370
STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖkövetkezési vagy az érvényesülési arányszá- mokat közvetlenül meghatározzák. Ezek becslésére matematikai módszereket használ- tak.
A cikk továbbiakban azokkal a mutatók—
kal. illetve módszerekkel foglalkozikl ame- lyek a halandóságból indulnak ki. Minde- nekelőtt megállapítja, hogy bár a halandó- ság csak korlátozott információt nyújt a la- kosság egészségéről, de szilárd kiindulási alapul szolgál. A halandóságra épülő mu- tatók két csoportra oszthatók. Egyszerű. il- letve összetett mutatókról van szó aszerint.
hogy a mutató egy vagy több statisztikai adatbázison alapszik. Az egyszerű mutatók közé sorolható a születéskor várható élettar- tam (ami nem azonos a tényleges várható élettartammal. mert a halandósági hányados idővel változik) és a Swaroop és Uemura által használt mutató. Ez utóbbi nem más, mint az 50 éven felüliek elhalálozásának
aránya az összes elhalálozáshoz viszonyitva (ami azonban függ a demográfiai helyzetre ható tényezőktől). Az összetett mutatók szá—
mításánál különböző többváltozós matemati—
kai statisztikai módszereket alkalmaznak (főkomponens—elemzés, faktoranalízis, kano- nikus analizis stb.)
A szerző végül megállapítja, hogy a cikk- ben áttekintett különböző mutatók nagyjából összhangban állnak egymással. Kiemeli a születéskor várható átlagos élettartamot, amely első közelítésben jól reprezentálja a lakosság egészségi szinvonalát, egyszerű a kiszámítása. és a megfelelő adatbázis ren- delkezésre áll. A morbiditási statisztika tej- lődésétől és javulásától várható, hogy to- vábbi értékes információkat szolgáltat e mu—
tató alakulásának elemzéséhez és magyará—
zatához.
(ism.: Szegedy Miklós)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
KERCKHOFF, A. C.:
A HÁZASPAROK STATUSSAL KAPCSOLATOS ÉRTÉKMINTÁI
(Status-related value patterns among married cauples.) — Journal of Marriage and the Family.
1972. 1. sz. 105—111. p.
Szerző hivatkozik Bott (1956). Komarovsky (1962), Rainwater (1960), Bernard (1964) munkáira e témában, miszerint alapvető kü- lönbség mutatkozik a munkás- és középosz- tálybeli párok házastársi viselkedési formái- ban. Megjegyzi, hogy valamennyi analízis és vita kiemeli a házastársi szerep. házas- társi kapcsolat és viselkedési formák külön— , bözőségeit aszerint, hogy a házaspár a réteg- ződési rendszeren belül hol helyezkedik el.
Hivatkozik Bernard terminológiájára a kap- csolatteremtésnél. Bernard ezt a munkás- osztálynál ,.parallel"-nek, a középosztálybeli _a_ároknál ..interakcionális"-nak jelöli.
A .,parallel" kapcsolat szerint a párok vi- szonylag elkülönült életszférát tartanak fenn, amelyben a véleménycserével, társalgással feilesztendő személyiség problémáját nem tekintik alapvető alkotóelemnek a házastársi kapcsolatban.
Ezzel szemben áll a sokkal gyakoribb ,,in- terakcionális" viselkedési forma a középosz- tálybeli pároknál. amely sokkal nagyobb részvételt kíván meg tőlük a társas együttlét.
a szeretet kifejezése, a személyiség elisme- rése tekintetében.
Szerző úgy gondolja. hogy az idézett fel- tevések szerint a párok közötti interakció mi- nősége a státusszint szerint változik. Az in- terakcionális viselkedési forma ezek szerint vagy előfeltétel, vagy pedig egy sokkal ma-
gasabb szintű értékelésegyezést kialakított, mély kapcsolat eredménye. Amilyen mérték- ben kapcsolódik ez a házastársi viselkedési forma a társadalmi státushoz, olyan nagy—
ságú értékelésegyezés tételezhető fel a ma—
gasabb státusú pároknál.
Kerckhoff tanulmányának alapvető célja a fenti hipotézis megfelelő voltának vizsgá- lata. 94 fiatal. fehérbőrű. 85 százalékban há- rom éven belül házasodott, gyermektelen párt vizsgált meg a Duke Egyetemről, 22,7 illetve 242 korátlaggal. A párok közül vagy egyik nem volt hallgatója hanem dolgozója az egyetemnek, vagy pedig az egyetem va- lamelyik dolgozóia adta meg a nevüket.
A vizsgáltakkal több laboratóriumi felada—
tot végeztettek el (személyiségmérés. visel- kedési formák dimenziói stb.). Ezek közül az egyik kérdőív kitöltéséből állt önmagukról és a házasságról való elképzelésükről. A párok—
nak egymástól függetlenül kellett rangsorol- niok nyolc állítást abból a szempontból, hogy azok véleményük szerint a sikeres házasság—
nak mennyire fontos kritériumai. Kerckhoff a nyolc állítást úgy szerkesztette meg, hogy az négyfajta értéket tükrözzön. Az egyes érté—
kek:
, Sáeretet - a személyes kapcsolat melegsége (2 es együttes részvétel mindenben (inclusion) — a mea- egyezések és a közös tevékenységek fontossága (3 es eól)énőrze's — a rend fenntartása a házaspár tevé—
kenyséaeiben (1 és 8),
eredményesség — a külső kritériumokra való gon—
elelős: a jövedelem nagysága és a közösség elisme-
rése (4 és 5). '
Az értékegyezéseket rangkorrelációval (tau) mérte, aszerint, hogy a férj, illetve a feleség
STATISZTIKAI lRODALMl FlGVELÖ
371
milyen rangsorolást adott a nyolc állításról.
A társadalmi státus mérésére a Duncan- féle (1961) foglalkozásistátus—indexet hasz—
nálta. A klasszifikáció alapját minden eset- ben a férj foglalkozása képezte. A minta a legalacsonyabb foglalkozásokat természeté- ből kifolyólag nem reprezentálta részben azért, mert a kiválasztás alapja a vizsgál—
taknál a fehér bőr, illetve az egyetemi al—
kalmaztatás volt.
Szerző a mintát három kategóriára osztja a Duncan—féle skála szerint:
45 alatt — 24 házaspár (,,felsőbb" munkásosztály- beli): szolgáltatóipari dolgozó, iparos, adminisztrá- tor, tisztviselő;
45—től 74-ig — 25 házaspár (,,alsább" középosz- munka—, illetve tálybeli): egészségügyi technikus,
csoportvezető stb.;
7l fölött — 45 házaspár (,,felsőbb" középosztálybeli, illetve egyetemi): még gyakorló orvos, továbbképzős orvosasszisztens, egyetemi hallgató, de volt közte könyvelő, mérnök, vegyész. pilóta stb. magasan rang- sorolt dolgozó.
A továbbiakban Kerckhoff a könnyebb kezelhetőség kedvéért a három kategóriát munkásosztálybeli, középosztálybeli és egye- temi alkalmazásban álló házaspároknak je—
löli.
A kapott eredményeknél a fő kérdés a férj és a feleség közötti értékegyezési szint.
