CZIGÁNY ISTVÁN
A CSÁSZÁRIAK HADJÁRATA 1705 ŐSZÉN
A Habsburg udvarnak 1705. augusztus végén Rabutin megsegítésére indított hadjárata nemcsak a Rákóczi-szabadságharc, hanem a korszak hadtörténetét tekintve is jelentős vállalkozás volt. A mintegy három hónapig tartó hadjárat során a császári csapatok közel 700 km-es utat tettek meg a Csallóköztől Er
délyig, a nagyrészt ellenséges és az egyébként is gyéren lakott Magyarország legkietlenebb vidékein. E hadművelet során a kurucoknak nem sikerült feltar
tóztatni, de még késleltetni sem az ellenséges erőket, s Zsibó mellett 1705.
november 11-én vereséget szenvedtek. A zsibói csata — a nagyszombati mel
lett/— a Rákóczi-szabadságharc legnagyobb összecsapása. Mert amíg a koron- cói, nagyszombati és pudmerici vereségek inkább taktikai jelentőséggel bír
tak, addig a zsibói csata után a szabadságharc stratégiai helyzete rendült meg.
Hosszú időre elveszett Erdély és nem került šor Rákóczi fejedelmi beiktatására.
Ennek következtében csorbát szenvedett a mozgalom külpolitikai tekintélye, s ez különösen rányomta bélyegét a meginduló nagyszombati békealkudozá
sokra.
Talán e néhány hadtörténelmi és politikai szempont felvillantása elegendő a téma fontosságának megvilágításához. Természetesen jelen tanulmányunkban nem vállakozhatunk a hadjárat minden oldalú elemzésére. Ezért csupán két olyan probléma vizsgálatát emeljük ki, amellyel történettudományunk csak érintőlegesen foglalkozott vagy nem tisztázott megnyugtatóan. Az első vizsgá
landó problémakör, a hadseregek ellátásának kérdése az adott időszakban, kü
lönös tekintettel a császári haderőre, a másik a zsibói csatavesztés okainak elemzése.
Forrásainkat tekintve, már a kortársak megítélése is eltért ezekben a kérdé
sekben, s ez némileg visszatükröződött történelmi irodalmunkban. A 19. század második felében, különböző szerzők tollából, számos összefoglaló munka jelent meg Magyarország történetéről amelyek több-kevesebb részletességgel tárgyal
ták az 1705-ös őszi hadjáratot, de a csapatok ellátásával érintőlegesen fog
lalkoztak. Szalay László szerint:,,... a császáriak merre néztek pusztaságot láttak mindenütt. Üresen találták a hajdúvárosokat, üresen magát Debre
cent is . .. s melyben gabonát és szarvasmarhát nemigen, de annál több bort ta
lálván Herbeville emberei. . ."1 A kor másik nagy történésze, Horváth Mihály, azonban merőben más véleményének adott hangot Magyarország történetéről írott munkájában, mert meglátása szerint a császári sereg az Alföldet átszelő
1 Szalay László: Magyarország története. VI. k. A karloviczi békekötésről a szatmári békéig 1700—1711. Pest, 1859.
297—298. o.
— 74 —
útja során, nem küzdött jelentős ellátási gondokkal, sőt Debrecenben, mely
„ . . .a lakosok által üresen hagyatott, fáradt hada pár napig megpihent és a bőségesen talált eleséggel el tőtözött,"2 Hasonló értékelést találunk a Szilá
gyi Sándor által szerkesztett Magyar Nemzet Történetének lapjain.3 A hadjá
rat részletes leírásával mindezideig csak Markó Árpád foglalkozott századunk harmincas éveiben, aki arra a következtetésre jutott, hogy Herbeville csapa
tainak ellátása korántsem volt kielégítő, így a császáriak kimerült és legyen
gült állapotban érkeztek a zsibói csata színhelyére.4
A második világháború után új utakon induló történet- és hadtörténetírás nem foglalkozott érdemben az 1705-ös őszi hadjárattal. Csupán annak a meg
állapítására szorítkozott, hogy a császáriak „ . . . kimerülten, de még harcképes állapotban érkeztek meg Erdély határára .. ."5
Ellentétben az ellátási problémákkal, a zsibói csatavesztés okait mind a pol
gári, mind a marxista történet- és hadtörténetírás viszonylag részletesen tárgyal
ta. A különböző polgári történetírók szinte egységesen Forgách Simont, és főleg Károlyi Sándort okolták a vereségért, utóbbi — szerintük — a császáriak há
tában, a kapott parancs ellenére tétlenül szemlélte a csatát.6 Egyedül Horváth Mihály adott hangot némi kételyének, miszerint: „...Károlyi ha teljesíthette volna is a vett parancsot nagy kárt nem tehetett vala az ellenségben, mert ez ama mély úton túl is, számos szekereivel s megfürészelt fák torlaszaival, oly keményen megerősítette tábora hátulját, hogy ahhoz bajos hozzáférni lovas haddal minő Károlyié vala."7 A hadtörténelmi irodalomban a csatát Markó Árpád és Bánlaky József elemezték, az eddigieknél sokkal differenciáltabb ké
pet adva arról. Megemlítették a csatavesztés okai között — Károlyi szerepe mellett — a sáncok félig kész állapotát, a seregtartalék tétlenségét és a feje
delem távolmaradását az ütközetből.8 A marxista történetírásban a csatavesz
tés körülményeit legújabban Közepczi Béla és R. Várkonyi Ágnes összegezte röviden a Rákóczi monográfiában: „A vereséget a sáncok félig kész állapota és Károlyi tétlensége okozta. A sáncokért az erdélyi főurak a felelősek, akik nem teljesítették Rákóczi parancsait. Károlyit sem menti semmi mulasztása miatt. De Rákóczit is súlyos felelősség terheli. Akkor, amikor minden percben számítani lehetett a támadás megindulására ő nyugodtan elment ebédelni."9
Témánk historiográfiájának e vázlatos áttekintésével és néhány megállapítás felidézésével csupán utalni kívántunk arra, hogy a hadjárat több fontos kér
désének megválaszolását még nem tekinthetjük lezártnak. Annál kevésbé, mi
vel a hadjárattal foglalkozó egyetlen tanulmány főleg császári és az addig ki
adott kuruc forrásokra támaszkodott, s mint a szerző maga is említette az októ
ber 12—november 10. közötti időszak „ . . . hadieseményeinek reconstruálására igen nagy hiányt jelent az, hogy Károlyi levelei ezekből a napokból eddig nem kerültek elő."10 A zsibói csatáról is több olyan adat látott időközben napvilá-
2 Horváth Mihály: Magyarország története. VI. k. Pest, 1872. 406. o.
3 Acsády Ignácz: Magyarország története. I. Lipót és I. József korában 1057—1711. (Magyar Nemzet Története Szerk. Szilágyi Sándor VII. k. Budapest, 1898.)
4 Markó Árpád: Herbeville marsall útja Erdély felé 1705 őszén. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban — HK) 1935.
5 Magyarország története 1526—1790. I I . k. (Szerk. : H. Balázs Éva, Makkai László. Egvetemi tankönyv) Budapest 1972.
6 Többek között: Szalay László: i.m. VI. k. 304. o. Márki Sándor: I I . Rákóczi Ferenc. I. k. 1670—1707. Budapest, 1907.
7 Horváth Mihály: i. m.: 408. o.
8 Markó Árpád: I I . Rákóczi Ferenc a hadvezér. Budapest, 1934. 313—314. o. Bánlaky József: A magvar nemzet hadtörténelme. 18. rész. I I . Rákóczi Ferenc fölkelése 1701—1714. Budapest, 1941. 325—327. o.
9 Köpeczi Béla—R. Várkonyi Ágnes: I I . Rákóczi Ferenc. Budapest, 1976. 223. o. (A továbbiakban — Köpeczi—R.
Várkonyi: I I . Rákóczi F.)
10 Markó i. m. H K 1935. 42. o., a hármas lábjegyzetben és a 61. o. Egyébként az Archívum Rákóczianum I X . köte
tében kiadott Károlyi leveleket is csak kivonatosan közölte Thaly Kálmán. Bottyán János levelezései 1685—1716.
Archívum Rákóczianum (A továbbiakban — AR) I. oszt. IX. k. Budapest, 1883. 240. o. A kivonatos levélközlés miatt tanulmányunkban Károlyi eredeti leveleit használtuk.
