élete és levelei) c í m ű m u n k á j á b a n ( L o n d o n , 1906, 182 1.). S t e p h e n r ö l l e g u t ó b b N o e l G i l r o y A n n a n írt a l a p o s b i o g r á f i á t : Leslie Stephen: His Thought and Character in Relation to His Time (Leslie S t e p h e n : G o n d o l a t a i és j e l l e m e k o r á n a k t ü k r é b e n ) ( L o n d o n , 1951). A z 1870-es é v e k b e n S t e p h e n s z e r k e s z t ő j e is v o l t a Cornhill Magazine-nek; e k o r s z a k á r ó l O s c a r M a u r e r k ö z ö l t f o n t o s a d a t o k a t Leslie Stephen and the Cornhill Magazine, 1871—1882 (Leslie S t e p h e n és a C o r n h i l l M a g a z i n e ) c í m ű t a n u l m á n y á b a n ( „ T e x a s U n i v e r s i t y S t u d i e s i n E n g l i s h " , V o l . 32, 1953, 67—95. 1.).
J a m e s B r y c e leveleit H . A . L . F i s h e r p u b l i k á l t a James Bryce (Viscount Bryce of Dech- mont, O . M . ) c í m ű é l e t r a j z á b a n ( L o n d o n , 1927, 122—129. 1.). B r y c e m a g y a r k a p c s o l a t a i v a l B a l o g h J ó z s e f f o g l a l k o z o t t , e l ő b b a „ T h e H u n g a r i a n Q u a r t e r l y " - b e n : Lord Bryce and Hungary:
on the Centenary of his Birth ( L o r d B r y c e és M a g y a r o r s z á g : s z ü l e t é s é n e k s z á z a d i k é v f o r d u l ó - j á r a ) (Vol. I V , 1938, 750—756. 1.); majld a „ B u d a p e s t i S z e m l é " - b e n (A magyar revízió angol előharcosa. Lord Bryce születésének századik évfordulójára) (1939. j ú l i u s , 39—48. 1.). F o n t o s a d a l é k o k a t k ö z ö l t e k é r d é s e k r ő l G á l I s t v á n Magyarország, Anglia és Amerika c í m ű , i g e n é r t é k e s g y ű j t e m é n y é b e n ( B u d a p e s t , 1945, 59. és 258. ].).
JESZENSZKY GÉZA
C. A. Macartney és a magyar történelem
Arnold Toynbee „Acquaintances" c í m ű visszaemlékezéseiben arról ír, hogy min- den angol történészgeneráció kitermeli a maga magyar-szakértőjét, mégpedig sza- bályosan váltakozva hol egy „magyarbarátot", hol egy „magyarellenest". A z I. világ- h á b o r ú idején Seton-Watson (Scotus Viator) kíméletlen k r i t i k á j a volt a domináns, a I I . v i l á g h á b o r ú előtti években felváltotta őt a magyarokkal rokonszenvező Macartney, hogy n a p j a i n k b a n A . J . P. Taylor személyében ismét a bíráló tendencia kerekedjék fölül. Ez a beállítás ugyan leegyszerűsítő, sőt téves, mégis tükrözi az általános fel- fogást, a m i t sokszor a történészek is osztanak. Ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy a Magyarországról egy tucat könyvet és számtalan t a n u l m á n y t író brit historikus joggal vádolható-e Magyarország melletti részrehajlással, s hogy állítólagos magyar- barátsága a régi magyar uralkodó osztály pártfogását jelenti-e, vagy a magyar nép, a magyar k u l t ú r a iránt érzett rokonszenvet?
