• Nem Talált Eredményt

Budapest, 2014. DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Budapest, 2014. DOKTORI DISSZERTÁCIÓ"

Copied!
212
0
0

Teljes szövegt

(1)

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

HEILAUF ZSUZSANNA

KULTURÁLIS KÖLCSÖNHATÁSOK VÁLTOZÁSAI – PEREGRINÁCIÓ MAGYARORSZÁGON 1635-1944 KÖZÖTT

(KÜLFÖLDI SZÜLETÉSŰEK MAGYAR FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN)

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

Történettudományi Doktori Iskola Vezetője: Dr. Erdődy Gábor Művelődéstörténeti Program Vezetője: Dr. Kósa László

Bizottság elnöke: Dr. Kósa László

Bírálók: Dr. Lakatos Andor és Dr. Molnár László Titkár: Dr. Géra Eleonóra

Tagok: Dr. Borsodi Csaba,

Dr. Varga Júlia, Dr. Mészáros Andor Témavezető: Dr. Szögi László

Budapest, 2014.

(2)
(3)

ADATLAP

a doktori értekezés nyilvánosságra hozatalához I. A doktori értekezés adatai

A szerző neve:Heilauf Zsuzsanna MTMT-azonosító: 10047905

A doktori értekezés címe és alcíme: Kulturális kölcsönhatások változásai – peregrináció Magyarországon 1635-1944 között (Külföldi születésűek magyar felsőoktatási intézményekben)

DOI-azonosító:10.15476/ELTE.2014.079.

A doktori iskola neve: Történelemtudományok Doktori Iskola A doktori iskolán belüli doktori program neve:Művelődéstörténet A témavezető neve és tudományos fokozata: Dr. Szögi László A témavezető munkahelye: ELTE Egyetemi Levéltára

II. Nyilatkozatok

1. A doktori értekezés szerzőjeként

a) hozzájárulok, hogy a doktori fokozat megszerzését követően a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. Felhatalmazom az ELTE BTK Doktori és Tudományszervezési Hivatal ügyintézőjét, Manhercz Mónikát, hogy az értekezést és a téziseket feltöltse az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba, és ennek során kitöltse a feltöltéshez szükséges nyilatkozatokat.

b) kérem, hogy a mellékelt kérelemben részletezett szabadalmi, illetőleg oltalmi bejelentés közzétételéig a doktori értekezést ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban;

c) kérem, hogy a nemzetbiztonsági okból minősített adatot tartalmazó doktori értekezést a minősítés (dátum)-ig tartó időtartama alatt ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban;

d) kérem, hogy a mű kiadására vonatkozó mellékelt kiadó szerződésre tekintettel a doktori értekezést a könyv megjelenéséig ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban, és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban csak a könyv bibliográfiai adatait tegyék közzé. Ha a könyv a fokozatszerzést követőn egy évig nem jelenik meg, hozzájárulok, hogy a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban.

2. A doktori értekezés szerzőjeként kijelentem, hogy

a) az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba feltöltendő doktori értekezés és a tézisek saját eredeti, önálló szellemi munkám és legjobb tudomásom szerint nem sértem vele senki szerzői jogait;

b) a doktori értekezés és a tézisek nyomtatott változatai és az elektronikus adathordozón benyújtott tartalmak (szöveg és ábrák) mindenben megegyeznek.

3. A doktori értekezés szerzőjeként hozzájárulok a doktori értekezés és a tézisek szövegének Plágiumkereső adatbázisba helyezéséhez és plágiumellenőrző vizsgálatok lefuttatásához.

Kelt: Budapest, 2014. december 19.

a doktori értekezés szerzőjének aláírása

(4)
(5)

Tartalomjegyzék

Budapest, 2014... 1

Tartalomjegyzék... 5

Felhasznált források ... 12

I. Horvátország és Magyarország, a horvát felsőoktatási intézmények története ... 14

I.1. Az Universitas Jadertina, a Collegium Hungarico-Illyricum és a pálosok lepoglavai iskolája ... 14

I.2. Neoacademia Zagrabiensis – a Zágrábi Jezsuita Akadémia ... 16

I.3. Horvátország helyzete a 17. századtól 1848-ig... 17

I.3.1. Horvát peregrináció az ausztriai tartományokban a 17.-18. században... 20

I.3.2. A Varasdi Politikai-Kameralisztikai Iskola és a Zágrábi Királyi Akadémia... 20

I.4. Horvátország 1850-1918 között... 23

I.4.1. A Zágrábi Egyetem megteremtése... 24

II. A magyar felsőoktatás és nemzetközi kapcsolatai a középkorban ... 29

II.1. Középkori magyar egyetemalapítási kísérletek... 29

II.1.1. A pécsi egyetem... 29

II.1.2. Az óbudai egyetem ... 31

II.1.3. A pozsonyi egyetem ... 33

II.1.4. A budai terv ... 36

II.2. A középkori magyar egyetemjárás ... 38

III. Magyar felsőoktatás a 16 - 17. században... 41

III.1. Magyar peregrináció a 16-17. században... 42

III.2. A 16-17. századi magyarországi iskolahálózat ... 46

III.2.1. Erdélyi egyetemalapítási kísérletek, protestáns kollégiumok ... 49

III.2.1.1. János Zsigmond tervei... 49

III.2.1.2. A Kolozsvári Unitárius Kollégium ... 50

III.2.1.3. A Collegium Bethlenianum... 50

III.2.1.4. Apáczai Csere János egyetemalapítási terve Kolozsvárott ... 54

III.2.2. A református kollégiumok sorsa a 17. század második felében... 55

III.2.3. Az evangélikus oktatás fejlesztése ... 56

III.2.4. Katolikus felsőoktatás, jezsuita intézmények Erdélyben és Magyarországon... 58

III.2.4.1. A kolozsvári jezsuita egyetem 1581-1605 ... 60

III.2.4.2. Püspöki egyetemek alapítása a 17. században ... 63

III.2.4.3. A nagyszombati egyetem ... 65

III.2.4.4. A kassai jezsuita egyetem ... 67

IV. A magyar felsőoktatás a 18. században (1700-1777) ... 70

IV.1. Állami oktatáspolitika ... 72

IV.1.1. Oktatáspolitikai intézkedések 1777-ig ... 73

IV.1.2. A jezsuita rend feloszlatása... 74

IV.2. Magyar peregrináció a 18. században ... 76

IV.3. Protestáns felsőoktatás a 18. században... 80

IV.3.1. Evangélikusok... 80

IV.3.2. Unitáriusok... 82

IV.3.3. Reformátusok ... 82

IV.4. Katolikus felsőoktatás a 18. században... 84

IV.4.1. Jezsuiták ... 85

IV.4.2. A nagyszombati egyetem ... 86

IV.4.2. Kassa ... 87

(6)

IV.4.4. Kolozsvár ... 88

IV.4.5. A budai és győri jezsuita akadémiák... 90

IV.4.6. Piarista intézmények ... 90

IV.4.7. Eger ... 91

IV.5. Szakoktatás... 92

IV.5.1. Orvosképzés ... 92

IV.5.2. A szenci kamerális iskola... 93

IV.5.3. Selmecbánya ... 94

V. Külföldi hallgatók magyarországi oktatási intézményekben a 16. század elejétől 1777-ig 97 V.1. Protestáns kollégiumok ... 97

V.2. A jezsuita egyetemek külföldi hallgatói... 98

V.2.1. A nagyszombati egyetem ... 98

V.2.1.1. Fokozatszerzők... 101

V.2.1.1.2. A hittudományi kar külföldi hallgatói ... 104

V.2.2. A kassai egyetem külföldi hallgatói ... 105

V.2.3. A magyar jezsuita egyetemek rendtartományi szerepe ... 107

V.3. Külföldi hallgatók az orvosi karon... 108

V.4. külföldi hallgatók a jogi képzésen... 109

V.5. Jezsuita akadémiák ... 110

V.5. Az 1738/39. évi diákösszeírás, evangélikus iskolák ... 111

V.7. A piarista rend intézményei... 113

VI. A „hosszú” 19. század magyar felsőoktatása... 116

VI.1. A felsőoktatási rendszer átalakítása a 18. század utolsó harmadában ... 116

VI.1.1. A Ratio Educationis és II. József intézkedései ... 117

VI.1.2. A nagyszombati egyetem ... 119

VI.1.3. Kolozsvár ... 120

VI.1.3. A királyi akadémiák ... 121

VI.2. Polgárosodó Magyarország... 122

VI.2.1. Magyar peregrináció a 19. században ... 123

VI.2.2. Oktatáspolitika a 19. század első felében... 128

VII. Külföldi hallgatók a magyar felsőoktatási intézményekben 1777-1850 között ... 135

VII.1. A pesti Orvostudományi Kar hallgatói ... 140

VII.2. A Selmecbányai Bányászati Akadémia ... 141

VII.3. Külföldi hallgatók a mezőgazdasági felsőoktatásban... 142

VII.4. Külföldi hallgatók a jogi és bölcsészképzésben ... 145

VII.4.1. A pesti egyetem jogi és bölcsészeti kara ... 146

VII.4.2. Királyi akadémiák... 146

VII.4.3. További katolikus felsőoktatási intézmények... 149

VII.4.4. A református kollégiumok külföldi hallgatói ... 150

VII.4.5. Az evangélikus kollégiumok külföldi hallgatói... 151

VIII. Külföldi hallgatók magyar felsőoktatási intézményekben 1850-1867 között... 154

VIII.1. A Magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézet ... 157

VIII.2. A Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia ... 158

VIII.3. A pesti egyetem ... 159

IX. Külföldi hallgatók a magyar felsőoktatásban a dualizmus korában ... 160

IX.1. A felsőoktatási hálózat kibővülése a kiegyezés után ... 160

IX.2. Külföldi hallgatók a kiteljesedő magyar nyelvű felsőoktatásban ... 164

IX.2.1. Külföldi hallgatók a budapesti és a kolozsvári egyetemen ... 166

IX.2.2. Külföldi hallgatók a műszaki, mezőgazdasági és kereskedelmi felsőoktatásban .. 170