— 75 —
got, amelyek részben más megvilágításba helyezik az ütközetről alkotott ed
digi képünket.11
Hadi és politikai helyzet 1705 nyarán
A spanyol örökösödési háború negyedik esztendejét a szembenálló felek erői
nek viszonylagos egyensúlya jellemezte. Az előző év augusztusában lezajlott höchstädti csata után a hágai szövetség csapatai elfoglalták Bajorországot, de az angol javaslat ellenére nem törtek be Franciaország területére. XIV. La
jos a vereség után rendezni tudta hadseregét és 1705-ben nem csak Marlbo
rough támadásait verte vissza, hanem jelentős sikereket értek el Észak-Itáliá- ban. Spanyolországban viszont Barcelona elfoglalása után a szövetségesek ke
rültek fölénybe.12
Magyarországon a hadihelyzet az év első felében a kurucok számára alakult kedvezőbben. A császári hadvezetés, elsősorban a franciák észak-itáliai támadá
sának következtében, továbbra sem törekedett katonai döntésre és csak a ha
talmi status quot kívánta fenntartani a magyarországi hadszíntéren. Bár Heis
ter tábornagy magyarországi császári főparancsnok működése részben bevál
totta a hozzá fűzött reményeket, de a helyzetet alapvetően nem tudta megvál
toztatni. 1704-ben sikerült ugyan visszafoglalnia a Dunántúlt, s a nagyszomba
ti csatában megállítania a kurucok felvidéki előrenyomulását, azonban az 1705 elején megindult új erdélyi kuruc támadás sikerei helyrebillentették a megingott hadászati erőegyensúlyt. Ennek ellenére a hadműveletek súlypontja változatlanul a Felvidék nyugati részén volt, ahol Bercsényi — Modor, Bazin és Szentgyörgy városok elfoglalásával — stabilizálni tudta a helyzetet, annak ellenére, hogy Károlyi dunántúli támadása kudarcba fulladt.
A császári oldalon 1705 első felében jelentős változások következtek be. Hosz- szú uralkodás után május 5-én elhunyt I. Lipót császár, akit fia, I. József kö
vetett a trónon. A fiatal császár szakított apja uralkodási módszereivel, össze
hívatta az országgyűlést, megígérte a rendi sérelmek orvoslását és személyi változásokat hajtott végre az államhivatalok élén.13 A helyzet ilyetén való ala
kulása nemcsak külföldön, de Magyarországon is élénk visszhangot keltett.
Az udvar intézkedései különösen belpolitikai téren éreztették hatásukat, mert 1705 tavaszára egyre jobban felszínre kerültek a fiatal kuruc állam belső prob
lémái. Mindennaposak voltak a vitézlő rend, a jobbágyság és a nemesség kö
zötti súrlódások; erősödött a vármegyék, de a parasztság ellenállása is az el
húzódó háború fokozódó terhei miatt. Mindezt csak tetézték az újra felszínre törő vallási villongások.14 Ebben a feszült belpolitikai légkörben, a nemesség és a vitézlő rend tagjai közül sokan hajlottak a Habsburgokkal való megbékélés felé.
Változás történt a császári erők vezetésében is. A magyarok szemében gyűlö
letes Heistert, részben a tavasszal elszenvedett katonai kudarcok miatt, részben
11 Legfontosabbak között említhetjük Forgách Simon emlékiratát. Varadi Stremberg János: Forgách Simon emlék
irata. Századok 1968/5—6. sz. Részleteket közöltek belőle a Rákóczi Tükör,e. forráskiadványban : Rákóczi Tükör. Nap
lók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. I—II. k. Szerk. Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1973.
(a továbbiakban — RTü) és Louis Lemaire: Beszámoló mindarról ami a magyarországi háborúban történt az 1705-ös hadjárat kezdetétől 1708 márciusáig. RTü I I . k. 178—188. o.
12 Marczali Henrik: Nagy Képes Világtörténet. IX. k. Az absolutizmus kora. Budapest, é.n. 349—350. o., 356. o.;
Max Braubach: Prinz Eugen von Savoyen. I I . Bd. Wien 1964. 112—118. o. A hadieseményekre bővebben Id. még a Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen Spanischer Successions Krieg Feldzug I. Serie 1705. VII. Bd. Wien 1881. (A továbbiaakban — Feldzüge.I .Serie VII. Bd.)
13 Köpeczi—R. Várkonyi: I I . Rákóczi F. 205—207. o. és Márki: im. 390. o.
14 Köpeczi — R. Várkonyi: I I . Rákóczi F. 180—181. o.
— 76 —
!
angol és holland nyomásra, leváltották. Helyébe május 10-én Louis Herbeville tábornagyot nevezte ki I. József császár magyarországi főparancsnokká.
A kül- és belpolitikai helyzet alakulása terveinek megváltoztatására késztet
te a fejedelmet. Két fontos feladatot kellett megoldani: az országgyűlés mielőb
bi összehívását és a Dunántúl visszaszerzését. A kurucok nem ismerték el az örökös királyságról hozott 1687. évi törvényt, ezért közjogi felfogásuk szerint az I. Lipót halálával megüresedett magyar trón betöltéséről csak az országgyű
lés dönthet. A rendek összehívása annál is inkább időszerűvé vált, mert ren
dezni kellett a kuruc állam külső és belső problémáit. Viszont amíg a Dunántúl császári kézen van, veszélyben forog a kuruc területek biztonsága, s egyben az országgyűlés megtartása. Ezért a Dunántúl visszaszerzését tekintették elsőren
dű feladatnak.15 A gondosan előkészített hadjárat azonban már indulásakor összeomlott, így a fejedelemnek fel kellett adnia a Dunántúl felszabadításának tervét. Még Pest elfoglalása is elmaradt a katonaság demoralizálódása, illetve a császáriak felvidéki hadmozdulatainak következtében.
Herbeville, akit az erdélyi császári főparancsnok, Rabutin tábornagy meg
segítésével bíztak meg, előbb a kurucok által ostromlott Lipótvár felmentésére indult. Ekkor kitűnő alkalom kínálkozott a császári erők megsemmisítésére, s ha ez sikerül, nemcsak Lipótvárat foglalhatják el a kurucok, hanem meghiúsul Rabutin felmentésének terve és ez beláthatatlan következményekkel járhat a császári csapatokra nézve. A kuruc hadvezetés hibájából azonban a császáriak kicsúsztak a vág-dudvági kelepcéből, felszámolták a Lipótvár körüli ostromgyű
rűt és augusztus 11-én Pudmeric közelében vereséget mértek Rákóczi hadai
ra.16 Az 1705-ös nyári hadiesemények nem rontottak ugyan a kurucok pilla
natnyi helyzetén, de az ellenség megsemmisítését vagy meggyengítését nem si
került elérni. A pudmerici ütközet után Herbeville visszatért a Csallóközbe és augusztus Végén a haditanács ismételt parancsára megindult haderejével Er
dély felé. Az udvari haditanács már 1705 tavaszán elhatározta, hogy megsegíti a körülzárt Váradot és az Erdélyben harcoló császári alakulatokat.17 A had
művelet vezetésével megbízott tábornagy azonban egyre halogatta a hadjárat megkezdését, jólleheti 1705 nyarára az Erdélyben harcoló császári erők helyzete kritikussá vált. Főleg azután, hogy a kurucok június 15-én elfoglalták Medgyest és már csak Dévát, Fogarast, valamint Brassót tartotta megszállva az ellenség.
Töredékes adataink alapján meglehetősen nehéz pontosan rekonstruálni a nyár végi erdélyi és kelet-magyarországi hadihelyzetet. Forgách Simon tábor
nagynak, az erdélyi kuruc hadak főparancsnokának egy augusztus végén kélt jelentéséből viszonylag tiszta képet kapunk a kuruc csapatok erdélyi elhelyez
kedéséről. Brassót Mikes Mihály parancsnoksága alatt a háromszéki katona
ság tartotta körülzárva. Fogaras várát ,,... bloqádálja a Fogaras földi boér- s é g . . . " . Dévát 100 reguláris és 250 fizetett hajdú fogta körül Andrássy István
vezetésével, aki Aradot is bekerítette 1800 csíki, maros- és aranyosszéki kato
nával, Roth János 300 gyalogjával, Pongrácz György, Draguly Farkas mezei lovas ezredeivel és egy reguláris, németekből álló lovasszázaddal. Az ostromlott erősségeken kívül kurucok vigyáztak „Az verestoronyi Olth vize melléki föld
re, úgy az hegyeken lévő ösvényekre."18 A váradi ostromzárban, Jenő váránál és a Maros mellékén Gyürki Pál „corpusa" állomásozott 6—7000 emberrel.19 . 15 Uo. 183. o.
16 Az 1705-ös nyári hadieseményeket Id. bővebben: Markó Árpád: I I . Rákóczi Ferencz a hadvezér. 249—289. o., Esze Tamás: Rákóczi dunántúli hadjáratának terve. HK 1954. Márki: i. m. I. k. 419—428. o., és Köpeczi-R. Várkonyi:
I I . Rákóczi F. 196—204. o.
17 Feldzüge I. Serie VII. Bd. 440. o.
18 Forgách Simon jelentése Rákóczinak. Hassági mező, 1705. aug. 27. MTA. kézirattára. A Rákóczi levéltár máso
latai (A továbbiakban — MTA kt Rlt) Ms. 4966/10. doboz.