Carlile A y l m e r Macartney neve Magyarországon m a meglehetősen ismeretlen, de az idősebb nemzedékből még bizonyára sokaknak a fülébe cseng a I I . világ- h á b o r ú alatt „illegálisan" hallgatott londoni rádióban rendszeresen megszólaló h a n g :
„ I t t Macartney Elemér beszél." Ez a hórihorgas, pipázó, „tipikus" angol (pontosab- b a n ír-skót) m é g a 20-as években kezdett foglalkozni honfoglalás előtti történetünk- kel és ezzel egyidejűleg az akkori „magyarkérdés"-sel, vagyis Magyarország és szomszédai viszonyával, Kelet-Közép-Európa nemzeti, illetve kisebbségi kérdései- vel. S ű r ű n követték egymást m u n k á i : The Magyars in the Ninth Century (1930, 19682), Hungary (1934) (e korkép 1936-ban magyar fordításban is megjelent), National States and National Minorities (1936) (Nemzetállamok és nemzeti kisebbségek), Hun- gary and her Successors (1937, 19682) (Magyarország és utódállamai). N e m tagad- ható, hogy e könyveiben a szerző rokonszenvvel közeledett Magyarországhoz, annak m ú l t j á h o z és akkori gondjaihoz, de a Seton-Watsonnal való koncepcionális szembe- állítás nem á l l j a meg a helyét. Több magyarországi konzervatív ismertetője éppen azt vetette szemére, hogy milyen sokat merített Seton-Watson és Jászi Oszkár né- zeteiből, maga Seton-Watson pedig elismerőleg hivatkozott későbbi írásaiban Mac- artneynek a kisebbségek helyzetével foglalkozó kutatásaira. A két világháború
79
"közti magyarországi társadalmat Macartney szigorú k r i t i k á v a l illette (ennek első kifejtését éppen Seton-Watson folyóiratában, a Slavonic Review-ban jelentette meg), ,a nagyobb területi revízió helyett pedig a dunai országok d e m o k r a t i k u s szellemű átalakulásában és az ezen a l a p u l ó m i n d szorosabb együttműködésben kereste a súlyos politikai és gazdasági nehézségek megoldását. A d u a l i z m u s kori Magyaror- szágot a szokásos pamfletszintű leegyszerűsítések n é l k ü l , de egyértelműen b í r á l t a . .Az tagadhatatlan, hogy k r i t i k á j á n a k élét a b a r á t i h a n g n e m m i n d i g t o m p í t j a , de .azért érdemes megnézni, m e d d i g m e n t el a „megértés"-ben. M e g á l l a p í t á s a szerint 1914-ben Magyarország „még sok tekintetben elmaradott ország volt, ez pedig n e m ikis mértékben saját uralkodó osztályai számlájára írható. A t á r s a d a l m i szerkezet
•rendkívül reakciós volt, a főbb központokban sietve felépített h o m l o k z a t ijesztő .szegénységet és tudatlanságot takart el, s mindezt a legmerevebb politikai osztály- iUralom táplálta. M i n d a z o n á l t a l n e m volna igazságos, h a Magyarország v a l a m e n n y i ihiányosságáért uralkodó osztályait hibáztatnánk. Sok m i n d e n é r t eseménydús törté- -.nelme a felelős. Hiszen végső soron csak egy fél századon á t élvezte a de facto
függetlenséget. H a még egyszer ennyi békés év á l l rendelkezésére, akkor t a l á n egy konszolidált, s — bőséges természeti kincsei folytán — gazdaságilag virágzó, m o d e r n . á l l a m m á fejlődhetett v o l n a " — ha az egységes politikai nemzet f i k c i ó j á t ó l megsza-
b a d u l v a megoldja a nemzetiségi kérdést. (Hungary and her Successors, 31. 1.) Figye- lemreméltó tény, hogy Macartney m u n k á i t az akkori Magyarországon csak a rend- -szer bírálói fogadták egyértelmű elismeréssel (ld. Csécsy Imre, B r a u n Róbert, Illyés .Gyula, m a j d G á l István recenzióit, illetve megjegyzéseit), m í g a németellenes, de konzervatív körök örültek u g y a n a k o m o l y történész rokonszenvező megközelítésé- nek, de sok állítását (elsősorban a dualista Magyarország megítélését és a revízióval : szembeni fönntartásokat) vitatták.
A Hitler agressziói n y o m á n felforrósodó nemzetközi atmoszféra, m a j d a világ- háború n e m a legalkalmasabb időpont volt arra, hogy a történész, h á t m é g a jelen- nel is foglalkozó „kortörténész" pusztán akadémikus távolságból közelítsen t é m á j á - hoz. Macartney is részt vállalt a Németország ellen folyó politikai harcbán, harcá- ,nak f o r m á j á t azonban bizonyos keretek között ő m a g a választotta meg. N e m k í v á n t
csatlakozni azokhoz, a k i k n e k szinte örömet okozott, hogy „ l e í r h a t j á k " a m i n d job- ban Hitler j á r o m á b a kerülő-lépő országot, megállapítva, hogy a nyugati d e m o k r á c i á k örök ellensége, népe j a v í t h a t a t l a n u l reakciós. M i n t a brit k ü l ü g y m i n i s z t é r i u m szak- értője, Macartney áz angol k o r m á n y előtt hangsúlyozta Magyarországnak a németek- től való distancírozást szolgáló — igaz erőtlen — lépéseit, hogy ezzel olyan p o l i t i k á r a -ösztökélje kormányát, amely bátorítást és támogatást n y ú j t a magyarországi német-
ellenes erőknek. Ez magyarázza, hogy a 40-es évek legelejére némileg m ó d o s u l t ko- r á b b i revízióellenes álláspontja, bár 1941-ben a kelet-közép-európai rendezés ú t j á r ó l írott könyvében (Problems of the Danube Basin, 1942, 19442, m a g y a r u l megjelent 1943-ban Országh László fordításában) kitartott k o r á b b i álláspontja f ő b b tételei mellett: e térség népeit elsősorban n e m j u t a l m a z n i és b ü n t e t n i kell, h a n e m lehetővé tenni őszinte együttműködésüket, mindenekelőtt gazdasági téren. Macartney néző- pontja persze mindvégig polgári-liberális maradt, a m i n a történelem közben túl- haladt, de javaslatai m i n d e n k é p p h u m á n u s a b b a k voltak, m i n t a szélsőséges burzsoá nacionalizmus álláspontjára helyezkedő Hitler-ellenes polgári emigránsok többségéé.
Macartneynak a I I . v i l á g h á b o r ú alatt végzett politikai szakértői tevékenységét pontosan n e m ismerjük, de valószínűleg része volt a b b a n , hogy h a z á n k r a a német .megszállás előtt n e m hullottak a b o m b á k . Az ezekben az években szerzett rengeteg bizalmas információ, m a j d a Magyarország szocialista i r á n y ú átalakulása elől emig- ráló magyar diplomatáktól nyert adatok segítették a z u t á n Macartneyt ahhoz, hogy megírja a I I . világháború alatti Magyarország nagyszabású történetét: October the Fifteenth. A History of Modern Hungary, 1926—1945 (1957, 19612) (Október 15-e.
A modern Magyarország története). Egy ennyire kritikus időszakot tárgyaló m u n - k á n á l a polgári szemléletmód természetszerűleg sokkal hangsúlyozottabban érvé- nyesül, és erősen színezi az események beállítását, a személyes ismeretségek, be- folyások is kihatottak egy sor kérdés, illetve személy megítélésére, de a m a g y a r .«0
kormánypolitika védőiratának semmiképpen sem m o n d h a t ó e könyv. A d a t a i n a k gazdagsága, polgári objektivitása a magyar marxista történettudomány számára is nélkülözhetetlen f o r r á s m u n k á v á teszi.
ö n á l l ó kutató munkássága mellett n e m lebecsülendő az a szerep, a m i t Macartney a m a g y a r történetírás eredményeinek egy világnyelven történő elterjesztésével töl- tött be. M á r említett őstörténeti m u n k á j a mellett a 30-as évek végétől 1951-ig hét hosszabb t a n u l m á n y t és egy összefoglalást publikált a koraközépkori m a g y a r törté- nelem forrásairól: Studies on the Earliest Hungárián Historical Sources, The Medie- val Hungárián Históriám (1953), s írt egy széles körökben használt összefoglaló magyar történetet (H u n g a r y . A Short History, 1962).
Az Elbától keletre fekvő országok' történetét tárgyaló m u n k á k egyik igen gya- kori hiányossága, hogy egyetlen nemzet aspektusából nézve születnek meg, kiszakítva a térség általános fejlődésvonalából. Macartney igyekezett elkerülni e h i b á t : Ma- gyarország mellett legalább a n n y i r a otthon van Ausztria történetében, de a többi kelet-európai népre is figyelmet fordított. Ezt jelzi A l a n P a l m e r r a l közösen írott könyve is (1 ndependent Eastern Europe, 1962) (A független Kelet-Európa története), melyben a századfordulótól 1941-ig a Németország és Oroszország (illetve a Szovjet- unió) közötti térség történetéről kísérel meg szintézist alkotni a két szerző. Valójá- ban ez a széles k ö r ű kelet-közép-európai tájékozottság tette lehetővé, hogy hitelesen í r j a meg a Habsburg-birodalom utolsó korszakának nagy történeti kézikönyvét, melyet joggal tekinthetünk életműve csúcsának: The Habsburg Empire, 1790—1918 (1968, 19712). E m u n k a elsősorban a birodalmat alkotó 12 nép történészeinek „nem- zeti" feldolgozásai a l a p j á n készült, de többé-kevésbé sikerült ezeket a nemzeti látásmódon túltekintő szintézisbe foglalni. Persze elkerülhetetlen, hogy egyes ítéle- teit az egyik vagy másik „nemzeti" álláspont ne nehezményezze, de ilyen alapon m i n d e n nép találhat a könyvben nehezményeznivalót. Macartney n e m fogadja el egykönnyen a történetírás közkeletű állításait, legyen az olyan kisebb jelentőségű kérdés, hogy valóban „táncoló" volt-e az 1815-ös bécsi kongresszus, vagy olyan alap- vető jellegű, hogy beszélhetünk-e uralkodó és elnyomott nemzetekről a Monarchiá- b a n . (Ez utóbbira adott válasza n é m á l l messze a marxista m a g y a r történetírás egyes képviselőinek m a i álláspontjától.) F ő erénye mégsem a polemizálás, h a n e m a történelem folyamatának széles k ö r ű értelmezése. A viszonylag röviden tárgyalt k ü l p o l i t i k a és a részletesen vizsgált belpolitika mellett behatóan ismerteti a gazda- sági viszonyokat, az á l l a m a p p a r á t u s felépítését és működési mechanizmusát, de kitér a művelődés, a k u l t ú r a eseményeire és irányzataira is. Szemlélete n e m nevezhető konzervatívnak, i n k á b b a nagy liberális nemzedék eszmevilágának folytatása jel- lemzi, tehát rokonszenvvel tekint az „alsóbb" osztályokra és a helyzetük javítását célzó törekvésekre, de a radikális, főként a forradalmi megoldásokkal, az erőszakkal sosem szimpatizál. Ezért a z u t á n a 48-as forradalmakról, a magyar márciusról, m a j d a szabadságharcról (e kifejezést n e m is használja), végül a X X . század eleji radi- kalizmusról írott szavai m a kevés részről t a l á l n á n a k egyetértésre. Mindemellett Macartney n e m ragaszkodik régebbi nézetei fenntartásához, m ű v e ú j kiadását ké- szítve elő nagy készséget m u t a t a magyarországi marxista történetírás álláspontjá- n a k , legújabb eredményeinek megismerésére, felhasználására.
Macartney élete kilencedik évtizedének küszöbén sem pihen. 1969-ben népszerű- sítő jelleggel tömör összefoglalást jelentetett meg M á r i a Terézia koráról (Maria Theresa and the House of Austria), a következő évben pedig egy nagy dokumentum- sorozat számára készített szép válogatást (The Habsburg and Hohenzollern Dynas- ties in the XVII. and XVIII. Centuries), miközben a bírálatok és kiegészítő meg-
6 T i s z a t á j 81
jegyzések alapján folytatja A Habsburg-birodalom átdolgozását. Ennek mielőbbi sikeres elvégzéséhez pedig csak erőt és egészséget kívánhatunk 80. születésnapján a magyar történelem legnagyobb angol ismerőjének és ismertetőjének
JEGYZET
E rövid vázlat c s u p á n a t á j é k o z t a t á s igényével íródott, t e h á t n e m t ö r e k e d e t t M a c a r t n e y m u n k á s s á g á n a k k r i t i k a i vizsgálatára, u g y a n a k k o r a z o n b a n jelezni k í v á n t a , m e l y e k a z o k a f ő b b vitás p o n t o k , a m e l y e k személyével és í r á s a i v a l k a p c s o l a t b a n i t t h o n és k ü l f ö l d ö n f ö l m e r ü l - h e t n e k .
DÉR ISTVÁN R A J Z A .82
