A jogtudományi oktatás reformjának kérdéséhez

Teljes szövegt

(1)

JOGTUDOMÁNYI OKTATÁS

REFORMJÁNAK KERDESÉHEZ.

I R T A

D í D E L L ' A D A M I R E Z S Ő

ÜGYVÉD.

Külön lenyomat a „Magyar Thgmis"-hői.

'

^

' /

J ,

K' - \

B U D A P E S T .

AZ ATHENAEUM E. TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA.

1 S 7 9 .

t J

y . t i » '

(2)
(3)

JOGTUDOMÁNYI OKTATÁS

REFORMJÁNAK KÉRDESÉHEZ.

I R T A

D l D E L L ' A D A M I E E Z S Ö

ÜGYVÉD.

B U D A P E S T .

AZ ATHENAEUM R. TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA.

1 8 7 9 .

(4)
(5)

I. Az egyetemi oktatás czélja. A tudományos irány ós gyakorlati szakképe- zés visszonya. Elemző és törvényhózási jogtudomány. A jelen rend- szer bírálata gyakorlati és tudományos szempontból. Lélektan, logica és művelődéstörténet mint alaptanulmány szemben az államtudomá- nyokkal. A római jog mint anyajog oktatásának bírálata. Nemzeti jog ós összehasonlító jogtudomány

II. A névleges bifurkatió általi túlterhelés. Franczia rendszer. Német"refor- mok. Gyakorlatok. A római jog valódi jelentősége. Észjog és jogböl- cselet. Angol rendszer. A főtanodai oktatás mint nemzeti kérdés. A tanári incompatibilitás

III. Jelen rendszertelenség. Az osztrák aera utóhatása." A magyar jog'mive- léseneb elhanyagolása. Egyetemes európai jogtörténetünk és politikai tudomanyamk. Összehasonlító jogtudomány és társadalmi tudomány IV. Az u. n. ideahstikus kiindulási pont gyakorlati következményei. Tanulási és tanítási szabadság. Vizsgák és kinevezés rendszere. Tanárjelölt- ösztöndíjak. Magántanárok. Tandijak és vizsgadijak

V. Törvénytervezet vázlata megjegyzésekkel

VI. A jogakadémiák eltörlése. Á szakiskolarends'zer. Elmélet és gyakorlat T7TT m UJ" Ygtudouiány és hazai igazságügyi törvényhozásunk . . . VII. Természetes tanrendszer. Tudományos módszer. A tényleges bifurkatió

indokolása. Természettudomány és jogtudomány. Befejezés

(6)
(7)

A miniszteri enquête egybehivása óta a jogtudományi oktatás reformjának kérdése a közfigyelmet magára vonta.

Nem csak szaklapokban, hanem a politikai sajtóban is kü- lönböző szűkebb érdekkörök képviselői foglalkoztak vele.

Az ösztönzés felülről, a reformáló a k a r a t nyilvánulása felrázott a megszokott bajok iránti közönyből és gyorsan sokszoros viszhangra talált. Élénk öntudatra ébredt az anyagi és politikai bajok által eltompitott érzet, hogy e bajok gyö- kerei lenyúlnak a szellemi és erkölcsi tőkeszegénység szo- morú mélyébe, és hogy a viszonyok reformját meg kell hogy előzze az emberek reformálása. És ha egyéb eredménye sem volna az enquête egybehivásának, megbecsülhetlen haszna már ez is, hogy a mindennapi politika sivár pusztájában kóborló közvéleményt egy mivelődési eszme, egy szellemi probléma oázisán megpihentette.

A mi a kérdést magát és tárgyalása módszerét illeti, ugy erre nézve lehetőleg nem akarunk k ü l f ö l d i t a p a s z - t a l a t o k tanulságára hivatkozni. E kérdésben a párhuzam nagyon roszul esnék és a prince caniche-féle chauvinistikus prokátorok a hazafiúi érdem olcsó babérait aratnák, ha e téren » e l t é r ő v i s z o n y a i n k r a « utalván, talán azon in- ditványnyal felelnének, hogy nálunk az egyetemi reformnál sürgősebb valami jogtudományi elemi- és közép-tanodákat s talán még jogtudományi vándortanítókat szervezni. Kár is volna azon áramlattal küzdeni, mely e kérdést még csak nemzeti kérdés keretébe sem engedi terjedni, hanem minden áron »1 o c a 1 i s á l n i« kívánja, ha lehetne, talán egy mathe- matikai pontig localisálni, melynek nincs s e m m i kiter- jedése. A localizálás logikusai szerencsésen ki is találták már

A jogtudományi oktatás reformjának kérdéséhez. 1

(8)

az első enquéte-ülésen, hogy némely kérdés nem eléggé szűk és e concretismus szellemében az általános rendszeres reform- tárgyalásra vonatkozó egyedül észszerű és gyakorlati indít- ványt more patrio czáfolatlanul leszavazták.

Szerencsétlen omen. Szerintünk meg kellene ragadni az alkalom hajszálait és lehetőleg általános, gyökeres orvos- lást keresni, mert rajtunk csak ez segíthet. E gyökeres sőt partiális orvoslás is szükségessé teszi a társadalmi tünemé- nyek s paedagogikus eszmék lánczolatán végig magas és ál- talános eszmékig hatolni, ha biztosak akarunk lenni a vá- lasztandó út helyességében. Egy isolált ponton azonban e kérdés nem fordul meg és a legszebb vásári reklám daczára még csak hinni sem fognak oly bűvös szernek gyógyerejé- ben, mely egy ponton, p. o. tanrendben vagy vizsgarendben, akarja azt megoldani.

Ezért kívánunk a hivatott ügyvédi, tanári, stb. érdek- hangok mellett egyszerű j o g d i l e t t á n s azaz jogászként, ki az igazat s z e r e t i , néhány eszmét megpendíteni és né- mely bajt és visszaélést szellőztetni, mikről eddig hallgat- tak, az elsőkről talán azért, mert »practicusaink« azok ösz- szefüggését a kérdéssel ugy sem ismernék el, az utóbbiakról azért, mert emberi emlékezetet meghaladó kornak és viruló egészségnek örvendeznek.

Az eddigi felszólalások túlnyomóan az állam azon ér- dekéből indulnak ki, melyet jó igazságszolgáltatási közegek, birák és ügyvédek, szakszerű kiképezése és bizonyos nivelláló politikai kimivelése képez. Ez legyen az elérni óhajtott czél, s az egyhangúlag elitélt jelen rendszerrel szemben döntő kriterion s irányadó útmutatás a javításra. E szem- pontból az orvoslás eszközei között kiváló súlyt az úgyne- vezett tanszabadság oly szabályozására helyeznek, mely a tételes jogi szakok és különösen az alapul szolgáló anyajo gok beható mivelését s alapos elsajátítását biztosítsa.

Nézetünk szerint a czél tekintetében felvetett szempon- tok nem kimeritőek, sőt egyoldalúak és nem is döntők; kö- vetkezésképen a czél felfogásától feltételezett eszközök ja vaslata sem kielégítő.

H a formulázni kellene az első sorban megoldandó kér

(9)

dést, melytől a többiek függnek, mi azon egyoldalú felte- véssel szemben kérdeznó'k:

A jogegyetemi oktatás fó'czélja a birói és ügyvédi szak- képezés, egyáltalán határozott gyakorlati hivatásra nevelés-e vagy ettől elvontan, magasabb értelemben, tisztán a tudo- mánynak mint önczélnak mivelése és miveltetésének közve- títése ?

A teljes coordinálás ugyanis lehetetlen. Az ügyvéd és biró a tételes jogot mint fix és absolut anyagot kezeli bizo- nyos technikus alkalmazási szabályok szerint; a kutaté ké- tely, az összehasonlító bírálat hivatása szempontjából nem birnak létjogosultsággal. Hivatása dogmákat ismerni, művé- szete dogmákat alkalmazni, kötelessége e dogmák tekinté- lyét elismerni. A jogmüvész logikus műtétének praemissáiban a terminus maior egy axióma. Scriptum est. A formális állam- akarat, a törvény megszabta. Ebben sok tudomány van, leg- alább kellene benne lennie; de ez nem az egész tudomány, leg- kevésbbé ma, midőn a jognak évszázadokra terjedő consolida- tiójáról a társadalmi viszonyok fejlődésével, a tudomány ha- ladásával szemben többé szó nem lehet. Ez legjobb esetben a fél tudomány, a tételes jogelemzés (jogalkalmazás, jog- igazgatás) tudománya. A tudomány másik fele a jogalkotás, jogfejlesztés, törvényhozás tudománya.

Az állam érdeke nem pusztán az, hogy birák s ügyvé- dek képeztessenek, kik jogát ismerik, kik azt elemezni s al- kalmazni tanulták a jogintézmények alkatrészeinek boncz- tanában, a joglogika magyarázati szabályaiban. Az állam érdeke nem pusztán a létező fentartása, hanem fejlesztés, ha- ladás is.

Az állam érdeke, hogy törvényhozók és jogtudósok is képeztessenek; érdeke, hogy e képzettség érzéke minél in- kább elterjedt legyen, mert különben mivelt és ö n z e t l e n államférfiúi, kormányzói, képviselői stb. nem lesznek. Az ál- lam ha türelmetlen jogdogmái tekintetében, épen ugy meg

kell buknia, mint a jog elődjének az erkölcsfentartó intéz- mények között, a vallásnak szervezetei, a dogmáik tekinteté- ben türelmetlen egyházak megbuktak. Az állam érdeke ez

1*

(10)

annál inkább, minél távolabb áll még mivelödési igényeinek összhangjától intézményeivel.

É s nem-e ez hazánk állapota, hol csaknem minden vár még alkotó kézre ? Csaknem az egész jogépület még felálli- tandó. Az anyag és a tervek készek — a tudományban. De az épitő kezek hiányzanak.

