Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) 117(2013)
SZEMLE
A Tíz bizonyság szövegkiadásához kap- csolódó jegyzetkötet esetében egyáltalán nem közhely, ha azt mondjuk: igen régóta várt kiadványt vehetünk kézbe, hiszen a két könyv megjelenése között több mint egy évtized telt el. Igen hosszú idő ez, és akár még szemrehányással is illethetnénk az összeállítókat a „késlekedés” miatt, azonban a jegyzetkötetet áttanulmányoz- va megállapíthatjuk, hogy nem valamifé- le „kényelmes munkatempó” okozta ezt a hosszas várakozást, hanem az elvégzendő feladat nagysága, bonyolultsága, amely különös precizitást, figyelmes, minden részletre kiterjedő munkát követelt. Már a szöveget közlő kötet előszavában utaltak rá a szerzők, hogy a Tíz bizonyság 1605- ben Grazban megjelent első kiadását te- kintik alapszövegnek, annak is az MTA könyvtárában őrzött példányát, amely Pázmány saját kezű bejegyzéseit tartal- mazza nagy számban és terjedelemben (ezt nevezik „munkapéldánynak”), s a nyomtatott szövegen túl ezek vizsgálatára is figyelmet kellett fordítani a jegyzetkö- tet összeállításakor.
A feladat nagyságát jelzi a jegyzetek mennyisége is; a Bevezetésben olvashat- juk, hogy több mint 2000 jegyzetet kellett feldolgozniuk a szerzőknek, továbbá a Pázmány által hivatkozott művek száma sem csekély: összesen 444, s ez a szám nem tartalmazza még a hivatkozott bib- liai könyveket. Hatalmas anyagot görget magával tehát a Tíz bizonyság az argu-
mentáció hatásosabbá, meggyőzőbbé té- tele érdekében.
A jegyzetkötet hat fő részre tagolódik.
A Bevezetés a jegyzetkötethez című rész Általános tudnivalók alfejezete hasznos el- igazítást nyújt az olvasónak a kötet felépí- téséről, a különböző alfejezetek, mutatók tartalmáról, a bennük található adatok tí- pusairól. Érdemes a kötet tanulmányozá- sa előtt figyelmesen elolvasni ezt az igen tömör és jól tájékoztató szöveget, mivel az itt olvasható információk nagy mérték- ben megkönnyítik az első látásra bonyo- lult, sokféle és nagy mennyiségű adatot tartalmazó könyv használatát. Ugyanezt, illetve a későbbi kutatást segítik elő az átírás elveiről, a jegyzetek és a mutatók elkészítésének módszereiről (amelyek egy kritikai kiadás esetében kiemelkedően fontosak) írott bekezdések.
Már az értelmezés, a további kutatások várható eredményeinek megelőlegezése irányába mutat az a táblázat, amelyben a szerzők Pázmánynak a Tíz bizonyság munkapéldányában található néhány kéz- iratos bejegyzését követik nyomon a Kala- uz 1613-as, 1623-as és 1637-es kiadásaiban.
Úgy vélem, fontos jelzés ez arra vonatko- zóan, hogy a Pázmány-filológia mennyit gazdagodhat a kritikai kiadás újabb és újabb köteteinek napvilágra kerülésével.
A Bevezetést a kiadás ismert példánya- inak felsorolása zárja. Minden egyes pél- dányról alapos leírás található itt, amely többek között az egyes kötetek őrzési he-
Pázmány Péter: Tíz bizonyság (1605)
Jegyzetek a szövegkiadáshoz. (Pázmány Péter Művei – Kritikai kiadás, 5.)
Szerkesztette Ajkay Alinka, közreműködők Báthory Orsolya, Varsányi Orsolya, soro- zatszerkesztő Hargittay Emil, Budapest, Universitas–EditioPrinceps, 2012, 532 l. + CD- melléklet.
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
lyét, kötéstípusát, a possessor- és egyéb bejegyzéseket stb. tartalmazza.
A második rész első alfejezetében a Tíz bizonyság szövegéhez kapcsolódó tár- gyi jegyzetek találhatók a szövegkiadás lap- és sorszámára történő utalással.
Különböző típusú jegyzetek sorjáznak mintegy 150 lapon keresztül. Találhatunk bőséggel szómagyarázatokat, fogal mi ma - gyarázatokat. A szerzőknek bizonyára sok fejtörést okozott, hogy milyen krité riumok alapján válasszák ki az ide kerülő szava- kat, kifejezéseket, hiszen nyilvánvalóan más mélységű magyarázatot igényel egy szakember, mint aki még csak ismerkedik a régi szövegekkel. Ennek illusztrálására két példa a kötet 70. lapjáról: „igij – így;
eoreogbedic – nagyobbodik, növekszik”.
Lehet amellett érvelni, hogy az ilyen és ezekhez hasonló magyarázatok talán elhagyhatók lettek volna, azonban úgy vélem, a kiadás megcélzott olvasóközön- sége nem csupán a szűk szakma, ezért a szerzők eljárását indokoltnak tartom.
Ugyancsak itt kapott helyet az „eretne- kek, eretnekségek” – személyek és irány- zatok – magyarázata. Mivel több tucat- nyi irányzatról van szó, igen tanulságos ezek eredetének, tanításuk lényegének stb. megismerése. Ebben az alfejezetben olvashatjuk a főszövegben előforduló sze- mélyek életrajzát is.
A főszövegben előforduló latin nyel- vű részek, kifejezések fordítását is ez az alfejezet tartalmazza, ami fontos eleme a jegyzeteknek, hiszen a latinul nem tudó olvasó e tájékoztatás nélkül a szöveg tel- jességéhez nem férne hozzá. A fordítások zömmel korrektek, pontosan visszaad- ják a latin szöveg értelmét. Ezért zavaró az időnként előforduló pontatlanság; pl.
a 126. lapon ez szerepel: „concupiscentia – megkívánás, törekedés”, holott ebben
a szövegkörnyezetben egyértelműen a
’bűnös vágy’ lenne a helyes értelmezés.
Hiányoltam még a címlapon szereplő la- tin nyelvű szövegek, valamint a Hethesi Pethe Mártonhoz szóló ajánlás fordítását.
Nem járt volna jelentős többletmunkával, a kötet terjedelmét sem növelte volna na- gyon, azonban a latinul nem tudó olva- só többletinformációhoz juthatott volna.
