Hugó Károly élete és színművei

(1)

(2)

(3)

HUGÓ KÁROLY

ÉLETE És SZÍNMŰVEI.

IRTA

M Ó C Z Á R J Ó Z S E F

FÓGYMNASIÜMI TANÁR.

S Z E G E D ,

VÁRNAY L. KÖNYVNYOMDÁJA 1894,

(4)

SZTE Egyetemi Könyvtár

J 0 0 0 9 3 2 4 4 7

I

27225

i (A

>

(5)

Hugó Károly.

HUGÓ K Á R O L Y * a magyar irodalom egyik leg- sajátságosabb alakja, folytonos munka, eszmék és dicsőségért való rajongás tölté be életét, viszontag- ságos sorsa hasonló a lángelmék pályafutásához.

Semmiből kezdte, nevet vivott ki magának s hogy e név nem ragyog vakitó fénynyel elénk az irodalom történet lapjain, mostoha életviszonyainak kell tulajdonitanunk.

Családi néven Berstein Hugó Károlynak hivták, 1808-ban született Pesten, hol atyja egyszerű kis- kereskedő volt. Az akkori Pest a mostani világ- városhoz képest nyomorult fészek volt. Még az 1819.

évben is csak 47,000 lakossal dicsekedhetett s ezek- nek is a legnagyobb része idegen földről jött ide szerencsét próbálni. Nemzetiségére nézve a nagy többség német, de szerb kereskedők s tót napszá- mosok is nagy számmal voltak, mindegyik a maga nyelvén beszélt. A magisztrátus német, a törvény-

* Életéről irt: Tors K á l m á n : Vasárnapi Újság 1877. II.

Hugó Károlyról: Fővárosi Lapok 1877. II. Arczképét hozta a Vasárnapi Újság 1858. 38. száma.

1*

(6)

•4 MÓCZÁR JÓZSEF.

kezés és felsőbb oktatás nyelve a latin. Csak el- vétve lehetett Pesten mag3^ar szót hallani.

Hugó Károly is németül tanult meg először be- szélni, s hogy a magyar nyelvet jól elsajátithassa, ami akkor Pesten csaknem lehetetlenség volt, az iskolai tanulmány egy részét .Szegeden végezte.* — Atyja kereskedőnek szánta, de a fiu a szinészet után vágyódott. Végre is abban egyeztek meg, hogy az orvosi pályára lép.

Válogatni nem nagyon lehetett, mert csak orvos vagy gyógyszerész lehetett a zsidófiuból, minden más tudományos pátya el volt zárva előtte. Nyomo- rúságos volt a zsidók állapota. Ingatlan birtokot nem szerezhettek, csak bizonjms kijelölt helyeken lakhattak. Czéhekbe, keieskedői testületekbe nem vették fel őket. Ebben a korban, amikor még any- nyira megvolt a társadalmi osztályok között a kü- lönbség, hogy a tanulók neve mellé oda irták no- bilis, civis, plebeius vagy hebraeus, sem a nemzet kiváltságos osztálya a nemesség, sem a városi pol- gárság, sem a teherviselő jobbágyság nem rokon- szenvezett velők, még a legutolsó pór is bizonyos megvetéssel tekintett rájok s csak kényszerűségből érintkezett velők. Nem volt polgárjoguk, hazafiúi

* A szegedi főgymnasiumban az 1822 — 3. tanévben járt a III. osztályba, osztálytanára Lezo Xav. Ferencz volt. Az első félévben a magyar nyelvből 23. eminens, a többi tárgyakból 3. primae cl., a második félévben: a magyar nyelvből 14.

eminens, a többi tárgyakból 10. eminens volt.

(7)

HUGÓ KÁROLY ÉLETE.

«

5

érzelmeiket sem nyilváníthatták szabadon, a szük látókörű nemesség gunykaczajjal fogadta volna, mert szentül meg volt győződve róla, hogy a zsidónak nincs ahhoz joga, hogy magát a magyar nemzet fiának vallja.

Ily körülmények között nem sok öröm mosoly- gott az életben afféle szegény zsidófiu felé, akinek már bölcsőjénél ott virrasztott a nyomor. Fáy a a zsidók helyzetére czélozva, Salamon czimű el- beszélésében felteszi e kérdést: csirázhatnak-e nyo- masztásnak, gúnynak, megvetésnek nyomaiban jó- nak, szépnek és nemesnek magvai ? Azt hiszem nehezen. Nem volt tehát csoda, hogy századok nyo- mása alatt bizonyos gyáva alázatosság fészkelte be magát a zsidók lelkébe s önérzetök elszunnyadt, mert a fennálló törvények mintegy kényszeriteüék őket az elaljasodásra. De vallásuk megmentette őket ettől s kicsiráztak soknak a lelkében a jónak, szép- nek és nemesnek magvai.

Fényes példa reá Hugó Károly, aki megtudta érteni a nemzet mozgalmait.

1812—1823-ig Magyarország közélete zajtalan.

Századunk elején a mélyebb belátásu honfi a K n a- gyon el voltak keseredve, mert az ország kizsák-

mányolását rendszeresen űzték Ausztria javára az uralkodó ház miniszterei. A pénzérték leszállítása pedig sok családot koldusbotra juttatott. A törvény- telen rendeletek az alkotmányt is fenyegették, ami nagy felháborodást szült, mert e kor emberei nem

(8)

•6 MÓCZÁR JÓZSEF.

ismertek nagyobb érdeket, mint az ősi alkotmány és a nemesi kiváltságok védelmét.* — A nemes adót nem fizetett, földjét jobbágyai mivelték, ő csak parancsolt, vadászott és mulatott. Annyija termett mindig, hogy szükséget nem látott. A nép sorsával ekkor még nem törődtek, mikor Nagy Pál az 1807.

országgyűlésen felemiitette a népfelszabaditást, kép- telenségnek tartották indítványát s azt felelték r á :

„ne eszelősködjék".

Az ellenzék hangos felszólalásai cseppet sem tetszettek a kormánynak, azért 181 l-ben feloszlatta az országgyűlést. A külföldre való járást eltiltotta, a tanulókat sem bocsátotta ki a külföldi egyetemekre, a külföldi irodalmi termékeket szigorú vizsgálat alá vetette. Itthon mindenütt behozta a czenzurát, a taní- tás szabadságát még az égyetemen is korlátozta. Tit- kos rendőrséget állított a szabad szellem elfojtására.

A megyékben megszorította a szólásszabadságot.

Az előkelő világ Bécs örömei közt elfeledte, hogy magyar; a köznemesség nag}^ része meg kö- zönyösen nézte az állapotokat, az élesebb eszűek pedig fájdalommal eltelve hallgattak s pártolták az irodalmat és színészetet, mert ezáltal remélték, hogy ébren tartják a hazafias szellemet a csüggedő nem- zetben. Hazafias önfeláldozás volt ebben a korban az előítéletekkel szembeszállva, a magyar nyelv apostolának felcsapni.

* Grütuvald Béla: A regi .Magyarország.

(9)

HUGÓ KÁROLY ÉLETE. is-

Hugó Károly lelkét áthatotta a jobbak érzelme, megértette ösztöne a kor hivó szavát, szinész akart lenni akkor, midőn a haza jobbjai állandó magyar játékszín létrehozásán fáradoztak. De atyja ellenezte;

csodálatos az előitélet hatalma, mint a magyar tár- sadalom legnagyobb része, a szegény zsidó is léha komédiásoknak tartotta a nemzeti szellem és művelt- ség terjesztőit, a színészeket s minden befolyását felhasználta, hogy fiát szándékáról lebeszélje. — A jó fiu engedett kivánatának s mint törekvő hit- sorsosainak legnagyobb része, az orvosi pályára lépett.

Mint egyetemi hallgató nagyon szűk viszonyok között élt, mert szülei vagyontalanok voltak. Befe- jezvén tanulmányait, vizsgálatot kellett volna tennie, hogy oklevelet nyerjen. Azonban annyi pénze sem voit, hogy a szigorlati dijat letehette volna. De nem csüggedett el, beállt katonának, a 7. számú huszár- ezredben szolgált s csekély napi zsoldjából 20 hó- napig rakosgatta félre a filléreket, mig egybegyűlt a szigorlati dij.

Ez alatt lényegesen megváltoztak a viszonyok.

A kormány líjonczozási és adófelemelési rendelete s az a terve, hogy végkép beakarta zárni az or- szággyűléseket, felrázta álmából a nemzetet. A megyék elkeseredetten küzdöttek sokszor kijátszott és megtámadott alkotmányukért; a küzdelem za- jába belevegyült a válságos napok kétségbeesése

és reménye.

(10)

A kormány megdöbbenve szemlélte a forron- gást, hajlandó volt visszavonni törvénytelen rende- leteit, a czenzorok is engedtek szigorukból. Össze- hívták az országgyűlést is. A korszellem kénysze- ritette őket. A mély csend, mely Európát a franczia háborúk után borította, nem lehetett tartós. Bár a győztes fejedelmek minden szabad mozgást elnyom- tak, élt mégis a hamu alatt a parázs, a titkos rendőrök és besúgók segítségével sem sikerült el- fojtani. Táplálta, erősítette a nemzeti öntudatot az elnyomottakban, néhol lángadozni is kezdett, Len- gyelországban pedig teljes erővel tört ki. 1830-ban

a leigázott lengyelek fegyvert ragadtak szabad- ságukért.