IX.2.3. A művészeti felsőoktatás külföldi hallgatói... 173

(7)

X. Külföldi hallgatók a magyar felsőoktatásban a két világháború között ... 178

X.1. Az 1924-es fővárosi felsőoktatási statisztikai vizsgálat ... 179

X.2. A budapesti, debreceni, pécsi orvosi és a pécsi jogi kar hallgatói ... 181

X.3. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 4 karának külföldi hallgatósága... 184

Összegzés ... 187

Felhasznált források, irodalom... 193

Irodalomjegyzék... 195

Táblázatok ... 201

(8)

Bevezetés

A hallgatói névsorok elemzése, különösen a nem a szűkebben vett régión belüli diákok vizsgálata nemcsak a hallgatókat küldő, hanem a befogadó ország számára is fontos megállapításokkal szolgálhat. Az egyes felsőoktatási intézmények kapcsolatrendszere, vonzáskörzetének nagysága, hogy kik számára fontos az adott intézményben, intézménytípusban vagy –hálózatban tanulni, az intézmények tudományos, kulturális életben betöltött szerepét is meghatározza, árnyalja.

A magyar felsőoktatási intézmények többségét természetesen elsősorban a helyi, ország- és tartományhatárokon belüli igények kielégítésére hozták létre, mégis meghatározó, hogy milyen szinten voltak képesek az egyes magyarországi intézmények, intézménytípusok a Habsburg Birodalmon belüli és kívüli kulturális transzferben részesedni az elmúlt századokban. Az idegen születésű hallgatók legkedveltebb céljai ugyanis olyan szellemi központokként működnek, melyeknek országhatárokon átívelő tudomány- és kultúraközvetítő szerepe egyértelmű akkor is, ha bizonyos esetekben felmerül, hogy nem klasszikus peregrinációról, hanem esetleg bevándorlásról van szó.

Régiónkban szinte alapításától meghatározó Bécs, az ott működő intézmények felsőoktatásban, illetve peregrinációban betöltött jelentősége. Magyarországon, bár többen kísérletet tettek rá, a 17. századig nem sikerült tartósan felsőoktatási intézményt létrehozni, a jezsuiták nagyszombati egyeteme az első olyan felsőoktatási intézmény, mely századokon keresztül folyamatosan működik, még ha időközben székhelyet is változtatott. A magyar egyetemalapítási kísérletek minden esetben nagy ívűek voltak. Az alapítók gondoskodtak vagy gondoskodni kívántak a minőségi oktatásról, és az ehhez szükséges minőségi tanári karról, mely biztosíthatja, hogy sikeres, akár nemzetközi hírű intézmény szülessen. A kísérletek sikertelensége, rövidsége sokféle tényezőn múlt, de a nagyszombati egyetem is jól példázza, hogy egy színvonalas, nem háborús övezetben működő intézmény vonzóereje, különösen, ha az oktatás nemcsak regionális nyelven folyik, az állam-, a régióhatárokon kívül is hathat. Bár hozzá kell tennem, hogy a minőségi oktatás mellett nagy vonzóerőt jelenthet az áhított végzettség könnyebb - olcsóbb, gyorsabb, kevesebb energiát igénylő - megszerezhetősége vagy egyáltalán ennek lehetősége. Nemcsak az kérdés, van-e helyben, a közelben ilyen képzést adó intézmény, hanem az is, bejuthat-e oda a hallgató, nincs-e valami kizáró ok (ilyen ok lehet az intézmény felekezeti jellege vagy felvételi korlátozásai).

A magyarországi intézményekről megjelenő monográfiákban, elemzésekben általában nagy hangsúlyt kap az intézmény külföldi kapcsolatrendszere, Magyarországon, régiónkban,

(9)

Európában betöltött tudományos és oktatási szerepe, jelentősége. Külön elemzések foglalkoznak a tanári karok összetételével, az egyes professzorok munkásságával, származásával, külföldi tanulmányaival és szakmai kapcsolatrendszerével, illetve a tananyaggal, az oktatás tárgyi és anyagi feltételeivel, az intézmények épületeivel hazai és időnként nemzetközi összehasonlításban is. Az elemzések szólnak a diákság számáról, összetételéről, de a legtöbb magyarországi intézményi feldolgozás esetében nem találunk részletes adatokat az intézményben tanuló külföldi születésű diákokról. Ennek egyik oka, hogy a hallgatók többsége magyarországi volt, másik oka a részletes, elemzésre lehetőséget adó adatsorok hiánya.

A magyar peregrinációkutatás is elsősorban a magyar egyetemjárókra összpontosít, a Magyarországra irányuló egyetemjárás átfogó vizsgálatára, a hazai és külföldi peregrináció összehasonlítására csak rövidebb részelemzések születtek. A témában dr. Szögi László közölt rövidebb összefoglalást 1994-ben, „A magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein. I. 1790-1850” című adattár előszavában.1 Már önálló témafeldolgozás, részletesebb elemzés a budapesti orvosi kar 1790-1850 közötti, illetve a budapesti Műegyetem külföldi hallgatóinak vizsgálata (1944-ig), az első Molnár László, a második Osváth Zsolt munkája. Ezek viszont sajnos teljes egészében még nem jelentek meg, csak kéziratban olvashatóak.

A téma részletesebb elemzésére a Szögi László vezetésével működő peregrinációkutató műhelyben már a 2000-es évek elején megindult egy átfogó, a magyarországi felsőoktatási intézményekben, Magyarországon kívül született hallgatókat kereső anyaggyűjtés, mely a magyar peregrinusokról korábban a műhelyben készült adattárak gyűjtési, feldolgozási és publikálási módját vette át. A 2010-es évek elejétől pedig az ELTE Egyetemi Levéltárában működő MTA Egyetemtörténeti Kutatócsoport megkezdte a magyarországi felsőoktatás 1566 és 1918 közötti időszakában működő felsőoktatási intézmények hallgatói adatbázisának összeállítását a hallgatókra vonatkozó forrásanyagok összegyűjtésével. Így nagyon sok intézmény eddig publikálatlan adatsora válik folyamatosan elérhetővé, méghozzá egységes vizsgálati szempontok szerint feldolgozva. Ezekben az adattárakban közös, hogy az egyes hallgatók csak egyszer szerepelnek 1-1 intézmény névsorában, a tanulmányaikra vonatkozó éves beiratkozási és vizsgaadatokat pedig összegyűjtve közlik.

Fontos kérdés, hogy kik tekinthetőek a magyarországi intézmények külföldi hallgatóinak.

Ennek meghatározásában a legteljesebb mértékben földrajzi szempontokat kívánok

1 SZÖGI LÁSZLÓ: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850 Bp.-Szeged, 1994.

30-32 p.

(10)

érvényesíteni, azaz a megadott születési, származási hely alapján gyűjtöttem össze a diákokat.

Külföldinek tekintek egyrészt minden, a Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia határain kívül született hallgatót, másrészt az egykori Monarchia területén belül, de a történeti Magyarország – a magyar királyság és Erdély - határain kívül született diákot, valamint a Drávántúli területekről, Horvátországból érkező hallgatókat. Ennek a földrajzi lehatárolásnak a figyelembevételével kívánom a két háború közötti időszakot is vizsgálni.

Nemcsak azért, mert a korabeli források és statisztikák is ilyen szempontból készültek, hanem mert nem célom a trianoni döntés miatt új országokba kerülő, korábban Magyarországhoz tartozó területekről magyarországi intézményekben tanulókat bevonni a vizsgálatba. Az ugyanis egy komplex, önálló feldolgozást igénylő témakör. De a földrajzi lehatárolás miatt nem elemzem a vizsgált területen, azaz a történeti Magyarországon belül született nem magyar nemzetiségű hallgatók adatait sem.

Horvátország bevonása a vizsgálatokba mindenképpen magyarázatra szorul, hiszen a 11.

század végétől 1918-ig a magyar korona országai közé tartozott. De Horvátország helyzete mindig is speciális volt Magyarországon belül. A nemzeti dinasztia kihalása után ugyan elvesztette politikai függetlenségét, de bizonyos fokú területi különállósága és közigazgatási autonómiája fennmaradt, ami elősegítette az újkorban a horvátság nemzetté válási folyamatát.

Mindez annak ellenére bekövetkezett, hogy horvát területek nemcsak a magyar királyság, hanem más fennhatóság alatt is álltak az évszázadok folyamán. A horvát területekről magyar intézményekbe beiratkozó diákok vizsgálatával a horvát-magyar kapcsolatok intenzitásáról, illetve a horvát országban megtelepedő magyar népességről is pontosabb képet kaphatunk.