Hiányzik az értelmi erő és mi ezzel egyaránt fontos, hiányzik az e r k ö l c s i e r ő . E nélkül nincs valódi állam- férfiú, mint valódi tudós és művész nincs. E nélkül az agg Michel Angelo nem fog a Pétertemplom építéséhez, a fiatal Buckle, a munka egy vértanuja, nem hal meg műve eszmé- jével ajkain; e nélkül államférfiú nem é l n e m z e t e j ö v ő - j é n e k . És mit látunk nálunk most ?

Az erkölcsi corruptió cynismusa terjedt el a kormányzó osztályban és kormányzó szövetkezetekben, a társadalom

»felvilágosodott« rétegeiben. Meggyőződés helyét a phrázis, e hitetlen ima, pótolja; a bizalom kihalt s a legjobbak elkese- redve skeptikusok lettek fajunk, hazánk, emberségünk jövője iránt. Vannak jelek. A legmagasabb hivatalok legfőbb jog- czime a becsületesség azon faja lett, melyet pénztári szolgák- ban keresünk.

H a nem végzetes tény e romlás, ugy megmentésünk is paedagogikus probléma. Ha valami, ugy a tudomány és mű- vészet eszményeiben való hit, önzetlen odaadás egy magas, személytelen czél szolgálatában pótolhatja a vallásos hitet a modern társadalom történetet alkotó részében. Csak a ma- gas, személyes czélok fölé emelő, munkában élvezetet nyújtó miveltség lehet erkölcsi erők és jellemek alapja. A legfőbb társadalmi és politikai érdekek találkoznak ebben. A modern állam a miveltek aristokratiája.

Kétségtelen, hogy a magas szellemi s erkölcsi miveltség elsajátitása az egyéni önképezés dolga. De a nevelés ezt vezeti, irányozza. Az állam állitson fel intézetet, mely e magas szel- lemi munkára ösztönözni hivatott, bár ösztönzése az átlagos középszerűségen nem változtat sokat. A kiváló tehetségek irányzása, a középszerűek némi megnyerése, bizonyos pasi siv, receptív erő s érzék ébresztése eléggé fontos feladat s eredmény. Nevelni kell irókat és közönséget, nevelni irodai-

(11)

mat. Nevelni kell érdeklődést a jogmivelődési kérdések iránt;

a múltnak fejlődési törvényeit, a létesítendő eszményt, meg- valósítása eszközeit gondolkodás tárgyává kell tenni. Minden ifjúság fogékony a valóban nagy iránt; csak nyújtsák neki azt valahol.

Kérdésünk tehát nem alaptalan :

Kenyérszakiskola és hivatalnok-képezde vagy jogászi gondolkodás, tudományos szellem neveidéje?

A kérdés régi, hordereje nagy. Az előadás módszere és tárgya, a vizsgák rendszere, az egész szervezet attól függ.

Ha az egyetemet történelmi eredete, jellege és hagyo- mányai sőt jelen amphibikus szervezete ellenére amerikai realismus szellemében csupán vagy túlnyomóan kenyérke- reseti professionalis iskolának tekintjük, mivel a jogászság nagyobb része mást nem keres benne, mint a gyakorlati élet küzdelmeiben majdan biztosítandó önálló anyagi lét és jólét feltételét, vagy mert az állam és társadalom túlnyomó érde- keit evvel kielégítve látjuk, akkor ezen alacsonyabb színvo- nalnak és gyakorlati tendentiának szükségkép befolyást kell engednünk az oktatás anyagára és módszerére. Az utóbbira nézve kielégíthet a kötelezett általános »nagy« collegiumok rendszere, hol »egész« tudományág, persze csak elemeinek vázlatában, inkább jelszavak, sejtelmek, e r e d m é n y e k m u l a n d ó e m l é k b e v é t e l e , mint a tudományos gon- dolkodás szellemi processusa közvetittetik. A kimerítő, tel- jes és alapos közlés lehetetlen levén, a tanár dióhéjban kézi- könyv-kivonatot trádál, melyet otthon talán még jobban ta- nulhatni — a v i z s g á r a ; pedig eredményeket csak vizsgára tanulnak. Controversiákra nem maradván idő, a tanár néze- tei mint tudomány d o g m á i közöltetnek, mi a hallgatók p o s i t i v s z e l l e m ű kiképezésének nagy előnyére válik.

E mechanika mellett a v i z s g á l a t i m i n i m u m a tanuló s z o r g a l m á n a k m a x i m u m a . E vizsga pedig s z i g o r ú n e m l e h e t , midőn oly s z e r v e z e t l e n t e h e r nyomja a szegény jelölt lelkét, minőt k ö z é p s z e r ű e r e j ű e m l é - k e z ő t e h e t s é g a l i g b i r el. A v i z s g a i s c s u p á n a m e m ó r i á é , n e m a i u d i c i u m é , m e l y n e k k é p e z é s é - r ő l s z ó s e m v o l t .

(12)

Mindazonáltal e módszer sem eléggé gyakorlati a birói és ügyvédi kiképezés szempontjából, sőt az sem lehet, meny- nyiben gyakorlatunk tudós tanáraink nagyobb része előtt nem eléggé ismeretes. A seminariumok és practicumok siker- telensége is jobbára tanárainkon mult. Ezekben kellene a ta- nuló közvetlen képzésének s a j á t e r ő i g y a k o r l á s a által törvény magyarázásban, jogesetek feldolgozásában, szóval az e l m é l e t a l k a l m a z á b a n tehát gyakorlati irányban eszközöltetnie, mire dogmatikus bár példákkal illustrált praelectiók legfigyelmesebb hallgatása sem elégséges. Ez lenne oly érzéki, szemléleti (anschaulich) oktatás, mely az elvont fogalmakkal való műtétekre képesítsen. Oly oktatás, minő egykor a legnagyobb római jogászokat, bírákat s ügy- védeket képezte, kik a jogtudós mellett clienseinek adott re- sponsáit hallgatták; oly oktatás, minőt az angol jogászok, e formailag valóban római képzettségű jogászok nyernek és minő nálunk teljesen fentartatik oly gyakorlatnak, mely ke- vésbbé oktatás mint gépies bérszolgálat.

De ba főiskoláink jelen tanmódszere sem felel meg az egyoldalról kizárólag hangsúlyozott gyakorlati hivatásnak, ugy ezt még kevésbbé állíthatni az oktatás anyagáról.

Kellő őszinteség és következetesség mellett mindenek- előtt be kell ismernünk, hogy biróra s ügyvédre nézve azon elemi ismeretek, melyeket az államtudományokból kenyér- studiumának rovására a vizsgákig elsajátítani kénytelen és ha ezeket »lerázta«, örömmel elfelejt, teljesen feleslegesek, sőt hogy hajlamát is a jogtudománynyal rokonabb discipli- nákra terelni hasznosabb volna.

Különösen a mi gyarló középiskoláinkra és gyarló fő- iskolai jogbölcseleti oktatásunkra való tekintettel p. o. a logika és lélektan alapos mivelése, természetesen nem a nálunk szokott scholastikus alapokon, hanem az első p. o. StuartMill és Jevons, az utóbbi pedig Herbert Spencer, Alexander Bain, George H. Lewis stb. alapján, szóval a modern természettudományi fejleményekhez képest, mint psychophysiologia és pshy- ckopathologia a jogász gyakorlati képezésére is kiváló fon- tossággal birna. Mint az emberi tévedések, ugy p. o. az iigy- képviselet s Ítéletek tévedései legtöbb esetben következte-

(13)

tési hibákon sarkalnak. Igen érdekes lenne döntvényeink- ből kimutatni, hogy átlag a paralogismák mely fajai leggya- koriabbak.

De eltekintve a jogalkalmazás logikai műtéteitől, a tény- kérdés tekintetében is gondoljunk p. o. csak arra, mily fon- tos szerepet játszik az akarat magyarázata a szerződések és végrendeletek tanában, a beszámithatóság, dolus és culpa és az okkapcsolat a kártérítésnél és az egész büntető jogban.

Ki a lélektan és logika alapfogalmait és azok alkalma- zását ismeri, nemcsak átlátja az általános összefüggést a leg- főbb jogi problémák és azok előzményeit képező magasabb rendű problémák között, hanem egyes jogesettel szemben in praxi is biztosabban, mert öntudatosan jár el, mig a puszta routine mestere az általa tapasztalt, tehát szűkebb körű ese- tekből öntudatlanul levont szabályokra, ugyszólva ösztönre szorul, mely s z o k á s o s eljárásra vezetvén az esetek u j ár- nyalatainak felismerését s megfontolását idővel megnebeziti.

Némileg igaza volt Jonathan Swiftnak, midőn szigorlatán azt felelte scholastikus vizsgálóinak, hogy helyes gondolko- dást az anyatejjel és Aristoteles ismerete. nélkül tanult; de ép oly igaz, hogy nem csak középszerű elmék szorulnak a logikai technika általi e l l e n ő r i z t e t é s r e , hanem sok tekintetben a lángelmék is.

Nemcsak elhamarkodott inductiókra és alaptalan hy- pothesisekre, hanem egyenesen helytelen következtetési for- mákra akadunk a tudományok történetében.

így az egész régi észjogra nézve Kantot bezárólag, a kin pedig tul. nem haladt egyetemi észjogi oktatásunk, döntő Herbart nagy érdemű kimutatása, hogy az aristotelesi kö- vetkeztetés arról, a minek lenni kell, arra mi van, s igy az észjog lételének e bizonyítása is alaptalan.