19 Rákóczi Károlyi Sándornak. Szécsénv, 1705. szept. 22.. szept. 26. AR Ï. o. I. k. 419., 423., 424. o.
— 77 —
Természetesen a gyűrűbe fogott várakon kívül más vidéken is tevékenykedtek kuruc katonák. Ezt látszik igazolni Forgách Simonnak egy másik jelentéséhez csatolt, valószínűleg 1705 júliusában vagy augusztusában kelt kimutatása, mely szerint a parancsnoksága alatt lévő katonák összlétszáma 12 810 főre rúgott.20 Viszont e listán nem szerepelnek Szappanos István, Kajdy István gya
log- Kenyheczy János, Pongrácz György, Nádaskay György, Vay László, Soós János és Luby György lovasezredei.21 Az adott időszakban a létszámadatokról keveset tudunk. Kajdy István ezredének létszáma 1705. augusztus 29-én 1756 fő.22 Forgách már többször idézett jelentéséből ismerjük Vay László mezei lo
vasezredének létszámát, mely 500 főből állt. A többi ezrednél viszont Forgách csak arról tájékoztat, hogy Pongrácz, Szappanos [István], Kenyheczy és Nádas
kay ezredét „jóforma ezernek" mondják, de Luby és Soós ezrede „igen kevés és gazos".23 Ha tehát figyelembe vesszük a vármegyei és székely csapatokat, valamint a várőrségeket is, az Erdélyben s a Partiumban lévő kuruc erők létszámának alsó határa 24 000 fő körül mozgott.24 Kevés megbízható forrással rendelkezünk a császári erők nagyságára vonatkozóan is. A két legnagyobb erősség, Szeben és Várad védőinek számát viszonylag pontosan ismerjük. A legtöbb katonát valószínűleg Szeben falai közé szorították be, 1104 lovast, 1500 gyalogost, illetve: „...számtalan sok fegyveres szász, rácz és más rendbéli vá
rosi emberek [et] . . . " , Váradot pedig . . . hét vagy nyolc száz labanc s fegyve
res e m b e r . . . " védte.25
Forgách terve szerint a várakat kiéheztetéssel bírják megadásra. Főleg Sze
ben városát mivel: „Szebin nem tarthatja magát új esztendő napjáig, ha pedig Szebin oda lesz per se hajol Brassó, Fogaras, Déva."26 Az 1705-ös kora őszi ha
dihelyzet alakulása arra enged következtetni, hogy a kuruc katonai vezetés számítása bevált. Szeptember vége felé ugyanis a kurucok elfogták Rabutin élelmezési főbiztosát, akitől megtudták, hogy Szent Márton napjáig (november 11-ig) várják a segítséget. Szebenben ekkor mindössze 2000 köböl liszt, 1000 köböl búza, 1000 köböl köles és 1000 köböl árpa volt.27 Hasonló helyzet ala
kult ki Déva várában, amely október 13-án élelemhiány miatt kapitulált.28
Ebben a helyzetben tehát az erdélyi hadjárat megindítása elodázhatatlanná vált. Ám a feladat amellyel az idős tábornagyot megbízták, szinte megoldha
tatlannak látszott. Tekintélyes létszámú haderőt kellett ellenséges és részben kietlen területen át Erdélybe vezetnie. Herbeville, bár tudott Rabutin szoron
gatott helyzetéről, pillanatnyilag mégis eredményesebbnek látta a már sike
reket hozott felvidéki hadműveletek folytatását. Reménykedett abban is, hogy szétugraszthatja a nemsokára összegyűlő rendeket. Erdély elvesztése azonban nagyon súlyos következményekkel járt volna, ezért az udvari haditanács ha
tározott parancsára Herbeville 1705. augusztus 23-án megindult a csallóközi tá
borból Buda felé.
20 Thaly K.: Tényleges létszámok és fölszerelés Rákóczi ezredeiben. HK 1891. 12—13, o. (A továbbiakban — Thaly: Tényleges létszámok.)
21 Forgách Simon jelentése Rákóczinak. Hassági mező, 1703. augusztus 27. MTA kt Rlt Ms. 49(50/10. doboz.
22 Kajdy István gyalogezredénekmustra tabellája. Hassági mező, 1705. augusztus 29. Országos Széchényi Könyvtár kézirattár. (A továbbiakban — OSzK kt) Fol. Hung. 1389/17. 300. fol.
23 Forgách S. jelentése Rákóczinak. Hassági mező, 1705. augusztus 27. MTA kt Rlt, Ms. 4966/16. doboz.
24 Például Forgách Simon 1705 márciusában összíratta a székely székek hadviselésre alkalmas fértíait. A lajstromok szerint csak Háromszék vidékén 5362 fegyverfogható férfit találtak, melynek közel a fele táborba is szállt. Thaly K.:
Erdélyi kuruc haderő létszáma 1704-ben. HK 1890. 8. o.
25 Forgách S. id. jelentése, 1. a 23. jegyzetben.
26 Uo. és Gyürky Pál levele Rákóczihoz. Váradi blokáda, 1705. október 6. Országos Levéltár Rákóczi Szabadság
harc levéltára (A továbbiakban — OL RSzL) G. 19. I I . 2 e/A 34. cs. 471—472. fol. Hasonló tartalmú levelet küldött Gyürky Károlyinak. Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára (A továbbiakban — KOL) V. k.
Budapest 1897. 306—307. o.
27 Orosz Pál Rákóczihoz. Hasságnál lévő tábor 1705. szept. 22. OSzK kt Fol. Hung. 1389/17. 372—373. fol.
Rabutin is ezt támasztja alá emlékirataiban:,,... a szükség pedig eközben olyan nagyon megnövekedett Nagyszeben
ben, hogy október vége felé már csupán három hétre való készlet volt a városban." RTü I. k. 303. o.
28 Orosz Pál Rákóczihoz. Hassági tábor, 1705. október 13. OSzK kt. Fol. Hung. 1389/4. 269—270. fol.
Herbevilie csapatai a hadjárat«első, Budáig tartó szakaszát viszonylag kedvező körülmények között tették meg. A császári ellenőrzés alatt levő és a jó után
pótlást biztosító Duna mentén haladtak.29 Ilyen körülmények között jelentősebb összecsapásokra nem is került sor. Bár a kurucok augusztus 29-én és 30-án a Duna túlsó partjáról ágyúzták a császáriak menetoszlopát, jelentős vesz
teségeket nem okoztak nekik.30 A császári csapatok szeptember 2-án érkeztek meg Budára, ahol a több mint két heti táborozás alatt felkészültek a hadjárat
legnehezebb, az Alföldön át vezető szakaszára.
Az Alföld természeti-mezőgazdasági képe a 17—28. század fordulóján és a császári sereg ellátása
Mint már bevezetőnkben említettük, Herbevilie csapatainak ellátásáról, tör
ténelmi irodalmunkban meglehetősen eltérőek a vélemények. A 17—18. szá
zadban, a hadseregek létszámának növekedésével, a hadműveletek sikerének kulcsa az ellátás megszervezése lett. A katonák élelemmel történő ellátása tér
ben és időben egyaránt meghatározta a csapatok mozgását, s ezáltal az elér
hető eredményeket.31
Egy hadsereg ellátásának vizsgálatakor először mindig tisztázni kell a had
műveleti terület természeti-gazdasági viszonyait, és az ott működő katonai erők nagyságát. Jelen tanulmányunk keretei között viszont az Alföld 18. század eleji természeti-gazdasági képének megrajzolására csupán röviden vállalkozhatunk.
Területünket a negyedkor végéig a folyami hordalék, a szél hordta homok és por feltöltötte.32 A geológiai fejlődéstörténet utolsó, ma is tartó szakaszá
ban az Alföld képét döntően az éghajlati és antropogén hatások együttesen alakították. Magyarország éghajlatának, óceanikus-atlanti jellege mintegy négy ezer évvel ezelőtt erősebb lett. Megmaradt ugyan csapadékosnak, de hűvösebb
re fordult. Ezen időszak első szakasza (bükk I. fázis), a késő neolitikumtól a vaskorig tartott. Zárt bükkös-gyertyános erdők alakultak ki, melyek az Alföld
re is lehúzódtak, az erdős sztyepp rovására. A bükk II. fázisban — ez az idő
szak még ma is tart — az éghajlat kontinentalitása növekedett, a csapadék mennyisége csökkent. Ennek hatására a zárt erdők visszahúzódtak az Alföld
ről és kialakult egy lápokkal, facsoportokkal, ártéri erdőkkel tarkított ligetes táj.33 A történeti korszak kezdetétől egyre fokozódó intenzitással jelentkezett az ember természetformáló (antropogén) hatása., A különböző pásztornépek erdőirtása, majd a földművelés elterjedése megváltoztatta az alföldi táj eredeti képét, mert a füves puszta egyre terjeszkedett az erdő rovására. A török hó
doltság idejében a gabonatermelés általában háttérbe szorult az állattenyész
téssel szemben. Ennek következtében a Duna—Tisza közén az egyoldalú legel
tetéssel megbontották a természetes növénytakarót, amely a futóhomok-puszták újbóli megjelenését eredményezte a száraz területeken. Ezt az állapotot jól mutatja a Pest-Pilis-Solt vármegyéről a 18. század végén készült térkép. Lé
nyegében a Szolnok—Nagykőrös—Dömsöd vonaltól délre szinte alig találunk
29 Ennek ellenére:,,... amerre elmegyen mondják mely rettenetes pusztítást csinál [ti. a császári sereg], szegény
ségnek mindenét, az mint kaphatja..." Szepesi János Károlyinak. Nyitra, 1705. auausztus 30. MTA kt Szekfű Gvula gyűjtése (a továbbiakban — Sz. Gy.) Ms. 332/V. 939. fol.