A külföldi születésű hallgatók csoportjainak elemzésekor fontos feladat a földrajzi lehatároláson kívüli, de magukat magyarnak való diákok figyelemmel kísérése. Különösen azért, mert így teljesebb képet kaphatunk a Magyarországon kívül született magyarok egyes csoportjairól. A nemzetiségi és származási hely adatok eltérései a nemzeti és az egyéni önmeghatározás folyamatáról is tanúskodnak.

Az első sikeres magyar egyetemalapítástól egészen 1944-ig kívánok átfogó képet adni arról, hogy az egyes korszakokban a magyarországi felsőoktatási intézményekben, intézménytípusokban milyen számban, arányban vannak jelen idegen, nem magyarországi születésű hallgatók. Mely területek szülöttei számára fontos magyar felsőoktatási intézményekben tanulni és mi motiválhatta ebben őket. Mennyire zárt a Habsburg Monarchia oktatási piaca, vannak-e egyáltalán birodalmon kívüli hallgatók. Mely magyarországi intézményeknek van hiánypótló, összbirodalmi jellege, illetve az egyes intézményekben

(11)

megszerezhető tudás, végzettség mennyiben hasznosítható Magyarországon kívül és belül.

Hogyan befolyásolja a magyar intézmények peregrinációs szerepét, a külföldi születésű hallgatók intézményválasztását az oktatási nyelv, különösen a magyar tannyelv bevezetése.

Az adatok elemzéséhez szükséges a magyar felsőoktatástörténet legfontosabb tendenciáinak, a magyarországi intézményrendszer, az egyes intézménytípusok rövid bemutatása, illetve a magyarországi hallgatók külföldi peregrinációjának korszakokra osztott áttekintése.

Mindenképpen vizsgálandó kérdés a magyarországi jezsuita felsőoktatási intézmények régión belül betöltött szerepének meghatározása, ahogy az is, hogy a 16-18. században működő protestáns oktatási intézmények felsőfokú képzésein találhatunk-e nem magyarországi születésű hallgatókat. A 18. században a katolikus intézményrendszer új iskolafenntartókkal, intézményekkel bővül, az itt tanuló hallgatók vizsgálata tovább árnyalhatja az új szereplők magyar felsőoktatásban játszott szerepét.

Az állam szerepének növekedése, a felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikája, a felsőoktatás állami irányításba kerülése új képzési formák megjelenését, az intézményrendszer további bővülését, strukturálódását, a hallgatói létszámok növekedését okozza, de fontos megvizsgálni, mely intézmények képzései válthatnak ki határokon kívüli érdeklődést.

A 19. században az egyes magyar intézmények, intézménytípusok Monarchián belüli jelentőségét elsősorban a nemzeti érdekek előtérbe kerülésével bevezetett magyar oktatási nyelv befolyásolja. A dualizmus idején modernizálódó, de már magyar nyelvű felsőoktatás ugyan mind képzési szerkezetében, mind intézményhálózatában, mind a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételekben intenzíven bővül, de kérdés, hogy milyen mértékben és milyen képzési területeken tud vonzó maradni a máshol születettek számára.

1920 után Magyarország nemcsak kikerül egy nagyobb államalakulatból, hanem korábbi területének közel kétharmadát elvesztve ellenséges államok gyűrűjébe szorul. Az állam egyszerre küzd az elcsatolt területekről Magyarországra menekülő felsőoktatási intézmények és a beözönlő nagyszámú magyar értelmiségi, tisztviselő elhelyezésével, illetve a hallgatók létszámának korlátozására kényszerül. Az új helyzetben az a kérdés, hogy kerülhetnek-e egyáltalán külföldi hallgatók magyar felsőoktatási intézményekbe, és ha igen, mi a jellemzője ennek a csoportnak.

(12)

Felhasznált források

A téma átfogó és részletes vizsgálatát megnehezíti, hogy a hallgatói nyilvántartások, források részben hiányoznak, elpusztultak (például a nagyszombati, későbbi pesti egyetem esetében) illetve évtizedeken keresztül nehezen hozzáférhetőek voltak (több intézmény és anyaga a trianoni békeszerződést követő határmódosítások miatt Magyarországon kívülre került), az intézmények egy részében mai napig kiadatlanok. Az utóbbi években viszont több intézmény (többek között Nagyenyed, Nagyszombat, Kolozsvár, Nagyvárad, Pozsony, Debrecen, Pápa, Sárospatak) hallgatói nyilvántartásai jelentek meg forrásközléséként vagy adatbázisba szerkesztve. Több intézmény esetében ugyan rendelkezésre állnak vagy kiadottak a hallgatói nyilvántartások, de sok esetben csak a diákok nevét, osztályát tudhatjuk meg, a vizsgálatomhoz elengedhetetlen származási adatokat nem tartalmaznak.

Nemcsak az egyes felsőoktatási intézmények foglalkoznak saját, illetve jogelődeik hallgatói adatainak közzétételével. Jelenleg több átfogó kutatás folyik a magyarországi felsőoktatási intézmények hallgatóinak mind teljesebb körű adatbázisba gyűjtésére, a kiadatlan, nehezen hozzáférhető források szisztematikus feldolgozására. Az 1990-es évek végétől működik az ELTE Levéltárában, Szögi László vezetésével az a felsőoktatástörténeti műhely, mely jó néhány felsőoktatási hallgatói adattár összeállítása és kiadása mellett nemrégiben elkészítette a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények legfontosabb feldolgozásainak, levéltári forrásainak jegyzékét is.

2013-tól pedig az ELTE Levéltára ad helyet az MTA-ELTE egyetemtörténeti akadémiai kutatócsoport egyik kiemelt projektjének. A cél a Kárpát-medence 1566 és 1919 között működő valamennyi felsőfokú oktatást végző állami és egyházi tanintézetébe járt hallgató tanulmányi adatainak feltárása számítógépes adatbázis formájában. A kutatás vezetője Dr.

Szögi László. A kutatás jelenleg is folyik, de a kutatócsoporton belül a már adatbázisba foglalt adatok hozzáférhetőek.

2008 és 2012 között folyt az Európai Kutatási Tanács által támogatott ELITES08 nevű projektjeként az a Karády Viktor vezette kutatás, melynek eredménye a honi egyetemekre és főiskolákra 1870 és 1950 között felvett vagy diplomázott diákság beiratkozási és diplomás anyakönyvei alapján készült számítógépes adatbázis.

A hallgatókra vonatkozó legfontosabb források az egyes intézmények központi és kari anyakönyvei, hallgatói tanulmányi névsorai, a doktori, illetve oklevél nyilvántartások, melyek személyi adatokat is tartalmaznak. További, sokszor kizárólagos adatforrások a diákegyesületek, kongregációk, kollégiumok anyakönyvei és névsorai. A nyomtatásban

(13)

megjelent elsődleges források közül a promóciós kiadványok, érdemsorozatok, értesítők és almanachok, sematizmusok. De a téma szempontjából fontos adatsorokat tartalmazhatnak az intézményi monográfiák, évfordulós kiadványok is.

A következő intézmények adatsorai kerültek bele a részletes feldolgozásba: a nagyszombati és kassai jezsuita egyetem, a budai és a kolozsvári jezsuita akadémia, a váci és szegedi piarista líceum akadémiai tanfolyamai, a váci Theresianum. A pesti egyetem egyes karainak anyaga, a pozsonyi, győri, nagyváradi és kolozsvári királyi akadémiák, a bécsi és temesvári katolikus, a debreceni, pápai, kecskeméti, losonci, miskolci, nagykőrösi református, az eperjesi, soproni evangélikus akadémiai tanfolyamok, a pozsonyi és besztercebányai evangélikus iskolák felsőbb évfolyamainak részleges adatai. A keszthelyi Georgikon és gazdasági akadémia, a magyaróvári gazdasági tanintézet, majd akadémia, a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia mellett az állatorvosi képzés, a kassai és a kolozsvári gazdasági akadémiák, a művészeti felsőoktatás intézményei, a Műegyetem, a kolozsvári egyetem adatsora 1919-ig.

A dolgozatban kéziratos és kiadott források, adatbázisadatok mellett felhasználtam a hallgatók összetételéről esetlegesen készült elemzéseket, statisztikai adatokat, feldolgozásokat is. Ez utóbbi különösen a dualizmus és a két világháború közötti időszakra érvényes. A két világháború közötti időszakban a statisztikai adatok elemzése mellett csak néhány intézmény részletesebb hallgatói adatsorait tekintettem át. A műegyetem, a pesti egyetem orvosi karán doktoráltak, illetve a debreceni egyetem orvosi és a pécsi egyetem orvosi és jogi karának külföldi hallgatóinak részletes elemzése a statisztikai adatokkal kiegészülve megmutatja a korszak legfontosabb jellemzőit.

