Szerkesztőség és kiadóhivatal! £

Teljes szövegt

(1)

Szerkesztőség és kiadóhivatal! £

vili., Rökk Szilárd-utcza 18. sz.

(2)

MIGHELSTÁDTER S. E.

BUDAPEST Vácxí-ntcxa 3. - Ernftet-Hnt 15.

Legnagyobb czipöraktár.

Czipók csak a legjobb anyagból, a l e g - elegánsabb a l a k b a n ,

a

legolcsóbb

árban.

Egyedüli készítője a gomb-, czugnélküli

Triumpli-

czipónek, mely egy érintés- sel fel- és lehuzhatő.

Vidéki rendelések pontouc eo- kOzSltotcek. Eendelémél elég egy jól Illő ócska ezlpii teWldéee.

Qmm

DECORATEOR

KlÜ[ÖNj_EGE55ÉGEh FRANCZIA ÉS

A N G O L BUTOR^ZÖVETE^BEN UGYJZINTÉN

címzésedben.

MINDEN S BEHEbDtzÉy vsytAB" VAŰÖ muratA|STON E|yA|utiT/írrmn.-

r

Villámhárítókat

kitűnő szerkezettel, szakszerű, szolid kivitelben, kezesség mellett;

távírda- és telefonvezetékeket minden czélra, villa- mos világitások és erőátviteli telepek berendezését

olcsón eszközük

DECKERT és HOMOLKÍ = ™ 1 =

utcza 88. sz. Raktár: V. kerület, Dorottya-utcza 8. szám.

P O D M A N I C Z K Y - U T C Z A 18 Telefon-szám

20-76. G y á r - n t c z a s a r o k .

Csősz * kir Szősad

Budapest tő- és székváros taná- csától Izlésteljcs tervezetei révén, a milleniumi kiállítási pavlllon- j á b a n teljesített munkálataival

kitüntetve.

Páris 1900, Ezüst érem.

MEDAILLE D'ARGENT.

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

• Q n | \ A I r I ) I osztr. cs. és m . kir. u d v .

X O Q I V I L - L . n J . posztószállitó.

• BUDAPEST, Bécsi-utcza és Deák Ferencz-u. sarok.

Uri nyári öltönyöknek, hölgykosztümöknek ajánlja X

az évad legkiválóbb újdonságát, a

| „ F L A N G O L A " - 1

>' ' a legújabb divatszinekben. Kizárólag Budapest és egész [Magyarország részére beszerzett dessinek törvényesen (védve. Minták kívánatra ingyen és bérmentve. Nagy [raktára valódi angol utazó-plaideknek és Himalaya-

" kendőknek. =

Prospektusok, képes árjegyzékek és költségvetések díjmentes.

O sztálysorsjegyek I Jfíercurbatlk

m i"

A most kezdődő I. húzáshoz eredeti áron kaphatók:

Vt sorsjegy 12 kor.

V2 sorsjegy 6 kor.

l

U sorsjegy 3 kor.

Ve sorsjegy 1.50 kor.

* ir ir t t t

*

t 5f

Budapest, IV. ker., Váczi-utcza 37. szám.

Vevőinknek eddig több mint 10 millió

korona nyereményt fizettünk ki. (Teljes titok-

tartás biztosíttatik.)

(3)

r

XIII. évfolyam. 1902. 19/645. szám.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek:

Egész évre kor. 20.—

Félévre » 10.—

Negyedévre » 5.—

Egyes szám ára 40 fillér.

AHET

P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E .

SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F .

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

. .. BUDAPEST, VIIE, Rock Szilárd-utcza 18.. sz.

H i r d e t é s e k f e l v é t e l e u g y a n o t t .

Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, május hő 11.

Krónika.

M i n d e n á r o n .

— máj. 9.

A király egy mondásának kelt szárnya- e héten; azt beszélik, hogy, mikor egy osztrák ur megemlítette előtte, a Lajtán innen is, tul is mennyire készülnek külön vám- területre, ő felsége felsóhajtott volna: Akkor hiába éltem hetven esztendőt! — E szavakkal történt-e, sóhajtás for- májában-e, csak a valóságos belső titkos tanácsosok tud- hatják, — azt azonban mindenki tudja, hogy az osztrák- magyar birodalom (Deák Ferencznek is az volt; tehetünk róla, ha ugyan tehetünk, hogy ne legyen az, de gyere- kesség a valóságot magunk előtt letagadnunk) — szóval:

az osztrák-magyar birodalom gazdásági kettészakadásának legfőbb ellenzője az uralkodó. Ez nagyon fontos és számbavenni való dolog olyan hatalmi alakulatban, melynek, mint a mienknek, legerősebb potencziája. a dinasztia; s olyan uralkodónál, ki, mint Ferencz József császár ; és király, valósággal uralkodik, s a miniszteri felelősség az ő fejedelmi akarata számára arra való, hogy ez akaratot' a miniszterek személyének időről-időre való feláldozásával személytelenné s igy szigorúan alkotmá- nyossá tegye. Monarchiában élvén, illogikus volna ez aka- rat jogosságát s törvényességét elvitatnunk — ha pedig jogos és törvényes, sértő képmutatás ugy tennünk, mintha nem tudnánk róla. E képmutatással s az uralkodó aka- ratának nyilt és őszinte tudomásul vétele nélkül a dualiz- musnak öt esztendő óta mindinkább elmérgesedő válsága érthetetlen volna — mig ellenben világosan érthető, ha meglátjuk, hogy abban a birodalom két egyformán tör- vényes potencziájának: egyfelől a népei fejlődési irányai- nak, másfelől az uralkodója akaratának eltéréséről van szó. Ő felségének az ő hajlott kora megállapodottságában az érzése természet szerint konzervatív. Életének czélja természet szerint nem lehet egyéb, mint az ő öröklött uradalmát, bármely belső' autonóm megoszlás' mellett, kifelé teljes egységben megőrizni.' Uralkodótól ezt annál kevésbbé lehet rossz néven venni, mert az ő egész ural- kodása alatt nemzeteinek sem volt egyéb czélja és törek- vése. Még a magyar kiegyezés sem tendált egyéb felé, sőt a mai cseh szeparatizmus sem törekszik többre, mint hogy megtalálja a módot, melylyel a nemzet független és ön- álló lehet, anélkül, hogy a habsburgi birodalom kifelé való

egységét megbontaná. Mind e mai napig ez az egyensuly- beli forma nemcsak a dinasztia hatalmi érdeke, hanem az uralma alatt álló nemzeteké is, melyek belső és külső ellenségek ellen csak ugy őrizhetik meg már kivitt vagy kivívandó önállásukat s nemzeti egységüket, ha közös nagyhatalmiságban fogódznak össze. Kivéve talán az alldeutschokat s a román és olasz irredentát, egyelőre a birodalom egy elemének sincs ettől eltérő törekvése, s ha ő felsége keményen őrködik a birodalom egységén, nem tesz egyebet, mint amire a millenniumkor Szilágyi Dezső kérte, mondván: Kérjük felségedet, legyen vezére törek- véseinknek! Ha mégis egy önfeláldozóan kötelességtudó uralkodó s az ő tekintetekre mindig hajló népeinek közös törekvéséiből minden inkább születik, minhharmónia, annak alig lehet egyéb oka, mint hogy sem a népek, sem az uralkodók nem urai a saját akaratuknak.

Ami a népeket illeti: azok vagy magukat csalják, ha azt hiszik, hogy fél-állapotok állandóak lehetnek, vagy mást csalnak, ha el ákarják hitetni, hogy ők ezt hiszik.

Vegyük példának a mi dualizmusunkat. Madarász József állítja és vallja s magának Deák Ferencznek vallomására hivatkozik; hogy a dualizmus megteremtője sohasem tekintette s nem is tervezte azt egyébnek, mint átmeneti formának a teljes függetlenség s legfeljebb az Ausztriával való perszonális unió felé. Annyi bizonyos, hogy akár- minek tervezték, a dualizmus végleges fórmának képtelen- ség. Ellentmondás, melyet a történelem »kigunyol: nemze- tek fölött álló intézményekkel, mint amilyen a hadsereg, a külügy s a dinasztia, biztosítani azt a nemzeti fejlődést és kialakulást, melynek főeszköze s egyben főczélja is a nemzeti dinasztia, nemzeti hadsereg s nemzeti diplomáczia.

A nemzeti eszme nem tür megalkuvást, mert lényegében türelmetlen; egyfelől elzárkózó, másfelől követelő. Valahol a nemzeti eszme fellép, feltűnik vele együtt a védvámosság, a nemzetiségi kérdés s a nemzeti egyház és dinasztia kér- dése is. Vagy sikerül, ostromaitól érintetlenül, nemzetközi -.magasságában megtartani a közös vámterületet, á közös '-hadsereget, a magában külön hátaimat tevő dinasztiát s - a világközi tekinteteknek hódoló egyházat, —r s ekkor 'a kielégítetlen nemzeti törekvések • állandó nyugtalanságban tartják az országot vagy a birodalmat, — vagy sikerül a nemzeti eszmének belejutni a dinasztiába, hadseregbe, egy- házba s gazdasági politikába, s akkor a külső egység is megbomlott.' Nemcsak a kormányozható léghajó nincs fel- találva — kormányozható eszmék sincsenek. Minden eszme arra törekszik, hogy levonja a saját maga legvégsőbb konzekvencziáit, s a svéd-norvég unió példája mutatja,

1

(4)

hogy még a külön vámterület sem jelentene megállást Ausztriától való elszakadási törekvéseinkben.