30 Bottyán portyázói hozták a hírt:,,.. hogy van közel száz sebes, köztök és sokan meg is holtak kik a lövöldözés
ben elestek." AK, I. o. IX. k. 213. o.
31 Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. század második felében.
(1650—1715) Budapest. 1963.165—174. o. Az európai hadseregek létszámának növekedésére Id. Geoffrey Parker: The ,.Military Revolution" 1560—1660 — a Myth? The Journal of Modern History 1970/2. 206. o.
32 Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza. Budapest, 1930.160. o. és BullaĽéla: Magyarország természeti földrajza.
Budapest, 1962. 10—50. o.
33 Bulla: i. m. 305—306. o.
— 79 —
erdőséget.3'1 Mivel a Duna—Tisza köze a negyedkori Duna-ágak hordalékkúpja, melyre szélhordta homok telepedett, ezért a déli, szárazabb részeken alakult ki a fában és vízben szegény homokpuszta, s a kurucok szerint: „. . . a z ellen
ség Kecskeméttül Szegedig való menésében a pusztátul igen t a r t . . ,"35
A tiszántúli részeket az erdélyi peremhegyvidékről lezúduló folyók alakítot
ták ki és egyengették tökéletes síksággá, melyből szigetszerűen emelkedik ki a Hajdúság és Nyírség magassíksága. A fokozatosan előrenyomuló folyami hor
dalékkúpok többször mederváltoztatásra kényszerítették a folyókat, s elzárták a kisebb vízfolyások útját. Az ilyen helyeken és a régi medrekben lápos-vize
nyős területek keletkeztek. Tipikusan ilyen vidékek a Tiszántúlon a bihari és békési részek, ahol a vízszabályozások előtt hatalmas mocsarak feküdtek (Ér- mellék, Kis- és Nagy-Sárrét). Ide nemcsak a Körösök és a Berettyó vize került, hanem a Hortobágy medrében a Tisza, az Éren s a Berettyón át a Kraszna és a Szamos vize is. Egyes vélemények szerint e tájon a víztömegnek csupán 10%-a folyt le a főmederben, a többi ereken lápos mocsaras területeken át tá
vozott.36 A Tisza középső szakaszának 10—20 kilométeres ártéri mocsarai, vala
mint a Hajdúság magas síksága és a bihar-békési vízi világ közötti vidék vízben szegény száraz terület. Károlyi Sándor szerint: „...Debrecen az Kunságh felé de nagy pusztaságh, se víz, se széna, nem remélhető.. ."3/ A vidék pontosabb leírását Károlyi egy másik levele tartalmazza, mely szerint: „. . . valamihent a Körösön által megyén az e m b e r . . . úgy hogy az egész pusztán a Száraz érigh
egy tarisnya füvet ember nem találna, vizet sem sehol is . .. hol hat, hol nyolc mérföldbül [kb. 45—65 km] alván azon éget pusztaságnak nagysága .. ,"38
Mint e vázlatos történeti, földrajzi ismertetésből kitűnik, az Alföld korabeli természeti viszonyai korántsem kedveztek a mezőgazdasági termelésnek. Mo- , csarak, lápok, vizenyős rétek váltakoztak száraz, gyér füvű, olykor homokos
pusztasággal. Ennek ismeretében viszont önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi késztette Herbeville-t és környezetét arra, hogy hadjáratát a Cegléd—Kecske
mét—Nagykőrös—Szeged—Hódmezővásárhely—Túr—Karcag—Debrecen útvo
nalon indítsa meg Erdély felé? S vajon a viszonylag mostoha természeti adott
ságokkal rendelkező Duna—Tisza közi és tiszántúli területeken megvolt-e a lehetőség a császári sereg ellátására?
Kutatásaink jelenlegi állásánál úgy véljük, hogy Herbeville döntéseit több tényező motiválta.
A kuruc hadvezetés már augusztus végén számított a császáriak Hatvan—
Gyöngyös irányába történő hadmozdulatára, ezért jelentős erőket vontak ösz- sze Nógrádban, Vácott, Pest és Hatvan környékén.39 Déli irányban viszont csak kisebb kuruc erők állomásoztak. így Herbeville-ék könnyen elérhették a had
tápbázis szempontjából fontos Szegedet és a határőrvidéket, ahonnan utánpót
lást és erősítést remélhettek. Közrejátszott az útvonal megválasztásánál az al
földi mezővárosok elhelyezkedése is, amelyek még mindig komoly gazdasági erőforrásokkal rendelkeztek.
34 Ballá Antal térképe Pest-Pilis-Solt vármegyéről 1793-ból. Hadtörténelmi Intézet Térképtára: (A továbbiak
ban — HIT) B. IX. a (>.") 1
35 Rákóczi Károlyinak Szécsény 1705. október 1. AR I. o. I. k. 427. o.
36 Bársony István: Termelési adottságok és lehetőségek Bihar megyében a XVIII. század elején. Acta Universi- tatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica X X . Magyar Történelmi Tanulmányok VIII.
(Szerk. Szendrey István. Debrecen 1975.) 95—96. o.
37 Károlyi S. Rákóczinak. Túri tábor, 1705. október 4. estve. OL RSzL G. 15. 6. es. Caps. B. Fase. 22. 97—98. fol.
38 Károlyi Sándor valószínűleg becsült adatai kisebb eltéréssel megegyeznek a Ballá féle térkép távolságaival.
Károlyi S. Rákóczinak. Túri tábor, 1705. október 10. OL RSzL G. 15. 6. es. Caps. B. Fase. 22. 107—108. fol.
39 Károlyi már augusztus végén aggódva írta a fejedelemnek ,,... Mostan valóban féltem az Hatvani és Gyöngyösi magazinumokat..." Károlyi S. Rákóczinak. Karva, 1705. augusztus 29. OL RSzL G. 15. 6. es. Caps. B. Fase. 22.28—29.
fol. Szeptember első felében a kuruc erőket három hadtestbe vonták össze. Esterházy Antal 3000 lovassal és 6—7000 gyalogossal Lőrinczi környékén, Bottyán kb. 0000 lovassal Guta-Kéméd térségében. KOL V. k. 296. o. és AR I. o. IX.
k. 215—216. o. Károlyi Sándor valószínűleg hiányos fizetési listái szerint a Hatvani táborban szeptember 3—16-ig 4029 katona tartózkodott. OL RSzL G. 28. 77. cs. V. 2. E—F. 97—136. fol.
— 80 —
Ha rátekintünk az Alföld régi térképeire, szembetűnik, hogy a nagyobb te
lepülések többsége az ártérperemekhez közel, az ártéri tájak és az árvízmentes területek érintkezési vonalán helyezkedett el.40 A hatalmas árterek dúsfüvű rétjei elsősorban az állattartás fejlődéséhez biztosítottak kitűnő lehetőséget.
Ennek következtében már a 15. században fellendült a magyarországi állat
tenyésztés, különösen a hízómarháé, melyet az osztrák tartományok, az észak
olasz és délnémet városok piacain értékesítettek. Jelenlegi ismereteink szerint a 16. század második felében a vágómarha összexportját évi 150—200 000 darabra tehetjük.41 Az állatok döntő többsége Magyarország alföldi vidékeiről került ki. 1563/64 között például a váci török határállomáson 7 1/2 hónap alatt 30 248
marhát vámoltak el; Ceglédről 1564, Kecskemétről 1691, Nagykőrösről 948, Szegedről 1718, Makóról 3165, Túrról 1479, Debrecenből 2182 darabot haj
tottak. Ugyanebben az időben a vám j egy zekéken még közel ezer ló és 25 000 birka kivitele is szerepelt.42 Az eddig feltárt adatok igazolni látszanak, hogy a mezővárosok igen magas alapállatállománnyal rendelkeztek. 1570-ben csak a Szegedhez tartozó 107 „szálláson" 15 000 szarvasmarha legelt. A 17. század elején pedig közel 50 000 juhot és 4000 sertést tartottak a szegedi hét szultáni hász birtokon. Sőt egyes adatok szerint Debrecen saját marhaállománya mint
egy 50 000 darabot számlált a 16—17. században.43
Bár a 17. században a nyugat-európai piacokon történt gazdasági változások következtében, a marhaexport jelentősen visszaesett, de még így is elérte az évi 100 000 darabot. A marhakereskedelem lehanyatlásával csökkent vagy stag
nált a mezővárosok állatállománya. Nagykőrösön, ahol még 1635-ben 11 000 szarvasmarhát vettek számba, 1650-ben már csak 7101 darabot.44 Kecskeméten
pedig az állatállomány lényegében egy szinten maradt a nyolcvanas években.45 A 17. század utolsó két évtizedében a visszafoglaló háborúk újra hadszín
térré változtatták az Alföldet, hatalmas károkat okozva a lakosság anyagi ja
vaiban. Erről tanúskodik Pest megye 1699-es és 1703-as összeírása. Különösen szembetűnő az állatállomány csökkenése Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét 1703-as összeírását szemlélve.46
Állatfajták Cegléd Nagykőrös Kecsker
549 1174 1807
139 326 621
560 1139 2562
609 746 2268
139 177 1123
2532 3273 10077
219 347 1127
Igás ökör Hámos ló Fejős tehén
Egyéb szarvasmarha Ló
Juh, kecske Sertés
40 Majlát Jolán: Egy alföldi civis-város kialakulása. Budapest, 1943. 5. o.
41 Harald Prickler: Das Volumen des westlichen ungarischen Aussenhandels vom 10. Jahrhundert bis 1700. Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege c. kötetben. Kiadta: Othmar Pickl, Graz 1971.140. o.
42 Káldy Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Budapest, 1970. 88. o.
43 Káldy Nagy Gyula: A Szeged környéki szultáni Hász birtok mezőgazdasági termelése a XVII. század második felében. Agrártörténeti Szemle 1961/3—4. sz. (A továbbiakban — AtSz);MákkaiLászló: Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez. Hajdú Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. I I I . (Szerk. Gazdag István, Debrecen) 1976. 35. o.
44 Velics Antal—Kämmerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. Budapest, 1890. I I . k. 268—270. o.
45 Kecskemét városában 1666-ban 762 adózóra 21 143 marha jutott, 1682-ben 1060 adózóra: 27 456 ló és szarvas
marha, 1683-ban kb. 1200 adózóra 30 135 marha esett. Balanyi Béla: Kecskemét gazdasági jelentősége a X V I I I . század végéig. Tanulmányok a város múltjáról, jelenéről. Szerk. Keltái Nándor. Kecskemét 1970. 98. o.
46 Kosáry Domonkos: Pest megye a kuruckorban. Pest megye múltjából. (Tanulmányok) Szerk. Keleti Ferenc, Laka
tos Ernő, Makkai László. Budapest, 1965. IV. táblázat 36—37. o.
6 H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k 81
Az összeírás szerint a három város állatállománya jelentős mértékben csökkent.
Viszont néhány adat arra enged következtetni, hogy az állatállomány számba
vételekor valószínűleg kimaradtak a városok pusztáin legelésző csordák és nyá
jak. Másként elképzelhetetlen, hogyan tervezhette a kitűnő gazdálkodó híré
ben álló Károlyi Sándor az 1700-as évek elején 20 000 szarvasmarha évi ex
portját nagyobb részben Kecskemét és Nagykőrös vidékéről/'7 Ugyancsak nem illenek a képbe a városok valószínűleg túlzó, de azért mégis figyelmet érdemlő adatai a szabadságharc alatt elszenvedett veszteségeikről. E feljegyzések szerint 1703—1705 között csupán Kecskemét határából és pusztáiról 14 000 marhát haj
tottak el a rác katonák, Kiskunhalas vidékéről pedig 1706-ig 1400 ökröt, 800 lovat, 5000 tehenet és 14 000 juhot.48
A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok arról tanúskodnak, hogy az alföldi mezővárosok állatállománya gyorsan kiheverte a háborús pusztításokat. Ezt támasztják alá a Jászkun kerület 1699-ből származó összeírásai is, ahol, egy családra a Kiskunságban 9,9 szarvasmarha, 1,7 ló, 13,3 juh és 3,9 sertés, a Nagykunságban 7,9 szarvasmarha, 1,3 ló, 4,4 juh és 5,5 sertés jutott/1'1
Sokkal hézagosabbak az adataink a földművelésre vonatkozóan. A Duna—Ti
sza közén korszakunkban a szántóföldi kultúrák csak alárendelt szerepet ját
szottak az állattenyésztés mellett. Nagykőrös városának gabonaszükséglete egy részét más vidékekről kellett fedeznie. Búzát Szegedről, Csongrádról, Makó
ról, árpát Földvárról (Tiszaföldvár), Öcsödről, Kenderesről, Abonyból, Új- szászról vettek.50 Az eddig feltárt források szerint jelentősebb gabonatermelés a Tiszántúlon és a Jászságban folyt. így például Debrecenben az 1680-as évek
ben nagymértékben emelkedett a gabonatermelés, melynek nagy része kereske
delmi forgalomba került.51
összefoglalóan elmondható tehát, hogy a császári csapatok útjába eső terüle
tek biztosítani tudták egy nagyobb létszámú hadsereg ellátását. Viszont a csá
szári haderő élelmezési körülményeinek vizsgálata előtt, meg kell határoznunk a csapatok létszámát, kenyér- és hússzükségletét.
Egy 1705 júniusában készült létszámkimutatás szerint a helyőrségeken és a rác csapatokon kívül a Felvidék nyugati részein és a Dunántúlon 16 000 csá
szári katona állomásozott, amelyekhez júliusban 6000 dán gyalogos és lovas csatlakozott.52 Herbeville csallóközi táborából körülbelül 16 500 katonával érke
zett Budára; ahol Glöokelsperg tábornok 1600 gyalogossal és 2700 lovassal csat
lakozott hozzá. Figyelembe véve a különböző veszteségeket, feltehetően mintegy 20 000 ember kelt útra Erdély felé.53 Némileg kisebb létszámról szereztek tudo
mást a kurucok egy szökött császári tiszttől, aki „ . . . 15 ezerig bizonyosan való létit referálja..." az ellenségnek.5'1 Bár a különböző adatok között kisebb elté
rések adódnak, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha a 20 000-es lét
számértéket fogadjuk el valósnak.
Herbeville csapatainak Budáról történt elindulását a különböző történelmi
47 Zimányi Vera: Magyarország az európai gazdaságban 1600—1050. Budapest, 197(3. 131. o.
48 Hornyik János: Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét, 1927. 50. o. és Toóth János: Kis- Kun-Halas város története. (Kiadta: Szilágyi Sándor) Pest, 1861. 10. o.
49 Kiss József: A Jászkun kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. ( 1702—1731) Budapest, 1979. 27. o.
50 Majláth: i. m. 122. o.
51 Mákkai: i. m. 38—39. o.
52 Feldzüge I.Serie VII. Bd. 414—410. o. és Stepney jelentése Harley angolminiszternek. Bécs, 1705. július 4. Si
mányi Ernő: Angol diplomatiai iratok I I . Rákóczi Ferenc korára. Archívum Rákóczianum I I . oszt. I I . k. 155. o. (A to
vábbiakban — AR I I . o.)
53 Feldzügel. Serie VII. Bd. 443. o. Glöcklesperg erőire 433. o., és Marko: i. m. H K 1935. 44. o.; Hornyik János: Kecskemét város története. IV. k. Kecskemét 1800.102. o. és Stepney jelentése Harleynek. Bécs, 1705: szeptem
ber 5. AR I I . o. II. k.-201—202. o. Egyébként a császáriak mintegy 1500 beteget Budán hagytak. Feldzüge L Serie VIL Bd. 446. o.