(14)

I. Horvátország és Magyarország, a horvát felsőoktatási intézmények története

Horvátország bevonása a vizsgálatokba mindenképpen magyarázatra szorul, mivel 11. század végétől 1918-ig a magyar korona országai közé tartozott. De Horvátország helyzete mindig is speciális volt Magyarországon belül. A nyugati egyházhoz csatlakozó Horvátország a nemzeti dinasztia kihalása után ugyan elvesztette politikai függetlenségét, de bizonyos fokú területi különállósága és közigazgatási autonómiája fennmaradt, ez pedig elősegítette az újkorban a horvátság nemzetté válási folyamatát. Mindez annak ellenére bekövetkezett, hogy horvát területek nemcsak a magyar királyság, hanem más fennhatóság alatt is álltak az évszázadok folyamán. A horvát területekről magyar intézményekben beiratkozó diákok vizsgálatával a horvát-magyar kapcsolatok intenzitásáról, az értelmiség közös tudásanyagáról, illetve a horvát országban megtelepedő magyar népességről is pontosabb képet kaphatunk. A magyar intézmények horvát hallgatóságát a többi külföldi diákkal együtt vizsgálom majd, a most következő vázlatos áttekintésben viszont szeretném összefoglalni a horvát felsőoktatás és a horvát történelem témám szerinti legfontosabb adatait, ismérveit.

I. László király és utódai a Dráva és a Gvozd hegység közötti vidéket Szlavónia néven területileg különálló politikai egységként csatolták a magyar koronához. E terület önálló egyházszervezetet is kapott a zágrábi püspökség megalapításával. A Gvozd hegységen túl viszont nem szerveződtek királyi vármegyék. Horvátországban és Dalmáciában e néhány esettől eltekintve nem volt magyar betelepülés, Szlavóniában viszont több magyar előkelő is birtokadományokhoz jutott. A magyar királyok Szlavóniát, Dalmáciát és Horvátországot vagy helytartóik, a bánok útján kormányozták, vagy pedig az Árpád-ház ifjabb hercegei kapták meg hercegségként.2

I.1. Az Universitas Jadertina, a Collegium Hungarico-Illyricum és a pálosok lepoglavai iskolája

Dalmácia fennhatósága többször változott az évszázadok során, a magyar királyok mellett igényt tartott rá Velence is. A 15. század első felében Dalmácia tartósan Velence fennhatósága alá került. 1396-ban kezdi meg működését az Universitas Jadertina, a dominikánus rend studium generáléja Zadarban (Zára), melyet 1495-ben újjáalapítanak és

2 SOKCSEVITS DÉNES: a horvátok története. (http://szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/slav_civil/horvat- tortenelem.htm#h10)

(15)

1553-ban kapja meg az akadémiai fokozatok adásának jogát.3 Az intézmény 1807-ig, Dalmácia francia megszállásáig működött. 1807 és 11 között helyét egy speciális líceum veszi át, melyben jogi, építészeti, mérnöki és sebészeti képzést folytattak. Ezután az intézmény megszűnt, a 19. században hivatalosan csak teológiai szeminárium működött a városban.

Dalmáciából éppen erős olasz kapcsolatrendszere és a betelepült olasz lakosság miatt nagyon sokan választották peregrinációs célként az észak-itáliai egyetemeket, Padovát, Bolognát 4 A török veszély nagyon komolyan érintette Horvátország helyzetét. Zsigmond megkezdte a török elleni védővonal kiépítését, ami részben új katonai szervezetet jelentett Szlavóniában és Horvátországban. A horvát és a magyar nemesség érdekközössége a török veszély hatására erősödött, a horvátországi és szlavóniai nemesség egyes képviselői fontos tisztségeket töltöttek be a 15-16. századi Magyarországon. Szlavóniai birtokos családból származott Vitéz János és unokaöccse, Janus Pannonius. A 16. századi közös magyar-horvát történelem fontos szereplője volt többek között Beriszló Péter (Petar Berislavić) horvát bán, veszprémi püspök és királyi kancellár, Brodarics István (Stjepan Brodarić) szerémi püspök, Fráter György (Juraj Utišenić), Veranchich Antal (Antun Vrančić) esztergomi érsek.5

A sorsközösség, a közös művelődési célok egyik szép példája a Collegium Hungarico- Illyricum alapítása Bolognában, 1537-ben. A Szondy Pál esztergomi és zágrábi prépost által létrehozott kollégium 1781-ig segítette a magyar és horvát diákokat a bolognai tanulmányaikban. Az alapító kikötéseként fele-fele arányban vehették igénybe. Előírás volt, hogy 25 évnél idősebb papok és világiak egyaránt maximum hét évig tanulhattak itt teológiát, jogot vagy orvoslást. 1650-ben Draskovich György győri püspök nagy összegű támogatásával kapott új épületet a kollégium.6

A török 1526-ban elpusztította a magyar alapítású rend, a pálosok budaszentlőrinci kolostorát, és a háborús helyzet miatt a rend magyarországi székhelyét Lepoglavára költöztette át. A leploglavai kolostorépületet Mátyás fia, Corvin János herceg, horvát bán újíttatta fel és alakította az állandó török veszély miatt szinte erődítménnyé. Fiával, Kristóffal együtt a leploglaviai templomban van eltemetve. A leploglavai pálos kolostorban még 1503-ban alapították meg a pálos szemináriumot, mely 1582-ben gimnáziummá alakult át. 1658-ban a rend filozófiai, 1684-ban pedig teológiai akadémiát nyitott, melyen sokféle nemzetiségű, de természetesen elsősorban horvát diákok tanultak. 1671-ben a pápától, 1674-ben I Lipóttól is

3 ZORAN POKROVAC: Juristenausbildung in Osteuropa bis zum Ersten Weltkrieg. Vittorio Klostermann.

Frankfurt am Main, 2007. 81. 95. p.

4 POKROVAC 94-95. p.

5 SOKCSEVITS

6 POKROVAC 92. p. SZLAVIKOVSZKY 9-10. p.

(16)

engedélyt nyernek egyetemi fokozatok adására.7 1786-ban a rendet feloszlatták, ekkor szűnt meg iskolája is.8

I.2. Neoacademia Zagrabiensis – a Zágrábi Jezsuita Akadémia

A 16. század első két évtizedében török elleni állandó védelmi harc következtében Horvátország és Szlavónia gazdasági ereje egyre gyengült, lakossága csökkent. Területe az 1526-os kb. 50.000 km²-ről a 16. század végére 17.000 km²-re zsugorodott. Sokan menekültek Itáliába, Nyugat-Magyarországra, sőt Morvaországba is. A horvát nemesség a hódítók elől Szlavónia északnyugati részére és részben Magyarországra húzódott vissza.

Előbbi miatt terjedhetett a Horvátország elnevezés a középkori Szlavóniára, ugyanis Szlavóniának ezentúl a horvát források a Dráva és a Száva közötti keleti megyéket nevezték.

A horvát és a szlavón tartománygyűlés, a szabor 1558-tól együtt ülésezett Zágrábban. A török terjeszkedés csak a határőrvidék szervezetének kialakítása után állt meg, melynek költségeit főleg a Habsburg tartományok állták. A terjeszkedés lelassulása után valamelyest rendeződtek a horvátországi viszonyok. Talán éppen az erős Habsburg függés miatt, de Horvátországban nem talált otthonra a protestantizmus.9

A Bocskaival kötött bécsi béke vallási toleranciára vonatkozó pontja 1608-tól nem volt érvényes Horvátországra, ezért tudtak itt először – a magyar korona országain belül - tartósan iskolát alapítani a jezsuiták. Draskovich János horvát bán 1603-ban teremti meg a feltételeket a zágrábi missziós állomás számára. A magyar politikában jelentős szerepet betöltő Draskovich család felemelkedése a 16. század első évtizedeihez köthető.10 1612-ben alapították meg a kollégiumot, mely a nagyszombati és a kassai után, 1669-től vált klasszikus jezsuita akadémiává-egyetemmé, ekkor kapta meg ehhez I. Lipót hozzájárulását (fokozatok adásának joga). A filozófiai képzés már 1662-ben megkezdődött. Jóval korábban, még az adománylevél kiadása előtti időkből, 1633-tól vannak adatok a teológiai képzés megkezdéséről, a teológia morales oktatásáról is.11 A jezsuita kollégium ennek az egy éves képzésnek a biztosításával a helyi papság utánpótlását oldotta meg. 1727-től kánonjogot is

7 POKROVAC 99

8 PUSKELY MÁRIA: Kétezer év szerzetessége 2. kötet Dinasztia Kiadó-ház rt. 1998. 946. p. és Lepoglava (http://hu.wikipedia.org/wiki/Lepoglava)

9 SOKCSEVITS

10 Fiai különösen fontos pozíciókat töltenek majd be a magyar királyságban. Egyik pécsi püspök, János pedig magyar nádor lett, aki 1631-ben grófi címet kapott.

11 FRANJO ZENKO: transformacija fizike kao filozofijske discipline na Neoacademia Zagrabiensis. 1669-1773.

In: Prilozi za istraživanje hrvatske filozofske baštine, Vol.3. No.5-6 December 1977. 221., 225. p.

(17)

tanítottak, de a klasszikus, teljes 4 éves teológiai képzést csak 1746-tól kezdték meg. 1758- ban 253 hallgató vett részt felsőfokú képzésben.12

A két klasszikus, filozófiai és teológiai karral rendelkező intézmény a magyar korona országainak területén működő jezsuita kollégiumokhoz és egyetemekhez hasonlóan, az osztrák jezsuita rendtartomány keretében alakult meg és működött a Ratio Studiorum szabályai szerint. A rendtartományban erre az időszakra már jó néhány kisebb-nagyobb egyetemből állt az intézményhálózat. A 4 legfontosabb jezsuita rendtagok számára képzést adó intézmény Bécs, Graz, Nagyszombat és Kassa volt. 1660 után a rendtartományba tartozó jezsuitákat szinte csak ezekben az intézményekben képezték, a kisebb intézményekben, akadémiákon csak egy-egy esetben fordul elő, hogy rendtag képzéséről találunk adatot.13 A horvátországi jezsuiták sem itt, hanem inkább a fenti 4 intézmény egyikében, elsősorban a közeli Grazban végezték felsőfokú tanulmányaikat. De azért Zágrábban is előfordulhattak akár messzi tájakról érkező hallgatók – 1556-57-ben egy bajor jezsuita tanult teológiát, a rövidebb képzési idejű, gyakorlati papi tevékenységre felkészítő casuisticát az intézményben.14

I.3. Horvátország helyzete a 17. századtól 1848-ig

A 15 éves háború után tömegesen költöztek be a jórészt ortodox vlachok horvát területre. II.

Ferdinánd 1630-as rendeletével, az ún. Statua Valachorummal szabályozta jogaikat és kötelezettségeiket. Ez alapozta meg a horvát területből és a horvát közigazgatás alól kivett, közvetlen Habsburg irányítás alatt álló Katonai Határőrvidéket. Horvátország nem csatlakozott a 17. századi magyar Habsburg-ellenes felkelésekhez, de a szégyenteljes 1664-es vasvári béke miatt a horvát főurak egy csoportja szembe fordult a Habsburgokkal. Az összeesküvőkkel I. Lipót leszámolt. Vezetőiket kivégeztette, birtokaikat elkobozta és Horvátországot megpróbálta elszakítani a magyar koronától, de ez a horvát főurak (köztük Erdődy Miklós bán) ellenállásán megbukott. A 17. század végén Horvátország és Szlavónia jelentős része felszabadult, bár a régi horvát területek egy része török uralom alatt maradt, és Bosznia részét képezi ma is. A háború idején a boszniai katolikusok is fellázadtak a török

12 TIHANA LUETI: Na putu do modernog sveučilišta In: Hrvatska revija 3, 2006.

13 LUKÁCS LÁSZLÓ: Catalogus Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Jesu 1551-1773. I-III. Romae, 1987-1988.

14 Kisenreich Joannes, aki Münchenben született. LUKÁCS LÁSZLÓ: Catalogus Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Jesu 1551-1773. I. Romae, 1987-1988. 285. p.

(18)

uralom ellen, 100, más források szerint 200.000 boszniai és hercegovinai horvát menekült át elsősorban Szlavóniába, kisebb részben Magyarországra a megtorlástól tartva.15

A horvát és magyar rendek első komolyabb érdekütközéseire a 18. század első évtizedeiben került sor. Továbbra is fennmaradt Horvátország területi széttagoltsága. Kettős igazgatás volt jellemző Szlavóniára (Pozsega, Verőce, Szerém megyék), ezek a megyék ugyanis a horvát száborra és a magyar országgyűlésbe is küldtek követeket. A török előtt e megyéket horvátok és magyarok lakták. A török megszállás idején a lakosság jórészt kipusztult, helyükre Pozsega és Verőce megyébe elsősorban boszniai katolikusok (horvátok), míg Szerém megyébe nagyrészt szerbek költöztek. A Katonai Határőrvidék helyzetét a Habsburg kormányzat 1746-ban rendezte, de a 19. század végéig nem egyesítették Horvátországgal. Az itt élők nem integrálódtak a horvát társadalomba, sőt a lakosság fele ortodox szerb volt.

1767-1779 között különálló Horvát Királyi Tanács működött, megszűnése után a horvát ügyek a Magyar Helytartótanácshoz tartoztak. Mária Terézia 1776-ban Fiume (Rijeka) szabad kikötővárost és környékét a magyar koronához csatolta. Ezt először a zágrábi Horvát Tanács igazgatta, majd ennek megszűnése után került a Magyar Helytartótanács hatáskörébe.

Fiume (Rijeka) hovatartozásának kérdése a 19. században a horvát-magyar ellentétek egyik fő pontja volt.

II. József magyar és horvát autonómia elleni intézkedései ugyan közel hozták egymáshoz a horvát és a magyar nemességet, de a 19. század első felétől a korábban csak időnként jelentkező közjogi ellentétek az erősödő nemzeti mozgalmak hatására egyre jobban kiéleződtek. A központosított magyar nemzetállam gondolata és először a horvát rendek által képviselt feudális-territoriális közjogi elven alapuló föderalizmus szembe állította a feleket.

A horvátok ekkor a magyar bevezetése helyett a latin nyelv megtartása mellett álltak ki, és tiltakoztak a protestánsok egyenjogúsításának horvát területeken való érvényesítése ellen is.

Fontos kérdéssé vált a horvát autonómia mértéke.

Horvátország a sok évszázados magyar-horvát együttélés során mindvégig meghatározott mértékű autonómiát élvezett, a király személyét a legfőbb polgári és katonai tisztségviselő, a bán képviselte, de részben az igazságszolgáltatás (báni tábla) is független volt a magyar szervektől. A horvát tartománygyűlés szerepe és jogköre időnként változott ugyan, de megmaradt a horvát autonómia jelképének. Horvátország nem küldött megyénként külön követet az országgyűlésre, hanem mint ország delegált egy követet a felsőtáblára, kettőt pedig az alsótáblára. A közös országgyűlésen elfogadott törvények a királyi megerősítés után

15 SOKCSEVITS

(19)

érvényesek voltak Horvátországra is, míg a horvát szábor jogszabályai az uralkodó jóváhagyása után csak horvát területen léptek érvénybe.

A magyar rendek támogatták a horvát széttagoltság megszüntetését, de Bécs ebben nem volt partner, így nem egyesítette az uralma alá kerülő Dalmáciát Horvátországgal, azt 1918-ig közvetlenül Bécsből igazgatták, a Határőrvidék is megőrizte különállását. A 19. században horvátok a két fél, Bécs és a magyarok között ingadoztak, hol egyik, hol másik féltől várták autonómiájuk megőrzését, nemzeti fejlődésük előrehaladását, az uralkodói abszolutizmus megerősödése így mindig közelebb hozta a horvát és magyar feleket. A széttagolt, két nagy birodalom több különböző igazgatású tartományában élő, különböző nyelvjárást beszélő horvátságot összekötötte a katolikus vallás és a nyugati kultúrához tartozás tudata. Az illír mozgalom (mely nemcsak a horvát, hanem a délszláv egység gondolatára épült, azaz a horvátok, szerbek és szlovének azonosságára), az erősödő nemzeti érzés és összetartozás tudat hatása a 19. század második harmadától egyre érezhetőbbé vált. A horvát tartománygyűlés 1840-ben már határozatban kérte a királyt, hogy engedélyezze horvát tanszék felállítását a zágrábi akadémián, és a horvát nyelv kötelező oktatását a gimnáziumokban. Az 1840-es években pedig egyre jobban kiéleződött a magyar-horvát viszony. Az 1847. október 23-án utoljára összeülő horvát rendi tartománygyűlés határozatot hozott a horvát nyelv hivatalossá tételéről, illetve tanítási nyelvként az iskolákban való bevezetéséről.16 A horvát nemzeti mozgalom és magyar nemzeti liberálisok között az 1848-at megelőző korszakban több kérdésben is súlyos ellentét alakult ki: ilyen volt a nyelvtörvények problémája, Szlavónia és Fiume (Rijeka) hovatartozásának kérdése, Horvátország és Magyarország közjogi kapcsolatának ügye.

Ahogyan 1848-ban a magyarok követelték Bécstől a nagyobb függetlenséget, ugyanezt kívánták megkapni a horvát nemzeti mozgalom résztvevői Pesttől. Nemzeti önállóságot, a horvát országgyűlésnek felelős kormánnyal, s a magyar koronával csak laza kapcsolat fenntartásával. A magyarok először kitartottak a magyar korona egysége mellett és ez a teljes szakításhoz, majd fegyveres konfliktushoz vezetett, annak ellenére, hogy a magyar forradalom vezetői nyár végére már elfogadták volna a horvát követeléseket. A bécsi udvar ugyanis kihasználta a helyzetet és maga mellé állította a horvátokat.

16 JAROSLAV SIDAK: Regia Scientiarum Academia. In: Spomenica u povodu proslave 300-godisnjice Sveučilišta u Zagrebu I. Szerk: Jaroslav Sidak. Zagreb, 1969. 49-78. p.

(20)

I.3.1. Horvát peregrináció az ausztriai tartományokban a 17.-18. században17

A horvát nemzetiségűek művelődési igényét nemcsak a helyi és magyarországi felsőfokú képzések szolgálták ki. Igen jelentős számú hallgatót vonzott a 17. és 18. században a Habsburg Birodalom fővárosa, Bécs és a stájerországi tartományi központ, Graz. E két városban megforduló hallgatók erősítették az udvar, illetve az ausztriai területek és Horvátország közötti kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatokat. A 17. században több mint 700 horvát hallgatója van a grazi egyetemnek. Ez a szám alig két évtizeden keresztül alacsonyabb, amikor a zágrábi jezsuita akadémián megkezdik a magasabb szintű filozófiai és teológiai képzést. De ugyanebben az évszázadban a bécsi egyetemen is több mint 500 horvát hallgató iratkozik be. Érdekesség, hogy a bécsi egyetemen jóval kevesebb horvát hallgatót találunk a 18. században, akkor alig 254-en tanultak itt, míg Grazban több mint 750-en. De megjelennek a horvát hallgatók e században az újonnan alakított bécsújhelyi akadémián és a hadmérnöki képzésben, összességében ezeken több mint 200 fő vesz részt, de a Theresianumban is találhatunk horvátokat. Azt hozzá kell tenni, hogy a horvát hallgatók közel 30%-ának nincs feltüntetve a származási helye, de a számok ettől függetlenül is jelentősek.

Éppen ezért a horvát történetírás külön foglalkozik Graz horvát értelmiség képzésében betöltött szerepével.18

I.3.2. A Varasdi Politikai-Kameralisztikai Iskola és a Zágrábi Királyi Akadémia19

A 18. században a horvát területeken is megjelenik a Habsburg Birodalom felvilágosult abszolutizmusának oktatáspolitikája. Az uralkodó, Mária Terézia szakoktatási intézményt, Politikai-Kameralisztikai Iskolát alapít Varasdon 1769-ben. Az intézmény elsősorban az 1767-ben létrehozott Horvát Királyi Tanács szakemberszükségletének biztosítását szolgálta.

A különálló Horvát Királyi Tanács működése idején Horvát-Szlavónia legfelsőbb helyi kormányszerve volt, melyet az akkori horvát területek legnagyobb településén, a közel 3500 lakosú Varasdon kezdte meg működését. A megfelelő hivatali apparátus megteremtését szolgáló iskolát német nyelvűre tervezték, de mivel nem találtak megfelelő számú diákot, végül latin nyelven kezdődött meg az oktatás. A két éves tanulmányi idő végén vizsgát tettek

17 KISSNÉ BOGNÁR KRISZTINA: Magyarországi diákok a bécsi tanintézetekben 1526-1789. Budapest, 2004., és VARGA JÚLIA: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom kisebb egyetemein és akadémiáin 1560-1789.

Budapest, 2004.

18 VARGA 1560-1789 37-39. p.; KISSNÉ 36. p.

19 SIDAK 49-78. p.

(21)

a diákok. Sok hallgató tanult tovább magyar intézményekben, 1770-ben egyiküket Egerbe, az ott működő jogi iskolába küldték. Legalább 10 további hallgató pedig biztosan magyar intézményekben fejezte be képzését. Az iskolát 1772-ben Zágrábba helyezik, majd 1776-ban a királyi tanács és a bán is követi, mert Varasd szinte megsemmisül egy abban az évben kitörő tűzvészben.20

1773-ban a jezsuita rend megszüntetése miatt a több mint 100 éve működő Zágrábi Jezsuita Akadémia irányításával Mária Terézia rendelete ideiglenesen az egyházmegye püspökét bízta meg. A jogi iskola csak 1776-ban válik az intézmény részévé, ebben az évben ugyanis az uralkodó a horvátországi oktatást a magyarországi részeként állami irányítás alá veszi és egységes rendszert alakít ki, melynek legfontosabb, egyben egyedüli helyi felsőoktatási intézménye a három karú Zágrábi Királyi Akadémia.21 Az intézmény tanárait pályázat útján egy külön bizottság választotta ki a királyi megbízott vezetésével, és azt a királynő hagyta jóvá. Az előkészítő jellegű bölcsészeti és a teológiai képzés mellett két éves jogi képzést biztosított az intézmény.

Az 1776-os szabályozást követő évben születik meg a Ratio Educationis, mely Horvátországra is érvényes, itt a magyarországi rendszerbe betagozódó, de különálló tankerületet állítanak fel. A királyi akadémiák rendszere egységes intézményhálózatot eredményezett. Érdekesség, hogy két korábban Zágrábban már több éve jogot oktató professzort is áthelyeznek Magyarországra. Adalbert Baric 1777-ben Győrbe kerül, majd a pesti egyetemre, melynek 1785/86-ban rektora lesz. Josip Petrivic 1777-ben a még budai egyetem jogi karán tanít, majd 1782-ben tér vissza Zágrábba, már az akadémia vezetőjének.22 1779-ben megszüntetik a külön horvát tanácsot, ezután az akadémia ügyeiben is a magyar helytartótanács lesz az illetékes, ezentúl a zágrábi professzori helyek pályázatait már nem helyben, hanem a budai majd a pesti egyetemen hirdetik ki. 1784-ben leválasztják a teológiai kart, melyet központi püspöki szemináriumként működtetnek majd a későbbiekben. Felmerül a hiányzó orvosi képzés igénye is. 1790-ben a horvát országgyűlés kéri, hogy Zágrábban orvosi iskolát szervezzenek, de erre nem kerül sor.

A királyi akadémián 2-2 éves bölcsészeti és jogi oktatás várja a hallgatókat. A tanárok többsége horvát, néha magyaros hangzású nevük ellenére is, de magyar, német, sőt szlovák származású professzorokat is találunk soraikban. Bár a rosszul fizetett tanári helyek nem különösebben vonzóak, egy-egy időszakban, a 19. század első felében néha több tanszék is

20 POKROVAC 100-103. p.

21 SIDAK 49-78. p.

22 POKROVAC 105. p.

(22)

üresen áll, mégis fontos szerepe volt az intézménynek egy új, modern nemzeti elveket valló generáció kinevelésében. Az akadémia tanárai adják ki az első horvát nyelvű jogi munkákat.23 1791 és 1830 között összesen 2191 hallgató tanult a bölcsészeti képzésben, az egész időszakban évente 150 körül mozgott számuk. 1785-ben 13 joghallgatója van az intézménynek, 1826 és 30 között már 35-48-an vannak egy-egy évben. A horvát kutatások szerint a királyi akadémia megalapításától 1850-ig összesen 2000 jogot hallgató fordulhatott meg a képzésen.24 Az intézménybe főként Zágráb és a másik 3 horvát megye mellett a katonai határőrvidékekről, a Muraközből, Szlavóniából és a fiumei kormányzóságból, valamint Magyarországról érkeztek hallgatók. 1828 és 1850 között összesen 158 magyarországi születésű diákról vannak adatok,25 ennél a szomszédos magyar intézményekben jóval több horvátországi diákot találunk, mind Pécsen, mind Szegeden. De Zágráb ennek ellenére, az akadémiának köszönhetően olyan művelődési központtá válik, mely szorosabbra fűzi a kapcsolatot a széttagolt horvát területek között.

Az oktatás nyelve a latin, de 1790-től egészen 1848-ig külön tanítanak magyar nyelvet is, melynek tanulását 1833-tól teszi kötelezővé a magyar helytartótanács. Ugyanekkor a horvát nyelv hivatalos bevezetésére is születnek kezdeményezések, de ez akkor nem valósulhatott meg. Ugyanis az akadémia magyar és horvát nemzetiségű hallgatói között, néhány magyarellenes röplap okán zavargások törtek ki.26

Az 1840-es és 43-as horvát országgyűlés is kérte a horvát tanszék alapítását és az orvosi képzés megkezdését. 1844-ben grazi mintára háromkarú egyetemet szeretnének létrehozni, de ehhez az uralkodó nem járult hozzá, viszont végre engedélyezte a szülészeti képzést, már ha ennek előteremtik az anyagi fedezetét. 1846-ban bizonyos kérdésekben sikerül előre lépni: a magyar helytartótanács engedélyt ad a horvát-szlavón tanszék megalapítására, a horvát doktoranduszok számára pedig engedélyezik, hogy továbbra is latinul vizsgázhassanak a pesti egyetemen. Sőt ettől az évtől újra Zágrábban is meghirdethetik a tanári állásokat. 1848-ban a horvátországi követelések között hangsúlyos helyet kap az önálló egyetem alapítása, de erre ebben az időszakban sem került sor.27

23 SIDAK 49-78. p. POKROVAC 107. p.

24 POKROVAC 113. p.

25 VARGA JÚLIA bevezetője In: MÉSZÁROS ANDOR - SZÖGI LÁSZLÓ - VARGA JÚLIA: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom kisebb egyetemein és akadémiáin 1789-1919. Bp., 2014. 1789-1919 11., 15. p.

26 SIDAK 49-78. p.

27 SIDAK 49-78. p.

(23)

I.4. Horvátország 1850-1918 között

A magyar forradalom és szabadságharc leverése után a bécsi kormányzat Horvátországban a báni tanáccsal elfogadtatta az oktrojált alkotmányt. Bécs a horvát koronatartományban (Horvátországot és Szlavóniát különválasztják Magyarországtól) is bevezette az abszolutista kormányzást, mely ugyan előrelépést jelentett a modernizációban és megőrzött számos polgári vívmányt, de horvát megítélése egészében negatív volt. Feloszlatták a horvát országgyűlést, majd megszüntették a báni tanácsot, egyszerű helytartósággá lefokozva azt. A hivatalokba fokozatosan bevezették a német nyelvet, a középiskolákba a német nyelvű oktatást. De a horvát bánnak, Jelačićnak sikerült elérnie, hogy a pápa 1852 végén a zágrábi püspökséget érsekség rangjára emelte, mely így függetlenedett a magyar egyházi szervezettől. Az uralkodó ígérete ellenére nem egyesítette Dalmáciát és a Katonai Határőrvidéket Horvátországgal. Ezért a horvátok többsége hajlott a magyarokkal való megegyezésre. 1860-ben ugyan uralkodói leirat intézkedett a horvát nyelv „országos nyelvvé” tételéről és a horvát udvari bizottság felállításáról, de az 1861 elején ülésező báni értekezlet síkra szállt Horvátország, Szlavónia, Dalmácia (a Háromegy Királyság – Trojednica) egysége mellett és kérte a báni tábla és a horvát helytartótanács helyreállítását.28 Az Októberi Diploma kiadása után fokozatosan helyreállt az alkotmányosság. Az 1861-ben összeülő horvát népképviseleti országgyűlésnek kellett Horvátország közjogi helyzetéről döntenie. A legfontosabb kérdés az volt, hogy Zágráb Ausztriával vagy Magyarországgal, s milyen feltételekkel létesítsen közjogi kapcsolatot.