Viszont ő felségének csak személyes éleményeiből következik, hogy oly mágikus erőt tulajdonit éppen a vámterület egységének. Érthetőnek ez bizonyára érthető annál a státusférfiunál, ki a zoliparlamentek napjaiban szitta magába a politikai és gazdasági meggyőződéseket, s látta a logikai kapcsolatot a közös vámterület s a biro- dalmi egység között. Ám ne téveszszük össze az előzménye- ket a következményekkel. A külön német országok közös vámterületben való egyesülése előfutója volt azok politikai egyesülésének is. Minálunk, megfordítva: minthogy a habs- burgi birodalom két külön állammá szakadt, a vámterület közössége sem maradhat meg. Nem különösen a mi napjainkban, mikor a nemzeti eszme uralma a védvámos- ságot is uralkodóvá tette. Mikor mi, a hatvanas évek végén, politikai megfontolásból a közös vámterületet meg- tartottuk, gazdasági megfontolások ezt nem tiltották, lévén azon időkben a vámterület közössége gazdaságilag alá- rendelt kérdés, mivel az egész világ szabad kereskedő volt.

Most, hogy az egész világ védvámos és a vám — helye- sen-e vagy oktalanul, az mellékes — elsőrendű gazdasági fegyverré lett, a vámterület kérdése sem lehet mellékes, és a gazdasági politika nem áldozhatja fel szó nélkül az általános politikának. Annál kevésbbé, mert ami jót gaz- daságilag biztosit a közös vámterület, megszerezhető külön vámterülettel is; semmiféle vámsorompó nem állja útját, hogy Ausztria, ha valóban rászorul a mi gabonánkra, továbbra is ne nálunk szerezze be azt, s mi, ha valóban rászorulunk az osztrák iparczikkekre, továbbra ne is az osztrák ipar fogyasztói legyünk; amivel pedig a közös vámterület áldozattal jár, azt úgyis annak kijátszásával szoktuk jóvátenni; az osztrák kivexálja a mi gabonánkat és marhánkat, mi meg kiiparfejlesztjük az ő gyártmányait.

1-Ia érdekünk, hogy a távolabb külfölddel szemben közös megegyezéssel védekezzünk.: a külön vámterület e meg- egyezést nem tiltja; ha meg nem érdekünk s a külfölddel szemben mindegyikünknek más az érdeke, ez az ellentét — uti figura docet — a kettőnk közt levő vám- és tarifa- megegyezést teszi lehetetlenné. Gazdaságilag nincs ok a közös vámterületet minden áron fentartani, a politiká- nak pedig respektálnia kell a gazdasági érdekeket, mert e nélkül maga alatt vágja a fát. S annál kevésbbé ajánla- tos a gazdasági érdekeket a politikai taktikának aláren- delni, mert a nemzeti politika nagyon tanulékony, s képes megtenni, hogy politikai sikerekért ne sajnálja a gazdasági áldozatokat sem.

Hiszen Ausztriában most egyéb sem történik, mint éppen ez. Az egymással vetélkedő pártok és nemzetiségek habozás nélkül taktikáznak a gazdasági kiegyezéssel, csak- hogy a provizórium zavarosából taktikai nyereségeket halászhassanak ki. A csehek legjobban szeretnék Magyar- országgal a csakis perszonális uniót, [mert a magyar be- folyásban látják az ő nemzeti törekvéseik legfőbb meg- akasztóját. A hatvanas évek vége óta, mikor az első kiegyezést megkötöttük, a mi taktikai helyzetünk meg- változott, s nem a mi javunkra. Akkor ugy volt, hogy mi tulajdonképpen jobban szeretnők a teljes függetlensé-

get, s csak Ausztria kedvéért kötünk gazdasági szövetsé- get. Most meg, a mi politikai lojalitásunknál fogva, kez- dünk olyan szinbe kerülni, mint akik Ausztria akarata ellen is ragaszkodunk a gazdasági szövetséghez, minden áron. Ez végzetes szó, mert valahányszor Ausztria és Magyarország közt árról volt szó, nem volt rá eset, hogy ezt az árat ne Magyarország fizette volna meg.

K á d á r .

A körülöttünk lévők jó kedélyétől függ életünk boldogsága.

Theod. Fonlane.

*

Nincsen gyönyörűbb az igaznak hallásánál és beszédénél.

Plató.

*

Nagyon kevés ember ért ahhoz, hogy takarékoskodjék vagyo- nával. Es még kevesebb ahhoz, hogy takarékoskodjék — idejével.

Chestcrfield.

*

A világ zsarnok. Csak rabszolgák hódolnak neki.

Selle.

*

A horgot követi az elefánt, pedig milyen kicsi a horog!

A lámpavilág elűzi a sötétséget, pedig mennyivel nagyobb az, mint a lámpa fénye.

Ind mondás.

*

Annyi az ember ellensége, amennyi a szolgája.

Cicero.

*

Jaj a lábadnak, ha a fejed üres.

C. Hintésen.

Egy este . . .

Egy este szomorún és kimerülten, szemem lehunyva ágyamon feküdtem, s amig reám ereszkedett az álom, az volt egyetlen bús gondolatom, hogy bár ne lenne többé hajnalom!

Mert mindegy is, ha egyszer elaludtam, és alszom mélyen, mélyen, öntudatlan, fejem akár nyugoszik egri párnán, akár a sötét Halálnak a-vállán:

ha egyszer alszom, alszom — nem vagyok.

Aludtam. És fölébredlem vidáman.

El is felejtém: este mit kívántam.

A májusi nap álsiitölt a fákon;

méh-nép dongott a harmatos virágon;

a fenyő üde illatot lehelt;

a kert alatt a kakuk énekelt.

Isten-atyám, ha a napom leszállt, s én újra búsan hivom a halált, s ő álomitalt hozva megjelen,

— ha mondom is hogy ; mindegy énnekem, oh költs fel, mint e tavasz-reggelen!

Gárdonyi Géza.

(5)

Az okos férfi.

I r t a : L Ö V I K K Á R O L Y .

A fürdőhelyről vezető, országúton egy ur sétált a szomszédos falu felé. Nem volt már fiatal ember, de karcsú termete és angolos, egészséges arczszine ifjúnak tetszett az elnyűtt fenyvesek, betegek számára berendezett apró sétányok és öreges házak között, amelyek összekuporodva lógtak a hegyoldalon. Nem is a tüdejet jött kijavítani;

egyike volt ama czéltudatos gavalléroknak, akik az asszo- nyok fürdőhelyeit járják és a szent egészség fényében ragyogva aratnak diadalokat. Azt mondották róla, hogy nőhódító, még pedig a finomabb fajtából, amely az ész, az ügyesség és taktika fegyvereivel jut győzelemhez.

Amint az országúton ballagott, az idegen ur tény- leg azon gondolkozott, hogy fogja magát ma viselni.

Mert meg kell jegyeznünk, hogy e téren lelkiismeretessége és üzleti szelleme mintaszerű volt. Ha szívbeli ügyei voltak, mindig előre megrajzolta magának tervét, betar- totta annak minden részletét, ha kellett: tudott szenvedé- lyes lenni, ha kellett: hideg maradt, de soha taktikai hibát nem követett el s a játszmát becsületesen nyerte vagy vesztette el. A mai probléma kétszeresen nehéz volt:

egyrészt mert akivel szemben állott tartózkodó, félénk és ideges asszony volt, másrészt, mert ugy érezte, hogy e hónapokon át tartó küzdelemben nemcsak az esze, de a szive is érdekelve volt.

Szeme előtt felvonult a különös viszony minden mozzanata, kezdve attól a percztől, mikor a márvány- hideg, szép asszonynyal először akadt össze egy ebéden, a mai napig, ahol végre temérdek küzdés, tettetés és óva- tosság után arra tudta birni, hogy a szomszédos faluban találkozzanak és egy pillanatra kezet szorítsanak. Az asz- szony eleintén megvetette, később mintha gyűlölte is volna a férfit, jóllehet erre oka nem volt, s csak lassan szövő- dött köztük valami bizonytalan kötelék, amelyről a gaval- lér azonban sosem tudta, melyik pillanatban foszlik ismét szerte. Soha még asszonynyal szemben ennyi önmegtar- tóztatásra, akaratra és hidegségre szüksége nem volt, okossága örökkön próbára volt téve, s ma valami elég- tételfélét érzett elgondolva, hogy a háború jelentékeny ütközetét fogja megnyerni. Ez a várni tudás, az ész és a nyugodt ravaszság diadala volt. A gavallér összegezve lelki számadásait, meg volt elégedve működésével, s szinte csodálta önmagát, hogy ennyire következetes tudott ma- radni.

Megnézte óráját, még negyedórányi ideje volt. A falu körül sovány rozsföldek húzódtak, odébb piszkos birka-

nyáj legelészett. Lassan árra felé sétált s azon gondolko- zott, mennyire félreismerik a szerelem és az ész viszony- latát az emberek. Lelki érzelmekkel sohasem hódíthatta volna meg a szép asszonyt, az okosság azonban győze- lemhez segítette; maga a sziv csak anyag, amelyből a művészet farag klenódiumot. A szerelem nem buja kert, amelynek gyümölcsei maguktól hullanak ölünkbe, nemes csatatér az, ahol a hadvezér tudása a nyers erőszak fölött áll. Szive boldogan rezzent meg annak tudatára, hogy ez eszközök az övéi, hogy soha vad szenvedélyét közvetle- nül nem mutatta, és a gavallér most jókedvűn mosolyogva nézte a birkanyáj pásztorát, aki bundájára feküdve furu- lyázgatott kóczos kutyájának.

