Az út az atombombáig

(1)

Az út az atombombáig

Irta dr. Erdey-Gruz Tibor

A háborúnak vége van, remélhetőleg belátható időkig nem lesz szükség az atombombára .mint fegyverre.

A hatalmak egyelőre arról tanácskoznak, hogy titok maradjon-e az atómenergiának ez az első komoly jel- használása emberi célokra, vagy pedig éppen azzal lehet-e majd biztosítani a békét.' A Tudomány természe- tesen a tudomány szempontjából kíván foglalkozni az atombomba, illetve általánosabban az atomenergia, problémájával s amennyire a nagy titoktartás mellett kiszivárgott adatok alapján lehetséges, fellebbentem a fátyolt az atombomba titkairól. Dr. Érdey-Gruz Tibor, a budapesti tudományegyetemen az *általános kémia rendkívüli tanára, akinek éppen most van sajtó alatt az atomokról és molekulákról írt nagy könyve, a követ- kező cikkben beszámol az atomfizikai kutatások mene- téről, eredményeiről s az amerikai és angol tudósoknak arról a hatalmasan megszervezett kollektív munkájáról, amely elvezeteti az atomenergia első_ gyakorlati alkalma- zásához, a bombához.

7 i

A

M E G I s M E R É s" után való vágy, ismeretlen jelenségek és összefüggések felkutatá- sának öröme sarkalta közel más- fél évszázaddal ezelőtt Dalton-1, mikor a kémiai elemek egymás- sal vegyülő mennyiségeinek tör- vényeit kutatta. Vizsgálatainak eredményeként természettudo- mányi alapon újította föl az ó- gö rög bölcselők atomelméletét, melynek értelmében minden elem:

legapróbb, tovább már nem oszt1 ~ ható részekből, atomokból, áll.

Felfogása szerint egy-, s ugyanannak az elemnek minden atomja egyenlő súlyú. Az atomelmélet fényszóróként világította meg a kémiának akkoriban igen° kusza területét, s lehetővé tette a már szép számmal összegyűjtött ké- miai ismeretek tudományos

szempontból való egységes ren- dezését.

A nevetségessé válástól való félelem tartotta vissza Prout-ot attól, hogy saját, neve alatt kö- zölje 1815-ben az atomok össze- tett voltáról vallott nézetét.

Feltűnt neki, hogy ha az atomok súlyának egységéül a hidrogén- atom súlyát választjuk, akkor sok atom súlya kereken egész szám, amit álnéven kiadott érte- kezésébén ügy magyarázott, hogy az egyes elemek atomjai külön- böző számú hidrogénatomból vannak összetéve. E felfogást az akkori kor tudósai elvetették, mert szilárdan hittek abban, hogy az elemek egymássá nem alakithatók át, s atomjaik füg- getlenek egymástól.

Megmagyarázhatatlannak lát-

(2)

103

szó jelenségek, érthetetlen megfi- gyelések okozta kielégületlenség nem hagyta nyugodni a mult szá- zad utolsó éveiben Becquerel-1, míg ki nem nyomozta, miért fe- ketedett még az a fényméntesen fekete papírosba csomagolt fény- képező lemez, amelyre véletlenül egy darabka uránércet tett. A nyomozás meglepő eredményre vezetett. Az urán láthatatlan su- gárzást bocsát ki magából, mély azonban a fényképező lemezre úgy hat, mint a fény, s eközben

más elemmé alakul át. E z a z ú j

elem a maga részéről újabb su- gárzás közben ismét átváltozik más elemmé. A kémiai elemeknek egész sorozata keletkezik az urán- ból sugárzás közben, megdőlt te- hát a régi atomelméletnek az a tanítása, hogy az atomok nem alakulhatnak át egymássá. Egy része legalább is az elemeknek, azok, melyeket sugárzásukra való

c é l z á s s a l radioaktívaknak n e -

veznek, sorozatosan átalakulnak egymássá. Atomjaik tehát nyil- ván nem függetlenek egymástól és nem oszthatatlanok, hanem közös alkatrészekből vannak kü- lönbözőképpen összetéve.' ' H a megbomlik az egyensúly az atom belsejében, akkor egyes részek nagy sebességgel kilökődnek, (ezek a részecskék alkotják a radioaktív sugárzást), s ami visszamarad, az az ú j atom.

Bebizonyosodván, hogy az atom összetett, kutatni kezdték a tu- dósok a szerkezetét. Bár az egész atom szinte elképzelhetetlenül parányi, tízmilliomod millimé- tert alig meghaladó méretű, cso- dálatos mélyenlátással sikerült jól észlelhető jelenségekből re-

konstruálni az atom szerkezetét.

RutherforU" é s Bohr s z e r i n t a z

atom apró naprendszerhez ha- sonló: középpontjában van a po- zitív töltésű s még atomos mére- tekhez képest is igen kicsiny atommag, s e körül negatív töl- tésű részecskék, az úgynevezett elektronok keringenek, mint Nap körül a bolygók. Az atommag po- zitív töltésének nagysága szabja meg a körülötte keringő elektronok számát és az atom kémiai sajátságait. E felismerések ha- tása alatt századunk első évtize- deiben számos kutató foglalko- zott az atomok szerkezetének ki- fürkészésével. Látszólag semmi gyakorlati hasznuk nem volt e kutatásoknak, csak egyéni in- tuíció s az önmagáért való ku- tatás vágya volt sarkalój.uk.

A mesterséges atom- átalakftás kezdete

Mert ki is gondolta volna, hogy bármiféle haszon származik ab- ból a felismerésből, hogy kevés kivételtől eltekintve ugyanannak a kémiai elemnek az atomjai sem mind egyenlő súlyúak, hanem vannak atomok, melyek sú- lya különböző, kémiai sajátsá- gaik mégis megegyezők. Ki gon- dolhatott volna haszonra ezzel kapcsolatban, amikor még a ki- mutatása is rendkívül körülmé- nyes ezeknek az úgynevezett

izotop atomoknak, mert csak a súlyuk különböző, minden egyéb sajátságuk teljesen megegyező, ezért kémiai eljárásokkal nem is választhatók szét.

Miután kiderült, hogy a radio- aktív elemek atomjai önként el-

(3)

104 Dr. Erdey-Gruz Tibor: Az út az atombombáig 104

bomlanak, megindult a kísérle- tezés, hogy nem lebet-e a többi elemek atomjait mesterségesen megváltoztatni. Ez valóban si- került is 1919-ben Rutherford- nak. ö nitrogént tett ki radio- aktív sugárzás hatásának, s akkor néha nagy ritkán előfordult, hogy a sugárzásban nagy sebes-

séggel száguldó részecskék egyike-másika beleütközik a nit- rógénatom magjába, s ott olyan megrázkódást hoz létre, ami a belső rend megváltozásához vezet. A radioaktív sugárrészecs- ke (pozitív töltésű héliumatom) bennragad az atommagban, egy- idejűen azonban egy hidrogén- atommag távozik belőle robba- násszerűen, s a nitrogénatom oxigénatommá alakul át. Ez az átalakulás azonban oly ritka, hogy a keletkezett oxigén még a legfinomabb kémiai módszerek- kel sem mutatható ki. A mester- séges atomátalakítást csak egé- szen különleges módszerekkel lehetett felismerni, melyek olyan érzékenyek, hogy már egyetlen atom átalakítását is észlelhetővé teszik.

Miután a Rutherford-féle kí- sérlet megmutatta, hogy az atomok átalakítása radioaktív su- garakkal való „bombázás" út- ján lehetséges, a kutatóknak idő- vel minden atom mesterséges át- alakítása sikerült. Különösen azóta váltak eredményessé az atomátalakítási kísérletek, mióta 1932-ben felfedezték a neutront, ezt az elektromos töltés nélküli részecskét, melynek tömege ugyanakkora, mint a hidrogén- atom magjáé. Neutronnal való

„bombázás" hatására nem csak

állandó atomok keletkeznek, hanem olyanok is, melyek keletke- zésük után csakhamar tovább bomlanak s közben sugárzást bo- csátanak ki, vagyis radioaktívak

(mesterséges radioaktivitás).

Mindezek az atomátalakulások azonban csak mérhetetlen kis mennyiségben mentek végbe, s csak a külön e célra kidolgozott, s szinte minden képzeletet meg- haladó finomságú módszerekkel voltak kimutathatók.

Miből van az atom magja ?

A bőségesen tanulmányozott atomátalakulások lehetővé tették annak a megállapítását, hogy mi- ből van az atom magja. A régi Prout-féle feltevés, mely miatt szerzője annyira restelkedett, lé- nyegében beigazolódott: Az ösz- szes atomok magja hidrogénatom- magból és neutronból áll. A pozi- tív töltésű hidrogénatommagok (vagy más néven protonok) szá- ma adja meg az atommag pozitív töltésének a nagyságát, a protonok és neutronok számának az összege pedig az atommag súlyát szabja meg. Ez a megállapítás azonban így egyáltalán nem megnyugtató annak számára, aki ..csakegy. kicsit is tud fizikát.

Mert előtte nem titok, hogy az azonos elektromos töltések taszít- ják egymást. Hogyan lehet te- hát akkor az, hogy az atommagokban pozitív töltésű protonok vannak igen kis helyre ösz- szezsúfolva és ezek nem csak hogy nem taszítják egymást, hanem a neutronokkal együtt rend- kívül nagy erővel tartanak össze,

(4)

ami abban mutatkozik, bogy az atommagokat nagyon nehéz meg- bontani. Ennek a magyarázatára fel kell tételezni, hogy olyan nagy közelségben, mint amilyenben az atommag alkatrészei vannak egy- máshoz, minden anyagi részecs- ke, töltésétől függetlenül erős vonzást gyakorol egymásra. E feltevés helyességét be is igazol- ta egy látszólagos szabálytalan- ság: az egyes atomok magjának súlya körülbelül akkora, mint a benne levő protonok és neutronok súlyának összege.

Amikor tehát protonok és neutronok atommaggá társulnak, tö- megüknek egy kis része „veszen- dőbe megy". E deficit magyará- zatára nem kellett messze menni, az elméleti fizika már évtizedek óta készen tartogatta a magya- rázatot. Einstein ugyanis egé- szen más jelenségek kapcsán tisz- tán elméleti meggondolások alap- ján arra az eredményre jutott, hogy tömeg energiává alakulhat, energia pedig tömeggé. Abból te- hát, hogy az atommagok súlya kisebb, mint a bennük lévő protonok és neutronok súlyának összege, egyszerűen az követke- zik, hogy amikor e részecskék atommaggá álltak össze, energia távozott és ez okozta a tömeghiányt. A tömeghiányból ki is számíthatjuk az eltávozott energia nagyságát, mert Einstein a tömeg és energia közötti át-.

számítási kulcsot („árfolyamot") is megadta. A tömegek energiá- ban kifejezett árfolyama igen

magas: 1 g tömeg mintegy 20 millió kilovattóra energiának felel meg. Az atommagokban ész- lelhető kis tömeghiány is tehát

nagy energia leadását ' jelenti}, ami megmagyarázza az atommagok nagy állandóságát: fel- bontásukhoz tudniillik ugyanek- kora energiát kellene az atom- magra összpontosítani. Ez pedig a szokásos fizikai és kémiai eljá- rásokkal lehetetlen, s ezért szük- séges az atommagok felbontásá- hoz egészen különleges eljárás.

Hasznosítható-e az atomenergia ?

A természetes radioaktív elemek egy-egy atomjának bomlá- sával kapcsolatban az atom nagyságához viszonyítva nagy energia szabadul fel. Mivel azonban ezek az elemek részben igen lassan bomlanak, a gyorsan, bomlókból pedig igen kevés áll csak rendelkezésünkre, a termé- szetes radioaktív elemek bomlá- sával kapcsolatban nem szabadul fel gyakorlatilag hasznosít- ható menyiségű energia. 1939-ig^- a mesterséges atomátalakítások;

sem biztattak azzal, hogy gyakorlatilag is hasznosítható ener- giát szolgáltatnak, mert a leg- jobb módszerekkel is csak oly ritkán voltak előidézhetők, hogy a velük netalán kapcsolatos- energiatermelés gyakorlatilag számba sem jöhetett. 1939-ben azonban Hahn Ottó és Meitner Eliz felfedezték, hogy ha a 235 atomsúlyú uránizotop atomját neutron éri, akkor ez az atom két körülbelül egyenlő nagyságú részre hasad ketté, s egyúttal több neutront sugároz ki. Ha ezek a másodlagosan kisugárzott neutronok újabb urán-235-atomok magjába ütköznek, azok is ket-

(5)

106 Dr. Erdey-Gruz Tibor: Az út az atombombáig 106

té hasadnak, s még több neutront lövetnek ki. Ezek megint újabb uránatomokat képesek átalakí-

tani, s a folyamat lavinaszerűen mehet tovább: mind több és több neutron keletkezik, s ezek hatá- sára mind több és több uránatom hasad ketté. Igen fontos momen- tum az, hogy a hasadási termé- kek atomsúlyának az összege kisebb, mint az eredeti uránatomé volt: Az urán-235 atomjának kettéhasadása alkalmával tehát anyag alakult energiává és pedig igen hatalmas mennyiségű energiává. H a gondoskodás tör- ténik arról, hogy minden másod- lagos neutron egy-egy uránato- mot hasítson ketté, akkor egyet-

len neutron elégséges ahhoz, hogy ezt a lavinaszerű urán- bomlási láncot megindítsa, és

az uránnak nagy mennyiségét is a másodperc törtrésze alatt hihetetlen hevességgel felrob- bantsa.

A valóságban azonban a közön- séges urán mégsem robban neutron hatására, mert csak minden 140-ik atomja a 235-ös izotop, a többi 238-as atomsúlyú, s ez utóbbi sokkal higgadtabb, sem- hogy egy neutronnal való ütkö- zés hatására szétrobbanjon. Ha tehát a közönséges uránban neutron hatására .fel is robban, egy-..

egy 235-ös uránatom, a keletkezett neutronok túlnyomó több- sége 238-as uránatomba ütközik,

vagy esetleg atommagba való üt- közés nélkül eltávozik az anyag- ból, s így nincs alkalma a robba- nási lavinát megindítani.

H a nem is sikerült azonnal ér- tékesíteni a mesterséges urán- bomlásnál felszabaduló energiát,

a tudósok rögtön felismerték, hogy ez az első atomátalakítási folyamat, melynél meg van a re- mény gyakorlati alkalmazásra. A kiaknázás módja is elvileg egy- szerű. Tisztán elő kell állítani az urán 235 atomsúlyú izotop ját, s gondoskodni kell arról, hogy a neutron hatására bekövetkező kettéhasadásnál kilövelt neutronok lehetőleg valamennyien újabb urán-235 atomokat alakít- sanak át. Amilyen egyszerű volt az elv, olyan rendkívüliek a gyakorlati megvalósulás útjába tor- nyosuló nehézségek. Az egymás- tól elválasztandó kétféle urán- atom izotop egymással, s így el- választásukra a közönséges mód- szerek hatástalanok. Kilátásta- lan azonban e téren sem volt a helyzet, mert tudósoknak már korábban is sikerült egy-két elem izotopját rendkívül nagy fárad- sággal különválasztani. Igaz, hogy ezek sokkal kisebb atom- súlyúak voltak, ami a feladatot lényegesen megkönnyítette.

Individuális tudomá- nyos kutatás és kol- lektív ipari munka

Az a tudományos fejlődés, mely az atomátalakulások ügyét eddig., juttatta, egyes tudósok egyéni munkájának, individuális célkitűzéseinek és kutatási mód- szereinek az eredménye. A hajtó- erő a természet minél alaposabb megismerésének a vágya volt.

1939—40-ben azonban megválto- zott a helyzet. A világ lángba- borult, s azoknak, akik az igazság, az emberi jogok uralmának és a békének helyreállítását írták

(6)

107

zászlajukra, minden kínálkozó eszközt fel kellett használni cél- juk elérésére. Felismervén a tu- domány hatalmas erejét, s érte- sülvén arról, hogy az atomkuta- tás éppen a háború kitörésekor oldotta meg elvileg az atomenergia felhasználását, az angolszá- szok minden erejüket latbavetve hozzáfogtak a gyakorlati megva- lósításhoz. Mivel a legsürgősebb feladat a háború minél gyorsabb befejezése volt, atomenergiával működő robbanóbombák készíté- sét tűzték ki célul. Ez a munka a' szörnyen sürgető idő fenyege- tése mellett már nem volt meg-

oldható külön-külön, tetszésük szerint dolgozó kutatók individu- ális tevékenységével, össze kellett fogni minden erre alkalmas szellemi munkaerőt, mozgósítani kellett minden szükséges testi munkaerőt és anyagi eszközt, hogy nagyvonalúan kidolgozott terv szerint kollektív munkával lehessen minél előbb megoldani a kérdést. 1941 október 11-én küldötte meg Roosevelt, az Egye- sült Államok elnöke Anglia mi-

niszterelnökének, Churchill-nék a tervet, mely szerint "a két "ál- lam elméleti fizikusai együttmű- ködhetnének. A terv megvalósult s világhírű fizikusok, kémikusok, matematikusok, nagy tapaszta- latú zseniális mérnökök tucatjá- val áramlottak Amerika kijelölt helyeire, hogy a legnagyobb ti- tokban, de egyúttal minden ed- digit felülmúló méretekben és anyagi eszközökkel dolgozzanak az atomenergiával robbanó bomba szerkesztésén. Álcázás céljá- ból a munka „The Manhattan En- gineer Distriet" illetve „The Me-

tallurgical Laboratory" név alatt folyt. Rövid idő múlva már 125.000 szellemi és testi munkás dolgozott, s két milliárd dollárra rúgott a befektetett tőke az újonnan épült hatalmas iparte- lepeken.

A tudósok és mérnökök eddig soha nem látott együttes erőfe- szítése és a hatalmas befektetett tőke meghozta a gyümölcsét:

Sikerült az urán-235-öt elválasz- tani a sokkal nagyobb mennyi- ségben jelenlévő urán-238-tól. Izo- topok egymástól való elválasz- tása igen nehéz feladat, mert leg- több sajátságuk teljesen meg- egyezik, s csak egynéhány tekin- ' tetben van közöttük alig észre- vehető különbség. Ezek kihasz- nálásával dolgoztak ki a tudo- mányos kísérletek során olyan eljárásokat, melyekkel az izoto- pokat igen kis mértékben szét lehetett választani. E tisztán tu- dományos jellegű vizsgálatoknak látszólag semmi gyakorlati hasznuk sém volt, a szétválasztott izotopok csaknem teljesen azonosak lévén, külön való előállításuk semmi előnnyel sem járt. E „ha- szontalan kísérletek" most azonban mégis igen hasznosaknak bi- zonyultak, mert a gyűjtött ta- pasztalatok alapján lehetővé tet- ték annak a megítélését, hogy milyen módon remélhető leg- inkább a* két uránizotop nagyban való szétválasztása. Két mód- szerre esett a választás, s mivel nem volt idő kisméretű kísérleti telepek építésére, hogy ezek mű- ködése alapján elbírálható legyen, melyik az alkalmasabb, a korábbi tudományos kísérletek alapján mindjárt két hatalmas gyártelep

(7)

108 Dr. Ere

épült a nagybani szétválasztásra.

Az egyik eljárás azon alapszik, hogy gázok likacsos falon való átáramlásának sebessége, külön- ben azonos körülmények között annál nagyobb, minél kisebb mo- lekulájuk súlya. Ha tehát egy gázalakú uránvegyületet (például

uránhexafluoridot) állítunk elő, s ezt igen apró likacsú falon áramoltatjuk át, az nrán-235-öt tartalmazó molekulák gyorsab- ban jutnak a fal túlsó oldalára, mint a valamivel súlyosabb s ezért lomhább urán-238-atomokat tartalmazó molekulák. Ennek az lesz az eredménye, hogy a falon túlra jutott gázban valamivel több lesz az urán-235, mint az eredetiben volt. A különbség azonban igen kicsi, mert a kétféle

uránatomot tartalmazó moleku- lák súlya csak kevéssé tér el egymástól, s ennek megfelelően' áramlási sebességükben is csak igen kicsi az eltérés. A likacsos falon való átszívatást tehát nagyon sokszor kell megismételni ahhoz, hogy az elválasztás leg- alább közelítőleg teljes legyen.

A másik „urán-235 gyár" mű- ködését arra a tényre alapítot- ták, hogy ha nagy sebességgel mozgó ionok (azaz pozitív vagy negatív töltésű atomok) elektro- mágnes hatása alá kerülnek, akkor eltérülnek eredeti irányuk- hói, és pedig annál nagyobb mér- tékben, minél kisebb az atomsú- lyuk, feltéve, hogy egyébként azonosak a viszonyok. H a tehát uránionokat létesítünk, s ezeket eléktromos előtérben meggyorsít- ván. sebes i mozgásba hozzuk, majd erős elektromágnes hatá- sának tesszük ki, akkor a köny-

y-Grúz Tibor: Az út az atombombáig

nyebb urán-235 atomok nagyobb mértékben térülnek el eredeti irá- nyuktól, mint az urán-238-atomok. Ezáltal különválik egymás- tól a kétféle izotop, és a megfe- lelő irányban elhelyezett kamrák- ban felfogható.

Az áramlási módszer szerint való elválasztás ipari méretekre való átalakítását a columbiai egyetem laboratóriumaiban dol- gozták ki IJrey vezetése alatt, az;

elektromágneses eltérítés mód- szerét a kaliforniai egyetemen idomították ipari méretekhez;

Lawrence vezetése alatt. De méff mielőtt a laboratóriumi élőmun- ka befejeződött volna, 1943-ban már épültek az elméleti alapon pontosan megtervezett hatalmas

gyárak.

Plutónium, a halált- hozó új elem

Időközben kiderült, hogy köz- vetve az urán-238 is felhasznál- ható az atomenergia értékesíté- sére. H a ugyanis a másodlagos neutronok, melyek az urán-235 kettéhasadásakor keletkeznek, megfelelő körülmények között az urán-238 atomok magjába ütköz- nek, akkor ez egy ú j elem atom- magjává alakul át, melyet nep- tunium-nak neveztek el. A nep- tnniüm nem állandó, hanem ra- dioaktív, sugárzás közben csakhamar a plutónium-nak nevezett elemmé változik. A plutónium hasonlóan viselkedik, mint az urán-235. Atommagja neutronok hatására kettéhasad, s egyidejűen másodlagos neutronok lépnek fel, melyek újabb plutonium-atomokat képesek kettéhasítani, s

(8)

109

ennek folytán a plutónium bom- lása is lavinaszerűen terjedhet tova. A közönséges, természetes uránban azonban plutonium- képződés nem indul meg észre- vehető mértékben, mert az urán- 235 hasadásakor keletkező má- sodlagos neutronok nagy része változatlanul eltávozik az anyag- ból, illetve szennyezésekre pocsé- kolódik el, s nem jut hozzá az urán-238 átalakításához.

A plutonium-gyártás céljából tehát meg kell tisztítani a termé- szetes uránt a szennyezésektől, másrészt viszont meg kell lassí- tani a másodlagos neutronokat,

hogy ki ne fussanak az anyagból, hanem elég ideig tartózkodjanak az uránatomok között ahhoz, hogy

végül lehetőleg mindegyik átala- kítson egy-egy urán-238 atomot neptuniummá illetve plutonium- má. A neutronok lassítására gra- fit mutatkozott alkalmasnak, melynek hatása alatt valóban si- került a természetes urán zömét alkotó urán-238 izotopot pluto- niummá alakítani. A plutónium már nem izotop az uránnal, s így attól kémiai módszerekkel is el- választható, a keletkezett 'plutó- nium elkülönítése a még válto- zatlan urántól tehát nem jár olyan nehézséggel, mint az urán- 235-é.

A nagyméretű plutonium-gyár Hanfordban (Washington) épült.

Sikeresen működött, de üzeme hallatlanul veszélye volt. A plu- toniumgyártás közben olyan mennyiségben keletkeztek mes- terséges radioaktív elemek, ami- lyenre eddig soha példa nem volt.

Radioaktívvá váltak a vizek, radioaktívvá vált a szél! S a

rendkívül erős sugárzás súlyos veszéllyel fenyegette az ott dol- gozók életét. Nagyvonalú óvatos- sági intézkedéseket kellett életbe- léptetni, védőberendezéseket szer- keszteni a plutoniumgyártás me- rész munkájában résztvevők egészségének megóvására. Min- denki apró elektroszkópot vagy kis darab fénymentesen csomagolt fényképező filmet hordott magánál, hogy megállapíthassa, éri-e testét radioaktív sugárzás.

Még mielőtt az atombomba nyersanyagait, az urán-235-öt el- választó és a plutoniumot előál- lító nagyüzemek elkészültek volna, Los Alamosban (New-Mexico) megindult magának az atombom- bának a kidolgozása. Ezt a mun- kát Oppenheimer, a californiai egyetem tanára vezette. Mire az atombomba nyersanyagát folya- matosan tudták szállítani a gyá- rak, addigra működésbe jött ma- gát az atombombát előállító gyár is. A szerkezet és a gyártási el- járás részletei szigorú titkok, annyi azonban kiszivárgott, licgy szerephez jutott a Fort Knox aranykincse -is.

Az atombomba gyár- tása

Az atomenergia első felhaszná- lásaként elkészült atombomba szörnyű hatásáról Hiroshima ja- pán város pusztulása tanúskodik.

Kidolgozói nagy felelősséget éreztek magukra nehezedni, és Smith, a princetoni egyetem tanára, az atombomba előkészíté- séről írt jelentésében bevallja, hogy a közreműködő tudósok kö- zül sokan remélték olyan akadály

(9)

110 Dr. Eri felmerülését, mely elvileg lehe- tetlenné teszi az atombomba el- készítését. A remény azonban hiú- nak bizonyult, s az atombomba elkészült. Elkészülhetett," mert megfelelő korszerű módon fogtak elkészítéséhez: szabad tudó- sok önmagáért való tudományos kutatásai által individuálisan megművelt és kellőképpen kifiir- készett területen jól szervezett kollektív munkával fogtak hozzá az elméleti és kísérleti tudomány eredményeinek gyakorlatba való átültetéséhez.

A tudomány és gyakorlat eme hatalmas összefogásának első eredménye pusztító eszköz. De a

l-Grús Tibor: Az út az atombombáig tudomány már jóval az atombomba megvalósítása előtt megmutatta az utat a robbanási la- vina meglassítására. H a pedig e lassítás folytán az atomenergia nem a másodperc törtrésze, hanem hónapok vagy évek alatt szabadul fel, akkor pusztítás he- lyett termelő gépek h a j t á s á r a és az emberiség jólétének növe- lésére hasznosítható. Bízunk benne, hogy a tudomány nagy ered- ményeit csak azért kellett elő- ször pusztításra felhasználni, hogy ezzel annál inkább bizto- sítva legyen a jövő békés fejlő- désének és az emberiség boldo- gulásának az útja.

A

MEXICŐI-öböl mentén, Texas déli részén, minden májusban mérföldeken át olyan tömegben rakják le a teknősbékák tojá- saikat, hogy a 2—3 láb nagyságú teknőik egymáshoz ütődése foly- tán keletkező zaj állandóan hallatszik, amint a part mellett elhalad- nak. A mexicói tojásvadászok úgy járnak rajtuk, mint valami mozgó mezőn. Amikor a teknősbékák megtalálják a megfelelő helyet, gödröt ásnak, belerakják 60—70 tojásukat és gondosan lefedik homokkal.

Három napon belül aztán, amilyen gyorsan jöttek, olyan hirte- lenül el is távoznak. A tojásvadászok — nemcsak emberek, hanem prairié-farkasok és keselyűk is — azonnal elkezdik a tojások ki- ásását, amint a lerakás megtörtént. A vadak és keselyűk csupán a keltetéshez szükséges 21 nap alatt űzik a vadászatot, az emberek még azután is ott maradnak, mert ekkor kezdődik a legérdekesebb színjáték : a kis teknősbékák kimásznék a homokból és mint óriási bolhák, elkezdenek a víz felé rohanni. Egészen ellepik a partot — mert bár teknőjük gyönge héja könnyű prédája is a prairie-farkasok- nak és a keselyűknek, olyan tömeg van belőlük, hogy ezek csak kis részüket falhatták fel.

Azonban még akkor sincsenek biztonságban, amikor elérték a v i z e t : a halak várják őket végtelen tömegekben. D e a teknősbéka- szülők bölcsen választották ki ezt a helyet, mert a partvidék közelé- ben lépesmézzel borított sziklák találhatók és ezekben a szirtekben a csecsemő teknősbékák nagy része menedéket talál, amíg teknőjük megerősödik.