EN ÚJSÁGOM ALAPÍTOTTA ;1889

Teljes szövegt

(1)

Magy. K a vallás- éa Közoktatásügyi Minisztérium r « 2 — 4 — 3820/1931. sz. rendeletével ar. állami ea K«z»ég. elem iskolán Márnára beszerezhetének kimondta A Katolikus Tanügyi Tnnáos II031/1938. számú leiratával a katolikus Iskolák M n y v t á r j e g y z é k é b e beszerezhetOnek felvette,

á Református Egyetemes Konvent 190/tnS5 srámú határozatával a református Iskolák kbnyvt,árjegyzékébe beszereahetének beiktatta

'KL

A L A P Í T O T T A

EN ÚJSÁGOM fbf

; 1 8 8 9

- B E N

P O S A L A J O S

S Z E R K E S Z T E T T E - 1 9 1 4 - 1 9 3 6 .

G A A L M Ó Z E S

T U N D E R V A S A R

S Z E R K E S Z T I MARGIT NÉNI

Budapest, 1938 november 13. e Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VI., Andrássy-út 16 e L. évfolyam, 7. sz. - f

E L Ő F I Z E T É S I A R A . N e g y e d é v e á i á n d é k k ó n y v v e I e g y ü t t 2 p e n g j E g y e s s z á m á r a I I ( i l l é s ^ k / Romániában egyes szám ára 6 >eu. negyedévre ' 0 leu. — Csehszlovákiában egyes szám ára 80 Kö fillér negyedévre 1A Kö

Újra mienk!

.Arcomról a forró könnycsepp, Az örömkönny lepereg.

Űgy-e, ti is könnyeztek most Boldogságtól, gyerekek?

Hogyne verne nagy örömtől A mi szívünk boldogan!

llúsz év után bilincsüket Levetik most oly sokan.

Hány diák szól szívrepesve:

Szabad vagyok hát, szabad!

Magyar nyelven zenghet imám S örömkönnye felszakad.

llúsz év után újra mienk Kassa, Losonc, Komárom,

Ungvár, Munkács, Rimaszombat S annyi, annyi szent várrom!

Húsz év után újra miéi Ami egyszer mienk

Erdő, mező, liegy meg lig$é;

Amit a cseh elrabolt.

Hány, hány magyar, kinek a sors rM Rabbilincset futtatott,

Zengheti már hangos szóval =ip S szabadon a Szózatot. =•=

Nézzétek, a templomokban Most hány magyar térdepel, Hány millió ima száll most Istenhez az égbe fel.

Ösz van s mégis a szívekben Ott ragi>og a kikelet.

Magyar vagyok! Ennél nagyobb Dicsőség most mi lehet?!

Feleki Sándor.

4&IŰDÍIIÍBI<ÍPO<SÍAIÍÍSPIÍÍ^ liiiiiiiiiiiiMiiiifiitiiiiiuiiiHiiiiiiiiirűíiiii^

(2)

- 111 -

Nagy örömre ébredt Magyarország!

Amire húsz év óta annyira vágyódott minden/ki ebben a megcsonkított hazá- ban, amiért húsz év óta minden magyar oly forrón imádkozott a jó Istenhez, az ma valóra vált. Egymillió magyar ke- rült vissza idegen elnyomás alól hazá- jához, mint az elveszett gyermek édes- anyjához. Egész sora a nagy városok- nak, melyek eddig cseh uralom alatt él- tek, kerül most vissza oda, ahonnan erő- szakkal elragadták őket. Komárom, Ér- sekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Beregszász és Munkács, melyeknek mindegyikéhez egy- egy dicső magyar emlék fűződik, ke- rült vissza Magyarországhoz. Képzeljé- tek el, gyerekek, azt a sok kedves, gyü- mölcsfák között elrejtett magyar falucs- kát, azt a sok búzakalásztól rengő

termőföldet, a csörgedező patakokat, hömpölygő folyókat, lankás hegyoldalt, ez most mind, mind újra a miénk lesz, újból magyar nóta kél itt az ajkakon és magyar imádság száll az ég felé. Az a sok, sok magyar gyerek, aki eddig csak titokban, lopva tanulhatta meg édesany- jától a magyar szót, akit az iskolában idegen nyelvre kényszeritettek, most végre szabadon küldheti fohászát az Ég felé és énekelheti magyar testvéreivel együtt a legdrágább magyar dalt, a magyar himnuszt. M i pedig, gyerekek, kulcsol- juk össze kezünket és adjunk hálát azért a jó Istennek, hogy meghallgatta minden- napi imádságunkat, a Magyar Hiszek- egyet :

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek Magyarország feltámadásában!

i

— Mi az, lelkem? — rémüldözött a jó asszony.

— Beteg vagy? Nem mész a fiúkkal iskolába?

— Iskolába? A fiúkkal? Jaj, de mulatságos ez, Mari néni! — kacagott Juditka vidáman — De akár hiszed, akár nem, én bizony elmegyek az iskolába!

És neked azt is bevallom, hogy nem is vagyok be- teg! Ide nézzl — ezzel már ki is ugrott az ágyból, egyenesen Mari néni nyakába, és majd megfojtotta az ölelésével.

— Megfojtasz, te kis ördög! — lihegte az öreg asszony. — öltözz fel hamar és gyere reggelizni.

Még lekésel! A többi gyerek nem olyan álomszuszék, mint te és biztosan ott ülnek már valamennyien az iskolában.

— Biztosan ott üLnek! — nevetett Juditka és rohant a fürdőszobába, ahonnan kihallatszott vé- kony hangocskája, amint vidám kis dalt énekelt.

— Mi van ezzel a gyerekkel? — csóválta a fejét Mari néni. — Ilyen vidámnak és bolondosnak még sohasem láttam. Talán az új tanítókisasszony az oka Bárcsak a fiúk is megszeretnék azt a kedves lány- kát. Adná az ég!

Mari néni forró kívánságát azonban egyelőre még a ragyogó, tiszta égbolt sem hallgatta meg". Mik- lés és Géza éppen lihegve értek fel a Róka-barlang- hoz, ahol a többiek már feszes vigyázz-állásban vá- rakoztak. Miklós szótlanul bólintott és mogorva han- gulatában észre sem vette, milyen savanyú az ábrá-

(3)

zata egyik-másik gyereknek. I)e Miklósnak eszébe sem jutott, hogy az előző nap délutánján több gye- rek is bekémlelt az iskola udvarára, ahol ott hevert a nagy futball-labda és a csillogó súlyzók is, amelye- ket Kató kisasszony még a reggel kikészített. Sőt a gyerekek meglátták a kis matrózruhás, szőke Kató kisasszonyt is, amint bánatosan gereblyézi az iskola- udvart és vizes ronggyal tisztogatja a nagyon ineg- kojvolt tornaszereket az udvar közepén.

A tanyai gyerekek képzeletét szörnyen izgatta a a Róka-barlang, rajongtak a veszélyes kirándulá- sokért is és minden nem hétköznapi, ismeretlen szórakozásért, de most az egyszer az új kisasszony ott az iskolában volt az az ismeretlen, amit szeret- tek volna közelebbről megszemlélni.

De Bozóky Miklós nem ismert tréfát. Szigorú szavakkal ismét figyelmeztette a kis összeesküvő- ket, hogy mindegyik lelkiismeretesen végezze el a neki kiosztott munkát és ne feledkezzék meg foga- dalmáról. Így kezdődött el a nap. A fiúk szótlanul dolgoztak a barlang mélyén. Egyikük-másikuk lihe- gett már a fáradtságtól, de ezzel Miklós nem sokat törődött. Az ő karja erős és izmos volt, könnyen és biztosan forgatta az ásót és a csákányt és azt hitte, a többi gyermek is olyan jól bírja a munkát, mint ő. így hát a fiúk dolgoztak és görnyedtek, a barlang szája elé görgették a kifejtett köveket, a lányok pedig Vörös Erzsók irányítása mellett krump- lit sütöttek, jobban mondva sütni akartak. De Erzsók nagy igyekezetében és felelősségteljes állásának iz- galmában össze-vissza rendelkezett, közben pedig a

krumplik szépen szénné égtek a túlszílolt lángban.

Tíz óra lehetett, amikor hirtelen éles kiáltás hasított a barlang csöndjébe.

— Hahó! Vezér! Gyere gyorsan! — kiáltozott Bodor Jóska, aki éppen soros volt a messzelátónál.

Miklós kirohant. Jóska a felháborodástól rák- vörös arccal dadogta:

— Nézd... nézd, mi történik odalent... itt a messzelátó!

Miklós kitépte a fiú kezéből a látcsövet. Bele- nézett. Hosszú ideig nézett le a tanyára, nagyon hosszú ideig és nem szólt közben egyetlen szót sem, de a messzelátó remegni kezdett a kezében.

De igazán különös és meglepő volt a kép, amit a kis kerek nagyítóüvegen át látott: Az iskolaudvar kellős közepén kötél volt kifeszítve. A Bozóky-kastély két vad házőrzője, Plútó és ördög vidámap és en- gedelmesen ugrált át ezen a kötélen. De a Jegcsodá- latosabb az volt, hogy a két kutya között egy nyú- lánk kis alak is ugrált és szaladgált, végtelen köny- jiyedséggel és látszólag örömteli boldogságban. És iez a nyúlánk kis valaki — Juditka volt. A nagybeteg Juditka! Mellette pedig ott állt az a kanárisárga hajú, szörnyű kisasszony, távolabb meg Erzsi bá- mészkodott nagy érdeklődéssel.

Miklóssal forgott a világ. Erre, erre az árulásra soha nem mert volna gondolni. Ez a csalódás ú -y érte most, mintha valaki ököllel vágott voi ;u az arcába. Hogy Juditka hagyja cl őt, éppen Juditka!

A vér mind a fejébe lódult. Úgy érezte, azon- nal leszédül a magas sziklapárkányról, de a követ- kező pillanatban már uralkodott magán, sarkonfor- dult és mint aki eszét vesztette, ordított a gyer- mekekre:

— Takarodjalok a munkátokhoz! Előre! Lusta népség! Mit bámészkodtok itt?! Azt akarjátok talán, hogy darabokra törjelek, vagy talán lehajítsalak az öreg-hegyről? Gazemberek, léhűtők! Munkára!

A gyerekek rohantak vissza a barlangba, ök szabadszemmel csak annyit láttak, hogy lent az iskolaudvaron nagy mulatság folyik és Miklós ék- telen haragjából sejtették, hogy valószínűleg Ju- ditka is részt vesz ezen a mulatságon.

És ezen a délelőttön nem egy gyermek szívéljen vert tanyát az elégedetlenség és keserűség.

A KIS ÁRULÖ NEM ÁRULKODIK Bozóky báróné türelmetlenül várta haza az uno- káit. Mari néni ugyanis pontosan elmesélte neki.

milyen örömmel és izgalommal rohant Juditka az iskolába és ezzel annyira felcsigázta öreg és mogorva úrnőjének kíváncsiságát, hogy a báróné alig tudta kivárni a percet, amikor unokáit mindenről rész- letesen kikérdezheti. — No lám, erre nem is gon- doltain, — töprengett magában. — Ez a fiatal lányka, ez a Kató kisasszony végül is rendbeszedi még eze- ket a vad kölyköket. Hiába, Ágnes már nagyon en- gedékeny volt és amióta a szívbaj is annyit kínozta szegényt, bizony nem sokat törődött a gyermekekkel.

De vájjon milyen eredményt ér el majd ez a Kató kisasszony a tanulásban? A fiúk különösen hanya- gok. Miklós egyenesen megdöbl>entő nemtörődöm- séggel foglalkozik utóbbi időben a tanulmányaival.

A második gimnáziumi vizsgán is éppen csak hogy átjutott valahogyan. Pedig Miklós nem ostoba fiú.

csak makacs és önfejű. Persze, több szigorúsággal kellene nevelni, erősebb kézzel vezetni.

A nagyasszony hosszú, gyors Lépteivel járt fel- alá a kastély nagy, széles ebédlőjében. Elhatározta, hogy ezentúl keményebben és könyörtelenebbül igyek- szik a gyerekeimét, különösen Miklósnál, az akara- tát keresztülvinni. A nagy engedékenységnek majd az lesz a vége, hogy ők is elhagyják, mint az édes- apjuk, az ő egyet Len fia, akit annyira szeretett...

A keserűség fojtogatta a báróné torkát. Mindig gyötrőbb lett szívében a fájdalom, hogy gyermekét el kellett veszítenie. Mindig erősebb lett benne a vágyakozás a fia után és a reménykedés, hogy hátha, hátha egyszer még visszaérkezik otthonába!

De gyorsan kitörölte szeméből a feltoluló könnyeket, nehogy az unokái meglássák ellágyulását. Még alig harangozták eL a delet, amikor Miklós és Géza már beléptek a park nagy rácsoskapuján. Mindketten fel- sültük és izgatottak voltak. Különösen Miklós resz- kelelt a haragtól és gyűlölettől és türelmetlenül várta a percet, .1 oikor szembekerülhet Juditkával.

(Folytatjuk)

(4)

I

— ion —

A z elátkozott város

csúszkáltak és a lábuk állt az éti felé. Szó, ami szó, bolond világ lett ott egyszerre, mert min- den a fejotetején állt, vagyis hát megfordítva volt.

Sírt is a király, hogy most így megjárta, mert még az ebédnél is előbb kellett neki a tortát enni, úgy jött aztán a hús és utoljára maradt a leves. Be hát mit volt mit tenni! Most már sehogyan se segíthetett a bajon.

Nemsokkal azután történt, hogy egy derék legény világgá ment szerencsét próbálni és mi- közben ment, mendegélt, beért ebbe a furcsa országba is. Nohát, csodálkozott nagyon és törte a fejét, hogy hogyan segíthetne a királyon, annál is inkább, mert hát a király most már megbánta, amit tett és megígérte, hogy annak adja a leányát, aki segít rajtuk és újból helyére állít mindent a megfordítottjából.

Hát amint így gondolkozik, gondolkozik, egy csúnya varangyos béka kúszik ott feléje. Persze ez is a hátán, csakúgy, mint minden élőlény ebben a fordított világban. A szegény legény — bárha nagyon utálta a békákat — mégis csak megsajnálta és arra gondolt, ha csak egy te- remtményen tud itt segíteni, hát azon is segit.

Fogta a békát és szépen a lábára állította- A béka nagyot ugrott örömében.

— Bár minden emberrel, állattal ezt tohet-

i

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egyszer egy király, annak meg egy gyö- nyörű szép leánya. Nagyon szerette a király a b á n y á t ós éppen ezért, — mikor itt volt az ideje, hogy férjhez adja, sorba elküldte a kérőket, mert sehogyan sem akart szépséges leányától megválni. Mindnek azt hazudta, hogy a király- kisasszony csúnya, meg gonosz, pedig hát éppen

fordítva volt az igaz. A királykisasszony szép is volt. meg jó.

Történt pedig egyszer, hogy egy olyan kérő jött az udvarba, aki értett a varázslathoz is.

Mi'kor rájött arra, hogy a király fordítva mondja a dolgot, mint ahogy igaz, hát szörnyű haragra gyúlt és mondta:

— No hát ha fordítva, legyen minden for- dítva — ós varázsvesszőjével háromszor a leve- gőbe suhintott.

Erre aztán recsegett, ropogott minden a ki- rály birodalmában és csakugyan fordítva lett minden. A házaknak a kéményei a földbe fúród- tak és a földszint volt a negyedik emeleten.

A földeken a virág volt a föld alatt, a gyökerek meg fölfelé ágaskodtak. A fáknak is csak a gyökere látszott, a lombja meg a föld belsejében bujkált. Az emberek mind a fejük tetején jár- tak és előbb volt rajtuk a kabát, annak a tete- jébe jött a lajbi és legfölül az ing. Előbb a cipő és arra a harisnya. Az állatok is a hátukon

(5)

ném, — mondta a szegény ember —, de hát hogyan segíthet egy ember ennyi millión!

A béka még m i n d i g ott ugrált körülötte és egyszerro csak h a l l j a a szegény legény, amint megszólal:

— Tudsz jól víz alá bukni, te szegény legény?

Mert ha igen, megmentheted ám ezt az országot.

A varázsló a tóba hajította varázsvesszőjét.

Hozd ki onnan és próbálkozzál meg vele.

No, több se kellett a szegény legénynek! Le- dobta magáról a ruháit és a tóba ugrott. J ó so- káig maradt ott elmerülve, mert kereste a varázsvesszőt. De aztán meglátta, mert az a víz- ben is furcsa lilás, meg pirosas szikrákat vetett ki magából. De a szegény legény nem ijedt meg tőle. Felkapta és kiúszott vele a partra. Ott mog- suhintotta és ráparancsolt:

— Vissza az egész!

Lett e.rro recsegés, ropogás! A házak menten megfordultak és a kémények felfelé füstöltek.

Az ibolya, rózsa, lilioim, meg a sok-sok más vi- rág m á r a föld felett nyiladozott, illatozott. A fák lombjai szerteterültek. Az állatok lábra áll- tak és az emberek is a szokott módon folytatták sétájukat. M á r az ingük volt alul, annak tete- jében a lajibi meg- a kabát. Az ebédet is rendesen ették: előbb a levest, aztán a húst és legvégül a tésztát.

Nohát, ha mindenki boldog volt, legboldo- gabb a király, hogy így rendbe jött minden.

Rögtön hivatta is a szegény legényt és neki adta fele királyságát, meg a szépséges leányát is.

Akivel azóta is boldogan él, ,ha meg nem halt.

Altay Margit.

A farkas meg a kutya

Egy lesoványodott, éhes farka- találkozott egy kutyával, mely bizony nagyon jó húsban volt.

Meglátszott rajta, hogy igen jó dolga van.

Mondd csak, — így szólt a kutyához, — hogy lehet az, hogy én náladnál erősebb és ügyesebb is vagyok, mégis alig tudok enni- valót szerezni és sokszor csak- hogy éhen fel nem fordulok.

— A dolog nagyon egyszerű, — felelte a kutya. — Én olyan gaz- dát szolgálok, aki gondomat vi- seli és akkor is ad kenyeret, mi- kor nem is kérek. Félrerakja szá- m o m r a a csontokat, ételmaradé- kokat és nem kíván érte egyebet, minthogy őrizzem a házat.

— H á t ez bizony nagy szeren- cse, — felelte a farkas és nagyon megirigyelte a kutyát.

— H a akarod, — szólt a kutya,

— csak rajtad áll, hogy ugyan- olyan j ó dolgod legyen, m i n t ne- kem. Gyere hozzánk, szolgáld a gazdámat és őrizd a házat, hogy a tolvajok éjjel ne garázdálkod- hassanak.

— Szívesen, — felelte a farkas, - mert jól élhetnék és még sokat fáradnom sem kellene. De hal- lod-e, te kutya, — szólt a f a r k a s a m i n t így együtt haladtak az úton, — mirevaló az a karika a nyakadon?

— Semmi, — felelte a kutya. — Ezen keresztül kötnek nappal

lánchoz, hogy nappal ki ne men- jek a házból, éjjel szabdoneresz- tenek és akkor azt tehetek, amit akarok.

— És kieresztenek a házból, ha ki akarsz menni?

— Azt m á r nem, — felelt a ku- tya.

— Na, (hát h a nem vagy sza- bad, — felelt a farkas, — csak légy Ixddog a sok jóval, amiben részed van. Nekem ugyan nom kell, ha le kell érte mondanom a szabadságomról. Nekem az töb- bet ér mindennél.

És ezzel a farkas hetykén, a kutya pedig lehorgasztott fejjel tovább állt.

Irma néni.

(6)

— 1 0 2 —

JI sümegi találkozó

A pápai kollégium is híres, neves iskola.

Dombos, völgyes Dunántúlunk fiai tanulnak benne. Ebben az öreg kollégiumiban tanulta a sok s nagy tudományt Bálint Ferenc és Szetme- rédi István is annak idején. Bizony régen volt az. Bálint Ferenc m á r a nyolcadik osztályt is kijárta, mikor Szomerédi István még csak az ötödikbe indult.

Hogy is történt hát az a nagy barátság köztük?

A nyári nagy vakációban vándortarisznyát kötött a két diák a nyakába. Bálint Ferenc a somogyvármegyei Bábonyból indult cl, hogy két hónap alatt bejárja a szép magyar tenger, a hul- lámzó Balaton vidékét. Szemerédi István meg a

"zóládi határnál mondott búcsút édesanyjának őszig. Vigasztalta is váltig síró-rívó édesanyját:

— Soha se búsuljon, anyám. Visszajövök én szeptemberre. Nem késem el a kollégiumból.

J ó emberek laknak a Balaton környékén. Olyan pompásan eltöltőm ezt a két hónapot: jobban se kell. Majd elmesélem azután kigyelmiednek is, hogy m i mindent láttam.

E l is indult hát vándorútjára a két pápai diák. Bálint Ferenc isem ismerte Szemerédi Ist- vánt, a kisebb iskolást. Szemerédi István se tudta, hogy hívják azt a iszólesvállú nagy fiút, akiről csak azt hallotta, legjelesébhen végezte most a pápai kollégium nyolcadik osztályát.

Csak úgy magában gondolta a kis Szemerédi Pista, hogy neki még három esztendeig kell tör- nie magát, m í g odajuthat, ahová már az a szé- lesvállú nagydiák elért. Egyik gyalogolgató diák se tudott a másik útjáról. Az egyik Somogyból, a másik Baranyáiról indult el.

Szép nyári délután érkezett Sümegre Báiint Ferenc. E l nem mulaszthatta hát, hogy ki ne menjen a már romokban heverő sümegi várba.

Nekivágott a vár keleti oldalának. S bizony már bealkonyodott, mire az ősi romok között lépkedett. A lenyugvó nap rózsaszínű fátyolt takart a mohos kövekre. Az álmodozó Balaton vize is csendesen suttogott, mintha csak tündér- meséket mondogatott volna a rámosolygó kíván- csi csillagoknak. Bálint Ferenc felúszott r.z

egyik félig ledőlt falra, szótlanul bámulta a Balatont, az eget, az ősi várromot. Mohón szívta he a friss, harmatos levegőt. Megtelt szíve, lelke gyönyörűséggel.

Szemerédi István más úton járta be a Bala- ton környékét De Sümegre aznap délután érke- zett meg ő is, valamivel később, mint Bálint Ferenc. Sok szépet hallott az ősi sümegi várról.

Fiatal, fáradhatatlan fiú volt.

— Ninos még késő! — mondta magában.

És csakugyan a vár nyugati oldalán fölfelé igyekezett. Már-már majdnem megtette a vak- merő út háromnegyed részét. Közelében látta a legfelső falak három, égre néző omladékát.

Ekkor valami elhaló hang ütődött fülébe.

Megállt. Figyelt. Tisztán hallotta most már:

— Segítség, segítség! Elveszek! Elveszek!

A fiú elfelejtette fáradtságát. Roppant eTŐvel neki iramodott a sziklás útnak. Köveken s bozó- tokon át tört fel, fel a hang irányaiba. Mindig tisztábban hallotta:

— Segítség! Elveszek!

Mikor fölért, a három leomlott fal tövében, már egészen jól látta a kökénybokrot, ahonnau a segítségért kiáltozó hangot hallotta. A hold éppen odavetette barátságos fényét A kis Sze- merédi Pista hirtelen ott termett. Leguggolt a földre. Félretolta a bokor gallyait H á t ott hevert valaki. Már alig mondta:

— Segítség! Még élek!

Levetette hátáról a tarisznyát. Elővette ku- lacsát. S a segítséget kérő homlokát, arcát meg- mosta. Ott volt véres, ott hasította össze a szikla.

Hirtelen bekötötte zsebkendőjével sebeit. Azután a kulacsból egy kis bort itatott meg az alig esz- mélő szerencsétlennel. Lassankint magához tért.

A sebek most már nem vérzettek. Meg is szólalt:

— Hol vagyok?

— A sümegi várban!

— K i van itt mellettem?

— Szemerédi István, pápai diák vagyok.

— Én is pápai diák voltam.

— Ismerem látásból. Azt is tudom, 1 gy most végezte jelesen a gimnáziumot.

(7)

— Igen. B á l i n t Fennie a neveim.

— Jó, 'hogy nem késtem el. Nincs most m á r semmi baj.

Azután egészen magához tért Bálint Ferenc.

Elmondta kis megmentőjének, hogy bámulta a gyönyörű vidéket, a csillagos eget, a csöndes Balatont. Egyszer csak megcsúszott egy kő a lába alatt s lezuhant. J ó . hogy ez a bokor került útjába.

Együtt ment azután le Sümegre a két diák.

J ó barátok lettek. Megfogadták komolyan egy- másnak, hogy soha el nem felejtik ezt a napot s emlékezetére minden esztendőben fent a sü- megi várban találkoznak iig este hat órakor, augusztus utolsó vasárnapján.

Úgy is v o l t

H a r m i n c esztendőn át soha meg nem történt, hogy valamelyikük hiányzott volna a sümegi találkozóról. Ott volt pontosan Bálint Ferene is, a bábonyi tanító. Ott volt Szemerédi István is, a szóládi rektor.

A harmincegyedik esztendőben történt. M á r

elmúlt esti hat óra » még m i n d i g hiába várta Bálint Ferenc Szemerédi I s t v á n t Mult egy fél- óra, m u l t egy óra: Szemerédi István csak nem jött. Bálint Ferenc egyre nyugtalanabb lett.

J á r t ide-oda a várban: hátha baj érte az ő meg- mentőjét. Nem találta sehol. Kilenc óra után lélekszakadva sietett le a várból. Hamar, hamar

— Szóládra. Ott h a j van. Nagy baj van. Különben el nem maradt volna a sümegi találkozóról Sze- merédi István.

Hajnalban érkezett Szóládra Bálint Ferenc.

Mikor belépett, ezzel fogadta legjobb barátja:

— Vártalak. Beteg vagyok. í r n i se tudtam.

H a meghalok: ne hagyd el két fiaimat és felese- gemet.

A l i g mondta ki Szemerédi István az utolsó szót: lehunyta örökre jóságos szemét. De most m á r könnyen halt meg. Tudta, hogy j ó ember vigyáz az ő szeretteire.

A diákbarátság rendesen örök barátság is!

Gyökössy Endre.

Édesanyánk nevenapjá>i Csak egy Nap van fönt az égen.

Mely melegét reánk ontja;

Csak egy nap van minden évben, Mely szívünket beragyogja.

Ilyenkor a szívünk kert lesz, Csupa virág, csupa illat, Alig tudjuk kis csokorba Kötni édes szavainkat.

Hogy is kezdjük? Mit kívánjunk Édesanyánk névnapjára?

Aranyozzq meg életét A szeretet napsugára!

Ö legyen a szívnek, kertnek Örökifjú virág szála.

Minden egyes levélkéje:

Nevét mondja, nevét áldja!

Havas István.

Kifestő-kép

(8)

— 10* —

m , ^

| Ábécés mese ' g

k üj

Hl Aranypatak partján az a mese járja: Üt Hl Árvaságra küldte Ágnest mostohája...

Hl Ballagott Ágneske keresztül a réten.

Hl Ciripelő tücsök biztatta: ne féljen.

H| Csúszó csiga-biga szintén pártját fogta.

Hl Déli harangszókor betért a templomba.

Hl Elmondta imáját áhítattal, csendben:

Hl Édes jó Istenem, védelmezz meg engem!

Hl Fáradtan továbbment. Remegett a lelke ...

Hl Gázló nádas szélén gólya kelepelte: Üt H| Gyémánt a te szíved, árva kis leányka, Üt Hl Haza is viszlek én a szép tündérvárba! Üt H| Igazat is mondott. Ágnest szárnyra kapta, Üt

Hl Jóságos meleggel be is takargatta. Üt Hl Kerekhegy tetején vigyázva letette, Ü*

Hl Lábával zörgetett. Kapus megértette. Üt Hl Lyukas kulcs csikordult tündérvár kapuján. Üt

Hi Mondjam-e? Ne mondjam? — öröm lett azután! Üt Hl Nevét tudakolták, — s honnan miért jött el? Üt Hl Nyakát díszítették gyémántos gyöngyökkel. Üt

H| Orgonakoszorút fontak a hajába. üt Hl (Srök megmutatták, melyik a szobája. Üí Hl TaplaDa párnája piros, mint a pipacs. üt Hl Reggel, délben, este a sok tündérinas Ü?

Hl Sürgött körülötte s kereste a dolgot. Üt Hl Szaporán megtettek, amit Ágnes mondott. Üt

H| Terített asztala roskadt a sok jótól: Üt Hl Tyúkleves, kacsasült, finom hal a tóból Üt

Hl Utána jött sorba a százféle torta! Üt Hl Üresen nem maradt soha Ágnes gyomra... Üt

Hl Üt Hl Vége a mesének, — egyedem, begyedem.

Hl Zöldruhás kismadár mesélte ezt nekem. Üt

Hl Zsemlyével cukorral azóta etetem. Üt M Ó R A LÁSZLÓ.

Hl Üt

Hl Üt

(9)

L e k v á r P e t i k a l a n d j a i

Hej, megörült Mari néne, Meg is lelik azt a kofát, — Az úrfiak bizony skótok, Hogy lesz most m á r segítsége. Aki jó, friss spenótot ád» H a drágálják a spenótot.

— M a ebédhez spenót kéne, Zöld levele, finom szára, Harminc fillér ez a halom, Hozzák meg azt idejébe. — Csák az a baj, méreg drága. De olcsóbban anár nem adom!

— No ne mondja! Harminc fillér

— K i ad ennyit ilyen füér'!

Én nem adok, ne adj te se, Nem szereti egyikünk se.

iNeim is kötik meg a bótot És ott hagyják a spenótot.

A kofától messze járnak, Egy „Cukrászda" elé állnak.

— Ne habozzunk! Semmi kétely Ez itt a jó, finom étel!

Nem ér az a zöld fű semmit, Inkább vegyünk valamit i t t

Gondolatot tett követte.

Misi a fánkot megvette.

Ezúttal m á r nem volt ő skót Dohát a fánk, nem is spenót!

Iv- amikor haza értek, Menten a konyhába tértek, Ahol Mari gyanakodva Nézett a szép kis csomagra.

- Milyen furcsa! Ebbe spenót!

Az a kofa is bolond vót, Ki ily szépen csomagolta.

Jézus! Hisz ez kis habtorta!

(10)

Elefánt Elek és Elefánt Ella kalandjai

Elefánt Elek és Ella a város- ban jártak, a-hol egy nagy da- rab sajtot vásároltak. Mind a ketten nagyon örültek a gyönyö- rű darab sajtnak és boldogan ci- pelték hazafelé. Felváltva vit- ték, ihol Ella, hol Elek és a kis Toby kutya vígan csaholt mel- lettük.

De a Toby kutyus csaholása egyszerre szomorúvá vált, mert

az Elefánt gyerekek mögött megpillantotta Kecske Karcsit, aki bizony nagyon erős is volt, nagyon falánk is.

— Vau, vau, — ugatta ijedten Toby kutyus. — Kecske Karcsi közeledik és biztosan elveszi tő- lünk a sajtot és megeszi az egé- szet.

— Ohó — mondta Elefánt Elek

— azt nean hagyjuk. Várjatok csak, gyorsan kieszelek valamit, hogy a sajtot megmentsük Kecs- ke Karcsitól.

Ezzel Elek letette a sajtot az út szélére, mely pontosan úgy festett, mint egy szép mérföldkő.

A zsebkésével hamarosan még betűket is vésett r á . . .

Mikor Kecske Karcsi odaért, már készen volt a sajtból készült mérföldkő és Karcsi nem is vette észre, hogy becsapás van a do-

logban. Megnézte a követ, elol- vasta és megcsóválta a fejét:

— Sajnálom, Elefánt gyerekek, liogy nem mehetek veletek haza- felé, de sietnem kell. Azt hittem, mindjárt otthon leszek és most

látom, hogy még 6 mérföldnyit kell mennek. Hát szervusztok...

Ezzel Kecske Karcsi elsietett.

Elefánt Elek és Elefánt Ella büszkén' fogtak kezet! Pompásan sikerült becsapniok Kecske Kar- csit, aki nem is sejtette, hogy

egy darab sajtot nézett mérföld- kőnek. Örömükben először kezet

ráztak, aztán összefogództak és táncra korekdtek. Toby kutyus is ott táncolt körülöttük és vígan ugatott hozzá.

A nagy táncolásban észre sem vették, hogy egész sereg kis egér talált rá a sajtjukra és fogott hozzá a vidám falatozáshoz.

Olyan gyorsan nekiestek a sajt- nak, hogy mire az Elefánt gyere- kek megfordultak, hogy végre hazamenjenek, nem találták meg -ehol a nagy darab sajtot Nem maradt 'belőle még hírmondó

sem...

t

Sokáig álltak, bámészkodtak, aztán keresni kezdték a sajtjukat a bokorban, az országút mellett és mindenfelé, ahol csak keres- hették. De hát nem találták és még most is törik a fejüket, hogy hova tűnhetett el az a nagy darab sajt? És ha Ella és Elek időközben már el is felejtették volna, hogy valamikor, valahol eltűnt egy darab sajtjuk, a kis Toby kutya bezzeg még mindig emlékszik rá és még azóta is szomorúan vakkantgat, ha eszébe jut ez a dolog.

(11)

Uj rekordok

— Sporttudósítás. —

Bécs: A nemrég lezajlott hölgy Európa-baj- nokságok a legoptimistább reményeket is bevál- tották. Kedvező időben, ragyogó őszi napsütés- ben, kitűnő pályán bonyolították le a versenye- ket Olimpiai bajnokunk, Csák Ibolya 164 centi- méteres ugrásával, amely egyben ú j magyar rekord is, első helyre került. Magyar szempont- ból értékes még a 4X100 méteres stafétában elért negyedik hely.

A magyar női atlétika számára az elért eredmények szép sikert jelentenek, mert a női sportolás nálunk meg mindig gyermekcipókben jár. szemben pl. az abszolút győztes németekkel, akiknél több, mint húsz éve rendszeresen folyik a női atlétika.

Budapest: Magyarország százkilométeres or- szágúti kerékpárbajnokságát a bécsi országúton, kedvező időben, az elmúlt napokban rendezték meg. A döntő viadalra az előfutamokból húsz

hiján, mind a starthoz is álltak. A verseny mindvégig változatos és erős iramú volt, m í g végül a bajnokságot Farkas (Beszkárt) nyerte megérdemelten.

Anglia: A szigetországban ú j gyephoki-divat bódít. Leszállították a csapatok létszámát tizen- egyről hatra, ami rendkívüli mértékben meg- gyorsította a játékot és ezért nagy sikere van a közönségnél. A klubok is örülnek, mert hat já- tékosból igazán sokkal könnyebb egy csapatot összeállítani, m i n t tizenegyből. M á r ú j bajnok- ságokat is írtak ki hat tagból álló csapatok részére.

Finnország: Matti Jiirvinent, a finnek világ- hírű gerelyvetőjét K í n á b a csábítják, havi két és félezer pengős fizetéssel. A k í n a i atlétikai szö- vetség öt esztendőre szeretné leszerződtetni, elkép- zelhető, hogy a finn sportkörök mindent elkö- vetnek, hogy a közkedvelt Matti továbbra is amatőr maradjon és ne boosássa áruba tudását.

Szántó László.

P a p r i k a J a n c s i zsebkendőből

A gyerekek arra kérték Sándor bácsit, hogy mutasson olyan egyszerű játékot, a m i t a legki- sebb gyermek is megcsinálhat és egy fillérbe sem kerül.

— Hopp, m á r készen is van!

— fordult Sándor báesi a gyere- kekhez. — Mi van a kezemben?

— kérdezte.

— Z s e b k e n d ő !

— Zsebkendője minden rendes gyérmeknek van. Igazam van1 Kössünk a zsebkendő egyik csücskére jókora csomót! Húz- zuk a csomót a balkezünk mu- tatóujjára, a hüvelyk- és gyűrűs u j j lesz a Paprika Jancsi két karja. í g y a csomóra fe- kete papirosból két kis karikát ragasztunk, az lesz a Jancsi két szeme. Piros papiros-szelctk1

lesz a Jancsi szája. (Ragasztónak jó a lisztcsiriz vagy gumiarabi- kum.)

A m i n t Sándor bácsi magyaráz- gatott, a gyermekek sorra elké- szítették n maguk Paprika Jan- csiját. És azzal megindult a já- ték.

A Paprika Jancsik előre-hátra mozgatták a fejüket, hadonász- tak két kezükkel és olyan zene- bonát csaptak, hogy a konyhá- iban foglalatoskodó mama ijed- tében kiejtette kezéből a pala- csintasütőt. Megrémültén benyi- tott a szobába s akkor látta, hogy a nagy zenebonát a Pap- rika Jancsik csinálták.

Jovicza Sándor.

Az új kenyér ünnepe

Búzát vittünk a malomba, Felöntötték garatra, Uj liszt kerül a zsákokba, Boskad a lcas alatta.

Délebédre hazaérünk.

Fűtik már a kemencét, Hogy a megkelt, omlós tésztát Még idején bevessék.

Sül a cipó. örömtűzben Ég a gyermekek szeme, S harangszóra megkezdődik Az új kenyér ünnepe.

Együtt van az egész család, Felterítve az asztal.

Olyan n ház, mint egy templom.

Megtelik szent malaszttal.

Vályi Nagy Géza.

Amiről

a bélyeg mesél

E g y cédrusfa képét látjátok ezen a bélyegen. A oédrusfa fe- nyőfajta, de a törzse és formája inkább egy öreg akácfára emlé-

keztet, m i n t fenyőre. Fájából finom ceruza fája készült. Kitű- nően lehetett hegyezni és kelle- mes illatot árasztott. A cédrus, sajnos, nagyon pusztul, a híres libanoni oédruserdő is megritkult már.

B. K.

(12)

— 10S —

* * * * * 1

* * * * *

* * * * *

* * * * *

AZ AMERIKAI IKREK

AMERIKAI GYERMEKREGÉNY ÍRTA: MILDRED JONES

— Lépre akart csalni a gonosz — morog la magában és a másik irányban indult a nyo- mok ulán. Itt is csakhamar megtalálta a láb- nyomok végét: egy nagy kosár állt a topáidon, ide vezettek a nyomok. A kosárban reggeli, tej, kenyér és egy kis jam.

óh, hát nem gonosztevő járt itt, hanem nagyanyó, aki kihozta a reggelimet — sóhaj- tolt csalódottan Jack, de aztán megvigaszta- lódva fogott hozzá a reggelizéshez és nyugodtan tért haza. Egész nap Jill mellett volt és ki is aludhatta a virrasztás fáradalmait, mert a lányka vigyázott a libákra, kacsákra és a tó partjára is, csak éppen a kút vizének felhúzásá- hoz kelletL neki Jack segítsége...

Másnap Tomnry Brownon volt a virrasztás sora, de reggelre ő sem látott senkit a tó körül Igaz, hogy saját bevallása szerint elnyomta az álom és előfordulhatott, hogy mégis csak járt ott valaki, annál is inkább, mert a tó vize most is éppen olyan olajos volt, amint az előző na- j x i k b a n . . .

Aztán sorra virrasztottak a többiek is és senki nem taláil semmi gyanúsat. Mikor Tedre került a sor, Jack elhatározta, hogy utánales és ő maga is virrasztani fog a tó túlsó partján.

De Jill nem engedte, hogy az ikertestvére les- kelődjék.

— Majd meghalljuk, hogy mi lesz, egyelőre ue tégy egyebet, niiut amit a detektívfőnök, vagyis Tommy parancsol. Már pedig ő határo- zottan csakis Tedel bízta meg a virrasztás- s a l . . .

Tcd tehát egyedül maradt a tóparton és a többiek legnagyobb meglepetésére reggel azt mesélte, hogy látott valakit ólálkodni a tó kö- rül, még pedig olyanvalakit, aki mezítláb jár, nagyon halkan és óvatosan cs úgy, hogy még a IKikor sem zörren a lépése n y o m á n . . . Azt is hozzátette, hogy gyanakszik valakire, mert pon- tosan olyan árnyékot látott, mintha Jago járt volna o t t . . .

fis csakugyan, alig hogy Jago nevét emlí- tette, az indián fiú is megjelent. Lassan lépke- dett és meghúzódott a többiek mögött, míg Jill kézen fogva oda nem vezette a csoporthoz.

Legjobbat a j ó gyermeknek:

mncskanyclvet!

— Elintézted a vásárt, Jago? — kérdezte Jill izgatottan. — Ilogy sikerült?

— Egész jól — mondta Jago csendesen.

Eladtam a libákaL a városban. Nesze, itt a pén- zed. — Ezzel Jago egész csomó pénzt nyújtott át Jillnek, aki elámult, mert nem is lűtte volna, hogy ennyi kincs birtokába jut.

— Ue, Jago, hiszen ez sokkal több, mint hitlem! — kiáltotta örömmel.

— Magam sem hittem volna, hogy ilyen sokat kapok értük — mosolygott Jago. — De szerencsém volt. mert éppen vásár volt a város- ban és nagyobb ára van most a libának, mint itt a farmon. Háromszor olyan ára. De tyúko- kat nem vettem. Először is nem tudtam volna annyi tyúkot hazahozni, meg aztán ilt olcsób- ban megvesszük majd. Ezért a pénzért legalább negyven tyúkot veszek neked holnap a Leslie- farmon. És a tojással is pompás gondolalom van, Nem itt fogjuk eladni, hanem a városban.

— Igen ám. de ki tud a városba gyalogolni olyan gyakran, hogy a tojásokat eladja? Min-

ket mégsem enged nagyanyó és tőled nem kér- hetjük ezt a nagy szolgálatot.

— Dehogy is nagy szolgálat nevelett Jago.

Úgyis gyakran kell most majd a városba mennem, mert állásban leszek ott. El sem hi- szitek, hogy egy indián fiú is kaphat állást, pedig úgy 'van.' Egy üzletnek fogok vásárolni a farmokon élelmiszert és egyszer egv héten beviszem a városba...

Jago, belebetegszel majd a fáradságba — aggodalmaskodott Jill. — Hiszen nem lehet ter- het is vinni, gyalogolni is minden héten három n a p i g. . .

— Ne törődj vele, Jill. Mégis csak jobb lesz nekem, mint itt ólálkodni a farmon és holmi kis munkákból éldegélni, amit itl-otl kegye- lemből juttatnak nekem. Meg aztán mi, indiánok nagyon munkabírók és szívósak vagyunk. Meg- látod, hogy könnyen megy majd a dolog. ..

— Hacsak egv lovunk volna, hogy azon mehess... — sóhajtott Jack.

— H a megnövök, veszek majd magamnak egv lovat is . . . De egyelőre magammal viszem a Jill tojásait és sok-sok pénzt hozok majd ér- tük. Annyit, hogy kenyérre és rántottlévesre jut m a j d . . . meg talán néha egy kis húsra is..

Hallottad, liogv detektívek vagyunk? — kérdezte Jack, aki nagy hálájában egészen meg- feledkezett arról, amit Tcd az éjszakai mezít- lábas fiúról m o n d o t t . . .

(13)

Nem, de éjjel erre j á r t a m , m i n d j á r t , mikor megérkeztem és megnéztem, hogy öníik-e még a drága olajat a tóba. Látom, hogy több van benne, m i n t mikor elmentem. Vájjon kinek van annyi pénze, hogy ilyen módon elpocsé- kolja?

Ezt szerelnénk m i is t u d n i ? És m á r iLl virrasztunk napok óla, de még nem jöttünk a

n y i t j á r a . . . Mindannyian valaki másra gyanak- szunk . ..

— Megengeditek, hogy magam is virrasszak egyszer?1 — kérdezte szerényen Jago.

— Természetesen — sietett a válasszal Tommy, akire é p p e n aznap éjszaka került volna a sor és aki szívesebben töltötte az alvás idejét a j ó p u h a ágyban. — Természetesen...

(Folytatjuk.I

Könnyű német iskola

Das ist ein Pferd E z (egy) ló

Dieses Pferd ist hübseh

(dizesz) (hübs) Ez a ló csinos

Kari sitzt auf dem Pferd (zict)

Károly ül (-on) a lovon

Kari reitet (rejtet) Károly lovagol

Pferd

Kuh (mondd: kú)

Kalb (mondd : kálb)

borjú

Das ist ein Schaf und ein kleines Lamm Ez egy j u h és egy kis bárány

Das Schaf gibt Milch und Wolle (volle) A j u h ad tejet és g y a p j ú t

Aus der Milch macht man Káse (kéze) (-bői) a tejből csinálnak túrót

Schwein (mondd: svejn)

sertés

Das ist eine Kuh I t t van egy tehén

Die Kuh gibt Milch A tehén ad tejet

Marié trinkt Milch Mari iszik tejet

Dort ist ein kleines, herziges Kalb Ott van egy kis kedves borjú

Schaf (mondd: sáf)

j u h

Lamm (mondd: lamm)

b á r á n y Aus der Wolle macht man Kleider

(klejder) (-ból) a gyapjúból csinálnak ruhát

Das ist ein Schwein E z egy sertés

Das Schwein gibt Schinken, Speck, Würste und Fleisch ' (sink'n), (spek), (vürszte) (flejs) A sertés ad sonkát, szalonnát, virslit és húst

(14)

101

R E J T V É N Y E K

A megfejtések a kiadóhivatalba (Budapest, Andrássy-út 16.) tíz napon belül küldendők be!

Fejtörő

Vezessétek be a játékkocsit a jAtékfaluba, de úgy, hogy a fekete határ- vonalat át ne lépjétek.

Helységrejt vény

Kerepes, Siófok, Abony, Sümeg', Aszód.

Itt öt helység nevét adtuk nektek, ha ezek kezdőbetűit helyesen összerakjátok egy hatodik helység nevét kapjátok.

Pontkiegészítő rejtvény

á r n

e

V

a

t a t

a k á

o n

Ha a pontok helyére a helyes betűket teszitek akkor az első sort lefelé olvasva és az utolsó sort lefelé olvasva egy híres nő nevét kapjátok.

Akinek a novét Zsuzsu ciea kihúzza a névsorbői értékes ajándékot kap.

A rejt vény megfejtők névsora:

3. számú rejtvény megfejtőinek név- sora: Kőváry Éviké, Wagner Lacika, Schweissguth Emmy, Jakab Bandi, gr'. Hugonnai Éva, miskolci Kovách Tomi és Loncika, Markovits Éva, Pártos Sárika, ifj. Montagh Isti, Varga Margit és testvérei, Szelestey Edithike, Lejeune Paula, Szönyi Márta, Névtelen, Lakatos Lacika, Soproni Jenő, ifj. Tóth Gyula, Bejczi József, Schrikker Alice, Boldog Vil- mos, Komlós Tibor, Filep István, J á k ó J u d i t h és János, Samu Zsuzsi, Gönczi Imre.

4. számú rejtvény megfejtőinek név- sora: Főnő Erzsi, Gellért Lucia, Ba- logh Tamás, Ungár Tamás, Schweiss- guth Emmy, Jakab Bandi, Csanády Kató, ifj. Csomasz Géza, Sumandray Gizella, Pártos Sárika. Szelestey Editke, Singer Tibor és Ervin Puch- mann Csöppike, Solymár Marika, ifj. Csomasz Géza, J á k ó Judith és János, Soproni Jenő.

REJTVÉNY JUTALMAK

Egy-egy könyvet nyertek: Markovits Éva, Partos Sári, Lejeune Paula.

Egy-egy játékot nyertek (Liebner bácsi játékboltjából): Komlós Tibor, lTngár Tomika, Szőnyi Múrtha.

Egy doboz Ovomaltlnet nyert: Bej- czi József.

Megfejtések az 5-ik számbél:

HIÁNYREJTVÉNY: Lakat, szamár, tlveg, majom, körte, olló.

VONALREJTVÉNY: A haza min- denek előtt.

i (Kéziratot nem adunk vissza.) Felelős szerkesztő és felelős kiadó:

Farkas István vezérigazgató.

Helyettes szerkesztő: Gyöküssy Endre.

Kiadó:

Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R. T.

Kiadóhivatal:

Budapest. VI., Andrássy-út lí.

Postatakarékpénztári csekkszámla 46.4Í1.

(15)

K I S O L V A S Ó I M N A K Ü Z E N E M :

A mult számban már kérdést intéztem hozzá- hogy valamennyi olvasótársatokkal is összeismer - tok, az első kérdésemet, amelyet több fog követni tesselek. Ügy látom, ti is örömeteket lelitek eb- és amelyből aztán meg akarom alkotni magam- ben az önvallomásban és ezért íme itt adom nak „Lelki fénykép"-eteket, hogy nemcsak én is-

merjelek meg így a távolból is teljesen, hanem a második kérdést:

Hogyan szoktál ébredni? Mosolygósan vagy roszkedyüen? Általá- ban hajlamosabb v a g y - e a sírásra v a g y nevetésre? Van e sok barátod, barátnőd? Nehezen vagy könnyen barátkozol? Hűséges pajtás vagy? Türelmes v a g y játszótársaiddal vagy hamar meg-

haragszol rájuk? Haragtai'tó vagy-e vagy könnyen békülékeny?

Nézz magadba és írj meg- nekem mindent őszintén.

Bodrogi Gizike. Anyuskának igaza van.

Az iskolában nem kényelmes a nyitott haj. Majd a nyáron megint viselheted a loknidat. A kedves fényképet elteszem emlékül. — Hertelendy Julla. Zsuzsu cica büszkén mutogatja mindenkinek azt a levelot, amelyet a te Zebi cicád írt

neki. Még Cindrinek is odatartotta a bajusza elé. Mondhatom, hogy ugyan- csak irigykedett a Cindri és most még csak még jobban dúl köztük az ádáz harc. Hiszen majd elolvashatod levelü- ket. — Palezer Dórlka. Ugy-e, milyen Unom Az Én Újságom—Tündérvásár Ovomaltinja. Hiába, azt tündérkonyhán keverik ós attól olyan jóízű!. — Mándy Bözslke. Szívesen teszek eleget kéré- sednek és üzenetedet teljes egészében kiírom: „Nagyon szépen köszönöm a csokoládét, amit nyertem. Nagyon örül- tem neki é6 el is dicsekedtem vele a Szívgárdában és a tisztelendő úr is azt mondta, hogy: „Gyerekek, rendeljétek meg a Tündérvásárt, mert akkor ti is nyertek majd ilyen íinom csokoládét."

Versikédnok is helyet szorítok.

„Mindenkinek azt mondom.

Hogy Tündikét olvasson.

Ebből tanul, szórakozhat És még csokihoz is juthat.

Azért mondom, gyerekek, Csakis Tündit vegyetek."

— Csinosak Évlke. A csókokat csókok- kal viszonozom. — Kaposy Zsuzsa. Ke- resztrejtvényedet eltottem, Zsuzsám, és ha a most már előkészített rejtvények kifogytak (a» év végéig be vannak so- rozva!). akkor a tiedro kerül a sor.

Gratulálok az ügyes munkához. Bizto-

san nem könnyű ilyen keresztrejtvény szerkesztése, mert én, nem boldogulnék vele, hiszen megfejteni is olyan nehéz.

KÉZÜGYESSÉG

I S K O L A T Á S K A

Másoljátok le ezt a képet és ragasszátok fel a lapot ke- mény papir.ra és vágjátok ki az egyes részeket, az iskola- táskát hajtsátok be a ponto- zott vonalak mentén és ragasz- szátok bele a két oldalrészt, a tetején a fogantyúnak való két-két nyílást vágjátok be és búzzátok rajtuk keresztül a fogantyút, a végét egy kicsit meghajlítva, hogy átférjen a nyíláson és azután simítsátok tki megint. A tolltartót hajtó gassótok össze és tegyetek bele egy kis rajztollat, meg egy darabka gumit. Könyvet, fü- zetet többet is csinálhattok az adott minita szerint. Fűzzetek mindegyikbe egy pár lap pa- pírt, az irkákiba fehéret, a hönyvekibe nyomtatottat (új- ságpapírt). Most m á r kéisz az iskolatáska, meg a felszerelés és a babátok nagyon fog

örülni neki.

hát még megszerkeszteni! Sajnos, eddig felhívásomra nem jelentkezett számodrn levelezőtárs, tgylátszlk, lusták a gyere- kek a levélírásra. Csókollak. — Dalnoki Lacika. Szóval, hangosan kacagtál, mi-

kor azt olvastad, hogy a Lekvárokat gombócoknak nézték és villát meg kést akartak beléjük szúrni, hogy illendően falatozzanak belőlük! Még szerencse, hogy Kotyvasztó bácsi orvosságai között akadt ellenszer és nem került sor a goinhóoevésre! De mert te az ilyen tré- fás történeteket szereted, hát igérein, hogy írok még a kedvedért egy- néhányat. — Varga testvérek. Köszö- nöm, édeseim, hogy imádkozni akartok értein. Hálátok végtelenül jól esik és mélyen megindít. A jó Isten szivesen fogja fogadni az ilyen jó gyerekek imádságát és bizonyom hogy meg is hallgatja kérésleket. Csókollak. — Ko- vács Ágnes, Solymár Marika, Puchmann Csöplke, Szelestey Editke ezen a héten közösen kapnak egy zsák puszit Remé- lem, szép egyetértésben megosztozkod- nak majd rajta. — Jáger Mártuska.

A rejtvények kitűnőek. Sokszor csókol- lak. — Sóbányl Karcsika. Leveledet megkaptam, az írásod nagyon szép és rendes. A rejtvények is nagyszerűen sikerültek. írjál máskor is. Csókollak.

— Klein Gyurika. Nagyon megörültem ennek n levélnek, Gyurikám, mert látom belőle, hogy egészen egyedül fogalmaz- tad és írtad! Pompás legényke vagy és a helyes megfejtésekért külön meg- dicsérlek. — Fülöpp Melinda. Szívesen

válaszolok az olyan szépen írott levélre, mint n tied is, kis Melindám. A rejt- vények nagyon jól sikerültek, bátran lieküldhoted mindig a megfejtéseket, mert, úgy látom, ügyea rejtvénymeg- fejtő lesz belőled!

(A többi levélre a Jövő héten válaszolok.) Pallas Irodalmi és nyomdai r.-t.. Budapest, V., Honvéd 11. 1«. - (Felelős: Győry Aladár . ató.)

(16)

Iskolatáska

i

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :