68
tiszatájDér
Dér terjeng a szelíd fákon, Ráncot érik homlokom, Elhallgatok, hogyha fázom:
El a fázást hallgatom.
Jaj, kötésnek még elég jó, Faág őriz levélszárat, De mert kötöz, azért béklyó:
A rőtté őrzött levél fáradt.
Maradnék még meg teneked, Meg ha nem indulnék holnap,
Tavasz öl el dért, teleket:
Almunk ébredésbe korhad.