Vágsellyei konferencia a mezõvárosokról KONFERENCIA
A Pázmány Péter Tudományos Társaság, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fiók- levéltárával, a Vágsellyei Városi Hivatal Mûvelõdési Szakosztályával és Somorja Vá- ros Önkormányzatával együttmûködve 2005. szeptember 14-én Vágsellyén rendez- te meg a Mindennapi élet a csallóközi és mátyusföldi mezõvárosokban címû nem- zetközi konferenciát. A társaság a problémakör szakavatott kutatóit, magyarországi és szlovákiai levéltárosokat, történészeket hívott meg azzal a céllal, hogy az elõ- adók a mezõvárostörténet-kutatás eddigi eredményeit összegezzék, illetve az újabb kutatási területeket meghatározzák. Az elõadások témaválasztása változatos volt:
az általános várostörténeti kérdésektõl az egyes települések jogi, társadalmi és gazdasági helyzetének az elemzéséig terjedt.
Az elhangzott kilenc elõadás széles idõskálán mozgott. A kutatók a középkortól a 19. század közepéig, a mezõvárosi fejlõdés utolsó szakaszáig tárgyalták a ma- gyarországi városfejlõdés alapvonalait.
A szlovák történészszakma nesztora, Richard Marsina a középkori városok létre- jöttének társadalmi elõfeltételeit vette számba. Áttekintésében a mai Szlovákia te- rületén található, különbözõ jogállással rendelkezõ szabad királyi városok és földes- úri, egyházi mezõvárosok státusának változásait nem elszigetelten, hanem széle- sebb, közép-európai kontextusban és a Magyar Királyság kereteibe helyezve tárgyal- ta. Rámutatott az egyes fogalmak és kategóriák (villa, civitas, oppidum) korabeli képlékenységére, ill. jelenkori tudományos magyarázataira. A királyi privilégiumok hatásait a városi önkormányzatiság, gazdálkodás, bíráskodás és tisztviselõ-válasz- tás stb. fejlõdésének tükrében vizsgálta. Elõadásában kitért az egyes városszövet- ségek létrejöttére, valamint a városi pozíciók megerõsítésének kezdeményeire.
Bácskai Vera, a magyar várostörténet egyik legismertebb kutatója, Szombathely püspöki mezõváros 18. századi helyzetérõl tartott elõadást. Arra kereste a választ, hogy a század elején még falusias jellegû településen a piacközponti szerep erõsö- dése, a kézmûipar és a kereskedelem kibontakozása, valamint az igazgatási funk- ciók bõvülése hogyan befolyásolták a nyilvános tér és a magántér városiasodását.
Kitért a nyilvános tér (templom, piac, utcák, városfalak, középületek, intézmények) változásaira és a lakásviszonyokra. A magánszféra helyszíneit (lakástér berendezé- se, ingóságok) és a lakáskultúra szintjét is érzékletes példákkal mutatta be.
Streòák Gábor Somorja mezõvárosi fejlõdésének vagyoni hátterét vizsgálta. Elõ- adásában a királyi és/vagy földesúri adományozás útján a város tulajdonába kerülõ földeket azonosította. Felvázolta a városi tanács földszerzési stratégiáját a középkor-
ban, amelyet délkeleti irányba a Duna ártéri területe akadályozott, ezért a terjeszke- dés, a szántók és erdõk megszerzésének iránya, nyugat és délnyugat felé mutatott.
Ifj. Novák Veronika elõadása Somorja 1618. századi közigazgatásával foglalko- zott. Elsõsorban a vágsellyei levéltárban található magisztrátusi fondra támaszkodva elemezte a városi szabadságjogokat, az önkormányzatiság struktúráit és a választott tisztségviselõk (bíró, jegyzõ) kompetenciáit. A település bíráskodási rendjén, a köz- renden és védelmen kívül a közegészségügyre, a szociális intézményekre is kitért.
Szendiné Orvos Erzsébet referátuma Debrecen 17. század eleji jogi és gazdasá- gi helyzetével foglalkozott. A debreceni városi létrõl festett érzékletes képet, arról a miliõrõl, amely a török uralom tõszomszédságában jött létre. Megtudhattuk, hogy a gazdasági élet húzóágazatait a kereskedelem és a kézmûipar alkotta, a gabonater- melés nem volt jellemzõ. A település, annak ellenére, hogy mezõvárosként gyakor- latilag a szabad királyi városok bíráskodási és igazságszolgáltatási jogaival élt, nem rendelkezett városfalakkal, erõdítéssel. A vásrosképet alacsony, többségében nád- dal fedett épületek alkották. A civisváros a mozgalmas 16. században a térség gaz- dasági és kulturális központja volt (vásárok, ötvösség, református kollégium).
Lengyel Tünde elõadásának bevezetõ részében a városfejlõdés szignifikáns je- gyeivel foglalkozott. Bemutatta a középkori magyarországi városhálózat jellegét, a városok lakosainak számát, gazdasági potenciálját és a jogok, privilégiumok kedve- zõ hatásait fejlõdésükre. Ezek után rátért a mezõvárosi élet mindennapjaira. Rész- letesen jellemezte a középkori étkezési szokásokat.
Nagy Ferenc a 19. századi Szentmihály településének önkormányzati bíráskodá- si gyakorlatát, a község 18331858 között íródott jegyzõkönyvére támaszkodva vizsgálta. A mezõvárosi kiváltságokat és az önkormányzat mûködését nagyobb idõ- távlatban mutatta be, emellett konkrét esetekkel illusztrálta a bíróság döntéseit.
Novák Veronika a csallóközi és mátyusföldi mezõvárosok eddig ismeretlen vagy ke- vésbé kutatott történetének szentelt figyelmet. A kutatók körében inkább ismertebb Somorján kívül olyan további településeket említett (pl. Diószeg, Egyházgelle, Farkasd, Nagymegyer, Szered, Vágsellye), amelyek vizsgálata a régió településtörténetének hosszú távú kutatási projektjének szükségességét, az elsõdleges levéltári források fel- tárását veti fel. Referátumában részletesen kitért a királyi és földesúri jogadományo- zás céljaira és a kiváltságok hatásaira a településfejlõdés szempontjából.
Gaucsík István elõadásában egy részproblémára összpontosított. Témaválasztá- sának mozgatórugóját a középkorra és kora újkorra fókuszáló megközelítésekkel szemben Somorja 1850 és 1867 közötti mezõvárosi utótörténete érdekelte. A vá- rosi magisztrátus anyagára támaszkodva a városi vagyon és gazdálkodás legfonto- sabb összetevõit elemezte, különös tekintettel az 1865-ös és az azt követõ évek kölcsönfelvétel kérelmeire, amelyek a városi gazdaságirányítást tették próbára.
A rendezvény záró részében a vágsellyei levéltár által megjelentett levéltári év- könyv (Archivum Sala II) bemutatására került sor. A konferencia értékelése és a zár- szó után a résztvevõk és a hallgatóság a vágsellyei levéltár épületében részt vettek a konferencia témájához kapcsolódó kiállítás megnyitóján. Az elhangzott elõadások tanulmány formájában a következõ évi levéltári évkönyvben jelennek meg.
Gaucsík István 184 Gaucsík István
