• Nem Talált Eredményt

A mérés korlátairól a habitus-metria kapcsán

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A mérés korlátairól a habitus-metria kapcsán"

Copied!
8
0
0

Teljes szövegt

(1)

Hozzászólások

Dusek Tamás,

a Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára E-mail: dusekt@sze.hu

a Statisztikai Szemle főszerkesztője

E-mail: Tamas.Dusek@ksh.hu

A mérés korlátairól

a habitus-metria kapcsán

„Szókratész: Tudod-e, mennyiszer nyomorultabbul él a türannosz a királynál?

Glaukón: Tudom, ha megmondod.

(…)

Szókratész: Ha most megfordítva számítjuk ki, mekkora távolságra van a ki- rály igaz gyönyöre a türannoszétól, a sokszorozást elvégezve úgy találjuk, hogy a király 729-szer kellemesebben él, a türannosz viszont a királyhoz képest ugyanennyiszer nyomorultabbul.

Glaukón: Csodálatos számítással határoztad meg a különbséget a két férfi kö- zött, vagyis az igazságos és az igazságtalan között a gyönyör és a fájdalom tekinte- tében.”

Platón: Az állam

Dobos Imre, Michalkó Gábor és Nováky Erzsébet (továbbiakban: szerzők) habili- tációs eljárások publikációs kritériumait áttekintő tanulmánya (Dobos–Michalkó–

Nováky [2019]) a szerzői kollektíva második olyan írása a habilitáció témakörében, amelyet a Statisztikai Szemle közöl. Mivel a két évvel korábban megjelent tanul- mányra (Dobos–Michalkó–Nováky [2017]) is érkezett reflexió (lásd Szentes [2018]), ezért az újabb, kifejezetten vitaindítónak szánt írást a lektorálást követően, a szer- zőkkel egyetértésben és velük egyeztetve, reflexió írására való felkérés kíséretében elküldtem az érintett doktori iskolák vezetőinek. A beérkezett, jelen számban olvas- ható hét reflexiót ezúton is köszönöm a hozzászólóknak. A szerkesztőség a további- akban is örömmel fogad a folyóiratban (bármilyen témakörben) megjelent tanulmá-

(2)

nyokkal kapcsolatos hozzászólásokat. Így jelen szám remélhetőleg a műfaj (rövid kommentár) terjedéséhez is hozzájárul. A habitus-metria témakörében nemcsak az eredeti tanulmányra, hanem a hozzászólásokra is lehet majd reagálni. Ha érkeznek további reflexiók, akkor azok leghamarabb a 2019. évi októberi számban jelennek meg a tervek szerint.

*

Maga a habitus-metria kifejezés korábbi minták alapján a szerzők szóalkotása.

Az ökonometria, pszichometria, kemometria, biometria, szociometria, kliometria, antropometria, farmakometria kifejezések valamilyen tudományág kvantitatív, kü- lönféle statisztikai módszereket felhasználó vizsgálatára vonatkoznak. A tudomány- metria (ritkábban szcientometria alakban is előfordul), a bibliometria és az informetria a tudomány és a kutatás kvantitatív aspektusaival foglalkozik. A habitus- metria kifejezés az elmúlt száz év statisztikai, adatgyűjtési, -elemzési és -közlési tendenciáira jellemző „tünetegyüttesre” utal, amelynek három főbb elemét emelem ki:

1. a mérés eredeti, hétköznapi fogalmának megváltoztatása és kiter- jesztése;

2. az általános, közvetlenül nem mérhető koncepció és az azt mérni hivatott, ténylegesen mért jellemző közötti kapcsolat lazulása, olykor megszűnése;

3. a sokféle, még konkrét tartalommal bíró mutatószámnak, ame- lyek többnyire eltérő mértékegységűek és komplex jelenségekre vo- natkoznak, valamilyen aggregálást és transzformálást követően a több- kevesebb egyetlen skáláján való kifejezése, egy számértékkel vagy a megfigyelési egységek rangsorolása révén.

Ehhez a hármashoz társul a konkrét esetben a tudományos teljesítménymérés megjelenése (tudománymetria) az 1960-as években, amely azóta:

1. önálló, növekvő kutatási területté vált saját folyóiratokkal (köztük az Akadémiai Kiadó által kiadott, 1978-ban alapított Scientometrics fo- lyóirattal, amelynek alapító [jelenleg tiszteletbeli] főszerkesztője Braun Tibor), nemzetközi társaságokkal (például az 1993-ban alakult Interna- tional Society for Scientometrics and Informetrics [Nemzetközi Szientometriai és Informetriai Társaság]) és konferenciákkal;

2. nemcsak a saját publikációk és hivatkozások kezelése révén, ha- nem a minősítő bizottságokban való részvétel miatt is nagy adminiszt- ratív terhet jelent mind az egyéni kutatók, mind az intézmények számára;

(3)

460 Dusek Tamás

3. befolyást gyakorol az egyéni karrierekre, kinevezésekre, a kuta- tási források elosztására; még akkor is, ha ettől a gyakorlattól a tudománymetria művelői óva intenek (Braun [2008], Csaba–Szentes–

Zalai [2014]). Ideális helyzetben, amitől a tudománymetriai, kinevezé- si szempontok figyelése eltérítheti a kutatót, a kutatás öröme motiválja a kutatást, nem a tudománymetriai kritériumok teljesítése iránti vágy;

4. visszahat a tudományos kutatás módjára, tovább erősíti a hivat- kozási koalíciókat és hálózatokat, befolyásolja a témaválasztást, az idézési, hivatkozási szokásokat, a szerzői kollektívák formálódását, az eredmények publikálásának formáját (így például ugyanazt a témát egymással átfedésben álló tanulmányok sorozatával és nem könyv formájában ösztönzi publikálni);

5. a technológia fejlődésével (digitalizáció) és az elérhetőséggel (internet) átláthatóvá tette a tudományos kutatás eredményeinek főbb mennyiségi jellemzőit;

6. a tudománymetriai információkat szolgáltató üzleti vállalkozások számára éves szinten milliárd dolláros nagyságrendű piacot hozott létre.

A mérés fogalmának megváltozása fejeződik ki a következőhöz hasonló, szokásos definíciókban: a mérés számok (vagy jelek) valamilyen meghatározott szabály szerinti hozzárendelése bizonyos megfigyelési egységekhez. Ez a meghatározás még tartal- mazza a fogalom hétköznapi jelentését is, amikor valamilyen mérőeszközzel megmér- nek vagy megszámlálnak valamit, de egyben a végtelenségig bővíti a mérhető jellem- zők körét, és utat nyit a minőségi jellemzőik vagy konceptualizálási nehézségeik miatt korábban elképzelhetetlen szférák mérése számára. Például a pszichometria egyetlen vagy néhány számértékkel fejezi ki az olyan összetett fogalmakat és koncepciókat, mint az intelligencia, a verbális képességek, a térbeli tájékozódás képessége; az érzéki észlelések intenzitása; a különböző társadalmi kérdésekkel kapcsolatos attitűdök erős- sége vagy a személyiségjegyek. Ráadásul ez nemcsak egyénekre vonatkoztatva, hanem az egyének csoportjaira is elvégezhető. Sok további példát lehetne hozni a szociometria területéről és az országokat vagy más területi egységeket leírni hivatott komplex muta- tószámok köréből, amelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy hasonló típusúak lehetnek Platón mottóban idézett számításának eredményéhez.

A tudománymetria egyik célja a tudományos kiválóság számszerű mérése, amelynek alanyai lehetnek emberek (kutatók), kutatói kollektívák, intézmények (egyetemek, kutatóhelyek, de tudományos kutatást folytató üzleti vállalkozások is), országok, folyóiratok, tudományágak, valamint egyedi művek, publikációk. Az évti- zedek óta folyó viták a különféle egyszerűbb és összetettebb mutatószámok (az impaktfaktor és annak változatai, a H-index, a hivatkozottság egyéb mutatói) erényeiről és hátrányairól a következőkről tanúskodnak.

(4)

1. Számszerűen a kontextus fontossága miatt nem lehet maradéktala- nul leírni a tudományos kiválóságot, teljesítményt, még több index fel- használásával sem. Bármilyen indexet dolgoznak ki, annak vannak bí- rálható tulajdonságai. A Hirsch által 2005-ben javasolt index alapválto- zatán és egy saját változaton kívül hét különböző, addig javasolt Hirsch- típusú indexet hasonlított össze Bornmann–Mutz–Daniel 2007-ben írt, 2008-ban megjelent tanulmánya. Egy 2014-es tanulmány (Wildgaard–

Schneider–Larsen [2014]) összesen 108 szerzői szintű bibliometriai mu- tatót tárgyalt és értékelt. Az indexek túlburjánzása a habilitációs telje- sítményértékelés számára inkább a technicitás zsákutcájába kerülés ve- szélyét jelenti. A hivatkozottság a hatást mutatja, amely kapcsolatban van a minőséggel, de azzal nem egyenlő. A minőségen kívül számos más tényező is befolyásolja a hivatkozások számát. A tudományos mi- nőség csak a mérés fogalmának kiterjesztése révén mérhető, egyébként megítélése szakértői értékelést igényel, ami soha nem lesz tökéletes.

A számszerűség korlátai miatt a habilitációs szabályzatok megfogal- mazhatnak ugyan publikációs minimumkövetelményeket (amit magam is támogatok), de az értékelésnek akkor is nélkülözhetetlen eleme kelle- ne lennie a minőségi jegyeket felmérő szakértői bírálatnak.

2. A kutatási területek, még az egyes tudományágakon belüli rész- témák is, annyira eltérő sajátosságokkal rendelkeznek, hogy az nagy- mértékben korlátozza a tudományterületek/szakterületek közötti ösz- szehasonlíthatóságot. A divattémák előnyben vannak, mert azokat so- kan művelik, és rövid időn belül sok hivatkozást gyűjthetnek, majd hamar el is felejtődnek. A tudománymetriai mutatókat befolyásolja a szakterületek idézéssűrűsége, folyóiratainak publikációs adatbázisok- ban való elérhetősége, megfigyelése. A hátrányos helyzetben levő te- rületek (például a közgazdaságtanon belül az elmélettörténelem vagy a nemzeti gazdaságtörténet) visszaszorulnak, nem lesznek vonzók sem a pályakezdők, sem az idősebb kutatók számára.

3. Szintén nagyon eltérő az egyes tudományágak és kutatási terüle- tek nemzetközivé válása. Előnyben vannak azok a tudományterületek és kutatási témák, amelyeknél egységes a kutatási világpiac, míg a ke- vésbé nemzetközi témák és azok művelői hátrányban. A játékelmélet például teljesen nemzetközi, a munkagazdaságtan nem. Arra vonatko- zóan voltak és vannak törekvések, hogy a természettudományokra jel- lemző publikációs szokásoknak megfelelő értékelési eljárásokat al- kalmazzanak a társadalom- és humán tudományokban is (ennek leg- fontosabb problémája a könyvek leértékelése, a tanulmányok felérté- kelése), a fordítottjára viszont nincsenek.

(5)

462 Dusek Tamás

A szerzők által felvetett egyik (első) kérdésre rátérve, a habilitáció megszüntetése a jogi szabályozás változtatását igényelné, nem egyetemi vagy tudományterületi hatáskörű kérdés. A 2015. évi törvénymódosítás1 még inkább ösztönzi a habilitációs fokozat megszerzését azzal, hogy létrehozta az egyetemi docensi besorolás 4. foko- zatát a habilitációval rendelkező docenseknek, amely a bértábla szerint a docensi és a tanári besorolás között, „félúton” helyezkedik el. Ezen adminisztratív előnyöktől eltekintve, tartalmi értelemben a habilitációra nem feltétlenül lenne szükség: egy olyan környezetben, ahol az értékelés során a legfontosabb mennyiségi szempontokat (a publikációs aktivitást és a hivatkozottságot) a Magyar Tudományos Művek Tára segítségével bárki bármikor ellenőrizni tudja (ha azokat a kutató adminisztrálta, ami nem kis munka), az időigényes és költséges habilitációs eljárás redundáns tevékeny- ség. Ha a mennyiségi szempontokon túl minőségiek is megjelennek az értékelés során, vagyis érdemi szakértői bírálat folyik, akkor van létjogosultsága az eljárásnak, de ebben az esetben is helyettesíthető lenne más értékelő eljárással.

*

A teljesítményértékelés vonatkozásában fontosnak tartok négy olyan kérdést, amelyet egy kivételével a szerzők jelen tanulmányukban nem említenek. Már itt, általánosságban hangsúlyozom, hogy az említendő szempontok a tudománymetrián alapuló, abból kiinduló teljesítményértékelés finomításával kapcsolatosak, azokat nem a tudománymetrián alapuló teljesítményértékelés bírálatának szánom, hiszen magam is fontosnak tartom általában és ezen a területen is az objektív mérőszámokat, amelyeknek megvan a létjogosultsága és a pozitív hozadéka. Az első kérdés egy szempont nagyobb súllyal való figyelembevételére vonatkozik, a második és a har- madik a mennyiségi szemlélettel összefüggő, a minőségi értékelést figyelmen kívül hagyó vagy háttérbe szorító eljárás veszélyeire utal, a negyedik pedig egy méltányos mennyiségi korrekcióval kapcsolatos:

1. a lektorálási tevékenység fokozottabb elismerése;

2. az önplágium, önismétlés, szöveg-újrafelhasználás, többszörös publikáció problémája;

3. a publikáció megjelenési helyének túlzott előtérbe állítása a pub- likáció tudományos tartalmával szemben;

4. a többszerzős publikációk kezelése (erről írnak a szerzők).

A teljesítményértékelés során a kutatói munka legkevésbé elismert része valószí- nűleg a lektori vélemény, szakmai bírálat írása, ami viszont a tudományos publikáci- ók minőségbiztosításában elsőrendű szerepet tölt be. Ennek rendszere szívességi

1 Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló, 2015. évi CCVI. törvény.

(6)

alapon is működhet, egyes kutatók szívesen vállalnak lektori tevékenységet, mások időhiány vagy egyéb okok miatt kevésbé. Jelenleg a lektori vélemény pozitív hoza- déka az azt készítő kutató számára az erkölcsi elismerésen és a közjóért tett szolgálat érzésén kívül leginkább olyan tényezőkben jelentkezik, mint az egyéni érdeklődés- nek megfelelő írások olvasása, átgondolása, értékelése, amely akár a saját kutatást is előlendítheti. Méltányosnak tartanám a lektori munka nagyobb és explicitebb elisme- rését a kutatói munka teljesítményértékelése során, amire az anonimitás megőrzése mellett is lehetőség van.

A mennyiségi értékelés egyik korlátját jelenti az a természetes gyakorlat, amely szerint ugyanazon szerzőtől egy bizonyos témában született publikációk között jelen- tős átfedés, nagymértékű tartalmi azonosság lehet. Nem ugyanannak a cikknek az egynél több helyen való publikálásáról van szó, hanem arról, hogy egy szerzőnek akár több tucat folyóirat-tanulmánya is lehet ugyanabban a témában oly módon, hogy azok csak kismértékben térnek el egymástól, vagy fontos, általános részeiket tekintve lényegében azonosak. (Itt nem olyan közleményekre gondolok, amelyek hasonló formában, konferenciakötetekben jelennek meg, vagy amelyeket először konferen- ciakötetben, utána „érettebb” formában valamilyen folyóiratban adnak közre, hanem lektorált folyóiratcikkekre). Mindez történhet több év, esetleg évtized alatt, vagy rövid időszakon belül, ha ugyanazon az adatbázison alapuló elemzéseket vagy ugyanannak a gondolatmenetnek a többféle nézőpontból való megközelítését „vágja szét” a kutató a lehető legtöbb szeletre, lényeges és hosszú azonos elemekkel, példá- ul a szakirodalmi előzményeknek vagy az adatfelvétel körülményeinek az ismételt leírásával. Ez nem tekinthető egyértelműen etikátlannak, de mégis bizonyos (az átfe- dés nagyságától függő mértékű) redundanciához vezet. A hasonló részek, átfedések miatt az új tudományos teljesítmény nyilvánvalóan kisebb ezekben a nem teljesen új kutatási eredményeket közlő esetekben ahhoz képest, mint amikor valaki ugyanazon a tudományterületen, de olyan eltérő témákban publikál teljesen újat, amelyekben közvetlen szövegátvételre nincs lehetősége, csak az általános kutatási rutinjának növekedése révén profitál előző munkáiból. A korábbi saját publikációkból átvett részek lehetnek szó szerinti egyezések is (amit a plágiumkeresők kiszűrnek), de nem ez az igazán érdekes, hanem a tartalmi azonosság. Az utóbbi felderítéséhez szakértői vizsgálat szükséges, és nem feltétlenül elég a szöveg-összehasonlító számítógépes eljárások alkalmazása. A pusztán mennyiségi teljesítményértékelés ösztönzi és ju- talmazza az önismétlés különféle gyakorlatait, amelyhez az is hozzájárul, hogy a rövidebb tanulmányok elszámolása aránytalanul kis értéken történik. E kérdést egyre növekvő számú tanulmány vizsgálja, amelyek közül elég átfogóak, és számos továb- bi, itt nem említett elemmel foglalkoznak Andreescu [2013], Bretag–Mahmud [2009]

és Robinson [2014] munkái.

A kutatásértékelésről szóló San Franciscó-i deklaráció (San Francisco Declaration on Research Assessment… [2012]) fontos lépés volt abban, hogy visz-

(7)

464 Dusek Tamás

szaszoruljon az egyéni kutatók értékelésében a folyóiratok idézettségét mutató (és korábban sokféle szempontból bírált) impaktfaktor felhasználása. A deklaráció szerint egy tanulmány tudományos tartalma sokkal fontosabb, mint annak a folyó- iratnak a publikációs mérőszámai vagy identitása, amelyben megjelent. Ezzel nem áll ellentmondásban az az általános tapasztalat, hogy a nagyobb presztízsű folyó- iratokban közzétett írások általánosságban nagyobb ismertségnek, elismertségnek örvendnek, és színvonalasabbak a kisebb presztízsű folyóiratokban megjelenőknél.

A nagyobb presztízsű folyóiratokhoz több írást nyújtanak be a szerzők, ráadásul a legjobbnak tartott és a legjobban kidolgozott munkáikat, a nagyobb verseny pedig magasabb általános minőséget eredményez. Teljesen indokolt a folyóiratok közötti különbségtétel, rangsorolás és ebből fakadóan az egyedi publikációk minőségére való első következtetés is. De nincs determinisztikus kapcsolat a tanulmányok szintjén, magas presztízsű lapban is jelenhetnek meg átlagos dolgozatok, és alacso- nyabb presztízsűben is kiválóak. A determinisztikus kezelés mögött az a feltétele- zés áll, hogy egy adott folyóiratban megjelenő összes tanulmány teljesen azonos minőségű egymással, ami eltérő aggregálási szintű egységek összekeverésén alapu- ló tévkövetkeztetés, és ahhoz a kritikák miatt mára már visszaszorult eljáráshoz hasonló, amelyben az impaktfaktorokat egyéni kutatókhoz rendelték (korábbi idő- szak tanulmányaira jellemző átlagot az egyénekhez). A tapasztalatok szerint a hi- vatkozások cikkek közötti eloszlása nemcsak hogy nem egyenletes, de nem is nor- mális, hanem erőteljesen aszimmetrikus: a hivatkozások többségéért a tanulmá- nyok kis része felelős, míg nagyobb részük nem, vagy alig hivatkozott („hatvány- törvény-”, Pareto-, Zipf-, Lotka- vagy azokhoz hasonló eloszlású).

A többszerzős publikációkkal (ami mind egyéni szinten, mind csoportok összeha- sonlításakor probléma) kapcsolatos jelenlegi gyakorlat szerint csak az MTA doktori címnél számolnak frakcionális (a szerzők száma szerint súlyozott) mutatóval, de ott is csak a publikációknál, a hivatkozottságnál már nem. A frakcionális mutatók mel- lett szóló etikai és szakmai érveket már sokszor leírták (Papp [2011], [2012]; Csaba–

Szentes–Zalai [2014]; Kovács [2015]; Honváriné Kalmár [2007]; Szentes [2018]).

Sajnos a jelenlegi helyzet (a számszerű követelményekben a társszerzőség kérdését nem említő habilitációs szabályok, valamint a doktori iskolák szabályzatai) már a doktori hallgatók körében is a nem igazi kutatási együttműködésen és munkamegosz- táson, hanem a tiszteletbeli szerzők bevonásán alapuló „összejátszásokat”, koalíció- kat ösztönzi, mivel többszörösen számolja el a publikációkat és a hivatkozásokat is.

A jelenlegi informatikai támogatás mellett egyetlen gombnyomással elvégezhető lenne a frakcionális mutatók kiszámítása (publikációknál és hivatkozásoknál egy- aránt) a már meglévő publikációs adatbázisokból.

(8)

Irodalom

ANDREESCU,L. [2013]: Self-plagiarism in academic publishing: the anatomy of a misnomer. Sci- ence and Engineering Ethics. Vol. 19. Issue 3. pp. 775–797. https://doi.org/10.1007/s11948- 012-9416-1

BORNMANN,L.MUTZ,R.DANIEL,H.-D. [2008]: Are there better indices for evaluation purposes than the h index? A comparison of nine different variants of the h index using data from bio- medicine. Journal of the American Society for Information Science and Technology. Vol. 59.

No. 5. pp. 830–837. https://doi.org/10.1002/asi.20806

BRAUN T. [2008]: Szellem a palackból, tudománymetriai értékelések. Magyar Tudomány. 169. évf.

11. sz. 1366–1370. old.

BRETAG, T. MAHMUD, S. [2009]: Self-plagiarism or appropriate textual re-use? Journal of Academic Ethics. Vol. 7. September. pp. 193–205. https://doi.org/10.1007/s10805-009-9092-1 CSABA L.SZENTES T.ZALAI E. [2014]: Tudományos-e a tudománymérés? Megjegyzések a

tudománymetria, az impakt faktor és az MTMT használatához. Magyar Tudomány. 175. évf.

4. sz. 442–466. old.

DOBOS I.MICHALKÓ G.NOVÁKY E. [2017]: Habilitáltak publikációs adatainak vizsgálata több- változós statisztikai módszerekkel. Statisztikai Szemle. 95. évf. 7. sz. 669–691. old.

http://dx.doi.org/10.20311/stat2017.07.hu0669

DOBOS I.MICHALKÓ G.NOVÁKY E. [2019]: Habitus-metria: a hazai gazdaságtudományi habili- tációs eljárások áttekintése nemzetközi összehasonlításban. Statisztikai Szemle. 97. évf. 5. sz.

439–457. old. http://dx.doi.org/10.20311/stat2019.5.hu0439

HONVÁRINÉ KALMÁR V. [2017]: A tudományos teljesítmény mérése Hirsch-indexszel. Statisztikai Szemle. 95. évf. 2. sz. 189–206. old. http://dx.doi.org/10.20311/stat2017.02.hu0189

KOVÁCS K. [2015]: A hivatkozás teljesítményértékelést befolyásoló implicit tényezőiről. Magyar Tudomány. 176. évf. 8. sz. 964–973. old.

PAPP Z. [2011]: A tudományos tevékenység értékelésének igazságosabbá tételét a saját rész elkülö- nítésével kell kezdeni. Magyar Tudomány. 172. évf. 3. sz. 347–353. old.

PAPP Z. [2012]: Miért nem használunk frakcionális mutatókat a tudományos tevékenység értékelé- sére? Magyar Tudomány. 173. évf. 4. sz. 472–479. old.

ROBINSON,S.R. [2014]: Self-plagiarism and unfortunate publication: an essay on academic values.

Studies in Higher Education. Vol. 39. No. 2. pp. 265–277.

https://doi.org/10.1080/03075079.2012.655721

San Francisco Declaration on Research Assessment. Putting science into the assessment of research [2012]: https://cetaf.org/sites/default/files/documents/san_francisco_declaration._final_dora.pdf SZENTES T. [2018]: Reflexiók egy hatalmas munkát követelő vizsgálat adatainak értékelhetőségére.

Statisztikai Szemle. 96. évf. 2. sz. 203–211. old.

WILDGAARD, L.SCHNEIDER, J.W. LARSEN, B. [2014]: A review of the characteristics of 108 author-level bibliometric indicators. Scientometrics. Vol. 101. No. 1. pp. 125–158.

https://doi.org/10.1007/s11192-014-1423-3

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az írásmagyarázat módszereinek sorában azóta a hagyományos dogmatikai, egzegéti- kai és történetkritikai eljárások mellett pol- gárjogot nyert a befogadóközpontú

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

* A levél Futakról van keltezve ; valószínűleg azért, mert onnan expecli áltatott. Fontes rerum Austricicainm.. kat gyilkosoknak bélyegezték volna; sőt a királyi iratokból

Minden bizonnyal előfordulnak kiemelkedő helyi termesztési tapasztalatra alapozott fesztiválok, de számos esetben más játszik meghatározó szerepet.. Ez

A népi vallásosság kutatásával egyidős a fogalom történetiségének kér- dése. Nemcsak annak következtében, hogy a magyar kereszténység ezer éves története során a

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez

Már csak azért sem, mert ezen a szinten még nem egyértelmű a tehetség irányú fejlődés lehetősége, és végképp nem azonosítható a tehetség, tehát igen nagy hibák

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik