• Nem Talált Eredményt

Más ég alatt Most minden hihető

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Más ég alatt Most minden hihető"

Copied!
3
0
0

Teljes szövegt

(1)

6 tiszatáj

N AGY G ÁBOR

Más ég alatt

Most minden hihetőbb, mint e kocsmazug-jelen:

torkomban az egykor-volt ér- verés eleven.

A pályaudvar Szegeden, a sárga villamos,

Molnár utca, Victor Hugo:

minden, mintha most.

A Tisza: szürke, haragos, szürke acélhidak sebezte partok, az eső porfelhőt itat.

Habzó korsók a Hágiban, tölgyfák pillérein nyugvó ég, és az udvaron elszórt filléreim:

visszanyelt csonka rímeim, pipafüst-aromát

lebegtető szél, lecsukott szemhéj, adomák, miket nem értek igazán, mindez mégis oly szép, olyan egyszerű: ma is fáj, mintha ott volnék, poéta, de nem bolond még, reményekkel teli,

(2)

2002. szeptember 7

rajongó, ostoba, boldog.

A nyár perzseli, zápor-szuronyroham veri görcsbe rándult levél- csomóvá az emlékeket.

Ami élt, nem él

már, legfeljebb csak éldegél, karcossá keserült

a piros szőlő méz-bora.

Hát így sikerült megőrizni, mi elkerült, szegedi nyár hevét a bőrödön csak: legbelül fázol, e pesti hét- rét-éjszaka szívedre ült.

S már el sem szomorít:

zsebedben szegedi buszjegy.

Harminchat forint.

Levelek Pefkibõl

Γράµµατα από τo Πευκί

A LVÓ HALÁSZFALU

Ψαρoχώρι πoυ κoιµάται Alvó halászfalu Évia szigetén.

Körös-körül hegyek, szemben Thesszália partjai, a ködben az Égei-tenger

ékszerteknőse, Szkiátosz szigete.

Smaragdkék víz, az aprókavicsos part

(3)

8 tiszatáj

mentén tavernák, kafetériák:

mindegyikben néhány unatkozó görög.

Mesziméri: sziesztaidő.

A nap merőlegesen tűz s keresztbe fúj a parti szél.

Nem feledkeztek el róla az istenek, mégis oly kérlelhetetlen, konokan magányos Pefki.

Πευκί Ευβoϊας, 17. 05. 2001.

J ÁSZÚ

Γειά σoυ

Fekete-fehér szetter-keverék:

Jászúnak kereszteltem el, ami görögül annyit tesz: Szia.

Hogy is szólíthatnám másképp, ha nem beszél senki hozzá.

Kóbor kutya, egész napját a tavernák és kafetériák előtt, a tengerparti korzón tölti. Néha hozzászegődik a hangoskodó gyerekekhez, vagy a halárus után kullog.

Garnélát ettem, amikor először találkoztunk: a fejet nekiadtam mindig, a fekete szemekkel.

Rövid farkcsóválással üdvözöl, ha összefutunk a korzón, néha elkísér egy darabon, észre sem veszem, hogy mikor marad le.

Πευκί Ευβoϊας, 19. 05. 2001.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Tudtuk már rég, minden hiába, rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ, s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok!. Tudtuk, hogy

sége az első napokban ki‐kiszólt, hogy ő azért tud egy lyukat, ami iránt mégiscsak több érdeklődést illene tanúsítania, ám Atlot Ignác annyit vetett oda kurtán, hogy a

Csak várj, a jégszobor mögé szorult patak nem csobbanhat; fénytől elzárva hűl a rét, rideg lett, megdermedt a hólepett vidék, akár a mély iszapban álmodó halak..

Kár-kár, csapat varjú jár az égnek útján, a megfagyott hóra, elém, lecsap. Mint egy

A Kékes kilátója fölött piros pont már a Nap, fordított mennyei fölkiáltójel, mert gyönyörű arany mondat az ég.. Ahol egész nap pacsirtaszárnyak verték a kék levegőeget,

Fekete virággal állsz az utcán és lassan hullni kezd a hó, mintha hattyúk sírnának az ég ablakai mögött, mintha fehér jegykendődet baltával darabolná valaki az

mint ahogy engem is hazavár az én futkosó kicsi fiam, hogy karomba száladjon, és én fölkapjam

Az erős történetiség mellett (amely mindhárom szóban forgó vers egyik meghatáro- zója és fő erőssége) ez utóbbiban a személyiség széthullásának a veszélye is hangot