54 Esterházv Antal Rákóczihoz. Lörinczi, 1705. szeptember 23. MTA kt Rlt Ms 4906/16. doboz.
— 82 —
m u n k á k m á s - m á s i d ő p o n t r a teszik.5 5 V é l e m é n y ü n k szerint az i n d u l á s legvaló
színűbb időpontja s z e p t e m b e r 17-e. Hiszen tudjuk, hogy Pálffy J á n o s élelmi
szergyűjtő akciójáról szeptember 16-án érkezett vissza B u d á r a és Károlyi egy h é t t e l később azt í r t a feleségének: „ K e n y e r e t m a g á t n e m látott [ti. a n é m e t ] . . ., h a n e m , az mit B u d á r ó l hozott nyolc n a p r a való volt, és h a t n a p elmúlt belő
le . . ,"56 Ez lényegében azt jelenti, hogy a császári csapatok h a d m ű v e l e t i t e r ü letről t ö r t é n ő élelmezését a zsibói csatáig szeptember 25-től n o v e m b e r 11-ig szá
molhatjuk. I s m e r v e az egy főre j u t ó élelemellátási k v ó t á k a t , a vizsgált időszak
b a n a 20 000 fős h a d e r ő élelmiszerszükséglete k e n y é r b ő l 10 528 q, (sütéséhez kb. 7028 q liszt szükséges) sóból 84,6 q, húsból 3290 q volt.57
Az elméletileg szükséges élelmiszermennyiség b i r t o k á b a n , most m á r csak az a k é r d é s : M e n n y i r e t u d t á k fedezni e l l á t á s u k a t a császáriak a szóban forgó t e r ü l e t r ő l ? E r r e vonatkozólag csak Kecskemét, Nagykőrös és H ó d m e z ő v á s á r h e l y esetében r e n d e l k e z ü n k számszerű a d a t o k k a l . Mivel a legújabb a g r á r t ö r t é n e t i k u t a t á s o k tisztázták k o r s z a k u n k b a n a különböző állatok vágósúlyát, e n n e k se
gítségével k i s z á m í t h a t ó az élelmezésre felhasználható h ú s mennyisége.5 8 H e r - beville egységei s z e p t e m b e r 24-én é r t é k el Nagykőrös—Kecskemét térségét, ahol október 2-ig táboroztak, feltöltve k i m e r ü l t élelmiszerkészleteiket. Kecskemét
s z á m a d á s k ö n y v e és Nagykőrös k r ó n i k á j a megőrizte az u t ó k o r s z á m á r a az ellenség által r e k v i r á l t állatok számát, s a gabona mennyiségét.5 9
Város Álatf ajta/db H ú s / q Kecskemét 250 v á g ó m a r h a 350,0
500 j u h 145,0 Nagykőrös 17 hízott ökör 23,8
175 gulyabeli t e h é n 245,0 203 fiatal m a r h a 203,0
908 j u h 263,3 157 hízott sertés 125,6
95 magló sertés 76,0 227 fejős t e h é n 317,8 192 igás ökör — 72 h á m o s ló —
G a b o n a fajta (pozsonyi mérőben 54,3 1) g a b o n a / q búza 2914 V 1107 q
á r p a 4885 1700 q köles 681 " 222 q
Az eddig feltárt a d a t o k szerint Hódmezővásárhely élelmiszerkészlete az ellen
ség kezébe került.6 0 A v á r o s készletei jelentősek lehettek, mivel Szeged csá-
55 Markó Árpád szeptember l(5-ra teszi a császáriak indulását. Hornyik János szeptember 20-ra. Markó: i. m. HK 1935. 47. o. és Hornyik: i. m. IV. k. 102. o.
56 Károlyi S. Barkóczy Krisztinához. 1705. szeptember 23. MTA kt Sz. Gy. Ms. 329/2.
57 A császári hadseregben egy főnek egy napra 1,12 kg kenyeret, 7—8 dkg sót és 0,2—0,4 kg húst adtak. Perjés:
i. m. 100., 103., 54. o. N. Kiss István 0,30—0,35 kg-ra becsüli a katonaság tényleges húsfogyasztását. N. Kiss István:
Húsfogyasztás (katonai és közfogyasztás) a XVI—XVII. századi Magyarországon. AtSz 1973/1—2. 104. o.
58 Korszakunkban a marhák friss vágósúlya darabonként 1,4 q, a juhoké 0,29 q (a fiatal marhák vágósúlyát 1 q-ra vesszük.) X. Kiss: i. m. AtSz. 1973/1—2. 99—100. o., 106. o. A sertések friss vágósulya kb. 0.8 a
59 Hornyik: i. m. 166. o. és Ballá Gergely: Nagykőrösi krónika. RTü I. k. 190. o. (A búza hektolitersúlyát 70, az árpáét (34, a búzáét 00 kg-ra vettük számításainkban.)
60 Markó: i. m. HK 1935. 59. o.
6* — 83 —
szári parancsnoka ,,... csak Vásárhelyen 40 000 kenyeret. . ." követelt.61 A mezőgazdaság átlagos évi termésmennyiségének kiszámításával lehetőségünk nyílik a császári haderő ellátásának pontosabb meghatározásához. Tételez
zük fel azt az esetet, hogy a császáriak 'kezére csak a város élelmiszerfeleslege került. Hódmezővásárhely állatállományának 1701-es összeírása alapján ki
mutathatjuk a helység potenciális húsmennyiségét, s a vágási arányokat fi- gyelembe véve kiszámíthatjuk a kitermelhető hús arányát.62
Potenciális A k i t e r m e l h e t ő h ú s Állatfajták db h ú s m e n n y i s é g / q súlya/q
S z a r v a s m a r h a 1080 1512,0 378
J u h 1911 554,2 138,6
Ló 142 — —
Sertés 452 361,6 144,4
összesen 2427,8 661,0 A szántóföldi termés mennyiségét csak 1701—1702-es évekre tudjuk hozzáve
tőlegesen meghatározni. 1701-ben a városnak 2774 pozsonyi mérő vetése volt, amelynek mintegy 60° o-án búzát, 31%-án árpát, a többin zabot és kölest ve
tettek.63 Tekintetbe véve a korabeli átlagos hozamokat, az adott vetésterületen mintegy 5824 pozsonyi mérő búza és 3268 pozsonyi köböl árpa termett.64 Levon
va a vetőmagszükségletet, veszteségeket és az adókat (noná, décima), a lakos
ság élelmezésére átlagos termés esetén kb. 1202 q búza és 696 q árpa maradha
tott. Ismerve a lakosság hús- és gabonafogyasztását, az élelmiszerfelesleg hús
ból: 224, gabonából: 905 q körül mozoghatott.65
Számításaink szerint tehát a császáriaknak a három városban húsból kb.
1973, gabonából 3934 q-t sikerült biztosítani, az összes szükséglet 80, illetve 28%-át.
A számszerűen értékelhető forrásadatok mellett az általános helyzetre vo
natkozó utalások a folyamatos ellátásról tanúskodnak. így például Károlyi Sán
dor október 2-án kelt levelében jelentette Rákóczinak: „.. .Az arad tájéki rácz készületi confirmáltatik . . . hogy ezen armadának gyűjtse az élést, mert ennek már elégh vagyon, sőt az szegedi conrmendans is hordókba vereti a lisztet, az is bizonyosan constál, ha sokat mulatozunk migh észre vesszük Erdélyben
toppan."66 !
Nyúzó Mihály katonái szeptember 4-ig kitelepítették ugyan Makót, Mind
szentet, Szentest és Vásárhelyt „minden jószágával" együtt,67 mégis, két nappal később Károlyi azt írta a fejedelemnek: „Soha nem tudom mit csináljak Körös Maros Közzel, mert csak Vásárhelynek és Makónak vagyon annyi takarmánya,
(il Károlyi S. Rákóczinak. Túri tábor, 1705. okt. 0-án éjfélkor. OLUS/.L G. 15. 6. 08. Caps. B, Fase. 22. 89—100. fol >
02 Hódmezővásárhely állatállományának összeírása 1701-ből. Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története. IV.
k. Hódmezővásárhely, 1911. 247. o. A vágási arányok meghatározásánál figyelembe kell vennünk a betegségeket, takarmányhiányt, természeti csapásokat stb. Így a vágási arány évente a szarvasmarháknál és juhoknál 25%, a serté
seknél 40%. A szarvasmarhák termékenységére nézve 1. Matolcsi János: A szarvasmarha testnagyságainak változásai.
Magyarország területén. AtSz 1908/1. 12—24. o.
03 Az 1702-es dézsmajegyzék vetésarányai alapján. Szeremlei: i. m. IV. k. 272. o. és 275. o.
04 A búza szemhozama a 17. században 3,5-szörös, az árpáé 3,8-szoros volt. Zimányi: i. m. 89 — 90. o.
05 Magyarországon az egy főre eső évi húsfogyasztás a 17. században, a péntekeket is beleértve, évente 04,5 kg.
A fejenkénti gabonafogyasztás évente egyes Bereg megyei adatok szerint 1,2 q. Azonban úgy véljük, a 18. század elejére célszerűbb 1,5 q-val számolni. JV. Kiss:i. m. 100—107. o.,ésKirilly-X. Kiss: A paraszti gabonatermelés a XVI—XVII, században. AtSz 1909/1—2. 110. o.
00 Károlyi S. Rákóczinak. Szolnoki tábor, 1700. október 2. estve 10 órakor. OL RSzL G. 15. 0. es. Caps. B. Fase. 22.
91—94. fol.