A horvát országgyűlés végül a magyarokkal kötendő perszonálunió mellett foglalt állást, de ragaszkodott a horvát és a magyar országgyűlés egyenrangúságához, valamint a Muraközhöz és Fiuméhez. Bécs először kísérletet tett a horvátok megnyerésére, de az udvar egyre romló külpolitikai helyzete végül is előkészítette a magyar kiegyezést, ezért az évtized második felében már az udvar szólította fel a horvátokat a megegyezés megkötésére. A horvát kérdés megoldását Ferenc József átengedte a magyar félnek, csak annyi kikötéssel, hogy a horvát autonómia valamilyen formáját fenn kell tartani. Az 1868-as horvát-magyar kiegyezés szerint Magyarország és Horvátország társországként egy államközösséget alkotott a Monarchián belül. A horvátok (és a horvát országgyűlés) autonómiát kaptak a belügyek, az igazságügy, valamint a vallás- és közoktatásügy területén, de nem lettek önállóak a pénzügyek. Más

28 SOKCSEVITS

(24)

ügyek a közös magyar-horvát országgyűlés hatáskörébe tartoztak, ahol a horvát képviselők anyanyelvükön szólalhattak meg. A horvátok használhatták saját zászlajukat és címerüket, Horvátország területén a horvát volt a hivatalos nyelv. A magyar fél lemondott a három szlavón megyéről és megígérte, hogy támogatja a Határőrvidék és Dalmácia egyesítését Horvátországgal, de Fiume (Rijeka) kérdésében nem tudtak megegyezni. Fiume olasz lakói gazdasági érdekeiket szem előtt tartva inkább a fejlettebb Magyarországhoz kívántak csatlakozni. Az ügyben végleges döntés nem született. A város „ideiglenesen” (1918-ig) magyar kormányzás alá került.

A horvát-magyar kiegyezés meghatározta Horvátország sorsát az elkövetkező évtizedekben.

A horvátok a korabeli Európában egyedülállóan széles körű autonómiát kaptak, ennek ellenére a horvát nemzeti tudatot továbbra is meghatározta a nagyobb nemzeti függetlenségre való törekvés. Az oktatáspolitika legfőbb eredménye a zágrábi egyetem létrehozása (1874) volt. Ugyanakkor az oktatási reform, az iskolák szekularizálása, a szerb egyházi iskolák államosítása konfliktusok forrásává vált, a horvát-szerb ellentétek ekkor jelentek meg először nyílt formában. Egyre élesebbé váltak a magyar-horvát konfliktusok, a magyarosító törekvések, különösen a nyelvhasználati kérdésekben. Az 1907-es vasúti törvény például arról rendelkezett, hogy csak magyarul tudó alkalmazottak dolgozhatnak a vasútnál Horvátországban is. A magyar vezetés kihasználta a szerb-horvát ellentéteket is, egyre több szerbet hivatalhoz juttatva. A szerveződő tüntetések diák résztvevőt kicsapták a zágrábi egyetemről. Sokan közülük Prágában folytatták tanulmányaikat és idővel a szerb és horvát ellentétek is csökkentek. A délszláv egység eszméjének újjáéledése összefüggésben állt a szerbiai dinasztiaváltással is. De az 1910-es években hatalomra került szerb-horvát koalícióval Tisza István végül 1913-ban kiegyezett. Az föladta a pénzügyi önállóság követelését, cserében Tisza visszavonatta a vasúti törvény horvát vonatkozású részét. A Koalíció ettől kezdve engedelmes eszköze lett a magyar kormánynak (és Bécsnek), és az első világháború végéig kormányon maradt Horvátországban.29

I.4.1. A Zágrábi Egyetem megteremtése

1850 után Horvátországban, Magyarországhoz hasonlóan a Leo Thun nevével fémjelzett módon alakították át a felsőoktatást. A két éves bölcsészeti képzés beépült a gimnáziumi oktatásba. A jogi képzés önálló intézményként működött tövább, a Zágrábi Jogakadéma lett

29 SOKCSEVITS

(25)

az egyetlen felsőoktatási intézmény az egyetem 1874-es megalapításáig. A jogakadémia feletti felügyeletet közvetlenül a bécsi vallás és közoktatási minisztérium gyakorolta. A 4 professzor horvát és latin nyelven tartotta az előadásokat. Az intézmény az 5 hasonló magyarországi intézmény közül a 3. volt 1853-ban 33 hallgatójával (a legnagyobb a pozsonyi volt 72 hallgatóval). Amennyiben a három éves jogakadémiai képzés után két évet elvégzett a hallgató az egyetemen, megszerezhette a jogi doktori címet. 1855-61 között a németet tették az akadémia hivatalos nyelvévé.30 Utóbbi intézkedések jelentősen csökkentették a hallgatók számát, mert a hallgatók inkább az egyetemi képzést választották, a német nyelv bevezetése pedig sokak számára komoly nyelvi akadályt jelentett. Ebben az időszakban a beiratkozó magyarországi hallgatók száma is drasztikusan csökkent, összesen 11 fő volt.31 A magyarokat a 48-ban fegyveres konfliktusig kiéleződő horvát-magyar ellentétek, a délszláv származásúkat a német tannyelv tarthatta távol.

1851-ben a megalapítandó egyetemről tervezetet nyújtanak be Leo Thunnak. A legfőbb bécsi kifogás az volt, hogy a horvát nyelv még nem rendelkezik megfelelő szókinccsel, így azt javasolták, hogy az orvosi és természettudományokat még 10 évig német nyelven tanítsák, a teológiát latinul, és csak a többi tárgy legyen horvát, majd 10 év múlva vezessék csak be minden karon a horvát nyelvet.32 De a tervezet nem valósult meg, ezért 1861-ben újabb tervezet készül, a 4 fakultásos „Yugoslav“ egyetemről. A szláv szolidaritást hangsúlyozva azt tekintik a leendő intézmény missziójának, hogy az európai kultúrát a még a török birodalomban élő szlávsághoz is eljuttassa (Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Montenegro és Szláv Macedónia), összefogást teremtsen a horvát, szerb, szlovén és bolgár népek között, így teremtve meg a délszláv kulturális közösséget. Illetve nemzeti nyelvű felsőoktatást kínáljon a dalmáciaiaknak is (1866-tól a nagy népszerűségnek örvendő Padua és Padova már nem a birodalom része). Az uralkodó 1866-ban engedélyezi a Yugoslav Tudományos és Művészeti Akadémia megnyitását és azt, hogy a jogakadémiai hallgatók különbözeti nélkül vizsgázhassanak ausztriai egyetemeken.33 De pénz hiányában nem volt lehetőség a tervezett akadémia megnyitására, egyetem alapítására csak a horvát-magyar kiegyezés után kerülhetett sor. Az I. Ferenc Józsefről elnevezett zágrábi egyetem magába olvasztva a jogakadémiát, bölcsész, teológiai és jogi karral állt fel, 1874-ben, ünnepélyes megnyitásán a berlini egyetem

30 POKROVAC 115-117. p.

31 VARGA 1789-1919 21. p.

32 POKROVAC 118-119. p.

33 POKROVAC 127. p.

(26)

rektora is részt vett.34 Az orvosi kar megszervezésére viszont anyagi okok miatt csak 1917- ben, az első világháború alatt került sor.

Az egyetem legnépszerűbb kara a közép-európai és a magyar egyetemekhez hasonlóan a jogi. Az 1874/75-ös tanévben a 290 beiratkozóból 183 jogász, 1907/08-ban pedig az 1464- ből 877 fő.35 A horvát nyelvű intézmény hallgatóinak több mint 14%-a nem Horvátország lakója. Elsősorban, de nem kizárólag horvát vagy délszláv nemzetiségű hallgatók Magyarországról, a Magyarországhoz tartozó Fiuméból, az Ausztriához tartozó Dalmáciából, Isztriáról és Triesztből, a szlovénok lakta Krajnából, valamint Karinthiából és Stájerországból, illetve Bosznia Hercegovinából, Szerbiából és Bulgáriából származnak.

Az 1868 és 1919 között Magyarországról érkező 421 hallgató közel háromnegyede horvát és szerb nemzetiségű, aki így anyanyelvén tanulhatott elsősorban a jogi karon.36

Az Ausztriához tartozó területekről érkezők száma hullámzó tendenciát mutat, attól függően, hogy a zágrábi egyetemen szerzett jogi végzettséget éppen milyen módon fogadják el az osztrák fennhatóságú területeken. Beszámítják-e a tanulmányi időt, kell a külön vizsgázni.

Az igény a nemzeti nyelvű jogi végzettségre megvolt, mert sem Dalmáciában, sem Krajnában (a későbbi Szlovéniában) nem működik ebben az időszakban felsőoktatási intézmény. Dalmáciában 1807 és 11 között egy speciális líceum jött létre, melyben jogi, építészeti, mérnöki és sebészeti képzést folytattak. Ezután az intézmény megszűnt, a 19.

században csak teológiai szeminárium működött a városban. 1827-ben Zadar, Split és Dubrovnik városában privát jogi kurzusokat hirdetnek, melyek után a hallgatók a Monarchia egyetemein tehették le a vizsgákat. 1848-ban Zadarban magán jogi iskolát létesítenek Padova és Bécs képzését alapul véve. A cél az volt, hogy ne kelljen Itáliába, Padova és Pavia egyetemére menni tanulni, de ez nem lett túl népszerű, ezért 1852-ben megszűnt.37 A hallgatók inkább Grazot vagy Padovát választották. Dalmáciában 1860-tól a század végéig sikertelenül próbálkoznak akadémia vagy egyetem alapításával. Krajnában, a későbbi Szlovéniában Ljubjanában (Laibach) a jezsuiták alapítanak kollégiumot. De az első és hosszú ideig az utolsó felsőoktatási intézmény az 1810-13 között működő Écoles Centrales, melyet a francia uralom alatt hoznak létre. Ezután ezen a területen nem működik egyetem. Zágrábban az 1892/93-as tanévben 18, az 1898/99-es tanévben 43 osztrák fennhatóságú területekről érkező tanul, de az első világháború előtti években éppen a sikeres jogszabályi változásoknak köszönhetően megugrik az innen származó joghallgatók száma, az 1911/12-es tanévben 263

34 POKROVAC 123. p.

35 POKROVAC 141. p.

36 VARGA 1789-1919 25, 27, 30. p.

37 POKROVAC 95-98. p.

(27)

fővel ők adják a jogi karon tanulók felét, az egész egyetemen tanulók több mint egyharmadát.38

A Balkán északi részén, horvát, szlovén, szerb és bolgár területeken is a zágrábi az első délszláv nyelvű egyetem. Belgrádban 1808-ban alapítanak felsőbb biskolát, ez 1813-ig működik, majd 1838-1863 között hozzák létre a belgrádi lyceumot, itt bölcsészeti és jogi képzés folyik. 1863-tól főiskolai jellegű bölcsészeti, mérnöki és jogi képzést indítanak, melyet ortodox teológiával és orvosi iskolával kibővítve 1905-től válik hivatalosan egyetemmé az intézmény. Szófiában 10 évvel a török uralom felszabadulása után, a modern állam szakemberigényének biztosítására 1888-ban alapítanak 3 fakultásos egyetemet (történelem és filozófiai; természettudományos, illetve jogi karral, a 4. orvosi kar csak 1917- ben alakult meg, majd 1921-ben mezőgazdasági, 23-ban pedig állatorvosi és teológiai karral egészül ki a képzés.)39

De a kicsi, regionális zágrábi egyetem csak kis mértében vett részt a balkáni értelmiség kinevelésében, az ebben az időszakban megélénkülő, állami ösztöndíjakkal is megtámogatott szerb és bolgár peregrináció inkább a nagyobb, modernebb egyetemi központok felé irányult, ahol jobb feltételek mellett lehetett olyan modern képzésekben részt venni, mely itt hiányzott.

A zágrábi egyetemen a korszakban nem volt orvosi képzés, csak gyógyszerészeti tanfolyam, és tudományegyetem jellegéből adódóan műszaki tudományokat sem lehetett itt tanulni.

Pedig mindkettőre lett volna igény, ezt mutatja az 1892/93-ban itt tanuló 7 (ebből 5 fő a gyógyszerészi tanfolyamon), 1898/99-ben 27-en (20 gyógyszerész) Monarchián kívüli hallgató képzésválasztása. 1911/12-ben már magasabb az egyetemet választók száma, 63 fővel ők adják az itt tanulók 10%-át.40

Horvátország és Magyarország hosszas együttélésének idején sokáig párhuzamos utakon haladt a felsőoktatás terén. Zágrábban szinte a nagyszombatival egyidőben kezdte meg működését a jezsuita egyetem, majd a magyar felsőoktatási intézményrendszer részeként hozták létre a királyi akadémiát is. Mindkét intézmény latin tannyelvű volt, de erősen helyi jellegű, csak kisebb számban bizonyult vonzónak a közeli Dráván inneni magyar területek hallgatósága számára. A horvát-magyar kiegyezés után Horvátország önállóan rendelkezhetett tanügyi kérdésekben, így születhetett meg a horvát nemzeti törekvések eredményeként a horvát tannyelvű zágrábi egyetem, melynek alapításakor a délszláv, illetve a több állam

38 Magyar Statisztikai Évkönyv

39 Umwelt und Grundtendenzen der Studentenmigrationen in Mittel- und Südosteuropa vom 18. bis zum 20.

Jahrhundert. Szerk.: RICHARD GEORG PLASCHKA. Wien, 1987.

40 Magyar Statisztikai Évkönyv

(28)

uralma alatt álló horvát területek kulturális egyesítésének szerepét is szánták. Ezt a kívántnál csak kisebb részben tudta betölteni, bár jelentő számú magyarországi horvát és szerb látogatta de az osztrák fennhatóság alatt álló dalmát, szlovén hallgatók inkább az egy államterületen belüli közeli grazi, illetve a szláv nyelvű prágai egyetemek jogi képzéseit választották. A szerb és bolgár hallgatók többsége pedig inkább a nagy egyetemi centrumokat, illetve az itt nem tanulható orvosi, műszaki képzéseket látogatta.

(29)

II. A magyar felsőoktatás és nemzetközi kapcsolatai a középkorban

II.1. Középkori magyar egyetemalapítási kísérletek

Európában, a nyugati, latin kereszténység területén a 11-13. században alakultak ki a kontinens déli és nyugati peremén azok a nagy vonzáskörzettel bíró, felsőfokú tanulmányokat kínáló egyetemek, melyekben szinte a kezdetektől magyar diákok is tanultak. A kezdetekben az universitas a tanárok és diákok összességét jelölte, néhány elismert tudóst és tanítványait.

Később az egyetemek már uralkodói kezdeményezésre pápai vagy császári jóváhagyással alakultak meg.

A „studium generalé”-k, mely elnevezést gyakran használtak az universitas mellett, nyilvánosak voltak, szemben a szerzetesrendek zárt belső képzéseivel. A bölcsészet, azaz a fakultas artium előkészítő szerepet töltött be, és az erre épült a teológiai, jogi, orvosi képzés.

Az egyetemeket minden esetben megillette a különböző fokozatok (baccalaureatus, magister, doctor) adásának joga. A magiszteri fokozattal rendelkező már taníthatott egyetemen. A négy klasszikus fakultás általában nem azonos időben kezdte meg működését, sőt bizonyos esetekben nem is teljes egyetem működésére kaptak felhatalmazást (az 1300-as évek közepén pl. több új egyetem sem kapta meg a teológiai képzés lehetőségét, köztük a pécsi egyetem sem). Az egyetemek azonos jogai, tanulmányi rendszere teljes átjárást biztosított az egyes intézmények között. Az elvégzett tanulmányokat, a megszerzett fokozatokat mindenhol elismerték.

A Közép-Európai peregrinusok folyamatosan jelen voltak Európa egyetemein, de régiónkban a 14. században értek meg a feltételek egyetemek létrehozására (Prága - 1348; Krakkó - 1364;

Bécs - 1365). Ebbe a sorba szervesen illeszkedik az 1367-ben megalapított Pécsi egyetem (studium generale). Ez az első magyarországi felsőoktatási intézmény.

II.1.1. A pécsi egyetem

„A 14. század második felében virágkorát élő, az Európai politikai színtéren aktív tevékenységet folytató magyar királyságnak a korábbinál jóval nagyobb számban volt

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A második felvételen mindkét adatközlői csoportban átlagosan 2 egymást követő magánhangzó glottalizált (az ábrákon jól látszik, hogy mind a diszfóniások, mind a

Az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán növendéke volt zeneszerzés szakon, de még olyan kiválóságok tanították, mint

2018-ban szerzett doktori fokozatot a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, kutatási területe Robert Volkmann magyar zongoraművei. Aktív zongoraművész, aki a

Devich János gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életéről, művészetéről

A z 1869-ben (Magyar Királyi Földtani Intézetként) alapított MÁFI {melynek nevét harmadik igazgatója, id. évi javaslatára is emlékezve ismerhetjük Magyar Állami

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

forrás: Magyar Királyi Államvasutak - Budapest Főváros Levéltára, XV-17-d329-Magyar Királyi Államvasutak: Budapest Főműhelyi lakótelep.. forrás: Magyar Királyi

source: Magyar Királyi Államvasutak - Budapest Főváros Levéltára, XV-17-d329-Magyar Királyi Államvasutak: Budapest Főműhelyi lakótelep.. source: Magyar Királyi Államvasutak