Hugó Károly épen ez időtájt szerezte meg az orvosi oklevelet, de nem kezdett gyakorlatot,. mint várni lehetne, hanem lelke hivó szava után indult, a nemzet többsége élénk rokonszenvvel kisérte a lengyelek harczát, ő karjával is segítségökre sietett, így történt, hogy az itthon lenézett, jogtalan, sze- gény zsidó fiu kardot fogott a lengyelek szabadsá- gáért. Beállott a felkelő seregbe, osztozott a lengyel vitézekkel jó és balsorsban, érdemrendet is nyert bátorsága és önfeláldozásáért. De az egyenetlen küzdelem nem tartott sokáig, a túlnyomó erő el- tiporta újra Lengyelország szabadságát. Varsó bu- kásával H u g ó Károly is orosz fogságba jutott, ki- csibe mult, hogy a szibériai ólombányákba nem került.

(11)

A lengyelek szabadságharcza szomorú véget ért ugyan, de a francziák juliusi forradalma ledöntötte a Bourbonok trónját. Nálunk Széchenyi Hitel-e a jobb jövő reményét keltette fel Volt akadémiánk, hires szónokaink, költőink, Vörösmarty lantjára figyelve hallgatott az egész ország. A költészetben a nemzeti szellem lett az uralkodó. Kazinczy helyett Kisfaludi lett az irodalom feje.

1823—48-ig költészetünk a legszorosabb vi- szonyban van politikai életünkkel, egyik a másikból táplálkozik. Kazinczy ugyan nem örült a nemzeti eszme hódításának: „Nem szeretem azt a neki dühödt nemzetiséget, szeretném, ha a rein rnensch- lich is szólana e mellett".* De az idő kerekét meg- akasztani nem lehetett. Pest azon a ponton állt, hogy irodalmi és társadalmi központ lesz mihamar, az, ami a francziáknak Paris. Kármán eszméjét megvalósította iróink buzgalma s Pestet társadalmi és politikai szempontból is központtá tette Széche- nyi és Kossuth szereplése.

Fogságából nag3^T nehezen kiszabadulva, haza- tért Hugó Károly s Pesten telepedett le mint orvos.

Az ez idő tájon uralkodó cholera gyógyítása a homeo-pathiára irányozta figyelmét. — Sikerrel alkalmazta s több munkában védelmezte Han- neman rendszerét, oly szépen és figyelemre mél- tóan, hogy Hanneman magához hivta Párisba. El

(12)

is ment 1839-ben. Itt a müveit nyugat fényes vá- rosában, a tudomány és művészet székhelyén, fel- éledtek újra gyermekkori vágyai s elhatározta, hogy a művészetnek szenteli életét.

Párisból Hamburgba ment, ott adta ki a „Ván- dorló agglegény epedő hangjait". Lelkében nagy eszme fogamzott meg, reformálni akarta a német szinügyet. Berlinbe ment tehát azzal a szándékkal, hogy Schakespeare színmüveit a saját felfogása szerint készült beosztással hozza szinre s ő maga fogja adni Romeot, Leart, Hamletet stb., de a ber- lini ázin igazgatók elutasították tervével. Visszament tehát Hamburgba s Altonában Bern név alatt fel- lépett nyilvánosan a színpadon Calderon „Eletálom"

cz. színmüvében mint Roderik.

De ez nem elégítette ki, ábrándos vágya a bécsi udvari színházhoz vonta; hogy odajuthasson, Bécsbe ment. Mint hasonszenvi gyógyász élt itt s meg- mozdított minden követ, hogy színmüveit előad- hassa, ami azonban nem sikerült. Nem csüggedett el, hanem munkához látott s keservesen összetaka- rított fillérein kinyomatta a „Világ színjátéka" és

„Bölcsek köve" cz. darabjait, mert nehéz volt ki- adót találni. A könyvárusok csak nagy ritkán fizettek tiszteletdijat, legfeljebb kinyomatták a mü- vet s néhány példánynyal elégítették ki az irót.

így volt ez a szomszédos Ausztriában, még inkább nálunk, hol régibb iróink úgyszólván egymás- nak irtak.

(13)

A kritika költői szépséget, bölcseimi szellemet talált ugyan ezekben a darabokban, de megrótta téves és túlzott állításaiért s képtelenségeiért. Erre kiadta Brutus és Lucretiát, első, előadásra is alkalmas színmüvét, de a színpadon akkor már uralkodó Ponsard Lucretiája leszorította.

Ez a mellőzés bántotta a költőt, ott hagyta a külföldet s hazajött Pestre 1845-ben; az irói körök igen szívesen fogadták.

Amit azelőtt hiába keresünk, most már volt olvasó közönség. Széchenyi fellépése, az akadémia megalapítása felélénkítette Pest irodalmi köreit. A magyar nyelv szemlátomást hódított. A 30-as évek- ben az irodalomban az akadémia, a politikában Széchenyi uralkodott. Eloszlott a tájékozatlanság a reformokkal szemben, gyorsan ment az átalakulás, bár sok előítélettel, középkori eszmével és önzéssel kellett megküzdenie. Az előkelők saját feszke be~

mocskolójának, a köznemesség paraszt lázitónak mondta Széchenyit, különösen nagy ellenségei voltak azok, akiknek főelve a „nem adózunk" volt.

A régi sérelmi politikának is voltak hívei, voltak olyanok is, akik szerették volna a reformokat, de féltek az újítástól. A magyar nyelv jogai mellett egyformán buzgólkodtak mindnyájan. Pártolták a.

színészetet is, mert nyelvi szempontból nemzeti közügy volt, s szükségesnek tartották a központi színházat, a dráma-irodalom fellendülése miatt is.

Mialatt Széchenyi részvénytársaság utján tervezte.

(14)

a színházat, felépítette Földváry erélye és Fáy fá- radozása Pestmegye áldozatkészségéből. 1835. őszén fogtak hozzá az írók és színészek nagy örömére;

s a közönség bizonyságául, hogy van érzéke a művészet iránt, pénzt, fát, követ ajándékozott, a szegényebb néposztály pedig ingyen napszámjával segítette elő az építést. 1837. augusztns 22-én meg is nyilt Vörösmarty Árpád ébredésével.

Most már volt, ami terjesztette a költészet és a nyelv vívmányait. Pest az ország első városa volt, a 40-es években Pozsonyt már csak az or- szággyűlés idején emlegették. Mikor ezt is elhozták onnan, Pest az árviz pusztítása után megifjodva külsőleg is, az ország valóságos fővárosa lett.

Mikor a magyar nyelv jogaiért folyt a küzde- lem, egymásután emelkedtek hangok a nép mellett is. A kormány el akarta fojtani a szabad szellem terjedését; az országgyűlés ifjú tagjai közül elfogatta Lovassyt. A következő hónapokban minden törvényhatóság ezt az ügyet tárgyalta, de haszta- lan, felirataikkal és küldöttségeikkel nem értek el semmit, nem bocsátották őket a király elé. Pest- megye viharos gyűlésén fenyegetőztek, s protes- tatió-t szándékoztak letenni a váczi káptalannál. A kormány Kossuthot, ki a gyűlést targyalta lapjában, elfogatta. Ez időben fogták perbe Wesselényi Mik- lóst is. A bíróság több évi fogságra Ítélte el őket.

A nemzet jogérzete még jobban felháborodott s hangosan követelte az emberi jog és haladás esz-

(15)

méinek diadalát. Pestmegjm közgyűlése egész kis országgyűléssé nőtte ki magát, a többi megyék is küldtek ide követeket; itt indítványozták először 1839. junius 1. a zsidók teljes egyenjogúságát, s köz- akarattal határoztak el, hogy ajánlani fogják az or- szággyűlésnek.

A szabad eszmék nagyon terjedtek, sokan nem mertek ellenmondani, nehogy őket a kortól elma- radottaknak tartsák. A Pesti Divatlap-ban Vörös- marty is felszólalt a zsidók mellett, kiket a pesti és pozsonyi polgárság egyrésze üldözött. Az üldö- zés csakhamar megszűnt. A nemzet lázas aggodal- mai és reményei nőttön-nőttek.

Ekkor jött haza Hugó Károly, meg kellett ta- nulnia újra a nyelvet, mert hosszas távolléte óta sokat felejtett belőle. A 40-es években Mátyás ki- rály szobor terve is foglalkoztatta az elméket. Fáy és barátai Ferenczyvel óhajtották elkészíttetni, a megyére vitték az ügyet, az fel is karolta, megala- kította a szoborbizottságot. A művész el is készí- tette a lovagszobrot 3 rész nag}rságban gipszbe öntve, s kiállította műtermében; de érczbeöntést az eltérő felfogástól eredt bizalmatlanság meghiúsította.

Ez adta az eszmét Hugó Károlynak az Egy ma- gyar király megírásához. Kidolgozta s barátai Szig-

ligeti és Egressy (?) átsimították nyelvét, Hecke- nast pedig kiadta. Kifogásokat támasztottak ugyan ellene, de a kritika egyhangúan elismerte költői te- hetségét s üdvözölte nemes törekvéseért.

(16)

Dráma irodalmunk fejlődésének nagy akadálya megszűnvén a nemzeti színház felállítása által, ez az irodalmi ág is élénk fejlődésnek indult. Ott hagy- ták az epost s a drámához fordultak az irók.

Gombos (Esküvés) és Bolyai (Pauzanias) után Katona ismeretlenül s követők nélkül maradt. Kis- faludy Károly uralkodó lett a színpadon, Fáy is fellépett Két Báthory-jávai. Utánuk Vörösmarty uralkodott költői fenségével és ragyogó dictiójával.

Utánzói számosan voltak : Vajda Péter (Ioguz), Ga- rai János (Ország Ilona, Arbocz), Horváth Cyrill (Tirus, Kuthen), Tóth Lőrincz (Ekebontó Borbála, Hunyadi László), de nem tudták elérni a nagy költő szárnyalását.

Vörösmarty utánzóinak színmüveivel nem érte be a közönség, a kevés cselekvényü lyrai érzelgések -és lelkes szónoklatok helyett több csdekvényt, élő

szenvedélyeket, mozgalmas életet ohajtott látni.

Vörösmarty megrótta a szinmügyártás gépiessé- gét, s azt hirdette, hogy a színműírónak is költő- nek kell lenni. Szinbirálataiban ellenzéke volt a ne- hézkes német drámának s Bajzával együtt a franczia drámát vette pártfogása alá, melyből az irók a forma iránt élénk érzéket és technikai készséget sajátítottak el. De ennek a helytelen kinövése lett a szinpadi hatásvadászat is.

Szigligeti és Czakó írták a leghatásosabb drámá- kat. Mások is próbáltak ez irányban, igy Jósika Kordukubász, Adorjánok és Jenők), Kuthy (Ariadné,

(17)

Fejér és Fekete), Obernyik Károly (Főúr és pór, Örökség, Brankovics), Vahot Imre (Kézműves) stb.

A szertelen hatásvadászat ellen felszólalt a kritika csakkamar. Az irók lelkében is visszahatás tá- madt, már Teleky Kegyencz-ében (1841.) a költői és szini hatás egyesítésére törekszik.

Hugó Károly hazajővén a külföldről, hol nagy műveltséget szerzett s kifejlesztette szépérzékét, classicismusra törekedett müveiben, amiért meg is dicsérte a kritika az Egy magyar király bírálatá- ban A Ugyanezt találjuk a többi müveiben is. Egy- másután adták Brutns és Lncretia, Bankár és báró czimü darabjait.

De ez az idő nem volt alkalmas nagyobb elmé- lyedést igénylő költői alkotásra. A szerencse ked- vezni látszott H u g ó Károlynak, Jules Janin párt- fogása alá vette, s magához hivta Párisba. El is ment, de a forradalom megsemmisítette reményeit.

Itthon is el voltak hintve csirái. A kormány látván, hogy már nem tarthatja magát tovább, lemondott s ismert hazafiságu embereknek adott helyet. Az uj kormány a politikai foglyokat szabadon bo- csátotta.

Kossuth a fogságból kiszabadulva, hivatott lel- kével megteremtette a magyar hírlapirodalmat, meg- indította a Pesti Hírlapot, melylyel csakhamar ma- gához hódította az egész ország szabadelvű esz-

* Magyar Szépirod. Szemle 1847. 9. sz.

(18)

mékért rajongó híveit. Hirdette a szabad szót erkölcsi bátorsággal, a meggyőződés szent hevével s fényes tehetségével óriási közvéleményt teremtett.

A régi eszmék hivei megdöbbenve hallgattak, a kormány maga is kitűzte a reform zászlaját.

Haladást sürgetett mindenki; irók és politikusok gúnyoltak a maradiságot. Az áradat nőttön-nőtt.

Széchenyi intő szava elhangzott nyomtalanul, mint a pusztában kiáltóé. A szent ihlet napjait élte a nemzet. Petőfi lantja zengett neki. Honszerelemmel eltelve, szinte egy fejjel magasabbnak érezte ma- gát mindenki. A nemzeti összetartozás érzete tán sohasem volt nagyobb. A szabad eszmék a nemes- ség gondolkodásmódját egészen átalakították, csak kevéssel előbb a lánczhidnál a hidvám-fizetést nemes emberre nézve sérelmesnek mondták s most maguk követelték a közteher viselését és a nemesi kiváltságok eltörlését.

1847. márczius 15-én összehívták az ellenzéki gyű- lést, hogy megállapítsák a programmot. Az elágazó véleményeket Deák Ferencz rostálta meg, s meg- szerkesztette belőlük közmegelégedésre az Ellenzéki nyilatkozat-ot, mely az Ellenőr czimü zsebkönyv- ben jelent meg. Este a színházban Brutns és Luc- retiát adták. Ami nem volt puszta véletlen, a szabadsághősök példája sok szívben nyomot ha- gyott s valószínűleg hatalmasan közrejátszott a szabadság és egyenlőség eszméinek terjesztésében és diadalra jutásában.

(19)

A februári forradalom hire felbátorította az ellen- zéket, aggódva leste mindenki a fejleményeket. A nemzetünk életében annyira emlékezetes márczius idusán elhangzott a Talpra magyar, talpra állt az egész nemzet s egyszerre kivitte azt, amiért évtize- dek óta küzdöttek a nemesebb elmék. — Örömben úszott az egész ország. Ennek a hirére hazajött Hugó Károly is ; két franczia nyelven irott drámát hozott magával: La comedie infernale és L' Illiade fmie. De csakhamar Berlinbe hivta a dicsőség, ahol

a Bankár és báró cz. müve nagy tetszést aratott.

Az öröm hangjai nem is csillapodtak le még, mikor kegyetlen meglepetés érte a nemzetet. Az egyik kéz visszavette, amit a másik adott, vissza- vonták törvényeink szentesítését. Erre a törvényes kormány lemondott, a nemzet pedig fegyvert raga- dott alkotmányáért s kezdetét vette a szabadság- harcz. Áldozott a nemzet vért és vagyont.

De a lelkesedés dicső napjaira, amidőn a régi magyar vitézség és önfeláldozás nagy tettei mintegy újra születtek a forradalom viharában, a leg- rémesebb napok következtek. Romba dőlt minden, gyász és pusztulás mindenütt. Nem csoda, hogy sokan elvesztették elméjök tiszta világát, midőn megsemmisülni látták mindazt, amiért küzdöttek, amiért munkás életöket áldozták.

Hugó Károlyt Berlinben érte a világosi fegyver- letétel hire; hosszú időre elnémult, nem lehetett felőle hallani semmit.

(20)

Lassan, mint kábult álomból ébredő, eszmélni kezdett a nemzet, érezte, hogy nem halálos a csa- pás. H ü fiai csüggedve bár, de uj elszánással fogtak hozzá, hogy újra kezdjék a munkát. Megin- dultak a hírlapok. Tompa buzdítására megszólaltak a költők. Kezdett derengeni. Mikor Kazinczy szü- letés napját ünnepelte a nemzet, érezte, hogy teljes erejében van. Az olasz és porosz háborúk meg- nyirbálták az osztrák sas szárnyait, a felzuduló magyar közvéleménynek eleget kellett tenni. Lett alkotmányunk, megkötötte a nemzet a kiegyezést.

Hugó Károly 1858-ban jött haza, hogy megláto- gassa 90 éves atyját; a hírlapírók nagyon szívesen fogadták, darabjait szinrehozta a nemzeti színház igazgatósága. Arczképét hozta a Vasárnapi Újság.

Mind ennek ugy látszott, hogy örül; nem lehetett mást észrevenni kedélyállapotán. De hirtelen távo- zott s egy ideig újra nem lehetett felőle hallani semmit.

1861-ben Berlinben tette magát először nevet- ség tárgyává mimikai előadásaival. A kritika kemé- nyen megrótta érte s ez káros hatással volt kedély- világára. Kifejlesztette a csirában élő lelki betegsé- get. Környezői megdöbbenve vették észre a válto- zást, de még nem tudták, hogy megháborodott.

Ugy látszik a kritika foglalkoztatta, mert könyvet adott ki 1862-ben ily czim alatt: „Hugó Amber Bernstein Károly vagy a megrendszabályozott láng- ész", ez a könyv negyedik kötetét képezte „Me-

(21)

moires terribles d'un martyre monstre" czimü mun- kájának. Ebben a kötetben tömérdek sértés van a porosz hivatalnokok, előkelők, sőt maga a király ellen intézve. Pörbe akarták fogni, de belátván, hogy ilyet józan eszű ember nem irhát, az orvosok által megvizsgáltatták s az eredmény az lett, hogy tudományosan is igazolták, hogy őrült.

E z időtől kezdve mint a bolygó zsidó testet öltött alakja barangolt szerte szét. A benne lakó lángész nem hagyta pihenni, csodálatos eszméi s bizarr gondolatai megvalósításán fáradozott folyton.

Gyakran lehetett látni Budapest nyilvános helyein, a nemzeti színházba, hangversenyekre és felolvasá- sokra szeretett eljárni. Meghúzódott csendesen egy

helyen, nem szólt senkihez, nem bántott senkit.

Ábrándos eszméi világában élt s azok érdekében járt kelt ide s tova. Senki sem ütközött meg rajta,

ha jött vagy távozott; mindenütt ismerték, valósá- gos nemzetközi őrült volt; három nyelven terjesztette elhomályosodott elméjének szörnyszülötteit.

Azt hitte magáról, hogy ő a czivilizáczió pá- pája, mint ilyen, anathemával sújtotta ellenségeit, barátait pedig a czivilizáczió lovagjaivá nevezte ki bulláiban és brévéiben. Azt állította magáról, hogy a költők fejedelme ; azt hitte, hogy sokkal nagyobb mint Schakespeare. Azt mondta, hogy Schakes- peare az Isten után legtöbbet tett, de ő még az Istennél is többet teremtett. Orvosok orvosának mondta magát, ki bámulatos tudományával képes

(22)

a halottakat is meggyógyítani, felfedezője a legbe- csesebb tudománynak a Jmgologikának, mely hi- vatva van az egész világot átalakítani. Végül egy ismeretlen művészeti ágat teremtett meg, a. can- tominiikát.

Egy maga vállalkozott arra, hogy eljátszik egy egész tragédiát. Schakespeare Coriolanusában egy maga volt minden: Coriolán, Veturia, Volumnia, a tanács küldötte, meg a nép is. Előjött az emel- vényen nagy lovagcsizmákban, patrícius tógában és szavalt dörgő, kemény, fülsértő hangon, kép- telen positurákban, az őrültek borzasztó arczkifeje- zésével, Coriolánt adta. Majd átszaladt az emel- vény másik oldalára, tógáját fátyol gyanánt fe- jére húzta s magas, reszkető női hangon esede- zett Coriolánnak. Majd a háttérbe vonult, össze- húzta bozontos szemöldökeit, hadonázott kezeivel, zümmögött, morgott, üvöltött, azt hitte, hűen utá- nozza a lázadó népet. Azt hitte, pompásan elő- adta a tragédiát, várta és kegyes leereszkedéssel fogadta a tapsokat.

Productiói közben rájött, hogy ő tulajdonképen bűbájos énekes. Énekelt tehát sopránt, tenort, altot meg baritont. Neki mindent lehetett, énekelt duettet, quartettet, férfi és női énekkart, zenekisé- retre sem volt szüksége, pótolt ő mindent, nagy do- bot és pikulát egyaránt.

Előadásokat hirdetett, melyekben maga adta elő az egész operát sőt több operát is egyszerre. Nézői

(23)

mindig akadtak, sőt akadt lap is, mely megtámadta, mint világcsalót. Erre H u g ó Károly a Fuchtel-ban felelt; anathéma alá vetette mint pápa, számkivetette mint király s pokolra kárhoztatta mint Isten.

Hogy milyen komolyan vette szerepét s milyen buzgalommal játszotta őrült productióit, bizonyítja az a jelenet, amelynek T.örs Kálmán volt tanuja egy zord téli napon a városligetben.* Alkonyat volt, a szél süvöltve szórta a havat, egy lélek sem járt künn a dühöngő viharban, Törs Kálmánt is csak valami szeszéty vitte oda. Távolról borzalmas hangokat hallott, közeledett abban az irányban, ahonnan a hang jött. Hugó Károlyt látta egy padon hanyat fekve, ősz haját összekuszálta a szél, sze- mébe szórta a h a v a t ; az őrült lángész pedig versenyt kiáltozta az orditó viharral Lear király keserves átkeit.

Utolsó éveiben egészen felvette a vándor ma- darak természetét, télre rendesen a déli vidékekre vonult. Legtöbbnyire Milanóban húzódott meg. Jól ismerték a milanóiak a merész, egyenes tartású aggastyant, ósdi czilinderével és kopott diószin ka- bátjával. Zsebéből rendesen hangjegyek lógtak ki, ügy járt-kelt közöttük. Itt is nevezett ki brévéivel lovagokat mint a czivilizáczió pápája. Különösen az által vonta magára a közfigyelmet, hogy egy hires tenorista előadása közben azt kiabálta le a

* Vasárnapi Ú j s á g . 1S77. II.

(24)

karzatról, hogy ő a világ első tenoristája. Rög- eszméjét egy élelmes impressario hasznára akarta fordítani ; szerződtette hát néhány estére a Santa Radegonda színházhoz a szerencsétlen öreget. A közönség tódult a színházba, abban a reményben, hogy majd jót nevet. De a sors keresztül húzta az impressario számításait, mert Hugó Károly meg- betegedett. Az az öröm, hogy nevét a szinlapon kinyomatva láthatta, ágyba döntötte s még ugyanaz nap este boldog megelégedéssel eltöltve, a halál nyugalmat adó karjaiba vitte a hányatott életű költőt.

Hugó Károly mindenik munkája dus költői te- hetségről tesz tanúságot. Verselése művészi, de néhol erőltetett. Nyelve erőteljes, meglepő szép hasonlatokban és képekben bővelkedik, csak az a kár, hogy nem magyaros

Sokat irt, termékeny elme volt. Darabjai közül azt a háromat veszszük tárgyalás alá, amelyek a nemzeti színházban szinre kerültek s helyet vivtak ki szerzőjüknek a magyar irodalomtörténetben. — Nyelvi szempontból ezek is nagyon kifogásolhatók.

Sokat rontott a költő nyelvérzékén az, hogy három nemzet nyelvén irt: magyarul, németül és fran- cziául. Hosszas bolyongásaiban is sokat felejtett magyar nyelvi ismereteiből, ugy hogy magyar mun- káit rendesen másoknak kellett átsimítani. De azért mégis nagyon becsesek ezek a müvek s szerzőjük nemcsak müveiért, de jelleméért is meg-

(25)

érdemli tiszteletünket, mert őszinte lélekkel töreke- dett nemzetének használni: „serkentve s kötelezve érzém magamat arra, hogy magasbra törő derék nemzetemnek használják".* Szerette a magyar hazát és nemzetet, büszkén vallotta, hogy magyar s legnagyobb ambicziója volt magyar költő- nek lenni.

* Egy magyar király. Előszó. 1847.

(26)

Egy magyar király.

Egy magyar király tárgya a magyar történelem- ből van véve, főhőse nemzetünk egyik legnépsze- rűbb királya, I. Mátyás.

I. felvonás. Buda, udvari kert. Mátyás és Pod- jebrád lánya, Katalin játszadoznak egymással. — Katalin virágfüzért tesz a Mátyás fejére s eldicsekszi, hogy neki egy czigánynő azt jósolta, hogy királyné lesz. Mátyás azt feleli erre, hogy neki meg azt jósolták, hogy király lesz. Megegyeznek s kezet adnak rá, hogy amelyik koronát nyer, a másikkal megosztja.

Fellép Vitéz és Szilágyi. Mátyás azt kérdi nagy- bátyjától, a lovagjátékra jött-e vagy a nászára s bohóskodik Vitézzel, hogy kösse össze a kezüket.

Mire a lányka szég3'enkezve távozik s komolyra fordul a beszéd. Szilágyi feddi Mátyást bolondsá- gaiért, ametyek nem illenek Hunyadi fiához. Kér- dik, hol vette a bolond sipkát; elmondja, hogy egyetlen barátjától, az udvari bolondtól kapta.

Majd hozzájok jő László karöltve Máriával s mind-

(27)

EGY .MAGYAR KIRÁLY. 25

ketten kérik Mátyást, vegyen részt a lovagjáték- ban. Megígéri nekik, távoznak, utánok megy Vitéz.

Nemsokára Ágnes jön, mire Mátyás Szilágyit eltuszkolja s vele beszélget. Távolabb a király nő- süléséről tárgyal Podjebráddal, majd hozzámegy Gara, Újlaki és Giskra s bevádolják a két Hunya- dit, hogy a lovagjátékon megakarják gyilkolni ba- rátaikkal a királyt. Gara tanácsára mindkettőt őri- zet alá helyezik.

I I . felvonás. Hunyadi lakása. Mátyás Lászlóval társalog, említve Kapisztrán jóslalát, igéri, hogy felaldozza életét bátyjáért, mit László elfogadni nem akar. Nyomban megjelenik az ajtóban Gara és Giskra az őrökkel. Vallatóra fogják a két testvért.

Mátyás elvállalja a vádat s aláírja a vallomást.

A4ind hiába, Lászlót elviszik. Gara kitárja Mátyás- nak boszutervét s a toronyba csukatja.

1. Változás. Királyi terem. A Hunyadi fiuk mellett felszólal Vitéz s az udvari bolond Kilián. Majd gyászruhában Mária jelenik meg s vádolja a ki- rály előtt atyját, hogy ártatlanul akarja elve- szíteni Lászlót. Gara nyugodtan hallgatja a vádat, sőt megdicséri érte leányát, ki elkeseredve rohan el e szavakkal: a percztől fogva, melyben szerel- memet többé nem láthatom, apám, te sem látod leányodat! Vitéz követeli, hog3r törvén3^es bíróság ítéljen az ügyben, de a király nem hajt rá, elbo- csátja az udvart s Garával távozik.

(28)

2. Változás. Tömlöcz. Mátyás sorsa felett el- mélkedik. Ketten is fáradoznak kiszabadításán, Ka- talin is, Ágnes is. Ágnestől tudja meg, hogj' báty- ját megölték. Az odaérkező Szilágyi megerősíti a rémhiit. Mind a hárman kérik Mátyást, hog}' me- neküljön ; de ő marad, szembe akar nézni sorsával.

I I I . felvonás. Prága, udvari kert. A fogoly Má- tyás a lúgosban alszik, távolabb Podjebrád gondol- kozik. Majd jő Katinka, messziről kiáltva: Mátyás, Mátyás, földiek! Podjebrád hallgatást int neki s elmegy a magyarok elé. Mátyás, aki hallotta a beszédet, Katinkához megy, beszélgetnek, majd Mátyás karon fogja s együtt mennek a palota felé.

Mögöttük Podjebrád jelenik meg Vitézzel; egyez- kednek a váltság dij felett.

A váltság-dij nagyságán Vitéz megütközik, de Podjebrád azt feleli, leányommal visszakapja. Oda- hívják Mátyást, Podjebrád szabadnak nyilvánítja;

Mátyás hálából megkéri Katalin kezét. Megjön Szi- lágyi is a magyar urakkal s némi bevezetés után tudtára adja, hogy király Mátyás mint menyasszo- nyától búcsúzik Katinkától, bár nagybátyja sehogy sem helyesli tettét. Podjebrád a határig kiséri.

1. Változás. Gara sátora. Gara és Giskra Mátyás tőrbeejtésén tanácskoznak. Kilián igéri, hogy meg- mérgezi Mátyást, ha eleresztik a táborból. Gara rááll. Ágnes féltvén Mátyás életét, nem akar bele- egyezni s kéri Garát, hogy őt küldje el. Gara nem akarja kiereszteni körmei közül Ágnest, azért Ki-

(29)

EGY .MAGYAR KIRÁLY. 33

liánt küldi. Ágnesnek megígéri, hogy ha király lesz, feleségül veszi, de az utálattal hagyja el sátorát.

2. Változás. Országg}úilés. Mátyás király, akit lelkes örömmel fogadott a nemzet, Szilágyi és Vitéz ellenére a törökre akar menni. Hosszasan vitáznak, a vége az, hogy Mátyás Perényit lelep- lezi s kincstárnoki tisztétől megfosztja, Szilágyit fogságba küldi s megmarad tervei mellett. Előbb Garával akar számolni, azután a török ellen megy.

IV. felvonás. Tábor. Mátyáshoz egy zenész j ö n állítólagos leányával, hogy mulatassa. Mátyás

• észreveszi, hogy k é m ; felakarja köttetni, mire kivallja, hogy a leányt, kit ugy rabolt egykor, azért hozta, hogy érzékeit elcsábítva, megölje. Mátyás a ritka szépségű leányt, ki csak halálos félelem altal kényszerítve jött s mint maga vallja, sohasem lett volna képes királyát megölni, őrtisztjének adja nőül.

A czigányt pedig visszaküldi Garához. Majd Kiliánt hozzák kém ruhában a katonák. — Mátyás fel- ismeri egykori barátját, aki azt jelenti, hogy az elpártolt urak készek hűségére térni. Mátyás bo- csánatot igér s jeléül gyűrűjét küldi nekik.

2. Változás. Kanizsai sátora. A pártosok Kilián beszédére mind megtérnek s éljenzik Mátyást. Be- lép Gara, szemökre lobbantja árulásukat s embe- reivel körülveteti őket, de betörnek a Kanizsai emberei is. Szemközt áll a két ellenfél, midőn je-

(30)

lentik, hogy Mátyás a német szárnyat megverte.

Gara kisiett vesztett ügyét oltalmazni.

2. Vátiozás. Szép vidék. Szilágyi fogságából kiszabadulva Mátyáshoz jön, aki tárt karokkal fogadja, de az öreg csak mint király iránt mutat tiszteletet s bocsánatot kér szakácsa számára, ki furfangjával megszabadította. Nem akar kiengesz- telődni öcscsével. Közben jelentik, hogy a meny- asszony, Katalin közelget. Mátyás kérleli Szilágyit,

mig nem megérkezik Katalin Vitézzel, Gara Ágnes- sel. Mátyás haragja felforr Gara láttára, de meg- kegyelmez neki az ország állapotára való tekintet- tel. Szilágyit újra rokoni szeretetre kéri, neki adja a szentelt kardot, a pápa ajándékát s mikor ez sem hat, ott hagyja a makacs öreget s Katalin felé indul; az öregből ekkor kitör az elnyomott szeretet hangja s öcscsét szivére szorítva szól: Oh M Á T Y Á S

öcsém, te vág}1 valóban — egy magyar király! s Katalin bezáróui koszorút helyez a Mátyás fejére.

A darab jellemei történelmiek, megalkotásukban a történelmi igazságot tartotta szem előtt a költő.

M Á T Y Á S lekapja a szép Katinkát bősz lováról s a lány csokra nala marad, felköti bolond sipkájára.

Panaszolja atyja szellemének, hogy fején bolond sipka van korona helyett. Apja kivánatának óhajt eleget tenni s türelmet kér, még eleget tehet. Ka- talinból, aki szép és jó, tréfát üz, ugy beszel vele, mint egy nagyon kicsiny leánynyal. Mátyás épen nem viseli ugy magát, mint egy korabeli fiu-

(31)

hoz illik. Olyanokról beszél, amik nem szájába valók :

A nősziilés komoly nagy tréfa mindig, De hosszú szüzesség komolyabb még És tréfásabb. I. 2.

Egészen ugy beszél a nőkről, mint egy felnőtt ifjú; „asszon^⁷, midőn szeret, — minél inkább elűzik és csipik — ő annál inkább szeret". I. 2.

Szilágyi jövő fenségét emlegeti s a jóslatot meg a koronát. Mátyás nem sokat ád rá, azt mondja

„gyermekség". I. 2. Megmondja, hogy szinlel s a bolond sapkát az udvari bolond, egyetlen jóbarátja az udvarnál, adta neki s ezzel megmentette az ár- mánykodástól életét, mert az udvarnál azt hiszik, hogy Mátyás is bolond s így nem veszedelmes.

Mátyás büszke rá, hog}r László hallgat taná- csára s engedelmeskedik neki, de ő nem engedelmeskedik nagybátyjának, ott marad az udvarnál.

Szeretetét hazájának áldozza egészen. László bátyja Máriát szereti, bizik benne, első szava anyja, mikor Szilágyit meglátja. Mátyás nem szeret nőt, ugy tünteti föl magát, mint akit nem tud kielégíteni, a nő szük köre, magasabb eszmék foglalták el lelkét, szerelme a haza. Azt kívánja László királytól is, hogy csak egyetlen eg)'et szeressen mindenek felett s ez az egy a haza. V. László jó szivü, de minden mélyebb megfontolás nélkül cselekszik, Garának és tanácsainak valóságos játéklabdája.

Mulatságok és könityelmü szeretkezés töltik be

(32)

életét. Szerelmesére, Ágnesre ráunt, mást óhajt nőül, de még sem mer vele nyíltan szakítani, egé- szen hiányzik benne a Mátyás határozottsága és higgadt megfontolása, épen ugy a Hunyadi László hősies bátorsága.

Hunyadi László csinos ember, nagy vezéri te- hetség, de a fondorlatokat nem tudja felismerni.

Titkos gondolata a korona, magára magyarázza a Kapisztrán jóslatát, készségesen követi öcscse ta- nácsait, hogy czélt érjen, addig is reméli, hogy fővezér lesz. Bizik a király esküjében, de Mátyás felvilágosítja. Vitáznak együtt, melyikük lesz ki- rály, szerénységből mindegyik a másikra tolja a jóslatot, de amint a Szilágyi beszédje mutatja, Mátyást tartják király-jelöltnek.

Mátyás kész bátyja veszélyét magára vállalni, László nem engedi, a testvéri szeretet nemes ve- télkedése ez. Mátyás azt mondja, engedje őt meg- halni :

Laczim kinéztem végzetünk, kezéből, Hogy egy Hunyad magyar király leend, Ha a másik áldozatként égbe ment. II. 1.

LÁSZLÓ : „Nem! É n halok meg, te méltóbb vagy királynak."

Mátyás nagy eszét és mély belátását László elfogatásakor ragyogtatja legfényesebben, mikor a tapasztalt vén Garát egészen kiforgatja álnoksága szines palastjából. Gara megvallja, hogy a nagyra- vágyó Mátyás, s Lászlót csak Czilleyért áldozza fel.

(33)

EGY MAGYAR KIRÁLY.

Lászlót kivégzik, Mátyást is csak Kilián, az udvari bolond menti meg cselével a haláltól.

Mátyásnak a börtönben tartott monologjára azt feleli Katalin: „bármi nagy eszed, szived kicsiny".

II. 8. Mikor Katalin azt mondja neki, hogy nem tud szeretni, Mátyás visszavág: „ámde szerettetni".

II. 8. Hálás Katalin iránt, hog}r megakarta menteni.

Ágnes is megakarja szabadítani:

Azért jövék hozzád, hogy légy szabad, S bőszülj meg rajta engem és magad. II. 3.

Mátyás nem hisz neki, bátyja halála hihetetlen előtte, bár előbb nagyon is hitte s kifejezést is adott neki búcsúzáskor. Ágnes haragszik, hogy kémnek nézi s segélyét eltaszitja s fogadja, hogy boszut fog állani nő léttére maga.

Szilágyi, Katalin, Kilián levele mind menekü- lésre intik, Mátyás nem akar vért ontani s marad, hogy szembe nézzen a sorssal:

Atyám, azért kell itt maradnom épen,

Hogy nemzetünk lankadt vérét kiméljük. II. 10

Mátyás ezen eljárásában semmi indokolás nincs, látszik, hogy a költő csak azért színezte ki, hogy hőse jelleme a történelemmel ellenkezésbe ne jöj- jön. Mátyásnak tudni kellene, hog}T ha most nem

menekül, csak a véletlen szabadithatja meg az örö- kös fogságtól. A jóslatra, amit egyszer gyermek-

(34)

ségnek mondott, nem támaszkodhatik, bátyja is hitt benne és mégis elvesztette életét.

Fogságában hazájáról gondoskodik s Podjebrád állítása szerint a korona után vágyakodik. Vitéz ugyan czáfolja ezt, mint az V. László udvarában lábrakapott gyanúsítást, de később Mátyás maga erősiti meg.

Mátyás nagyon büszke a bátorságára:

Kinek bátor szivet adott az Isten, Azt Isten sem rendithetendi meg. III. 4.

Szerfölött elbizakodott, gyermeklétére többnek tartja magát mint atyja és bátyja :

A vészisten, ki mindig ugv szerette Hunyad faját, tartott fenn engemet Ama nagy czélra, hogy mit két Hunyad.

Merészen kezdett, ezt a harmadik, Miként egyetlen egy Hunyad végezze Be s hogy dicső hazámat én emeijem Dicsőségének legmagasabb fokára. III. 4.

Mikor tudtára adják, hogy király, kivallja, hogy vágyódott utána. Még mikor szive alatt hordta anyja, megjósolták, később mint kis gyermeknek újra, hogy király lesz; ezt az első észbeli napsugártól fogva, első eszméletétől fogva gyermeki kivánataival ke- ménynyé fejlesztette szivében. (III. 4.)

Szilárd jellem. Amit mint Mátyás igért, megtartja mint király, bár gyámatyja Szilágyi ellenzi is. El- jegyzi Katalint.

(35)

Otthon országgyűlést tart, Összetűz nagybátyjá- val, minden ítélet nélkül ki akarja végezni Perényit.

Egész zsarnoknak mutatja magát.

Isten nyila ! — Merészek, hát király, Uralkodó avagy bohóczkodó ?

S ki légyek én : törvény szolgája csak, Vagy ö n z ő szédüléstek rabja még. III. 8.

Szándékát nem hajtja ugyan végre, de nagy- bátyját megfosztja méltóságától s fogságba viteti.

A táborban a zenészszel és Ilonával szemben erényességét bizonyitja, magaviselete, Kilián fogad- tatása pedig azt igazolja, hogy Mátyás hálás bará- tai iránt, ha megérdemlik. Gara legyőzése után nagybátyját sokáig kérleli, hogy ne haragudjék s azt mondja, tán szerencsésebb volna, ha nem lett volna király :

Szenvedve állni, cselekedve élni

Ugy hát — ha mindent mindenért kiáll — Való mártyr csak a való király. IV. 8.

Mátyás politikai belátását mutatja, hogy erőt vesz bosszúvágyán s megbocsát a megalázott Garának.

Nagybátyját a végvárak kormányzójává teszi, megajándékozza a pápai karddal s kiengeszteli a h ü öreget.

Ebben a színdarabban Mátyás mint lángeszű, de önfejű f i u' és ifjú van rajzolva. Saját beismerése szerint kiskorától fogva koronát remél. Vágyódását kevés betölteni egy nő szerelme, nagyobbra érzi magát hivatottnak, szavaiban öreghez illő bölcses-

(36)

ség és tapasztalat nyilatkozik, ami onnan van, hogy a költő deductive állapította meg jellemét. Ravasz, színlel s politikát üz, a király élete ellen ugyan nem tör, de titkon a koronára vágyódik. — Bátyjának Lászlónak is megfordul a korona eszében, de nem tesz érette semmit. Méltán tartja tehát V. László ellenségeinek őket s a Hunyadi-párt törekvéseit ve- szélyeseknek a koronára.

Mátyás jelleme mint kész egész lép elénk, nem találunk benne fejlődést. Olyannak tetszik nekem, mintha Brutus és Tarquinius jelleméből volna össze- állítva. Brutus ravasz bölcsessége s hazaszeretete van a fiúban, Tarquinius uralkodásra termett keze s akadályt nehezen tűrő erőszakossága nyilatkozik az ifjú királyban.

A történelem tanúsága szerint * Mátyás korabeli ifjúnál valóban meglepő itélőtehetséget és önállósá- got tanúsított. Már ekkor kitűnt az a más nagy emberekkel közös tulajdona, hogy amit helyesnek lát, azt minden tekintet nélkül végrehajtja. Nagy- bátyját észrevehetően mellőzte. Ugyanazon évben, amelyben királylyá választották, a májusi ország- gyűlésen már egészen önállóan szerepelt s nagy- bátyja kormányzói hatalmát csak a kincstár feletti főfelügyeletre és a főbb városok kapitányságára szo- rította, miben Szilágyi hálátlanságot látott öcscse

* Szalai: A magyar nemzet története, II. könyv. I. Mátyás uralkodása.

(37)

részéről. Fájt neki, hogy egészen érvényesíteni akarta királyi tekintélyét nagybátyja ellenében, kinek koro- náját köszönhette. Nemsokára igen kellemetlenné vált viszonyuk azzal végződött, hogy Mátyás az országnak öt évre választott kormányzóját kormány- zóságának első évében fogságba vettette Világos- vart.

Mátyásnak ez az eljárása — noha alkalmat szolgáltatott neki kitüntetni államférfiúi tehetségét, mert az év végén Szegeden tartott .országgyűlés igen jól folyt le, — nem helyes, nem is menthető, mert határozottan zsarnokság. Mátyás maga is be- látta, hogy sokkal többel tartozik nagybátyjának, sem hogy fogságra kárhoztathatná, azért a követ- kező évben szabadlábra helyezte s az alvidék vé- delmével bizta meg. Hogy Mátyás Katalin iránt sem viseltetett valami rajongó érzéssel, történelmi tény szintén.

Szemére lobbantották Hugó Károlynak, hogy Mátyás kényuri oldalát nagyon kiemelte.* A törté-

nelembe tekintve ezt el nem mondhatjuk. A jelen emberei hozzá vannak szokva, hogy a mult nagy alakjait az általok elért események szerint Ítéljék meg. Innen a tévedés. Mátyás lángeszű uralkodó volt, igazságossaga példabeszéddé vált, épen azért a köztudat alkotmányos fejedelemnek tarttotta és tartja, pedtg nem volt az.

* Életképek. 1847.

(38)

történt, hogy az időszaki sajtó a költőre nézve igen hízelgő, de mint maga panaszolja,* a.

honfira nézve fájdalmas Ítéletet mondott, mert a fő- pontban félre értette, azt gondolva, hogy midőn Mátyást ilyennek tüntette fel, torzított. Pedig mint maga mondja, az volt a szándéka, hogy: „szellemben az eseménybe mélyedjek, a cselekvők tetteit és indokait szemügyre vegyem s mindennek h ü képmását rajzoljam, mely által az ébredező magyar nemzet öntudatát s büszkeségét — a nemzetiség e két szemét — felderíthessem." Egy magyar ki- rály. Előszó. 1847.

SZILÁGYI olyan mint Petur, egyenes lelkű h ü magyar. Nem szereti az udvar romlott levegőjét, félti öcscseit. Mátyásnak emlegeti, hogy trónra hivatott, s ki akarja ragadni a veszélyből a haza egyetlen reményét, de az nem hajt rá. László ha- lála lesújtja, fegyvereseket gyűjt, s királylyá választja Mátyást. Mátyással való viszálykodásai, nyilt szivü jogszerető, de szük látókörű embernek mutatják.

Katalin Mátyás iránt forró szeretet s önfeláldo- zást tanusit, szép jellemvonásokkal van ékesítve, de egészben véve beteges virág, a költő nem tu- dott belé életet önteni. Nagyon kiérzik, hogy Má- tyásra mintegy ráköti magát, ami ellenkezik az öntudatos nő jellemével. Ágnes az egyetlen, akiben nagyobb jellemfejlődést tapasztalunk, a szerető, h ü

* Egy magyar király. Előszó. 1847.

(39)

leányból bosszúálló nő lesz, felnyúlnak szemei egé- szen. Jó érzése a Hunyadi ház barátjává teszi;

Gara ármányától óvja Mátyás életét, két izben is iparkodik megmenteni, egyszer a börtönben, máskor a méregtől.

Legszebb női jellem Gara Mária, büszke rá, hogy egy hős menyasszonya, oly hiven ragaszkodik Hu- nyadi Lászlóhoz, hogy kész bevádolni atyját jegyese miatt. GARA régi ellensége a Hunyadi háznak. Czil- leiért akar bosszút állni, azért veszti el László éle- tét és szerelmét. Király öcscse teljesen hatalmában van és befolyása alatt áll. Halála után a trónt ma- gának akarja, de mint elejtett czélzásokból látható, már előbb is vágyott utána.

Ravasz csellel ássa meg a Hunyadi László sír- ját, önmaga tanácsolja neki, hogy rendezzen lovag- játékot, s ő adja fel, hogy a lovagjáték alatt megakarja ölni a királyt. Színlel, hogy fáj a szive László vesztén:

Ismerem

Kötelességem, fölséges u r ! De lányom el nem birja jegyesének Halálat, és igy őt is tönkre zúzom. I. 7.

Mátyást csak a Kilián éles esze mentette meg a haláltól, a lovagjátékra felvette Mátyás fegyver- zetét s midőn elfogták, kitűnt, hogy Mátyás nem vett részt a játékban s igy nem lehetett bántani.

Kilián mindvégig megtartja Mátyás iránt rokon- szenvét, a pártosokat is ő nyeri meg részére.

(40)

38 MÓCZÁR JÓ/.SP:F.

Gara elkeseredetten tör Mátyás vesztére, megakarja öletni Ilona által, vagy ha ez nem sikerül Kilián mérgében bizik, s utoljára arra számit, hogy Ágnes által fogja megrontani. Egyik legvakmerőbb ármánya az volt Garának, hogy Mátyás nevében parancsot küldött Viiágosvárra, hogy Szilágyit fe- jezze le ; de Lábatlan várnagy, a Hunyadi ház hive,

nem teljesítette a parancsot, Mátyáshoz ment meg- tudni a valót. Ez. a vakmerő cselvetés vitte rá Má- tyást a kibékülésre.

Az elhatározó ütközet előtt, a Mátyás hűségére tért nagyokkal szemben ugy viseli magát Gara,.

mint király, őrtisztje is igy szólitja:

Felséges ur ! megállj — de sőt siess Segítségére már német hadadnak,

Mely megtámadtatott s hátrálni kezd. IV. 8.

Elveszti ügyét, s annyi áldozat után sem nyeri el a koronát, melyért király öcscsét is feláldozta.

Ágnes szemrehányásából tudjuk meg, hogy meg- mérgezte :

Nagyravágyó gaz szived tevé.

Mivel véléd — mint a király rokona — Örökben illet Ágnes s a korona. III. 8.

Minden törekvése dugába dől, hiába ontott vért, hiába zúzta össze kegyetlenül leánya boldogságát, meg kell alázódnia a lenézett gyermek király előtt, s remegve várni kegyelmet vagy halált.

(41)

Azt gondolja, hogy Ágnessel kedveskedhet a királynak s végrehajthatja szándékát általa; de ebben is csalatkozott, a Ián}' rászedte s ez által megmenekült körmei közül.

A könnyen befolyásolható Kanizsai, akinek ked- vencz szólása: „mindenkinek jogát" s vele a többi urak Mátyáshoz pártolnak ; szivökben királynak tartották úgyis s csak azért fordultak ellene, mert nagybátyját elzáratta.

Podjebrád, a ravasz politikus eléri czélját, maga cseh király, leánya magyar királyné lesz. Olyan j ó számitó, hogy olyan nagy váltságdijat követel,

— bizva a nemzet mámoros örömében — hogy leányának a hozománya kikerüljön belőle.

A színdarab jellemei csak nagyon halványan vannak kidomborítva, a legtöbbnek a jellemzése csak külső, elbeszélésekből s jelzőkből ismerjük meg.

Ha nem ismernénk a történelmet, a színdarabot sem érthetnénk meg, ily módon a költő nagyon sokat hagy a képzelő tehetségre, a személyek jel- lemzését illetőleg is. E z könnyen tévútra viheti az embert, ismervén a történelemből az alakokat, egy- két odavetett szó elegendő, hogy feléledjen képze- letünkben az illető képe; igy elsimulnak, illetve eltűnnek a jellemzés hiányai s megvesztegetik a felujult képzetek Íteletünket a költő alkotásáról.

Mátyás király dicsőítése ez a darab, a költőnek minden törekvése az volt, hogy a dicső király nagy eszét s uralkodó tehetségét bemutassa. Azt sikerült

(42)

is neki bemutatni, hogy a gyermek Mátyásban érett férfi ész és uralkodó lélek lakott, de nem sikerült szándéka: „alkotmányos királyi szellemben feltüntetni".* A lángész nem tűri a korlátokat; Má- tyásnak sok alkotmányellenes tette volt.

A jelen feldolgozásban Mátyás drámai szerep- lésre teljesen alkalmatlan. Jelleme egységes ugyan és szép vonásokkal van ékesitve, de nem drámai.

Nincs határozott terve, emlegeti ugyan apja hagyo- mányát, de nem tudjuk még mire vonatkozik, ko- ronát is emleget, meg jóslatokat is, de nyilvánosan tiltakozik az ellen a feltevés ellen, hogy utána vá- gyódik. Hunyadi fia felségbántó nem lehet, türel- mes alattvaló, a Gara ármányai ellen Kilián esze menti meg, a halálos veszély elől nem menekül, tétlenül várja sorsát. Nagybátyja koronát szerez neki, a királyi tekintély megszerzése kerül csak küzdelmébe, de ez sem drámai küzdelem.

Ha ugy fogjuk fel ezt a drámát, hogy Mátyás a főhős, akkor a cselekvés a Ili. felvonásban indul meg, mert itt kezdődik a király küzdelme Garával és tekintélye ellenségeivel. A fordulatot pedig Kilián idézi elő, aki a lázadókat megnyeri számára. így az első és második felvonás csak a személyek jel- lemzésére és a helyzet megvilágosítására szolgál.

Mátyás szenvedése pedig a nagybátyján elkövetett sérelemben á l l n a ; . a bonyodalom pedig ott kezdőd-

* Egy magyar k'rály. Előszó 1847.

(43)

nék, mikor Szilágyi ellenzi Mátyás eljegyzését Ka- talinnal. De Mátyásnak nem Szilágyi, hanem Gara a főellensége, akivel szemben még mint fiu védel- mezi életét; ha világosan megtudnánk, hogy Má- tyás királyságra számit, ugy helyén volna az I. és II. felvonás, de igy feleslegesek, csak külső jellem- zésre szolgálnak. Bennök Mátyás nem tesz semmit, csak beszél, férfiúhoz illő nagy és okos dolgokat, de nem képviselője oly eszmének, mely őt drámai hőssé tenné.

Gara cselekszik, de határozott eszméje nincs, gyűlöli a Hunyadi fiukat, ki akarja irtani s mint a színdarab végén megtudjuk, a királyságra is szá- mított, azért ölette meg V. Lászlót. Főellensége Szilágyi Mihály, miatta nem nyeri el a koronát.

H a Szilágyi nincs, Mátyás nem lesz magyar király, mert tétlenül várta sorsát. Gara a megtestesült go- noszság, mindenét feláldozta a hatalom bálványá- nak s még sem nyerhette el. Jellemzése e szörnyű embernek nagyobb részt külső, cselekedni nem látjuk őt.

A jellemeket a dráma törvényei szempontjából nem tarthatjuk tehát helyeseknek, halványak nagyon és nem mutatnak drámai életet, nagyobbrészt kész állandó jellemek lépnek fel, melyek nem előttünk alakulnak. Gara oly gyűlöletes alak első fellépésé- től fogva, hogy semmi szép vonást sem találunk benne, sőt még fényes tulajdonságot sem, mert Mátyás és Kilián ravaszságán kifognak. Megvetésre

(44)

méltó színlelő, alattomos ember, akinek a cselekvé- séből nem látunk semmit-

Különben az egész darabban alig van cselekvés.

Beszélgetés foglalja el a tett helyét, képek soro- zata az egész darab. A cselekvés menete a kö- vetkező :

Az I. felvonás cselekvése: Gara bevádolja a két Hunyadit, hogy a király élete ellen törnek. — A II. felvonásban elfogják őket s börtönbe vetik.

A király kimondja, hogy az egyik meghal, a má- sikat el kell zárni. Mátyást meg akarja szabadítani Katalin, Ágnes, majd Szilágyi, de nem akar mene- külni. A III. felvonásban Mátyást viszik haza mint királyt, megkéri Katalint. Gara életére leselkedik..

Mátyás országgyűlést tart, nagybátyját bebörtönöz- ted. — A IV. felvonásban felfedezi a czigány me- rényletét, Kilián által bocsánatot ád a lázongóknak,.

azok megtérnek s halljuk, hogy megverte Gara seregét. Megbocsát Garának, kibékül bátyjával.

Két külön színdarabot alkot az I. és II. s a III.

és IV. felvonás; igy a cselekvésben sincsen egy- ség. De a cselekvésben valószínűség sincs, mert nem hallunk, annál kevésbbé látunk készülődést boszura. Mátyást a véletlen, V. László halála jut- tatta a trónra. így nem is mutathat fel fokozatos fejlődést, mert a váratlan fordulat más irányt ád neki. Mátyás cselekvése sem fejlődik fokozatosan, mert heves fellépését, melylyel tekintélyt szerzett,, szeliditi, az ármányok által mintegy megtörik

(45)

EGY MAGYAR KIRÁLY. 43

és végül bocsanatot ad és bocsánatért kö- nyörög.

De mindentől eltekintve, az a legfőbb hibája a cselekvésnek, hogy nem tudjuk, hogyan jutott Mátyás a koronához. Szilágyinak az a legfontosabb tette, hogy öcscsének megszerezte a trónt s ez nincs emlitve a színdarabban, annál kevésbbé van indokolva.

Egy epizód is van a drámában, a zenész és Ilona. Ugy látszik azért szőtte bele a költő, hogy Mátyás erkölcsi életét megvilágítsa vele. A legszebb női báj sem tudta elcsábítani, azt akarja példázni;

de nincs kidolgozva és igy következetlen. A czi- gányt elűzi, a lányt visszatartja s kérdezi:

Gyöngeségemről mi hirt viendesz ? E csábos leánytól, hát csábulhaték ?

Kérdezi a lányt, nála marad-e ; Ilona azt feleli:

„ha kellek". S midőn igér neki drága ruhát, hogy szeresse s kérdi szeretné-e, megmondja, hogy nem.

ígéri neki, hogy oltalmába veszi, de a lány azt kérdezi, hát Mátyástól ki fogja megvédelmezni.

Erre felszólítja, hogy válaszszon tisztjei közül oltal- mazót, mikor a lány választ, e szavakkal adja át őrtisztjének :

No hát derék Gyulám,

E ritka gyöngyöt átadom neked, Mint aki rá valóban érdemes vagy.

(46)

Ilyen rövid ismeretség után bajos dolog egy kóbor lányt ritka gyöngynek nevezni.

E z az epizód épenséggel nem foly be a cselek- vés továbbvitelére, elfoglal két jelenetet, a cselek- vés azon részében, ahol leggyorsabb menetűnek kellene lenni. Gara ravaszságát fényesen bizonyítja ugyan s feltüntetné a különbséget V. László és Mátyás erkölcse között is, ha ki volna kerekítve és ha a színdarabból alaposan megismerhetnénk V. Lászlót, de ennek a jellemzése is, mint a többi mellékszemélyé, nagyon elmosódott.

A cselekvés gyors menetét és csattanós bevég- ződését akadályozza a kibékülési jelenet, amelyben Mátyás elsorolja tetteit, magyarázza politikáját s a j ó uralkodó felől táplált nézeteit. Nagyon mester-

kéltté teszi az egészet a befejezés. Mátyás hosszasan szaval nagybátyjának, Garának, Ágnesnek, mialatt menyasszonya ott áll tétlenül egy koszorúval a kezében, még csak nem is üdvözli. E z a kép- zelhető legnagyobb udvariatlanság egy vőlegénytől.

Ezt azért alkotta igy a költő, hogy Mátyás utolsó dikcziója után, mikor Szilágyi keblére borul s az kezd elbeszélni, megkoszorúzza fejét.

Katalin háromszor koszorúzta meg Mátyást ebben a drámában; az I. 1. jelenet bekezdésében ma- gán beszéde közben, a II. 8. jelenetében a börtön- ben monológja végén teszi a fejére ; — Mátyás mind a kétszer boszankodik érte, — s végül a darab befejezéseként felmagasztosulva s hivei szeretetétől

(47)

környezve — mintegy apotheozis ez, — koszorúzza meg, mint királyát.

Ha a dráma szerkezetét megvizsgáljuk, ugy találjuk, hogy az sem helyes. Az I. és II. felvonás mind előterjesztés, mert benne küzdelmet nem lá- tunk, csak Gara küzd; küzdelmét siker koronázza, boszut áll Czilleiért s halljuk Ágnes és Szilágyi szájából, hogy kivégeztette Lászlót. Daczára annak, hogy ily hosszadalmas az előterjesztés, a főhős szándékáról mit sem tudunk meg. A jóslatot ugyan sürün emlegetik, de Mátyás nem vallja be nyíltan szándékát. Távol áll tőle, hogy a korona után tö- rekedjék. Ha ez volna a terve, fel kellene használ- nia az alkalmat, hogy megmeneküljön ellenségei kezéből, hogy a hatalmas Hunyadi párt óhajtásá- val egyezvén, rég ápolt reménye, nyíltan felléphes- sen bátyjának gyilkosai ellen. De Mátyás marad, azt mondja nem akar vért ontani s később még is ont, mikor Garával csatára száll.

Az I. és II. felvonás semmi más törekvést nem ismertet meg velünk, mint Garáét, ki a Hanyadi fiuk vesztére tör s homályosan mutatja a Szilágyi és Kiliánét, ki megoltalmazásukon fárad. Sejteti ve- lünk azt is, hogy Katalin szerelmes Mátyásba, de a bonyodalom magvát, mely által a főhős vihart zudit a fejére, nem találjuk.

A III. felvonásban találjuk meg a csirát, Mátyás ellenszegül Szilágyinak a feleség választásban, s kimondja nyíltan törekvését:

(48)

Mint jótevőt becsülnöm kell atyámat ; De gyámatyám, mint soktevő nem kell.

Mert láttam én, minő boldogtalan Azon király, kinek gyámatyja van. III. 3.

Az országgyűlésen azután kitör a viszály, Má- tyás Szilágyit leteszi, mire számos hü embere Ga- rához pártol. Kész a bonyodalom, oly nagy veszély- ben forog a Mátyás királysága és élete a Gara ármányai miatt, hogy csakis uralkodásra termett lángeszének köszönheti, hogy fenn tudja magát tar- tani. A fordulat Kilián közbelépése, (IV. 3.) a ki megnyeri a pártosokat. Garát német segéd hadával szétszórja Mátyás s diadalt ül valamennyi ellensé- gén. Kibékül nagybátyjával, mert az öreg hűsége, szándékának tisztaságát fényesen bizonyítja, s meg- győződött róla Mátyás, milyen káros a visszavonás, mely trónját összeomlással fenyegette, nagybátyjá- nak pedig majdnem életébe került, csak Lábatlan várnagy mentette meg az által, hogy nem hitt a kivégzési rendeletnek.

H a igy fogjuk fel a darabot, akkor megfelel a dráma törvényeinek, de még mindig fennmarad a jellemzés fogyatékossága, s a cselekvés soványsága.

Az I. és II. felvonást el lehet hagyni egészen, any- nyira eltér a másik kettőtől ; helyette a király vá- lasztást s Gara törekvéseit a korona után kellett volna rajzolni előterjesztésül a költőnek. így meg- menekedett volna attól, hogy a jóslatok folytonos

•emlegetése legyen az expositio, a mely jelzi a bo-

(49)

nyodalmat, s mig a költő híveknek és nagylelküek- nek rajzolja a Hunyadiakat, addig a jóslat folytonos emlegetése nagyon kétségessé teszi hüségöket.

Ebben a darabban is sok helyen rosz a szórend és magyartalanok a kifejezések. Számos mesterkélt szólásmód van benne, igy pl. :

Melyik fogná keresni csintalan Csinos csínom veres csikós mentéje Alatt egy hős Hunyad komoly szivét. II. 1.

A legkomolyabb beszélgetés közben mondja ezt Mátyás László bátyjának, épen olyan helytelenül mint: „öcséd .vagyok, nem — ecset." I. 3. A legvál- ságosabb pillanatban, midőn bátyját el akarják hur- czolni, mondja: „szép bán, ki mégis bán, ha meg se bánt." II. 2. Van helytelen hasonlat is több, mint pl. : „azaz csak bűnös, mint a rózsa büdös." I. 7.

Előfordulnak ma már használatlan kifejezések is, mint pl.: nyomos nyomor, s olyan szók is, ame- lyeket ma nem értünk, ilyenek: bölcske, benék, raló, sila, forbátoló.*)

Ezeket leszámítva, a nyelve igazán költői len- dületü, s oly szép sok helyen, hogy a történelmi reflexiók hatása alatt csaknem feledteti a darab hiányait. Nagy érdeme az egészen keresztül húzódó tiszta magyar érzés, mely egyúttal világot vet a költő érzelmeire is, s a sokat hányódott-vetődött

*) Kis bölcs, belső ékesség, czimbora, pislogó, bosszúálló.

(50)

ember hü szerelmét hazája és nemzete iránt fénye- sen bizonyítja :

Habár szereti a hazát az ember,

De ugy nem mint a tiszta magyar ember ; Mert vérrel ápolá mindig hónát. I I I . 1.

Kiliánban egy olyan embert rajzolt, a kinek az apja német szabó volt, az anyja meg czigány asz- szony, mégis h ü magyarnak bizonyította magát, őszintén szivén viselte a nemzet érdekeit. Volt ebben valami czélzatos, mert a költő, mint előszavá- ban mondja, nemzetének használni vágyott s erő- síteni akarta a nemzeti érzést.

Kifogást lehetne tenni a darab czime ellen, mert teljesen németes és sehogy sem helyes, habár a költő azért választotta, mert egy igazi magyar ki- rály képét akarta nemzetének és a világnak meg- mutatni. A darab színpadra nagyon alkalmas és sok tanulságos dolog van elmondva szép dictióiban, jobb nagyon sok dramatizált történelmi képnél; kár

hogy napjainkban már egyátalában nincsen műsoron.