07 Károlvi S. Rákóczinak. Túri tábor, 1705. október 4. estve. OL RSzL G. 15. 0. es. Caps. B. Fase. 22. 97—98. fol.
hogy három holnapigh is mégh érne azon német tábor velle, hát mégh az töb helyeknek Aradik, Világosvárigh, Gyuláigh, Jenőigh .. Z'68
Ezeknek az adatoknak a fényében úgy tűnik, Herbeville csapatainak Szeged környékén és a Körös—Maros közén is sikerült jelentős mennyiségű élelmiszert szerezniük. így a császáriak nagyobb nehézségek nélkül folytatták útjukat Debrecenen keresztül Erdély felé. Bár a kurucok kiürítették Magyarország akkor legnagyobb és leggazdagabb városát, de ennek ellenére: „Búza, árpa a vermek
ből megszámlálhatatlan, szalonna, káposzta, m é z . . . oda lettek . . . Gulyák, mé
nesek, juhok, az ellenségtől tűrhető kárral maradtanak meg .. ,"69
Esterházy Antal, akit a város kiürítésével bíztak meg, aggódva tudósította a fejedelmet'és környezetét: „...ha az ellenség ide talál szállani annyit élését pro- visiót és mindennemű subsistentiát talál itten, hogy elsőben is egy esztendőre való annonával Váradott megsegítvén . . . s elégséges szekere lévén Szebent is hasonlóképen megsegítheti, e mellett penig maga is egész armadástul bízvást egy holnapig azonkívül itten minden fogyatkozás nélkül subsistálhat.. ."70 Ezen kívül a császári haderő jelentős, mintegy 45 000 forintnyi összeggel rendelke
zett, melyen adott esetben a zsoldfizetés mellett élelmet is vásárolhat a lakos
ságtól.71
A fenti forrásokat értékelve talán nem járunk messze az igazságtól, ha ki
jelentjük, hogy a császáriaknak sikerült megszervezniük csapataik ellátását és így harcképes állapotban érkeztek Erdély határára. A történelmi irodalomban és az egykorú forrásokban is találkozunk a császári haderő élelmezési nehéz
ségeiről szóló megállapításokkal. Azonban úgy véljük, ennek legnagyobb részét a gabona lisztté őrléséhez szükséges malmok hiánya, a vízhiány, illetve annak fertőzöttsége okozta.72 Természetesen időleges ellátási problémák mindig adód
tak, de egészében véve kutatásaink jelenlegi állásánál úgy tűnik, hogy Herbeville hadainak ellátása a körülményekhez képest kielégítő lehetett.
A kuruc hadmüveletek eredménytelenségének okai 1705 őszén
Tanulmányunk előző fejezetében részletesen elemeztük a császári csapatok ellátását. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a császári hadvezetés biz
tosítani tudta katonáinak élelmezését, sőt ezen felül még közel „háromszáz sze
kér élést" juttattak Váradra.73 Ennek ismeretében viszont joggal merülhet fel a kérdés: miért nem tudta megakadályozni a kuruc katonai vezetés a császáriak, bejutását Erdélybe?
68 Károlyi S. Rákóczinak. Túri tábor, 1705. október 6. OL RSzL G. 19. I I . 2e/A 34-cs. 473—470. fol.
69 Szűcs István: Debrecen város történelme. III. k. Debrecen, 1871. 717. o.
70 Esterházy Antal Rákóczihoz. Debrecen, 1705. október 18. MTA kt Rlt Ms. 4966./16. doboz. Debrecen kiürítése- után arról tudósít Esterházy:,,... noha penig ember dolgábúl ily pusztaságra jutott is ... [ti. Debrecen] ... ott maradt számtalan búzája, bora, abrakján kívül 15 000 forintból álló apotecája is a melyekből föl építheti Váradot, hogy nem csak gvardizonnak intertentiójára hanem 40 000 mezőben lévő embernek is succurálhat belőle mindenkor" Esterházy A. Rákóczihoz. Nagy-Léta, 1705. október 20. MTA kt Rlt Ms. 4966./16. doboz
71 A császáriak Budáról 20 000, Kecskemétről és Nagykőrösről 20 000, Ceglédről 5000 forintot hoztak magukkal.
(A források nem említik, hogy milyen forintról volt szó.) Feldzüge I. Serie. VII. Bd. 445. o. ; Balia Gergely: Nagykőrösi:
kronika. RTü I. k. 191. o. és Iiosáry: i. m. 54. o.
72 Feldzüge I. Serie VII. Bd. 451—452. o. A kuruc csapatok az ellenség előtt felégették a malmokat, így a császári katonák kénytelenek voltak kézi malmokkal őrölni. Ezek sokszor elromlottak és a belőlük nyert liszt minősége rossz lehetett. Erre utalt Rákóczi is emlékirataiban :,,.. .az ellenség serege nem evett mást, mint kis vas kézimalmokon inkább- megtört, mint megőrölt lisztből sült kenyeret... a rosszul őrölt gabona gyomrukban megerjedt és olyan betegséget oko
zott köztük, amely felfújja és megöli a beteget." I I . Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai. Archívum Rákóczianum.
(A továbbiakban — REml.) I I I . oszt. (Szerk. : Köpeczi Béla, Hopp Lajos, R. Várkonyi Ágnes.) Budapest. 1978. 367. o.
Ugyanerre a jelenségre utal Károlyi egy levéltöredéke : „A kenyér rettenetesen szűk köztök... Engemet szittanak, hogy el pusztítottam előttük a földet, minemű kenyérrel él Kgls. Uram el küldöttem egy darabot benne az Isten olyat se.
engedjen az ennek magyar búzabul..." Valószínűleg Rákóczinak október 10—11-e táján. OL RSzL G. 15. 7. es. Caps- B. Fase, 27. 36. fol.
73 Károlyi S. Barkóczy Krisztinának. Mezőterem, vagy Károly?, 1705. november 2. MTA kt SzGy. Ms. 329/2.
— 85 —
A viszonylag bőven rendelkezésünkre álló forrásanyagból nagyon bonyolult kép tárul szemünk elé, mely szerint a kuruc hadműveletek sikertelensége tár
sadalmi és katonai okokra vezethető vissza. Mint az előzőekben is utaltunk rá, 1705 tavaszán és nyarán súlyos belpolitikai válság bontakozott ki Magyaror
szágon. Hiszen az egyre elhúzódó háború mind nagyobb teherpróba elé állí
totta az ország társadalmát és gazdasági erőforrásait. A felgyülemlett szociális és gazdasági problémák legerősebben talán a társadalom valamennyi osztályát és rétegét tömörítő hadseregen belül jelentkeztek. A közel két éve még oly lel
kes parasztkatonák zúgolódtak a hajdúsítás elmaradása miatt, s tiltakoztak, amiért otthon maradott hozzátartozóikat megadóztatták. Kajdy István ezredé
nek egyik folyamodványa 1705 nyarán egy hajdúhelység kijelölését kéri szá
mukra, Kenyheczi János katonái pedig arról panaszkodnak, hogy a „ . . . vitézleö rend, sok bosszú illetést tűr és szenved, ki földes urától, ki tiszttartójatul, ki falujabeli lakos szomszéditul.. ,"74 Volt thökölyanus és végvári katonák régi privilégiumaik visszaadását, magasabb zsoldot, több prédát követeltek. Ezzel egyidőben a fokozódó katonai terhek következtében nőtt az elégedetlenség a városi polgárság és a nemesség soraiban.75 Az országos feszültségek különböző formában jelentkeztek a kuruc haderőn belül, kihatva annak létszámviszo
nyaira, fegyelmi állapotára és harcértékére is. Az elégedetlenség általános meg
nyilvánulási formája a katonák „szétszéledése" volt, melynek indítéka külön
böző lehetett.
1705 őszén, főleg a hadjárat első szakaszában, sok gondot okozott a csapa
tok ellátása a kuruc hadvezetésnek, mert a Duna—Tisza közi mezővárosok a császáriak had tápbázisává váltak. Nagy területről kellett beszerezni az élelmet, amelyet nehezített a vármegyék és commissariusok tehetetlensége.76 Károlyi ezért kénytelen elengedni katonáit, mivel: „ . . . A z pusztaságon az katona nem ölheti magát, lovát éhei, az hol kaphat tengődik . . . Most is három ezer is van kinek egy szekere sincsen, lova hátán horgya a futrást, két mélföldnyirül is .. ."77 Ha pedig a vármegye kiállítja a szekereket, nagyobb részük használ
hatatlan, „mert egyik elszökik, másnak kereke, harmadiknak tengelye törik e l , . . . oly szekereket praestálnak, hogy híres kurvát is jobb kerékre kellene kerekezni.. ,"78. Természetesen a rossz ellátás tömeges szökéseket idézett elő.
