Dr. Molnár László: A parasztság árukeresletének és fogyasztásának távlati fejlődése

SZEMLE

1257'

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR. MOLNÁR LÁSZLÓ:

A PARASZTSÁG ÁRUKERESLETÉNEK És FOGYASZTÁSÁNAK TÁVLATI FEJLÖDÉSE

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda—

pest, 1966. 162 old.

Nem könnyű feladatra vállalkozott a szerző, amikor röviddel a tömeges ter-

melőszövetkezeti átszervezés befejezése

után a címbenjelölt vizsgálathoz kezdett.

A magyarországihoz hasonló struktúrájú

parasztság piaci kapcsolatai világszerte sa—

játos jegyeket viselnek, de különösen bo—

nyolult feltárni e kapcsolatok törvény—

szerűségeit hazai körülményeink között, ahol az utóbbi 20—25 évben nem találunk két olyan esztendőt, amelyben a paraszt—

ság termelési viszonyait meghatározó 3——

4 legfontosabb tényező nagyjából egyaránt azonos lett volna. Szerző e váltakozó idő- szak folyamán végbement gazdasági és társadalmi fejlődésnek sokoldalú elemzése alapján tett kísérletet arra, hogy a pa-

rasztság árukeresletenek es fogyasztásá—

nak távlati fejlődését főbb vonásaiban megrajzolja, rámutatva egyben e várható fejlődésnek a többi népgazdasági ággal, elsősorban az iparral és a kereskedelem- mel szemben támasztott igényeire.

A tanulmány lényegesen több, mint kereskedelmi aspektusból Végzett piac—

elemzés és piacproginózis. Gazdag tény—

anyaga, azok sokoldalú vizsgálata minde- nekelőtt reális képet nyújt a parasztság

élet—színvonalának egy hosszú időszak alatt

bekövetkezett fejlődéséről, ideértve a jö—

Vedelmek és főbb tényezőinek változását

ugyanúgy, mint a mindenkori jövedel- mek konkrét realizálását a parasztság kü—

lönböző szükségleteinek kielégítésében.

Mindjárt itt jegyzem meg, hogy a pa—

rasztság fogyasztásának és a fogyasztásra ható tényezők sokaságának múltbeli vizs-

gálata olyannyira eluralkodik a könyvben

—— egyébként éppen emiatt tekinthető kiválók életszínvonal-tanulmánynak -——.

hogy ennek tükrében aránylag kevésnek és általánosnak tűnik a fejlődéssel fog—

lalkozó elemzés. Természetesen, amit vi—

sZonylagosan kevésnek tartunk, azt a vizsgálat sajátos tárgyát tekintve önma—

gában gazdagnak és értékesnek minősít—

hetjük, mert a tanulmány végső követ—

.ke'ztetései —— a vizsgálat céljára megvá—

lasztott feltételezés melle—tt -— lényegé—

ben feltárják a parasztság árukeresleté- nek a hatvanas évek végéig Várható főbb fejlődési irányait.

A tanulmány a téma jellegéből kö—

vetkezően egyébként nehezen csoportosit—

ható anyagot öt fejezetre osztja. Az elsö—

fejezet vázlatos, de az e szakaszra vo—

natkozó ismeretek hiányos volta miatt annál értékesebb áttekintést nyújt a pa—

rasztság árukeresletének és fogyasztásá—

nak a két világháború közötti állapotá—

ról. Jóllehet az adatok főleg a parasztság táplálkozási színvonaláról adnak képet, a fogyasztás struktúrájára vonatkozó tör—

vényszerűségek ismeretében következtet—

ni lehet a parasztság egész fogyasztására.

A második fejezet elején a kereslet fo- galmának meghatározását, pontosabban a szerző által adott értelmezését találjuk—

Más szerzők véleményét is figyelembe véve Molnár László ,,...a keresletet az egyén vagy egy nagyobb közösség (csa- lád, termelőszövetkezet) vásárlóerővel, megalapozott vásárlási készségeként..."

