Kossuth Lajos

(1)

N A G Y G Á B O R

Ш T

Sk

KOSSUTH

LAJOS

^{• m} ^tété^V

A nagy magyar szabadságharc hőse és irányítója együtt született a XIX-ik századdal és majdnem túlélte azt. A születése és halála kö- zött eltelt századnyi idő a magyar történelem egyik legmozgalmasabb korszaka, amelynek változásaitól az ő személye nem választható el, hatalmas egyénisége vezette, irányította, vagy be- folyásolta a magyarság „nagy századát."

1802 szeptemberében látta meg a napvilágot a zemplénmegyei Monokon. Birtoktalan kisne- mesi családból származott és mint korának osz- tálytársai, ő is a hagyományos jogászi iskolán ment át. Sárospatakon tanult, majd a jurátusi évek után ügyvéd lett. Politikai pályafutását is itt Zemplénben, a megyegyűléseken kezdi el, ahol a megyében hagyományos ellenzéki szellem- ben tartja beszédeit. Innen az 1832—36-os pozsonyi országgyűlésre kerül, ahol az eddig szűk megyei politikai keretek kiszélesednek előtte és országos problémák kötik le figyelmét.

A pozsonyi diéta politikai légkörében is- merkedik meg az akkori liberális nemesség ve-

zetőivel, Deákkal, Kölcseyvel, Wesselényivel, Bezerédyvel és társaival: itt ismeri meg Széche-

nyit, a felvilágosodott grófot, aki műveivel

(Hitel, Világ, Stádium) és gyakorlati tevékeny- ségével nyugtalanságot teremt a feudális rendi Magyarországon. Az a légkör, ami Kossuthot itt fogadja, már egy többévtizedes fejlődés eredménye. A XIX. század elejétől kezdve, a nemzet legjobbjai érezték, hogy Magyarországon

új életre van szükség, mert a fennálló problémá- kat a habsburgi abszolutizmus nyomása alatt, a

feudális társadalmi és gazdasági keretek között megoldani nem lehet, érezték, Hogy a régi Ma- gyarország pusztulásra van ítélve. Uj megoldá- sokat kerestek és az ország polgári átalakítását akarták elérni. Az első komoly eredményeket az

irodalmi ébredés harcosai érték el, Kazinczyval és Kölcseyvel az élen, akik új magyar nyelvet

és irodalmat teremtettek, a nemesi latin nyelv ellen vívott harcaikban és — először ezen a té- ren — megindították Magyarországon a polgári

átalakulást. Széchenyinek az 1825-ös országgyűlé- sen való fellépte pedig társadalmi és politikai

síkon is megindította ezt a mozgalmat, és az úgynevezett reformmozgalommá szélesíti ki.

Ebbe a mindinkább erősbödő mozgalomba kapcsolódik be Kossuth Lajos is, az 1832—

36-os országgyűlésen. Itt, mint két elhunyt főúr özvegyének képviselője jelent meg, de mint ilyen, nem vehetett részt a tárgyaláson. Kos- suthot azonban nem elégítette ki a tiszta szem- lélődés és azt tűzte ki célul, hogy a nemességet az országgyűlés reformpártjának munkásságáról általában az országgyűlés tárgyalásairól tájékoz- tatja. Erre azért volt szükség, mert a kormány nem engedte meg, hogy a hírlapok részletes tudósításokat közöljenek az országgyűlés esemé nyeiről, sőt még a rövid tudósításokat is cen- zúrázta. Ilyenformán a megyei nemesség késve értesült az országgyűlés eseményéről, pedig a

(2)

megyei nemesség tájékoztatása, hangulatának befolyása az országgyűlés szempontjából fontos volt. Hiszen az országgyűlési követeknek minden fontosabb ügyben ki kellett kérniük megvé- jük utasítását és állásfoglalásukat ahhoz kellett szabniok. Kossuth, hogy a reformpárt törekvé- seit előmozdítsa, és követelései mögé tömeg- bázist teremtsen, „Országgyűlési Tudósítások"

címen kéziratos újságot indít, amelyet magán- levelezés formájában terjesztett. Újságjában azonban nem elégedett meg, az események szá- raz közlésével, hanem mindig felhasználta az alkalmat arra is, hogy az élmény szines ismer- tetéseivel a reformpárt törekvéseinek újabb híve- ket szerezzen. Az országgyűlés bezárása után ezt a munkáját a Törvényhatósági Tudósítások-ban tovább folytatja, mindaddig, míg az abszolutizmus 1837-ben el nem fogatta és politikai agi- tációjáért 4 évi várfogságra nem ítélte.

Kossuth 1840-ben szabadult börtönéből királyi amnesztia folytán. A hosszú börtönévek alatt továbbképezte magát és szabadulása után újult erővel veti bele magát abba a küzdelembe, amelyik az új Magyarországért folyt. Újból való megjelenése a politikai életben egyúttal új kor- szakot is jelent, mert határozott egyénisége új

irányt és gyorsabb ütemet szab a refomkorszak- nak.

„Az ó' érdeme, hogy a nemesi reformmozga- lom a 40-es évektől kezdve túlnőtt a rendi ke- reteken és egyre határozottabban a népre vette az irányt. Kossuthnak köszönhető, hogy a rendi- ségen kívül álló elemek bevonásával a reform- korszak nemesi ellenzékein belül, kifejlődtek azok az erők, amelyek a döntő pillanatokban készek voltak a néptömegek mozgalmával ösz- szefogni. Kossuth volt az, aki a reformkorszak egyes követeléseit a feudális Magyarország pol- gári átalakításának egységes programmjává fogta össze és szélesítette ki, az egész reform- programmot a fő célnak, a magyar függetlenség kivívásának rendelte alá És végül Kossuth volt az, aki a nagy átalakulás lehetőségére hivatott pártot megszervezte."

Hatalmas szervező, felvilágosító munkáját a Pesti Hirlap hasábjain kezdi el és a megye- gyűléseken és • országgyűléseken folytatja. El- gondolásai, követelései és gyakorlati tevékeny- sége mind egy célra irányultak: a polgári Ma- gyarország megteremtésére. Célja megvalósítása érdekében, ami egyúttal a nemzeté is volt, az egész magyar köznemességet mozgósítani töre- kedett. A nagy átalakulásban igyekezett a ne- messég vezetőszerepét megőrizni, mert benne látta azt a társadalmi erőt? amely képes a nemzet függetlenségét kivívni és a polgári átalakí- tást Magyarországon végrehajtani. A nemesség vezetőszerepének megtartását, azonban csak ügy tudja elképzelni, hogy egyúttal követeli a jobbágyság úrbéri terheinek megszüntetését is.

mert nagyon jól tudja, hogy a nemzeti egység csak úgy teremthető meg, ha a nemes—jobbágy- ellentét megszűnik, vagyis a jobbágyokat fölsza- badítják. Tehát a nemesség és a jobbágyság „ér-

dekegységesítésére" törekedett, mert nagyon jól tudta, hogy enélkül függetlenségi mozgalom elképzelhetetlen, lehetetlen az ország független- ségét kivívni.

Követeléseiben túlmegy osztályának és párt- jának, a liberális nemességnek követelésein. A

néptömegek számára gyors és komoly anyagi előnyöket kíván. Nem osztályának szűk anyagi érdekeit tartja szem előtt, hanem a haza sorsával törődik. Ezért harcol éppen olyan erővel a job- bágyfelszabadítás mellett, a mindenkire köte- lező közteherviselésért is, hogy ennek megva- lósításával a jobbágyok terhein könnyítsen. Nem ijed meg attól, hogy követeléseinek radikális volta elszigeteli a nemesség bizonyos rétegeitől, nem áll meg útján, hanem tovább megy, sőt gyorsítja az előrehaladás ütemét. Követeléseiben

és célkitűzéseiben azért lehetett ilyen állhatatos mert maga mögött érezte a nép hatalmas tömegét.

Kíméletlen harcot folytat a konzervatív reakcióval szemben, és nem hajlandó velük elvi kérdésekben kompromisszumot kötni. A közvé- lemény előtt leleplezi őket, és kimutatja haza- áruló, haladásellenes tevékenységüket. Világo-

san megmutatja, hogy a konzervatív párt az osztrák abszolutizmus magyarországi ügynök- sége, és hogy a feudalizmus rendszerét, a mara- diságot csak úgy lehet felszámolni, ha аппяк hátvédjét, éltető elemét és támaszát hazánkból kiszorítjuk, vagyis függetlenné tesszük magunkat. Ezért kifogásolják ellenfelei modorát, mert az igazságot mindenki által érthető módon mondja ki, és ezért kerül szembe Széchenyivel is, mert nem hajlandó az ország polgári átala- kulásának ügyét szűk osztályérdekeknek aláren- delni.

Nagyon jól tudta, hogy széles, minden kér- dést magábafoglaló nemzeti programmját csak úgy tudja megvalósítani, ha megfelelő pártot szervez, amely magáévá teszi célkitűzéseit.

Kossuth vezéri egyénisége meg is teremti ezt a pártot, azt a kicsiny, de szilárd magot, amely a nemzet válságos pillanataiban helytáll, és kész összefogni azokkal a tömegekkel és feltörő moz- galmakkal, melyek az új Magyarországot jelen- tik.

Egy olyan párt megszervezését tűzte ki cél- jául, mely képes arra, hogy a magyar újjá- születés zászlaját a nemzet előtt vigye.

Kossuth egész reformkori tevékenysége egyetlen nagy előkészület volt 1848—49-re, igazi emberi nagysága nagy sorsfordulatokkal bonta- kozott ki, és tulajdonképpen a szabadságharc- ban teljesedik ki. Akkor válik igazán népének vezetőjévé, amikor az események gyorsabb tempót diktálnak. A tömegek bekapcsolódása a politikai életbe nem ijeszti meg, hanem élükre áll, és vezeti őket. Amikor ezt teszi, tulajdon- képpen reformkorszakbeli magatartásához marad hű. Míg Széchenyi és a pozsonyi országgyűlés jó része a tömegmozgalmaktól megijed és a re- formokat eltemetni szándékszik, a kompromisz-

9

(3)

A Batthyány-kormány, az első magyar független, felelős minisztérium

szum útja felé sodródik, addig Kossuth az élre áll az idők változásában.

Az európai változások, a párisi forradalom visszhangja, Kossuthnak új lendületet ad a pozsonyi diétán. Március 6-i beszédében az eddi- gieknél sokkal erélyesebben követeli a tömegek jogainak elismerését, és ő az, aki a bécsi és pesti események hatására keresztül hajszolja a már- ciusi követeléseket. A pesti tömegekre támasz- kodva, az országgyűléssel eltörölteti a régi, feudális Magyarországot, ezért ünnepli Bécs forradalmi népe Kossuthban a szabadság bajno- kát, és ezért lelkesedik érte a pesti baloldal is.

Kossuth a márciusi napok után is féltéke- nyen vigyázott arra, hogy a vezetés a köznemesi osztály kezében maradjon, és ezért használ a

márciusi fiatalság felé erőteljes hangot, azonban nem szakad el a néptömegtől. Igyekszik politikáját úgy vezetni, hogy a különböző réte- gek összeütköző politikai célja ellenére is egye- síti őket az idegen önkényuralom ellen és egy közös állásfoglalásra vonja össze. Itt, a márciusi magatartásban és a reformkori pályafutásában mutatkozott meg, hogy népének hivatott vezére.

Ezért rajongtak érte és ezért látták benne a vál- ságos pillanatokban a kérdések megoldóját.

Valahányszor a 48-as tavaszi-nyári hónapok alatt a kompromisszumos törekvés utat tör magának, a megmozdult tömegek Kossuth személyét tolják előre, és Kossuthon keresztül a márciusi balol- dali törekvések célkitűzései diadalmaskodtak.

A kormány megalakulása után és Pesten való berendezkedése után, Kossuth a Batthyány- kormányon belül állandóan a kompromisszum ellenségét jelentette, aki az ingadozó Batthyány- kormányt igyekezett magatartásával gyorsabb cselekvésre késztetni. Kossuth a kormányon belül állandóan támogatta Batthyány törekvé- seit, melyek a békés kiegyezésre irányultak, de amikor ez már lehetetlenné vált, minden erélyét latbavetette, hogy nemzetének önvédelmi harcát előkészítse. Nagyon jól tudta, hogy a márciusi eredmények csak akkor maradandók, ha a kor- mány megfelelő erővel tudja biztosítani azok- nak a szilárdságát. Ezért mindent elkövet már a nyári hónapokban a hadsereg felállítása érde- kében, és július 11-én megrázó beszédében hívja

fel a nemzet figyelmét azokra a veszélyekre, melyek a hazát fenyegetik és 200.000 főnyi katona- ság és 42,000.000 Ft adó megszavazását kéri. A

lassan mozgó Batthyány és Mészáros hadügy- miniszter helyett Kossuth az, aki a hadsereg fölállításához hozzálát, hogy a délvidéki esemé- nyek és a Jellachich horvátországi mozgolódásai ne érjék váratlanul az országot. Személyesen járta be az Alföld nagyobb városait, Cegléd, Kecskemét, Szeged népét gyújtó beszédekben fegyverbe hívja a Haza védelmére, mert nagyon jól tudta, hogy az ifjú magyar hadseregre hama- rosan nagyon komoly feladatok várakoznak.

Kossuth nem hisz a bécsi kamarilla ígérge- tésében, hanem komolyan készül a legnagyobb harcra, és igyekszik már jó előre megszervezni azt, mert nagyon jól tudta, ha a bécsi reakció megerősödik, minden erelyét latbaveti majd, hogy az adott engedményeket visszavonja.

Kossuthnak és a magyar baloldalnak nem soká kellett erre várni, mert szeptember 11-én Jella- chich az udvar utasítására átkelt a Dráván, hogy elfoglalja a forradalmi fővárost. Kossuth ekkor bátor volt, hogy a bécsi reakció intézkedéseire ellenintézkedésekkel válaszoljon, mert forradal- már lenni, nem várt a királyi intézkedésekre, hanem maga szervezte meg a nemzet önvédelmét.

Míg Batthyány ingadozik és hajlandó engedni a királyi törvényeknek és kész ellenjegyezni a nádor távozása után Lamberg kinevezését, addig Kossuth nem retten meg attól, hogy az ellenzék- kel, a pesti tömegek képviselőjével együtt tör- vénytelennek minősítse a királyi leirattal érkező császári tábornokot. Kossuth döntését a nép

másnap már végrehajtotta. így kapcsolódik még szorosabbra Kossuth a pesti utcával, a magyar néppel, a magyar forradalommal. A szeptember 28-án lejátszódott események egyúttal döntő fordulatot jelentenek a 48-as napok sorában mert ekkor lép a magyar nép a szabadságharc útjára, és beavatkozásával elvágja a megalkuvás útját és lehetőségét.

Kossuth a lánchídi események után is együtthaladt a tömegekkel, és ha nem is híve a népitéleteknek, ugyanakkor nem riad vissza attól, hogy a felelősséget a pesti eseményekért visszahárítsa a bécsi udvarra, és azt üzeni fel a Burgba, hogy ilyen következményei vannak an- nak, ha fenn nem tisztelik a törvényeket.

Kossuth pályafutásának legszebb korszaka következik ezután. A pesti utca támogatásával, az ingadozó kormánytól magához ragadja a ve- zetést és mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke, a gyáva meghódolás helyett, dicsőséges szabad- ságharc útjára vitte nemzetét. Kossuth történelmi érdeme az, hogy nem hátrál meg a hatalmas Habsburg-túlerőtől, hanem fegyver, hadsereg, pénz, katonai vezetők, és külföldi szövetségesek nélkül is vállalja a harcot, mert bízott a magyar nép erejében, mert bízott a forradalom követe- léseinek igazságában és bízott a győzelemben.

Hatalmas feladatokat old meg, olyanokat, amelyekre akkor a nemzet nem látszott képes-

(4)

пек. Meg kellett szerveznie az osztrák zsoldban álló Jellachich ellen a nemzeti ellenállást, és szembe kellett szállnia a kompromisszumra tö- rekvő politikusokkal, akik között nem kisebb egyéneket találunk, mint Széchenyi, Eötvös, Batthyány. Kossuth azonban nem ijedt meg a lehetetlennek látszó forradalomtól, hatalmas had- seregszervező munkájával megakadályozza azt.

hogy „potom 40—50.000 ember kardvágás nél- kül elfoglalja az országot." Megszervezi a magyar honvédséget. Mindenütt ott van, ahol cse- lekedni kell. A bécsi reakció parancsait alkot- mányellenesnek hirdeti, a volt császári hadse- regben szolgáló magyar katonákkal és tisztekkel új esküt tétet le a magyar államra, a magyar füg- getlenségre és a magyar lobogóra. Királyi bizto- sokat küld a megyékbe, ha ingadozik a magyar közigazgatás. Fölkeresi a hadsereg táborait, pénzt teremt elő, fegyvert gyártat, löporgyárat alapít, élelemről, ruháról gondoskodik. Az egész nemzetet mozgósítja honvédelemre, mert tudja, hogy a nemzet szabadságáról és függetlenségé- ről van szó, tudja, hogy nem lehet félmegoldá- sokkal dolgozni, tudja, hogy a hódítókkal szemben csak egyetlen eszközzel lehet hatni, a nép- tömegek felfegyverzett erejével. Egy mondatba sűríti a nemzet programmját: „A magyar nép kész utolsó erejéig meghalni, inkább, mintsem országát eltiporni engedné." Ezt a programmot a nemzet magáévá tette s ennek lehet köszönni hogy még vesztes csaták után is újult erővel rohan a betolakodókra és hogy hatalmas győ- zelmi sorozatot tudott aratni az osztrák hadse- regek fölött. Ezért mondja Marx és Engels

Kossuth Lajosról, hogy „Danton és Carnot

egyszemélyben", akiben a francia forradalom vezetőinek fő vonásait meg lehet találni. Hatal- mas népfelkelést akar megszervezni, partizánhar- cot hirdet, általános népfelkeléssel akarja hazájából

az ellenséget kiirtani. A népfölkelőknek olyan utasításokat adott, amely a mai partizánokra is helytáll. Megmagyarázza nekik, hogyan kell az ellenséget oldalba, hátbatámadni, hogyan kell minduntalan nyugtalanítani és hogyan lehet pri- mitív eszközökkel is, mint a lándzsa, kasza, fej- sze, súlyos csapásokat mérni az ellenségre. N^em csoda, ha a népfelkelés nem tetszik a békepárti nemességnek, és a legitimitáshoz ragaszkodó Görgeinek. összeütközésbe kerülnek Kossuth- tal, mert a megyei nemesség Görgeivel együtt szívesebben látta, ha a paraszt nem fog fegvvert, hanem az eke szarva mellett görbül. Pedig Kossuth partizánjai verték meg Jellachichot a Dunántúlon és a felvidéki ellenforradalom az ő csapásaik alatt pusztult el, a reguláris hadsere- gek tagjainak nagy része is népfölkelőkből to- borzódott, mert hisz a népfelkelés, partizánharc, a hadsereg reguláris katonáinak kitűnő iskolája.

A tegnapi népfölkelőkből lettek a holnap leg- jobb honvédéi.

A magyar nemzet Kossuth nélkül nem lett volna képes erre a hősi ellenállására, szabadság- harcra, nem lett volna képes egy évig harcolni a császári elnyomás ellen. Kossuth tette nemzetét Európa élenjáró nemzetévé 1848-ban. Nem mér

Kossuth a tábornokaival.

legelte a kedvező, vagy kedvezőtlen viszonyokat, mert nagyon jól tudta: függetlenségében és létében veszélyeztetett nemzetnek még kedvezőt-

len viszonyok között is harcolnia kell a hódítók- kal szemben. ,

A szabadságharc mégis elbukott, mert a belső reakciót csak megverni, de megsemmisíteni nem volt képes. Kossuthot és a nemzet tettere- jét megfojtotta a kompromisszum, az ország- gyűlés reakciós békepártja, mely nem engedte, hogy a nemzeti ellenállás ereje kiszélesedjen, és megakadályozta a politikai és katonai veze- tés egységét. Görgei szembeállása Kossuthtal kirobbantotta a szabadságharc válságát. Kossuth a szabadságharc bukása után menekülni kényte- len és emigrációban keresi az elbukott zászló fölemelésének lehetőségeit.

A tanulságok levonásával Kossuth Lajos nem maradt adós. Emigrációjában felelevenedtek előtte az 1848-as politika következményei és hiányai. Emlékiratai nagy történelmi bírálatot nyújtottak a magyar politika számára : a szomszéd népek összefogása, a helyes nemzetiségi politika alkalmazása, minden téren forradalmi követke

zetesség, létfeltétele az önálló, független Ma- gyarország megmentésének. Kossuth életműve így számunkra nem csupán egy hősi mulinale ragyogó részlete, hanem élő tanulság, követendő üt. Amikor népi demokráciánk nem habozott felismerni Kossuth útjának akadályait, amikor belpolitikájában és külpolitikájában egyaránt következetes eréllyel visszi keresztül forradalmi programmját, állandó szoros kapcsolatban a szé- les tömegekkel, akkor Kossuth programmját, a magyar függetlenség programmját valósítja meg így válik 1948 az 1848-as hősi harc, a népi demokrácia politikája Kossuth politikájának meg- valósítójává, befejezőjévé, a magyar függetlenség megteremtőjévé és megvédelmezőjévé. A magyar népi hadsereg Kossuth hadseregének forradalmi tradícióit örökítette át és ez nem pusztán tradí- ciót jelent és hagyományos tiszteletet, hanem a magyar nép és a magyar függetlenség megvédé- sét — minden támadó szándékkal szemben.

11

(5)

I Ő T; I I í V Л M.

Jóslatot monilok, hazámflni I Ricgény elárult magyarok!

lièi év óin sok jóslatot mondók, ós szinte borzadok, litván, hogy minden , de minden olly hnr- zasrzlón liuninr teljesedett.

Minden, dé minden szavam teljesedett, még az is teljesedettT hogy egy férfiúnak irtózalos be- tegségéi nicgjósolám, kinek emlékezetéhez sok érdem csatlakozik, e kinek szellemi halála mély fáj-

dalommal illeti az cmhcrkcbclL t A mit а birodalomról, a mit a magyar aristocratiáról, a mit Horvátországról jósolók, minden de

minden teljeseden, és az is teljescdófélhen van, mit a dynasliaról jósolók.

Szinte megborzadok magamtól, llgy vagyok mintha nyitva volna szemeim clóll a fátum könyve, s hiába hunyom be elölte szemeimet, a világosság át czikáz lelkemen, mint villáin a sötétségen.

Km én a kényszerűség ösztönének hódolva, ismét jóslatot mondok.

Hallgassatok meg hazámfiai 1

Az örökkévaló islen nem egyes csodákban, hanem átalános törvényekbon nyilatkozik.

Isten örök törvénye, hogy a ki magát elhagyja, azaz istentől is clhagyatik.

Örök törvény, hogy a ki magán segít, azt az isten is megsegiti.

Isten törvénye, hogy a hitszegén végeredményben maga magát bünteti meg.

Isten törvénye, hogy a ki a hilszcgésock, az igazságtalanságnak szolgál, az igazságnak diadalát készili eló akaratlanul.

Л mindenség ezen örök törvényeire támaszkodva esküszöm, hogy joslalom teljesedni fog. É's jóslatom e z :

Jellarsirh beidéséböl Magyarortzáyha, Mayyarortzág szabadsága fog köreikesni.

Szegény hitszegóen elárult magyar hazánk szent nevére k é r l e k , hidjetek a jóslatnak, ha hisz.

lek teljesülni fog.

IHihól áll ennek a Jellacsicltnak hatalma?

Kgy kis anyagi crö 50—60—70 ezer ember, pillanatnyilag hatalmasnak látszó, mert a határőr- vidéki szerkezetnél fogva mintegy 30 ezer kész fegyverest talált.

Ite mi van a háta mcgcll?-mire lámaszkodhatik? hol van a nemzet, melly az igazság lelkesedé- sével támogassa öl? melly kipótolja seregének csak azon hiányát is, mellyel nem is a szive mélyében megsérlelt magyar engeszlelhellen karja, hanem maga az út fáradalma, s a mohón hörpóll magy ar bor kiilóui?

Nincs sehol — sehol.

Kgy illyen sereg csak pusztítani képes. Hódítani, vagy épen hódítását megtartani nem.

llatn kán száz ezerckkcl szállotta meg hazánkat. — I'usztilott, de kiment.

Az Hjycn Jellacsich-féle expedilió legfelebb sáskajárás. A sáskasereg mindig clöre nyomul, de mindig fogy, véglére kivesz.

Minél belebb nyomúland Jcüacsich az országba, annál bizonyosabb, hogy egy embere sem látja löhbé a Száva vizét.

Mi magyarok, esak akarnunk k e l l , elegen vagyunk, hogy esak kövei is agyonverjük.

Hogy azlán mi történik? arról majd akkor szólunk. Л magyar nem érdemelné meg, hogy islen napvilága reá süssön, ha reggel eleo s esle utolsó gondolata ncni volna az ocsmány liilszcgésnek, a rút árulásnak eleven emlékezete, mellyel a magyarnak az élők sorábóli kiirtására olly példátlan alávalóság- gal összeesküdtek.

Л magyarnak tehát moat csak két leendője van. Egyik : felállani tömegben a haza földel meg- szállott ellenség agyonnyomdtára. — A másik „emlékezni."

Ila a magyar с kettőt nem teszi, akkor olly gyáva nyomorult nép, mellynck neve a világ histó- riájában ugyanazonossá lesz a szégyen s gyalázat névvel; akkor a magyar olly gyáva nyomorúlt n é p , melly megfertőztette ősei szent emlékét, incllyrc maga az örökkévaló islen azt fogja mondani: „/Iónom

hogy teremtenemakkor a magyar olly istentől elátkozott nép, mcllytól a levegő meg fogja tagadni éltető erejét, mellynck kezei alali a televény búzaföld sivatag homokká fog változni, mellynck közelí- tésekor kiaszik a szomjat enyhítő forrás, ki hontalanul hujdosandik a földhálán, ki íiiáhon kércudi az irgalomtól az alamizsnának száraz kenyerét, kit alamizsna helyett arozúl csapand az idegen faj, melly öt saját hazájában vándor koldussá teendi, kit mit a gazdátlan ebet, büntetlenül verend agyon hármclly gaz- ember, ollyanná lesz, mint a bélpoklos, kit minden ember kerül, mint az indus pária, kire az ebeket u- szilják. Hiúban forduland a vallás malasztjához, neki nem adatul az vigasztalást. Isten! kinek ferendosi mi- vét gyávasága állal meggyalázta, nem bocsátaiulja meg bűneit sem ezen a világon sema másikon ; a leány, k i - hez szemeit fcleiiielcndi, seprővel hajlandja cl a küszöbről, mint a rübes állatot, neje utálattal köpend gyá- va szemei közé, s gyermekének clsö szava az lesz, bogy apját megátkozza.

Borzasztó! borzasztói de így lesz. Az átok kérlelbellen esküjével esküszöm a szabadság istenére, e hont vérrel szerzett őseink meggyalázott emlékezetére esküszöm, hogy igy leszen, ha a magyar faj olly gyáva, liogy tömegestül fel ncin kel Jcllaesich szolga poroszlóit, ea szerb rablókat és minden áru- tól, ki a magyar ellen karját emelni meri, összezúzni, mint zúzza a fergeteg az útjába vetett kötetlen szalmakévét, s lia olly gyáva lesz a magyar faj, bogy szétzúzván ellenségeit, meg tudna bocsátani vagy egy perrzig is elfelejteni az árulókat és az árulást.

Nem, nem! ezt a magyar nem teheti! és legyen átkozott, ha megteszi.

Azért mondom én, hogy Jellaesieh beütéséből Magyarország szabadsága fog következni.

Klóször győzni, aztán leszámolni. Kz a feladat.

Fegyverre léhát, a ki férfiú!

Az asszonyok pedig Veszprém és Fejérvár közölt ássanak egy irtózatos síri, mellybc vagy a magyar nevet, magyar becsületet, a magyar nemzetet—vagy ellenségeinket eltemessük; s mellyen vagy a magyar név szégyen oszlopa álland illy felírással: „igy bünteti itten ayyáratágol", vagy állami a sza- badság örökzöld fája, raellynek lombjai közül isten szava szóland, mint szólott Mózeshez égő Itiskc-

hokorból. „A' hely, mellyen állati, szent, íyy jutalmazom a bátorságot ! szabadság, dicsőség, jólét és bol- dogság a magyarnak.

Fegyverre tehát magyar! ételedért, becsületedért, hazádért, házadért, ősi tűzhelyedért, a földért, melly táplál, mellyet véres verejtékeddel mivcltél, s mellyel most a hitszegők, szabadságod megdöntő- iének béréül akurnak a szerbeknek, itlyreknek kezére játszani, stéged saját hazádban földönfutóvá ten- ni, inint tették már a temerini szegény magyarokat.

Fel, fel, fegyverre magyar! a ki a törvénynek nem engedelmeskedik, mcllyrc a király is meg- esküdött, az áruló; a ki pedig áruló, azt cl kell fogni, s a törvénynek kezébe kell szolgáltatni.

Hazánk mindenünk! a hazát megmenteni clsö kötelesség! n hazát mentve magunkat mentjük.

A kinek egy faluban, a kinek egy megyében legkisebb hatása van, ragadjon zászlót! N'c halljunk más zenél Magvariion téréin, mint Itákóczynak búskomor indulóját; gyűjtsön maga körül 10— 20— 50—

100—1000 embert, ki mennyit Ind, s vigye Veszprém f e l é ; Veszprém Iáján, gyűljön össze az egész magyar n é p , mint összegyülend ítélet napjakor a feltámadott emberiség, s rajta az ellenségre!

Énekeljelek ama szent é n e k e t , mellyet ismertek:

„ T n r t s r f m e g I s t e n n r s i n g u i i k z t . K o n t s t l m e s m l e l l e n s é g i n k c t ,

Mi M e g v á r h , „ i n k á t ; Л k i k Q l t i ü z n e k b ę n O n k e t " — - - f » ,

F e l t f e l ! f e g y v e r t » .'.' v e l ü n k v s n I s t e n e s . » ' g a z s s g ' — M Z t / S S t S I I t .

Т. ne. Ilonod Vármegye rendeleti ből kiadódóit. Hitkolezou nyosit. T. L.

»