Valamennyi rangkorreláció — három kivételé- vel — pozitív volt, de eloszlásuk igen el- nyúlt. —O,50-től —l—1,00—ig terjedt. Társa- dalmi státus szerint bontva világos tenden—
cla mutatkozik: az egyetemi alkalmazotti pá- rok között magasabb az egyezés, s ez megfelel a hipotézisnek: nincs viszont különbség a munkásosztálybeli párok és a középosztály—
beliek között. Az eredmény ily módon csak részben egyezik a hipotézissel. Az ered- mény értelmezése előtt szükségesnek tartja szerző annak vizsgálatát, hogy az egyes státuscsoportokon belül hogyan oszlik meg az értékek rangsorolása férfiaknál és nők—
nél, figyelmen kívül hagyva a házaspári kap- csolatokat. A tanulmány egy táblát közöl, amely a rangsor átlagértékeit nem és stá- tusszint szerint adja meg, Noha többféle el—
térést mutat a tábla, a szerző — vizsgálatá- nak célkitűzése szempontjából - 3 dolgot emel ki:
1 a nyolc állítás rangsorolásában általános rend jelentkezik mindhárom státuscsoportnál, a férfiaknál és a nőknél egyaránt; minden alcsoport a két-két ál-
lítással iellemzett:
2. :: középosztálybeli férfiaknál az eredményesség rangsorolási átlagértékei lényegesen magasabbak, mint a többi alcsoportnál, míg az együttesség és az ellenőrzés átlaaértékei alacsonyabbak; így ez az al- csoport több devianciát mutat:
3. az egyetemi alkalmazott férjek és feleségek a legkisebb standard devianciát adják az állítások és értékterületek rangsorolósóban.
Az eredmények alapján feltételezhető.
hogy ez a jelentős nagyságú házastársi egyetértés egyszerűen csak abból adódhat,
hogy legtöbben hasonló rendbe rangsorol—
ták a nyolc állítást, és így a négy értékterü—
letet. Mivel az egyetemi alkalmazott pároknál az eltérés kisebb, mint a többi alcsoportban, a jobb egyetértés náluk csupán a na—
gyobb homogeneitásnak tudható be, nem pe- dig az interakcionális kapcsolat függvényé- nek.
Úgyszintén feltételezhető az is, hogy a
középosztálybeli pároknál kapott viszonyla- gosan rosszabb egyetértés abból ered, hogy itt a férjek az állítások rangsorolásában meglehetősen deviánsak voltak.
Szerző leszögezi, hogy az egyetemet vég- zettek közötti alacsony eltérés és a közép- osztálybeli férjek deviáns értékelésmintája sokkal nehezebbé teszi további vizsgálat nélkül azon állitás elfogadását, hogy az egyetértéskülönbségek státusrelációval kap—
csolatosak.
A probléma tisztázását a továbbiakban szerző annak a három tényezőnek az elkülö- nítésével folytatja, amelyek a házaspárok ér—
tékegyezésére hathatnak:
1. milyen fokig hajlandók elfogadni ugyanazon értékhierarchiót a vizsgált párokhoz tartozó férfiak és nők;
2. milyen fokig van szóródás a férfiak között és a nők között a vizsgált póroknál;
3. milyen módon jönnek létre a párok.
Kísérletképpen státusszinten belül, véletlen számok segítségével véletlenszerűen párosítja a szerző a férjeket és feleségeket, és az egyetértés összevetését a valóságos és vélet—
lenszerű párok között táblában adja meg.
Várható módon alacsonyabb egyetértési szintet kap a két osztályban, de meglepő, hogy magasabb egyetértési átlagszintet eredményez ez a véletlenszerű párosítás a munkásosztálybelieknél.
A szerző véleménye szerint a véletlenszerű párositósnál és a valóságos póroknál kimu- tatható egyetértés közötti különbség meggyő' zően bizonyítja a hivatásos egyetemi párok magas egyetértési szintjét.
Az elemzés kimutatta azt is, hogy a kö- zéposztálybeli férjek az ,,eredményesséa"—re vonatkozó értékelések miatt deviánsak; a munkásosztálybeli párok viszonylag alacsony egyetértési szintje inkább a házastársak gyenge véleményegyezésének, mint a státus—
csooorton belüli rangsorolósi eloszlás függ- vényének tulajdonítható.
Ily módon —— noha a vizsgált magatartás
sokkal komolexebb, mint az eredetileg gon- dolható volt -— megállapítható, hogy ha az eloszlási és az egvetértési eredménveket kombináljuk, akkor a férj és a feleséa házas—
pári kapcsolatára alapozott egvetértési szint a magasabb státuscsoportban általában ma—
gasabb.
(Ism.: Cseh-Szombathy Lászlóné)