Idomtalan, hosszú, félig magyar, félig tót legény volt, akkora csontokkal, mint egy tölgyfatörzs és széles, durva ábrázattal, amelyet mintha bárddal faragtak volna ki. Mikor megpillantotta az idegen urat, egy ideig száj- tátva bámult nyakkendőjére, azután felugrott subájáról és megemelte zsiros kalapját.

— No, hogy megy a sorod? — kérdezte az ur a fürdőhely felé nézve. Már hat óra elmúlt, de az uton csak egy lassan mozgó csendőr szuronya látszott.

A legény kezébe vette kalapját és vigyorgott.

— Hát van-e szeretőd? — kérdezte a gavallér valami gondolattársulás révén.

A juhász sunyított egyet és megpödörte apró baju- szát. A kutya látva gazdája nyájas ábrázatát, fölkelt, el- kezdte a farkát csóválni és a jövevény körül járt.

— Aztán hogy jutottál hozzá ? — tudakolta a vendég.

A legény megvonta a , vállát és ravaszul hunyor- gatva válaszolt:

— Adódott.

— Adódott ? persze hogy adódott — felelt a gavallér — de hogyan szeretett beléd ? Sokat jártál utána ?

— tette hozzá önkéntelenül.

— Nem én, tekintetes ur.

A látogatót érdekelte a dolog. Vajon hogyan hódí- totta meg ez a szerelmes bajtárs az ő imádottját?

— De hát csak nem szaladt utánad? Nem vagy a leghíresebb legény, mi?

A fiu tagadólag intett s paraszt szokás szerint a mozdulat elvégzése után felelt.

— Ugy volt tekintetes ur, hogy találkoztunk a liba- pázston. Én azt kérdeztem tőle, hogy nem látta-e a kari- kásomat, amit tegnap vesztettem el arrafelé. És azt' nyom- ban belémbomlott. Ásó-kapa se választaná már el tőlem

— tette hozzá dölyfösebben.

Az ur nevetett, aztán egy szivart adott a legénynek és tovább sétált. Egy ideig még félig mosolyogva, félig megvetéssel gondolkozott rajta, milyen állati életet él a paraszt, akinek elég ha a karikása elvész, hogy a leány a szeretője legyen, aztán a saját ügye foglalta le.

Az asszony nem jött, jóllehet a fenyvesekből már fehér párák emelkedtek az égnek s a kék hegyek komor palás- tokba öltöztek. Távol kigyúlt a vasúti őrház lámpája s az előbb még vig kolompszó egyszerre bánatosan hangzott.

Egyszerre ideges lett, az árnyak, mintha a lelkére szálltak volna s a csalódás lehangolódottsága fogta el.

Türelmetlenül nézegetett az ut felé, de semmi sem látszott;

a hazatérő csordák porfelhője a fák körül úszott. A férfi az idők folyamán megtanulta, hogy nyugodtan gondol- kozzék s fegyelmezett agya most se hagyta cserbe, de a következtetések elől, amelyeket le kellett vonnia, el szere- tett volna szökni. Amit délután errefelé jártában nemes tornának nézett, az most nyomorúságos bábjátéknak tet- szett, a lelki cselszövények ostobáknak látszottak, a tőrök együgyüek, s alakja, amelyet mintha messziről maga előtt i látott volna, szánalmasnak. Semmi férfiasság nem volt a gépezetben, amely egyszerre tehetetlenül, mint a kátyúba akadt léghajó állott meg. Agya könyörtelenül folytatta a leleplezést, megmutatta szive ürességét, feje elbizakodott- ságát és lelke kendőzöttségét. Még egyszer remény fogta el szivét, hátha az asszony mégis eljön, de azután be kellett látnia, hogy dőre hit volt, a lejtő egészen be- alkonyodott s az országút pora beleveszett az éj sötét- ségébe.

Hazafelé indult. Amint az útra lépett, jobbra tőle a lankáson pásztortüzet látott és halk nevetést hallott. Meg- állt egy pillanatra s a láng fényénél megismerte a dél- utáni juhászt: egy pruszlikos leány ült mellette a subán és valahányszor a legény megölelte, bár a lélekzete is .beleakadt a szorításba, buján kaczagott fel. A pásztor

mintha megváltozott volna: alakját a tüz fénye megnagyí- totta, szemei vadul csillogtak s alakja keményen, férfiasan, mint a szikla a fenyvesből vált ki az éj homályából.

A leány gyönyörködve, büszkén és mégis megalázkodva 1*

(6)

nézett föl rá és görcsösen, mintha soha el nem akarná engedni, fogta a szűre ujját. Látszott, hogy a világ , vé- gére elmenne ezért a legényért, aki ereje tudatában leereszkedőleg simogatta göndör haját.

A férfi egy cseppet szégyenkezve ment tovább.

Milyen más volt ez a szerelem; ménnyivel vadabb, iga- zabb és keményebb, szinte áradt róla az erő és bujaság.

Rosszkedvűen gyújtott szivarra és félóra múlva otthon volt.

A fürdőhely esti fényben ragyogott. Az apró, czif- rára nyirt fák között nagy villamos gömbök berregtek, a filagóriában játszott a czigány, a tágas veranda tele volt csipkés, ékszeres asszonyokkal, kicsípett betegekkel. A me- leg este mindenkit a szabadba vonzott, a kavicsos poron- don sürü sorokban sétáltak az emberek. a gavallér körül- nézett és az asszonyt kereste. Amint a forgatagban jobbra- balra tekintett, egyszerre — finom szempilláit, mint egy le- gyezőt lecsapva — elsuhant mellette az, akit keresett.

A férfi csatlakozni akart hozzá, de akkor vette észre, hogy az asszonynak már van társa. Kíváncsian né- zett a jövevény után, egy ismert világbolygó magyar gyáros volt, akinek öltözetén, barna ábrázatán is meg- látszott, hogy messze vidékről jött. Egész életében kü- lönös ember volt; mint utczagyerek kezdte meg pályáját, s részt vett mindenben, ami a földön izgalmas: czirkusz- lovas, matróz, Afrika-utazó, légionárius, oroszlánvadász, farmer, majd vakmerő gyáros és szállító volt, aki ösztö- nének engedve, minden perczben mindenét egy kártyára tette föl. Sokszor állt közel a milliókhoz és sokszor nem volt mit ennie, de ép oly jól érezte magát a halál torká- ban, mint az élet forgatagában s kemény vállait nem tudta se az egyik, se a másik megtörni. Az asszony csön- desen, szinte félve ment mellette, ez pedig félig lenézve, félig játszva beszélgetett vele s csak fekete szeme mélyén égett különös fény.

A gavallér pillanat alatt átlátta a helyzetet s egy ideig tehetetlenül, leverve sétált a fürdőzők között. Aztán összeszedte magát, lerázta elfogultságát és egy jókedvű kisasszonyokból álló csoporthoz szegődött. De biztonsága és nyugalma ma elhagyták, egyik szemével folyton az asszonyt s a him-oroszlán dölyfével sétáló uj gavallért nézte. Azok egy ideig még föl és alájártak a zene körül s aztán lassan a villák felé mentek.

Ha a rózsa . . .

(O franczia dal.)

Ha a rózsa, melyet csókunkkal illetünk, Csókunkat visszacsőkolhatná minekünk, Ha megértené a liljom és a mályva, Miig fájdalommal tölt el illatuk árja, Ha a nyugalmas ég s a tenger bősz dagálya Tudnák, mily drága nékünk lelök blwe-bája, Ha földi szerelmünk minden röpke képe Lelket lehelne vissza lelkünkért cserébe!

De a föld — de a viz — de a liljomkelyhek — De a rózsák — és le, édes, ti nem szerettek!

Martos Ferencz.

A tudós létrán mászik felfelé. A költő meg a művész : madarak.

Viclor Hugó.

*

Minden ami történik : symbolum.

Goethe.

Krónika II.

e r n ő .

— máj. 9.

Demokrata kezek, melyek sohsem érintettek náluk- nál alacsonyabb rendű kezeket, mostanában mélységes meg- hatottsággal szorongatják a New-York kávéház Ernőjéét, akit báró Wallburgnak hivnak s aki született Habsburg Ernő.

A pinczéren keresztül is megbecsülik az előkelő Habsburg- családot s a Habsburg-családon keresztül is lenézik a pinczért. Az ilyen személyi installáczió, amilyen a szeren- csétlen, kitagadott Wallburg Ernőé, más nácziónál talán nagyobb szenzáczióval is járna, mint minálunk, de ala- csonyabb rendűvel alig. S még mindig meg akarják csi- nálni a demokrata-uralmat. Hogy az isten legyen nekünk irgalmas!

Pogány eszű ember elmegy a New-York kávéházba és nézi, vájjon Ernő, aki ezt a mesterséget soha se ta- nulta, ért-e hozzá. Mondhatom, ért hozzá. A pinczér nem mindig ur, de az ur mindig lehet pinczér. Elegánsan mo- zog, mint egy pinczér és szolid, szerény udvariasságu, mint egy ur. A három krajczár borravalót egy munkás- ember fesztelenségével söpri be, aki tudja, hogy nem jár neki, de ha megkapja, hát meg is szolgálta, mert utána él. A pinczértársai finomabb lelkűek, mint némelyes vendé- gei : szeretik és dicsérik a finomságát, a szorgalmát, meg a becsületességét. A szegény emberek intenziv veleérzésé- vel beszélnek arról, hogy mennyi bajjal kell küzködnie, hogy regenerálódik a pénzkeresés közepette, mint érzi magát mindennap emberebbnek, amely mértékben elfelejti, hogy ur. Érdekes és érdemes ez az osztálycsere, melybe a fogházon és üldöztetésen keresztül a hajdani katona- tiszt és udvari kitagadott a munkásemberek közé beállott, hogy végre-valahára az uri nyomorúság helyett gyerme- keinek biztos és tisztességes kenyeret adhasson. Tán tud annyit, hogy hivatal után is kaparászhatott volna s igy megmaradhatott volna báró urnák is. De ha már lud, legyen kövér, — a fokról-fokra való lesülyedés helyett Wallburg báró az egyszerre való önkéntes leszállást vá- lasztotta. Ezért cserébe megérdemelné, hogy mindenki megbecsülje és pinczérnek tekintse, elfelejtvén az uri vol- tát s különösen a szegény uri voltát.

Ehelyett ugy bánnak véle, mint. — bocsánat a ha- sonlatért — a disznóval, aki korpa közé keveredett.

A demokrata polgár urak egyenkint vállon .veregetik a pinczért, aztán alázatosan bemutatkoznak a báró urnák.

Van, aki a három krajczárt a kezére olvasván, kaiserliche Hoheit-nak titulálja. Egy másik meg tizenegy osztrák értékű koronát áldoz annak az ötletnek, hogy a herczegi korona tizenegy ágát ezzel megváltsa. Fotográfus jön és Ernő főpinczért positurába helyezi: igy föst a császári vér, mint fizető pinczér. — Tuczatjával vannak. pedig, akik a családfáját magyaráztatják maguknak — három krajczárért.

(7)

És ezek az urak mind az urat látják benne és mind az uri mivoltában gázolnak. És pokoli kéjjel élvezik ki a helyzetet, hogy ime, most olyan valakihez ereszkedhetnek le, aki néhány év előtt még katonai brutalitást követhetett volna el rajtuk s akit sok évvel azelőtt egy királyi vér- ből való herczeg lovagoítatott a' térdén. Milyen szép is az élet, mely ily örömökben részesiti őket. Mily gyönyörű a szocziális igazságszolgáltatás, amit egyenlőségnek nevez- nek, hogy akárkinek megdögölhetik a kutyája s. akkor maga ugat este. Ha már nincs szabad és biztos ut föl- felé, legalább szabad a pálya lefelé. S milyen gyönyörű találmány á demokráczia, mely, amig a csizmája sárkával rugdossa az alulról fölkapaszkodókat, szeretettel és aláza- tossággal tárja ki karjait azoknak, akik hozzájuk lesülyed- nek. Demokrata vonás ez, az első franczia forradalom alatt kéjelegtek igy a sansculotteok az arisztokrata höl- gyek ruháinak a tépdesésében, ahogy most a szabad pol- gárok három krajczárjukat besugároztatják a kiszolgáló ember származásának az előkelőségével.

Hiszen nincsen ebben semmi hiba. Az emberek olya- nok, ahogy az úristen teremtette őket. Csak esztétikailag fölötte bántó a látvány, amikor a demokrata holló lak- mározik á paradicsommadár testéből, mivelhogy az is madár. És társadalmilag rikitó látvány, hogy akik szüle- tésüknél fogva vitatják az egyenlőséget és háborút üzen- nek minden előítéletnek, amely őket kisebbíti, mennyire maguk is részesei ugyanannak az előítéletnek. Értem, hogy a fölszabadított néger száz év múlva sem veszi komolyan a fehérekkel való egyenlőségét s szabad aka- ratból lapul meg, mikor törvény szerint magasra emel- hetné tömpe orrát. Csakhogy a mi fehér társadalmunkban a volt rabszolga orra nem tömpe és a ruhája után az ember elfelejti a rabszolga származását. Ez a világ a lát- szatok világa és vívmányai is látszatok. Bántó az ilyen megismerés, amilyent most a New-York-kávéházban tesz az ember, amikor a békésen pikkolózó urak közé egy volt báró csöppen s a demokrata tej rögtön összefut az egyetlen csöpp arisztokrata savtól.

S világosan látni a sokat vitatott tételt, hogy az arisztokrata sokkal emberibb, mint a demokrata. Tessék csak megfigyelni: Wallburg Ernő, noha a pinczéri pokolba szállott, ott is ur maradt a pugrisok szemében. Hiábavaló a szegénysége, hiábavaló a polgári munkája: habe die Éhre, kaiserliche Hoheit! S Rigó Jancsi, aki czigány volt és czigány maradt, mégsem czigány, hanem rögtön ur a demokrata szemekben, mihelyt egy herczegnő megcsókolja a füstös képét és uri libériát akaszt rá. Egészséges pol- gári gondolkodás szerint nem a származás dönti el az ember értékét, hanem a foglalkozása s ha valaki Ernővé lett a munkájánál fogva, emberszámba kell őt venni a munkája alapján. Aki más pinczérrel nem szőrit kezet, az becsülje meg magát is, Ernőt is, azzal, hogy őt sem kényszeríti a parolázásra, ami férfinak van annyira meg- alázó, mint nőnek az álla megcsipkedésé. S ugyancsak egészséges polgári gondolkodónak az a czigány is meg- marad czigánynak, még ha hét herczegnő is akasztja rá az aranykrajczárjait, meg a gömbölyű karjait. Minden efajta rabszolga nyilvánulás a tulajdon fajtájának az ön-

tudatlan lenézését mutatja, s bizonyítékát szolgáltatja, hogy a doktrína'egyenlőnek vallhat ugyan bennünket, de a tulajdon lelkünknek erről tudomása nincsen. A meg- ostromolt [czimereknek s. kigúnyolt ágainak sokkal na- gyobb a varázsa, mint a polgári öntudat s amikor mégis mosolygunk a hiúságon és - dörgünk az előítéletek ellen, akkor a valóság talaját rugjuk ki a lábunk alól.

Különben látom, hogy ennyire komolyan nem kellett ezt az árva.esetet venni. Ha csak a.pinczérré vedlett báró személyét nem nézem, aki jó néhány három kraj- czárt áldozna azért, hogy ne látnák meg benne azt, aki volt és békében hagynák ugy, ahogy van. Főpinczérnek jó dolga van, ha pinczér és szegény ember, de nem ember- nek való állapot, há akit urunknak tekintünk hivatalból, hajbókol előttünk s akinek a leereszkedésére szorultunk, örökösen felkapaszkodik hozzánk. A pinczér kaiser- liche Hoheit förtelem s aki ezt nem érzi, vagy aki ezt pláne • természetesnek találja, az — kimondom aperte — demokrata.

Semper.

Velencze.

Hol legszebben cseng a campanile, És márványlépcsőt csókolgat a hab, S csudákat mivel még a szerelem — Olt voltam én is tán legboldogabb!

Esténként a hűs lagúnák vizén Daloltunk édes, röpke dalokat, És másnap reggel bágyadt-álmosan Eléltük a kis kék galambokat.

Bejártuk buzgón és figyelmesen A fejedelmi doge-palotál,

S ugy mentünk onnan mélán, csöndesen, A piazzettán a templomba át.

Snltogva léptünk, titokzatosan, S megnéztünk mindent, amit csak lehel : Mozaikját, dus áranydiszeit

S a kifaragott oszlopfejeket.

S elnéztük, hány nő lép szerelmesen Férje karjára simulva lova;

A szent Márk-lér nagy, ives temploma, A boldogoknak széniéit csarnoka!

Kéz kézben jöttünk némán kifelé. — Egy rejtett pillér árnyas oldalán Térdére rogyva, halkan zokogott Zilált hajjal egy halovány leány . . .

M. Komis Aranka.

(8)

C s o d á l a t o s t ö r t é n e t e k .

Irta: ANATOLE FRANCÉ.

i.

A kezes.

Velencze összes kereskedői között Fabio Mutinelli volt a legpontosabb a kötelezettségei megtartásában. Min- den alkalommal bőkezűnek és nagyszivünek mutatkozott, különösen a hölgyek és az egyházi férfiak iránt. Tettei- nek elegáns becsületességét az egész köztársaságban tisz- telték, s mindenki megcsodálta azt az arany oltárt San Zanipoloban, amelyet Szent Katalinnak ajánlott fel, a szép Manini Katalinnak, Alesso Cornaro szenátor feleségének szerelméért. Mivel nagyon gazdag volt, sok volt a barátja, s ő nagy ünnepségeket rendezett számukra s lekötelezte őket erszényével. De nagy veszteségeket szenvedett a génuaiak ellen viselt háborúban és a nápolyi zavargások alkalmából. Az a baj érte, hogy harmincz hajója elveszett:

fogságba került vagy elsülyedt. A pápa, kinek nagy összegeket adott. kölcsön, nem akart neki fizetni. Úgy- annyira, hogy a nagyszivü Fabio rövid idő alatt mindené- ből kikopott. Eladta palotáját és berendezését, hogy min- den adósságát ki tudja fizetni és semmije se maradt. De mivel ügyes, bátor, a kereskedéshez értő és fiatal volt, csak arra gondolt, hogy újból felszínre jusson. Nagyon sok számadást csinált magában, s arra a következtetésre jutott, hogy ötszáz aranyra van szüksége, ha meg akarja kezdeni uj tengeri vállalkozását, melytől biztos sikert remélt. Megkérte tehát Alesso Bonturát, aki a köztársaság leggazdagabb polgára volt, hogy adjon neki kölcsön ötszáz aranyat. De a jó ur ugy vélekedett, hogy a vakmerőség szerzi a vagyont, de az óvatosság őrzi meg s nem akart a tenger és a szerencse hullámaira bizni ekkora összeget.

Fabio tehát Andrea Morosinihez fordult, akit sokszor és sokféle módon kötelezett le.

— Szeretett Fabio — felelte neki Andrea — más- nak szívesen kölcsön adnám ezt az összeget. Nem imádom az aranyat, s ezen a ponton a szatirikus Horáczius véle- ményén vagyok. De az ön barátsága kedves nekem, Fabio Mutinelli, s félek, hogy elveszítem, ha pénzt adok önnek kölcsön. Mert romlandó a szívbeli viszony adós és hitelező között. Nagyon sok példát tudok erre.

E szavak után Andrea gyöngéden megölelte a kereskedőt, s betette orra előtt az ajtót.

Másnap Fabio a lombardiai és flórenczi bankárokhoz ment. De kezes nélkül egyik se akart még husz aranyat se adni. Egész nap szaladgált, egyik bankártól a másik- hoz.. Mindenütt ezt hallotta:

— Signor Fabio, mi önt a város legtisztességesebb kereskedőjének ismerjük és sajnálattal utasitjuk vissza a kérését. De az üzlet törvényei követelik igy.

Este, amikor szomorúan ballagott hazafelé, Zanetta, a courtisane, aki a canaleban fürdött, felkapaszkodott a gondolára és szerelmesen nézte Fabiot. Gazdag ko- rában egyszer nagyon kedves és bőkezű volt ezzel a leánynyal.

— Édes signor Fabio — mondta a leány — én tudom, mi önnek a baja. Az egész város erről beszél.

Figyeljen rám: nem vagyok gazdag, de egy kis láda fenekén vannak ékszereim. Ha elfogadja tőlem kedves Fabio, azt fogom hinni, hogy nagy kegyben állok Isten- nél és a boldogságos szűznél.

A szép és fiatal Zanetta valóban szegény leány volt.

Fabio igy szólt:

— Bájos Zanetta, abban a lebujban, ahol te lakol, több a nemesség, mint Velence minden palotájában.

Még három napig járta Fabio a bankokat, anélkül, hogy talált volna valakit, aki kölcsönzött volna neki. És mindenütt kedvezőtlen választ kapott, és ilyenforma beszé- deket kellett hallania:

— Nagyon rosszul tette, hogy még a bútorát is el- adta, csakhogy ki legyenek fizetve az adósságai. Az el- adósodott ember még kap kölcsönt, de nem ad senki az olyannak, akinek se bútora, se edénye nincsen.

Az ötödik napon, elkeseredésében egészen a Corte delle Galli-ig elment, amit Ghettonak is neveznek s ahol a zsidók laknak.

— Ki tudja — mondta — talán megkapom tőlük azt, amit a keresztények visszautasítottak.

Elindult a San Geremia és a San Girolamo utcza között, egy szük és piszkos kanálison, amelynek bejáratát a szenátus rendeletére minden este lánczokkal zárták el.

És miközben azon törte a fejét, hogy a sok uzsorás közül melyikhez forduljon legelőbb, eszébe jutott, hogy hallott valamikor egy Eliézer nevü izraelitáról, Eliézer Maimoni- des fiáról, akit igen nagyon gazdag és csudásan finom elméjű embernek mondtak. Tehát miután megtudta, hol lakik, megállította gondoláját Eliézer . zsidó háza előtt.

A kapu felett a hétágú gyertyatartó képe látszott, melyet a zsidó remény jeléül faragtatott, amaz igért napokra való czélzással, amikor majd a templom hamvaiból újjászületik.

A kereskedő belépett egy terembe, melyet rézlámpa világitott meg; a lámpa tizenkét lángja füstölgött. Eliézer zsidó a mérlegje előtt ül. Házának ablakai be voltak falazva, mint mind a hitetleneké.

Fabio Mutinelli ily módon beszélt hozzá:

— Eliézer, én téged sokszor neveztelek kutyának és megrögzött pogánynak. Amikor ifjú voltam, az is megtör- tént, hogy követ és sarat dobáltam a kanális mentén haladók után, akiknek sárga posztódarab volt a vállukra varrva. Igy sokszor bántottam a tiéidet, sőt talán már téged is meghajigáltalak. Ezt lojalitásból mondom, abban a pillanatban, amikor nagy szolgálatot kérek tőled.

A zsidó égnek emelte száraz és görcsös, venyige- szerű karját:

— Fabio Mutinelli, a mennybéli Atya Ítélkezni fog felettünk. Mely szolgálatot kérsz tőlem?

— Adj kölcsön ötszáz aranyat egy esztendőre.

— Nem szokás biztositék nélkül kölcsönözni. Erre a tiéid bizonyára megtanítottak már. Mily biztosítékod van ?

— Tudnod kell, Eliézer, hogy egy dénárom sincs, egy aranycsészém, egy ezüstkupám se maradt. Sőt egy barátom se maradt. Mindenki megtagadta tőlem azt a szolgálatot, melyet most tőled kérek. Nincs egyebem, mint kereskedői becsületem és keresztényi hitem. Felajánlom neked kezes gyanánt Szűz Máriát és isteni fiát.

Erre a válaszra a zsidó lehajtotta fejét, mint aki töpreng, néhányszor végigsimította hosszú fehér szakállát és igy szólt:

— Fabio Mutinelli, vezess a kezesedhez. Szükséges, hogy a hitelező ismerje a kezest, aki az adósáért jótáll.

— Ehhez jogod van — felelt a kereskedő. — Kelj fel és jöjj.

És elvezette Eliézert a dell'Orto templomba. Ott megmutatta neki a Madonnát, aki az oltáron állt, drága- kövekkel övezett homlokkal, vállán aranyhímes palásttal s karján tartotta a gyermek Jézust, aki éppoly ékes volt, mint az anyja. És igy szólt a zsidóhoz:

— íme a jótállóm.

Eliézer finom pillantással hol a kereskedőt nézte, hol a Madonnát és gyermekét. Meghajtotta a fejét és azt mondta, hogy elfogadja a kezest. Visszavezette Fabiot a házába és elébe olvasta az ötszáz aranyat.

(9)

— Ez a tiéd egy esztendőre. Ha mához egy évre, ugyanezen a napon nem adtad vissza ezt az összeget a lombárd szokások és a velenczei jog által megszabott kamatokkal együtt, képzelheted, Fabio Mutinelli, mily.

véleménynyel leszek a keresztény kereskedőről és kezeséről!

Fabio haladéktalanul hajókat vásárolt, megrakta valamennyit sóval és más különböző árukkal, melyeket az adriai partok városaiban nagy nyereséggel adott el. Aztán ujabb rakománynyal Konstantinápolyba vitorlázott, ahol szőnyeget, illatszert, pávatollat, elefántcsontot és. ébenfát vásárolt. Mindezt ügynökei a dalmát városokban elcserél- ték épületfáért, amit viszont a velenczeiek már előre meg- vettek tőle. Ily módon hat hónap alatt megkétszerezte a kapott összeget.

De egy napon, mikor a Boszporuson görög nőkkel mulatozott egy bárkában, eltávolodott a parttól s kalózok karmai közé került, akik Egyiptomba hurczolták. Szeren- csére árui és pénzei biztonságban voltak. A kalózok elad- ták egy szaraczén nagyúrnak, aki békót veretett a lábára és elküldte a szántóföldre aratni a búzát, mely ezen a vidéken nagyon szép. Fabio nagy váltságdijat igért gaz-

dájának, de a szaraczén nagyúr leánya, aki beleszeretett, s el akarta érni a czélját, rábeszélte apját, hogy semmi áron ne bocsássa szabadon. Nem maradt más hátra, Fabio a földmivelésre szánt szerszámokkal elfűrészelte bilincseit, megszökött, a Nílushoz menekült, s egy csónakba vetette magát. A tenger közel volt, s a végtelen vizén napokig bolyongott, mig egy Génua felé tartó spanyol hajó föl nem vette, amikor már beteg volt az éhségtől és szomjúságtól. De nyolcz napi hajókázás után nagy vihar rohanta meg a hajót s a dalmát part felé dobálta. Mielőtt még kiköthetett volna, egy sziklás zátonyon összetört.

Az egész legénység odaveszett és Fabio egy tyukketreczbe kapaszkodva csak nagy bajjal tudott partra vergődni. Ott eszméletlenül terült el a földön. Egy Loreta nevü özvegy vette gondozóba, akinek háza a parton állott. Odavitette, befek- tette saját szobájába, virrasztott mellette és gyöngéden ápolta.

Mikor magához tért, mirtusok és rózsák illatát érezte s az ablakból égy kertet látott, mely lépcsőzetesen eresz- kedett a tengerig. Loreta asszony az ágya fejénél állt, hegedűvel a kezében és gyöngéden muzsikált.

Fabio a nagy hálától és elragadtatástól ezerszer is megcsókolta a kezét. Hálát adott neki és megmagyarázta, hogy nem annyira élete visszanyerésének örvend, mint inkább annak, hogy ily szép hölgynek köszönheti.

Fölkelt és sétálni ment vele a kertbe. Egy mirtus- bokor alá ültek, ott magához vonta a fiatal özvegyet, s háláját ezer gyöngédséggol fejezte ki neki.

Ugy találta, hogy a hölgy fogékony e gyöngédsé- gek iránt, s társaságában néhány gyönyörteli órát töltött.

Aztán gondok szálltak elméjébe s megkérdezte úrnőjétől, hogy a kalendárium mely hónapot és napot mutat.

És amikor a hölgy erre a kérdésére megfelelt, sóhaj- tozni és siránkozni kezdett, mert mert már csak huszon- négy óra hiányzott annak az évnek leteltéhez, amely évre Eliézer zsidó az ötszáz aranyat kölcsönadta. Tűrhetetlen volt előtte az a gondolat, hogy megszegje igéretét és ki- tegye kezesét az uzsorás szemrehányásainak. Loreta asz- szony kérdésére megmondta neki kétségbeesése okát.

S mivel a hölgy nagyon vallásos volt és különös hódolója a szent Szűznek, ő is vele bánkódott. Nem az volt a baj, hogy ötszáz aranyat kellett szerezni. A szomszéd város- ban volt egy bankár, akinél hat hónap óta volt ekkora összeg letétben Fabio rendelkezésére. De a dalmát partról huszonnégy óra alatt Velencébe menni viharos tengeren és ellenkező széllel — erre gondolni se lehetettt.

— Mindenekelőtt szerezzük meg a pénzt — mondta Fabio.

S midőn úrnőjének szolgája elhozta a pénzt, a nemes kereskedő a parthoz húzatott egy bárkát. Beletette az aranynyal telt zacskókat és Loreta asszony kápolnájába ment egy cédrusfából faragott szoborért, mely a Szüzet ábrázolta a gyermek Jézussal. A szobrot elhelyezte a bárkán, a kormányrúd mellett s igy szólt hozzá:

— Asszonyom, ön az én kezesem. Kell hogy Eliézer zsidó holnap megkapja a pénzét. Az én becsületemről van szó és az önéről, Asszonyom, meg az ön Fiának jóhiré- ről. Amit én, bűnös halandó nem tudok megcsinálni, azt ön bizonyára véghezviszi, óh tenger tiszta csillaga, hisz az Ön keble táplálta Azt, aki a vizeken járni tudott. Vigye el ezt a pénzt Eliézer zsidónak a velencei ghettoba; ne mondhassák a hitetlenek, hogy ön rossz kezes.

És kiröpítve a bárkát a tengerre, levette a kalapját, és igen halkan mondta:

— Adieu, Madame!

A bárka kiúszott a tengerre. A kereskedő és az özvegy sokáig követte tekintetével. Leszállott az éj; a lecsöndesült tengeren ragyogó barázda húzódott.

Másnap, amikor Eliézer kinyitotta a kapuját, a ghetto szük kanálisán meglátott egy zacskókkal megrakott bárkát, amelyen egy kis fekete szobor állott, tündökölve a haj- nali fényben. A bárka megállt a ház előtt, melynek hom- lokára a hétágú gyertyatartó volt faragva. A zsidó meg- ismerte Szűz Máriát a gyermek Jézussal, a keresztény kereskedő jótállóját.

II.

Luczifer.

Tafi, a ílórenczi festő és mozaikművész nagyon félt az ördögöktől, különösen amaz éji órákban, mikor a rossz hatalmasságainak uralom adatott a sötétben. És Tafi félelmei nem voltak alaptalanok, mert a démonok akkori- ban gyűlölték a festőket, akik egyetlen képpel több lelket szakítottak el tőlük, mint egy szegény kis szerzetes har- mincz prédikáczióval. Valóban a szerzetes, hogy üdvös rémületet keltsen a hivők lelkében, a tőle tellő módon irta le előttük a harag napját, mely majdan századokat dönt porba Dávid és Sybilla jövendölése szerint. Nekieresztette a hangját és a tenyerébe fujt, hogy az angyal trombitá- ját utánozza. De ez elrepült a széllel. A festmény azonban, amely egyik-másik kápolna vagy kolostor falán ékeske- dett, s Jézus Krisztust ábrázolta, amint trónján ülve ítél- kezik elevenek és holtak felett, szüntelenül szólt a bűnö- sök tekintetéhez, s szemük által javitotta meg azokat, akik szemükkel, vagy másként vétkeztek. Ez időben áb- rázolták ügyes mesterek a ílórenczi Santa-Croce és a pizai Campo-Santo falain az isteni igazságszolgáltatás titkait, A munkák ama rimes jelentések nyomán készül- tek, melyeket utazásáról Dante Alighieri, a theológiában és kánonjogban nagyon jártas férfiú közölt. Utazott a pokolban, purgatóriumban és paradicsomban, hová hogy elevenen került, hölgye rendkívüli érdemeinek köszönhette.

E festményeken minden tanulságos és igaz volt, s joggal lehet mondani, hogy az embernek kevesebb hasznot hajt egy bőséges krónika olvasása, mint az ilyen képeken való nézelődés. És a ílórenczi mesterek gonddal festették a narancsfák árnyában, virágokkal zománczozott fűben he- verő hölgyeket és lovagokat, akikre kaszájával lesett a halál, mialatt ők lantok és hegedűk hangjai mellett sze- relemmel játszottak. Semmi nem téritette ugy meg e testi bűnösöket, akik asszonyok ajkáról iszszák az isten felej- tését. Hogy a fösvényeket büntesse, a festő ördögöket ábrázolt, akik olvasztott aranyat öntöttek ama püspök vagy fejedelemasszony szájába, aki valami munkát ren-

(10)

delt nála és rosszul fizette. Ezért voltak akkor a démonok nagy ellenségei a festőknek, különösen a ilórenczi mes- tereknek, akik elméjük finomsága által ezidőben elsők voltak. Főleg azt vetették szemükre, hogy undorító kül- sővel ábrázolják őket, madár- vagy halfejet, kigyótestet és denevérszárnyat festenek nekik. E hosszúságúk nyil- vánvaló a Spinello története révén. .

Az arezzoi Spinello Spinelli nemes ilórenczi szám- üzött-család sarja volt. Egyaránt nemes volt lélekre és születésre, ő volt korának legügyesebb festője. Flórencz- ben nagy munkákat végzett. A pizaiak Giotto után őt szólították fel, hogy ékesitse ama szent kolostor falait, hol a halottak rózsák alatt pihennek, Jeruzsálemből hozott földben. Miután szerte a városokban sokáig dolgozott és sok pénzre tett szert, vágy támadt benne szülőföldje, Arezzo után. Az arezzóbeliek nem feledték el, hogy Spi- nello ifjúkorában, mikor tagja volt az irgalmas Szűz szer- zetének, sok beteget látogatott meg és sok halottat föl- delt el az 1383-ik évi pestis alkalmából. Hálásak voltak iránta, amiért munkái révén elárasztotta Arezzo dicsősé- gével egész Toscanát. Ezért nagy tisztességgel fogadták.

Öreg korában is ereje delelőjén, nagy feladatokat vállalt el szülővárosában. Felesége ezt mondta neki:

— Gazdag vagy. Pihenj és bizd a festést a fiatal emberekre. Hajlott korban bölcs dolog a pihenés. Az éle^

tet édes és kegyes nyugalomban kell bevégezni. Valósá- gos istenkísértés folyvást profán müveket, csupa Bábelt alkotni. Spinello, ha makacsul fogsz ragaszkodni a falak- hoz és festékeidhez, el fogod veszteni lelked békéjét.

Igy beszélt ez a jó asszony. De Spinello nem hall- gatott rá. Csak arra gondolt, hogy vagyonát és hírnevét öregbítse. Esze ágában se volt pihenni, sőt megalkudott a sant-agnoloiakkal egy festményre, mely szent Mihály történetét fogja ábrázolni s elfoglalja a templom egész kórusát, s melyen végtelen sok alak fog szerepelni.

S nekifeküdt ennek a vállalkozásának, csudálatos hévvel.

Átolvasta az írás ama helyeit, amelyektől inspirácziót várt, s minden sort, sőt minden szót mély tanulmány tárgyává tett. Nem elégedett meg azzal, hogy egész nap műtermében munkálkodott, még ágyban és asztalnál is dolgozott. Este pedig, mikor ama. domb .tövében sétált, melyen büszke falaival és tornyaival Arezzo áll, még min- dig gondolkozott. És igazán, elméjében már meg volt festve az arkangyal története, amikor elkezdte vörös krétával a falra vázolni a kép alakjait. Nemsokára meg- voltak a figurák körvonalai, s ekkor festeni kezdte a íőoltár felett azt a jelenetet, melynek az összes többieket felül kellett múlnia. Mert ez a részlet volt hivatva dicsőí- teni az égi seregek vezérét a győzelemért, melyet az idők kezdete előtt aratott. Spinello tehát lefestette szent Mihályt, amint az űrben a hétfejű és tizszarvu sárkánynyal vias- kodik, s tetszelgett magának abban, hogy a kép alsó ré- szén Luczifert, a démonok fejedelmét irtóztató szörnyeteg képében ábrázolta. A figurák mintegy önmaguktól ter- mettek a keze alatt. A munka reményén felül sikerült.

Luczifer arcza ugyanis oly rettenetes volt, hogy rút- ságának hatalma alól senki sem szabadulhatott. S ez az arcz üldözte a festőt az utczán és elkísérte egészen a lakásáig.

Hogy beállt az éjszaka, Spinello lefeküdt az ágyába a felesége mellé és elaludt. Álmában megjelent előtte egy angyal. Éppoly szép volt, mint szent Mihály, de fekete.

Ez az angyal igy szólt hozzá:

— Spinello, én Luczifer vagyok. Hol láttál te engem, hogy ily gyalázatos külsejünek festettél?

Az öreg festő reszketve azt felelte, hogy sohse látta még szemtől-szembe, mert nem járt elevenen a pokolban, mint Dante Alighieri; de azért festette ilyennek, mert érzé- kelhető módon akarta kifejezni a bün rútságát.

Luczifer vállat vont. Mintha a San-Geminiano domb mozdult volna meg egyszerre.

— Spinello — mondta — hajlandó volnál velem kissé vitatkozni? Elég jó logikus vagyok. Akihez imád- kozni szoktál, az nagyon jól tudja.

Mivel nem kapott választ; Luczifer folytatta:

— Spinello, te olvastál könyveket, amelyek velem foglalkoznak. Tehát ismered kalandomat s tudod, miként távoztam az égből, hogy a világ fejedelme legyek. Hires vállalkozás volt, s a maga nemében egyedüli lett volna, ha az óriások nem támadják vala meg hasonló módon Jupiter istent, mint ahogy egy régi siron, Spinello, ezt a háborút márványba faragva láthattad.

— Igaz — mondta Spinello — láttam ezt a kerek sirt a ilórenczi Santa Reparatában. A rómaiak egyik szép munkája.

— S mégis — jegyezte meg mosolyogva Luczifer — az óriások nincsenek rajta békáknak vagy kaméleonoknak ábrázolva.

Az óriások — mondta a festő — nem is támadták meg az igaz Istent, hanem csak a pogányok egy bálvá- nyát. Való igaz, Luczifer, hogy kegyed fölemelte a láza- dás zászlaját a föld és ég igazi királya ellen.

— Ézt nem tagadom — felelt Luczifer. — S ezért hányféle bünt irsz a rovásomra?

— Ráfér bizony kegyedre mind a hét — felelt a festő — mind a hét főbűn.

— Hét! — mondta a sötétség angyala — theoló- gikus szám! Minden hetével megy az én históriámban, amely szorosan kapcsolódik a Másikéba. Spinello, dölyfös- nek, haragvónak és irigynek tartasz. Jó, az vagyok, de ismerd be, hogy csak a dicsőségre irigykedem. Fösvény- nek tartasz ? Ezt is elfogadom. A fösvénység a fejedelmek erénye. Ami a torkosságot és a fényűzést illeti, ha bü- nömül rovod fel, nem haragszom érte. Marad a restség.

Mikor ezt a szót kimondta, Luczifer összefonta kar- jait vértjén és megrázta sötét fejét; lángvörös fürtjeit:

— Spinello, őszintén gondolod, hogy rest vagyok?

Gyávának hiszel, Spinello? Ugy véled, hogy lázadásom idején hiányzott belőlem a bátorság ? Nem. Tehát igazság szerint vakmerőnek kellett volna ábrázolnod engem, büszke arczczal. Nem szabad senkivel igazságtalannak lenni, még az ördöggel sem. Nem látod-e, hogy Azt sérted meg, akit imádsz, ha ellenségül egy • undok varangyot adsz neki? Spinello, nagyon tudatlan vagy korodhoz képest.

Nagy kedvem volna megczibálni a füledet, mint valami rossz iskolásgyereknek.

Erre a fenyegetésre, s már látva Luczifer feléje nyújtott karját, Spinello fejéhez kapott s ordítani kezdett a rémülettől.

Szegény felesége felriadt és megkérdezte, mi a baja.

Vaczogva felelte, hogy épp most látta Luczifert, s hogy a fülét féltette tőle.

— Ugy-e mondtam ? — felelt a jó asszony — hogy ez a sok figura, amit a falra festesz, egyszer még. meg fog bolonditani.

— Nem vagyok én bolond — szólt a festő. — Szemtől-szembe láttam; szép, ámbátor szomorú és büszke.

Holnap kitörlöm a rémes alakot, amit festettem, s azt teszem helyébe, amit most láttam álmomban.

— Jobban tennéd, ha aludnál — feleselt az asz- szony. — Bolond és pogány dolgokat beszélsz.

Spinello fel akart kelni, de nem volt hozzá ereje.

Eszméletlenül esett vissza párnájára. Még néhány napig küzködött a lázzal, aztán meghalt.

(11)

Szerelmi ünnep.

(Lenau.)

Édes dalán magasba kúszik S szól a boldog pacsirta fent;

Virágos erdőn illat aszik, S kis dalosok kórusa zeng.

Ameddig a szem eltekinthet:

Csupa oltár, féngngel lepett, • Ezer sziv csengve, zengve hirdet A szerelemnek ünnepet.

Rózsákat gyújtott a tavasz föl, Fénylő smaragd csillárokat;

Minden sziv árad az örömtől, Száll fölfelé az áldozat.

Tavasz.

(Lenau.) Virág fakad, Fán zeng az ének, Friss szint a rétnek Szőnyegje kap.

Hogy szinte fáj Lelépnem a földre, Mert romlik a zöldje S az üde báj.

Ö nem vigyáz,

Hogy bimbó ha pallan, Tavasz dala csattan : Az nékem gyász.

Kováes Pál.

S A I S O N .

Sipisták.

— máj. 9.

A gyöpön szép steeple chase volt a héten; a rend- őrség hunterei végigvágtattak a tribünökön s kemény ,harcz után harmincznyolcz gentlemant a tolonczházba szállítottak. A szám bizonynyal nagyobb lett volna, ha az idő s a viszonyok szigorúbb kutatást engednek meg; de a fővárosi életkép igy is elég jól fest, amin szoczialisztikus szempontból feltétlen örvendeni kell, mert méltányos, hogy .a szegényházak és népkonyhák után valahára a kávé-

házak és szórakozóhelyek is sorra kerüljenek. A kabátos ember megbecsülése volt a világ teremtésétől az oka, hogy a kis tolvajokat elfogták, a nagyokat pedig futni engedték, csak azért, mert a környezétük adta meg nekik a mimierit. Más kérdés azután az, hogy a steeple chase általában fair volt-e?

Mindenekelőtt bántóan szökik szemünkbe egy pár heti másik ítélet. A bécsi jockeyklub kártyaaffairje után a magyar gavallérokat örökre kitiltották Ausztriából, Buda- pesten pedig á fő-sipistákat öt, illetve három esztendőre

zárták ki az ország sorompóiból. Erre az a válasz, hogy a törvények mások; de a helyes felelet igy hangzik:

Az igazság más. Más a határon tul, más Németországban, és ismét más akármelyik egyéb államban, ami észjogi tekintetből kész abszurdum.. Mert hogy talaj és klima jogot és törvényt átalakítson, azt a legvérmesebb geolo- gusok sem hiszik. Valamikor talán meg lehetett magya- rázni ez idétlenséget azzal, hogy az egyes országok bűnei nem állottak arányban egymással s ahol sok volt a vét- kes, élesebbnek kellett lenni a pallosnak, ma azonban a gyorsaság, a kor szelleme és a műveltség egyforma törek- vései szinte lerombolták az országok határait, s valamint egyenlő eszmék vezérlik egész Európát s egyenlők az államok szerkezetei, egyformák az erkölcsi alapelvek és a tisztesség fogalmai, ugy analógnak kell lenni az igazsá- goknak is, akár piros-fehér-zöld, akár fekete-sárga talár- ban jár.

De még egy jogi szempont kínálkozik s ez az:

bebizonyitották-e, hogy a harmincznyolcz elfogott tényleg sipista? Mert vannak köztük büntetlen előéletűek, vagyo- nosak, akiket voltaképp csak azért tiltottak ki, mert állandó foglalkozásuk nem volt. Vagyis, ugy tetszik, mintha a rendőrség hivatalosan azt akarná kimondani, hogy a lóversenytéren nyerni nem lehet. Ha ez igy van, akkor tömlöczbe minden bookmakerrel és mindenkivel, aki a versenyüzemhez tartozik. Mert nem érdektelen rámutatni arra, hogy nálunk egy könyvesnek mennyit kell keresnie.

Helypénzekben évi 40.000 frtot fizet, a tipstereit, a hiva- talnokait, a lakását, az irodáját, a versenyköltségeit stb.

szintén évi 20.000 forintra lehet becsülni. Ha ehhez hozzá- csapjuk, hogy defaultereknél legalább 40.000 forintja fek- szik, évi 100.000 forint költséget látunk. És a bookmaker ezt mind- behozza: sirva, küzködve, dühöngve és letörve, de összeszedi, mert az első inzolvencziánál nyakán a kés:

Ami pro megy, az contra is megállja helyét, mert dőre ábránd, hogy a bookmakerek regulázzák az oddsok skálá- ját; A konkurrenczia oly nagy, hogy a könyvesnek a vérét kell odaadni, hogy pénzt lásson, aminthogy tényleg a bookmakereknél játszani mindig fructabilisabb,' mint a totálizateurön, ahol a közönség maga szabályozza a quotákat. • *

A versenyző sport ma már nem rideg szerencse- játék, ahol a véletlen szerint lehet nyerni vagy veszteni.

Sok finesse van, amelyet kitanulni miveltség, ügyesség és ravaszság kell, s ami bátran foglalkozás számba mehet.

Aki jól tud az oddsokra vadászni, akinek czeruzája helye- sen handicapolja össze a telivéreket, aki nem sajnál egy csöpp állatorvosi tanulmányt s aki valamelyest a training megítéléséhez is ért, mindenesetre előnyben van a többiek- kel szemben. De mindehhez idő és munka kell, mert amit a versenyistállóban a tráiner, a tulajdonos, a manager, a lovász elvégez, azt a fogadónak egyedül kell megcsele- kednie. Ha tehát valaki azt mondja, hogy ő a versenyből

él, én megemelem előtte a kalapomat, hacsak nincs rá bizonyságom, hogy ez a gentleman közönséges sipista.

Sőt még azt is meg tudnám érteni, ha a kalandorok

— a nagystilüek, a nemzetköziek — erre húznának, mert áz az erdő, amelyben rókát találok, fáczánt is rejteget.

2

(12)

Ahol nagy svihákok élnek, ott pénz adja a televényt s ahol páfrány virul, ott kövér a föld. A napoleoni idők a kalan- dorságnak legszebb napjai voltak, mig nálunk 49 végén és 50-ben mindenki talpig becsületes volt. A nagy városok típusához tartozik, hogy hires csalók és betörők keressék föl, amit igazol az a régi, jó példa, hogy a zsebtolvajok vásárokra utaznak legszívesebben. S ha a sipisták gár- dája azért mászott föl a budapesti tribünökre, mert itt vagyon és előkelőség van, akkor, bár elitéljük őket, itt létük a közgazdasági helyzet javulását jelenti. Ez a bizo- nyíték kétségtelenül furcsa, sőt bántó és negatív is, de 'a legnegativabb gazdagság százszor többet nyom a pozi-

tív szegénységnél.

ille.

I N N E N - O N N A N .

4- Az uj miniszter. Láng Lajos sem mai gyerek s noha ke- reskedelemügyi miniszterségéről prognosist mondani nem lehet, a politikai egyénisége tisztán és világosan áll előttünk. Rosszat senki nem gondol felőle, jó kvalitásait is csak különböző mérték szerint taksálják, ugy, hogy jut neki a legnagyobb államférfiak és a legkisebb politikusok mértékéből. Tény, hogy első lépésétől kezdve valaki volt a politikában, numerusnak sohasem vált be.

A Tisza Kálmán iskolájába járt, ott megtanulta a különös hajlékonyságot és alkalmazkodó képességet, mely ép oly távol áll az elvtelenségtől, mint a doktrinerségtől. s amely époly kevéssé mondható ideálisnak, mint önzőnek. A közérdek szolgálatában gyarapodott tekintélyben és tisztességben s aratta sikereit és zsebre rakta a kisebbítéseket. Szóval: edzett, praktikus poli- tikus, amit leginkább most látni meg, amikor ő egyik exponált frakcziónak sem lévén a jelöltje, valamennyi frakczió mégis megnyugszik az ő kineveztetésében. Mint szakember tekintélye általánosan elismert. Modern tudós ő, a Pulszky Ágostok faj- tájából, noha annak encziklopedikus gondolkodását benne nem találni meg. Hogy mint kereskedelmi miniszter hogyan fog be- válni, az róla époly bizonytalan, mint bármely politikusról, aktiv alkotó politikához eleddig nem jutott. Akik bizalommal néznek rá, a legteljesebb logikai és pszichológiai alapon tehe- tik, olyan pedig, aki eleve képtelennek tartaná, nincsen. Egyé- nisége különben szeretetreméltó, itt-ótt kiüt belőle a kombattans ember érdessége, aki érzi, hogy a legnyájasabb arczok mögött is lappang az érdekek féltése. Magyar politikusnál ritka az az univerzális érdeklődés, melylyel a t kultura mindennemű ága iránt viseltetik. Az irodalmat nagy figyelemmel követi, maga is az irói gárdába tartozik, ugy is, mint régi újságíró, ugy is, mint akit ifjúkori ambicziója a szépirodalom felé csábított.

Elfogulatlanul a legnagyobb várakozással nézhetünk műkö- dése elé, melynek eredményeiben esetleg csalódhatunk mi is, ő maga is, de ebben az esetben a mai viszonyok súlyossága döntőbb ok lesz, mint az ő képességei elégtelensége.

*

* *

+ Az uj államtitkár neve ismeretesebb, mint ő maga.

Gróf Wickenburg Márknak hívják, régi hires família, de ezt magán sohasem érezte. Szegény diákból lett szegény tisztviselő és haladt fölfelé a létrán, kapaszkodás nélkül. Nem szerepelt, csak dolgozott. Csak ugy ki kellett belőle okumlálni a nagy hivatottságát, mert ő bizony nem igen mutogatta. Fölismerték a pénzügyminisztériumban, felismerték az államvasutaknál, fölismerték a magyar hitelbanknál, ahová Kornfeld Zsigmond vitte s ahol végre annyira tudatára jutott maga is az értéké-

nek, hogy nem tartotta magát többé jogosítottnak arra, hogy csak magának éljen.. Hitelbank-igazgatóból államtitkárrá lenni nagy tisztesség, de nem szerencse. Az ember lemond érte sok mindenről, egyebek között a jövedelméről. Lesz belőle a dolgos úrból, még nagyobb ur, azaz még dolgosabb ember. A mi- niszterkérdés megoldásának az államtitkár kérdésének a meg- oldása adja meg a valeurjét. Itt világosan, láthatóan a politika nem keresett semmit, csak a hozzáértés, a szakszerűség akadt a maga igaz emberére.

*

* . *

A tőzsde magyarsága. Évek óta folyik a harcz, hogy a tőzsdét magyarrá tegyék. Minden intézményünk között ez hajlik legnehezebben a magyar szóra; a budapesti kereskede- lem csak lassan tud kivetkőzni bécsi köntöséből s a német nyelv hajlékonysága, amely műszavakban preczizebb a Man- lichernél, nem tudott kiegyezni a magyar körök kívánságával és hadakozásával. Igaz, hogy nyelvünk nehézkes az efajta téren, valamint egy régi Mezzofanti szerint legjobban szeretni olaszul, leggyorsabban szakitani svédül és leghamarabb össze- veszni spanyolul lehet, a német a legalkalmasabb arra, hogy üzletek pilléreit leszögezze. Igazi telegráf-lingua, telve határozott jelzőkkel, modulácziós igékkel és rövid mondatokkal, két szó- val a világ összes tőzsdéit ki lehet forgatni sarkukból. A ma- gyar szóra ennek daczára szükség van a tőzsdén nemzeti, czélszerüségi és egyszerüségi okokból, a legszebb börzejargonnál

•és viccznél többet. nyom egy körmöczi arany. Ha arról szólunk, hogy a tőzsdén nevezetes és helyes változás lesz, már azt is megmondtuk, kinek a dicsősége ez ujitás. Mindenki tudni fogja, hogy Kornfeld Zsigmondé az érdem, aki nemcsak életre hozta a budapesti piaczot, esztendőkön át dajkálta s most beszélni is megtanítja. Bizonyos, hogy jól fogja oktatni és a magyar pénz mit se fog veszteni értékéből, ha ezután tisztán magyar köntösben fog rejleni. Mert végre is: a tőzsdén a legvilágosabb tétel az, hogy a pénz beszél s egészen mindegy akár francziául, akár törökül, akár tótul hallgatjuk.

*

* *

+ A futár. A futár, akinek tudvalévőleg az a mestersége, hogy »jő és pihegve szól,« akit azonban a gőz és villám kiszorított a világból, mint igaz örömmel olvasom, megint életbe lép. A futár föltámad, a futár futkosni fog. A futárt a posta hivja uj életre, amelyet — Íme csakugyan van valami jó minden rosszban — Falkay Lászlónak köszönhet. Ezentúl ugy lesz, hogy ha valaki 10.000 koronánál nagyobb csomó pénzt kap a postán, futár jelenti neki, hogy otthon várja a. pénzes- levélhordót. Ez a jelentés arra jó, hogy az illető idejekorán tudja meg, ha esetleg — nem jönne a postás és jelentkezhes- sék, még mielőtt az ő Falkayja' Brémában hajóra szállott volna.

Az intézkedés tehát okos, alkalmas, hogy megelőzzön egy csomó bajt, és alkalmas, hogy — csináljon .is még egy nagyobb csomót. A pszichologusok rég kiderítették már, hogy vannak az ember életében pillanatok, amelyek — hosszú pillanatok.

A leghosszabb pillanatok, ugyancsak a pszichologusok szerint azok, amelyekben a delikvens a nyakán érzi a hóhér kötelét, de nem ezek a legesleghosszabbak. A legesleghosszabb pillana- tok azok, amelyekben a. — pénzeslevélhordót várjuk. Ilyenkor egy pillanat, középszámitás szerint harmadfél örökkévalóságig tart, sangvinikus temperamentumu embereknél pedig hat örökké- valóságig. Már pedig, aki pénzt vár, mindig sangvinikus, akinek meg éppen 10.000 koronánál nagyobb summát jelentettek, dup- lán sangvinikus. Nem is lehet rajta csodálkozni, ha a futár érkezése után egy negyed órával már izgatottan rohan jelen- tést tenni, hogy megszöktek a pénzével, mert egy negyedóra nem sok ugyan, de a pénz sohase jöhet elég gyorsan. Az uj intézkedésnek ime ez a veszedelme. Hogy a haszna fölér-e vele, az nem bizonyos. Mert kétségtelen, hogy Falkay se azért

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :