SZEMLE
VITAÚLÉS A FOGYASZTÓIÁR—STATISZTIKÁRÓL És A LÉTMINIMUM-SZÁMITÁSRÓL
Az MTA Statisztikai Bizottsága, valamint a Magyar Statisztikai Társaság Gazdaságsta- tisztikai és Társadalomstatisztikai Szakosz- tálya 1992. november S-én együttes ülésttar—
tott a fogyasztóiár—statisztika és a létmini- mum—számítás megújítása terén elért mód- szertani fejlesztések és tapasztalatok megvita- tására. A vitaindító előadást dr. Zafír Mihály statisztikai főtanácsos tartotta.1
Az előadást indító rövid történelmi átte- kintésben kifejtette, hogy a létminimum és a fogyasztóiár—index egy tőről fakad, ugyanis mindkettő a századunk elején általánosan elterjedt létfenntartásiköltség—indexből fejlő- dött ki. A fejlett világ statisztikájában ez a két mutató a negyvenes-ötvenes években különült el, amennyiben a fogyasztóiár—index a ásárolt termékek és szolgáltatások teljes- ségét reprezentáló javak árváltozásait tük- rözte, míg a létminimum—számítás egy szo- ciálpolitikai tartalmú küszöbérték meghatá—
rozását szolgálta. A magyar statisztikában gyökeres fordulatra 1967—1968-ban, a gaz- daságirányítási rendszer reformja jegyében került sor mindkét mutató tekintetében. A korábbi ,,árjegyzéki árak" központi nyomon követése helyébe a KSH 1967-ben több mint 3000 reprezentáns árváltozásának megfigye- lésére alapozta a fogyasztóiár-indexet, amely a mai napig helytállónak bizonyult; abban csak csekély módosításokra volt szükség. A létmini- mumra vonatkozó első számítások 1968-ban készültek el, de az adatok sokáig titkosak vol—
tak, csak 1987-ben kerülhettek nyilvánosságra.
Az előadás fő tárgya, az fm. megújítási
folyamat 1990-ben kezdődött el, és 1992 ele- jén két részletes módszertani kiadvány meg- jelentetésével és egy újszerű adatközlési rend- szer megindításával fejeződött be. A megújí—
tást a következő három tényező motiválta:
1. a közélet nyitottabbá válása és ezzel együtt a nyilvános-
ság iránti igény megnövekedése;
2. 1988—tól kezdve az infláció kétjegyűvé válása, az élet- lzinvonal csökkenése;
' Az előadás átdolgozott változata megjelenik a Statisztikai Szemle egyik következő számában.
3. a piacgazdaságra való áttérés elindulása, amely új tipusú infomicióigényeket támaszt a statisztikával szemben általá—
ban, de az árstatisztikával szemben különösen.
Az új körülmények a fogyasztóiár—index és a létminimum kiszámításával szemben azt a követelményt támasztották, hogy a szóban forgó mutatók
-— pontosak és hitelesek le enek, mé e ' nemcsak globálisan, hanem a részletekben ig s? dig
-— legyenek teljes körűek, azaz a lakosság minden rétegét, illetve a lakosság fogyasztásának teljes ámvilasztékát öleljék
el!
—-— a fogyasztóiár—statisztikákon : súlypont helyeződjék át az eddig egyeduralkodó bázisszemléletű mérési-ől a folyamat- mérésre;
-—- legyenek áttekinthetők és követhetők a számítások, érvényesüljön a nyilvánosság kontrollja;
— legyen az air-statisztika gyors, azaz a számítások ered- ménye röviddel a tárgyidőszak után kerüljön nyilvánosságra.
Az árstatisztika és a létminimum-számítás mostani fejlesztésében a Központi Statisztikai Hivatal igénybe vette a fejlett piacgazdasá- gok tapasztalatait és egy széles körű parla- menti szakbizottság véleményét.
Ezt követően az előadó tételesen ismertette a létminimum- és a fogyasztóiár-statisztika terén végrehajtott tartalmi, módszertani, szervezeti újításokat és módosításokat.2 Majd befejezésként az előadó azt taglalta, hogy milyen területeken és milyen célokra lehet a fogyasztóiár-indexeket és a létminimum-érté-
keket felhasználni, s külön kitért arra, hogy milyen alapvetően fontos politikai és szociális kérdések merülnek fel akkor, ha ezeket a mutatókat a szűkebben értelmezett statisz- tikai felhasználás mellett társadalom- és gaz- daságpolitikai célokra is csatasorba kívánják állítani.
Az előadást követően számos, többségük- ben napjaink időszerű problémáival össze- függő kérdést tettek fel a hallgatók.
Az egyik kérdéscsoport arra vonatkozott, hogy milyen a kapcsolat a létminimum és a fogyasztóiár—index között a fejlődés külön-
* E fejlesztések eredményét a következő kiadványok in- mertetiki Fogyasztói árstatisztika. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1992. 91 old.; Létminimum, 1989—1991.
Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1991. 60 old.
SZEMLE
277
böző szakaszaiban, és hogy indokolt-e a lét- minimum alapját képező mennyiségi norma- tívákat új bázisra helyezni akkor, ha az élet- színvonal jelentősen nő, illetve ha jelentősen csökken. A hozzászólók közül egyesek a lét—
minimum mennyiségi bázisának változatla—
nul tartása mellett érveltek, mások viszont azt a nézetet vallották, hogy a létminimum társadalmi kategória, amely koroktól és or—
szágoktól, pontosabban az országok gazda- sági fejlettségi fokától függően indokoltan eltérő, ezért azt időnként felül kell vizsgálni.
Az előadó ebben a kérdésben úgy foglalt ál—
lást, hogy a létminimum alapjait csak akkor kell változtatni, ha a társadalom fogyasztási színvonalában és szerkezetében erőteljes vál- tozás következik be. Ennek ellenőrzésére töb- bek között folyamatosan figyelemmel kísérik a lakosság körében végzett háztartás-statisz- tikai és jövedelmi felvételeket, melyekből megállapítható, hogy a szerény jövedelmű réteg fogyasztásának színvonala és szerke—
zete miként változik. Ezzel kapcsolatban a vitában elhangzott az a vélemény, hogy a létminimumot a fogyasztók magatartása is jelentősen befolyásolja. A tapasztalatok ugya- nis azt mutatják, hogy az életszínvonal ked—
vező alakulása idején a lakosság fogyasztása gyorsan követi a jövedelmek emelkedését, viszont fogyasztási szokásaiban lényegesen lassabban reagál a jövedelmek csökkenésére.
Az előadó választ adott azokra akérdésekre, hogy a fogyasztóiár-statisztika képes-e az új, nem legális árusítási formákban (,,KGST—pia- con", aluljárókban) kialakult árak megfigye- lésére, továbbá, hogy figyelembe veszi—e az olyan tényezők hatását, mint a lakásépítési hitelek kamatainak részleges elengedése vagy felemelése. Utalt arra, hogy ezekben az ese—
tekben az árstatisztika azonos koncepciókat követ a nemzeti számlák rendszerével; már- pedig ez utóbbiakban az említett kiadások nem képezik részét afogyasztásnak. Ugyan- akkor a saját lakások használatának "árát", jóllehet itt csak feltételezett (imputált) lak- bérről lehet szó, éppen azért számítják be a fogyasztóiár-indexbe, mert ez a fogyasztás jelentős súlyt képvisel a nemzeti számlák rendszerében kimutatott lakossági fogyasztá- son belül.
Az ipari termelői- és fogyasztóiár-indexek között az utóbbi időben jelentkező nagy különbséget feszegető kérdésre az előadó azt a magyarázatot adta, hogy a különbségek egy részét a forgalmazott javak eltérő köre, to-
vábbá a kereskedelmi árréseknek az utóbbi időben bekövetkezett ugrásszerű emelkedése teljesen indokolttá teszi, de az eltérésnek nem elhanyagolható része kétségtelenül a mód- szertan és a megfigyelés gyakorlati módjában fennálló különbségből származik.
Nemcsak kérdésként, hanem javaslatként is felvetették a jelenlevők olyan elemzés szük- ségességét, amely az árindexben elkülöníti a tartós inflációs hatást előidéző árváltozásokat azoktól a tényezőktől, amelyek csak egyszeri,
átmeneti áremelkedést idéznek elő, mint pél-
dául egy termékcsoporthoz adott árkiegészí- tés megszüntetése vagy mérséklése. Az elő—
adó ezzel a felvetéssel alapjában véve egyet- értett, de rámutatott arra, hogy az árin- dexekről szóló publikációk most olyan mély részletezésben közlik az árindexeket, hogy azokból bárki elvégezheti ezt, vagy végezhet más fontos szempontokat megvilágító kieme- léseket. Ezzel gyakorlatilag arra a kérdésre is megadta a választ. amely a kétkulcsos általá- nos forgalmi adó (ÁFA) várható bevezetésé- nek az árindexre gyakorolt hatását javasolta elkülönítve kimutatni.
Felmerült az a kérdés is, hogy a parlamenti képviselők figyelembe veszik—e a létmini- mum-értékeket akkor, amikor szociálpolitikai ügyekben kell döntést hozniok, továbbá, hogy felhasználják—e ezeket az adatokat az érdek—
egyeztető tanácskozásokon. Az előadó szerint a létminimum—értékek közvetett úton minden bizonnyal hatnak a tárgyaló, illetve döntést hozó személyek magatartására, de tudomása szerint közvetlenül nem kerülnek felhaszná- lásra.
A vitában többen hangoztatták a Központi Statisztikai Hivatal által a fogyasztóiár—
index és a létminimum számítása terén el- végzett korábbi és legutóbbi munka magas tudományos értékét, szgkmai megalapozott—
ságát és hitelességét. Ugy vélték, hogy a Hivatalnak nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie ezeknek az eredményeknek a publiká- lása és széles körű terjesztése érdekében, mert egyrészt rendkívül fontos és nélkülözhetetlen ismereteket adnak, másrészt nagyban növelik a tekintélyét, illetve ellensúlyozzák a Hivatal- ról az utóbbi időben kialakult kedvezőtlen véleményeket. Határozottan fel kell lépni és tényekkel kell cáfolni az inflációról és az áremelkedés mértékről gyakran elhangzó felületes, szakszerűtlen állításokat.
Dr. Árvay János