értelmezi, ,,..., amelynek realizálása

szükségletkielégitést — fogyasztást ——

eredményez". (29. old.) A fejezet alapjá—

ban véve a parasztság árukeresletének és fogyasztásának a felszabadulástól 1962—ig terjedő idő alatti változásával és sajátos—' ságaival foglalkozik. Ezek közül az egyik fontos sajátosságot a tanulmány abban jelöli meg, hogy ,,A parasztság esetében tehát az árukereslet több oldalról is közvetlenül függ a termelés körétől és a termékek felhasználásának módjától".

(31. old.) A fogyasztás és áruikereslet ezen időszak alatti átalakulását a következő fontosabb vonások jellemzik: az élelmi- szer-fogyasztás abszolút növekedése az összes fogyasztáson belül csökkenő arányt jelent, amely oly módon alakult ki, hogy az összes élelxniiszer—fogyasztásból

a vásárolt élelmiszerek, súlya —— különösen a szövetkezeti átszervezés időszakában ——

jelentősen emelkedett, a saját termelé—

sűeke' pedig csökkent. Az iparcikkekkel kapcsolatban nagyon érdekes az a meg—

állapítás, hogy a parasztság pénzjöve- delméhez képest aktívabb, összes jöve—

delmiéhez képest kevésbé aktív iparcikk—

vásárló, mint a bérből és a fizetésből élők; értékes elemzést találunk a fogyasz- tás egészében és ezen belül a vásárlások struktúrájában bekövetkezett változások—

ról, továbbá az ellátottsági szint és a ke—

reslet közötti összefüggésekről.

A tanulmány harmadik fejezete a jö—

vedelemváltozás és a jövedelemkülönb—

ségek függvényében mutatja be a fm

gyasztásri struktúra elmozdulását. A jöve—

delmi elaszticitásra vonatkozó számítások

plasztikusan érzékeltetik a kereslet vál-

tozását, és leginkább alapul szolgálnak a Várható fejlődés felméréséhez. Viszony—

1258

lag nagy 'súlyt kapott a fejezetben a szö—

vetkezeti és egyénileg gazdálkodó paraszt—

ság fogyasztásának egymás melletti pár—

huzamos vizsgálata, amely azonban — ahogy szerző is rámutat —— mindenkor más körre vonatkozó adatokon alapszik.

Emiatt az 1956—1960. évek közötti sza—

kaszban a két réteg fogyasztási struktú—

rájának összehasonlítása nemcsak a két rétegben külön—külön végbement valósá—

gos változásokat tükrözi, hanem a két re'—

teg közötti határ eltolódásának hatását

is, így a termelési viszonyok változásának tartósan érvényesülő tendenciáit —— vé—

leményem szerint —— szerző a valóságosnál

nagyobbnak ítéli. Az kétségtelen, hogy a

parasztság szövetkezetekbe tömörülese

következtében a kereslet struktúrájában

nagy változás következik be, de ez főleg

a jövőben bekövetkező fejlődés eredmé- nye lesz és nem az átszervezés évei alatt már elért változásoke.

A negyedik fejezet a parasztság keres—

letét alakító tényezőkkel foglalkozik. E tényezők számbavétele olyan sokrétű és

gazdag, hogy alig—alig lehet "kifelejtett"

tényezőt találni. E teljesség azonban nem- csak erény —— hiszen igaz, hogy végső fo-

kon minden tényező befolyásolja a ke—

resletet -——, hanem egyben hátrány is,

hiszen sem a szerző, sem az olvasó végül—

is nem képes e sok tényezőt megfelelően

súlyozni. A tanulmány két tényezőnek tu—

lajdonit kiemelkedő szerepet, és itt szám-

szerű előrebecslést is kapunk: az egyik a

saját termelésű élelnúszer—fogyasztás fel- váltása vásárlással, a másik a paraszt-

ság átrétegeződése (kettős jövedelművé, majd ,,tiszta" munkássá válása). A többi

esetben az egyes tényezők részletesebb

elemzese csak a keresletre gyakoroln-

irányt jelzi, a hatás Várható mértékének

érzékeltetése nélkül.

, Az ötödik fejezet ,,A parasztság kerete

letének előrelátható jövőbeli alakulása"

címet viseli, és a tanulmány elején szer—

ző e fejezetben ígérte a munka kemkluziói—

nak összefoglalását a távlati tervezes igé-

nyeinek figyelembevételével. A fejezet

elején azonban nem kis meglepetéssel azt

olvassuk, hogy ,,A lehetőséghez képest ki kellett zárni azokat a keresletvaltozá—

sokat, amelyek az életszínvonal, a reál—

jövedelmek változásának függvényeri. így a szerkezeti változások hatásait egy zök—

kenők nélküli, egyenletes fejlődés kereté—

be illesztve s azt feltételezve értékeljük.

E munka kereteit lényegesen" meghaladó

feladat lenne ugyanis a mezőgazdasági népesség várható jövedelemalaknlásának

felbecsülése..." (133—134. old.) Emiatt a könyv végén nem találunk —-— bármily la'

zán is körvonalazva —-— valánúlyen számr—

"szerű előrebecslest (esetleg a bizonyta—

lanság jelzésére több variációbanl—a pa—

rasztság fogyasztásának a hatvanas évek * — "

végén várható struktúrájáról, sőt akarat:

egyes fogyasztási csoportok volumenéről.

Ez nem jelenti azt, hogy e fejezet ne tar—

talmazna további értékes elemzéseket, kö—

vetkeztetéseket. Számos területen a mai jelenségek jövőbeli hatásának értékele—

sét is megtaláljuk. De, mert véleményem,

szerint szerző csaknem mindent felmért ,

és kidolgozott egy konkrétabb testet öltő

végcél eléréséhez, éppen ez idéz elő _hi- ányérzetet a címben kapott mérethez ,

képest. ,

Végül egy szemléletbeli kritikai Integ- jegyzés: a tanulmány a parasztság, aru—

kapcsolatainak a saját termelésű (és iná—

szesedesből eredő) fogyasztás terhére-.az elmúlt 4—5 év alatt bekövetkezett kiszé—

lesede'sét egyértelműen pozitívnak és a jövőben is előmozdítandónak ítéli, Azt írja: ,,A saját termelésből való fogyasztás

ataplálkozás korszerűsítésének gát—jaja,

lentékeny veszteséget okoz, szűkíti abal—

ső piac — így az áruforgalom -—- fejlődé—

sének ütemé't is". (154. old.) Ez a szemlé—

let --— adott viszonyaink között —-—— még a kereskedelem szempontjából sem helyesel—

hető. Közismertek a termelőszövetkezetí átszervezés nyomán e téren fellépett ne—

gatív jelenségek. Az *árukapcsolatok szé-—

lesedése — véleményem szerint —— a parasztság és az egész ország szá—

mára csak olyan mértékben tekinthető

pozitívnak, amilyen mértékben egyfelől a

* mezőgazdasági termelésnek a specializáló—

dás és a munkatemnelekenység növeke- dése, másfelől a parasztság általános fogyasztási kulturájának emelkedése a maga természetes útjáxn azt meghatározza.

Ha ugyanakkora összes élelmiszer—nyers- anyagból erőltetve növeljük a központi árualapokat, ez a népgazdaság egésze szempontjából egyenlegében veszteséget

jelent, mert azonos szükségletet nagyobb társadalmi ráfordítással érünk el.

Mégha az ismetetésbem a kritikai meg-

jegyzések mellett nem is kaptak megfelelő súlyt a tanulmány érdemei, egészében véve a könyv nagyon időszerű témát dolgoz fel hozzáértő kézzel, gazdag bi- zonyítóanyaggal, mértéktartó következ—

tetésekkel, és mindezt világos, szabatos stílusban teszi hozzáférhetővé az olvasó

számára. A könyv hasznos ismereteket

nyújt nemcsak a kereskedelempolitikával

foglalkozók részére, hanem azok számára is, akik a parasztság helyzetét akár ter-—

melő—si, akár társadalmi vonatkozásban

tanulmányozzák.

Árvay János