Mindez azonban cseppet sem von le a te- kintélyes jegyzetanyag értékéből, hiszen csupán apróságokról van szó, amelyek az ilyen nagyságrendű munka során óhatat- lanul előfordulnak.
Két külön alfejezetben kaptak helyet azok a mutatók, amelyek a Pázmány által használt műveket sorolják fel: az egyik- ben főszöveg szerint, a másikban szer- zők szerint rendezve találhatók. Nagyon hasznos ez a kétféle mutató, hiszen – mint a Bevezetésben olvasható – Pázmány közel félezer művet említ és idéz a szövegben, így komoly segítséget nyújtanak többek között az idézetek azonosításához, visz- szakereséséhez, a források feltárásához, a meggyőzés módszereinek megismeré- séhez, az argumentáció sajátosságainak megismeréséhez.
A harmadik, igen terjedelmes – csak- nem 150 lapnyi – rész első alfejezetében adták közre Pázmány kéziratos bejegyzé- seinek szövegét. Alapos paleográfiai fel- készültséget igényelt ez a munka, ugyanis – amint a Bevezetésben olvasható, vala- mint a fényképmellékleteken (6. rész) és a CD-mellékleten látható – azon túl, hogy igen nagy mennyiségű kéziratos bejegy- zést kellett feldolgozni, az íráskép sem egységes. Amint a szerzők kimutatták, Pázmány különböző életszakaszaiban írta a bejegyzéseit a kötetbe, s a feltehetőleg idősebb korában írott szövegrészek jóval nehezebben olvashatók. E rész második
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
alfejezete a kéziratos bejegyzések műmu- tatóját tartalmazza.
Külön egységbe került (4. rész) a Tíz bi- zonysághoz Pázmány által Appendixként csatolt, A Mahomet vallása hamisságárúl című, Mohamed életét és tanítását be- mutató és támadó mű jegyzetanyaga.
Az első alfejezet, amely szerényen A mű létrejöttének körülményei címet viseli, lé- nyegében egy összefoglaló tanulmány, amely a szakirodalom (és a szerkesztő) eddigi kutatási eredményeit ismerteti.
A tanulmány jó kiindulópontot jelent- het a további munkához, hiszen minden lényeges kérdésről, kutatási eredményről említést tesz, ezáltal felhívja a figyelmet arra, hogy a kor antiturcica irodalmával kapcsolatban számos kérdés vár még vá- laszra. Egyértelműen jelzi továbbá, hogy a protestáns- és az iszlámellenes irodalom szoros összefüggésben áll, s nem csupán Pázmány életművében.
A tanulmányt követik a jegyzetek, amelyek az Appendix esetében is ugyan- azon rendszer szerint tagolódnak, ame- lyet már a Tíz bizonyság kapcsán ismertet- tünk, azaz külön alfejezetben találhatók a Tárgyi jegyzetek, majd a Pázmány által használt művek mutatói következnek (egyik a főszöveg szerint, a másik szerzők szerint).
Az ötödik rész tartalmazza a különféle mutatókat. Mindegyik könnyen használ- ható, jól áttekinthető. Az első Pázmány rövidítéseit közli és oldja fel, valamint a szövegben (és a kézírásos bejegyzésekben) található gyakori latin kifejezéseket és elöljárószavakat s ezek magyar megfelelő- it sorolja fel. Igen hasznos ez a lista, mivel egyfelől nem „terheli meg” a tárgyi jegy-
zeteket, másfelől könnyen visszakereshe- tők a rövidítések és egyéb kifejezések.
A második mutató felsorolja a beveze- tőkben és a jegyzetekben hivatkozott mű- veket és szakirodalmat, ami lényegében egy teljesnek tekinthető bibliográfia a Tíz bizonysághoz.
Igen fontos és informatív a harmadik mutató, amely a bibliai könyveket tartal- mazza az Ószövetség és az Újszövetség sorrendjében. Ennek segítségével köny- nyen áttekinthető, hogy mely locusokra hivatkozik Pázmány. Hasznosnak tartom, hogy a mutatóban a szerzők jelzik azt is, hogy melyek azok a könyvek, amelyekre Pázmány nem hivatkozik, hiszen – amint azt a Bevezetőben is olvashatjuk – ennek szintén van információértéke.
A mutatók sorát a személynévmuta- tó zárja, amelyben megtalálható mind a szövegkiadásban, mind pedig a jegyzet- kötetben előforduló összes személynév minden változatban (természetesen uta- lóz va). A 19–21. századi kutatók nevét kiskapitális betűtípussal adják meg, így ezek jól elkülönülnek a Pázmány által említett nevektől.
Külön említést érdemel a kötethez tar- tozó CD-melléklet, amely a Tíz bizonyság 2001-es kiadását és az MTA Kézirattárá- ban található „munkapéldány” fakszimi- léjét tartalmazza. Ez egyfelől pótolhatja a 2001-ben megjelent szövegkiadást, másfe- lől pedig a fakszimile közlésével segíti a további kutatásokat.
Reméljük, hogy a következő években a Pázmány Péter Művei sorozat újabb és újabb kötetekkel gazdagodik, s talán a nem túl távoli jövőben teljessé válhat a Pázmány kritikai kiadás.
Lázár István Dávid
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
Török Lajos debütáló kötete sokáig vára- tott magára: a Textus viator a szerző eddigi irodalomtörténészi munkásságának a ke- resztmetszetét adja, 2001 és 2011 között írt tanulmányait foglalja magában. A kötet- ben az elemzett művek irodalomtörténeti kronológiája szervezi a válogatást, amely egy Csokonai-vers életműbeli pozicio- nálásától ível egészen egy Krúdy-regény (Őszi utazások a vörös postakocsin) interp- retációjáig. Persze a kezdő- és a végpont inkább a szerző irodalomtörténeti elka- landozásának egy-egy állomása: Török Lajos érdeklődése elsősorban a 19. századi magyar prózairodalomra, illetve az azt övező történeti diskurzusokra irányul.
A kötetnek mindenesetre nincs monog- rafikus íve, ám annál jobban színre viszi a szerző irodalomtörténészi habitusát, szemléletét, olvasási-értelmezési modell- jeit. A recenziómban elsősorban ezek fel- térképezésére vállalkozom.