Bottyán katonái, „kiknek bizony nehéz is üres hassal éjjel nappal portázni strásálni. .." az éhség miatt elfogytak. Károlyi katonái közül pedig szabad élelemszerzés ürügyén szökdöstek el.79 Viszont egészen más indítékok kerülnek előtérbe a Tiszán történt átkelések után. Esterházy Antal csapatait például a katonák, „hazavágyódása" és a mezei munka tizedeli meg: „...ezen a földön az előbbi felült katonaság és fegyver viselő itt e tájon lakos had már most mind haza jött, itthon van bocskort kötött s szántásra adta m a g á t . . ."80 Ha
sonló tünetekkel találkozunk Károlyi ezredeiben is, ahol: „ . . . a katona fogy a feleségét adagja (sic!) b ú j j a . . ."81 Bár a parancsnokok mindenütt szigorúan felléptek a dezertálások ellen, sokszor „hármasával is függtek az akasztófán"
a szökevények, de ,,... sem strázsa, sem fen álló seregek, sem táboron kívül
74 Kajdy István mezei ezredének folyamodványa 1705 nyarán (keltezel len); Esze Tanai s : Kuruc vitézek folyamod
ványai 1703—1611. Budapest 1955 és Kenyheczi János Rákóczinak. Hassági tábor, 1705. aug. 3 1 . ; Kákóczi hadserege 1703—1711. Válogatott iratok. (Válogatta Bánkuti Imre. Budapest 1976.) 10«- 109. o.
75 A válság társadalmi és gazdasági okaira nézve 1. bővebben Köpeczi—R. Várkonyi: I I . Rákóczi F. 180—182. o.
76 ,,...az katonának szekere nem lévén, kinek se vármegye se eommissarius nem provideál cum assignatione..."
Károlyi S. Rákóczinak. Hatvani tábor, 1705. szeptember 17. OL RSzL G. 19. I I . 2 e/A 413—414. fol.
77 Károlyi S. Rákóczinak. Hatvan, 1705. szeptember 12. OL RSzL G. 19 II. 2e/A. 397—398. fol.
78 Krucsay Márton Károlyihoz. Debrecen, 1705. szeptember 19. MTA kt Sz. Gy. Ms 332/3.
79 Bottyán Károlyinak, (helymegjelölés nélkül) 1705. szeptember 28. AR I. o. IX. k. 226. o. és Károlyi Rákóczinak1
Hatvani tábor, 1705. szeptember 16. OL RSzL G. 15. 6. es. Caps. B. Fase. 22. 50—51. fol.
80 Esterházy A. Rákóczinak. Debrecen. 1705. október 16. MTA Rlt- Ms. 4966/16. doboz.
81 Károlvi Š. Rákóczinak. Károlv, 1705. október 22. OL RSzL G. 15. 6. es. Capa. B. Fase. 22. 123—124. loi.
— 86 —
járó Armás, sem lövöldöztetés nem gátolhattja . .. csak oszol, úgy hogy haza
széled, csak az tisztek és puszta zászlóik maradtanak.. ,"82
A lakosság sokszor szívesen befogadta és rejtegette a szökevényeket, mert ezekből szándékoztak portális katonákat állítani. Tégláson a bíró például rá
támadt szökött katonák után kutató fegyveresekre. Bátorban pedig a bírák együtt ittak a csellengő vitézekkel.8*5
A csapatok bomlása végül is a Tiszántúlon tevékenykedő kuruc ezredek lét
számának jelentős csökkenéséhez vezetett. Ügy véljük, jól szemlélteti ezt a fo
lyamatot a szeptember első felében készült mustrák és az október közepén kelt jelentések Összehasonlítása. A szeptemberi létszámkimutatások szerint például Károlyi ezrede 1083, Palocsai Györgyé 948, Sennyei Istváné 679, Gencsi Zsig
mondé 905, Kárádi Mihályé 665, Nyúzó Mihályé 386 főből állott.84 Ezzel szem
ben az október közepén küldött jelentésekből már arról értesülhetünk, hogy Boné ezredében ,,. .. kétszázan ha vadnak, Sennyei uramnak is az tisztei jobbá
ra . ..", Gencsi Zsigmondnak pedig összesen 60 lovasa maradt.85 A helyzet nem javult a hónap végéig sem, mert Károlyi, Palocsai, Boné, Bessenyei, Monai, Sennyei, Gencsi, Deák, Kárándi, Nyúzó, Ilosvai Bálint és Gundelfindel ezrede két corpusban nem számlált többet 3000 embernél.86 Forrásaink tehát egyértel
műen arra engednek következtetni, hogy a kuruc hadseregen belül jelentkező ellátási, gazdasági, s olykor vallási problémák jelentősen meggyengítették a csapatok harcértékét.8' A katonák harci szellemének megtörését talán Károlyi fogalmazta meg legjobban egy ködös őszi reggelen a törteli pusztán: „Isten úgy álgyon megh, az egész Országh csak nyelvel vággyá az ellenséget, de én megh tapasztaltam, hogy effective semmit sem csinál, akár mit kiáltson, ne higgye Ngod, mert benne hagyák, hanem, békélljünk, ha békéilünk, mert bi
zony az Nemes ember, de mégh az szegény legény is, úgy látom, kerüli az né
metet, nem ö l i . . ,"88 *
A kuruc hadműveletek viszonylagos sikertelenségének fentebb vázolt okai csupán a problémák társadalmi és gazdasági vonatkozásait érintették. Azon
ban a korabeli adatok tanúsága alapján a portyázások nem kielégítő eredmé
nyének volt egy katonai oldala is. Nevezetesen az, hogy a császári haderő fel
készült a kuruc rajtaütésekre. Általában mindig „szoros helyen" erős őrizet mellett táboroztak. Károlyi megbízhatónak tekinthető leírása szerint: „Schlik táborának szállása Kgls. Uram nem ollyan kockássan megyén vagy fekszik mind Ngod. describálja, hanem tiszta három egész lineában. Az elsőnek is az közepi gyalogh, előtte az álgyú, az második lineának is közepi gyalogh, kétt szárnya mind kettőnek lovas, az harmadik lineának közepi szekér, két szárnya lovas . . . " A tábor körül 660 főből álló őrkülönítmény cirkált és minden ezred egy századát beosztották az őrségbe.89 Ilyen, szinte erődített táborok ellen,
82 Károlyi S. szeptember 10-i és október 11-i lev. Rákóczihoz. OL RSzL G. 15. 6. cs. Capa. B. Fase. 22. 50—51. fo és 7. es. Caps. B. Fase. 27. 37—38 fol. Esterházy Antal az elszökött katonák tisztjeit is vasra verettette. Esterházv A Rákóczihoz. Újváros, 1705. október 15. MTA Kt Rlt Ms. 4960/10. doboz.
83 Ezért Károlvi levelében a téglási, a bátori és a diószegi bíró felakasztását követeli a fejedelemtől. Thuri tábor, 1705. október 11. OL RSzL ti. 15. 7. es. Caps. B. Fase. 27. 37—38. fol.
84 A kuruc csapatok 1705. dec. 14-én készült fizetési listája, amely minden valószínűség szerint a szeptemberi, Hat
vannál tartott mustra adatai alapján készült. Erre vonatkozólag 1. Károlyi 1705. november 27-én Kozárváron kelt levelét. OL RSZL G. 15. 7. es. Caps. B. Faso. 23. 90. fol. és 49—52 fol. Továbbá a Hatvani mustra eredeti fizetési listái
G. 28. 77. cs. V. 2 E.—F. 97—131. fol.
85 Károlyi S. Rákóczinak. Thuri tábor, 1705 október 11. OL RSzL G. 15. 7. cs. B. Fasc. 27. 37—38. fol. Négy nappal később hasonló adatokat tartalmaz a fejedelemnek küldött levele :,,.. .nincs is énvelem több kgls. Uram, hanem az ma
gam ezerem, Bónéé, Kárándié, Sennyeié, Ilosvaié, Nyúzóé, Budai István uramé, de az Kaszásé egészlen oda vagyon, úgy az Bónéé, az többi is mind annyira, hogy mind össze sem vagyunk az mennyi csak az Boné s Kaszás ezeré volt..."
Körösladány, 1705. október 15. OL RSzL (í. 15. 0. es. Caps. B. Fasc. 22.115—110. fol.
80 Károlyi S. Rákóczinak. Érsemlyén, 1705. október 25. OL RSzL G. 15. 0 es. Caps. B. Fasc. 22. 12—-13. fol.
87 A csapatokon belüli vallási villongásokra nézve 1. Károlyi S. szeptember 19-i levelét a hatvani táborból.
OL RSzL G. 15. 0. es. Caps. tí. 54—55. fol.
88 Károlvi S. Rákóczinak. Törteli pusztán, 1705. szeptember 25. reggel. OL RSZL G. 15. 0. es. Caps. B. Fasc. 22.
08—71. fol. *
89 Károlyi S. Rákóczinak. Szolnoki tábor, 1705. szeptember 27. OL RSzL G. 15. 0. es. Caps. B. Fasc. 22. 72—75. fol.
— 87 —
