Grinina, O.V.: A dolgozók egészségi állapota és családi költségvetése

546

A népszámlálás tartalmi hibáit vizs- gáló egyéb módszerek például a lajstro- mos—ellenőrzéses módszer, valamint a népszámlálás eredményeinek más forrás—

ból származó adatokkal való összehason—

lításai mellett a vizsgálat elsősorban az

adatbevallás pontosságát tanulmányozza.

Jelen kiadványban a népszámlálás minő—

ségét oly módon mérték, hogy a nép—

számlálás jellemzőit ugyanazon háztar—

tások újbóli összeírása során nyert ered—

ményekkel hasonlították össze. Az újra—

összeírás egy részét 3, más részét 6 hó—

nappal a népszámlálás után hajtották végre. A legtöbb esetben, amennyiben különbség mutatkozott a népszámlálás- nál és az újraösszeírásnál bevallott in—

formációk között, a különbséget egyez—

tették. Az egyeztetés során a számláló—

biztos közölte az adatszolgáltatóval a különbséget és kérdést tett fel a helyes adatra vonatkozóan, továbbá az össze—

íróíven feltüntette a különbség okait.

(Ezek néha a népszámlálási számláló—

biztos hibáiból származtak.)

Az újraösszeírás nem a népszámlálási eljárások Amegismétléséből állott, hanem olyan tökéletesített módszereket alkal- mazott, amelyek fényt vetnek az össze- írás (a kérdések megszövegezéséből, a számlálóbiztosok állásfoglalásaiból stb.

eredő) szisztematikus hibáira. Az újra—

összeíráshoz képzettebb számlálóbiztoso—

kat alkalmaztak, munkadíjukat magasabb szinten állapították meg; minden fel- nőttet személyes kikérdezés alapján írtak össze stb. A népszámlálás kitöltött össze—

iróiveit a számlálóbiztosok egy része már az újraösszeírás előtt felhasználhatta, egy része csak utólag vehette figyelembe, egy része pedig egyáltalán nem kapta kézhez.

A vizsgálat olyan népszámlálási jellem- zőkre terjed ki, mint a kor, az 1955.

április 1-i lakóhely, a legmagasabb is—

kolai végzettség, iskolai beiratkozás 1960.

március 1 —- április 1. között, foglalko- zási helyzet, az összes született gyerme—

kek száma, az 1959. évi jövedelem stb.

Az újraösszeirás az 1960. évi népszám—

lálásnál összeírt népességnek egy több—

fokozatú véletlen mintájára alapul, és tulajdonképpen három mintából tevő—

dik össze. Az első minta 148 mintakör—

zet 1450 háztartásának mintegy 4900 tagjára terjed ki. Az újraösszeírást 1960 júliusában végezték és ennek számláló—

biztosa nem ismerte a népszámlálás ki- töltött összeíróíveit. Az említett össze—

hasonlításokat központi személyzet vé-

! Ismertetését lásd: statisztikai szemle. 1905.

évi 1. sz. 88—91. old.

gezte és eltérések esetén a számlálóbiz—

tos egyeztetésre visszakapta az anyagot.

A második és harmadik minta újraössze—

írására 1960 októberében került sor és.

268 mintakörzet 3300 háztartásának 10 900 tagját foglalta magában. A második.

minta eredményeit az újraösszeírás után a számlálóbiztos a helyszínen egyeztette- a népszámlálási adatokkal és szükség;

esetén javításokat eszközölt. A harmadik minta teljesen független összeírást je—

lentett, a számlálóbiztos egyáltalán nem ismerte a népszámlálás eredményeit és;

itt az adatok helyszíni egyeztetésére sem került sor. A vizsgálatnál a nem vála—v szolás aránya elenyésző volt.

A kiadvány a vizsgálat eredményeit az alapsokaságra kivetítve (hányadosbecs—

lést alkalmazva) közli, megadva a becs—- lések közelítő standard hibáit is. Az ada—

tokat 28 tábla tartalmazza,, ezek azonban a minta viszonylag csekély elemszámaw miatt a hibák földrajzi különbségeivel (bármily érdekesek is lennének) nem foglalkoznak. Az adatok értékelése a válaszhibák és választorzítások indexei——

nek (bruttó és nettó hibák aránya, inkon—

zisztencia indexe stb.) elemzésével tör—r ténik. Az inkonzisztencia indexei a jöve——

delemre vonatkozó adatokra vesznek fel"

különösen nagy értékeket, de az iskola——

zottságra és az összes született gyerme-- kek számára vonatkozó indexek is vi———

szonylag magasak.

(Ism.: Telcse Kálmán)

*

GRININA, O. V.:

A nomozóx EGÉSZSÉG! ALLA'pO'rA És CSALÁD! KÖLTSÉGVETÉSE

(Szosztojanie zdorovja i bjudzset szem't' trudjascsihszja.) —- Szovetszkoe Zdravoohra—

neme. 1964. 11. sz. 53—59. 1).

A tanulmány a családok életszínvona- lának és egészségi viszonyainak össze—

függéseit vizsgáló kutatások eredményei-—

ről számol be.

A Szovjetunió 7 éves népgazdasági terve —— többek között —— előirányozza a személyi jövedelmek emelését, a népes-—

ség életszínvo'nalának és egészségügyi helyzetének javítását. Az életszínvonalat alapvetően gazdasági tényezők határoz—v zak meg, de nagy szerepet játszanak ebben a tudomány, a kultúra, a nevelés és az egészségügy területére tartozó té—

nyezők is. Az is kétségtelen, hogy az egészségi helyzet nem közvetlen függ-—

vénye a jövedelem nagyságának, mert a:

jövedelmet nem mindig használják lie-—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

547

lyesen fel az egészséges életkörülmé—

nyek megteremtésére.

A vizsgálat arra a kérdésre keresett választ, hogy befolyásolja-e a jövedelem a család egészségi állapotát, s kielégíti—e az orvosi ellátás a családok szükségle—

teit. A vizsgálat egységének a családot tekintették, azzal a megfontolással, hogy a családnak, valamint tagjainak életszín- vonalát a család együttes jövedelme, pontosan az összjövedelem egy család- tagra jutó hányada határozza meg.

Az 1961—1962—ben Végzett vizsgálatok során 250 dolgozó család helyzetét ta—

nulmányozták, akik azonos helyen (a Vörös Proletár Szerszámgépgyárban) dol—

goztak és ugyanahhoz az orvosi körzet- hez tartoztak. Az egészségre ható kör—

nyezeti tényezők zavaró hatását azáltal küszöbölték ki, hogy egységes lakáskö—

rülmények között (új, világos, fürdő—

szobás, melegvizes, liftes lakásokban) élő _ családokat választottak ki.

A vizsgálatba bevont családok az elő—

fordult betegségekről, az orvosi segitség—

ről és a gyógyító— megelőző intézmények—

ben történt kezelésekről feljegyzéseket vezettek. A feljegyzéseket a vizsgálat—

ban részt vevő tudományos munkatársak havonta ellenőrizték. A pontatlanul ve—

zetett feljegyzéseket a mintából kiszűr—

ték, s végül is 198 család feljegyzéseit dolgozták fel, amelyhez 735 családtag tartozott.

Az anyag feldolgozása a családtagok- nak az egy főre jutó évi jövedelem sze- rinti csoportosítása alapján történt. Az első csoportba azokat a családokat sorol—

ták, amelyekben az egy családtagra jutó évi jövedelem 480 rubelnél kisebb, a másodikba a 481—720, a harmadikba pedig a 720 rubelnél nagyobb átlag—

jövedelműeket. Az I. és III. csoporthoz a családok 27,3, a II. csoporthoz 45,4 szá—

zaléka tartozott.

A vizsgált népesség korösszetétele alig tért el a Szovjetunió népességének az 1959. évi népszámlálás alkalmával meg—

állapított összetételétől, az egyes csopor—

toké azonban annál inkább. A legkisebb átlagjövedelmű családokban volt a leg—

több (33,4) és a legnagyobb jövedelműek—

ben a legkevesebb (13,6 százalék) kis—

korú (0—14 éves) gyermek. Ugyanilyen irányú kapcsolat volt a családok átlag- jövedelme és taglétszáma között is (az I. csoport kétharmadát a négy és több—

tagú családok tették ki, míg a III. cso—

portnak csupán egyharmadát). Nyilván—

való, hogy ennek következtében a vizs—

gálat eredményei a keresők jövedelem—

nagysága mellett a gyermeklétszámnak,

73

illetve a családnagyságnak a befolyását tükrözik.

A vizsgálat az egészségügyi viszonyok jellemzésére a megbetegedéseket figyelte meg, az adatokat az átlagos jövedelem szerint csoportosítva. A megbetegedések aránya a három csoportban körülbelül egyforma volt. A családokat mindhárom csoporton belül keveset, közepesen és gyakran betegeskedőkre is felosztották, eltérések azonban így sem adódtak. A leggyakoribb betegségek az egyes cso—

portokban ugyanazok voltak: influenza, a légzőszervek és légutak betegségei, szem— és bőrbetegségek, valamint az emésztőszervek megbetegedései. A 735 családtagból 167 a Vizsgált időszakban nem volt beteg, krónikus betegségek a megvizsgált családok 40 százalékában fordultak elő.

A vizsgálat eredményeit összegezve a szerző megállapítja, hogy a dolgozó családok egy főre jutó átlagjövedelme a Szovjetunióban nem befolyásolja a megbetegedések arányát. Rámutat azon—

ban a további speciális, komplex vizs—

gálatok szükségességére, valamint arra, hogy a meglevő adatok birtokában is racionális javaslatokat lehet kidolgozni az életkörülmények további javítására, s a dolgozók anyagi lehetőségeinek helyes felhasználására.

(Ism.: A. Somlay Margit)

AZ ISKOLÁZOTTSÁG

És A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS BELGIUMBAN (Uéducation et la croissance économigue

en Belglgue.) — Cahiers Economiaues de

Bruxelles. 1964. 24. sz.—5oi—523. p.

A tanulmányt a Brüsszeli Szabadegye- tem egy munkacsoportja készítette M.

Frank vezetésével. A vizsgálat azt tűzte célul —— Belgiumban első ízben ——-, hogy megkísérelje kideríteni a kereső népes- ség iskolázottsági színvonalának hatását a gazdasági növekedésre.

A tanulmány részletesen leírja az al—

kalmazott módszert az igénybe vett ma—

tematikai apparátussal együtt, ismer—

teti a vizsgálat főbb eredményeit és ki—

tér bizonyos vonatkozásokban az Ame—

rikai Egyesült Államokban végzett ha—

sonló vizsgálatokkal történő összehason- lításra is. Nem leplezi a tanulmány a belga statisztikai beszámoló rendszer ebben a vonatkozásban hiányos voltából származó nehézségeket és bizonytalan—

ságokat, nem hallgatja el továbbá azt sem, hogy a közgazdászok egy része két—

ségbe vonja az ilyen célú vizsgálatok létjogosultságát.