Első nekifutásra nincs könnyű dol- gom, hiszen gyökeresen eltérő megkö- zelítésmódok kavalkádjával szembesít a kötet: a szorosabb szöveginterpretációk (Magyarország 1514-ben; Erdély aranykora;
A Noszty fiú esete Tóth Marival stb.) mellett kiemelkedő szerepet kap a recepciótörté- neti megközelítésmód (Csokonai-tanul- mány; A jövő század regénye), a történelmi regény kapcsán pedig a műfaji alakzatok- ra fókuszáló olvasás. Ugyanakkor több ta- nulmány komolyan hozzászól a 19. század sajtó-, nyilvánosság- és kultúrtörténeti folyamataihoz is. Két markáns tenden- cia mindenesetre kirajzolódik az eltérő megközelítésmódokban: a legszembetű-
nőbb talán az időfelfogásokra, a jelen–
múlt–jövő állandó oszcillálására irányuló értelmezői tekintet, amely az irodalmi diskurzusformák legkülönfélébb alakza- taiban próbálja megragadni a történelmi időben végbemenő változások dinamiká- ját és a folyamatot megragadni óhajtó ér- telmező alakzatokat. A 19. század ideális vizsgálódási terepnek bizonyul, hiszen nincs az emberiség történelmének még egy olyan évszázada, amely ennyire gyö- keresen átformálta volna az európai tár- sadalmak-gazdaságok szerkezetét, a köz- gondolkodás évszázadokon át bevésődött alapmintázatait, s így dinamikusan új irányokat vettek a – folyamatot kibonta- kozásában leírni és megragadni óhajtó – irodalmi közlés- és értésmódok is. Török Lajos hermeneutikai attitűdje erre a folya- matra hangolódik rá, s ez a kérdésfelvetés valamilyen formában szinte mindegyik tanulmányában előbukkan.
A téma a kötet két kiemelkedő színvo- nalú írásában kerül alaposabb kibontásra:
A jövő alakzatai (Az időtapasztalat nyelvé- nek néhány sajátossága az 1830–40-es évek magyar politikai diskurzusában), illetve a
„Kelet népe és Pesti Hírlap” (Politika, könyv és sajtó 1841-ben) egyaránt feszes gondolat- vezetésű, komoly háttéranyagot feldolgo- zó és interpretáló sajtó- és nyilvánosság- történeti tanulmány. A jövő alakzatai – a kosellecki teoretikus modellre építkezve – elsősorban a haladás és az óra motívu- mainak jelentésalakzatait járja körül Szé- chenyi, Kossuth, Eötvös és Kemény poli- tikai megnyilatkozásaiban: azt vizsgálja, milyen eszmei-retorikai mezőben zajlott
Török Lajos: Textus viator
Irodalomtörténeti tanulmányok
Budapest, Napkút Kiadó, 2012 (Kútfő Bibliotéka, 11), 208 l.
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
a gyökeres változás megtapasztalása és reflexiója a szerzők politikai nyelvhasz- nálatában. Ám az időtudatra és az eszme- történeti kontextusokra ügyelés rávilágít arra is, hogy a reflektáló gondolkodás és a politikai cselekvés nem válaszható el egymástól: „a politikai gyakorlat terén végbemenő változások szorosan össze- függtek az időtudatban és annak nyelvi artikulálódásában bekövetkező változá- sokkal” (27). Lényegében ezt a gondolatot fűzi tovább a következő tanulmány, amely a szimbolikus dátummá emelt 1841 szelle- mi történéseit, s a Kelet népe vitát egyfajta
„mediális forradalomként” írja le, amely hatásában radikálisabb volt, mint a „való- di” forradalom (53). Itt már valóban a poli- tikai cselekvés szellemi dimenziója kerül a fókuszpontba, a két emblematikus törté- nelmi személyiség, Kossuth és Széchenyi eltérő stratégiáinak szembeállításában.
De a tanulmány „főszereplője” inkább az az 1841-ben bekövetkező fordulat, ami- kor is a magyar társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása lezajlik: a Pesti Hírlap sajtóorgánuma a politikai cselekvés új dimenzióját és új ágensét is létrehozta az egyre szélesedő olvasóközönség gondol- kodásának aktivizálásával. A tanulmány a Kelet népe és a Pesti Hírlap mediális különbségeiben ragadja meg a könyv és a publicisztika eltérő kommunikációs stratégiáit: a múlttal számot vető, a jövő- be tekintő és az írót előtérbe állító könyv médiumát háttérbe szorította a jelenre fó- kuszáló, közösségi ágenst is „megszólalta- tó” napilap kommunikációs médiuma.
Recenzióm felvezetésében két tenden- ciát ígértem Török Lajos irodalomtörté- nészi habitusának a leírásában: a másik jellemző vonás – véleményem szerint – a szorosabb szöveginterpretációtól való tar- tózkodás. Az értelmezői tekintet akkor is
tágabb összefüggésekre fókuszál, ha tár- gyául egy konkrét irodalmi szöveget (ver- set, novellát, regényt) választ. A kötet két meghatározó tanulmánya már eleve a po- litikai és az irodalmi diskurzusok határ- vidékén kalandozik, de Török például egy Mikszáth-novellaelemzést is egy kultúr- történeti jelenség leírására „áldoz be”: Az öreg szedő apropóján a 19. századi nyom- dászi feladat szerkesztői hatásköreit elem- zi. Feltűnően érdekli a szerzőt az irodalmi szövegek és jelentésképző irányultságuk
„továbbíródása”: A gólyakalifa elemzése – a recepció pszichológiai értelmező appa- rátusának kritikája után – Jósika Miklós 1865-ben írt regényéhez, a Két élethez jut el, és a két írás párbeszédében találja meg az értelmezői érdekeltséget. A Krúdy-in- terpretáció a regény két szövegváltozatát veszi górcső alá, akárcsak a kötet nyitó tanulmánya, amely két Csokonai-vers (A vidám természetű poéta és Az én poé- zisom természete) alakulástörténetét vizs- gálja, miközben termékeny párbeszédbe lép a Csokonai-filológia pályakép-értel- mezéseivel. Az irodalmi szövegek időben lezárulatlanul változó, formálódó entitá- sok Török szemléletében, s továbbíródá- suk, „utazásuk” a recepció diskurzusában is állandósul. A Csokonai-recepció mel- lett így lesz kiterjedt vizsgálódás tárgya A jövő század regényének befogadás-törté- nete. Kifejezetten találó ez a megközelítés, hiszen a regény recepciójának alakulása legalább olyan izgalmas kérdéseket vet fel, mint maga a Jókai-opusz, amely lé- nyegében újraíródik a változó történelmi korok értelmező kontextusainak radiká- lis gazdagodásával: ami a költői fantázia túltengésének tűnt a kortárs recepcióban, az később az elkövetkező korok zsarnoki diktatúráinak váteszi előrejelzésévé vált.
Azonban e kiváló írás olvasásakor is foly-
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
ton felvetődött bennem a kérdés: vajon nem funkciótlan-e a recepciótörténet át- tekintése, ha nem társul hozzá szorosabb szövegolvasat?
Ha itt nem is, más tanulmányok esetén úgy éreztem, hogy a szöveginterpretációk ott is halasztódnak, ahol joggal várnánk a kibontakozását. A legkirívóbb példa a Noszty-elemzés (A vég nélküli kezdet, avagy a „lefejezett” szöveg). Török itt első- sorban a szöveg paratextusaiból (a szerzői Utóhangból és a fejezetcímekből) próbál értelmezői szempontrendszert kreálni, de hogy mi is valójában az interpretáció tétje, az számomra nem vált világossá.
A tanulmány meglepően hirtelen véget ér, lényegében azelőtt, mielőtt elkezdő- dött volna, így a záróformulává avanzsá- ló utolsó bekezdés meglehetősen öncélú és kifejtetlen konklúzióként hat: „Ahhoz nem fér kétség, hogy a legutóbbi idézet lehetőséget ad arra, hogy az írás aktusa áthelyeződjék a befogadói oldalra, s ez az- zal a következménnyel jár, hogy az ere- detileg elbeszélői identitás az olvasó által vissza- vagy továbbírt szöveg olvasójává válik.” (147.) A tanulmány „lefejezése” más írásokban is problémát okoz: kurtán-fur- csán végződik az Emlékezet és történelem (76), akárcsak a Babits-regény elemzése:
„Mindebből pedig az a következtetés is levonható, hogy a Két élet és A gólyakali- fa »párbeszéde« semmi esetre sem képes romantika és modernség dialógusának modellálására” (184). A párhuzamos olva- sást visszavonó értelmezői gesztus inkább berekeszti, mintsem nyugvópontra helye- zi az interpretációt, és némi zavart okoz a regények megítélésében.
Az interpretációs potenciál kiakná- zatlanul hagyása jóval koncepciózusab- ban megírt tanulmány esetében is visz- szaüt. A Tantalus árnyékában hiánypótló
írás: Gozsdu Elek kis kiterjedésű életmű- vének megszólaltatását – Dobos István monográfiáján (Alaktan és értelmezéstör- ténet) kívül – nagyobb ívű munka még nem vállalta fel, ráadásul a Tantalus kötet novellaciklusként olvasása kiváló lehe- tőséget teremt a meglehetősen homogén Gozsdu-novellisztika koncepciózus értel- mezésére. Éppen ezért furcsa számomra, hogy az érzékeny prózaelméleti és interp- retációs felvetéseket megfogalmazó tanul- mány – az argumentáció több pontján is – mintha önmaga ellen beszélne. Az indo- koltnál nagyobb szkepszist, egyfajta bo- rongósan ironikus hozzáállást, „kételkedő attitűdöt” (154) érzékeltem a novellaciklus fogalmának a tisztázásában. A szerző egy gran diózus mondata például azt sugallja, mintha nem is lenne különösebb létjogo- sultsága az ilyen irányú megközelítések- nek: „Így a megelégedettség, amely akkor kerítheti hatalmába a téma iránt fogékony elmét, amikor a novellaciklust olyan kép- ződményként értelmezi, amely a novellát egy szerkezetileg, műfajilag, poétikailag újra- és/vagy átkomponáló kontextus részeként mutatja fel, csak pillanatnyi- nak, esetlegesnek bizonyulhat, ugyanis a novella és a ciklus fogalmak [együttes]
használatának, alkalmazásainak időben és térben mutatkozó változékonysága, az e terminusokkal megnevezett jelenség önállóságának létezhetőségébe vetett hit nyílt vagy burkolt megkérdőjelezése alig- ha engedi, hogy rögzíthetővé váljanak olyan interpretációs kritériumok, amelyek segítségével tartósan és a bizonyosság akár csak halvány ígéretével is képesek lennénk szövegek halmazát a komponált- ság eme változatának eseteként felismer- ni.” (150; kiemelés az eredetiben.)
Tényleg minden kötet „valahol félúton áll a novellagyűjtemény és a novellaciklus
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
között” (152), ám ennek a „köztességnek”
a befogadói lekövetése talán nem ennyi- re komplikált hermeneutikai feladat. Első körben (olvasás)antropológiai alapadott- ság, hogy amennyiben egyben olvassuk a közös címmel ellátott, egy kötésbe zárt szövegeket, összefüggéseket keresünk kö- zöttük (ahogyan ezt az evidenciát Hajdu Pétertől idézi is a szerző: 151). Ráadásul az észlelő megértést követő értelmező fá- zisban is olvasásalakzat marad a novella- ciklus: dönthetünk úgy, hogy a vélt vagy valós tematikus és nyelvi motívumok, a teremtett világok átjátszásai egy auten- tikus olvasat kiindulópontjai lesznek, vagy éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem csábítanak ilyesmire. Én mindenesetre inkább azon a véleményen vagyok (akár
„dilettantizmusba hajló nyugalommal”), hogy az ilyen olvasás jóval kevesebb bi- zonytalanságot takar, s jóval kevésbé igé- nyel „mentális, lélektani, morális” meg- alapozást, mint amennyire Török Lajos sugallja. Aki azért – ezt hangsúlyoznom kell – nagyon markáns állásfoglalást kép- visel, s a „köztesség” és „határhelyzetben olvasás” metaforáival ragadja meg a no- vellafüzérek befogadásának kulcsmecha- nizmusát (154, 159).
Ám a sok dilemma elveszi az élét a Gozs du-korpusz olvasatának, a felesle- ges önreflexív műveletek pedig végül oda vezetnek, hogy Török éppen azt a gondolatmenetet nem bontja ki, amely Tantalus-értelmezésének a fókuszpontjá- ban áll. Egyet értek a szerzővel: a Gozsdu- novellákban „egy morális, filozófiai, lé- lektani összetevőkből álló antropológiai modell” körvonalazódik, ám ennek a mibenlétéről már inkább csak néhány részleges konklúzió beszél (pl. „az Ultima ratióban minden azt megelőző elbeszé- lésbéli figura antropológiai modelljének
végső próbájával találkozhatunk”, 173), az olvasat valós antropológiai kibomlása elmarad. Ennek okát – újfent – az egyes novellákra irányuló, szorosabb szöveg- értelmezés elmaradásában látom. Török például „a mizantrópiának az elbeszélői karakterizációs terébe való bevonódásá- ról, […] a mizantrópiában közössé váló ant- ropológiai horizontról” (165–166) beszél az Egy falusi mizantróp kapcsán, mondván, a tanú-elbeszélő egyfelől nem cáfolja a sze- replő Pakaszky Pál állítását („a szeméből is látom, hogy ön is embergyűlölő”), más- felől tájleírásai a főhős emberszemléletét sugallják. Valójában épp az ellenkezőjéről van szó: a novella árnyalt metaforikus uta- lásrendje (a varjú-motívum), a rövid pár- beszédek, a szereplő-narrátor életelbeszé- lésének á ram lása úgy leplezi le Pakaszky önfelmentő narratívájának, mizantróp szemléletének ellentmondásait, úgy mu- tatja fel a figura pszichés zavarait, hogy a ráismerés műveletét az olvasóra bízza.
Minden válogatást közrebocsátó iroda- lomtörténész szembesül azzal a dilemmá- val, hogy aktualizálja-e az eredeti tanul- mányok koncepcióját, stiláris jellemzőit, vagy pedig megtartsa-e azokat az eredeti szövegközlés állapotában. Mindkét verzió mellett és ellen szólnak érvek: nyilván nehéz újra felvenni egy régen letett értel- mezés fonalát, újra betájolni az átformá- lódó recepciós környezetet, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a tanulmányok új kontextusba kerülnek, új időindexet vesznek fel, s így jelentősen megváltozik a beszédhelyzetük. Török tanulmányai is egy rejtett irodalomtörténeti narratívába álltak össze a „kötetkompozíció” kronoló- giai logikájának köszönhetően, s ez foko- zottan érvényes a 19. századi történelmi regény műfaji alakzatát tárgyaló három tanulmányra. S ha a Textus viator gerin-
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
cét adó írásokra fókuszálok, nem tartom szerencsés megoldásnak az eredeti köz- lések megtartását, az átdolgozás és/vagy továbbírás elmaradását.
Török Lajosnak markáns elképzelése van a 19. századi történelmi regény mű- faji alakváltozatairól. A koncepció kiin- dulópontja a Pierre Nora-féle „emlékezet vs történelem” oppozíció: a (kollektív) emlékezet állandó jelenvalóságban tartja a hagyomány átörökítendő aspektusait, a történelem (történetírás) viszont már csak a múlttól való elválasztottság, ide- genség távolából tudja szemlélni és ér- telmezni azt. Ebbe a köztes térbe lép be a 19. századi történelmi regény alakzata, amely a két értésmód határmezsgyéjén alapozza meg a múltkonstrukcióit. Ez a műfaji megközelítés Török Lajosnál je- lent meg először, s hatékonyságát mu- tatja, hogy két évvel később Bényei Ta- más is ebben az összefüggésrendszerben ragadja meg a kortárs történelmi regény poétikai dinamizmusát (Történelem és emlékezés a kortárs történelmi regény- ben, Alföld, 2005/3). Ugyanakkor Török írása (Emlékezet és történelem) a tanul- mánykötet új kontextusában már torzó- nak tűnik: az elméleti felvetést két rövid szövegrészlet (Kemény töredékben fenn- maradt műve, az Izabella királyné és a remete, valamint P. Szathmáry Károly Si- rály című regényének egy-egy passzusa) értelmezése követi, amely meglehetősen tételszerűen demonstrálja csak a koncep- ció érvényességét. Nem értem, miért nem lép be ide mondjuk egy „frissen megírt”
Zord idő-elemzés: a regény nyitánya jóval beszédesebb emlékezet és történelem vi- szonyáról, mint a Kemény-regénytöredék felvezetése, ráadásul a szöveg egésze ele- mezhető lett volna ebből a nézőpontból.
Így mindhárom, meghatározó 19. századi
regényírónk (Eötvös, Kemény, Jókai) fó- kuszpontba kerülhetett volna a kötetben.
Az Eötvös-elemzés (A történelem mint tapasztalat és várakozás) a kosellecki ta- pasztalat és várakozás fogalmi oppozíció- ját mozgósítja, és pontos elemzés tárja fel a szereplői és a narrátori szólamban tetten érhető állásfoglalásokat a múlt–jelen–jövő viszonyáról. Az értelmezés má sik szem- pontrendszere viszont látványosan kidol- gozatlan marad: a Nemzet és személyiség c.
fejezet a regényben megképződő nemzet- konstrukcióra kérdez rá, hangsúlyozva, hogy „a történések jelenébe belépő múlt és jövő horizontjai egy olyan történelem kontinuitásának képzetét teremtik meg, amelynek középpontjában a nemzeti […]
önállóság kérdése áll, és amelynek létezhe- tősége éppen a XVI. század eleji világban válik kérdésessé” (84). A részletes kifejtés azonban elmarad, és sovány konklúzió- nak tűnik, hogy „a nemzet fogalmának […] integratív funkciója a Magyarország 1514-ben szövegvilágában szubjektumhoz kötött történetiségképletek eredőjeként revelálódik” (85).
A történelmi regénnyel kapcsolatos sztereotípiák egyike, hogy a romantika ko rának szülötteként lényegében a nem- zeti folytonosság reprezentánsa, a közös- ségi identitástudat hordozója. Meggyőző elemzés viszont még nem született ar- ról, hogyan is van ez, valójában milyen nemzetképet hordoznak a történelmi re- gények. Török kiválóan megnyitja ezt az értelmező távlatot, meggyőző választ viszont a nemzetfogalom árnyaltabb kö- rüljárása hozhatott volna. A tanulmány 2004-es publikációja óta a korszak iroda- lomtörténet-írásának egyik meghatáro- zó eligazodási-vizsgálódá si pont ja lett a nemzet fogalmának irodalmi reprezen- tációja (pl. Szajbély Mihály, A nemzeti
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után; S. Varga Pál, A nemzeti költészet csarnokai). Török egye- dül Kulin Ferenc írását lépteti be ebbe az összefüggésbe, s ez 2012-ben már feltűnő- en kevés: az ígéretes elemzés itt is véget ér, mielőtt valójában kibontakozott volna.
Az Erdély aranykora-interpretáció (A tör- ténelem [félre]olvasása) első megjelenésekor úttörő munkának számított a Jókai törté- nelmi regényeiről zajló (vagy inkább lap- pangó) diskurzusban: sőt, lényegében mind a mai napig az egyetlen erős hozzászólás a témában. A tanulmány kiinduló- és záró pontja, a 20. század végén virágzásnak induló, kortárs magyar történelmi regény olvasási és receptív tapasztalatainak moz- gósítása kiváló keretet ad az olvasatnak, ám 2013-ból szemlélve már kevésbé tűnik termékenynek: főként azért, mert alig já- rul hozzá a Jókai-féle történelmi regény szisztematikusabb poétikai karakterének a megragadásához. Kiváló leírását kapjuk például a történelmi személyiségek Jókai- féle reprezentációjának (103–104) vagy a
forráskezelés egyedi eljárásainak (107–110), ám fel lehetett volna tenni a másik két ta- nulmányban opponált kérdéseket: mit tud emlékezet és történelem, tapasztalat és vá ra kozás összefüggésrendszerében a Jó- kai-regény; milyen nemzetfogalom konst- ruálódik meg az Erdély aranykorában?
Vé le ményem szerint ez a leginkább törté- netfilozófiai távlatú Jókai-regény, amelyben az író már azelőtt lebontja a pozitív nemzeti jövőkép ideálját, mielőtt irányregényeiben vagy a nemzeti mítoszt teremtő A kőszívű ember fiaiban megkonstruálná azt. Persze lehet, hogy nem így van, de az biztos, hogy Török Lajos történelmiregény-olvasatának valamennyi regiszterében dialógusképes a Jókai-szöveg.
Újra hangsúlyozom: szinte valameny- nyi kritikai észrevételem a továbbírás elmaradására vonatkozik, ami nem feltét- lenül adekvát elvárás egy válogatott ta- nulmánykötet esetében. Mindenesetre az időbeliség útjain utazó és utaztatott szö- vegek mindegyike gazdagodhatott volna a jelenbeli újragondolás aktusával.
Bényei Péter
Az irodalomtörténészi munka egyik leg- különösebb, gyakorta vitatott terméke a monográfia. Mind kívülről, a szélesebb olvasóközönség felől, mind a szűkebb tu- dományos közösség részéről számos vita övezi szerepét, nem ritkán létjogosultsá- gát is megkérdőjelezve. A szakma egy ré- tege a szerzővel való leszámolás barthes-i ábrándját fenntartandó igyekszik elfordí- tani fejét az alkotó életét, életművét fir-
tató írásoktól, míg a szélesebb közönség sok esetben megelégedne a középiskolai tankönyvek rövidebb és „fogyaszthatóbb”
összefoglalásaival. Ennek ellenére a műfaj makacsul tartja magát, évről évre újabb és újabb kötetekkel bővül a könyvtárak mo- nográfia-szekciója, különböző megoldáso- kat keresve a mostoha műfaj 21. századi átmentésére, megújítására. Monográfiák- ra ugyanis szükség van, hiszen a szerzői
Szilágyi Zsófia: Móricz Zsigmond
Pozsony–Budapest, Kalligram–Pesti Kalligram, 2013, 782 l.
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
életút lezárulta után mozgásba jövő élet- mű egyfajta mérföldköveit szolgáltatják ezek a munkák, amelyek egyfelől jelzik az adott életmű pillanatnyi státuszát, másfe- lől (ideális esetben) továbblendítik a ku- tatást, új utakat nyitva a művekhez vagy éppen ellentmondást generálva az egyes értelmezők között.
Szilágyi Zsófia régen várt, lényegre tö- rően Móricz Zsigmond címet viselő kötete írásakor sem kerülhette el a szembenézést a műfaj problémáival. Számtalan alapve- tő kérdésben kell állást foglalni egy efféle összefoglaló munka írása közben a szerző sokat vitatott pozíciójától a tárgyalt mű- vek kiválasztásán keresztül a szerkezet alapját biztosító logikai vagy kronológiai rend felállításáig. A 2013-as könyvhét- re napvilágot látott Móricz-monográfia szerzője, akiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Móricz-kutatás meghatározó alak- ja, ezekkel a kérdésekkel egytől egyig számot vetett, dokumentálja a monográ- fiaírás nehézségeivel való viaskodást, és egyedi megoldást kínál a látszólag ide- jétmúlt műfaj megújítására. Részletes be- ve zetőjében üdítően személyes hangon vezeti be olvasóját a monográfiaírás ku- lisszái mögé: kételyeinek és választásai- nak hálózatába, melynek eredményeként egyedi megoldást kínál a látszólag idejét- múlt műfaj megújítására.
Elsődleges kérdés, hogy mit kezd a mo- nográfus az íróval, biográfiájával és azzal a hagyományrendszerrel, sőt kultusszal, ami a tárgyalt szerzőt övezi.
Móricz Zsigmond megítélése az elmúlt évtizedekben igen széles skálán váltako- zott: hol mint a modern próza fölülmúl- hatatlan képviselőjét (pl. Hegedüs Géza, A magyar irodalom arcképcsarnoka, Bp., Móra, 1976, 302–306), hol mint teljesen érdektelen, a 20. század végére érvényét
veszített múltbéli figurát jellemezték (pl.
Esterházy Péter, Utószó, szó, szó = E. P., Írások, Bp., Magvető, 1994, 186). Életművét előszeretettel sajátította ki több közösség is: olykor mint népi írót, máskor mint a kritikai realizmus jeles képviselőjét mu- tatták be, műveinek interpretációját vég- letekig kiszolgáltatva az adott ideológia ízlésének, céljainak. Akár Nagy Péter 1953-as kandidátusi értekezését (Móricz Zsigmond, Bp., Művelt Nép, 1953), akár Czine Mihály monográfiáit (Móricz Zsig- mond útja a forradalmakig, Bp., Magvető, 1960; Móricz Zsigmond, Bp., Gondolat, 1968) vizsgáljuk, a képviselt ideológia minden esetben egyértelműen kirajzolódik. Nagy Péternél a politikai elköteleződés szövegbe fonódása szinte parodisztikus hatást kelt a mai ol vasóban, aminek érzékeltetéséhez talán elegendő a monográfia utolsó mon- datait felidéznünk: „Móricz tehát nemze- ti kultúránk ragyogó csillaga, regény- és elbeszélőirodalmunknak a múltban elért legmagasabb, s mindmáig meg nem hala- dott csúcsa; de nemcsak nemzeti kincsünk ő, hiszen műveivel része a haladó embe- riség nemzetközi kultúrájának is, s mint ilyen, jogos tárgya, növelője nemzeti büsz- keségünknek. […] vele és általa is hozzájá- rultunk a haladó népek kultúrájához, az ő műve is egy obulus azok közül, amelyek- kel – Sztálin elvtárs szavai szerint – a kis nemzek és a nagyok egyaránt gazdagítják a haladó nemzetek közös kul túrájának kincsesházát.” (Nagy, i. m., 403.) Czine Mihály pedig némiképp a népmesei ha- gyományokat használva beszélte el a nép gyermekének, későbbi legjelentősebb kép- viselőjének felemelkedését. Már 1968-ban megjelent kötetében is a Móricz-recepció problémáit említi: „A már-már szoborrá merevített Móricz Zsigmonddal szemben ellenérzés is mocorog. Vannak, akik kor-
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
szerűtlennek érzik; naturalistának, sőt egysíkúnak, pongyolának. Igaz, a világ, amelyet ábrázolt, elmúlt; a szociális tra- gédiák helyét másfajta kérdések foglalták el, s a prózának voltak, s vannak másfé- le útjai is.” (Czine, Móricz Zsigmond, Bp., Gondolat, 1979, 187–188.)
A többszörös „zászlóra tűzés” tehát már az 1980-as évekre eltávolította tő- lünk, olvasóktól, és párbeszédképtelen- nek mutatta az életmű darabjait, majd a kisajátított interpretációk elévülésével, kiüresedésével mutatkozhatott Móricz érdektelen, Esterházy Péter sokat idézett (Czine gondolatait felidéző) írása szerint
„az idő által kifosztott” figurának. Ennek a problémának tudomásul vételéhez és az életmű újragondolásához az irodalomtör- ténet bevált rendje és módja szerint meg kellett várni egy nagyobb évfordulót: a szerző születésének 125. évfordulóján, 2004-ben több konferenciát is rendeztek (A kifosztott Móricz, Az újraolvasott Móricz, Móricz Zsigmond világai), melyek előadá- sai tanulmánykötetek formájában írás- ban is megjelentek. Ezek után jelentkezett Szilágyi Zsófia A továbbélő Móricz című innovatív kötetével, mely Móriczot a kor- társ irodalom felől mint élő hagyományt mutatta be. Ezt a munkát követte az a sok éves, alapos kutatómunka, amely- nek eredményeként idén (ismételten egy fontos évfordulón, a szerző halálának 70.
évfordulóján) kézbe vehettük a régen várt összefoglaló monográfiát.
Szilágyi Zsófia, szakítva a korábbi ha gyo mányokkal, elhagyja a szokásos válasz tást, miszerint vagy kizárólag élet- rajzot, vagy „munkarajzot”, pályaképet vá - zolnak fel a kutatók. Alapvetően az élet rajz kronológiája ad keretet a kötetnek, de az események tárgyalásánál az élethez szerve- sen kötődő, párhuzamosan alakuló életmű
gyakran megbontja a szigorú időrendet:
sokszor úgy mutatja be az átélt eseménye- ket, mint motivikusan továbbélő elemeket vagy tágabban ható ihletanyagot. Ennek megfelelően a művek nem az életrajzból válnak értelmezhetővé, mint ahogyan az életesemények sem a művekből olvasha- tók ki, hanem a különböző forrásanyagok egymással összevetve, egymáshoz szer- vesen kapcsolódva árnyalják a bennünk fejezetről fejezetre át- és újraalakuló Móricz-képet. A kötet egésze tehát cso- mópontok mentén szerveződik, amelyek – mint a fejezetcímek is mutatják – épp- úgy utalhatnak az író személyes életének élményeire (pl. Kívül a családon, Csibe és Apuka), mint történelmi körülményekre (pl. Kitört a háború, Debreceni cipó formájú Magyarország). Ebből az életmű egyfajta organikusan alakuló hálózatos képe raj- zolódhat ki, mely mindenképpen szakít a szokásos egymásra épülő, teleologikus szerkezeti modellel, amellyel a korábbi monográfiák operáltak.
Szilágyi Zsófia célja tehát kettős:
egyfelől az életút állomásait, eseményeit igyekszik összegyűjteni, a rendelkezésre álló forrásokat azonban minden esetben alapos kritika alá veti – az író születésé- nek dátumát például éppúgy nem veszi készen kapott, biztos ténynek, mint a ha- lálának többféleképpen elbeszélt körül- ményeit. Másfelől látszólag a megélt ese- mény későbbi irodalmi művekbe kerülése érdekli, amely nézőpont által a keletkezés idejét tekintve egymástól távol eső művek is összetartozónak tűnnek fel. Ilyen pél- dául a gimnáziumi éveket tárgyaló Kívül a családon című fejezet, amelyben az 1890 és 1899 közötti élményanyaghoz kapcsol- ja az 1920-as Légy jó mindhaláligot és a tíz évvel később keletkezett Forr a bort is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
szerző a regényeket a megélt élmény kü- lönböző megfogalmazásainak tekintené.
Ahogyan a Légy jó mindhalálig kapcsán írja: „Ha Nyilas Misi történetét Móricz saját életének irodalmi visszfényeként és gimnáziumi éveinek egyedüli tanúbi- zonyságaként kezeljük, nemcsak az élet- mű kontextusából emeljük ki, elfelejtve, hogy Móricz ezt a kilenc évet több műve alapjaként is használta, de korának iro- dalmából is, holott a huszadik század első időszakában, egészen a negyvenes évek elejéig, tanár- és iskolaregények egész sora született a magyar és európai iroda- lomban.” (48.)
Ami alapjaiban megkülönbözteti ezt a monográfiát a többitől, az az érzékeny- ség, sőt – talán nem túlzás állítani – a szeretet, amellyel az anyaghoz nyúl. Ez ugyanis alapjaiban határozza meg a kötet szerkezetét. Az életműből részletesebben tárgyalt művek kiválasztásánál, az élet- rajzból kiemelt problémák, sőt a felvázolt irodalmi párhuzamok tekintetében is igyekszik akár (a monográfiához hason- lóan népszerűtlen) szubjektív értékítélet preferenciáit érvényesíteni. Szilágyi Zsó- fia arról akar beszélni, azt akarja körül- járni, ami érdekesnek mutatkozik. Ennek megfelelően mindig a vizsgált művekhez igazítja az alkalmazott szempontrendszert is, nem erőltet rá minden egyes műre egy kiválasztott elemzési sablont. A kötet ko- rábban említett személyessége révén pe- dig nemcsak a saját érdeklődésének kiin- dulópontját is szolgáltató dédnagymama, Kálmán Bella története kerül be a kötetbe (77–79), hanem az irodalmi párhuzamok felvázolásában is tetten érhető. Szilágyi Zsófia egyaránt kamatoztatja a kortárs irodalomban való jártasságát, az orosz irodalomról vagy Kosztolányi életművé- ről való beható ismereteit is, saját érdek-
lődéséhez igazodó újabb szempontokkal bővítve a művek interpretá ciós körét.
Móricz életművével kapcsolatban a monográfusnak szembe kell(ett) néznie a kanonikusnak tekintett (ennek megfele- lően százszor és százszor elemzett) alkotá- sok problémáival, vagyis azzal, hogy egy új monográfia hogyan, milyen irányban tudja elmozdítani egy-egy mű értelmezési keretét. Erre igen innovatív válaszkísérle- tek bontakoznak ki a kötetben. Az Úri muri kapcsán például Szilágyi Zsófia a kiadás kontextusát veszi elemzése alapjául, és egy talált tárgyon keresztül igyekszik elérni, hogy „legalább valamennyire azt a Móri- czot lássuk, akit a korabeli olvasók” (381).
Vagyis az untig elemzett kötetet olyan regényekkel olvassa össze, amelyekkel az Athenaeum Kiadó egy prospektuson rek- lámozta. Ez az ötlet különösen szórakozta- tó oldalakkal oldja a kötet anyagát, s bár a tárgyalt regényről való tudásunkat nem mélyíti, mégis szívesen bocsátkozunk a já- tékba a szerzővel. Így kissé fellazul a „nagy kortársakkal” (a kötetben túlnyomórészt Kosztolányival) való összevetés rendje is, hiszen ezúttal elfeledett írók (mint Hegedüs Sándor vagy Drasche-Lázár Alfréd) elfele- dett műveit tárja elénk Szilágyi Zsófia.
Egy Móriczéhoz hasonló hatalmas mé- retű életmű összefoglalásakor azonban nemcsak az agyonértelmezett művekkel gyűlhet meg a monográfusok baja. Fontos kérdés ugyanis, hogy mit lehet kezdeni a kevésbé sikerült alkotásokkal. Ennek kapcsán emelendő ki az a kötet egészét jellemző humor, amellyel például a Kerek Ferkóról (és annak filmes feldolgozásáról) szól: „A Budapestről nemrég hazatért fő- hősnőt, Mariskát, akit ott még Merrynek szólítottak, nem az unalmas, sótlan, testi vágyakat sem keltő mérnök vonzza, hanem a duhaj, mulatós, szép Kerek Ferkó. Mégis
,W.
,URGDORPW|UWpQHWL.|]OHPpQ\HN
&;9,,pYIRO\DPV]iP
a férjnek alkalmasabb jófiút választaná, a józan eszére hallgatva, de Ke rek Ferkó, és persze a szerelem, egy hirtelen fordulattal győzedelmeskedik mégis. Ajánlhatnám ezek alapján olyan olvasóknak, akik a Romana regényújság nagykunsági válto- zatába szeretnének belefeledkezni, de a re- gény, természetesen, sokkal több egyszerű szerelmes füzetnél: olvasás közben időn- ként szinte megfeledkezhetünk a szerel- mi szálról, olyan hosszan elidőzünk, pél- dául a juhászokkal a pusztai éjszakában”
(201). A gyengébb műveket nem hallgatja el, vagy – ami még gyakoribb megoldás – nem mentegeti, hanem megmutatja, mi- lyen tulajdonsága mutatkozhat érdekes- nek számára. Emellett az ismert életművet bizonyos szempontból bővíti is: a kötet egyik legizgalmasabb fejleményeként a Móricz-hagyaték eddig ismeretlen részeit is közreadja és használja, éppúgy, mint az elmúlt években megjelent naplók vagy le- velek részleteit.
Mérföldkövet jelent tehát Szilágyi Zsófia munkája, aki sokrétűen gazdagítja Móriczról és koráról, környezetéről való tudásunkat, terjedelmes, több mint 700 ol- dalas kötetében. Gördülékeny, közérthető nyelve egyszersmind élvezetes olvasmány- nyá is teszi a monográfiát. Ennek kapcsán persze felvetődhet a kérdés: kinek is szól a friss Móricz-monográfia? A korábban tár- gyalt feltáró, beavató jelleget, valamint a kötetben gyakori részletesebb tartalomis- mertetéseket tekintve, feltételezhetően a szélesebb olvasóközönséget is igyekezett megszólítani a Kalligram Kiadó. Ugyan-
csak ezzel magyarázható, hogy nem tér ki a Móricz-újraolvasásnak az elmélet területét is érintő főbb kérdéseire, mint a realizmus, a referencialitás vagy éppen a műfajiság kérdése (hogy csak néhányat említsünk), mint ahogyan a kötetben vélhetően ezért szerepel viszonylag kevés alaposabb szer- kezeti vagy esetleg (narrato)poétikai kér- déseket is érintő elemzés.
Az 1960-as évek monográfiáinak célki- tűzését, vagyis egy-egy életmű megoldá- sát, végleges rögzítését (és ezzel lezárását) Czine Mihály utószavai is tisztán megvi- lágítják: „Móricz Zsigmond életének és műveinek marxista irodalomtörténeti fel- dolgozására Nagy Péter vállalkozott. […]
Az életmű számos kérdését véglegesnek tűnően megoldotta, és egyes műelemzései- nél aligha fog lényegesen mást mondani az irodalomtörténet. Természetesen, könyvé- ben nem tárhatta fel Móricz Zsigmond éle- tének és művészetének minden kérdését.”
(Czine, Móricz Zsigmond útja…, i. m., 529.) Szilágyi Zsófia ezzel szemben inkább kinyitni és felszabadítani igyekszik a mó- riczi életművet. Rögzítés helyett azt java- solja: vegyük kézbe és olvassuk a szöve- geket. Kötete fogódzó pontokat kínál, és arra biztatja az olvasókat, hogy fedezzék fel újra Móriczot, aki – ahogyan Szilágyi írja – „[…] beszél hozzánk. Hozzánk is beszél.” (747.) Nem kevesebbet kér tehát, mint hogy Móricz és a Móricz-olvasás le- gyen magánügyünk, szívügyünk, hiszen, mint monográfiája is mutatja, kimerít- hetetlen kincsestár az egykor elfeledett, mára azonban igenis élő Móricz-életmű.
Tardy Anna
