Trice, H.M.: Az alkoholizmus Amerikában

100

zaléka kerül fiatalkorú bíróság elé Amerikában.

A fiatalkorú bűnözést a kis csoportok szub- kultúrájával hozzá összefüggésbe. Ezek a bű- nöző kis csoportok egyes elméletek szerint a társadalomban célkitűzéseiket megengedett

eszközökkel megvalósítani nem tudó fiatalok—

ból tevődnek össze. Éppen ezért a probléma megoldásának útját a közölt tanulmanyok is a bűnöző környezetek megváltoztatásában, a jobb társadalmi emelkedési lehetőségek meg- teremtésében, a bűnözésre ösztönző érték- rendszerek leépitésében és helyette egy masik értékrendszer felépítésében látják.

Külön fejezet tárgyalja a kábítószer-élveze-

tet, bár annak elterjedése a szerző szerint viszonylag nem nagy: 1964-ben 100 000 em-

berre 28,5 letartóztatás jutott a kábítószerekre

vonatkozó törvények megszegése miatt.

Végül az alkoholizmus elterjedtségét Amerikában azzal lehet jellemezni, hogy becs- lések szerint 100 000 húsz éven felüli személyre

4360 alkoholista jut. Biológiai, pszichológiai és szociológiai-kulturális elméletek magyarázzák

az alkoholizmust. Az alkoholizmus úgy látszik

akkor terjed el a legnagyobb mértékben, ha a

nagymennyiségű szeszesital—fogyasztás és a le-

részegedés a csoport ívási szokásaihoz tarto- zik, és ha más alternatívák hiányában az

emberek számára az alkoholfogyasztás az

egyetlen út a társadalmi életből fakadó prob- lémák elviselésére, megoldására. Az egyik ta—

tulmány leírja az alkoholizmus elleni küzdelem négy modelljét: a teljes prohibiciót, amely edd ?g sehol sem járt sikerrel; a felvilágosító propa-

gandát, elsősorban a fiatalok felé, amelynek

eredményességét lerontja, ha a fiatalok szü- leiknél és baráti környezetükben a szeszesital

nagytömegű fogyasztását tapasztalják; az al-

kohol kereskedelmi forgalmának szabályoza- sát, ahol az adóügyi és üzleti érdekekbe ütkö—

zik az alkoholizmus elleni küzdelem; végül a más és értékes szórakozási alternatívák bizto- sitását (sport, mozi, könyvtár stb.), amely azonban nagyon költséges. Egy tanulmány az

Alcoholics Anonymous társaság történetét és

működését írja le.

(Ism.: Andorka Rudolf)

TRICE, H. M.:

AZ ALKOHOLIZMUS AMERIKÁBAN

(Alcoholism in America.) New York. 1966. MoGraW—

Hill. 124 p.

Harrison M. Trice az alkoholizmus jellegze- tességeit az Egyesült Államokban vizsgálja és elsősorban a társadalmi tényezők szerepével foglalkozik. Megállapítja, hogy az alkoholfo- gyasztást illetőleg rendkívül ellentétes maga-

tartások alakultak ki az Egyesült Államokban 1830-tól fogva és az antialkoholista propagan-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

da páratlan méretű. Ennek ellenére számítása szerint a felnőtt lakosság 15—20 százaléka.

rendszeresen iszik és kb. 5 százaléka mértékte- len ivó vagy egyenesen alkoholista. Triee felveti

a kérdést: mi az oka annak, hogy a nagy propa- ganda ellenére ilyen magas a rendszeres és a mértéktelen fogyasztók aránya. Véleménye sze- rint a legfőbb ok az, hogy az alkohol elősegíti a társas érintkezést. Az alkohol megkönnyíti a

kapcsolatok teremtését, az emberek manipulá—

lását és hamar megteremti az emberek között

az összetartozás érzését. Az alkoholnak ez a

hatása szerepet játszik az alkohol alkalmi fo- gyasztásánál, és változatlanul fontos a mérték-

telen ivók esetében is. Az alkoholisták többsége kocsmában iszik, ahol a törzsvendégek között az alkohol megteremti az elsődleges csoportok- hoz tartozás érzését, ami az egyes alkoholisták—

nak elismerést, védelmet, gyakran presztízst nyújt.

Az amerikai adatok szerint a legnagyobb arányú az alkoholfogyasztás 18— 20 éves kor—

ban. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a 14— 20 évesek számára az alkoholfogyasztás

a felnőtt státus szimbóluma. Később e szimbó- lum elveszti értékét, amikor a felnőtt állapot már nem vitatható; a felsőbb korcsoportokban ennek megfelelően csökken az alkoholisták szá—

ma.

Amerikában lényeges differenciáló tényező az alkoholfogyasztásnál a társadalmi helyzet.

Ahogy emelkedik az iskolai végzettség és a jö—

vedelem, úgy nő a fogyasztók aránya és a fo- gyasztás gyakorisága. Némi különbség tapasz- talható etnikai eredet szerint is: az olasz erede-

tűek ívási szokásai egészen eltérnek az átlagos

amerikaitól, ők csak étkezéskor fogyasztanak

alkoholt. Különálló csoportot képeznek az or—

todox zsidók is, akiknél az ivás vallási rítusok- hoz kapcsolódik. Az olaszoknál, az ortodox zsi- dóknál és a kínaiaknál a kulturális csoporthoz

tartozás befolyásolja az alkoholfogyasztást, mivel pontos normák szabályozzák az ivást.

Ezekkel ellentétben az amerikaiak többsége nem ismer hasonló normákat, rá, van bízva

annak elbírálása, hogy mennyit fogyaszthat

anélkül, hogy magatartása botrányt okozna.

Trice szerint az amerikai közvélemény egy bi-

zonyos fokig rendkívül toleráns az iszákossal szemben, ha azonban ismételten túllépi a mér- téket, a tarsadalom kiutasítja magából, szám-

űzi és ezáltal kényszeríti, hogy végérvényesen

alkoholistává váljék. A szerző elítéli a társada—

lom kétértelmű és habozó magatartását, azt, hogy az alkoholizmus felé sodródó ember életé-

ben kulcs szerepet betöltők sokáig elnézik iszá-

kosságát, alkalmat adnak arra, hogy szenvedé- lye elhatalmasodjék. Amikor pedig szankciókat alkalmaznak vele szemben, akkor könyörte—

lenné válnak, eltaszítják, szegregálják a többi

alkoholista közé.

A jövőben Twice az alkoholfogyasztás továb-

bi terjedésével számol Amerikában. Szerinte

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

rendkívül fontos, hogy a közvélemény nézetei

megváltozzanak és ne csak a végső stádiumba érkezett iszákost tekintsék alkoholistának. Az alkoholizmus terjedését csak úgy lehet meg- akadályozni, ha felismerik a veszélyt a korábbi stádiumokban is, és család, munkahely, isme- retségi kör határozott, de nem elutasító maga—

tartást tanúsít a mértéktelen fogyasztóval szemben, idejében olyan szankciókat alkalmaz, amelyek mellett még visszafordulhat a króni—

kus alkoholizmus felé vezető útról.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)

*

BOURGEOlS-PICHAT, d.:

A SZULETÉSSZABÁLYOZÁS DEMOGRÁFIAI HATÁSA!

(Les ineidences démographigues de la regulation des naíssannes.) — Vitalité Frangaíre. 1968. január—február.

258 — 267 . p.

A szerző az 1967. évi francia születésszabá-

lyozási törvény demográfiai hatásainak jövő-_

beni vizsgálati alapj ait foglalja össze, amennyi-

ben ismerteti a francia népesség demográfiai

alakulását 1890-től, és bemutatja a jelenlegi

állapotot.

Az első házasságkötések aránya a 15 éven

felüli nőknél a XIX. századbeli 88 százalékról 94 százalékra emelkedett és a házasságkötési kor 24,0 évről 22,5 éves korra csökkent. Az öz- vegységben eltöltött idő 2 évről O,6 évre csök-

kent, az elvált állapotban töltött idő O,15-ről

0,75 évre emelkedett, ami átlagban azt ered-

ményezi, hogy a férj nélkül eltöltött idő az 50

éven aluli nőknél egy első házasságkötés után

napjainkban 2,15 évről l,35 évre csökkent. Ez a fejlődés 1980 körül válik érzékelhetővé és

szerző véleménye szerint a születések száma

kb. 10 százalékkal fog növekedni.

A házasságon belüli ún. törvényes termé-

kenység alakulása a megfigyelt 70 év folyamán

változó képet mutat. A háború előtt a házas

nők 22 százaléka gyermektelen volt. Ez a tény kb. 5 százalékban fiziológiai okokra vezethető vissza. Az 1950—es években lassan emelkedett

az első gyermekek születési aránya és ma már

az első házasságoknak csak kb. 10 százaléka gyermektelen. Ez azt jelenti, hogy a házaspá—

rok 5 százaléka nem akar gyereket, tehát las- san eltűnnek a gyermektelen házaspárok. Az

egy gyermekre jutó kétgyermekes anyák ará- nya 1912 körül 74 százalék volt, ez 1937—ig 58

százalékra csökkent, majd napjainkban is el-

érte a 75 százalékot, ami annyit jelent, hogy még mindig 25 százaléka a nőknek megáll egy

gyermeknél, holott nagyon kicsi azoknak a szá-

ma, akiket fiziológiai okok akadályoznak a második gyermek világrahozatalában. Itt azon- ban megáll a gyermekes családok növekedése és az ún. ,,nagy családok", tehát a 3 és több-

101

gyermekes házaspárok aránya egyre csökken az egy—gyermekesekhez képest.

A megfigyelések arra a következtetésre ve—

zetnek, hogy a fogamzásgátló szerek lassú ter—

jedésével a legkülönbözőbb társadalmi rétegek- ben a nem kívánt (kettő fölötti) gyermekek

száma egyre csökken. Felmerült tehát az az ag-

gály, ha a hatékonyabb fogamzásgátlószerek

gyors terjesztését engedélyezik, sőt esetleg az állam a születésszabályozás jogát is elismeri, nagyon meggyorsulna a csökkenés. Ez az ép-

pen, amit a szerző mérlegel. Az 1967. évi csalá-

dok termékenyse'gét ,,1967—es tendenciá"—nak fogadja el és a 30 év előtti családok termékeny- ségi adataiból egy ,,1937-es tendenciá"-t állít

fel és azt vizsgálja, hogyan alakulna a népesség reprodukciója a két tendenciával.

A családok összetételét.. 1000 olyan teljes csa—

ládnál figyeli meg a szer ző, ahol az anya 50 éves

és agyermekek száma alapján felállított táblá-

zat szerint az 1967—es tendenciával 2330, míg az 1937—es tendencia szerint 1832 gyermek lenne az összes gyermekek száma, tehát az 1967-es tendencia 27,2 százalékkal magasabb. A sok-

gyermekes, ún. nagy családok csökkenése elle-

nére az 1967-es tendencia a születések száma- nak növekedését mutatja az egy—gyermekes családok számának emelkedése miatt. Termé—

szetesen, ha csak a gyermekes családok figye- lembevételével történik az átlagos gyermek-

szám megállapitása, a kép kedvezőtlenül ala-

kul, mert az 1937 -es 3743 gyermekkel szemben

1967-ben az átlag 3608 lenne. A demográfusok feladata az ilyen helytelen alapból kiinduló számítások korrekciója.

A családtervezés ellenzői szerint a fogamzás-

gátló szerek elterjedése esetén a népesség rep-

rodukciója sem lesz biztosítva. A tendenciákat vizsgálva, valóban lehetséges a nyers születés-

számok 20 százalékos csökkenése, aminek eredményeképpen Franciaországban a nyers születési arány 14 ezrelékre esne vissza. Az 1961—es 18,2 ezrelékről 1967-1'e már 16,6 ezre—

lékre esett vissza. Számos országban, ahol 14

ezrelék körül mozgott 1961—1966 között az

arány (Magyarország, Belgium, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Luxem-

burg, Románia, Svédország) félő, hogy a né- pesség reprodukciója nincs biztosítva. Ez az aggály jelenleg Franciaországban is. Nem a csa-

ládtervezés lehetőségeinek megszüntetésével

kell a kérdést megoldani, hanem az okokat kell megkeresni, miért áll meg annyi anya egy gyer—

meknél, amikor például az Egyesült Államok- ban, Kanadában a harmadik gyermek után csökken csak a születések száma.

A születésszám növelésének három lehetősé- ge van: az első gyermeket szülő nők elérjék a

biológiai lehetőségek határát (90 százalék he- lyett 95 százalék); a második gyermekek szá—

mának növelése szintén a biológiai lehetőségek határáig (75 százalék helyett 95 százalék); a háromgyermekes családok számának növelése