékek I. 158. 1.
4 Ballagi: A politikai irodalom Magyarországon 3. 1.
széssel értesült, hogy bizonyos bártfai születésű krakói ,,m agister“
és m ások is többen a lutheránus tévelygést B ártfán királyi tilalom ellenére nyiltan vallják és hogy a városi hatóság ez ellen sem m it sem tett; m eghagyja tehát nekik fő- és jószágvesztés terhe alatt, hogy az illetőket azonnal nyom ozzák ki és ha világiak, erősen b ü n tessék őket, ha pedig egyháziak, küldjék őket az egri püspök helyettese elé.1
Zápolya János király 1527 jan. 25~én Esztergom ból m eg
parancsolja Szeben város hatóságának, hogy azokat, akik L uther tanításait olvassák és vallják, ha világiak, vessék börtönre és ösz- szes javaik at foglalják le a kincstár részére és m ás úton-m ódon is, am int jónak látják, b írják őket rá az eretnekség elhagyására. Az egyháziakat illetőleg pedig -— kikre nézve V árday Pál esztergomi érsek külön rendeletben intézkedett — m egparancsolja, hogy vala
hányszor az ezen ügyben kiküldött érseki biztos és a káptalani dékán m egkeresik őket, segítségükre legyenek.1 2
Ugyanezen évi ápr. 19-én F erd in án d király Olmiitzből a rra inti nővérét, M ária özv. királynét, hogy ne olvassa L uthernek k á r
hoztatott könyveit és vigyázzon környezetére, hogy abba a hírbe ne keveredjék,, m inth a jó luth eránu s volna, m int ezt ottan csak
ugyan beszélni kezdik.3
Ugyanazon évi aug. 20-án F erd in án d király B udáról terje delmes és kim erítő rendeletet adott ki Luther, K arlstadt, Zwingli, Oecolam padius és bárm ely más h itújítók bárm i szín alatt való követése ellen. A rendeletet a legközelebbi tíz év alatt karácsony és húsvét ünnepén a szószékről az egész nép előtt m inden papnak föl kellett olvasnia.4 Ez a rendelet teh át m ár nem csak egy helyre és alkalom ra szorítkozik, hanem általános és állandó védekezést céloz a tévedés terjedése ellen. De — sajnos — lassanként nem volt, aki végrehajtsa.
Országos törvényeket is alkottak az eretnekségek ellen. így főleg az 1548. évi XI. t. 5. cikke kívánja az eretnekségek kiirtását;
a 10. cikk a hiva.tlan eretnek prédikátorok büntetését, eltávolítását rendeli el; a 11. cikk az újrakeresztelők és kálvinisták kiűzését kívánja. Az 1550. évi XII. t.-c. is kívánja az ősi kath. vallásnak az egész országban való visszaállítását.
De tudjuk, hogy épen a hithű F erdin án dnak tanácsosai,
1 Egyháztört. emi. I. 189. 1.
2 U. o. I. 300. 1. és Fabritius Pempflinger 163. 1.
3 Egyháztört. emi. I. 319. 1.
4 U. o. 333. 1.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 7 főkapitányai és hadvezérei terjesztették legbuzgóbban L uthernek tanítását, am ennyiben a m áshonnan elűzött lutheri szónokokat, lelkészeket a királyi birtokokon és v árakban eltartották és védel
m ezték. Ezek ellen a pozsonyi 1563. évi országgyűlés hozott szi
gorú törvényt a XXXII. cikkben.1 T. i. a hivatalvesztést m ondta ki rájuk.
Igen nagy baj volt az is, hogy M ohácsnál egyszerre két érsek és öt püspök esett el és helyüket a h atalom ért versengő ellen
királyok nem töltötték be, hanem javadalm aikat hadicélra foglal
ta ttá k le, vagy pedig elzálogosították olyan főuraknak, akik lu th e ránus érzelm űek voltak. Mivel lassanként m ár nem voltak fölszen
telt püspökök, azért papszentelések sem voltak hosszú időn keresz
tül és így a pásztorok nélkül m aradt n y ájat nagyon könnyen eltán
to ríto tták az újítók.
A lutheránusok ezenkívül a hatóságok tilalm ának kijátszá
sára vándor-nyom dákat létesítettek, ahol gom bam ódra növekedtek a protestáns írók művei és országszerte buzgón olvasták őket.
így nem csoda, hogy m időn F erd inán d király az 1553. évi soproni országgyűlésen tett előterjesztésében szem rehányást tett á rendeknek, hogy a tévtanokat terjesztő számos könyv jelent meg az országban és a vallásügyi cikkekhez még azt a záradékot is kívánta csatolni, hogy ezentúl a nyom dászok és könyvárusok csak oly könyveket adhassanak ki és árusíthassanak, m elyeket a p üspö
kök megengednek, a rendek a kívánságot nem teljesítették, hanem a végzést változatlanul küldötték át a főrendekhez. Végre a két tábla megegyezése u tán ezt a választ adták: „Amit őfelsége a téves könyvek nyom tatása és kiadása felől említ, a rra nézve a karo k és rendek a m aguk részéről m itsem h atározhattak, m inthogy nincs tudom ásuk arról, hogy birtokaikon ily könyveket n y o m tatn án ak “ . (Art. XXIV.)1 2
ím e az országgyűlés hazugsággal oltalm ába vette a protes
táns sajtóterm ékeket, m elyek akkor nagyszám m al jelentek meg*
m ert 28 protestáns nyom da létezett ekkor.
A király pedig a helyzet kényszerűsége alatt elfogadta a választ.
De azért, am ennyire m ódjában állott, mégis gyakorolta a cenzúrát.
1 Fejér: Codicillus Iurium ac Libertatum. Budae, 1847. pagi? 61.
2 Zsilinszky: A magyar országgyűlések vallásügyi határozatai. I. 58. 1. és Ballagi: A polit. Írod. Magyarországon. 4. 1. Fejér: Iurium ac Libertátum Codi
cillus. 59. 1.
H uszár Gál luth erán u s lelkész M agyaróváron, M iksa főherceg birtokán, 1557 végén vagy 1558 elején nyom dát állított föl és 1558- b an vagy 1559-ben három egyházi beszédét ki is adta és M iksának ajánlotta. A győri püspökhelyettes a szentszék elé idézte ezért, a győri k áp talan pedig F erdinán d nál bevádolta az engedetlent, m int tévtanok apostolát és eretnek könyvek nyom tatóját. Ferdinánd nov. 3-án szigorú parancsot intézett Huszárhoz, hogy ezentúl az eretnek tanok terjesztésétől és könyvek nyom tatásától tartó zk o d jék. Az óvári ném et őrség kapitányának, W ohnitzky M árknak is, ki H uszárt pártolta,, súlyos büntetés terhe alatt m eghagyta, hogy rendeletének végrehajtása fölött őrködjék. H uszár el is hagyta Óvárt és K assára m enekült.1
1564-ben a pozsonyi lakosok könyveit, Oláh Miklós érsek ellenzése dacára, a király különös kegyelemből fölm entette a cen
zúra alól. Midőn ugyanis Oláh el a k a rta vitetni a protestáns köny
veket, a királyhoz folyam odtak febr. 28-án és a lutheránus érzelm ű Miksa, ki közben királlyá lett, p á rtju k a t fogta.1 2
Miksa király 1567 okt. 31-én Sopron városának szigorúan m eghagyta, hogy a Kálvin tan át hird etők et űzze el és könyveiket m indenképen tiltsa el.3
Ugyanő 1570-ben ezt a rendeletet bocsátotta ki, m elyet m árc.
8-án tettek közhírré: ,,Értesülvén arról, hogy M agyarország erdélyi részeiben az (anti) trin itáriu s eretnekség, t. i. a felújított arianis- m us keletkezése u tán nem csak olyanok vannak sokan, akik az illető eretnekséget (unitárizm ust) tartalm azó könyveket m indenfelé terjesztik, sőt még nyiltan is árusítják, hanem olyanok is, akik azt az istentelen és néhány századdal ezelőtt az egész kereszténység közmegegyezésével kárh oztato tt tan ítást helyeselvén, m ásoknak is ak á r nyilt prédikációban ajánlják, ak á r titk o n nem irtóznak m áso
k at is a m aguk tévedésére vonni: császári és királyi tisztünknél fogva nem m ulaszthatjuk el, hogy ezen nagy és rettenetes b a jt kellő eszközökkel meg ne gátoljuk, hogy ezen szerencsétlen országunk
nak annyi és oly súlyos csapásai közepette, m elyeket Isten kétség
telenül a népnek nagy és számos bűne m iatt bocsátott reá, az isteni fölségnek még nagyobb h arag ja ne érjen m inket és országainkat.
Ezen oknál fogva Veráncz Antal esztergomi érseknek és a megyéje-
1 Fraknói: Századok. 1876. 24—26. Zsilinszky: A magyarhoni protestáns egyház története. 1907. 56. 1.
2 Ribini Memorabilia augustanae confessionis. I. 194. és 544. 1. Ballagi i. m. 5. 1.
3 Ribini Memorabilia. I. Pag. 207.
beli papságnak m eghagytuk, hogy ezen trinitáriusok, de meg a sacram entáriusok (kálvinisták) és zwingliánusok eretnekségeit m a
gukban foglaló könyvek árusítóit és terjesztőit nyom ozzák ki és necsak a náluk talált m inden ilyen könyvet lefoglaljanak és tőlük elvegyenek, hanem királyi k arhatalom m al az ilyen könyvek áru sí
tóit vagy akik az ily eretnekséget nyilvánosan prédikálják, hű k a p i
tányaink nak és azon polgári hatóságoknak segélyével, am elyek alá tartoznak (akiknek ezennel szigorúan m eghagyjuk, hogy az illetők
nek m egkeresésére kötelességüket teljesítsék és a k a ra tu n k a t végre
hajtsák), elfogatni, börtönbe vetni és testileg is súlyosan m egbün
tetni tartoznak. Akik pedig titk o n követik és vallják am az isten
telen és kárh o ztato tt tanításokat, azokat intsék, hogy térjenek észre és az igaz katholikus vallást kövessék. Akik pedig ezt nem a k a r
ják, hanem m akacsul m egm aradnak tévedésükben, azokat jelen t
sék föl nekünk, hogy m i h ivatalunknak és az ország régi törvé
nyeinek tekintélyénél fogva, jószáguk elkobzásával m egfenyíthes
sük őket. Ennélfogva szigorúan m egparancsoljuk, hogy senki se m erje az em lített eretnekségek könyveit árusítani vagy olvasni, vagy m agánál tartani, vagy m ásoknak kölcsönözni, sem istentelen és kárhoztato tt tanításu k at nyíltan vagy titokban hirdetni vagy bárm i m ódon követni; am az eretnekségek vallóit és követőit pedig senki se m erje pártolni vagy birtokain tartani, hanem inkább m int kegyetlen gyilkosokat kerülni, m indenképen elűzni és szám űzni legyen köteles“. Prága, 1570 m árc. 8 .1
Ugyanő 1572 febr. 25-én a pozsonyi országgyűlésen a két év előtt kiadott rendeletéhez képest kijelenti, hogy mivel Magyar- országban a sacram entáriusok, sőt még az ariánusok vagy h áro m ságtagadók eretneksége is m indinkább terjed, az ezen eretnek tanok követői ellen hozott törvények m egújítandók és ki kell m ondani, hogy az ily eretnekeknek az országban való tartózkodását és k öny
veiknek terjesztését a rendek nem fogják m egtűrni.
Ezen felhívásra a rendek „egyértelm űleg“ azt határozták, hogy az ariánusokat vagyis a három ságtagadókat, h a elfogatnak, könyveikkel együtt el kell égetni.2
M iként teh át az 1556. évi országgyűlés m ár nem hozott h a tá rozatot a lutheránusok ellen, úgy az 1572. évi országgyűlés m ár nem b á n to tta a reform átusokat sem, b ár a király nagy ellensé
gük volt.
1 Fejér: Iurium ac Libertatum Codicillus. Pag. 101. sq. Zsilinszky:
A magyar országgyűlések vallásügyi határozatai. I. 155. I.
2 Zsilinszky i. m. 156. 1.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 9
2. §. Az előzetes cenzura életbeléptetése.
Két év múlva, 1574 febr. 7-én Miksa király Bánffy László főajtónállóm esterhez és Bánffy Miklós főpohárnokhoz és zalai fő
ispánhoz rendeletet intézett, mivel alsólendvai nyom dájukból a riá nus tan o k at tartalm azó, Szenthárom ságot tagadó eretnek könyvek jelentek meg.
„T udom ásunkra jutott, hogy nem rég alsólendvai jószágtokba jö tt egy an titrinitárius nyom dász, ak it m ost is ott tartotok és akit erdélyi vajdánk (ez B áthory István fejedelem) az ariánus eretnek ség m iatt Erdélyből kiűzött és ő a ti jószágtokon főleg m agyar nyelven eretnek könyveket nyom tat és árusít. És mivel m ind az egyéb k árho ztato tt olvasm ányokat, m ind pedig ezt az istentelen és utálatos ariánus eretnekséget m iként egyéb országainkban és ta rto m ányainkban, úgy m agyar királyságunkban is m egtiltottuk, azért
szigorúan m eghagyjuk nektek, hogy az em lített antitrinitárius nyom dászt nálatok és jószágtokon többé ne m erjétek m egtűrni, hanem jelen iratu n k vétele u tán azonnal el távolíts átok. A m i pedig a nyom dát illeti, m iként más országainkban és tartom ány aink ban is, külön kiváltságunk és engedélyünk nélkül sen kin ek sem szabad theológiai kö n yvet kin yo m a tn i és nyilvánosságra bocsátani és ezt m agyar királyságunkban a különféle felekezetek és egyre terjedő új eretnekségek m iatt még kevésbhé engedjük meg s azért büntetés terhe alatt m eghagyjuk nektek, hogy a jószágtokban eddig kinyom tato tt könyveknek árusítását és elterjesztését tiltsátok meg, jövőre pedig nagyon óvakodjatok attól, hegy valam it ki ne nyom assatok, am i előbb a m i felülvizsgálásunk alá nem volt terjesztve és am inek kiadását és terjesztését jóvá nem hagytuk. Legyetek meggyőződve, hogy ez annyira szívünkön fekszik, hogy ha ezen rendeletünk ellen eselekesztek, kétségtelenül szigorúan fogunk ellenetek eljárni és
azért ne cselekedjetek m áskép.“
Ez a nyom dász H ofhalter Rudolf volt, aki Bánffy Miklós m eg
hívására Lendván és Nedelistyén nyom dát állítván föl, Kulcsár György lendvai prédikáto rn ak postilláját, azaz evangélium -m agya
rázatát adta ki 1574-ben, Nedelistyén pedig egy jogi m unkát adott ki még ugyanabban az évben. Ezen királyi beavatkozás u tán pedig Debrecenbe, m ajd V áradra költözött nyom dájával együtt és 1587-ig sok m agyar könyvet adott ki. F ia volt H ofhalter Ráfáelnek, aki utoljára gyulafehérvári királyi nyom dász volt.1
1 Tudományos Gyűjtemény, 1833. 52—57. 11.
Miksa tehát M agyarországban is életbe léptette az előleges cenzúrát. De kik gyakorolták? Ballagi azt m ondja, hogy valószínű
leg a püspököket bízta meg a felügyelettel, hogy valam ely könyv fejedelm i jóváhagyás nélkül ne jelenjen meg és hogy a rendelet áthágóira büntetést szabjanak. Véleményét a rra alapítja Ballagi, hogy Bánffy László az em lített kir. rendeletre adott válaszában, ínidőn tagadta, hogy tudtával Lendván eretnek könyvek n y o m at
tak volna, a rra utalt, hogy a püspöknek dolga az ilyen ügyben való kutatás és b üntetés.1 De erre azt lehet kérdezni, v ájjon a püspök csak m int a király m egbízottja k u tat és biintet-e, vagy pedig saját hivatalánál fogva?
„Az engedélyt m inden egyes esetben külön kellett kérni az uralkodótól, aki azt ném ely írótól egyszer és m in d en k o rra m eg
tagadta. így történ t H uszár Gállal, kihez parancs m ent, hogy az eretnek könyvek nyom tatásától tartó zk o d jék “, m ondja Ballagi.
Csakhogy elkerülte figyelmét, hogy H uszár Gálhoz még F erdinánd király intézett tilalm at, még pedig a győri papság panaszára, m int m ár láttuk. E k ko r előzetes cenzúra, még nem volt.
Rudolf király 1584-ben a királyi kiváltsággal nem bíró nyom dák bezáratását rendelte el. E rre Ballagi azt m ondja, hogy h a ezt foganatosították volna, ak k o r csak az egy nagyszom bati nyom da m arad t volna meg, m ert csak az az egy volt a katholikusok kezé
ben. De Rudolf rendelete nem azt m ondja, hogy a protestáns nyom dák m ind bezárandók, hanem azok, am elyeknek nincs királyi k i
váltságuk; vagy talán protestánsnak lenni és királyi kiváltsággal nem bírni egy és ugyanaz? És különben is, m eddig terjedt Rudolf uralm a M agyarországban? Hiszen az országnak igen nagy része nem az ő kezén volt.
Telegdy Miklós esztergom i nagyprépost csakugyan „a fölsé- ges róm ai császárnak kegyelmes engedelm éből“ adott ki két müvet.
Az 1588. évi XXVIII. t.-c. eltörölte a régi n a p tá rak a t s m eg tiltotta használatukat. „A n a p tá rra nézve, b ár a k arok és rendek jobban szeretnék, hogy az oly sok év óta használt régi naptár, am elyet m ind a szegények, m ind a gazdagok a hosszas használattal m egszoktak, m egm aradna a m aga érvényében, de mivel alkalm az
kodni ak aru n k ő Felségének jám bor és kegyes intelm éhez, nem ellenkezünk ugyan, hogy ezentúl az új és javított n a p tá r legyen használatban, de kifejezetten kijelentjük, hogy ezt senkinek m ás
nak, hanem csakis ő Fölségének tekintélye irán t való tekintetből
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 11
1 A politikai irodalom Magyarországon,, 7. 1.
fogadjuk el és az eddigi elintézések és ítéletek, ak ár az új, akár a régi n a p tá r szerint történtek, érvényben m ara d ja n a k .“
E kk o r m ár a protestánsok igen elhatalm asodtak s azért h an g súlyozták annyira, hogy csakis a királyra való tekintettel fogadják el az új naptárt, nem pedig m ásra való tekintettel, t. i a pápa kedvéért.
Mivel azonban a törvényt igen sokan, főleg pedig a reform á
tusok nem tarto tták meg, azért 1599-ben újabb törvényt hoztak, amely így szól: „Szükséges, hogy az líj és javított n a p tá rt az ország összes lakói m egtartsák, a réginek h asználata pedig m egszűnjék.
Mivel pedig az új n a p tá rn ak használatát leginkább ném ely préd i
kátorok k árhoztatják, azért h atározatb a m ent, hogy ha ily szóno
kok ra jta éretnek, hogy az erre vonatkozó nyilvános határozattal ellenkeznek, azonnal veszítsék el egyházi jövedelm üket. Azon váro
sokat és földesurakat pedig, akik az em lített határozattal hasonló
képen ellenkezni m erészelnek és a régi n a p tá rt kinyom atják és használják, ő Fölsége 1000 frttal büntesse meg és m arasztalja el annyiszor, ahányszor m akacsko d nak “.
De a török hódoltság területén még sokáig ellenkeztek nem csak a protestánsok, hanem katholikusok is, az ú. n. veteristák és Pécsett még 1641-ben is igen sokat szenvedtek és életveszélyben forogtak a jezsuiták, akik az új n a p tá rt igyekeztek terjeszteni.1
Midőn Thurzó nádor 1616-ban értesült a m egyék zavargásá
ról, szokása szerint haladéktalanul értesítette erről M átyás királyt és kérte, hogy tiltsa el Bethlen Gábor fejedelm et és Ali budai pasát a m agyarországi m egyékkel való levelezéstől.1 2
Mivel a nagyszom bati és pozsonyi ka.th. nyom dák egyrészről, a protestánsok nyom dái m ásrészről nagyszám ú, szenvedélyesen po le
m ikus m un k át bocsátottak közre ez időben, azért az 1620-ban tarto tt besztercebányai országgyűlés a sajtóterm ékekkel is foglalkozott. T ör
vényeinek III. pon tja ugyanis így szól: „Hogy pediglen az egyet
értés és a lelkek összhangja mélyebb gyökeret verhessen a rendek lelkében és semmi alkalom ne adassék a szakadásra, az összes karok és rendek ügyelni fognak arra, hogy ezentúl bárm ely vallás
hoz tartozó pap, prédikátor, lelkész sem nyilvános szónoklatban, sem m agánbeszélgetésben, sem bárm ely cím alatt m egjelent írás
ban ne m erészeljék rágalm azni és bántalm azni a róm ai katholikus, az ágostai és helvét hitvallásokat; ne m erjék a szíveket ingerelni igaztalan és a Szentírásban nem lévő rágalm azó szavakkal, hivatal-
lr
1 Tudományos Gyűjtemény, 1833. II. 3—25. I.
2 Fraknói: Pázmány Péter élete. I. 247. 1.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 13
vesztés, sőt száműzetés büntetése a la tt.1 Pázm ány P étert szám űz
ték és a katholikusok szám ára csak három püspökséget ak artak.
De ezen országgyűlés határozatait csak az ott királlyá k ikiáltott Bethlen Gábor erősítette meg, ellenben I. F erdin ánd király sem m i
seknek nyilvánította.
Acsády szerint,1 2 akit Ballagi is idéz, „az állam cenzurajogának gyakorlása körül a legnagyobb zűrzavar tám adt. Hol a király fo r
dult a megyékhez, hol a megyék fordultak a királyhoz vagy a nádorhoz védelmet kérn i bizonyos iratok vagy nyom tatványok ellen. 1642 aug. 5-én kelt rendeletével III. F erdinánd u tasította Zemplénmegyét, koboztasson el bizonyos rágalm azó irato k at és szolgáltassa be őket. 1666-ban viszont a felsővidéki megyék k é r
ték W esselényi nádort, hogy mivel a jezsuiták „fertelm es és gyűlöl- séges“ verseket tettek közzé, k u tattassa ki a szerzőt és példásan fenyítse meg. 1671-ben Pálffy Tam ás nyitrai püspök a pozsonyi k am arát utasította, hogy a király nevében az ,A u striaca A usteritas“
c. „mocskos k önyv“ eredete irán t tartso n vizsgálatot“.
Acsády szerint senki sem tudta, m elyik hatóságot illeti meg a sajtó ellenőrzésének joga és kötelessége és ennek alapján Ballagi is azt m ondja, hogy nem volt szabályozva a korm ányzati és köz- igazgatási hatóságok illetékessége.3 De talán a fentebbi példákat úgy lehet m egm agyarázni, hogy, b ár a cenzúra gyakorlása a püspö
kökre volt bízva, sokan túltették m agukat a törvényeken és ren d e
leteken és titkon adtak ki polem ikus vagy gúnyolódó iratok at és azután vagy a sértett fél, vagy akinek először tudom ása lett az ilyen iratokról, az tette meg az első lépést elkobzásuk ügyében.
Lipót korm ánya 1671-ben a protestáns G ründer Gotfried pozsonyi nyom dáját, mivel a kath. papság panaszt tett ellene, hogy számos polem ikus könyvet adott ki a katholikusok ellen, bezáratta.4 Ballagi egyik helyen azt m ondja, hogy a király, m időn az előleges cenzúrát 1574-ben életbe léptette, valószínűleg a püspökö
ket bízta meg az állam i cenzúra gyakorlásával is, m ásik helyen pedig azt állítja, hogy 1688-ig a m agyar sajtóterm ékek a bécsi cen
zúra hatáskörébe tartoztak. Mivel ugyanis a protestánsok az 1655.
évi országgyűlés elé ezen panaszukat terjesztették, „libros protes- tantium per censuram Viennensem im ped iri“, azt gondolja, hogy Bécsbem cenzurálták a kiadandó m agyar könyveket.5
1 Zsilinszky: A magyar országgyűlések vallásügyi határozatai. II. 233.1.
2 Magyarország Budavár visszafoglalásának korában. Bpest, 1886. 316.1.
3 Ballagi: A politikai irodalom Magyarországban, 21. 1.
4 Ballagi i. m. 20. 1 5 I. m. 7. és 20. 1.
E rre m indenekelőtt azt jegyzem meg, hogy az 1688. évnek említése határozo ttan téves, m ert m int látni fogjuk, 1673-ban az esztergomi érsek gyakorolta az állam i cenzúrát; továbbá szerintem a protestánsoknak panasza inkább a külföldi könyvek behozatalára vonatkozott, mivel erre valóban nagy figyelmet fordított az osztrák korm ány.
A H absburgok ugyanis a protestantizm ust, főleg II. Ferdi- nánd nak az osztrák és cseh protestánsokkal szemben, de meg a H absburg királyoknak a m agyar protestánsokkal szem ben szerzett tapasztalatai alapján, állam ellenesnek ta rto ttá k és ezért III. Fer- dinánd és I. Lipót alatt A usztriában sű rű n követték egym ást a re n deletek, m elyek az eretnek könyvek behozatalát, m egtartását és olvasását szigorú büntetéssel fenyegették. A cenzúrát a papságra bízták, főleg pedig a jezsuitákra, m int akik az eretnekség ellen legjobban tudtak küzdeni. Nem direkte bízták meg a jezsuitákat, hanem indirekte azáltal, hogy a felsőbb oktatást kezükbe tették le.1 Hogy a protestantizm ust állam ellenesnek, fo rradalm árnak tekintették, azt az 1674-ben a protestáns lelkészek és tanítók ellen m egindított nagy per is bizonyítja.
Már I. F erdin ánd 1528 nov. 5-én könyvvizsgálati hatóságot létesített, m elynek tagjai a bécsi püspök, a polgárm ester és még három m ás tag voltak.
1549 jan. 14-én a korm ányzók vélem ényt kértek Nausea F r i gyes bécsi püspöktől, mivel Adler Egyed nyom dász a Szilveszter Jánostól 1541-ben Bécsben Syngreiusnál kiadott m agyar bibliát újból ki a k a rta adni és korm ányengedélyt kért erre. Nausea azt ajánlotta, hogy mivel ő és szentszéke nem tudnak m agyarul, azért m agyar hittudósokra bízassék az ügy.1 2
1551 jan. 30-án a korm ány m eghagyta Nausea püspöknek, hogy látogassa meg a könyvkereskedőket, tegyen róla jelentést és szolgáltassa be a rossz könyveket. N ausea el is végezte a látogatást és febr. 5-én jelentette, hogy három nyom dát és öt könyvkereske
dést látogatott.
Febr. 6-án a nyom dászok ezt a parancsot kapták: am it a th e o - lógiából vagy magyar nyelven nyom atnak, ezentúl szolgáltassák be.
E rre Kohl nyom dász jelentette, hogy e nyelven csak kis imádságos-
1 Fournier: Gerhard van Swieten ais Censor. Sitzungsberichte der Kaiser!. Akademie der Wissenschaften in Wien. Philos.-hist. Classe. 84. Bd.
1887. 391. 1.
2 Wiedemann : Die kirchl. Büchercensur in der Erzdiözese Wien.
(Archiv für österreichische Geschichte. 50. Bd., 218, 1.)
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 15
könyvet kezdett nyom atni az egyetemi rek to r engedélyével. Adler jelentette, hogy csak dieses Lied von den roten weibern nyom atta m agyarul, m ely m ár O rm prusttól Augsburgban is nyom atott. T o
vábbá egy m agyar Pente Tafel-t (naptár), mely szintén m ár előbb is nyom atott. Szerzője P etrus L iteratus esztergom i érseki titkár, ki néhány javítást kívánt és így a győri püspöknek, kinek ajánlva van, küldte meg azon kérdéssel, vájjon megengedi-e a kiadását. (1557- ben Steinhofer hasonló, általános, nem határozo tt évre szóló n a p tá rt nyom ott, m elyet bencédi Székely István adott ki.)
A beszolgáltatott példányokat a korm ány N auseának adta át jelentéstétel végett, aki bosszúsan azt felelte, hogy nem tud m ag y a ru l.1
1579 szept. 24-én E rnő főherceg egyházi jogtanácsától javas
latot kért, hogyan akadályozható meg az eretnek könyvek árusí
tása. Okt. 8-án ezt a feleletet kapta: a polgárm ester és a városi tanács köteleztessenek, hogy tiltsák meg az eretnek könyvek á ru sítását; a p üspök állítson össze jeg yzéket, hogy tud ni lehessen, mi eretnek és m i nem az; az országos vásárok előtt az érkezett köny
vek a püspöki udvarba szállítandók átvizsgálás végett.1 2
1580 m áj. 10-én a korm ány valóban m eghagyta a bécsi püspöknek, hogy a bécsújhelyivel együtt állítson össze jegyzéket, amely a könyvkereskedőkkel közölhető legyen. A bécsújhelyi püspök nem a k a rt ebben résztvenni, m ert szerinte elég a trienti zsinatnak rendelkezése és Indexe. (Szóval ő elegendőnek ta rto tta az egyházi cenzúrát.) E rre a bécsi püspök is vonakodott jegyzéket készíteni és alaposan meg is okolta ezt. Egyebek közt azt is m ondja, hogy nagyon furcsa magyar könyveket is árusítanak, ő pedig nem tud m agyarul és ezeket nem foglalhatja bele a jegy
zékbe. Inkább a könyvkereskedők n yújtsák be eladandó könyveik
nek jegyzékét.3
E rre a császár júniusban a püspökhöz és a polgárm ester
hez rendeletet intézett, am ely szerint a püspök m int helybeli O rdi
narius, ahányszor jónak látja, jegyzéket k érh et a könyvkereske
dőktől, nézze át és a rosszakról tegyen jelentést Bécs városa ta n á csánál, m elynek kötelessége, hogy ezeknek árusítását m egakadá
lyozza.4
A püspök csakugyan bekérte a jegyzékeket. L aym ann jegy
zékében sok eretnek m unka volt. Egyebek közt ez is: Cateehismus
1 I. m. 222. s k. 1.
2 I. m. 241. 1.
3 U. o. 244. I.
4 U. o. 248. 1.
Simonis Gerengelii und E rk läru n g der Christlichen K inderlehre, wie die in den Kirchen Gottes zu O edenburg in H ungarn fü r
getragen wird. Augsburg, gedruckt durch Michel Mangen. 1571.
A püspök persze lefoglalta.
1582 jan. 6-án a püspök m egint látogatást tett, sok eretnek könyvet lefoglalt és rájött, hogy m agában Bécsben is sok protes
táns könyvet nyom atnak, de úgy tüntetik fel a cím lapon, m intha A ugsburgban vagy m ás ném et városokban nyom tatták volna kath.
szerző neve alatt. E rre a császár erélyes rendeletet adott ki m áj.
21-én. Főleg a vám hivataloknak nagyobb gondot ajánlott és a püspököt is jelentéstételre szólította föl. Unverzagt báró is, aki a sajtórendőrség lelke volt, erélyes eljárásra biztatta a püspököt és hogy a vámosok szám ára készítsen jegyzéket a tiltott könyvekről.1 1582-ben a bécsi polgárm ester a vám nál egy egész hordó könyvet tartó ztato tt fel, mely K ism artonba volt szánva. De senki sem a k a rta tudni, hogy kié. Volt pedig 17 folio, 66 negyedrétű és sok nyolcadrétű, m ajdnem m ind lutheránus. Unverzagt azt a já n lotta a püspöknek, hogy vegye őrizetbe, míg csak tulajdonosa nem jelentkezik. Jún. 12-én pedig Freytag lutheránus könyvkereskedő jelentkezett, ki Bécsből kiutasítva K ism artonban telepedett le.
Mivel E rnő főherceghez utasították, aug. 18-án csakugyan ő hozzá ford ult és kérte a könyvek kiadását, hogy Heubl lipcsei nyom dász
nak visszaadhassa,, kitől kölcsön (!) kérte. A folyam odványt a püspök k a p ta véleményezésre, ő pedig Scherer György jezsuitához fordult, aki aug. 25-én ezt felelte: Örül, hogy végre m egcsípték ezt az embert, aki a császárnak birtokán, K ism artonban telepedett le, hogy ott a protestantizm ust terjessze. Jó volna, ha a m agyar kan cel
lár is, ki m ost Bécsben van, m int K ism arton O rdinariusa (tehát D raskovich György győri püspök) panaszt* tenne a császárnál, m i
vel ő m egparancsolta, hogy az összes flacciusi prédikánsok elűzen- dők uradalm ából és ő bizonyára nem fogja ott tű rn i ezit a protes
táns könyvkereskedőt. Néhány könyv kiadható neki. Továbbá azt is m ondta Scherer, hogy Hiller bécsi könyvkereskedővel is el kell bánni, mivel Kremsben, Pozsonyban és B rünnben nagyon sokat árt ném et nyom tatványaival. E rre a püspök valóban csak három könyv kiadását javasolta, am i meg is tö rté n t.2
A usztriára vonatkozólag még számos korm ányrendelet jelent m eg ez ügyben. Az 1528-ban létesített könyvvizsgálati hatóságba 1559 nov. 13-án a. bécsi egyetemnek egy m egbízottját is belevonták,
1 U. o. 266. 1. 2 I. m. 271. 1.
AZ ÁLLAMI KÖNYVGENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 17
m ert ekkor a korm ány m eghagyta az egyetemnek, hogy a püspök és polgárm ester mellé küldjön ki valakit a kéziratok és a külföldről behozott könyvek m egvizsgálására. II. F erd in án d pedig 1623 aug.
7-én kizárólag az egyetemre bízta a könyvcenzurát, Az egyetemen pedig 1622 óta csak jezsuiták tanítottak és így valóban az ő kezükbe k erü lt a könyvcenzura-1
Ez kissé hosszas kitérés volt az osztrák cenzúrára, de egy
részt sok m agyar ügy is szerepel benne, m ásrészt a m agyarországi cenzúra fejlődésére is világot vet, mivel ez utóbbi nyom on követte az osztrákot, b ár nagyon lassú m enetben.
Szelepcsényi György esztergomi érsek, kir. helytartó 1673 jún. 7-én a következő ira to t intézte Kassa városához: „Mivel a könyvnyom dászok és könyvkereskedők ú tjá n m indenféle baj szo
kott becsúszni, azért kellő megfontolás után az ő Fölségétől ránk ruházott hatalm u nk nál fogva felszólítunk, hogy kom olyan figyel
m eztessétek az összes i^om d atu lajd o n o so k at és könyvkereskedő
ket, hogy egyikük se m erjen valam i könyvet kinyom atni vagy a m áshol nyom tatottat M agyarországba behozni, m ielőtt átvizsgálás és jóváhagyás végett hozzánk nem küldte, az ő Fölségétől m eg
szabandó súlyos büntetésnek és az ilyen könyvek elkobzásának terhe a la tt“ .1 2
B izonyára más városokhoz, meg a megyékhez is m ent ez a rendelet. Szelepcsényi pedig a vizsgálatot Szentiványi M árton jezsuitára bízta, m iként I. Lipót k irálynak 1688 m árc. 4-én kelt következő iratából kitűnik: „T udom ásukra adjuk jelen iratu n k k al m indazoknak, akiket illet, hogy mi m eggondolván azt, hogy sok veszedelmes, gyanús és a közügynek sokat ártó könyv jelenik meg, vagy a m áshol kiadottak szabadon áru síttatn ak és M agyarország
ban terjesztetnek, leginkább azon oknál fogva, mivel a ldnyom atás előtt nem vizsgáltatnak meg, vagy m áshol kinyom atva nem nézet
nek át. Azért a közjóról ez ügyben is gondoskodni akarván, azt a fölhatalm azást, m elyet egykor helytartónk, Szelepcsényi György esztergomi érsek, m ajd pedig nádorunk, E szterházy Pál szintén helytartói tekintéllyel adott, Szentiványi M árton jezsuitának, a nagyszom bati egyetemen a theologia ta n á rán a k adjuk, am ennyiben Szentiványi M árton m int m egbízott könyvvizsgáló, vagy akire ő á t
ruházza hatalm át, nem csak bárkinek m űveit és kinyom atandó iratait átvizsgálhatja és jóváhagyhatja, hanem , h a az ő vagy m egbízottjá-
1 Fournier i. m. 391. 1.
2 Történelmi Tár, 1896. 730. 1.
2
nak beleegyezése nélkül valaki bárm iféle iratot, m űvet vagy köny
vet kinyom atni m erészelne, az összes könyvek elkobzásán kívül a nyom dászokat is kellően m egbüntetheti, ezt a felhatalm azást az em lített Szentiványi M árton vagy az em lített m ódon m egbízandó helyettes cenzorok szám ára megújítva, ezentúl császári és királyi tekintélyünknél fogva jóváhagyjuk, helyeseljük és m egerősítjük jelen iratu n k k al és összes híveinknek, főleg pedig a fő- és alispá
noknak, a szabad királyi és más városok és egyéb községek polgár- m estereinek, bíráinak és vezetőinek szorosan m egparancsoljuk, hogy ezt közhírré tegyék és azokkal, akikhez tartozik, m egtartas
sák, sőt ők m aguk is az em lített cenzorokat m indenképen tám o
gatni tartoznak, jelen rendeletünket pedig elolvasása után mindig vissza kell adn iok “ .
Szentiványi m egbízottjának, Bencsik M ihálynak kérelm ére az esztergomi k áptalan 1693 aug. 15-én á tírta a rendeletet.1
Ezen rendeletből az tűn ik ki, hogy m ár Szelepcsényi is, m ajd pedig Eszterházy nádor is nem csak m agát Szentiványit bízták meg a könyvcenzurával, hanem , mivel ő egym aga nem győzte volna a sok m unkát, fölhatalm azták m egbízottak, segédek rendelésére i§;
de bárm i oknál fogva az eddigi m egbízásnak nem volt elég sikere és azért Lipót király szükségesnek tarto tta, hogy ő m aga egyenesen bízza meg Szentiványit a cenzúra gyakorlásával, talán azért, mivel m ost m ár nagyobb tekintéllyel léphetett föl, annyival is inkább, mivel ezt a rendeletet m indenütt közhírré kellett tenni.
Szentiványi 1675— 1703-ig részint Nagyszom batban, részint Bécsben a nap esem ényeit tartalm azó latinnyelvű röpíveket adott ki, am elyek teh át a hazai hírlapirodalom első term ékei voltak.
1705-től 1710 végéig vagy 1711 elejéig eleinte m int heti, utóbb m int havi közlöny a „M ercurius H ungaricus“ jelent meg, melyet Rákóczinak tábornagya, Eszterházy Antal gróf indított meg, hogy a XVII. század utolsó negyedében m egindult „W ienerisches Dia- riu m “-ot ellensúlyozza a külföld előtt, ahol a D iarium hazugságai
val sokat ártott a m agyarság ügyének.2
1721-ben pedig Bél Mátyás a „Nova Posoniensia“t indította meg m int politikai hírlapot, a m agyar kancelláriától nyert szaba
dalom alapján.
1705 nov. 5-én I. József 15 évre szabadalm at adott Töltési Istvánnak és utódainak m agyar kalendárium nak nyom tatására,
1 Történelmi Tár, 1896. 190 s k. 1.
2 Thaly Kálmán közleménye a Magyar Könyvszemlében, 1883. 229. s kk. II.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 19 am int az 1711. évi kom árom i kalen dáriu m b an olvasható: „A föl- séges róm ai császár és m agyarországi koronás király által kiadott privilégium ban tiltatn ak m indazok, valakik 15 esztendőnek elfo- lyása alatt K om árom ban lakozó Töltési István (úgy u tán a követ
kező két ágon lévő m aradékainak) m u n k áján kívül m agyar k alen dárium okat, kik annak előtte Lőcsén szoktanak volt kinyom attatni, ak ár nagyobb form ában és akárm ely typussal és egész M agyar- és E rdélyországokban behozni m erészelnének, a privilégium ban k i
adott kem ény büntetés alatt. Bécsben, 5, Novembris 1705. losephus.
Somogyi F e ren c 44.1
A usztriában 1705-ben első nyom aira ak adunk annak, hogy a politikai tartalm ú könyveket a rendes cenzúra u tán még külön az udvarhoz is föl kellett terjeszteni. Ilynem ű rendeleteket I. József 1705 nov. 13-án és 1706 szept. 9-én adott ki. Károly császár pedig 1725 m árc. 1-én ism ételte a korábbi rendeleteket és a m agyar- országi könyvcenzura ügyében is nagyobbfokú változtatást tett.
Ami a nyom dák ellenőrzését illeti, az 1715. évi XVIII. és XIX.
t.-cikkek a m agyar kir. udvari kancelláriát függetlenítvén a bécsi udvari kam arától, M agyarországban ez időtől kezdve az előbbi gya
korolta a nyom dák fölött a király nevében a felügyeletet. így tehát a nagyszom bati szentszék is 1716-ban a m agyar kancelláriánál kérte a protestáns Royer János Pál nyom dájának bezáratását, mivel veszedelmes versenyt fejt ki a nagyszom bati akadém iai, azaz egyetemi nyom dával szem ben (mely az 1644. évben Pozsonyból áthelyezett érseki nyom dából keletkezett) és bizonyára a katholikus vallás ellen irányuló könyveket is fog nyom atni. A pozsonyi tanács azonban Royer ügyét m agáévá tevén, a kancellária 1720 m áj. 23-án kelt leiratában a kérelm et elutasította.1 2
Szentiványi M ártonnak 1705-ben bekövetkezett halála után az ő állását I. József nem töltötte be és azért Schw artner azt m ondja, hogy 1705-től 1721-ig nem volt állami cenzúra.3 D e ha ezt az előzetes cenzúrára nézve elfogadjuk is, az utólagos cenzúra a k ü l
földről behozott könyvekre vonatkozólag egyáltalán nem szünetelt, m ert ezeket folyton egész szigorúan revideálták. így pl. a debreceni reform átus egyház Leydenben újból kinyom atta a kom árom i Csip
kés-féle Szentírást és a nyom da a kész bibliának 4000 példányát (a 3 rajn a i frt) ú tn ak indította. Még pedig Lengyelországon át ak arták becsempészni. De a szepesi k am ara m egtudta, hogy 2884
1 Ballagi i. m. 22. s k. 1. 3 Statistik II. III. 369.
2 Ball ágii i. m. 26. 1.
2*
példány D uklyában van a határo n és az udvari kancellária ú tján az ügy a király elé került 1720-ban. E k k or királyi parancs folytán K assára kellett küldeni a szállítm ányt, a jezsuitáknál letétbe helyezni és az egri püspöknek, Erdődy Gábor grófnak cenzúrája alá bocsátani. Ő Kassa egyetemére bízta az ügyet, ez pedig néhány jezsuitát bízott meg a vizsgálattal. Ők összehasonlították a M olnár - és Károli-féle bibliával és több hibát és kihagyást állapítottak meg és azért a püspök intézkedésére a példányokat nem adták ki a reform átusoknak; illetőleg, ha reverzálist adtak volna, hogy a hib á
k at kijavítják, m egkapták volna, de erre nem voltak ráb írh ato k .1
3. §. A cenzúrának állandósítása és továbbfejlesztése III. Károly alatt.
1720 márc. 30-án Károly király a nagyszom bati egyetem m in denkori k ancellárját bízta meg a könyvcenzura vezetésével. Irata a következő: ,,Jelen iratu n k k al tudom ásukra adjuk m indazoknak, akiket illet, hogy mi m ind saját tapasztalásunknál fogva, m ind pedig néhány m egbízható hívünknek figyelmeztetéséből tudván, hogy m ily gyalázatos és sokszor veszélyes, az Isten és a m ennyeiek irán t igazságtalan és így botrányos és nem csak az igaz hittel ellen
kező, hanem az állam nak és főleg az ifjúságnak sokat ártó, külön
ben is tiltott (bizonyára egyházilag) könyvek ad atnak ki nyom ta
tásban, vagy a m áshol kiadottak országunkba behozatnak és akár nyiltan, a k ár titkon büntetlenül áru síttatn ak és konkoly m ódjára elhintetnek, amelyek nagyon sok hívőt könnyen különféle, még pedig kárh o ztatan dó tévedésre ragadnak; ez pedig főleg azért tö r
ténik, mivel m inden előzetes cenzúra és vizsgálat nélkül nyo m at
n ak vagy m áshol nyom atva és behozva az elárusítás előtt kellő m ódon át nem nézetnek. Ennélfogva ap. kir. feladatunknak e téren is m egfelelni és az ilyen könyvekből áradó veszedelmet megelőzni, a közjót pedig atyailag biztosítani óhajtván, kegyesen m eghagyjuk, hogy em lített országunkban a nyom datulajdonosok semmiféle könyvet kinyom atni, a könyvkereskedők pedig árusítani ne m erje
nek a tőlünk rendelt könyvcenzornak vagy a neki adott felhatal
m azás erejénél fogva tőle m egbízott vizsgálóknak előzetes jóvá
hagyása nélkül a könyvek elkobzásának büntetése alatt. És bár ezelőtt a,z összes könyvvizsgálatra vonatkozó első felhatalm azást I. Lipót király engedélyéből valam ikor Szentiványi M árton jezsuita atya, theol. tan á r kapta, de mivel az ő halálával ez a csak egy
1 Lampe: Historia Ecclesiae Reformatae, 533. 1. Ballagi i. m. 24. 1. — Zsilinszky: A magyarhoni protestáns egyházak története, 504. s k. 1.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 21 em bernek adott kiváltság m egszűnt és így jelenleg senki sincs m eg
bízva a kiadandó és eladandó könyvek jóváhagyásával vagy m eg
tiltásával és m egbüntetésével, azért mi m ost a jám bor, tudós és az istentisztelet és közjó előm ozdíásának buzgalm ától lángoló és az ifjúság nevelésében kitűnő és tőlünk nagyrabecsült jézustársasági atyáknak érdem eire gondolván, Keresztély Ágost bíboros herceg- prím ásnak és a győri püspökség adm inisztrátorának, kancellá
ru n k n ak és belső titkos tanácsosunknak, valam int Erdődy László Ádám gróf n y itrai püspök alkancellárunknak, belső titkos ta n á csosunknak, m int érsekeknek és m egyéspüspököknek beleegyezé- vel és a já n la tá ra a M agyarországban kiadandó összes könyveknek megvizsgálási, jóváhagyási és eltiltási jogát és a m áshol kinyom ta
to tt és itth o n ak ár árusítandó, akár m áskép terjesztendő könyvek m egvizsgálásának, a gyanúsak és veszedelmesek lefoglalásának és elkobzásának jogát, m elyet előbb az em lített Szentiványi M árton atya kapott, m ostantól a nagyszom bati jezsuita egyetem jelenlegi és m indenkori tényleges k an cellárjára m int theol. doktorra ru h áz zuk át és királyi tekintélyünknél fogva elhatároztuk, hogy ezt a nagyszom bati egyetem m indenkori kancellárjára m int főcenzorra és az em lített esztergomi, nyitrai és győri egyházmegyék m ás helyén a tőle m egbízott helyettesekre ruházzuk át és h atalm at adunk arra, hogy ugyanaz a kancellár és hivatalbeli utódjai és a tőlük ren d e
lendő helyettes cenzorok necsak az összes kiadandó műveket, ira to k at és könyveket átvizsgálhassák és jóváhagyhassák, hanem ha valaki az ő vagy helyetteseik engedelme nélkül m erne valam it kiadni, a könyvek és betűk elkobzásán kívül még külön is m eg
büntethessék őket. Sőt jelen rendeletünkkel összes alattvalóinknak, főleg pedig az összes fő- és alispánoknak, szolgabíráknak és esküd
teknek és az összes megyei hatóságoknak, valam int a szabad kir. és egyéb kiváltságolt városok polgárm estereinek és egyéb városok és községek polgárm estereinek, bíráinak és vezetőinek szorosan m eg
hagyjuk, hogy jelen rendeletünket m indenkinek tudom ására adják, hogy senki se m entegethesse m agát nem tudásával és azokkal, a k ik hez tartozik, m egtartassák, sőt ők m aguk is az em lített cenzorokat m indenképen tám ogatni tartoznak. Jelen rendel etünk pedig elolva
sása u tán visszaadandó a bem utatónak. Bécs, 1720 m árc. 30.“1 Ez teh át m ár h atalm as lépés volt ezen ügynek jobb szerve
zésére, m ert hiszen gondoskodás tö rtén t a cenzúra állandóságáról
1 Pauler Tivadar: A budapesti magyar kir. tudományegyetem története.
I. k. 3. fűz. 486. 1.
és m unkabírásáról. Mivel pedig a fővezetés jezsuitának kezébe került, elgondolhatjuk, hogy ő m u n k atársait is saját szerzetében kereste; ilyenek pedig Nagyszom baton kívül Pozsonyban, Győrött, Kassán és egyéb helyeken is találhatók voltak.
1725 m árc. 1-én Károly császár m eghagyta a bécsi egyetem nek, illetőleg a rektornak, m int a cenzori hatóság fejének, hogy azon kéziratokat, m elyek egészen vagy részben politikai ta rta l
m úak, átvizsgálás u tán ny újtsa be az udvarhoz és annak intézke dését v árja be. Egy év m úlva pedig M agyarországra vonatkozólag is adott ki rendeletet, mely némileg hasonló és amely az egyetemi kancellárnak kiváltságát legalább is nagym érvben m egszorította, m int azonnal látni fogjuk.
Az 1730. évre szóló krem si n a p tá r ezen függelékkel: ,,Von H ungarischen u nd Siebenbürgischen G eschichten“ állítólag a m a gyarországi és erdélyi rendekhez intézett, de teljesen légből kapott, koholt okm ányokat tartalm azott. Cenzúra nélkül jelent meg és 2000 példányban terjedt el, m ielőtt felsőbb helyen m egtudták a dol
got. E rre egy udvari rendelet (1730 jan. 11.) m eghagyta, hogy az em lített pam phlet összes példányai koboztassanak el és három csom óra osztva Bécsben, Pozsonyban és Krem sben nyilvánosan égettessenek meg és egyúttal vélem ényadásra szólította föl a k o r
m ányt, hogyan lehetne a cenzúrát célszerűbben berendezni, hogy ily visszaéléseknek eleje vétessék.1 Az osztrák korm ány késlekedett javaslattétellel, de az 1730. évi rendeletre tám aszkodva az összes irodalm i m űvek fölött való felügyeletet igényelte s 1735-ben m eg
hagyta a nyom datulajdonosoknak, hogy a bárm iféle kéziratokat az egyetemi cenzúra u tán ő hozzá küldjék be és jóváhagyása előtt ki ne nyom assák. E zt a követelm ényt pedig azzal okolta meg, hogy a könyvcenzura politikai ügy. Külön bizottságot is alakított a k o r
m ány e célra. Júl. 28-án pedig m eghagyta az egyetemnek, hogy a politikai és történelm i könyvek szám ára egyházi és világi tanárok rendelendők cenzoroknak, akik a kifogásolt könyvekről való ítéle
tüket a korm ányhoz terjesszék föl. Ezzel m egkezdődött a h arc a k o r
m ány és az egyetem közt (jezsuiták közt), amely M ária Terézia alatt fokozódott.1 2
M agyarországban az 1724-ben létesített helytartótanács 1730 jún. 9-én a következő rendeletet adta ki: „A M agyarországban ny o
1 Ballagi i. m. 25. 1. és Fournier: Van Swieten ais Censor. (Sitzungs
berichte der Kaiserl. Akademie der Wissenschaften in Wien. Philos.-histor.
Glasse. Bd. 84. 395. 1. jegyzet.) 2 Fournier: u. o. 395. s k. 1.
m atandó vagy ide behozandó könyvek revíziójának és cenzú rájá
n a k 1 további szabályozása végett, m iként négy évvel ezelőtt (1726- ban) m ár elrendelte ő Fölsége, hogy semm iféle nyom dász az ő m es
terségét ne gyakorolhassa, vagy nyom da ne engedélyeztessék, h a csak külön e célra kiváltságot nem kapott, ők pedig m inden kinyo
m atandó m u n k át előzetes vizsgálat alá tartoznak vetni, még pedig a theológiai és erkölcstani m űveket a m egyéspüspököktől e célra rendelendő cenzoroknál, a politikai és egyéb világi tárgyakét a nyom da helyén lévő hatóságnál, a szabad kir. városokban a tan ács
nál, egyéb helyeken pedig a megyei hatóságnál és m inden félév végén a náluk nyom tatott összes könyveknek és egyéb nyom tatvá
nyoknak három példányát ezen helytartótanácsnál tartozn ak b e
nyújtani; így ő Fölsége újból parancsolja, hogy ezen kegyes kir.
intézkedést ezután is meg kell tartani, de olyform án, hogy a poli
tikai és egyéb közügyi m űveket az em lített helyi hatóságok további vizsgálat végett ezen kir. helytartótanácshoz küldjék, amely annak elintézésére állandóan két vagy három tagot fog kijelölni a m aga kebeléből és a bonyolultabb m űveket, m ielőtt jóváhagyná őket, köz
vetlenül ő Fölsége elé fogja terjeszteni.
Továbbá (elrendelte), hogy m inden város és megye, ahol a szabad kir. városokon kívül valam ely városban vagy birtokon nyom da létezik, alaposan kutassák, vájjon van-e neki és m ilyen kiváltsága? és vájjon a könyvcenzurára vonatkozó előbb leírt re n deletet eddig pontosan m egtartották-e? és őszinte jelentést tegyenek ezen helytartótanácsnál, vájjon a m ár négy évvel ezelőtt közölt kir.
rendeletet kellően m egtartották-e? E nnyit a M agyarországban nyom atandó könyvek vizsgálatának további szabályozására.
Ami pedig a m áshol nyom tatott és ak ár a vallást, ^kár a köz
állapotot tám adó és bírálgató könyveknek M agyarországba való behozatalát és terjesztését illeti, mivel az irodalom nak fejlődését nagyon gátolná, ha a határszéli vám hivatalok különbség nélkül az összes könyveket, am elyeket m áshonnan hoznak és M agyarországba akarn ak szállítani, lefoglalnák, azért m ielőtt az országban szétküld*
hetők volnának, átvizsgálás végett a fentebb m eghatározott legköze
lebbi hatósághoz és cenzorokhoz küldendők; ennélfogva ő Fölsége elrendeli, hogy a könyvesboltok és könyvkereskedők a m áshol nyo
m atott könyveknek az országban való elterjesztése ügyében úgy korlátozandók, hogy ők az ilvféle könyveknek terjesztése előtt jegy
1 A revízió a már kinyomtatott könyveknek átvizsgálása, a cenzúra pedig a kéziratoknak átvizsgálása és megbírálása.
AZ ÁLLAMI KÖNYVCENZURA MÁRIA TERÉZIA HALÁLÁIG 23
zé kü k e t (catalogus), vagyis a cím nek és a nyom tatási helynek és évnek pontos leírását tartozzanak benyújtani az illető helyen m eg
bízott revizoroknál, sőt ha azok az illető könyveknek egy-két pél
dányát óhajtják, azt is át kell engedniük és a többi példánynak árusításával az ő jóváhagyásukig várakozni tartozzanak. Ezen királyi elhatározást és rendeletet ez a helytartótanács útbaigazítás, m egtartás és gyors végrehajtás végett és erről teendő őszinte jelen
téstétel végett m egküldi ezen városnak (Kassának). Pozsony, 1730 jún. 9.1 Pálffy János gróf. Meskó Ádám báró. Fábiánkovich György44.
Az egyetemi kancellárnak adott kiváltság tehát eredeti terje delm ében csak 1726-ig tarto tt. Attól kezdve, ha az ő felhatalm azá
sát egybevetjük az 1726. évi rendelettel, azt kell m ondanunk, hogy a kancellárnak és segédeinek cenzori tiszte legfeljebb az egyetemi tan áro k m űveinek b írá latá ra és a külföldről behozott könyveknek átvizsgálására vonatkozott, mivel az országban nyom atandó m ás theológiai és erkölcstani m űvek b írálatát a rendelet a m egyés
püspököktől rendelendő cenzorokra, a politikai és egyéb p rofán tárg yakról szólókét pedig a politikai hatóságokra bízta. Az 1730.
évi rendelet pedig m egkívánja, hogy a politikai és egyéb közügyi m űveket a helyi hatóságok, m iután ők m ár átvizsgálták, további vizsgálat végett a helytartótanácshoz küldjék Pozsonyba, amely állandóan néhány cenzort rendel a m aga kebeléből, sőt, ha bonyo
lultabb m űvekről lesz szó, ezeket legvégül közvetlenül a király elé fogja terjeszteni.
így teh át a m agyar könyvcenzura is az osztráknak m in tájára kezdett alakulni és jórészt a helytartótanács kezébe került, amely későbben teljesen hatalm áb a kerítette.
Az 1731 m árc. 21-én kelt Carolina resolutio, m elyet a hely
tartótanács ápr. 6-án közölt, harm ad ik p on tjáb an azt m ondja, hogy a nem artikuláris helyeken még a köznéphez tartozó protestánsok sem tiltandók el saját házaikban a felekezetükbeli könyveknek családias olvasásától m int vallásos m agángyakorlattól, de ugyan
azon helynek m ás lakosait nem szabad bebocsátaniok.2
1736-ban áprilisban a protestánsok folyam odványt adtak be Károly királynál Bécsben, m elyben egyebek közt ezt is kérik: „Az evangélikus vallás gyakorlásához szükséges könyvekre vonatkozó
lag kifejtik, hogy az ilyen könyveket csak nagy nehézséggel és kel
1 Történelmi Tár, 1896. 739—41. 11.
2 Fejér: Iurium ac libertatum.. . codicillus, pag. 340. és Ribini: Memo rabilia augustanae confessionis. II. 250. 1.