É p oly következménydusak Schopenhauer és Trende- lenburg kimutatásai aristotelesi, hegeli stb. logikai álfor- mákról. Az emberiségnek még egyes szinek és hangok érzé- kelését is meg kellett tanulnia, annál inkább a helyes ítélés formáit; és minden egyes ma is az egész emberiség örököse csakúgy lehet, ha megszerzi az örökséget, mint Faust mondá.

E helyütt csak annyit emiitönk meg e tárgyról még,

(14)

hogy a lélektan és logika, mint más irányban a szokások, erkölcsök, vallások, szóval a mivelődés története, fejlődési törvényeik isméje a jogtudománynyal annyiban rokonabb disciplinák. mint a dogmatikus államtudományok, hogy amazok ascendesei, szülői a tudományok genealógiájában, mig a gazdászati s politikai tanok inkább correlativ, testvér-

tudományok, ha — mint helyesen kell — alapul veszszük a tárgyazott tünemények rokonsági viszonyát. Ajogi problémák kulcsát a lélektani, közöttük kiválóan logikai s erkölcsi tüne- mények léttörvényei nyújtják közvetlenül; a teljes megértés, a létokok ismerete, a genesis azokban tárul föl előttünk ; a társa- dalom sejtjeinek, az egyes embernek, és a társadalom szö- veteinek, az egyének associatióinak, szellemi alkatát mint jogalkotó elemeket, azok ismertetik meg velünk.

E tágabb körű anyatudományokkal szemben a gazdá- szati tudomány már csak a jogfejlődés egy külső bár a leg- hathatósabb tényezőjével, az anyagi javak mint jogtárgyak termelési, fogyasztási, forgalmi stb. törvényeivel ismertet meg, és ezért az elemző tételes jogmivelőre, a jogászi gyakorlatra nézve alig, hanem — mint a többi államtudomány, hova a köz- igazgatási jog persze n e m tartozik, — csak az elméleti és törvényhozási jogtudományra nézve fontos.

De nemcsak az államtudományok kötelezett hallgatása és vizsga-tárgygyá statuálása, hanem a jogi disciplinák azon véletlenségi, történelmi »rendszere« is, mely egyetemünkön honos, ellenkezik helyes szakiskolai rendszerrel.

Ha a lehető legügyesebb birák és ügyvédek producti- ója a domináló hasznossági czél, akkor p. o. az alaptárgyak jelen terjedelmű tanulása egyszerűen nevetséges.

Classikus, humanisticus miveltség szempontjából mel- lőzhetlen a görög és latin nyelv tanulása; de p. o. kereske- delmi akadémiákon azokkal helyettesíteni a német, angol, franczia, olasz nyelveket, fellázítaná a józan észt. É p ugy va- gyunk a gyakorlati jogászszal, ha a dolgot ugy veszszük mint van. A kenyérjogász tanul mint alaptárgyat római és kánoni jogot körülbelül ugy, mint a gymnasiumban latin és görög nyelvet, t. i. szelleme mindig platonikus viszony- ban marad azokhoz. Görögül olvasni alig tud, latinul alig

(15)

ért; a római corpus iurist alig (minden ezredik) veszi kezébe, a kánoni corpus iurist csaknem soha egy sem. De ha nem igy volna is; mi a gyakorlati eredmény? Tanult két nyelvet, me- lyen nem beszélnek, két jogot, melyet — egy kánon-jogi ré- szecske ki vételével, mely et máshol is tanul t. i. a magyar jogban

— nem alkalmaznak. Mi az élet emberének a holt tudomány ? Mint biró és ügyvéd jöhet és gyakran jön azon helyzetbe, hogy idegen élö' jogot alkalmazzon, angolt, francziát, olaszt, poroszt, osztrákot, szászt, zürichit stb. Ellenben a római jog mint élőjog napjai megszámlálvák utolsó menhelyében. A német és spanyol polgári törvénykönyvek lesznek végső kiirtói.

Azt mondják practikusaink, kik a magyar birák és ügyvédek tudományos üdvözülését a pandekták alapos isme- retéhez, tehát mindenesetre mennyei távolsághoz, kötik, hogy a római jog par excellence anyajog és hogy nálunk an- nál kevésbbé mellőzhető, mivel a magyar leányjog ez idő szerint nem is létezik.

Ideje lesz ezen »mivelt« jogászok álfelvilágosodottságát kimutatni. Először is a gyakorló jogászt a nem gyakorlott, meghalt anyajog, melyből nem allegálhat, ha positiv tala- jon akar maradni, ép oly kevéssé érdekli, mint a németül

tanuló kereskedőt azUlfilas korabeli góth nyelv, v a g y a b é r - házépitőt az ős indiai és ős mexikói építészeti testvérsty- lus stb.

Nem veszi hasznát, ezért nem tudja. Az osztrák (nagy részben közös) jog hasznát véve, ezt tanulja, de nagyon he- lyesen a polgári törvénykönyvből és nem a digestákból. A magyar jog pedig, bár korszerűtlen, avult, in praeceptis léte- zik ugyan, de eltemetve forrásokban, melyekhez már csak régészek zarándokolnak. Azért nyilvánittatik holtnak, mert nem ismerik. Elő alkalmazásban jobbára csak a jelen szá- zadbeli törvények s az országbirói értekezlet határozmányai vannak. Ezeken tul nem is terjed a gyakorlat igénye és tu- dománya.

De ezektől eltekintve a római jog_ a magyar jognak csak részben anyajoga; a teljesen impracticus hűbéri és kánoni jog történelmileg több részszel birnak in maternis, és alkalma-

(16)

sint még többel a germán és szláv jog. Tehát ezeket is anya- jog czimén tanulja a biró és ügyvéd? Akkor párhuzamban

emiitett kereskedőnk az Ulfilasi biblián kivül az Eddák, Ni- belungok, Parcifal stb. nyelvét is tanulja, mi már a megőrü- lés kórjele volna.

De európai szempontból is a római a n y a j o g egy ana- chronismus. Mintha ma, a sanskrit, az összehasonlító nyel- vészet korában, valaki még mindég a zsidó vagy görög nyel- vet ős anyanyelvként tanulmányozná.

Ma szólunk árja, kélta, turáni anyajogokról; ma ismer- jük az ind, görög, római, germán és szláv jog-családot (mi- ként ugyan e népek nyelv- és mytbos-családját) mint árja jogot; az ír, walesi, északi franczia stb., mint kélta jogot; a finn, török, magyar, mint turáni jogot. De ma, Maine, Sulii- van, Dr. O'Donovan, Dr. O'Curry, W. F. Skene, Maurer, Sohm, Nasse, Le Play, Cliífe Leslie, Laveleye, Lewis Morgan, Mac Lennan stb. korában jogtörténelmileg helyesen nem szólunk többé római »anyajogról« pandektistáink értelmében.

Az é l ő j o g o k szempontjából gyakorlati jogászunk, ha megtanulná ismerni az angol jog rendszerét, mely jog formá- lis technika és casuistikus kincsek tekintetében a római jog- gal vetélkedhetik, akkor valódi élő anyajogot, India és

Északamerika, tehát csaknem a fél világ anyajogát ismerné, melyben aránylag kevés a római jog ; ha megtanulná a Code Napoléon rendszerét, melyet a franczia gyakorlati jogászok mesteri müvélye kifejlesztett, akkor ismerné csaknem az egész európai continens élőjogának anyajogát, melyből többet mint a pandekták XVIII. századbeli codificatiójából, a porosz Land- recht-ből,és a josefini ész jogból merített már az osztrák polgári törvénykönyv is mindazon részekben, melyek a CodeNapoléon megjelenése után készültek. Pedig a Code Napoléon márcsak kanonistikus római jog és germán-kelta szokásjog amalga- misálása.

H a végre a római jogot a könyvek könyvének, a rai- son écrite-nek hirdetik, akkor pandectistáink anachronismusa még nagyobb, és tulajdonkép nem egyéb, mint a német ész- jog ellenében hatalmas, reaciionarius német történelmi iskola

elkésett visszhangja. Haladtak az elvek, a technika; élőjogunk

(17)

és jogtudományunk nagyobb része nem római. De még azon általános jogtudományi elméletek is, melyeket a német nagy pandektisták felállítottak, és melyeket most némelyek prak- tikusainknak annyira ajánlanak, már maguk sem többé ró- mai rendszer és római eszmék.

Ezen német tudományos rendszerekben, melyeknek csak anyaga római, melyek Savignytól Iberingigmind »sza- badabb« alkotásokká válnak, az egyetlen gyakorlati mintát keresni oly egyoldalúság, melyet csak a német tudomány kizárólagos uralma fölöttünk magyarázhat meg.

Valójában csak arról van szó, hogy v a l a m e l y tudo- mányos rendszer sajátittassék el mint alap. Akár a római rend- szer ; nem mert római, hanem mert rendszer. Tudományt tanuljanak.

De e rendszernek Bentham, Austin, Sheldon Amos stb., a nemzetközi, kereskedelmi s egyéb kosmopolitikus jogok ko- rában nem n e m z e t i , hanem ö s s z e h a s o n l í t ó tudo- mányos rendszernek kellene lennie. Azon jogász, ki csak egy fejezetet olvas Maine Early Institutions-éből, azon külső és bel- sőnek nevezett, de még mindig külső »európai jogtörténeti«

bun-scytha stb. monstruositások után, melyeket egyetemün- kön tanulni kénytelen, ugy érzi magát, mint egy drámaaes- tlietikus, ki a XVIII. század vonatkozó bölcseleti rendszerei után rábukkannék Göthe halhatatlan Meisterjének Hamlet- ről irt fejezetére. A tenger után egy bájos, bűvös sziget, egy part, egy u j világrész!

Egyetemünk tehát sem módszer, sem tananyag tekin- tetében jelenleg sem valódi gyakorlati szakiskola. És miután gyakorlatunk, a birói és ügyvédi egyaránt, a tudományt csaknem megveti és a tudatlan észt »józannak« tartja, na- gyon természetes, hogy »praktikusaink«, kik sem a pandekta-, sem bárminő más rendszert nem ismernek, igen nagy sze- rencsétlenség perlekedő népre és codificáló országra nézve.

II.

Igyekeztünk kimutatni, hogy jelen rendszerünk, mely az államtudományoknak és jogtudománynak csupán n é v -

(18)

l e g e s b i f u r k a t i ó j a ; mely a jogászt annyi, gyakorlati szempontból i d e g e n t a n a n y a g elsajátításával terheli, minővel gyakorlati jogászt sehol másutt nem terhelnek;

mely rendszer nem csak a tananyag halmozásában és vá- lasztásában inpraktikus, hanem a t a n m ó d s z e r b e n is, mely dogmatikus előadások alakjára szorítkozik és külön- böző sőt ellenkező rendszerek elemi csontvázait isolálva és aprioristikus alapokon közli: hogy ezen rendszer nem csak a tanrend és vizsgarend, hanem a döntő tényezők, tan- anyag és tanrendszer tekintetében sem uralja túlnyomóan a gyakorlati szakképezés czélját, és hogy ennélfogva téved- nek, kik elvitázhatlan ténynek hirdetik jogi főiskoláink gyakorlati jellegét.

Nézetünket támogatják a franczia szervezet és eredmé- nyei és a német reformtörekvések, eltekintve Angliától, hol a gyakorlati szakképezés az elméleti egyetemi oktatás körén kivül az ügyvédi testületek autonom alapon szervezett jog- iskoláiban eszközöltetik.

A franczia facultés de droit azonban valóban nem egye- bek, mint állami gyakorlati szakiskolák, melyeknek egyetlen czélja a tételes jogismeretek terjesztése. A kísérletek stádiu- mában vajúdó nemzetgazdaságtan sem nyert még általános befogadást; azt pedig, hogy a joghallgatót, mint nálunk, a tudomány nevét bitorló gazdasági statistikai adathalmaz és de omni scibili okoskodó politikai nézethalmaz vagy a tu- domány nevét compromittáló pénzügyi törvényisme laby- rinthikus részleteinek köteles memorisálásával terheljék, a prakticus francziáknak eszük ágába sem juthat. Pedig ezen szervezet mellett Francziaörszág nemcsak fölötte képzett, a közigazgatási jogban is kiváló gyakorlati jogászkarnak, hanem oly virágzó és általánosan elismert kitünőségü elméleti jog- irodalomnak is örvend, mely bámulatos bölcseleti szellemet és különösen a gazdasági és jogi tanoknak olyan, mondhatni vegyvonzalommá vált, szerves kölcsönhatását tünteti fel, minőt más irodalomban alig, legkevésbbé a mienkben talá- lunk, mely a legjobb akaratú nagyító üveg alatt sem mutat baladást Comte és Spencer sociologiája irányában, mint gyü- mölcsét a politikai és jogi anyag közös magoltatása gép-

(19)

rendszerének, melyet csak öntudatlan misantbropus alkot- hatott papiroson, az élettapasztalatok megvetésével.

A németek is belátták a coliidáió jogrendszerek oktatá- sának ártalmasságát; a teljesen haszontalan észjogi rend- szert, melynek oktatása valóságos anachronismus, máris csak- nem teljesen kiküszöbölték, a római és germán, illetve parti- kuláris jogrendszer egyesítését pedig teljesen kiviendik, mi- helyt birodalmi polgári törvénykönyvük lesz. Emellett a ró- mai jog tanítását gyakorlatilag is gyümölcsözővé teszik a dog- matikus collegiumok mellett szervezett prakticumok és se- mináriumok segélyével. Helyesen jegyezte meg már Muther Tivadar (Die Reform des juristischen Unterrichtés Weimar 1873.) a divó tanrendszernek tervnélküliségét, melyet a fel- osztásalapjainak változása bizonyít: először didakticus alapon oszlik meg az egész tananyag történelmi és dogmatikus részre, azután a tárgy szerint közjogra (és ez ismét állam-, egyház-, per- és büntetőjogra) és magánjogra, végre történeti forrás szerint római és német, illetve partikuláris magánjogra, mi mellett sem a d o g m á k t e l j e s t ö r t é n e t e , sem e g y - s é g e s e g é s z m a g á n j o g i r e n d s z e r nem taníttatik.

A pandekták oktatásának hiányosságának és terméketlenségé- nek okát abban találja Muther, hogy a t i s z t a r ó m a i j o g a r e m e k j o g á s z o k k o r á b ó l , elkülönítve a későbbi

canonistikus és birodalmi hűbérjogi fejleményektől k ö z - v e t l e n ü l a f o r r á s o k b ó l nem taníttatik. Ennek kö- vetkezménye, hogy a joghallgatók a valódi római jogot tett- leg kevésbé ismerik meg, mint az exegetikusok Cuiacius ko- rában ; nem ismerik a római r e m e k j o g á s z o k s z e l l e - m é t , mint azt a d i g e s t á k c a s u i s t i k á j a előttünk feltárja, midőn mintegy m ű h e l y e i k b e v e z e t , hol a t é n y k é r d é s j o g i e l e m z é s é v e l , az akarat magyará- zatával, a jogilag döntő mozzanatok kiemelésével, a jogesetre alkalmazott szabály magyarázatával, az egyes szabályoknak a rendszerbe való illesztésével foglalkoznak; szóval nem is- meri meg a j o g á s z i g o n d o l k o d á s azon é l e s s é g é t , s a j o g á s z i m ű n y e l v a z o n s z a b a t o s s á g á t é s e l e g a n t i á j á t , melyben a római classikus juristák valódi

(20)

ruintát képeznek a jogászra nézve, mint p. o. Plató a böl- csészre, Homer a műveltre nézve.

Ennek — a római jogászszellemnek — megismerésének fontosságát és szükségességét ki sem ismerheti el készsége- sebben mint mi. Csakis a tantételek, a római joganyag mai gyakorlati értékének azon túlbecsülésére vonatkozik kár- hoztató birálatunk, melyet épen azon praktikusainknál ta- lálunk, kik a kézikönyvek rendszerében keresik a római jog bölcseségét.

Mindazon hiányokat, melyeket Muther a német rend- szerben constatált, fokozva észleljük saját rendszerünkön.

Egyetemünk tantermeiben még most is zajlik a harcz az ultrahistorikus iskola szellemében oktatott római jog és az ultrarationalistikus Kanti epigonok szellemében diluált ész- jog között és a hallgató egyik teremből a másikba lépve majd azt hallja, hogy puszta agyrémekkel, majd azt, hogy puszta régiségekkel foglalkozott. E dilemmából nem segiti ki azon irodalom, melyből vizsgái ismereteit meriti;. és a vizs- gán szigorúan bánni nemiebet olyjogbölcsészszel, kinek for- rásai Bihari-Ahrens és Werner-Schilling voltak. T a n u l ró- mai jogtörténetet, de remek jogászoknak csak neveit és mü- veiknek csak czimeit, mint tanulta a bölcseleti rendszerek jelszavait: lehetőenkeveset és e keveset meg nem értve. Ta- nul rabszolgaság és patronatus, legis actiók stb. rejtélyes intézményekről; a pandektákat hallja mint római, majd mint osztrák, végre mint magyarjogrendszert olykép mint Wäch- ter kezdeményezte a közönséges és partikuláris jog egyesí- tését wiirttenbergi magánjogi rendszerében, melyet Unger osztrák magánjogi rendszerében plágiált. A forrásokat jog- hallgatónk rendszerint csak idézetekből ismeri; eleven képet pedig nem alkothat magának forrásismeret, exegesis és gyakorlat nélkül azon dolgokról, melyek fogalmai illetve szavai mint elvont, száraz, unalmas schémák, mulandó ár- nyak vonulnak el lelkének tükre fölött. Csak beható közvet- len forrástanulmány hatna képzeletére, serkentené öngondol- kodásra, gazdagítaná s z e r z e t t fogalmak világosságával és szabatosságával, melyek állandóan bevésve lelkébe, abban é r d e k l ő d é s t keltenek a » t ö b b e t t u d á s « iránt.

(21)

Az eddig jelzett hibák természetesen nem csak gyakor- lati képezetlenséget, hanem elméleti felületességet is eredmé- nyeznek és ennélfogva orvoslást igényelnek akkor is, ha a gyakorlati müvélyt, a »mesterséget« a tanitbatlan életta- pasztalat dolgának tartjuk és az egyetem által megvalósí- tandó feladatul pusztán azt tekintjük, hogy egyes tudományág belterjü, concentrált mivelésére képesitsen bizonyos általá- nos miveltség s ismeretek közlése mellett, minél többet vagy kevesebbet a mai munkamegosztás, az egyes tudományágak terjedelme egyrészt, a tudományok Bacon álmodta mai köl- csönhatása, a bölcseleti egyesítés másrészt kizár.

Már ezen bajok is igazolják különben, hogy tévednek, kik azokat egy ponton akarják orvosolni, mint Mepbistopheles az asszonyokat; egy vizsga áthelyezése vagy öt órás pan- dektacollegium hallgatása oly orvoslás, mint cseppek rende- lése az eddigi — pillulák helyett.'

A. gyök eres orvoslás irány tüjéül az egyetemi nevelés czélját jeleztük. Felfogásunk helyességét támogatja Csengery Antal urnák az enquête második ülésében tett hasonló nyi- latkozata. Szerinte választanunk kell az angol, franczia és né- met rendszer között; ő az utóbbit mint a tudományos mive- lés és gyakorlati szakképezés egyesitőjét és saját rendszerünk eredeti alapját alánlja, melyhez, a mennyiben elhagyta az 1874-iki reform, visszatérni, melyet tovább fejleszteni kell.

Véleményünk szerint az angol rendszer választásáról szó sem lehet, bár annak — értve az alatt egyedül a közép- korias orthodox Oxford és Cambridge, a tory és whig aris- tokratikus főiskolák szervezetét, — fegyelmi oldala legin- kább felelne meg a magyar szülők állitólagos óhajának, hogy csekély gymnasiumi »érettségü« magzatjaik szorgal- mas tanulásra kényszeríttessenek, mely óhaj indokoltsága 1874-ben állítólag az alapvizsgák behozatalához vezetett s a Csengery-féle » ideális tikus« felfogás ellen tett nyilatkozatok (Kautz, Kerkápoly) után az enquête többségét arra birta, hogy az évenkénti vizsgák rendszerének egyelőre fentartása mellett, tehát a tanulni n e m akarók érdekében és a tanulni akarók rovására létesitett szervezet mellett nyilatkozzék.

Az angol egyetemi nevelés classikus, aesthetikus és a

(22)

testi kimivelést gondozó iránya is mindenesetre ráférne oly or- szágra, melynek formai izlése nyers, szokásai durvák, tudo- mányos irálya nyelvölő, melyben három ember tud görögül és az ifjúság testi mivelése a tekeasztalnál történik.

Azonban az angol rendszer kiváló sajátját, a zárdai éle- tet, a magánoktatást, a fellowship intézményét nálunk az anyagi óriási áldozatok lehetetlenné teszik, melyeket az igé- nyel és melyeket meghozni mi képtelenek vagyunk legalább addig, mig nálunk is az e g y h á z i v a g y o n m i v e l ő d é s i c z é l o k r a m e g a d ó z t a t i k .

Az angol egyetemi hallgatók közül ugyanis azok, kik a legjobb vizsgákat tették, fellow állását nyerhetik, melylyel lakás, ellátás és évi 2000 forint fizetés jár, csaknem minden kötelezettség nélkül, tisztán a tudományos élet folytathatá- sára. Ily állás van Oxfordban 557 és Cambridgeban 531.

Ezek közül fogadnak a tanulók egyes csoportjai tanitókat (tutors), kik őket oktatják s az akadémikus grádusok elnye- rése végett leteendő vizsgákra előkészítik, mig az ezeket ve- zető egyetemi tanárok, kik az összes volt és működő fellowk testülete által választatnak és kevesen vannak, csak ritkán tartanak egészen speciális felolvasásokat, melyekben azon tudományos munkálkodásuk gyümölcseit közlik, melynek életük kizárólag szentelve van.

A leggazdagabb és legmiveltebb ország nevelési intéz- ményeiről ránk alkalmazható következtetéseket le nem von- hatunk. Angliában, hol az általános miveltség magas színvo- nala emeli és a segédeszközök gazdagsága könnyíti a nevelés kitűnőségét, e téren is a magán-nevelésre, mint a tudomány terjesztése tekintetében magán egyletekre (royal institution !) van a legtöbb bizva. Szegény ország, hol jó tanerők és tan- eszközök és mivelt szülők csekély száma a nevelés problé- máját circulus vitiosusban járatja, természetesen nem birhat kitűnő családi és iskolai neveléssel.

A magánszorgalom rugói, a nagyravágyás ösztöne, a verseny serkentése, mivelt és gazdag országban, hol politi- kai és társadalmi carrière magas miveltség nélkül lehetetlen, fölötte hatályosak. Ellenben szegény országban, hol a leg- magasabb és legbefolyásosabb állásokat a pöffeszkedés mögé

(23)

rejtett szellemi ürességek phalanxja tarthatja megszállva, hol az eló'remenetelhez tehetség felesleges és tudomány kár- tékony lehet, hol az érdemszerü elismerés, mely terjedt miveltséget, mivelt közvéleményt tételez fel, hiányzik és en- nélfogva a szellemi munka értékbecslésének e r k ö l c s i a l a p j a hiányzik: ott a társadalmi szervezet minden ténye- zője az alacsony miveltségi színvonal fentartására hat, ott a .tehetségnek és eszményi törekvésnek anyagi existentiája

sincs biztosítva.

Oly ügyvéd, mint nálunk ezrével prosperál, Angliában okvetlenül éhen halna; oly biró, mint nálunk százával elő- léptetve lesz, Angliában soha ügyvéddé sem válhatott volna;

oly tanár — de nem folytathatjuk a kétségbeejtő párhuza- mot. A népbizalom vállain álló merész és lángelmü Herkules kell reformunkhoz. Hivatkoztunk azok ellenében, kik előtt az egyetem puszta universitas rerum, az egyetem eredeti jel- legére; hivatkoztunk arra, nem mintha történelmi jelentő- sége iránti kegyelet vezetne a jövő czélszerüség kérdésében, lianem mert meggyőződésünk, hogy ez eredeti jelleg fentar- tása reánk nézve ma fontosabb mint valaha, hogy az egyetem nemzeti mivelődésünk hatalmas emeltyűjét és kiváló eszközt kell, hogy képezzen p o l i t i k a i é l e t ü n k e r k ö l c s i a l a p - j a i n a k v i s s z a á l l í t á s á r a , hogy társadalmunk egyik létérdekét képviseli azon intézet, mely a nemzetünk sorsát legközelebb igazgató nemzedéket neveli.

Különösen mi nem mondhatunk le azon munka-szer- vezetről, mi, kiknek magán-képezése még oly csekély, kik- nek irodalma még oly szegény. Van okunk élénken meg- emlékezni a középkorról; elég él még, elég fenyeget abból.

Emlékezzünk meg tehát arról is, hogy akkor, midőn az élő szó volt a gondolat leggyorsabb terjesztője, midőn a gondo- lat szabadsága volt a legnagyobb vétek, midőn a tekintély hite volt az üdvösség egyetlen forrása, akkor e szabad egye- sülések, tanitók és tanulók szellemi közössége, a mivelődés első küzdelmeit küzdék. Arenaissance szülővárosaiba, hol az ákori mivelődés félbeszakadt fonalát újra felvették, ezreket vonzott, kik utóbb bárbár szülőföldjükön terjeszték a közön- séges papi miveltség fölé emelő szellemet, melyet mestereik-

A jogtudományi oktatás reformjának kérdéséhez. 2

(24)

tői vettek, és előkésziték hazájukban is az uj kort. A bűvös tanoncz regéje ez. Ki Aristoteles metaphysikáját az evan- geliom tanaiba illeszté, ki Piaton s Homer nyelvét rnagya- rázá, ki a digestákat felölvasá: ők mind öntudatlan forra- dalmárok voltak, vallás, bölcselet, művészet, politika terén a legnagyobb mozgalom erjesztői. Az egyénnek hatalma nem volt. A tudományos gondolat uralmának szervezete, a szabad szellemi munka menhelye csak ez volt, mely a tudósok köz- társaságában az emberek szellemi testvérségét, a humanismust előképez é.

Állithatni-e, hogy ma, talán mert az angol egyetemet vallási és politikai pártok, a francziát a mindenható állam- kormány corrumpálta, állithatni-e komolyan, hogy a szel- lemi munka szabad szervezete, nagy szellemek közvetlen be- folyásának közvetítése ma feleslegessé vált?

Ki ezt állítaná, azt megczáfolja századunk története.

Megczáfolja Stein, Scharnhorst, Scbleiermacber, J a h n és Fichte kora, a berlini egyetem és a porosz nemzet története.

Megczáfolja egy másik sülyedéséből felemelkedett nemzet és egyik prophetája, Mancini, a nemzetközi jog, a nemzeti eszme, az idealismus rajongó evangélistája, kinek lángoló szavait az ifjúság tettvágytól remegve hallgatta, ugyanazon ifjúság, mely a jóslatot megvalósitá, hazáját felszabaditá.

E nemes idealismus megvan minden ifjúságban. A lel- kesedést a szellemi munka szolgájává tenni, rokonszenvet kelteni a legmagasabb emberi javak iránt s ápolni a honsze- retetet, az igazság érzékét nevelni, ezek a nemzeti főiskolák elsőrendű czélja és hivatása. És erre annyi szükségünk van ma, mint a poroszoknak s olaszoknak volt 70 illetve 30 év előtt. Ennek előfeltétele sem a gymnasium tökélye, sem az asszonyok miveltsége, mint az enquéten nyilvánították, ha- nem csak a mesterek idealismusa, szelleme és jelleme, mivelt sége és tudománya. Ennek előfeltétele oly akadémiák eltör- lése, melyek tanárai az általuk tiz éven át előadott tárgyból maguk megbuknak a tudori szigorlaton. Ennek előfeltétele a reform concentrálása tanerők és taneszközök javítására szerzésére.

Az igazság nem kurva, mely magát pillanatokra eladja

(25)

mond Schopenhauer; életet követel. A politikában rokkant vagy gseftekbe merült jellem, kinél az oktatás mellékes és túlnyomóan k e r e s e t k é r d é s , nem lehet az ifjúság tudo- mányos Mentora s erkölcsi mintája. A reform sarkpontja az incompatibilitás és dijkérdés.

Csak Mózes mutatja Kanaant. Ki egyszer nagy szel- lemmel, ki az igazságot birta, érintkezett, megőrzi nemesítő emlékét egész életén át. A kis szellemben is szikra marad, a nagyban lánggá lesz. Nevetséges lenne tanáraink részéről évenkint százával lángéi mü tanítványt kivánni s nem tartani érdemesnek, a legjobbaknak a legjobbat nyújtani, mert ke- vesen vannak. Socratesnek egy tanítványa volt Plató, Fara- daynak egy Tyndall, Johannes Müllernek egy Helmholtz.

A haladás a középszerűség nyomasztó iskolaporából a szel- lemi munka komoly élvezete felé vezet.

Az egyetem ne legyen a középszerűség iskolája. Arra, hogy a középszerűség valamit tanulni kénytelen legyen, a vizsgakötelezettség s a gyakorlati pályáknak qualifikátiótól való feltételezése elegendő. Az egyetem legyen a haladás, legyen a baladók intézménye.

I I I .

Kifejtettük azon nézetünket, hogy egyetemi jogi okta- tásunknak jelenlegi úgynevezett rendszere, melyet gyakor- lati hatása szerint az encyclopaedikus tudatlanság rendsze- rének nevezhetni, valamint az ennek alapját és mintáját ké- pező német rendszer észszerű terven nem alapszik, hanem történelmi fejlemény, különböző korok, viszonyok és felfo- gások productuma, mely ezen eredeténél fogva egységes pae- dagogikus czélt nem ural és véletlenségi jellegéhez képest számos fogyatkozást, ellenmondást és inconvenientiát tün-

tet fel.

E nézetünket illustrálja a Tbun-féle aerának utóhatása.

Ma is a köteles tantárgyak és vizsgatárgyak sorában találjuk az osztrák magánjogot, az osztrák birodalom statistikáját és az úgynevezett egyetemes európai jogtörténetnek 9O0/o-át

2*

(26)

képező német birodalmi történetet és jogtörténetet. Miiegyen ma ennek ratiója? Az osztrák jognak recipiált részei a ma- gyar jogban ugy is előadatnak; a többire nézve valamint a statistikára nézve a »testvérországhoz« való szoros viszonyra hivatkozni nem lehet inconsequentia nélkül, mert e szem- pontból a magyar jogászra nézve époly fontos lenne az osz- trák büntetőjog és közigazgatási jog ismerete és még fonto- sabb az osztrák perrendtartás tanulmányozása, melyre a gya- korló jogász naponta szorul, mely tárgyak pedig, valamint az ezen gyakorlati szempontból ép oly fontos német biro- dalmi jog egyetemünkön egyáltalán nem adatnak elő. Vilá- gos tehát, hogy a ratio csak történelmi, véletlen, hagyomá- nyos. E tanszékek fentartattak, mert léteztek, ámbár a tár- gyak megszűntek gyakorlatiak lenni, ámbár az osztrák pol- gári törvénykönyv megszűnt élő jogunk forrása lenni. Hogy elméleti szempontból az osztrák jognak mint valami minta- jognak oktatása képtelenség volna, azt bizonyítanunk sem kell. Ezerszer tanulságosabb lenne a X I X . századbeli codifi- catiók alapját, a Code Napoléont azon kritikai szellemben tradálni, melyben azt p. o. Emilé Acollas epocbalis müve tárgyalja. Ily, természettudományi módszertalkalmazó, a jogot mivelődéstörténeti alkotás és tényezőként méltató, jogászi elmeél és bölcseleti mélység által egyaránt tündöklő műre alapított előadások hatása és haszna nemcsak gyakor- lati, hanem elméleti is volna, még pedig ugy az elemző jog- tudomány mint aconstructiv törvényhozási tudomány szem- pontjából. Ezerszer tanulságosabb lenne, mint az osztrák jog előadása a nálunk a tudományosság netovábbjaként dicsői-

tett Unger-féle szellemben, mely szellem demonstratiója abban culminál, hogy az osztrák jog silány a pandekta- tudományhoz képest és hogy Niebuhr, Savigny, Puchta, Ru- dorff, Mommsen stb. u t á n , 50 évvel G a i u s f e l f e d e z é s e u t á n jobban értjük a római jogot mint Zeiller és kortársai érthették és mint az akkori észjog által befolyásolt osztrák polgári törvénykönyv azt formulázta. Pandektaszellem de- monstrálására kétségkívül hálásabb boncztani substratum volna bármely ujabb német törvénykönyv. És annak van-e helyes értelme, hogy a római jogtörténeten kívül és a ma-

(27)

gyar jogtörténet belterjü mivelésének rovására, mely parla- gon bever és ott fog heverni, mig maholnap magyar jog és magyar történet megszűnnek létezni, a germán jog történetét in extenso alaptudományként taníttatjuk? Nem is reflectá- lunk most e tanításnak nézetünk szerint nagyjában avult szellemére és módszerére, a gyakran tévesen felfogott adatok puszta egyvelegének tudományos értéktelenségére. Példátlan dolog az önmagában, hogy a magyar jogász köteles a leges barbarorum, frank capitularék, skandináv, angol, franczia, német középkori jogkönyvek és városi statumok neveivel és czimeiknek számával, soha nem látott és könyvtárainkban nem is látható mesés Gragas, jeruzsálemi assisek stb. k ü l - s ő s é g e i v e l fejét megtölteni a helyett, hogy a magyar krónikákat és a codex diplomatikust olvasgatná és a ma- gyar jogtörténethez legalább sejteni tanulna. U g y hiszszük, hogy minket a chauvinismus gyanúja nem érhet; de bár-:

mennyire legyünk is szószólói tudományos cosmopolitismus felvilágosodott irányáüak, lehetetlen nem kárhoztatnunk azon sajnos tüneményt, hogy tudományos munkásságunk oly kevéssé tereltetik természetes feladatának, köteles részének, a nemzeti jogtörténetnek territóriumára, mely jogászvilágunk- ban oly terra incognita mint valamely a csendes oceanban elsülyedt világrész.

És mennyi fogyatkozás van a rendszerünkbeli alaptu- dományok módszerében!

Ki sem becsülheti többre a genetikus, történelmi mód- szert, a természettudományi és szellemtudományi kutatás egyik közös kulcsát, mint mi. Az elemző jogtudósnak ismer- nie kell a haladó miveltséggel szerzett és finomított jogi fogalmak és intézmények keletkezését és fejlődését, az el- méletek és rendszerek, magyarázatok és feltevések, szóval tudományának történetét. De zopfos stylü egyetemes jogtör- ténetünkben erről szó sincs. Nem tanulja ott megismerni a jogeszmék irodalmi és gyakorlati fejlődését és fejlődésük tör- ténetét, mely ismeretet a jelenleg is még árnyalatszegény jogfogalmak ujabb coinbinálása, tudományos felfedezések által értékesíthetne. Nem is jogintézmények, hanem nemzeti 'ogrendszerek fejlődését tanulván, tudományos szempont-

(28)

ból sokszor ugy jár el, mint a természetbúvár eljárna, ki p. o. az európai lovat, az amerikai lovat-, stb. tanulmá- nyozná tekintet nélkül typikus hasonlatosságra vagy kü- lönbözésre. Nem tanulja megismerni még csak a hűbéri jog és kánonjog fejlődését és befolyását a modern jogra sem, nem az összefüggést a kereskedelmi, nemzetközi és magánjog fejlődése között, nem végre az összefüggést a jogfejlődés és általános mivelődés között. A jognak pedig nincs isolált tör- ténete; a jognak története eltekintve a nyelv, vallás, szokás erkölcs, gazdaság, politika stb. történetétől, oly nonsens, mint az észjogi ember a természeti állapotban eltekintve tár- sadalomtól. E g y társadalmi productum és factor történetét isoláltan époly kevéssé construálhatni, mint egy emberét vagy annak egy eszméjeét. Pedig a jog nem egyéb a társa- dalom egyik szellemi productumánál és factoránál. Jogászunk egyetemes jogtörténetében csupa magnélküli hüvelyt, élet- nélküli schemát, mesterkélt rendszert talál. Botanikus, ki ma Linné nyomán osztályoz. Valóságos jogtörténetet ezen egyetemes európai jogtörténetben ép oly kevéssé tanul, mint aprioristikus kanti észjogi rendszerében valóságos jogbölcsé- szetet. »Alaptudományi« ismeretei tehát nagyon gyarlóak.

A mily fontos pedig az elemző elméleti jogtudósra nézve a valóságos jogtörténet és jogbölcselet, oly fontos az a con- struáló jogászra nézve is az összehasonlító jogtudomány és törvényisme alakjában. Képzeljünk csak ma összehason- lító boncztan nélkül physiologiát és következéskép patholo- giát és therapeutikát! Nemde képtelenség, a tudomány visz szakeltezése volna?

Ez a mi jogi »alaptudományunk« állapota. A z ösz- s z e h a s o n l i t ó j o g t u d o m á n y n a k t a n s z é k e s i n c s A codificatiók töténetéből jogászunk egyetemes jogtörténeté ben II. Frigyes constitutióin túl haladó ismeretet alig merit Legjobban ismeri a tizenkéttáblás törvény keletkezési tör- ténetét, sokkal jobban mint Hunyady Mátyás decretun maiusáét. A jelenkori legjelentékenyebb codificatiókról p. o az amerikai államokban nem is álmodik.

Mi neki egy louisianai törvénykönyv érdeme? V á g j brasiliai codificationalis munkálatok kitűnősége, Nabuco d<

(29)

Araujo, Feixeira de Freitas epockalis müvei? Az ö egyete- mes jogtörténete csak európai és abban a spanyolokról is csak lex wisigotborum és fuero juzgo bangzásu szavakat és bölcs Alfons egy törvénye azon hirességét hallotta, hogy bét részből áll. Portugallia még önálló sem volt egyetemes jog- történetében, Brasilia fel sem fedezve! Hanem azért jogá- szunk maholnap codifikálni és könyvet irni fog, mint ő előtte codificáltak és könyvet irtak: terv és eszmék nélkül. Ebben fog állani a jogfolytonosság.

És a mit az alaptanok módszere ellen felhoztunk, a po- litikai és jogi tanok azon mesalliance-a ellen is felhozható, mely egyetemünkön oly terméketlen tevékenységet fejt ki.

A politika és nemzet-gazdaságtan különböző irányainak csak egyike van képviselve; véletlen szerencse ha előre haladott irány. Egyesitő bölcseleti t á r s a d a l m i t u d o m á n y n a k (sociologia) t a n s z é k e n i n c s . Minden még állami, sőt al- kotmányos, sőt pártbeli. A kölcsönhatás a jogtudományra a jogász szellemében csak az, hogy a politikai vizsgán meg- bukva jogi vizsgára nem bocsáttatik. Tehát tanul valamit.

Ha jogász lesz, majd elfelejti az érték, ár stb. elméletét. Ha politikus lesz, (főleg nálunk) nagyra viheti jog nélkül is.

Szépen hangzik, hogy a construáló jogásznak, a törvény- hozónak nemcsak a logikus consequentiák, a jogszabályok- nak rendszerbe való illesztése szempontjából szabad kiindul- nia, hanem figyelembe kell vennie a társadalmi organismus egyéb (politikai, gazdasági stb.) erőinek érintését és visszha- tását is, nehogy czéJszerüségi calculusa megcsalja, nehogy a mellőzött nem jogi elemek hatása megzavarja a tervezett jogi hatást. A jogi rendszer benső összhangjához a többi társa- dalmi functiókkal való összhangjának kell járulnia. A jog körén kivül eső ismeretek tehát szükségesek a jogászra nézve.

Mindezt összefüggő rendszerben a jogbölcseletnek kellene demonstrálnia; ilyennek nincs tanszéke. E helyett isolált politikai tanokat kell memorisálni. És ha a tanuló egyszer alkotó jogász lesz, majd felismeri, hogy az életben a gazda- sági és politikai tényezők ma még csupa ismeretlen mennyi- ségek, hogy csak tapintat a tapogatódzásban, divinatio a fel- találásban lehetséges, hogy legislator nascitur. A tecbaica

(30)

elégtelen. A politikai és gazdasági érdekek érvényesítője saját hatalmuk, nem a törvényhozó belátása.

Jogászunk politikai ismeretei brouillonok antiquált és embryonalis úgynevezett tudományokból; összefüggés nél- kül felületes és alap nélküli jogi ismeretekkel .és sem tudo- mányos, sem gyakorlati értékű tárgyak halmazával — mily borzasztó képe az » o k t a t á s i r e n d s z e r « természetes

eredményének! , Ehhez hozzáadva az évenkénti vizsgák pólyarendszerét,

az elzárást a külföldtől, irodalomtól, magántanulástól: kész az emiitett »encyclopaedikus tudatlanság« rendszere.

Ha nálunk a tanulás szabadsága ellen felhozták, hogy nem tanulás szabadságára értelmeztetett, mit különben csak a vizsgák szigortalansága tesz lehetségessé, ezt pedig a túl- terhelés szükségessé, akkor a tanitás szabadsága ellen is fel lehetett hozni, hogy szükségesek nem tanítására és felesle- gesek tanítására felhasználtatott.

Vizsgálati utasítás és az államvizsgák állami vezetése, sőt az alapvizsgák eltörlése sem elégséges panacea.

Ily kóros rendszer reformálását eltörlésén kell kezdeni.

IV.

Azon eszmemenetnek követését, mely az egyetem tudo- mányos és általános mivelődési czélját előtérbe helyezi s annak megfelelő eszközöket, tudós tanárokat, tudományos tanmód- szert, kevés kötelezett tantárgy megállapítását, kevés, de szigorú és tudományos jellegű vizsgát sürget, impraktikus idealismusnak tulajdonítani elfogultság nélkül nem lehet.' Azon érvelés, hogy a rendszert hiába reformáljuk, mielőtt az embereket reformálhattuk volna, a mi tulajdonkép annyit akar mondani, hogy a rendszert nem reformálhatjuk, mert az, embereket átalakítani hatalmunkban nem áll, szerintünk oly kevéssé praktikus, hogy minden tapasztalatokba ütközik, melyekkel minden mivelődés történetében találkozunk. A való csak az, hogy a triviális phrazis szerint »feladatuk szín- vonalán nem álló« erők mellett a legjobb rendszer sem szüli azon jó hatást, melyet szülni képes volna, valamint viszont

• t

(31)

kitűnő erők a helytelen rendszer rosz hatását némileg pa- ralysálják. Az ellenben megczáfolhatlan matbematikai igaz- ság, hogy gyenge erők és- rosz rendszer kétszer oly kártéko- nyán hatnak, mint gyenge erők és rationalis rendszer, és hogy a reformot csak a rendszeren l e h e t , tehát k e l l kez- deni, hogy ez idővel jobb erőket is produkáljon.

Valóban sajnos, hogy ily banalitásokat felhoznunk kell, hogy ily kézzelfogható képtelenség rejlik a reformot ellenző practikusaink okoskodásában, melynek conclusióit a közön- ség nagy része helyeseknek tartja, mert az egyik praemissa, tanerőink gyengesége (s tanulóink megfelelő éretlensége) való.

Ezen érvelés fonalán p. o. minden magyar codificatió ellen is nyilatkozhatni, m e r t biráink és ügyvédeink gyenge jogászok, m e r t az angol igazságszolgáltatás kitűnő jogászok által kezeltetvén, codifikatió hiányának daczára jó, m e r t nem lehetnek embereink, kik jól codificálni tudjanak, stb.

Mindez annyit tesz mint a haladást ellenezni, mert még nincs baladás. A stabilitást pedig azért, mert 25 év óta a rendszereket politikai forgószél kergette, tehát a még meg nem gyökerezett r o s z rendszer stabilisálását követelni nem- csak impraktikus, hanem észszerütlen is. Nem lehet kétes, hol és miként kell a r e f o r m k í s é r l e t e k e t megkezdenünk.

Maine, Laveleye stb. nem fognak nálunk vendégszerepelni, de ha müveiket lefordíttatjuk és bár szerényebb erővel előadat- juk, a hallgató többet fog tanulni, mint egyetemes európai jogtörténetéből. Ha az utóbbit egy Laboulaye adná elő, ter-

mészetesen abba is bele vinné széles tudományát, áttörné ke- retét, lelket öntene belé lelkéből. De ha a hegy nem jő a prophétához, a propkéta megy a begyhez. Ha p. o. tanárje- lölti ösztöndíjjal kitűnő tanulót külföldi intézetbe küldünk, hol a législations comparées tanszéke létezik és ha az össze- hasonlító jogtudomány tanszékét felállítjuk, akkor legalább lehetséges lesz előadni azt, mit jelen rendszerünkben előadni tulajdonkép nem is lehet. Ha a jogbölcselet tanszékét felál- litjuk és H. Brocher deFleckére stb. munkáit recipiáljuk, ak- kor legalább valószinü az észjogi rendszer kiküszöbölése vagy átalakitása általános elemző és törvényhozási jogtudo- mánynyá, mint azt p.o.Austin ésBentkam kezdeményezték.

(32)

H a Comte és Spencer és követőik munkáit meghonosítjuk és a sociologia tanszékét erigáljuk, többet használunk, mintha azt lessük, hogy jelen politikai tudományunk egy II. Aristo- telest neveljen.

Szóval a receptív tevékenységet minden téren serkente- nünk, fejlesztenünk és fokoznunk kell, mert a tudatlan ere- detiség értéktelen, sőt kártékony. Gondoskodnunk kell arról, hogy a tanárok az irodalomnak élhessenek és éljenek és mint irók inkább fordítók mint plagiatorok legyenek. Azon vészes erkölcstelen nepotismust, mely a főtanodai tanszéket politikai érdemdijazás eszközévé, nyugdijintézet vagy mel- lékes sinecura színvonalára sülyesztené és a beneficiumot az officilim fölé helyezné, mint a nemzet szelleme ellenében el- követett szentségtörő bünt meggátolni, üldözni, eltörölni kell.

Pártatlan és s z a k é r t ő legyen akinevező közeg, mely az aspiransok irodalmi érdemeit valódi értékük szerint megbe- csülni és a legméltóbbakat függetlenül választani képes.

A jelen rendszer legfőbb hátránya a tudományosság szempontjából, hogy az irodalmi productiv tevékenység el- hanyagolását a tanárok részéről lehetővé és az irodalom re- ceptív mivelését a tanulók részéről lehetetlenné teszi. A vizsgarendszer reformja és államösztöndijak által megköny- nyitendő és elősegitendő tehetséges törekvő ifjak kimivelte- tése külföldi intézetekben. A tiszta forrásokhoz, hol a mai tudomány közvetlen, alkotó szelleme üdit, elzarándokolnunk kell, hogy a nagy szellemekkel való érintkezés lelkesítő ha- tását mi is élvezzük és közvetítsük. Még középkort élünk ; a begy nem jött a profétához, a Gellérthegy pedig nem pótol alpest. Sokoldalú, tág látkör szerzésére k ü l ö n f é l e o r - s z á g o k b a n nevelt tanárok nemes versenyt és azon szel- lemi életet és légkört.teremthetik meg, mely a német egye- temek nimbusát képezi s az ifjúságra mint nevelő, emelő me- dium serkentőleg hat. Az ifjúság érzéki mint a nő, mint a primitív ember ; reá a p é l d a hat legvonzóbban, a nemes egyéniség, a kötelességérzet és munkakedv élő mintája. Azon befolyást, melyet a valódi mester személyisége gyakorol, ki- nek kire előtt tisztelettel meghajolunk, semmi sem pótolja,

(33)

legkevésbbé a magolás kényszere. H a egyáltalán, ugy csak ily o l t á s á l t a l nemesíthető primitív faj.

Még könnyebben kivihető és hatásosabb mert az embe- rektől független és nem oly lassú hatású a jelzett negatív reform, bizonyos köteles tárgyak és vizsgák eltörlése, a tel- jes bifurcatió kivitele. Képzett politikai hivatalnoki karunk

csak ugy lehet, ha ily hivatalt is qualifikátióhoz p. o. ala- csonyabbat politikai államvizsga letételéhez, magasabbat ál- lamtudományi tudorsághoz mint előfeltételhez kötünk. A va- lódi biínrkatió ellen azonban nem lehet érv a hivatalnoki kar képezése, midőn az tettleg képezetlen marad. Politikai hiva- talnok különben még előbb szorul jogtanulmányokra, mint gyakorlati jogász politikai ismeretekre. A jogász mai túlter- helése tehát egészen indokolatlan és felette kártékony, a mennyiben a számos köteles tárgy hallgatása és évenkénti vizsgák az irodalomtól, a külföldtől, a beható magántanul- mánytól elzárják és a tanulási szabadságot illusoriussá te- szik. Midőn az, mit hallgatni és tanulni kell, minden időt igénybe vesz, akkor nem szólhatni többé arról, mit ezenkí- vül hallgatni és tanulni szabad.

Azon érv, hogy a kötelesnél többet ugy sem tanulnak, valótlan a törekvő kisebbség tekintetében, méltatlan az egye- temi oktatás czélja szempontjából, mely a tanulás kényszere nem lehet, és helytelen, mert a mivelődésre mennyiségi mértéket alkalmaz minőségi mérték helyett. A kényszerrel elért többlet értéke negatív, a valaminél kevesebb. Hakalei- doskopikus, kábitóan tarka és összefüggés nélküli tárgyak halmaza helyett kevés tárgy tervszerű rendszere behatóan tanittatik, ha az előadások módszere és szelleme vonzó és azt nyújtja, mit kézikönyv nem oly jól, oly könnyeden és kel- lemesen, vagy egyáltalán nem nyújt, ha a vizsgák hasonló módszerüek és szelleműek és oly szigorúak, mint akkor mél- tán lehetnek: akkor a tettleges hallgatók, a törekvő tanulók száma is egyre növekedni fog.

A tanulási szabadság létfeltétele nem lehet az., hogy ne akadjanak, kik vele visszaélnek. Minden szabadság hátrány- nyal is jár; elég, ha az előny túlnyomó. Az ifjúság nagy része mindenütt hajlandó a kicsapongásra azon korban, mi-

(34)

dőn az Organismus physikai, lázas affectióban, a szenvedélyek ostromállapotában van. A tanulási szabadság létfeltétele, mint minden szabadságé, a választás lehetősége. Erről rend-

O ' ö

szerünk mellett komolyan szó sem lehet.

Nálunk, kik a szabadság álarczában járó rabsághoz minden téren hozzászoktunk, nem csoda, hogy hajlandók, a tanulási szabadságot is mint puszta phrázist eltörölni. Csen- gery Autal ur emiitett beszédének erre vonatkozó találó megjegyzéseit meddő utópiák ékes zománczának tekintik.

Nem szabad nálunk feltenni azt, hogy ily nagy hord- erejű elvek minden következéseit közönségünk felértse. Es- kütársakat, autoritásokat kell idézni, hogy megnyerjük vagy elnémítsuk, kiket meggyőzni nem lehet.

E kérdésben gyakorlati szakemberre, Dr. H. Helm- holzra hivatkozunk, ki 1878. október 15-én a berlini egye- temen tartott rectori beszédében (Uber die akademische Frei- heit der deutschen Universitäten) a tanulási szabadságnak s egyáltalán a német egyetemi rendszernek előnyeit s veszé- lyeit fejtegeté. Helmbolz helyesen emeli ki, hogy csak a ta- nulási szabadság nevelheti az ifjúságot önállóságra és hogy gyümölcsöző az egyénre ugy mint a társadalomra nézve csak oly tanulás lehet, mely öngondolkodáson, nem tekintély vak követésén alapszik. A különböző irányok és tanárok szabad választása nélkül pedig tudományos meggyőződés szerzése lehetetlen. Aválasz'ás legalább annyiban rendszerint helyes, mennyiben a valóban nagy tudósra esik, kinek szelleme min- dég imponál, ha versenytársai közül némelyek az előadás alaki tökélyében felül is múlnák.

Es miután a német tanuló sem lép platóni, képzettség- gel az egyetembe, feltehető, hogy a mi fiatalságunk is képes a helyes választásra.

Különben Helmholtz nézetét, melynek helyessége szem- beszökő, csak közvetlen példaként emiitettük fel, melyet lényegében minden nagy gondolkodó véleménye megerősít.

Ha az utolsó század élite-szellemei, bölcsészek és állam- férfiak, paedagogusok, psychologusok stb. sorából mindazok véleményeit vizsgáljuk, kik e tárgyról gondolkodtak, u g y azt találjuk, hogy Rousseau, Pestalozzi, Fichte, Schiller, Grötke,

(35)

Humboldt Vilmos, stb.-től kezdve Stuart Mill, Spencer, Laveleye, Lasker, stb.-ig, bármennyire eltérjenek idealismus, realismus, positivismus stb. jelszavu irányaik szerint a neve- lés, különösen a közös, nyilvános nevelés feladatának s érté- kének felfogásában, mégis mindnyájan azon egy sarkpontban találkoznak, azon alapkérdésben egyetértenek, hogy a czél és eszmény lényegét, oly ö n á l l ó egyén és f ü g g e t l e n jellem kimivelése képezi, ki tehetségeinek összhangzó töké- letes kiképezése folytán minden élethelyezetnek meg bir felelni és e r k ö l c s i ö n k o r m á n y z a t által méltó és képes arra, hogy a társadalom egyik képző eleme és önma- gában boldog legyen.

Az e g y é n a u t o n o m i á j a az újkor symboluma. Az egyént felszabadító forradalmak sorában, mely végétől még távol van, az első a középkori vallási tekintély hitét rontotta le, a szellemet reformálta, a gondolatszabadságot biztosította.

Igaz, hogy ma sincs teljes türelmesség, teljes szabadság elérve. De a gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a baladást az elért mérték fentartásában és növelésében kell keresniök mindazoknak, kik egyetértenek abban, hogy az emberiség jólétét előmozdítani kötelesség, és kik e kötelesség teljesitését

egyik életczéljuknak elismerik.

Ha pedig s z e l l e m i ö n á l l ó s á g b a n találjuk a jellem egyik alapját, akkor oda kell törekednünk, hogy a

tudomány traditiója se váljék tekintélyhitté. Ki doctrinát kritika nélkül elfogad, az nem tud, hanem hisz; ki csak egy doctrinát ismer s maga nem alkotó szellem, annak nem lehet kritikát gyakorolni, arra nézve mesterének tanai oly dogmák mint a vallás dogmái. Ongondolkodás nélkül nincs tudomá- nyosság, szabad választás nélkül nincs meggyőződés. A kri- tika természetesen nem a megállapodott tanok, hanem a még kétes irányok tekintetében gyakorlandó, ébresztendő. A német egyetemi rendszer nagy előnye ezért, hogy a t a n á r o k csak t u d ó s o k sorából vétetnek, kik irodalmilag a » t u d o m á n y h a t á r a i n « munkálkodni, azt tovább fejleszteni képesek, és hogy minden » d o c t o r « valóban s z a b a d o n t a n í t h a t mint magántanár, ha i r o d a l m i k é p z e t t s é g é t tanú- sította.

(36)

A tanulási szabadság szorosan összefügg e szerint az egész rendszerrel és különösen a tanítási szabadság szerve- zetével. Hol a tanár köteles collegia generaba és m i n d e n - n a p i v i z s g á k által túlterhelve s a z i r o d a l o m t ó l e l v o n v a van s ezen felül mindennemű politikai, municipalis, társulati stb. ügyek ellátásában keresi nagyravágyásának kielégítését; hol az egyetemek versenye hiányzik s a taná- rok versenye a t a n d í j - é s v i z s g a d í j - v e r s e n y r e szo- rítkozik, mi a m a g á n t a n á r t , ki nem lehet vizsgáló, e o i p s o k i z á r j a és hallgatóktól megfosztja; hol egy-két egyetem s ezeken egy-két parallel-tanszék v a n : ott a valódi tanítási szabadság csak oly illusio mint a valódi tanulási szabadság.

Ha a tanár nem lesz szerencsére eklektikus, ugy a leg- merevebb egyoldalúság uralkodik. Különböző irányok képe- zése, kitűnő u j erők megnyerése csaknem kizárva, legalább is mesterségesen megnehezítve lesz.

Helmholtz kiemeli azon veszélyt, midőn a t a n á r m a g a s e m é r e z v é n m a g á t b i z t o s n a k , a k ö z v e t - l e n o k t a t ó é r i n t k e z é s t h a l l g a t ó i v a l k e r ü l i , midőn egy iskola vagy kenyérharcz uralkodik.

E veszélyek nálunk nagyon komolyak s a német egye- temek versenyéből folyó érdekközössége a tanári testüle- teknek abban, hogy lehetőleg fényes szellemű társakat nyer- jenek, teljesen hiányzik.

A kantianus észjogász nem ajánlja K n a p p Lajos hívő- jét társul és utódul; a liunscytha jogtörténésznek természe- tes ellenszenve van Maine iskolája ellen; a Roscher-Mill- ben üdvözülő nemzetgazdász kárhoztatja Car ey-Dühring vagy Rodbertus-Lassalle stb. irányait; az »alkotmányos« politi- kus sem Holtzendorff-féle reálismus sem Naquet-féle radika- lismus apostolát nem bocsáthatja az augurok közé; a Gro- tius apára Wheaton fiúra ésMancini-Bluntscbli szent lelkekre esküvő nemzetközi jogász a Story-Foelix-féle praktikus posi- tivismus ellensége. Szóval a fakultás önkiegészitése is felette veszélyessé válik oly körülmények közt, melyek megenge- dik, hogy esetleg nem csak iskola és párt, hanem clique is

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :