D r . S O Ó S K Á R O L Y alezredes
A KATONAI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS, MINT A FEGYELEM
MEGSZILÁRDÍTÁSÁNAK ESZKÖZE
Amint a fegyelmi fenyítő hatalom helyes gyakorlásának nevelő hatása van az összes alárendeltekre, ugyanúgy a katonai igazságszolgáltatásnak is határozataiban és feltételeiben olyannak kell lennie, hogy néphadsere-
günk valamennyi katonájára nézve nevelő hatású legyen.
Lenin tanítása szerint: „a bíróság a fegyelemre-nevelés eszköze".
Nézzük meg, mit mond a bíráskodásról Alkotmányunk 41. §-a: „A Magyar Népköztársaság bíróságai büntetik a dolgozó nép ellenségeit, vé-
dik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rend- jét; intézményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására."
Ugyanakkor tehát, amikor a bíróságok — így a katonai bíróságok is
— egyrészt szigorúan büntetik a dolgozó nép ellenségeit, másrészt ítéle- teikkel a szocialista társadalmi együttélésre nevelik is a dolgozókat, egy- ben különösen a katonai igazságszolgáltatással néphadseregünk öntuda- tos vasfegyelmét szilárdítják meg.
A katonai fegyelem szempontjából nagyon fontos, hogy a parancs- nokok és tisztek tanuljanak meg helyesen parancsolni. Jó közmondás az, hogy: „amilyen a parancs, olyan a végrehajtás is". A parancsok legyenek világosak, rövidek, érthetőek, így a kiadott parancs felett vita nem lehet!
A Szolgálati Szabályzat III. Része, a Fegyelmi Szabályzat 6. pontja kimondja, hogy
„Az elöljáró parancsa törvény az alárendeltek számára! A parancsot feltétlenül, vonakodás nélkül, pontosan, az alárendelt legjobb tudása szerint és kellő időben kell végrehajtani." Ez igen fontos része Fegyelmi Szabályzatunknak. Ha valaki a parancsnak nem feltétlenül tesz eleget, vagy vonakodva hajtja végre, azonnal éljünk a fenyítés jogával, ami nemcsak jog, hanem kötelesség is ilyen esetben. Ha pedig szükséges, hogy a bűnvádi eljárást megindítsuk a fegyelem ellen vétők ellen, úgy azt hala- déktalanul tegyük folyamatba.
A mi néphadseregünk nem az elnyomást szolgálja, mint az osztály- hadseregek, hanem a felszabadult nép szabadságát védelmezi. A mi tiszt- jeink, tiszthelyetteseink, tiszteseink és honvédeink előtt egy cél lebeg: be- csülettel szolgálni a szabad magyar nép ügyét. Ez az az általános poli- tikai alap, amelyből kell, hogy kinőjjön néphadseregünk új vasfegyelme.
Néphadseregünk fegyelme a tudatosságon és a politikai nevelésen nyug- szik. Itt láthatjuk meg tehát, hogy miért van olyan nagy jelentősége nép-
hadseregünkben a politikai nevelésnek.
6 0
A fegyelmezésnek úgy kell történnie hadseregünkben, hogy az növelje hadseregünk egységét katonai, politikai és erkölcsi szempontból is. Ahhoz, hogy a katonai vasfegyelem kialakuljon, elengedhetetlenül szükséges, hogy egész politikai nevelésünk a fegyelem megszilárdítása felé forduljon. Mi- nél alaposabb, minél mélyebb honvédeink öntudata, annál erősebb" és szi- lárdabb lesz a hadseregben a fegyelem.
Sztálin mondotta a diadalmas Szovjet Hadseregről:
„A mi fegyveres erőnk harcképességének legfontosabb feltétele a ko- moly katonai fegyelem, amely mindenekfelett a hadsereg tagjainak fejlett öntudatán és politikai képzettségén alapul."
Néphadseregünk fegyelmének is öntudatos fegyelemnek kell tehát len- nie, amely az értelemre ihat, nem a felszínen mozog és nem külsőségekben nyilvánul meg. Minden katonának belső meggyőződéséből kell kötelességét teljesítenie és abból a tudatból, hogy ténykedése téglakő honvédségünk szilárd alapjaihoz.
A fegyelmi fenyítő hatalom helyes gyakorlásával és a fegyelem meg- szilárdításával kapcsolatosan röviden foglalkoznom kell még a felelősség- vállalás kérdésével is.
Nem elég ugyanis, hogy valaki parancsolni tudjon, de tudja és akarja is vállalni parancsaiért a felelősséget. A felelősségvállalás hiányosságai közül különösen szükségesnek tartom kiemelni az alábbiakat:
Először is ne tartóztassuk le alárendeltjeinket minden kis fegyelem- sértésért és ne vegyünk fel azonnal tényvázlatot. Ugyanis sok parancsnok azzal hárítja el a felelősséget magáról, hogy jelentéktelen esetekben is tényvázlatot vesz fel és azt az ügyészségnek küldi meg, miáltal áthárítja a felelősséget. Ez nem helyes eljárás, mert sok esetben egyrészt az azon- nal alkalmazott helyes fenyítésnek nagyobb a nevelő hatása, másrészt a csekélyebb súlyú fegyelemsértést elkövető személyt azáltal, hogy ügyét az ügyészségnek adjuk át, súlyosabb eljárásnak tesszük ki, mint ahogy azt megérdemelné. Fegyelmi Szabályzatunk 2. §-ának 9. pontja kimondja:
„Az olyan cselekményeknél, amelyeknél a katonai büntetőtörvénykönyv olyan büntetéseket rendel, melyeket katonai bíróság is hozhat, de fegyelmi úton is kiszabhatók, az elöljáró magasabb parancsnok katonai ügyészi vé- lemény alapján dönt afölött, hogy átadja-e az ügyet a katonai bíróságnak, vagy fegyelmi úton torolja meg. Ilyen esetekben a fegyelmi fenyítés ki- szabása a magasabb parancsnok hatáskörébe tartozik." Viszont, ha vala- melyik alárendeltünk súlyos fegyelemsértést, bűntettet, vagy nyereség- vágyból eredő vétséget (csalást, lopást, sikkasztást, stb.) követ el, úgy azonnal tartóztassuk le és további illetékes eljárás végett a katonai ügyész- ségre kísértessük át és egyidejűleg a tényvázlat egy példányát a fogoly- kísérő útján haladéktalanul juttassuk el az ügyészséghez, miáltal meg- gyorsítjuk az eljárást és a felesleges iratváltásokat is elkerüljük.
Szolgálati Szabályzatunk I. Részének bevezetése többek közt a honvéd- egyén kötelességeként előírja, hogy „elöljáróinak feltétlenül engedelmes- kedjék . . . Pontosan ismerje kötelességeit és azokat lelkiismeretesen, leg- jobb tudása szerint teljesítse."
Katonai büntetőtörvénykönyvünk (a továbbiakban rövidítve: Ktbtk.) az 1948. évi 62. törvénycikk általános indokolásában pedig azt mondja, hogy: „A katonai büntetőtörvénykönyv természetéből logikusan követke- zik, hogy alapondolata csak az lehet: a fegyveres erőnél elengedhetetlenül szükséges fegyelmet minél hathatósabban biztosítani. Sztálin elvtárs a 61
Vörös Hadsereghez intézett 95. számú napiparancsában mondja: ,,A Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad szüntelenül tökéletesítse harci tudását, szi- lárdítsa fegyelmét, rendjét és szervezettségét;" és a 16. számú parancsá- ban: „Valamennyi közlegény és altiszt pontosan teljesítse elöljáróinak parancsát, szigorúan tartsa be a fegyelmet és a rendet, fokozza a szerve- zettséget."
A Ktbtk. a katonai bűncselekményeket éspedig a katonai bűntetteket és vétségeket foglalja magában, melyek közvetve, vagy közvetlenül a katonai szolgálati rend és fegyelem ellen irányulnak. Az alábbiakban főleg azokkal a bűncselekményekkel akarok röviden foglalkozni, melyek a katonai fegyelem ellen irányulnak.
Zendülés.
(Ktbtk. 29. §.)
„Zendülést követnek el a katonák, ha csoportosan a katonai szolgálati renddel nyíltan szembehelyezkednek."
A zendülésben résztvevők büntetése 5 évig terjedhető börtön, háború idején 10 évig terjedhető fegyház, a felbujtók és vezetők büntetése azonban m i n d i g halál.
Tehát a zendülést és különösen a n n a k felbujtóit és vezetőit a törvény igen szigorúan bünteti. A zendülésnek, mint csoportos bűncselekménynek a veszélyessége első helyen áll. Ugyanis, ha rövid ideig is, de sikerre vezet, az egész katonai rend felborulásával és a katonai fegyelem teljes megbomlásával azonos, ezért a n n a k felbujtóit és veze- tőit a legsúlyosabb büntetéssel, a halálbüntetéssel s ú j t j a a törvény. Elkövetésének
feltétele a „csoportos" részvétei, különben nem tekinthertő zendülésnek.
Zendülést követnek pl. azok a katonák, kik valamely hozzájuk intézett p a r a n c s teljesítését együttesen m e g t a g a d j á k , v a g y valamely előljáró b á n t a l m a z á s á r a többen összebeszélnek és ezt m e g is valósítják.
Bujtogatás.
(Ktbtk. 35. §.)
„Az a katona, aki m á s k a t o n á b a n a k a t o n a s á g intézménye, a katonai rend vagy fegyielem, a v a g y a szolgálati viszonyok iránti ellenszenvet, v a g y elégületlensé-
get törekszik felkelteni, b u j t o g a t á s t követ el." Büntetése 5 évig terjedhető fogház, súlyos esetben 5 é v i g terjedhető börtön.
A bujtogatás, mint a fenti meghatározásból láthatjuk, a katonai jogrend érzelmi a l a p j á n a k a védelme oly cselekményekkel szemben, amelyekkel a b u j t o g a t ó b a j t á r s a i lelkében a katonai életviszonyokra vonatkozóan kedvezőtlen érzelmeket akar felkelteni és főleg a fegyelmet a k a r j a aláásni. í g y pl. aki a fegyelem, az elöljárói tekintély,
a katonai hivatás megbecsülése és az aziránti o d a a d á s ellen lázít.
Gyáva magatartás és félelemkeltés.
(Ktbtk. 37. §. és 39. §.)
„Gyáva m a g a t a r t á s t tanúsít az a katona, aki személyes biztonságát féltve, szol- gálati kötelességét nem teljesíti, v a g y nem megfelelően teljesíti".
„Azt a katonát, aki háború idején a hadihelyzettel kapcsolatban félelem fel- keltésére alkalmas hírt terjeszt, félelemkeltés miatt kell büntetni."
Mindkét bűncselekményt a törvény 5 évig terjedhető fogházzal, súlyos eset- ben 5 évig terjedhető börtönnel, háború idején pedig a gyáva m a g a t a r t á s t 10 évig ter- jedhető fegyházzal, sőt bizonyos esetekben halállal bünteti.
Néphadseregünk m i n a e n ö n t u d a t o s és fegyelmezett k a t o n á j á t a b á t o r s á g kell hogy jellemezze. Éppen ezért a félelem minden f o r m á j a távol kell hogy álljon tőle.
Aki tehát félelemből szolgálati kötelességmulasztást követ el, azaz fegyelmetlen m a g a - t a r t á s t tanúsít, a z t szigorúan s ú j t j a a törvény, különösen, ha az ellenséggel szemben
viselkedik g y á v á n . Egyébként kiemelem, hogy félelemből nem teljesíti a szolgálati kötelességét, tehát gyáva m a g a t a r t á s t tanúsít az is, aki pl. tűzvész, v a g y árvíz esetén
a mentési munkálatok során viselkedik gyáván.
62
Szökés és önkényes eltávozás.
(Ktbtk. 40. §. és 43. §.)
„Az a katona, aki abból a célból, hogy mindennemű katonai szolgálati kötelezett- ség alól magát végleg kivonja, beosztását, vagy rendeltetési helyét önkényesen el- hagyja, illetőleg attól távol marad, szökést követ el."
„Az a katona, aki szolgálati beosztását, vagy rendeltetési helyét önkényesen elhagyja, illetőleg attól távol marad, ha távoliéle 24 óránál tovább tartott és cselek-
ményét nem abból a célból követte el, hogy magát mindennemű katonai szolgálati kötelezettség alól végleg kivonja, önkényes eltávozást követ el."
A szökés 3 évig, súlyos esetben 5 évig terjedhető börtönnel, háború idején 5, illetve 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Aki pedig az ellenséghez szökik, vagy azt megkísérli, kötéllel végrehajtandó halállal büntetendő.
Az önkényes eltávozás 6 hónapig, súlyos esetben 1 évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A szökéssel a katona a honvédeskü első mondataiban foglaltakat szegi meg sú- lyosan, mert mint „a dolgozó magyar nép fia, esküszik, hogy a Magyar Népköztársa- ságnak, néphadseregünknek hűséges katonája lesz, a Népköztársaság Alkotmányához,
törvényeihez és törvényes rendeleteihez híven, becsülettel teljesíti kötelességét," ennek ellenére cselekményével aljas esküszegést követ el, ezért bünteti a törvény oly szigorúan.
Az önkényes eltávozással a katona időlegesen vonja ki magát a szolgálati köte- lesség teljesítése alól, ezért adja meg a lehetőséget a katonai bűnvádi perrendtartás
2. §-a, és a Fegyelmi Szabályzatunk 2. §. 8/d. pontja, valamint a 9. pontja, hogy béke idején a magasabb katonai parancsnok fegyelmi ú'on is megtorolhatja.
A szökéssel és az önkényes eltávozással rokon a behívóparancs megszegése (Ktbtk. 46. §.), melyet a nemtényleges katona követhet el
Függelemsértés.
(Ktbtk. 52. §.—62. §.)
A Szolgálati Szabályzat f. Rész 2. §. 4. pontja kimondja, hogy:
,,A katonai rendfokozatnak és szolgálati beosztásnak megfelelően a honvéd- egyének egymáshoz való viszonyukban elöljárók, vagy alárendeltek lehetnek. Az elöl- járóknak jogukban áll alárendeltjeiknek parancsot adni, és azok végrehajtását köte- lesek ellenőrizni. Az alárendeltek kötelesek elöljáróiknak feltétlenül engedelmes-
kedni."
'A függelemsértés jogtárgya az elöljárói tekintély. „Az elöljárói tekintélynek, mint amely előfeltétele az elöljáró parancsadási jogköre zavartalan gyakorlásának, a katonai életviszonyok szempontjából elsőrendű jelentősége van. A katonai fegyelem az alárendeltek engedelmességén épül, ennek az engedelmességnek a biztosítása pedig az elöljárói tekintély büntetőjogi védelme nélkül elképzelhetetlen."
Tehát a függelemsértés szigorú megtorlása az öntudatos vasfegyelem megszi- lárdításának egyik legfontosabb eszköze.
A függelemsértés három főcsoportra osztható fel, és pedig: tiszteletmellőzés, tettleges bántalmazás és engedetlenség a szolgálati paranccsal szemben. A törvény az esetek különbözősége szerint igen széles skáláját írja elő a büntetéseknek, ameny- nyiben 3 hónapi fogháztól a halálbüntetésig is terjedhető büntetésekkel sújtja a füg- gelemsértések különböző nemeit.
A katonai őr elleni büntettek és vétségek.
(Ktbtk. 63. §.—72. §.)
Amíg a fentebb függelemsértés alatt tárgyalt bűncselekmények megtorlása az elöljáró parancsadási jogkörét és tekintélyét van hivatva megőrizni, addig az elöl- járói funkcióhoz hasonló feladatot ellátó katonai őrt a szóbanforgó bűntettek és vét- ségek megtorlása védi.
A katonai őr elleni bűncselekményeket a függelemsértéshez hasonlóan igen vál- tozatos és a cselekmények természetéhez képest súlyos büntetésekkel sújtja a törvé.ny.
A katonai őr elleni bűncselekmények megtorlása elsősorban ugyancsak a fegyelem megerősítését célozza.
6 3
Visszaélés az elöljárói hatalommal, egyéb elöljárói büntettek és vétségek.
(Ktbtk. 73. §—84. §.)
A katonai büntető törvénykönyvnek e fejezet címe alatt tárgyalt bűncselekmé- nyeire vonatkozóan az indokolás a következőket mondja: „A katonai büntetőjog népi demokratikus átalakulása szempontjából különösen nagy horderejű a katonai büntető törvénykönyv e fejezete. Az alárendelt jogainak és emberi méltóságának megbecsü- lése és az eddiginél fokozottabb bűn etöjogi védelme oly követelmény, melyet új hon védségünk szelleme kiváltképpen megkíván."
Elöljárói hatalom és alárendeltség nélkül nincsen katonai fegyelem és szolgá- lat, sőt nincsen hadsereg sem. De az elöljárói hatalom egyoldalú szempontok szerinti gyakorlása és túlfeszítése katonai érdekből sem indokolt, annak gátat kell vetni és az alárendelt jogait és érdekeit súlyosabban sértő esetekben büntetőjogi eszközökkel kell megtorolni.
Tehát az elöljárói hatalommal élni kell tudni, nem pedig „visszaélni". A tör- vény igen súlyosan bünteti a magáról megfeledkezett és alárendeltjeit nem becsülő elöljárót. .
E fejezetben tárgyalt bűncselekmények közül szükségesnek tartom ismerte'ni az alárendeltjét bántalmazó, fegyelmi fenyítő hatalmával visszaélő és az. ellenőrzést el ' mulasztó elöljáró büntetésére vonatkozó tényálladékokat.
Alárendelt bántalmazása és gyötrése.
(Ktbtk. 74. §.)
„Azt a katonát, aki alárendeltjét vagy alattasát tettleg bántalmazza, vagy bán- talmaztatja, valamint azt a katonát, aki alárendeltjével jogellenesen testi vagy lelki gyöt- relmet okozó cselekvést végeztet, elöljárói hatalommai való visszaélés büntette miatt 3 évig, súlyos esetben 5 évig terjedhető börtönnel kell büntetni."
E bűncselekmény elkövetésével az elöljáró nemcsak az alárendelt testi épségéi és önérzetét sérti súlyosan, hanem az elöljárói tekintélynek, mint a fegyelem fenntar tása szempontjából igen lényeges előfeltételnek a hátrányára és lejáralására is szol- gálhat.
A szocializmus útján halaoó népi demokráciánk a katonai fegyelmet súlyosan veszélyeztető, a tévesen értelmezett és a fenyítő hatalmával oktalanul visszaélő elöl- járó cselekményeit a fenti bűncselekmény törvénybeiktatásával helyesen értékelte bün- tetőjogilag. Ugyanis az alárendelt jogos érdekeinek, testi és lelki épségének a meg- védelmezése és személyiségének kellő megbecsülése biztosítására oly súlyos büntetés- sel sújtja az elöljárói hatalmával visszaélő elöljárót, amely néphadseregünkben a fe- gyelem megszilárdítása szempontjából feltétlenül indokolt. Az ily cselekményeket el- kövelő, önkényeskedő és alárendeltjeik gyötrésében kedvét lelő parancsnokok a szük- séges katonai vasfegyelmet a könyörtelenséggel és az osztályhadseregeket jellemző vakfegyelemmel tévesztik össze és egyúttal a katonai szolgálat iránti kedvet elvennék alárendeltjeiktől.
Jogosulatlan fegyelmi fenyítés.
(Ktbtk. 76. §.)
„Azt a katonát, aki a fegyelmi fenyítő hatalma alá tartozó alárendeltjére olyan fegyelmi fenyítést szab ki, amelynek kiszabására nem jogosult, elöljárói halalommal való visszaélés vétsége miatt 6 hónapig, súlyos esetben 2 évig terjedhető fogházzal kell büntetni."
Ez a törvényhely védi tehát az alárena'elteket attól, hogy elöljárójuk törvény- adta fegyelmi fenyítő hatalmával a szabályzatokban előírtakat túllépve visszaéljen.
így pl. az a szakaszvezető, aki alárendeltjét fegyelemsértés miatt azzal bün- teti, hogy a haját lenyíratja, vagy egy héten át a WC. tisztítását rendeli el, tehát alá- rendeltjét megalázza s oly büntetési nemmel sújtja, mely a Fegyelmi Szabályzatban ismeretlen, vagy mint szakaszparancsnok-helyettes az általa kiszabható s 2 napig ter- jedhető laktanyafogság helyett 7 nap laktanya fogsággal fenyít i meg, azaz a részére megengedett fenyítés mérvét túllépi, az a Ktbtk. 76. §-ába ü köző elöljárói hatalom- mal való visszaélés vétségét követi el és az ott megjelölt büntetéssel vonják felelős- ségre.
Az elöljárói bűntettek és vé'ségek közül még az ellenőrzés elmulasztását, mint igen gyakran előforduló, s az elöljáró fegyelmetlenségére valló bűncselekményt ismer- tetem részletesen:
6 4
Ellenőrzés elmulasztása.
(Ktbtk. 83. §.)
,,Azt a katonát, aki alárendeltjét szolgálati kötelességének teljesítésében kellően nem ellenőrzi, v a g y alárendeltjének kötelességszegésével szemben nem teszi m e g azt az intézkedést, amelynek megtétele kötelessége, elöljárói m u l a s z t á s miatt I évig ter- jedhető fogházzal, súlyos esetben 5 évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
Ha a tettes az (1) bekezdés alá eső bűncselekményt g o n d a t l a n s á g b ó l követte el, a büntetés 6 hónapig, súlyos esetben 3 évig terjedhető fogház."
Igen g y a k r a n előfordul ugyanis, hogy pl. a számaa'ótestparancsnokok, v a g y a h a d t á p p a r a n c s n o k o k s egyéb elöljárók a nekik alárendelt b a j t á r s a k a t nem ellenőrzik kellően, aminek következtében az alárendeltek h a n y a g s á g u k folytán a honvéd kincs- t á r n a k súlyos a n y a g i kárt okoznak. Ily esetben az elöljárókat amellett, hogy az alá- rendeltjük által okozott kárért anyagi felelősséggel tartoznak, m é g m u l a s z t á s u k é r t a fenti törvényszakasz a l a p j á n a katonai i g a z s á g s z o l g á l t a t á s szervei megfelelő bünte-
téssel is sújtják.
Ezzei röviden összefoglaltam és ismertettem katonai büntető törvény- könyvünknek különösen a fegyelem megszilárdítását 'célzó törvényhelyeit.
Ezen ismertetésem célja az volt, hogy néphadseregünk tagjait, a baj- társakat tájékoztassam arról, hogy a fegyelem súlyosabb megsértése mily következményekkel jár. Tehát, midőn a parancsnokok helyi fegyelmezése már nem elégendő, akkor a katonai igazságszolgáltatás szervei a Magyar Népköztársaság törvényei alapján — honvédeskünkben foglaltakhoz híven - sújtanak le a haditörvényeket megsértő és esküjüket megszegő kato- nákra.
A szovjet szocialista büntetőjogot a maga egészében és az egyes tör:
vényszakaszail/an a valódi igazságosság és a humanizmus elvei hatják át, ami azonban nein zárja ki, de egyenesen előfeltételezi, hogy akik a szocialista társadalom és -állam ellen törnek, azokat szigorú büntetések- kel sújtsa.
A szovjet büntetőjog figyelembe veszi a bűncselekményt és az azt elkövető személy társadalmi veszélyességét. A büntetést szigorúan egyé- niesítik. A szovjet bíróságok egész tevékenységét, különösen a büntetés
alkalmazása kapcsán, nevelő feladatok hatják át.
A mi népi demokráciánk büntetőjogának is nevelnie kell éspedig ne- velnie a szocialista együttélés szabályaira és a katonai büntetőjogunknak nevelnie kell a bajtársakat a szabályzatok, valamint a jögszabályok sze- rinti magatartásra is. Minden ítéletnek, határozatnak és intézkedésnek ezt az új, megkívánt magatartást kell érthetően megmagyaráznia hajtásaink- nak. A nevelés fogja rászoktatni a szocialista társadalomban a bajtársakat arra, hogy erőszak és kényszer nélkül betartsák a Szolgálati Szabályzat- ban és általában az elöljáróik által kiadott parancsokban foglaltakat.
A katonai büntetőjogunk, mint a fentiekből láthattuk, széles keretek- ben állapítja meg a szabadságvesztésbüntetési tételeket és ezáltal a bírónak szabad kezet ad arra, hogy az adott eset összes körülményeihez képest a legmegfelelőbb büntetést alkalmazhassa, azaz a büntetést —- a szQcialista társadalom igazságszolgáltatásának megfelelően — egyéniesíthesse.
Egyébként arra, hogy a politikai nevelésnek mily nagy jelentősége van a katonai igazságszolgáltatás határozatainak és ítéleteinek végrehajtása során is, felhozok egy gyakorlati esetet: a közelmúltban szemlén voltam áz egyik vidéki büntetőintézetben, ahol éppen politikai nevelőórát tartot- tak a letartóztatottaknak. Az ottlévő bajtársakat megkérdeztem, hogy van-eK
5 llonvód 4. szám 65
valami panaszuk vagy kérelmük, azt adják elő s ha indokolt, azt orvosolni fogom. Erre az egyik letartóztatott felállt és azt mondta, hogy igen hálás, hogy állandó politikai oktatásban részesülhet, mivel így meggyőződött arról, hogy ő az elítéltetése folytán nem lesz a társadalomnak egy kive- tettje, hanem ha visszakerül a régi beosztásába, tovább folytathatja mun- káját és a társadalom őt nem fogja kiközösíteni.
A Miniszter Bajtárs a fentebb már hivatkozott beszédében is rámu- tatott arra, hogy mennyire helytelen az a nézet, ha a parancsnokok a fe- gyelmezetlenséget elkövető alárendeltjeiket „elveszett embereknek" tart- ják. Mert: „a parancsnokok feladata az, hogy támogassák az illető honvé- det hibája korrigálásában, segítsenek neki, hogy öntudatos, harcos kato- nája, vagy tisztje legyen hadseregünknek." .
Tudatosítani kell hadseregünkben, hogy a tiszteknek, tiszthelyettesek- nek, tiszteseknek és honvédeknek a kiadott szabályzatok és elsősorban a honvédeskü szabja meg, hogy mily magatartást kell tanusítaniok. Amit az esküben valamennyien megfogadtunk, azt komolyan kell vennünk és tuda- tosítanunk kell minden honvéd bajtársunkban, hogy a honvédeskii szelle- mében éljen és cselekedjék.
Annak, hogy a tudatos, önkéntes vasfegyelem valóban gyökeret verjen néphadseregünkben, még egy igen fontos módja van: Pártunk segítsége Pártunk élcsapat-jellegének itt is érvényesülnie kell és a kommunisták élcsapatbeli mivoltának abban kell kidomborodnia, hogy a kommunisták járnak a fegyelem terén is élen és példát mutatnak.
A párttagoknak joguk és kötelességük, hogy a katonai fegyelmet sértő bajtárs magatartásáról a taggyűlés előtt kritikát mondjanak. Itt ki kell azonban emelni, hogy csak azt lehet kritika tárgyává tenni, ha valamelyik tiszt, tiszthelyettes, tisztes, vagy honvéd bajtárs fegyelmetlenül, vagy hely- telenül viselkedik, vagy esetleg helytelenül fegyelmez, de magát a parancsot nem lehet és nem szabad kritika tárgyává tenni. Ugyanis a parancs az alárendeltek számába törvény, — mondja a Fegyelmi Szabályzatunk — tehát az nem képezheti kritika tárgyát, mert ezzel a katonai fegyelmet ás- jnánk alá. Azonban, minthogy a Párton belül mindenki egyenlő, annak 'nincs akadálya, hogy bárkivel szemben, annak magatartását illetően, tárgyi-
lagos, építő kritikát ne gyakorolhassunk. Sőt nagyon helyes, ha az egyik vagy másik bajtárs ügyével — aki elvtársunk és fegyelmezetlen magatar- tása miatt fenyítést vagy bírói büntetést kapott — a taggyűlésen is fog- lalkozunk.
A kommunisták oly lelkesen, odaadóan, pontosan hajtsák végre a pa- rancsokat, hogy magukkal ragadják pártonkívüli bajtársaikat is.
A kommunisták élenjáró szerepének feltétlen biztosítása néphadsere- günk helyes fejlődésének döntő feltétele. A taggyűlésekén elhangzott kritika és önkritika csak növelni fogja a Párt szerepét és a fegyelem megerősítése szempontjából feltétlenül igen hasznos is lesz.
Befejezésül felhívom a bajtársak figyelmét arra — hiszen valamény- nyien olva'sták a Volokalamszki Országút-at, valamint a H. M. politikai főcsoportfőnöksége által kiadott és a Szovjet Hősök magatartását tárgyaló kis könyveket és füzeteket, — hogy gondoljanak a szovjet harcosokra, akik megtestesítői a legszigorúbb katonai vasfegyelemnek, akik a szabályzatok előírásaiból egy betűt sem engednek, akik inkább életüket áldozzák fel, de esküjüket megtartják, és hűek mindvégig harci lobogóikhoz.
6 6 >
