NAGY MIKLÓS
A KÓ'SZÍVÜ EMBER FIAI
*
iI.
Keletkezési körülmények, élményforrások. A regény politikai eszmeisége. A szabadságharc megítélésének változásai Jókai életmüvében.
A Szerelem bolondjai-ban, 1868 regényében mintha még a Schmerling korszak fojtogatná az író mellét. Vele szemben A kőszívű ember fiai egyetlen nagy fellélegzés, új lehetőségek meg
pillantása, új remények sudárba szökkenése. Bármennyi fenntartása is van a „deáki tett"-tel szemben Jókainak, a kiegyezés mégiscak az abszolutizmus és összmonarchia eszme vereségét, a 48-as intézmények jelentős részének visszaállítását jelenti elsősorban számára. Regényében ébren akarja tartani az érzést, hogy a forradalom és szabadságharc minden számottevő vívmányát, emberi értékét vissza kell szerezni reformok útján, fegyveres harc elkerülésével.
A megvalósíthatatlanra buzdítja egyre hanyatló osztályát, a lateiner középnemességet, de a múlt nagyságai, melyeket felmutat, valóságosak. E regényben az illúzió nem változtatja meg annyira a történelmi események valóságos arculatát, mint Az új földesúr-ban, tán még annyira sem, mint a Kárpáthy Zoltán-ban ; a nagyítólencse ugyan ott van a téma felett s a fénysugár a forradalomnak nem minden tengeráramába világít be — de hogyis lehetne ez máskép az ő romantikus művészetében?
Alig van még Jókai-mű, amelyben ilyen csapatostul vonulnának fel az író személyes emlékei, amelyben a közvetlen szemtanúk elbeszélése ilyen nagy szerepet játszana, amelyet rokonság, kiegészítés, ellentét szálai ily sokoldalúan fűznének az író életművéhez. A szemtanú
ként látott események közé tartozik a Windischgrätz ostromát váró forradalmi Bécs leírása, hiszen tudjuk, hogy a költő 1848 október második felében Kossuth megbízásából Csernátony- val együtt járt az osztrák fővárosban s tapasztalatairól azon frissiben be is számolt a sajtóban1. Pest bombázása, Buda bevétele, amelyet az első pillanattól fogva végigélt, mindörökre feled
hetetlen emléke maradt s akkori publicisztikájában is mély nyomot hagyott. Az Esti Lapok s a Pesti Hírlap csaknem minden májusi száma közölt tőle tudósítást, kommentárt, glosz- szát a főváros nagy drámájáról. (Buda ostromára pl. a Pesti Hírlap alábbi közleményei vonatkoznak : V. 17, V. 18, V. 20, V.22. V. 23, V. 30.) Nem egy az egykorú cikkek közül egy- egy epizód erejéig be is olvadt a regénybe. Az a meglepő fordulat, hogy a Mausmannt lelövő olasz Baradlay Ödönre már nem tüzel, hanem fehér zászlót tűz ki, a Pesti Hírlap V. 22-i glosszájára megy vissza.2 Akad olyan élménytöredék is, amely belekerült a műbe, valóságosan átélt volta csak az öregkori visszaemlékezések tükrében látszik meg. Az én életem regénye lapjain kiderül (98.1.), hogy Szigligeti Ede volt a mintája a regénybeli Mihály mesternek, aki kételkedik abban, át tudnak-e repülni Hentzi ágyúgolyói a Duna felett Pestre.
A regény bölcsőjénél azonban nemcsak a tapasztalás állt ott, hanem a forráskutatás is : a későbbiek során szándékozunk részletesebben bemutatni mit és hogyan vett át Jókai Horváth
1 Életképek, 1848. XI. 12.
2 „Az olaszok, mihelyt a bástyákon megpillanták a mieinket, hozzánk állottak és a horvátokra lőttek."
Mihály 48—49-re vonatkozó történeti művéből és a szabadságharc egy-egy szemtanújának tudósításából. Csakhogy sem a tudatos anyaggyűjtés, sem az élettapasztalat nem kjátszik olyan kiemelkedő szerepet a munka kialakulásában, mint egy harmadik, közbeeső tényező.
Jókai legszívesebben azt vonta be a megtörtént eseményekből regénye sugárkörébe, amit már annakidején újságíróként feldolgozott, vagy amit szerkesztőként mások tollából sorolt be a saját lapjaiba. így a tőle távol történt dolgok is csaknem személyes benyomásként raktározód
tak el emlékezetében. Hogyisne, megírta s ezzel már egy kicsit magáévá is tette őket. Eléged
jünk meg néhány kiragadott példával az eljárás szemléltetésére! Olyasfajta különös párbajt, amelyet Ödön meg Richárd vív egymással Buda bevételekor, Jókai maga javasol olvasóinak az Életképekben : „Menjünk a táborba. Ott van elég ellenség, lőjünk ezekre. Addig vissza
jönnünk nem szabad, míg mindegyikünk személyesen két rácot meg nem öl, vagy egyikünk el nem esik. Ez lenne a leghasznosabb fajtája a párbajnak! "3 A Würtenberg-huszárok Galí
ciából való hazatérését örömmel tette közzé két helyen is az Életképekben, s már ez alkalom
mal is „koszorút érdemlő", . . .„dicsőséges fiúknak" nevezte Őket.4 Mint szerkesztő az Élet
képek "külföldi társasélet" rovatába sorolta be Pap Gábor írását a bécsi "forradalmi állapo
tokról."6 E tudósításban sok szó esik a bécsi liguriánus szerzetesekről, az alkotmány s a többi forradalmi vívmány ellenségeiről, akiknek feloszlatását követeli az utca népe. Nem kétséges, hogy ennek része lehetett az ellenforradalmi kémközponttá váló bécsi apácakolostor meg
rajzolásában!
Mi az alapvető magatartása Jókainak a szabadságharccal szemben A kőszívű ember fiai
ban, hogyan illeszti azt be egész gondolatvilágába? E kérdésre 1945 előtt nem igen kereste a feleletet irodalomtörténetírásunk, sem Zsigmond Ferenc, sem Sőtér István monográfiájában nem kerül elő, mert a művet egyoldalúan csak az egzaltált rajongás gyümölcsének vélték, amelyben hasztalan nyomozni a tudatosabb állásfoglalást. Téves azonban az az újabb felfogás is — Kanizsai-Nagy Antalé —, amely elsősorban kritikai szándékot lát a ragyogó hősköl
temény felidézésében : „Jókai . . . tükröt tart a középnemesség elé, hogy az meglássa benne kiegyezéskori elvtelenségét."6Ez a vélemény mai történetszemléletünk ráerőszakolása Jókaira.
Az ő szemében 67 birtokososztálya korántsem a hanyatlás kezdetén áll, hanem válaszúton, ahonnét lehet még új felemelkedés. 48—49 nem leverőén fényes kontraszt a saját jelenének sötétje mellett, hanem lelkesítő példa. Csakhogy nem újabb függetlenségi harcra buzdít— ezt Baradlay Jenő kivégzés előtt írt levele is kifejezi —, hanem békés eszközökkel lefolytatott politikai küzdelemre. A kiegyezés után bekövetkező részletsikerek, köztük a honvédség fel
állítása Jókait abba a hitbe ringatják, hogy ezt az első lépést újabbak fogják követni, ame
lyeknek végeredménye csak egy lehet: „Magyarországnak, mint teljesértékű államnak elis
mertetése széles e világon".7
Jókai hite szerint az új honvédség csak a régi nagy hagyományait követve fejlődhet.
Az idézett cikkben össze is foglalja a szabadságharc katonai hagyományait: az értelmiségi ifjúság, s nem a konzervatív tisztek vezetőszerepét, a protekciómentességet, a demokratizmust, egyszóval ugyanazt, amit A kőszívű ember fiai-ban a történet gazdag áramlásában mutat be.
De a szabadságharc Magyarországa nemcsak katonai téren kell, hogy példaképe legyen a foko
zatos önállósulásán munkáló Magyarországnak. Jókai már ekkor úgy gondolkozhatott, mint a századfordulón, amikor így foglalta össze a forradalmi harc örökségét a jövőnek : „A magyar nemzet ekkor mutatta be magát a világ előtt, mint egész nép, egész nemzet, egész nagyságá
ban. A jövő is 48—49 fundamentumára van építve."8
3 Életképek, 1848. IX. 10. Ezt az adatot Szekeres Lászlónak köszönhetem.
4 Életképek, 1848. VI. 11.
5 Életképek, 1848. V. 21.
6 Jókai Mór regényei. (TTIT. kiadás.) Bp. 1954. 8.
7 A honvédség újjászületése. Hon, 1868, XII. 9.
8 A magyar nemzet története regényes rajzokban. Bp. 1902. VI. kiadás. 912—3.
2 32
A nemzeti egységen és a közösségi áldozatkészségen túl elsősorban az államvezetés olcsóságát, a vezetők tisztakezűségét és fáradhatatlanságát emeli ki, amikor a krajcáros szivart szívó hadügyminiszterről, a nyűtt kabátos „pénzügyéről" elmélkedik.9 A puritán, takarékos birodalom alapjai ott vannak a forradalmi Magyarországban lerakva, míg az abszolutizmus alig lezárult 18 esztendeje a pazarlás, panama és korrupció melegágya. Mily összehasonlít
hatatlanul drágább volt az összmonarchia hadviselése 1859-ben és 1866-ban, mint Magyar
országé 1848—49-ben— emeli ki a regény megírásának derekán mondott országgyűlési beszé
dében is.10 A honvédség diadalainak feltámasztása egyúttal tiltakozás is minden újabb önkény
uralmi kísérlet ellen, bármily irányból induljon is ki az. Hentzy, Haynau, a Lánchidat fel
robbantó Alnoch ezredes megbélyegzésén kívül ezt igazolja az a terjedelmes fejezetsor is, amelyet a cári orosz katonai beavatkozásnak szentel. Jókai ekkor már egyre növekvő aggodalom
mal néz a keleti szomszéd felé... De éppen a veszé'y érzete miatt hangsúlyozza a honvédelem fontosságát, nemcsak az abszolutista és beolvasztó bécsi katonai körökkel szemben, hanem a szélső bal egyes képviselőinek meggondolatlan javaslatainak ellenében is. Madarász József a védelmi törvényjavaslat tárgyalása során (1868. VIII. 4.). azt indítványozta, hogy nagyobb létszámú állandó hadsereg helyett elégedjék meg a nemzet 40 000 főnyi hadkerettel, amelyet szükség esetén egy általános népfelkelés egészíthet ki. Jókai képviselőházi felszólalásában11
s az Igazmondó vezércikkében12 hevesen vitázik Madarásszal, miután az elgondolást korábban, Áldor Imrével folytatott polémiája során már egyszer élesen elutasította.13 Érvei során nem csekély szerepet tölt be az, hogy éppen a 48-as párt vezető egyéniségeinek nem volna szabad ilyen, a szabadságharc honvédelmi rendszerétől merőben elütő eszméket hírdetniök. így A kőszívű ember fiai egyes csataleírásait — különösen a magyar sereg gyakorlatlansága miatt elvesztett kassai csata képét (Első tandíj c. fejezet) — mintegy a Madarász elleni tollharc folytatásá
nak is tekinthetjük.
A Baradlay-fiúk története nem sugall köztársasági gondolatokat s az uralkodó bűneit az eseményekben egészen figyelmen kívül hagyja. De csak a király személye szent a költő szemé
ben, a tanácsadóké, a kamarilláé már nem! Igaz, kifejezetten ezt sem érinti Jókai, de mindaz, amit Plankenhorsték és Rideghváry hitvány cselszövéseiről elmond, a leggyakrabban elkép
zelhetetlen egy magas udvari klikk segítsége nélkül (pl. Jenő pétervári kinevezése). Bizonyára arra is törekedett Jókai, hogy az abszolutizmust ostorozva se keltsen osztrákellenes hatást, s ezt nemcsak a lovagias osztrák katonatiszt, Palvicz Ottó bemutatásával érte el mint A szerelem bolondjai-ban, vagy Az új fó'ldesúr-ban, hanem a bécsi forradalom túláradó együttérzéssel meg
festett tablójával is. Mausman és Goldner Fritz megalkotásával nemcsak a múlt forradalmi együttműködésének kívánt emléket állítani, hanem a jövő reményeit is kimondta. Hiszen köz
tudomású, hogy Jókai ekkoriban nagyon sokat várt egy nagyhatalmi ábrándoktól mentes, Őszinte osztrák liberalizmustól;
A kőszívű ember fiai társadalmi-politikai eszmevilágának felfejtésében azonban csak akkor juthatunk tovább, ha nem önmagában vizsgáljuk, hanem hozzámérjük Jókai más, 1848—49-ről szóló műveihez. Ilyen összehasonlítás után az a legszembeötlőbb, hogy mennyire a katonai eseményekre, a külső ellenséggel vívott harcra összpontosult a második rész, míg a magyar táboron belüli pártküzdelmek, érdekellentétek, sőt a mulasztások és hibák leírása^
csaknem teljesen elmarad. Jókai eredeti szabadságharc-élményében— a Gyémántos miniszter I tanúsága szerint — nagyonis nagy szerepet játszott a radikálisok eljárásának megbélyegzése;;
9 Kef. II. k. 4.
10 1869. V. 28-i beszéd. Kiadva : TAKÁCS SÁNDOR : Jókai Mór parlamenti beszédei.
Bp. 1930. I. k. 83—94. Tudvalevőleg 1868. XII. 31-től 1869. X. 10-ig közölték a Honban a Ket.-t.
1 1 TAKÁCS : I. m. I. k. 70—80.
12 Igazmondó, 1868. VIII. 9.
13 Igazmondó, 1868. V. 24. és uo. 1868. V. 31.
'Ám ezeket a kesernyés, szatirikus motívumokat később úgy látszik tudatosan mellőzte a
\Csataképek-ben meg a Politikai divatok-ban az események nagyszerűségének minél zavartala
nabb kidomborítása érdekében. Hosszú ideig csak hőseposz volt szemében a forradalom, s Kemény Zsigmond forradalomellenes reálpolitikája éppoly idegen marad tőle, mintaiVögyíGfaí cigányok keserű nemzeti önismerete, a betöltetlen nemesi ígéreteken átlátó paraszti józansága.
A bírálat szelleme a fúzió táján erősödött meg benne, midőn a közjogi és társadalmi radikalizmusra egyre több aggódással kezdett tekinteni. Az Enyém, tied, övé már karikatúrát ad Stomfay Gideon jakobinusokat majmoló szabadcsapatáról, s arra figyelmeztet, hogy Áldor- fayra s a többi becsületes hazafiakra a francia gironde sorsa várhatott volna a szélsőséges forradalmárok felülkerekedésével.14 A következő művekben a forradalom ábrázolása erős regionális színezetet kap : az Egy az isten Torockó védelmének, az Akik kétszer halnak meg a Vág völgyének krónikája elsősorban, s mindkettőben döntő hangsúly esik a felizgatott nemzeti
ségekkel való összecsapásra. Mindez azonban korántsem jelenti Jókai történetszemléletének elmélyülését. Ellenkezőleg ! A helyi színek és az ellentmondások felmutatása lassanként a nagy alapvető mondanivaló elejtésével, a rutinos érdekkeltés középpontba állításával jár együtt.
Egyik regény főhőse sem részese igazában a szabadságharcnak, sőt Adorján Manassénak még a politikai felfogását is nehéz megsejtenünk, mert a szerző nem magyarázza meg, mi tette őt korábban az osztrák kormányszék tisztviselőjévé.15 Viszonylag kiegyensúlyozottabb alkotás a kései A mi lengyelünk, amelyben az ostromlott Komárom utolsó hónapjainak megjelenítése csak az idealizálásról, de nem a nagy harc egészének átérzéséről jelent lemondást.
A leginkább kritikai múltszemlélet azonban az Emlékek a szabadságharcból c. 1899-i kis memoár16 lapjain található. Természetesen e mögött se"m áll teljesen egységes és követ
kezetes felfogás. Gyakran csak a minden forradalmat elítélő liberális szólal meg, hogy aztán helyet adjon a félmegoldásokat, elmulasztott alkalmakat felpanaszló hazafinak. Keserű lapo
kat tölt meg Dembinszky és Görgey, Kossuth meg Görgey egyenetlenkedéseinek felsorolásával, kitér Kossuth külpolitikájának illúziósságára is. Van szava a Schwechat előtt elmulasztott nagy lehetőségekről: „ . . .a magyarok és a bécsiek is eltanácskozták a drága időt, amelyben Jellachich seregét közrefogva megsemmisíthették volna."17 De a legsúlyosabb igazságokat a Szemere-minisztérium intézkedéseiről mondja el. Szavai nyomán kibontakozik Budavár ostromának értelmetlensége, a kormány elrendelte böjtös-imádságos keresztes hadjárat demoralizáló hatása, az országos zűrzavar, amelyben „. . .mindenki tette azt, amit jónak látott, csak éppen nem engedelmeskedett egy jottányit sem".18 Nyári Pál kiábrándult tisztán
látása szólal meg itt, s hogy mennyire nem futó hangulatról van csupán szó, azt a főbb pontok megismétlődése mutatja A magyar nemzet története zárófejezeteiben. Mindez ugyancsak ellen
tétben áll A kőszívű, ember fiai napfényes ábrázolásával, ahol múlhatatlan szükségszerűségnek látszik Buda ostroma, szó sem esik 1848 októberében a bécsiekkel elmulasztott összefogásról.
A regényben az összeomlás is egészen váratlanul következik be : egyáltalán nem történik utalás a tavaszi győzelmek után bekövetkezett általános lanyhulásra, sőt a költő mindent elkövet, hogy a vereség csak a túlerő következményének tűnjék fel.
Az elmondottak nem azt célozzák, hogy A kőszívű ember fiai-t lerántsuk arról a magas polcról, amelyre irodalomtörténetírásunk, közgondolkozásunk —- különösen az utóbbi évek során — helyezte. Kétségtelen, hogy Jókai ilyen módon, erős eszményítéssel és színezéssel tudta a legmaradandóbbat mondani történelmünk emlékezetes korszakáról. A kritikaibb, a részletekre is ügyelő szemlélet nemcsak hogy nem segítette remekek alkotására, de többnyire
1 41 . k. 165—6.
15 SŐTÉB ISTVÁN : Romantika és realizmus. Bp. 1956. Jókai pályafordulata részlete
sebben tárgyalja a problémát.
16 HM. V. Az én életem regénye.
17 HM. V. 20.
18 HM. V. 114.
234
nem is igen lépett ki nála a publicisztika határai közül. Ennek ellenére azonban egyáltalán nem felesleges a költő stilizálásának irányát, mértékét kimutatni. A kritika és irodalomtörténet egyik legsajátabb feladata ez, másrészt, ha nem végezzük el, akkor nem is tudjuk megvonni a tudatos és öntudatlan, kormegszabta és egyéni, állandó és a pálya egyetlen szakaszához kötött eszményítés határait. Sokszor elhangzott pl. az utóbbi időben, hogy a műből hiányzik a szabad
ságharc, népi mozgatóerőinek kellő mértékű rajza. Igaz ez a megállapítás, de végeredményben csak egy kor és kisebb mértékben osztály megszabta vonása mutat rá, amellyel az egyes ember eszmevilágában bepillantani akaró irodalomtudomány éppen nem elégedhet meg.
Végül és nem utolsó sorban Jókai szabadságharcra vonatkozó elgondolásainak változásait azért is fel kell tárni, hogy az íróról alkotott kép egyoldalúságai ellen meggyőzőbben érvel
hessünk. Közvéleményünk régtől fogva csak az optimista, ábrándosan rajongó írót látja maga előtt és megfeledkezik életének és munkájának arról a kétségtelenül rejtettebb, művé
szileg kevéssé érvényesülő oldaláról, amelyben nagy szerepet játszik a tudatosabb, olykor bíráló szellemű látás és a rezignáció.
Hangsúlyoznunk kell, hogy A kőszívű ember fiai íróját a szabadságharc hősi legendájá
nak megteremtésében az erkölcsi nagyság és a nemzeti öntudat szomjazása vezeti s nem az
»elbizakodottság vagy a környező népek lenézése. A későbbi íróknál, akiket Jókai ihletett, már nem mindig így állt a dolog. Elég egy pillantás Rákosi Viktor Korhadt fakeresztek-jére, hogy meggyőződjünk, mekkora-szerep jut e novelláskötetben, bátyja, Rákosi Jenő szellemének!
A nemzeti hübrisznek 1867 után feltűnő megnyilatkozása a Görgey elleni állandó hangulat
keltés is. Természetesen Görgeyt sok mindenért lehetett és kellett is elítélni, de a Független
ségi pártiak módszere, amely őt tette meg bűnbaknak a vereségért, amiben a nemesi vezetés, a nemzetiségekkel szembeni szerencsétlen politika általában vétkezett, igazán bárminek nevez
hető, csak előremutatónak nem. Különösen, ha ehhez hozzávesszük a közönséges lepénzelés nem ritka vádját is. Az effajta csak a nemzeti dölyfnek hízelgő vádaskodásoktól Jókai mndig távol tartotta magát, sőt a tábornokot túlontúl is tisztelte. Ez nemcsak a Buda megvívásáról szóló részletekből tűnik ki, hanem Életem legszomorúbb napjai című naplótöredékéből,19 amely
nek végén határozottan kijelenti: „Nincs-e igazolva a történet előtt sorsunk fordulata e szókban : „Két világhatalo m keze súlyosult rájuk, s ók kevesen voltak" . . . szorult-e a magyar nép dicsősége arra,hogy ily kétségbeesett harc kimeneteléért egy embert áldozzon föl? Egy embert, ki legjobb vitézeinek egyike volt."20
II.
A családregényre és az eposzra jellemző motívumok. Eposziassag és történeti hűség. A stílus pátosza Adomái és zsánerképszerű elemek, a szerkezet egyéb kérdései-.
E regényt a maga művészi összhatásában két alapvető tényező határozza meg : Az egyik a családi viszonyok eló'térbe állítása, a másik az eposziassag. E két momentum szorosan össze is tartozik, de ellentétben is áll egymással. Összetartozik, mert az eposzhoz szükséges fejletlen életviszonyok, s elemien egyszerű indulatoktól mozgatott lelkivilág festésére a családi közeg kiválóan alkalmas. Ugyanakkor ellentét isfeszülközöttűk, ami főként a családi életkör intimségéből, annak nem hősies, hanem mindennapos, anyagias mozzanataiból fakad.
Zavarónak, a regény egységét fenyegetőnek csak egy ponton érezzük ezt az ellentétet. „A szen
vedések kulcsa" c. fejezetben az öreg régiségkereskedő megmagyarázza Editnek és Richárdnak
19 ÖM. XCVI. 58.
20 Megjegyzendő, hogy Jókainak a Görgey-kérdésben való fontos megnyilatkozása eddig a szakemberek előtt is ismeretlen volt. KOSÁBY DOMOKOS : A Görgey-kérdés története.
Bp. 1936. c. monográfiája sem említi.
hogy Plankenhorsték cselvetései csak egy nagy örökség megszerzését szolgálták. Ez meg
hökkenti az olvasót: a hiperbolikus szenvedélyek, amelyekben a hanyatló udvari arisztokrá
cia és az új nemzeti-polgári világ összecsapását éreztük, csak azért törtek egymásra, hogy néhány ezer arany sorsa eldőljön? Szerencse, hogy mindez csak a történet végére van vetve, ott is csekély helyet foglal el, s nem is meggyőző, hisz a Palvicz Ottó miatti bosszú is mozgatta Al-, fonzinet, nemcsak a nagy pénzösszeg utáni vágy. A családi jelleget a különféle generációk bevezetése is mutatja, (bár ez Palvicz Károly esetében meglehetősen felesleges,) nem külön
ben az, hogy Baradlayné rábeszélésében is nagy súlya van a testvéri szeretetre való hivat
kozásnak, amikor váratlanul megjelenik Jenőnél Bécsben. Aztán bármily hatalma is van Baradlaynén a hazaszeretetnek, az anyaság érzése, a család fentmaradásáért érzett felelősség mégiscsak hatalmába keríti őt is. A kórházzá átalakított nemesdombi kastélyban még fensőbb
ségesen beszél nagy ellenfelével, a halott férjjel. Ha a történet vége felé könyörögni látjuk Barad- lay Kazimir arcképe előtt, hogy fordítsa el átkát róluk, ez nem eszméiben való csalódását, hanem egyesegyedül anya voltát igazolja! Tanulságos a két család életének alakulását is pár
huzamba állítani egymással: Plankenhorsték bezárkóztak gőgösségük várába. Alfonzine nem mehetett feleségül Palviczhoz, míg Baradiayék befogadták Ödön .választottját, Arankát.
A bécsi família szétesik a viharok közt, az ifjú Palvicz már tudni sem akar édesanyjáról, Baradlayékat a veszélyek egyre szorosabbra kovácsolják össze, amint ezt Jenő önfeláldozása bizonyítja.
Az eposziasság legszembeötlőbb a nagy tömegeket hömpölygető jelenetek során és a csodás elem felhasználásában. Megyegyűlés és népgyűlés, csata, várostrom, 175 huszár hanni- báli útja a Kárpátokon át követi egymást roppant crescendóban. És a hatalmas kavargásban, amint az igazi hőskölteményhez illik, a három testvér mindvégig megtartja középponti helyét, s ösztönös indulatoktól hatva áll szembe ellenfelével, sorakozik szövetségesei, saját vérei mellé.
A harc kifejlését nem bonyolult társadalmi tényezők, kül-és belpolitikai tárgyalások viszik előbbre — jellemző ebből a szempontból Ödönnek az intellektuális, szervező, mozgósító test
vérnek háttérbe szorulása a második kötetben—, hanem a katonai győzelmek vagy vereségek.
Tetőpont, Achillest és Siegfriedet nyíltan idéző jelenet Richárd és Palvicz párviadala a király
erdei ütközetben. Történeti tény ez, gr. Riedesel osztrák őrnagy és Sebő alezredes voltak a valóságos hősei, Horváth Mihály is említi.21 Jókai kétszer is megírta ezenkívül.22 Jókai többi leírásai mind eltérnek s regényétől: a legfontosabb eltérés az időpontban van, ugyanis a pár
bajra nem április 6-án, a királyerdei csatában került sor, hanem április 4-én a Tápió melletti előcsatározások során. Nyilvánvaló itt a művészi alakítás : a megkapó eseménynek monumen
tális háttérre volt szüksége, s ez csak a döntő mérkőzés lehetett. De könnyen érthető egy másik változtatás is. „Az 1848-iki emlékek" szerint Sebő eredetileg nem is gondolt összecsapásra, hiszen Riedesel „hajdani jó pajtása" volt, csak az osztrák az, aki „hirtelen kirántja pallosát, s oda vág ellenfeléhez"23 Ez az alattomosság nem illenék Palvicz jelleméhez, sem a királyerdei tusa légköréhez, Richárd gyanútlansága is összeegyeztethetetlen lenne az előzményekkel, azzal, hogy Palvicz már Bécstől a Kárpátokig üldözte őket, e motívumnak tehát el kellett maradnia.
A mitikus nagyítás követelményei érvényesülnek a huszárok hazaszökésében is. Az epizódot Eötvös Károly szerint24 Jókai Hermán János veszprémi gabonakereskedőtől kapta, aki 48 októberében Galíciából Máramarosszigeten át tért vissza századával. Ha Eötvös Károly pontosan adja vissza Hermán visszaemlékezését, akkor kimondhatjuk : Jókai hűségesen ragaszkodott forrásához, mert kettőjük között — kivéve a színtér nyugatra tolását s a vezető tiszt alakjának költői megteremtését — semmiféle lényeges eltérés sincs. Nem is volt ezúttal
21 HORVÁTH MIHÁLY : Magyarország függetlenségi harcának története. Genf, 1865. 419.
22 A magyar nemzet története. 905. és HM. V. 268—9. 1848-iki emlékek.
23 HM. V. 269.
24 EÖTVÖS KÁROLY Munkái XVI. A nagy év. Százhetvenöt huszár c. fejezet.
236
erre szükség, hisz mesébeilló'k a puszta tények is. Azazhogy mégis! A költő' kiélezést kedvelő"
hajlama nem nyugodhatott bele abba, hogy ennek a részletnek befejezésében holmi prózai dolgokról, a máramarosszigeti bevonulást megelőző egynapos pihenésről, tisztálkodásról stb.
esik szó. Nála a huszárvirtus éppen itt emelkedik a legmagasabbra : „Lent a városban dísz
lakoma volt rendezve az érkezők tiszteletére ; s a huszár, ki hat nap, hat éjjel nem aludt, a hetediken kivilágos kivirradtig táncolt". (I. k. 296.1.)25 Egyébként ez a „kentaurok futása", amint egyik külföldi olvasója nevezte, a regénnyel foglalkozóknak egyik legmaradandóbb élményévé vált. Erről tanúskodik, hogy Németh László Kisebbségben c. tanulmányában26
Jókai szabadságharc-mítoszát a lóháton vágtató Baradlay Richárdban látja szimbolizálva, s egy régi angol kritika szerint egy irodalmi mű sem közelíti meg a kétszáz magyar huszár rettenetes lovaglásának leírását.27
Bármennyire jogosult is Jókai legendateremtő erejéről beszélni e nagy jelenetekkel kapcsolatban, arról sem szabad megfeledkezni, hogy az említett események nagy része a való
ságban is megtörtént, s a költő nem egyszer még a jelentéktelen mozzanatokat is forrásmunkából merítette. Az isaszegi harcok elbeszélésében pl. ez áll: „Mind a két fél odaágyúz a harcolók közé. Bálról Aulich segédcsapatai nézik saját bajtársaikat ellenségnek, jobbról Montenuovo dandára kartácsoltat közéjük. Ágyuk keresztűze alatt harcolnak."28 Erről a majdnem súlyosabb következményekkel járó harctéri félreértésről Horváth Mihály is tudósít,29 közölve, hogy az áldozat Damjanich egy előrenyomult, majd visszatérő lovas részlege volt. „De ezen különben elég gyorsan megszüntetett, tévedésből támadt tüzelést is minden jelentékenyebb zavar nélkül állották ki Damjanich edzett zászlóaljai, s vitézül visszaverték a Fiedler és Montenuovo—
Schlick-féle dandárok rohamait". Ugyancsak Horváth Mihálytól vehette át Jókai azt a meg
állapítást is, hogy a tartalék hadtest (Aulich) csatarendbe állása után „az ütközet sorsa el volt döntve."30 Ám az író még könyvének eldugottabb helyein is Horváth Mihályra épít. A kassai vereség okait31 egészen a történetíró sommás összefoglalása nyomán adja elő. Horváth ugyanis így ír erről: „Pár perc múlva követte a balszárnyat a közép is, melyet a reá irányzott röppen
tyűk szokatlan látványa és sivítása szinte elbátortalanított. Hasztalan igyekezett Mészáros személyének nyilvános veszélyeztetésével is megállítani a futamlókat, s rendet hozni a leírhatatlan zavarba : tizenöt perc alatt mindennek vége."32 Az ütközet elvesztésében Jókai is nagy szerepet juttat a tüzérség zavaró hatásának meg a röppentyűknek. Mészáros
„hadügyér" nála is beavatkozik — eredménytelenül. Az a hőstett, amelyet Richárd itt száza
dával végrehajt, természetesen már a költő leleménye, de még ehhez is indítást adhatott Horváth Mihály, aki megemlíti a csaknem egyedül helytálló 8. huszárezredet. Még egy ponton van kétségtelen találkozása Jókainak a kor legnépszerűbb történeti művével, amelyet Tompa versben is megénekelt. A királyerdei győzelem után Richárdnak terhes és hálátlan feladat j u t : „ . . . a türelmetlenség ingerült mérgével vezette napról-napra lovasait az ütközetbe, mely minden nap megindul Pest rónáin... csak álharcok voltak azok, a főhadsereg elvonulá
sának álcázására, mely az alatt Komárom felszabadítására sietett."33 Az álharcokról hasonlóan számol be Horváth Mihály, csakhogy azoknak valódi vezetője Aulich tábornok volt.34
25 Jókai A magyar nemzet története 884—8. foglalkozik a huszárok útjával még.
Itt a Kef. pointirozott megoldását a táncról nem veszi át, de Eötvösét sem, holott egyéb
ként mindenben ragaszkodik Hermán elbeszéléséhez.
26 Tanú könyvtár. I. k. 36.
27 ILLÉS ENDRE : A világhír. Béke és szabadság, 1954. 18. sz.
28 Kef. II. k. 51.
2 9 HORVÁTH : i. m. II. k. 426.
30 Kef. II. k. 57. Ugyanez Horváth : i. m. II. k. 427.
31 Kef. II. k. 27—8.
3 2 HORVÁTH : i. m. II. k. 186.
33 Kef. II. k. 131.
34 HORVÁTH : I. m. II. k. 441. Aulich tüntetései Pest előtt c. fejezet.
Hanem Jókai csak addig támaszkodik Horváth Mihályra, ameddig felfogását el tudja fogadni. Mihelyt ez megszűnik, minden impresszionista volta ellenére is eltér tőle, sőt ellent
mond neki. Buda ostrománál megszakadt köztük az egyetértés. Horváth Kossuth-párti és Görgey-ellenes, a várvívást nemcsak időszerűtlennek és károsnak tartja, de más indítóokot nem is tud elképzelni Görgey részéről, mint a népszerűséghajhászást, amit viszont csak a tá
bornok egyeduralmi törekvéseivel magyarázhat. Az író Görgeyt és Kossuthot egyaránt nagyra értékeli. Buda megvétele nem húsz éves emlék, hanem szinte a közvetlen jelenvalóság erejével hat rá, elutasítani azt észérvek nevében, ösztönös helyeslése ellen nem akarja. Oly gyűlöletet érez a Pestet ágyúzó Hentzy ellen, amelynek párjára csak Kossuth és Görgey Buda ostroma alatt váltott leveleikben akadhatunk. Kossuth ott „a Habsburgok pokoli vérebeiről" ír Hentzy- vel kapcsolatban, „átkot, százszoros átkot kíván" a zsarnokok és a zsarnokok eszközeinek fejére, Görgey pedig megdöbbentő színekkel írja le az ágyúgolyóktól felgyújtott Pestet és élet-halál harcra hívja ki a Habsburg-dinasztiát.35 A várvívás krónikáját lepergetve Jókai alig tesz említést az elkövetett mulasztásokról, s még az ostromágyúk nélküli harcbaszállásért
sem teszi felelőssé Görgeyt. Mindezt nagyrészt megmagyarázza a már korábban emlí
tett tendencia 48—49 ragyogó példává emelésére, de emellett a Görgey iránti régi rokon
szenvről, s ezzel kapcsolatban Jókai egykori békepártiságáról sem feledkezhetünk meg. Tanul
ságos megfigyelni különben, hogy a Jókainál baloldalibb Vajda János kevéssel A kőszívű ember fiai hírlapi közlésének befejezése után közölt cikksorozatában36 egyáltalán nem hely
teleníti Buda ostromát, sőt Görgey erélytelenségéről is csak egészen futólag emlékezik meg.
Minthogy az esemény Vajda írásának végére került, különleges súlyt kapott. Az persze nem
•állapítható meg, hogy ez célzatosan történt-e s a vár bevételét Vajda is valamilyen „zenit"- nek érezte-e Jókai módjára. A későbbi írók közt ugyancsak hatott az ostrom ilyen apoteózisa:
Rákosi Viktor zengő fináléként ezt illesztette Hős fiúk című ifjúsági regénye végére.
Vajda mintha csak tudatosan az ellenpólusát akarta volna megadni Jókai ostromról szóló fejezeteinek. Sokat ír kicsinyes és köznapi (a pesti polgárok nagy fejvesztettsége a bombá
zás alatt), sőt rút és nyers részletekről (a vár „borzasztóan büdös a sok halott szagától", a győztes honvédek célbalőnek a második emeletről lehajigált osztrák katonákra stb.).37 Jókai
nál nyoma sincs ilyennek, a hősiesség nála mindig lovagiassággal egyesül, a regény lapjain a polgári lakosság is férfias nyugalommal, sőt vakmerően éli át a nehéz napokat, amint ezt Mihály mester példája mutatja. A harc eszményítésében nagy szerep jut a bibliából és más hitregé
ből vagy a kozmoszból merített metaforáknak és hasonlatoknak is. A várvívás elbeszélése alatt háromszor is rab titánokhoz hasonlítja a magyar seregeket s az Olümposz uraihoz Hentzy- éket, másutt pedig „Attila kardja" lesz az ostromlók metaforája.38 Ezek a stíluseszközök, amelyeknek típusait még a merész megszemélyesítésekkel, látomásos képekkel, elvont fogalmak sűrű használatával egészíthetnők ki, nemcsak A kőszívű ember fiaira, vagy általában Jókaira jellemzőek, hanem 1848—49 sok jelentős irodalmi dokumentumára, így Kossuth megnyilat
kozásaira is. A párhuzamok nem olyanok, hogy kényszerítve volnánk az átvétel feltételezésére, de akár erről, akár pusztán a lelkiállapotok, eszmék, célok rokonságából fakadó önkéntelen hasonlóságokról van szó, mindenképpen jó számontartani őket. A Pelionra Osszát halmozó titánok — akik egyébként Jókai nyelvében ritkán fordulnak elő — megtalálhatók Kossuthnál is, ámde mint az ellenség megszemélyesítései.39 Jókai patetikus hasonlataira, amelyekkel a népfelkelés hatalmát festi (olyan, mint „a zsidókat a pusztában nappal köd-, éjszaka tűzoszlop
35 Forradalom és szabadságharc. 1848—49. Bp. 1948. 165. Idézve Steier nyomán.
36 Egy honvéd naplójából. A Nép Zászlója, 1869. X. 31.
3 7 VAJDA JÁNOS : ÖM. 1499.
38 Kef. II. k. 157.
39 KOSSUTH L A J O S : Fel mindnyájan a hon védelmére! Bp. 1951. 14. „ . . . v e d d fel
•nemzetem, s dobd a kihívónak arcához, ha mindjárt az óvilág mesés óriása is volna, ki Osszát Pelionra halmoz ellened."
.238
alakjában kísérő Jehova"),40 talán ösztönzőleg hathatott az Országos Honvédelmi Bizottmány egyik kiáltványa, melyben a „sötét tömegű" népfelkelőket, akik mindenütt körülözönlik az ellenséget, „árvíz" néven emlegeti a szöveg41 Kossuth ihletése Jókai nyelvében már csak azért is elképzelhető, mert Jókai mindig meghajolt a nagy államférfi stílusa előtt : „Mert nyelv és irály dolgában, a kifejezések megragadó erőteljességében, retorikai szépségekben és eszmegazdaságban őt a jelen élő írók között senki meg nem közelítheti" — jegyezte meg róla még a fúzió után is.42 Mintha lenne valami Petőfi forradalom alatti költeményeire is emékez- tető Jókainál. Az „Egy nemzeti hadsereg" című fejezetben megjelenő „százezer karú nemzet
óriás", aki birkózásra várja ellenfelét, mintha rokon volna a Petőfi megszemélyesítette magyar
sággal, amely „Szétszórt hajával, véres homlokával" áll a viharban egymaga.43
Kétségtelen, hogy Baradlayné küzdelme halott férje végakaratával, dacossága, majd töredelme annak emléke előtt teljesen az eposzok csodás eleméhez hasonlít. A lélek uralma a test felett, a haldokló csodás előérzete, halál utáni akaratmegnyilvánulása, nem tartozik a ritkaságok közé Jókai művészetében. Míg a holt Kazimir felemeli kezét, Tatrangi Mózes homlokát ráncolja halála után, a tetszhalott Hargitay Judit pedig a halálos ágyon is magához tér férje szerelmének hatására. (Az effajta különleges vonásokat Zsigmond Ferenc maradék
talanul összegyűjtötte az író misztikus világnézetének igazolására.44 A Zsigmond felsorolta többi esetben azonban csak a cselekmény meglepő fordulatáról, vagy éppen csak múló epizód
ról van szó, viszont itt a csodás motívum a történet tengelyébe kerül. A misztikum közép
pontba állítása azonban ezúttal együtt jár annak jelképpé válásával, tehát végső fokon elerőt
lenedésével. Baradlayné mintha nem is egy túlvilági lénnyel viaskodnék már, hanem a nemzet konzervatív rétegével, vagy éppen a magyar nemesség minden egyes tagjában megbúvó, csökönyösen maradi és udvarhű gondolkozással. Azonban éppen a regény egyik legdöntőbb fejezetében (A kőszívű ember előtt,) kevéssé érezzük már ezt az általánosítást, sokkal inkább a személyes akarat, a személyes elégtételszerzés műve áll előttünk. S ez igen fontos a regény eszmeisége szempontjából. Ha Baradlayné a konzervatív eszmék jelképétől kérne bocsánatot azért, hogy szembeszállt vele, háborúba, legyőzetésbe sodorta a nemzetet, s elismerné férjének cassandrai előrelátását, akkor itt valamilyen forradalomellenes, a Kemény Zsigmond röp
irataihoz hasonló megoldással volna dolgunk. De az özvegy vívódásában mindennek nincs nyoma. A férj hatalma, sújtó keze előtt hajol meg a feleség, aki felelősnek érzi magát a legkisebb fiú haláláért, nem a lázadó törik meg a változtathatatlan régi rend előtt. 1848 után a világ
irodalomban és a filozófiában gyakran előfordult, hogy egy-egy jelentős művész vagy gondol
kozó az egyéni tragikum bekövetkezésének ábrázolásával a forradalom, a megszokott rend áthágása ellen érvelt. Itt nem erről van szó! Baradlayné a költő szemében nem tragikus alak, aki téved, vagy vétkezik, hanem eposzi „végzetszerű hős", aki fiai halálával a harc kezdete óta számol, a sújtó veszteség tudatával vállalja küldetését.45 Az pedig a hősköltemény egyik legszervesebb sajátsága, hogy a nagy eredményekért nagy áldozattal a hős halálával vagy szeretetteinek elvesztésével kell fizetni. Vérrel vakolják a jövő falait! És Jókai hitt abban, hogy a forradalom és szabadságharc falakat rakott le, történelmi eredményekhez vezetett.
A szerkezet elemzése nemcsak az irodalomtudomány magától értetődő feladata, hanem speciálisan is fontos, mert a mű gyakran figyelmen kívül hagyott regényszerű vonatkozásaira világít rá. Az első köteten vörös fonálként húzódik végig a Baradlay-fiúk visszahódításának, az apa kitűzte életcéloktól való eltérítésének története. A legkevesebb szó Ödönről esik ; részben
•*°Kef. II. k. 5.
41 KOSSUTH : i. m. 75. Az OHB. kiáltványa Magyarország népéhez szabadcsapatok alakítására. 1848. december 22.
42 Hon, 1878. I. 24.
43 PETŐFI SÁNDOR: Élet vagy halál I. versszak.
44 ZSIGMOND FERENC : Jókai. Bp. 1924. 289—302.
45 Kef. I. k. 265.
azért, mert szerelme miatt már úgyis kezdettől fogva ellentétben áll Kazimir terveivel, részben azért, mert pályájának 48 előtti szakaszában irodalmi ismétlésekre kényszerítené a költőt. Mi mást mondhatna el itt róla Jókai, mint ami már Kárpáthy Zoltánról és Szentirmay Rudolfról elhangzott. Richárd meg Jenő sorsa ellenben egészen új környezetet és helyzeteket biztosít számára, amelyek írói becsvágyát ugyancsak felkeltik. Általában Richárd látszik az író ked
vencének, amit az is bizonyít, hogy a dramatizálás, a Jókaitól származó „Keresd a szí
ved", teljesen az ő történetére épül, a másik két testvérről alig esik szó benne. A két Bécsben lakó testvér történetét több szál köti egymáshoz, akárcsak a későbbiek folyamán Ödönét Richárdéhoz.
Az epizodikus, életképi elemek a regény első felében sokkal kisebb szerepet játszanak, mint a másodikban. Tallérosy Zebulon először a történet margóján csetlik-botlik, csak a szabad
ságharc alatt nyílik majd alkalma, hogy az egyik felhős életébe is bekapcsolódjék. A Plan- kenhorstékkal és Rideghváryval való összecsapás, ami a testvérek magánéletébe a legtöbb közösségi vonatkozást viszi be, szélesen bontakozik ki s előkészíti a nemzeti és családi kataszt
rófát. Rideghváry a cári beavatkozás egyik előmozdítójaként szeretné kiküldeni Szent
pétervárra Jenőt, Alfonzine már gyűjti az anyagot az Ödön ellen megindítandó bűnperre.
A szabadságharc alatt lejátszódó második rész jóval nehezebb feladatok elé állítja a szerzőt, mint az első. Ott a cselekmény magától értetődően korlátozódott a magánéletre, itt azonban a nagy históriai események árnyékában a közéleti elemnek előtérbe kell kerülni. így kérdé
sessé válnak az arányok, felmerül a régi probléma : szerepeljen-e ismert történeti alak a regény
ben. Jókai szerencsés kézzel csak a katonai történetet emeli ki, azt is úgy sűríti, hogy szembe
ötlővé váljék a nagy ív, amelyen a honvédsereg felemelkedett a téli ziláltságból a tavaszi diadalokig. Kisebb sűrítettség azonban nem ártott volna : így csak a diadalokat látjuk, azt a roppant szervező munkát, amely elvezetett hozzájuk, s amely a Baradlay Ödönhöz hasonló kormánybiztosok dolga volt, nem ismerjük meg. Főként ezért marad a legidősebb testvér alakja oly elmosódott.
A szabadságharc vezetőinek szerepeltetéséről lemond Jókai, amint ezt teszi a nagy történeti hősökkel általában élete derekén írt alkotásaiban. Érdekes megfigyelni, hogy más volt a helyzet a Csataképekben, ahol elég külsó'legesen ugyan, de szép számmal vonultatott fel
ismert hadvezéreket, sőt a Nábobba és a Kárpáthy Zoltánba Széchenyit és Wesselényit is bevette. Ehhez a gyakorlathoz csak az öregkorában írt történeti regényekben tért vissza , (Rab Ráby, Szeretve mind a vérpadig s t b j , só'ta Fráter György-ben a nagy históriai személyiséget még középpontba is állította. Látható azonban, hogy a közelmúltból merített regényeinek többségében nemcsak követte Walter Scottot a történelemformáló hősök mellék szereplővé tételében, de még nála is jobban ügyelt arra, hogy képzeletének szabad röpte megmaradhasson.
A család életének a második részben két nagy csomópontja van : Jenő áldozata Ödön helyett, másrészt Richárd kiszabadulása, majd házasságkötése Plankenhorsték ellenkezé
sének megtörésével. Jenő önkéntes halálbamenését finoman indokolja a mű : Alfonzine iránti reménytelen szerelmén kívül érzékeny kedélye, bátyja családjához, sógornőjéhez fűződő érzései bírják rá a végzetes tettre. Richárd győzelmét a gőgös bécsi családon kissé az is elő
készíti, hogy erkölcsileg már korábban felülkerekedett rajtuk. Míg Plankenhorsték hallani sem akartak Alfonzine házasságon kívül született gyermekéről, Richárd merő bajtársiasságbóf elvállalta a fiúcska felnevelését. Maga ez a tény nem éppen eposzi mozzanat, de a kisfiú kere
sése, megtalálása a monori „meghalató intézetben" már inkább Dickenssel tart rokonságot, mint az Iliásszal. A Palvicz Károly köré tömörülő epizódsor meglehetősen kiesik a regény fő
vonalából, s a szívtelen anyákat elítélő képsorozat idegenül áll a regény többi részei közt.
Mindenesetre meglepő, hogy az író, aki a szabadságharc vezetésével kapcsolatban nem üt meg kritikai hangot, itt egyszerre erős társadalombírálatot alkalmaz. A monori állapotok leírásában van valami életképszerű, ami a 40-es évek divatlapjainak zsánerképeire emlékeztet. Nagy Ignácnál és Kúthynál találunk is olyan utálatot keltő dajkaságokat, mint Kaszásnéé.
240
Nem valószínű, hogy Palvicz utolsó kérésnek és Richárd lovagiasságának előadásában Jókaira idegen irodalmi minta hatott. Irodalomtörténetírásunk figyelmét eddig elkerülte Viszota Gyula megemlékezése46 M. G. Saphir népszerű osztrák humorista részben hasonló tárgyú elbeszéléséről, amely 1850-ben „Ich bin ein Ungar" címmel jelent meg a Humorist című bécsi lapban és Széchenyinek is igen tetszett. A történet a gödöllői csatával indul, ahol egy sebesült osztrák tiszt haldokolva magyar honvédre bízza rá végrendeletét továbbítás végett. A magyar katona állja is ígéretét, de a megbízás teljesítése távol tartja seregétől, ami miatt halálos végű vesszőfutással büntetik. A túlvilágon találkozik aztán kibékült egykori ellenfelével. Látható, hogy az eltérés Saphir érzelmes, lojálisán magyarbarát feldolgozása meg A kőszívű ember fiai között elég tekintélyes, de ettől még lehet kapcsolat közöttük. Meggon
dolandó viszont : visszaemlékezhetett-e az író egy közel húsz év előtti folyóiratközlésre?
A hatás lehetőségét csökkenti az is, hogy az effajta esetek bőségesen előfordulhattak az életben, pl. HentzyrŐl is beszéltek ilyet.
Richárd haza jövet elétől kezdve megsokasodnak az epizódok. Zebulon nemcsak a tár
saság mulattatójaként jelenik meg, hanem igazi humoros regényhőssé válik, akinek megvan a maga összefüggő története. Sőt valóságos kis udvar kerekedik köréje Mindenváró Ádámból, Boksa Gergőből, Szalmásból, Ő maga pedig közéleti férfiú lesz, csaknem beleszól Ödön életébe is. Az anekdotái mellékcselekmény ilyen felduzzasztása első látásra aggasztónak látszik. Való
színűleg erre gondolhatott Kosztolányi Dezső is, mikor Jókairól írt esszéjében47 hangsúlyozta : A kőszívű ember fiai nem a legkerekebb Jókai művei között s csak „tündöklő életteljes"
részleteiért felejtjük el „a szerkesztés egyenetlenségeit". Ez az aránytalanság alapjábanvéve nem bántó, ha Ödönről és a tavaszi hadjárat előkészítéséről több szó esnék, aligha vennők észre. Inkább az a kérdés, van-e e cselekményszálnak sajátos mondanivalója? Kétségtelen, hogy a Tallérosyval lepergő jelenetsornak elsősorban esztétikai jelentősége van. Igazat adhatunk Barta Jánosnak, ha Jókai „esztétikai kompozíciójáról" beszél, s megállapítja róla :
„Fő elve (ti. az esztétikai kompozíciónak), az, hogy az író egy műben különféle, egymástól elütő, változatos esztétikai hatású elemeket vegyít össze, mintha sötét és világos színeket, komor és derűs akkordokat fűzne össze tarkán, mégis bizonyos számítás szerint."48 Barad- layné és a harcok fenséges emelkedettsége, majd tompa elégikus fájdalma, Alfonzine cselszövésének izgatott hangulata mellé Zebulon és társai hozzák a komikus, groteszk, sőt szatirikus légkört.
De nincs-e Tallérosynak egyéb funkciója is, korlátolt elvtelensége nem vet-e fényt egyfajta birtokos nemesi magatartásra? Lehetetlen tagadólag felelni minderre. Már csak azért sem tehetjük ezt, mert az író nyilvánvalóan a magyar közélet jellegzetes képviselőjének tartotta a mulatságos kisnemest, azért vezette be az Üstökösbe figuráját, ahol elmaradhatatlan leve
lező társa lett Mindenváró Ádámnak. Tallérosy — akit Mikszáth adata szerint49 Prileszky Tádé nagyszombati képviselőről mintázott Jókai, tipikus tagja annak a kisnemesi rétegnek, amely szegénységből és korlátoltságból pecsovics, mert létét félti a liberális reformoktól.
Testestől-lelkestó'l Sáros megyei, nemcsak tótos beszédmodorával, hanem a külszínt minden
áron tartani akaró uraskodásával is. Amellett egészen eredeti keveréke a gyermeteg naívság- nak és a kicsinyes önzésnek, ravaszkodásnak, sőt olykor a természetes józan észnek.50 Jelle
mének fővonásaiból ki lehetne alakítani a kisnemesi opportunizmus nagyszabású szatíráját, aminthogy az Üstökös egyik-másik számában 1861-ben meg is tette ezt Jókai. A kőszívű ember
46 VISZOTA GYULA : Gr. Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal.
II. r. CDXXXIII. Ezt az adatot SINKOVICS IsivÁNnak köszönhetem.
47 KOSZTOLÁNYI D. : Lenni vagy nem lenni. Bp. é. n. 268—70.
48 It. 1954. 4. sz. 416.
49 Mikszáth Kálmán Munkái. XX. 149. Az én kortársaim.
5 0 MIKSZÁTH : i. m. 2.
241
fiaiban azonban a szatíra hatását erősen lerontják Zebulon történetének szertelen kacs
karingói, amelyek különlegességükkel elfátyolozzák az alak tipikusságát.
Az anekdotikus realizmust mindenkor fenyegeti a kuriózumok elburjánzása. A jól megfigyelt jellemet olyan különleges helyzetbe állíthatja az író, ahol sehogy sem tudja kibon
tani az általánosabb érvényű mondanivalót. Még a mértéktartóbb Mikszáthnál sem ritka az efféle eset, amint ezt a következő példa is igazolja. Az „Ugyan eredj a Rákócziddal" Málnay Ákosával azt akarja bemutatni Mikszáth, hogy a demokrataság a magyar embernél csak hangulat. Csakhogy a helyzet, amelyben Málnayról lefoszlik a paraszt iránti rokonszenv, olyan nem mindennapi, hogy abban haragos kitörése nagyonis érthető, s ettől ő még normális körülmények között őszinte népbarát lehet. Mert ugyan ki vágna jó arcot ahhoz, hogy két ismeretlen parasztember, nagy társaság gúnyos mosolygása közepette, vizsgálgassa, húzo
gassa a bajusz-szálait egy fogadás eldöntése végett? A hordóba bujtatott, vagy inkognitóját zsidó gyermek keblén viselésével biztosító Zebulon már csak a nyúlszívűség karikatúrája, egy embertípus és egy réteg társadalmi útjához a szabadságharc alatt nem sok köze van.
A szatírának ártalmatlan nevettetéssel való felcserélése többféle feltevésre adhat okot.
Egyesek azt hiszik, hogy olyan kényes és illúzióromboló tényeket, mint a muszkavezetés, nem is lehetett volna más formában az akkori közvéleménynek elmondani. Csakhogy Jókai a nemesi köpenyegforgatásról a Szerelem bolondjaiban már olyan szatirikusán emlékezett meg, hogy az effajta feltételezésnek kicsiny a valószínűsége. Inkább arra gondolhatunk, hogy Jókai eszmé
nyítő törekvései következtében inkább humorral enyhítette az alacsonyrendű, szégyenletes motívumokat Tallérosy esetében.
III.
A jellemzés. Eszményítés, líraiság és reális megfigyelés változatai. Negatív alakok, epizódfigurák, népi szereplők. A jellemrajz töréseinek valószína magyarázata.
A mű centrumába állított Baradlay-család egyes tagjainak ábrázolása nehéz feladat elé állította az írót. A rendkívüli jellemek körét kellett megteremtenie úgy, hogy közben az egyéni- tésről sem feledkezhetett meg. Ez az egyénítés természetesen nem történhetett azzal az elemző pszichológiával, amely a kritikai realizmus nagy művészeinél van meg, hiszen Jókai nem lépett túl a maga romantikusan felnagyító emberábrázolásán, de azon belül maradva, hol kisebb, hol nagyobb mértékben idealizált, vagy közeledett a megfigyelt tényekhez. Az eszményítés legmagasabb, léghíjas csúcsán Baradlayné áll. Benne alig van valami, ami egy nagyhatalmú, reakciós főispán hitvesére vallana, maradéktalanul felolvadt az anyai szeretetben és a hazafias áldozatokban. Eszmék, érzelmek jelképe csupán. Hogy Baradlayné jelleme mennyire össze
olvadt A kőszívű ember fiai alapgondolatával, azt az is igazolja, hogy Jókai eredetileg „Anya, örökké" címet szánt munkájának a hírlapi tudósítások szerint.
51Hasztalan kérdezzük, honnan merítette az erőt, hogy szembeszálljon férje végakaratával, mikor 15 éven át tiltakozó szava sem volt ellene. Fordulata titokzatos, legendába illő, mint egész lénye.
Három fiának megtérése sokkalta indokoltabb már: politikai eszmék, a haza veszélye láttán megsokszorozódott ösztönös hazaszeretet, a családtagok példamutatása segíti Őket előbbre. Ödön a legtudatosabb közülük, amellett rangon aluli szerelménél fogva ösztönösen ellenzéki és demokrata. Átalakulásának legfeljebb az a byronizmus áll útjában, amelyet véde
kezésként öltött magára. Űj életében nagyrészt röviden és sablonosán jelenik meg a színen, élénkebb fénysugár csak a Richárddal való ellentét alkalmával esik alakjára, ám igazán akkor elevenedik meg előttünk, amikor Világos után kétségbeesett gondolatokat forgat fejében.
A „Nadír" című fejezet fatalisztikus Ödönjének lélekrajza hasonlíthatatlanul finom és pontos,
51
Lásd : A Nép Zászlója, 1868. IX. 19. és Magyar Újság, 1868. IX. 16.
242
ami nem csoda, hiszen Jókai saját egykori vívódásait tulajdonítja neki. A hó'sével való azono
sulás már abból kitűnik, hogy a fejezet cselekménye nagyrészt megegyezik A Mocsárok rejtek
helye c novellával, amely viszont az erősen lírai Egy bujdosó naplója alkotórésze. Mindkét műben lovasemberrel találkozik az úri bujdosó, aki egy rejtett lápi szigetre kalauzolja. Talál
kozásuk körülményei is egybevágnak. Előttük két gémeskút, körülöttük kiaszott rónaság^
nem messze egy pusztai sas, távolabb a csalóka délibáb. Sőt csaknem egyező mondatokra is akadhatunk, de ezúttal már nem az említett elbeszélés a minta, hanem az Egy bujdosó naplója hasonló című bevezetője. „Ödön a puszta közepett úgy érezte magát, hogy ő most porszem.
Egy porszem, mely eszmél, érez, emlékezik. Emlékezik rá, hogy tegnapelőtt még egy nagy élő óriásnak volt alkatrésze. Az óriás összeomlott, hamuvá lett, s most annak minden egyes por
szeme, mely a szélbe tovarepül, érzi és tudja meghalását, és tovább él az egész halála után."52
Ugyanez az Egy Bujdosó naplójában így fest: „Az óriás elesett, meghalt, porrá lett. A forgó
szél fölkapta hamvait, szétszórta egyik országszéltől a másikig... Ez elesett óriás hamvának egy atomja voltam én is. Múltra emlékező, jelent érző, jövőt látó, tehetetlen porszem."53
Richárd elsősorban nem a gondolatok embere, neki szíve és karja van. A szoknyavadász, párbajozó huszártiszt tetszetős szerepét a megtisztító szerelem tüzében veti le, katonai esküjéhez való ragaszkodása felett romlatlan hazaszeretete győz. Emberséges bánása alárendeltjeivel, címre, rangra nem adó, szókimondó természete a legmegnyerőbb Jókai hősök egyikévé teszi.
A magunkénak érezzük, mert nem mindenben tökéletes, hiányzik lelkivilágából a sok Jókai
hősre jellemző egzaltáltság. Jenő meg Richárd egy kettévágott Berend Iván két, külön életet élő fele. A férfias erő, annak minden virtusos tartozékával együtt a huszárkapitánynak jutott,.
Jenőnek maradt a finom, ábrándos lelkivilág, a művészi tehetség stb. Hogy Berend és Jenő közt rokonság van, azt megmutatják Berend önkínzó szerelmi töprengései a „Fekete gyémántok elején. Amellett Jókai nem feledte el egy-két vonással a bécsi hivatalok világához kötni hősét;.
hangoztatja vele kapcsolatban a jó neveltséget, a tekintélyek tiszteletét, a népben való hitetlen
séget, sőt olyan jellegzetes részletről sem feledkezett meg, mint rövidlátásáról. Mindenesetre Jókai sokoldalúságának igazolása, hogy a heroikusan felnagyított testvérek mellett ilyen jól megfigyelt, passzív egyéniséget is felléptetett, akiben a romantika egy másik irányzatának jellegzetes hőstípusát láthatjuk. Valóban, az érzelmes, akarattalan, csalódott és önmagát elemző ifjú néha mintha csak A karthauzi-bői, vagy annak francia ihletőiből szakadt volna ki! Mégis Jenő alakja minden XIX. századi differenciáltsága ellenére is beleillik egy ponton A kőszívű ember fiai mítoszi, mesei hangulatába : Ő, a legkisebb fiú volt az apa kedvence, halálával ő
engeszteli ki a haragvót a túlvilágon!
Baradlay Kazimir holtában sem lebecsülhető ellenfél, imponál önfegyelme, vasszigora, tettereje, elhisszük, hogy úgy lehetett, amint Lánghy Bertalan mondja róla imájában : „Ő hitt abban, hogy jól cselekszik, amidőn vétkezik." Egyéni becsületessége ellentétben áll szellemi örökösével, Rideghváryval, érvelése halálos ágyán is nagyban hasonlít az „Eppur si muove"
jószándékú nádoráéhoz. Mindebben azonban nem a múlt iránti megbocsátást kell látnunk a költő részéről. Sőtér István, aki a nádor és Baradlay párhuzamára figyelmeztet,54 találóan mondja, hogy az ellenfél vélt, vagy részleges igazságának megmutatása csak emeli Jókai reformerhőseinek fényét. Rideghváryról csak annyit, hogy az író később egészen másképpen ítélkezik azokról az ellenszenves, hazafiatlan feladatokról — adminisztrátorság, cári csapatok kísérése—.amelyeket betöltött. A kiskirályokban már metsző gúnnyal beszél a királyi biztos ellen demonstráló rebellis megye üres ellenzékiségéről. Ez a változás a középnemességbe vetett hit kialvásával magyarázható, viszont, a muszkavezetők későbbi kedvező értékelésének okát nem látjuk. Mindenesetre 1899-ben már kijelentette róluk : „Ezek ott sem szűntek meg
52 Kef. II. k. 204.
53 Csataképek. Egy bujdosó naplója. 201.
54 SŐTÉR : i. m. 428—9.
magyarok lenni, csak a forradalomnak voltak ellenségei, de nem a hazájuknak, melyről közben
járásukkal sok súlyos bajt elfordítottak."55
A Jó és Rossz csatájának pátoszát Rideghvárynál jobban hordozhatja szenvedélyes
ségénéi fogva a Plankenhorst-család. Jókai törődik azzal, hogy lényüket ne lássuk a „vegy
tiszta" gonoszság megtestesülésének, hanem emberi közelségbe kerüljenek. Ennek egyik kevésbé sikerült eszköze az egész cselszövésnek örökségszerzési vágyra való visszavezetése.
Művészileg megnyugtatóbb motívum Alfonzine gyógyíthatatlan sebének, Palviczcal való szerelmi drámájának elbeszélése, és az a népmesei hangulatú helyzet, amelyet a baronessz Liedenwall Edittel szemben kialakít. A Plankenhorst kisasszony maga is szenved a társadalmi konvencióktól, titkos pllentét feszül közte és anyja, a konvenciók fő képviselője között. Edit mellette a népmesék elnyomott, de a mesebeli királyfi karján végül mégis boldogságba induló Hamupipőkéje. Alfonzinehoz való viszonya ugyanaz, mint az Athalie és Timea, Etelváry Rafaela és Livia közötti. Egy realista író talán inkább a leányával versenyt kacérkodó, hűvösen okos Plankenhorst Antoinette asszonyt tette volna meg a legfőbb ellenfélnek, de a mű hiper
bolikus légköréhez jobban illik a démoni leány kiválasztása.
Hagyományossá vált dicsérni Jókai elbűvölő tehetségét az epizódalakok megformálá
sában. Ezúttal annál is inkább hangoztatnunk kell ezt, mert nemcsak a magyar vidéket népesíti be pompás figurákkal, hanem Bécsben sem veszti el lába alól a talajt, aminek bizony
sága az originális Mausmann és Salamon zsibárus megteremtése. Mindkettőt élő személyről mintázta a költő : a versben beszélő népszónokot maga is hallotta Pesten beszélni 1849 júniu
sában, a régiségkereskedő is élt, de Pesten, mint Laborfalvy Róza „udvari" szállítója. A meleg fény, amely Mausmann és Goldner Fritz alakját elönti, a bécsi forradalomnak szól, amelyet Jókai még öregkorában is „két ország ölelkezéseként" ünnepel— Petőfivel szólva.66 Az emberi
ség mámoros tavasza szemében a forradalom, amíg a proletártömegek nem hallatják a saját hangjukat, ettől Jókai— akár csak magában 48—49-ben— most is visszariad. Ha a külváro
sok népe megindul, egyszerre a rablás, gyilkolás, gyújtogatás, véres panorámája jelenik meg előtte. Természetesen.számba kell venni, hogy ez a megmozdulás Jókai kijelentése szerint az ellenforradalom bújtogatásaiból fakad. De azért a költő korlátai így is erősen megmutatkoz
nak abban, hogy a bécsi munkásságról csak ezt tartotta szükségesnek elbeszélni. Általában a 48-as forradalmakban kibontakozó népi mozgalmat inkább a hitvallás erejével ható szerzői közbeszólások érzékeltetik („Egy nemzeti hadsereg" c. fejezet, a Krákról szóló példázat), mint plasztikus arcélek és sorsok. A birtokos nemesség dicső múltját, áldozatait az egész nemzetért azért is ki kell domborítania Jókainak, hogy a 67 táján felbukkanó radikális népi törekvésekkel szemben, ennek a rétegnek a vezetésre való hivatottságát bizonyítsa.67
Tagadhatatlanul van igazsága Sőtér Istvánnak abban,68 hogy A kőszívű ember fiai szórványosan előforduló népi hősei halványabbak, partiarchálisabbak, mint a Politikai divatok Tuba halásza, vagy Kapor fuvarosa. De azért csínján csak az öreg Pál úr patriarchális maga
tartásával! Sok mindent eltűr ő urától, meg is hal érte, de a,legválságosabb órákban hazafias öntudata nagyobb, mint Richárdhoz való ragaszkodása. Hazaszökés közben szemébe mondja kapitányának : ha nem tartott volna a századdal, már nem élne, ő és társai végeztek volna vele.
Romantikusan nagyszerű szerep jut Mihály mesternek is, amikor tűzbe veti az áruló Szalmást.
Nehéz elhinni azonban, hogy a Tallérosy Zebulonnal való huzakodásban oly kacagtatóan gyá
vának mutatkozó Szalmás ily vakmerő kémmé változzék. A Jókai-irodalom az ilyen töré
seket többnyire ötletek felmerülésével szokta magyarázni, Péterfy esszéje óta. Ha azonban ezt általános magyarázó elvnek tekintjük, akkor túlzott fontosságot tulajdonítunk a cselek
mény fordulatosságára való törekvésnek, s megfeledkezünk a Jókai regény erősen affektív
55 HM. V. 120.
56 HM. IV. Március tizenötödike Bécsben.
57 Hon, 1867. V. 5., 7., 8., 10., 12. „Politika a malom alatt" c. Jókai-cikksorozat.
6 8 SŐTÉR : i. m. 427.
;244
jellegéről, érzelmi, hangulati tarkaságáról. Véleményem szerint a korábban említett esztétikai kompozíció gyakran főforrása a jellemrajzbeli következetlenségeknek. A humoros, életkép
szerű fejezetekben nem tud ellenállni a csábításnak, hogy meg ne mártsa szereplőit a komikum
ban, ha a fenség tájára téved, kothurnust csúsztat alájuk, elégikus részletekben finomabbá teszi lelküket stb. Iskolapéldája mindennek A régi jó táblabírák, ahol nemcsak Krénffy lesz mulatságos parvenüből méregkeverő sátán, hanem Lippay alispán és Dobokyné is egészen elveszíti eredeti jellemvonásait. Általában azonban az epizódszereplőkkel ritkán történik meg az ilyesmi.
IV.
Vizsgálódásainknak végére érkeztünk, már csak a summázás és kipillantás van hátra.
A kőszívű ember fiai bármily könnyen érthető alkotás is, mégsem nevezhető egysíkúnak, vagy éppen szegényesnek. Alapvonása ugyan a hőskorra való visszatekintésből fakadó rajongó meghatottsági és eposzi nagyítás, de élményszerűen tudósító és krónikás jellegéről sem szabad megfeledkezni. Benne Jókai egyéni regénytípusának, az anekdotikus irányregénynek, teremti meg újabb állomását. Tendenciája akkori politikai és erkölcsi nézeteinek lényegéből fakad, de vannak időleges, alkalmi céljai is. Az eposziasság és anekdotaiság összeolvad itt a romantikus regény különféle fajtáinak, sőt a realista stílusnak elemeivel. Eszmevilágának magasrendűsége, témájának mélyen a nemzeti közérzésben gyökerező volta mellett ez a harmonikus, művészi sokszínűség a főtényező abban, hogy nemcsak Jókai munkásságában foglal el kiemelkedő he
lyet, hanem egész XIX. századi regényirodalmunkban. Két évtized telt el már a függetlenségi harc kezdete óta, amikor Jókai nyilvánosság elé lépett A kőszívű ember fiaival. Az évforduló alkalmával se szeri se száma nem volt az emlékkönyveknek, amelyek ontották a nagy időkre való visszaemlékezéseket, verseket, elbeszéléseket.59 De ebből az írói termésből — noha a szerzők között a kor ismert íróinak nevére (Abonyi Lajos, P. Szathmáry Károly, Vadnay Károly, Vértesi Arnold) bukkanunk—.jóformán semmi sem állta ki az idők próbáját. Alkalmi írások ihletője lett a jubileum, amely Jókai számára írói alkatának legmélyéig ható feladatvállalást jelentett. XX. századi irodalmunk nem egyszer nyúlt vissza történelmünk e nagy fordulójá
hoz—, elegendő, ha itt Móricz Zsigmond és Illyés Gyula nevét említjük—, de mindez nem halványította el Jókai regényének fényét. Sőt, nem lehet kétség afelől sem, hogy A kőszívű ember fiainak a magyar nyelv határain túl is van jelentősége az irodalmi fejlődésben! Kései magányos példája annak, hogy a hősköltemény bizonyos mozzanatai szervesen átkerülhetnek a modern regénybe is. Nagyhírű rokonaitól, pl. Walter Scott egyes regényeitől, a Tárász
Buiybától elsősorban abban különbözik, hogy sem időben, sem térben nem keresi a távolit, hanem civilizált életviszonyok közt találja fel a naiv eposzoknak megfelelő emberi érzést és cselekvést.
*
59 Felsorolásukat ld. Kossuth zászlaja alatt. (írások a szabadságharcról.) Szerk.
Lukácsy Sándor Bp. 1951. 13—5.
* A Baradlay-család élő modelljének kérdésével a dolog tisztázatlan volta miatt csak ilyen formában kívánok foglalkozni. Ödönt bizonyos vonatkozásban és helyzetekben úgy mintázta meg Jókai, hogy a 40-es évek egy-két ismertebb politikusa lebeghetett a szeme előtt. Jó nyomon jár RITTTKAY KÁLMÁN utószavában (A kőszívű ember fiai. Bp. 1954. 560—1.), aki Tisza Lajos adminisztrátor és a bihari ellenzékiek összeütközésében keresi a kulcsot
Rideghváry és Baradlay Ödön párthíveinek megyeházi összecsapásához. Az emlékezetes esemény főhőse a liberálisok részéről Beöthy Ödön alispán, aki a szabadságharc alatt Baradlay- hoz hasonlóan kormánybiztos lett. A másik bihari politikus, akire Jókai emlékezhetett, Szacsvay Imre, akinek pályája — amint erre VARGA JÁNOS szóban felhívta a figyelmemet — nem egy párhuzamosságot mutat Ödönével. Szacsvay elkíséri az országgyűlést Aradra, kijelenti, hogy nem kíván emigrálni, önként jelentkezik a rémuralom alatt — amint ezt
Baradlay Ödön is tervezi—, sőt még egy osztrák hadseregben szolgáló öccse is van! Tragikus:
vége a Baradlay Jenőéhez hasonlít: 1849. október 23-án kivégzik. Sem a Szacsvayaknál, sem a Beöthyeknél nincs szó azonban az apa és a fiú közt áthidalhatatlan politikai ellen
tétről. Erre — amint ezt Ruttkayn kívül KÁRPÁTI AURÉL is közli (Irodalmi Újság, 1954.
VIII. 28.) — valószínűleg a Tisza-család mutathatott példát. Tisza Lajos hírhedt aulikus, adminisztrátor, fiai: Kálmán, Lajos, László már az újítás hívei. László nemzetőrként hősi halált hal ,1848 őszén. Míg így Richárd és Jenő funkcióját mintegy Tisza László egyesíti magában, Ödön megfelelőjét a Tisza-családban nem találhatjuk meg, ezt Ruttkay tévesen, gondolja.
A jegyzetekben az ÖM. mindig Jókai műveinek 100 kötetes Nemzeti Kiadását, a HM. hátrahagyott műveinek 10 kötetét jelenti. A kőszívű ember fiai cím helyett Kef. áll.
Miklós Nagy:
DIE SÖHNE DES MANNES MIT DEM STEINERNEN HERZEN
Der ausgezeichnete Roman von Jókai über die ungarische Revolution und den Frei
heitskampf von 1848/49 ist im Jahre 1869 erscheinen, doch ist seine Wirkung selbst heute noch lebendig. Vielfach von einander entfernte Elemente werden im Ideengehalt, in der Handlung und in der künstlerischen Gestaltung des Werkes zu einem harmonischen Ganzen verschmolzen. Seine Tendenz richtet sich an die Mitwelt in der Epoche nach dem Ausgleich von 1867 und betreibt durch Heraufbeschwörung der grossen Traditionen der- Vergangen
heit die Wiedereroberung der nationalen Selbständigkeit auf friedlichem Wege. Die Hand
lung ist auf persönlichen Beobachtungen, Aufzeichnungen von Zeitgenossen, aktuellen Zeitungs
berichten und wissenschaftlichen Monographien aufgebaut. In der künstlerischen Aus
gestaltung spielte das Bestreben nach dem epischen Stil eine grosse Rolle, doch der Aufsatz, macht uns darauf aufmerksam, dass dieser Gesichtspunkt bisher übertrieben betont wurde, da in dem Werk Züge des romantischen Familienromans zu erkennen sind, und der Schrift
steller vielfach auch als Annalist auftritt. Jókais spezifische Romantik entfaltet sich in diesem Buch zu ihrer vollen Reife. Diese aktive, optimistische, stark national gefärbte Romantik verknüpft sich mit der realistischen Beobachtung der einzelnen Momente, mit Anekdoten und einer Reihe von gesellschaftskritischen Lebensbildern. Ausserdem offenbart sich in der Darstellung eines der Haupthelden die Verpflanzung der mit sich selbst in Konflikt geratenen passiven Gestalten der französischen Romantik in ungarische Verhältnisse. Die Stimmungs
skala des Autors ist ausserordentlich breit, vom beschwingten Pathos bis zur derben possen
haften Komik, in der er bisweilen kein Mass zu halten versteht. Der Aufsatz bezeichnet den Roman von Jókai auch vom weltliterarischen Gesichtspunkt als beachtenswert, denn er ist ein spätes individuelles Beispiel dafür, dass einzelne Momente der Epen auch in einen mo
dernen Roman organisch eingefügt werden können.
246
