• Nem Talált Eredményt

KEMÉNY ZSIGMOND KÉT LEVELE. Jókai Manlius Sinister c. S2Ínrnűvéről. Szigligeti Ede bírálata Kívül- Kemény

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "KEMÉNY ZSIGMOND KÉT LEVELE. Jókai Manlius Sinister c. S2Ínrnűvéről. Szigligeti Ede bírálata Kívül- Kemény"

Copied!
4
0
0

Teljes szövegt

(1)

ADATTAR 273 1 1. K e m é n y Z s i g m o n d b í r á l a t a J ó k a i M a n l i u s S i n i s t e r c

s z í n m ü v é r ő l .

Pest okt 18*án 853.

Méltóságos gróf ur!

Manlius Sinister, mellyet a' gróf ur bírálat végett küldött hozzám, ugy hiszem: a' hoszasabb ideig fönmaradó darabok közé tartózik. Adatását örömmel fogadom el. Két sort jegyeztem meg benne, mellv tán megváltoz­

tatandó lenne; de erről a' szerzővel fogok értekezni, 's ha a' darabba benne fog is maradni, azért az egésznek hatása éppen nem csökken; mert csak íinom lélektani árnyolatra vonatkozik, meliy mind a' közönség mind a' bírálók figyelmét hihetőleg kikerülni fogja.

Tisztelettel maradtam

A' gróf urnák alázatos szolgája

Kívül- Kemény

Méltóságos

Gróf Festetits Leo urnák, a' m. n. színház intendantjának.

36 szám Helyben.

itt. b . v .

érkezett October 18kán 1853. rr-rrrr a.

12. Szigligeti E d e bírálata Jókai Manlius Sinister c. S2Ínrnűvéről.

«Manlius Sinister»

eredeti drámát előadásra igenigen ajánlóm-

Pesten, oct. 19. 1853, Szigligeti Kívül : érkezett Octob 20kán 1853. ^ " " ^ b.

Közli : PüKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN.

KEMÉNY ZSIGMOND KÉT LEVELE.

Kemény Zsigmond régebb idő óta vágyott Olaszországba. 1847 tavaszán azonban megbetegedett, a láz és később a fárasztó munka erősen kimerítette s így csak szeptember 21-én indult el Gsengery Antal társaságában Olasz­

ország felé. Bécsen és Mürzzuschlagon át érkeztek Triesztbe, s onnét mentek tovább hajón Velencébe.1 Szeptember 26-án írt Szász Károlynak (a későbbi püspöknek), ki akkor a nagyenyedi ref. főiskola hallgatója volt. Szász Károly Keményről — a Kisfaludy Társaságban 1877-ben tartott emlékbeszédében3 — többek közt ezt mondotta : «Ö volt az első, aki nyilvánosságra szánt iro­

dalmi kísérleteimet — még atyámtól is titokban tartva s csak vele közölve — figyelmére méltatta s félénkségemet bátorította, oly biztatással, mely jó szívének nagyobb becsületére vált ugyan, mint jós tehetségének, de engem boldoggá tett akkor s hálássá örökre.»

1 Papp Ferenc: Báré Kemény Zsigmond. I. k. 383—384. 1.

* A Kisf. Társ. Evlapjai. Új folyam. XII. 207.1.

(2)

274 SZÁSZ KÁROLY

Keménynek alább közölt első levele bizonysága ennek a biztató jó­

indulatnak, mellyel Kemény az ifjú Szász Károlynak a Tenger gyöngyei című költemény-sorozatáról szólt — a második levél pedig a fiatal költő verseinek elhelyezésére irányuló szíves készséget bizonyítja.

A leveleket betűszerinti pontossággal közlöm — Keménynek meglehe­

tősen pongyola helyesírásával, az ékezetek gyakori elhagyásával.

' Trést1 26-ik Sept 847. L

Édes Károly !

A' tenger' gyöngyeit nagy gyönyörűséggel olvastam. Véleményem önről:

hogy igen jeles költő fog lenni; mostani munkájáról pedig, hogy külön az egyes versek szebben adják ki magukat, mint együtt az egész gyűjtemény.

Oka természetes : t : i : a' tengerről vett hasonlítások' gyakori előkerülése ; mit én önnél a' productiv erő' jelének tartok ugyan, de a közönség csalha­

tatlanul ismétlésnek, 's némi kimerültségnek — bár elég helytelenül — fog tekinteni.

Mi munkája külön kiadását illeti: erre, ha t : i: honoráriumot is vár, nincs elökisérleteim után itelve semmi reményem. Mert nálunk nem fizetik a' verset 2 eladá verseit 25 ingyen példányért. Petöffy8 minden munkájáért 300 pengőt kapott. Garaynak nincsenek kiadói ; Vörösmarty nem is mer kiadókat keresni.

Én jónak gondolnám, ha ön rám bízná a' tenger gyöngyeiből a' csino­

sabb versezetek' kiválasztását, 's azokat Vahot lapjában,4 kivel már szót is tettem ez iránt, közlenök. Egy évig dolgozva szépirodalmi lapokban, szerez­

het magának publicumot és kiadót ; addig erőltetés nélkül nem megyén 's ugy is alig.

Előbb válaszoltam volna édes Károly, de a' parádi fördön valék 's most útban. Egyébaránt a' jövő hónap' 15-éig Pestre visszaérkezem, 's akkorra' elvárom tudósítását «Tenger gyöngyei» iránt, mellynek átolvasása nekem néhány kellemes órát okozott.

Attyát, Vajdát5 s Enyedi jó ösmeröseimet különösen idvezlem.

barátja Kemény Zsigmond*

Nb. E' levelet attyanak czimeztem, hogy biztosabban kézbe kerülhessen.

A külső czimlapon ;

AH' signore Carlo Szász professore ordinario nell' collegio Alba-

Nagyenyedino ^ ^ ^

per Vienna Pesth Clausenburg A postabélyegző: Triest 27 Sep 1 8 . .6

i Tollhiba, Triest helyett. :

2 A levél ez összehajtogatás helyén megsérült, s így a név itt olvas­

hatatlanná vált.

a Talán azért írta Kemény így Petőfi nevét, mert az Életképek 1847.

é. januárius 2-iki számában a Karácsonykor ez. vers alatt is y-nal van írva a költő neve (Petöfy).

4 A Pesti Divatlapban.

5 Valószínűleg léczfalvi Vajda Dániel, volt tanár.

6 A két utolsó számjegy elmosódva.

(3)

ADATTÁR 275

Pest 30* nov 847

Édes Károly!"

Rég vártt levelét vettem ; de teméntelen foglalatosságaim miatt csak most válaszolhatok és igen röviden, mert Posonba akarván fölrándulni nagy készülődések közt vagyok.

Verseiből ÍO^Ü Vahodnak1 átküldöttem ; még tán 5 az Életképekbe fog menni. Az egyszerűbbeket választám ki, 's attól tartok, hogy ízlésemet igen rosznak fogja találni, mint találtam volna én is ez előtt vagy nyolcz évvel azokét, kik munkámmal hasonlólag bántak volna.

Erdélyinél2 azért nem nézhetem meg beküldött versezetet, mert ez némileg ellenkezik a' K. társaság szabályával, vagy legalább annak szelle­

mével.3 — Mit mond Petöffy hasonló tárgyú munkájára? szereti e'ön azt?

Eötvös nagyon silánynak, én igen érdekesnek tartom.

Atyját különösen tisztelem, 's mondja kérem meg neki, hogy köze­

lebbről vagy Pestről vagy Posonból — hol legfeljebb 4 napig mulatok — fogok egy hosszú levelet irni Vajda urnák. Továbbá bizonyos dologról volt szó Kemény Domokos' fönlétekor, melly ötét illette, — ez megint föléledni kezd.

Mentovich4 ir e' sokat? Most ritkábban látom verseit. Uniodalai sokak­

nak tetszettek ; de az unió keveseknek tetszik, — e' tárgy, reméllem csak mától holnapig, nem igen népszerű. Én ennek tulajdonítom ; hogy dalai annyira nem forognak kezén, mint érdemiének ; de, természetesen, ezen felül még annak is, hogy a' provintziaban jöttek ki. Pesti embernek konyv- undora van mindentől mi a vidéken jelenik meg. Ez annyiban jó, mennyi­

ben az erők' centializUiojához vezet, 's minden capacitást Pestre kénysze­

rit; — de nagyon elkeserítő azokra nézt, kiknek viszonyai nem engedik meg a' fővárosban lakást, azonban tehetséget éreznek magukban a' hétköznapi­

aknál jelese'bb müvet állítani elő.

Ha ön iró akar lenni, akkor kénytelen leend előbb utóbb Pestre költözni;

mert Pest a' szó' magasabb értelmében capitulummá fog válni, miután István herczeg5 fejedelmi udvart szándékozik tartani, és gróf Széchényi minden közlekedési tervet ugy készület, hogy minden derekasabb vonalnak Pesten legyen kiindulási pontja.

. Egy vonal menend a' Bruckihoz Pestről, hogy Triestet kösse velünk össze; a' másik Buda felől Fiúméba; a harmadik Pestről Kassára, hogy majd a' Varso-Petersburgi vasúttal jöhessünk kapcsolatba ; a negyedik Arad­

nak, hogy majd Erdélyen át kelet nyugotlal hozassék érintkezésbe. Két év

1 így ! — A Gyöngyszemek c. vers-sorozatból ötöt közölt a Pesti Divatlap, az 1848. évi februárius 6-iki és 27-iki számban.

2 Erdélyi János — akkor a Kisfaludy-Társaság űtoknoka.

3 Szász Károly — mint 18 éves ifjú —-• 1847-ben pályázott Murány hölgye című költői beszélyével a Kisfaludy-Társaság pályatételére, s nyert is. Petőfi ugyanez évben írta Szécsi Máriásai, de nem pályázott vele, ha­

nem az év őszén — novemberben — kiadta az Életképekben.

4 Mentovich Ferenc — akkor tájban a Pesti Divatlapba, az Élet képekbe és az Unióba (Kolozsvár) irt verseket, s 1847-ben jelent meg

Unio-dalok czimü versgyűjteménye, Kolozsvárt.

1 István kir. hereeget — az elhunyt József nádor fiát — 1847-ben válasz­

totta nádorrá az országgyűlés.

(4)

SZÁSZ KAROLY, HALÁSZ GÁBOR

alatt vasúton megyünk Bécsbe, onnan két nap alatt Hamburgba szaladhatunk.

Ezekből semmi sem világosabb, mint * nem kaphat Pesten kivíil ; mert minden capitulum ignorálni szokta azon tehetségeket, mellyeket magához nem vont. A' kivételek ritkák.

Nem tudom elolvashatja é levelemet ? —

Isten áldja meg. j £ Zsd.

Közli : S Z Á S Z K Á R O L Y .

ISMERETLEN CSOKONAI-MU.

(.Első közlemény.)

A Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi-Könyvtára 1.873-ban Farkas Lajos könyvtárának megvételével nagyértékü kézirati anyaggal gyarapodott.

Közöttük volt egy 1795-ből származó, névtelen, címtelen, magyar nyelvű kéz­

irat, amelyet az első oldalon található rajz felirata alapján Magyar Psyche cím alatt, ismeretlen szerző müveként katalogizált a kézirat feldolgozója.

(Jelzete : 429 Oct. Hung.) Terjedelme 30 levél ; ehhez a modern félvászon­

kötés két előzék- és egy pótló levele csatlakozik. Valójában különböző nagy­

ságra vágott füzetkék kolíigátuma, amelyek azonban tartalmilag összefüggenek.

Az első három füzet eredeti számozása : 16, 16, 12 lap ; a negyedik, utolsó füzet lapjai számozatlanok.

Ha a prózát, verset, szín darabrészietet tartalmazó müvet szemügyre vesz- szük, látjuk, hogy egy ünnepélyes alkalomra készült, tréfás laputánzattal van dolgunk, amely az akkori magyar ujságlevelek mintájára tudósításokat, mellékletein pedig szépirodalmat közöl.A tudósítások látszólag európai esemé­

nyekről számolnak be, s tele is vannak aktuális célzásokkal; könnyen fel­

fedezhető értelmük; a közölt irodalmi mellékletek célja is lakodalmi üdvözlés:

Budai Ezsaiásnak Ercsey Klárával, Ercsey Dániel leányával kötött házas­

ságára. Budai Ézsaiás külföldi tanulmányútjáról hazaérkezve, 1794-ben, huszonnyolc éves korában a debreceni főiskolán lett a történelem, görög és latin irodalom tanára, s kevéssel később megnősült. Apósa Mezőtúr nagynevű lelkésze volt, akit tudományáért szintén meghívtak Debrecenbe a keleti nyelvek és irodalmak tanszékére, de hü maradt parókiájához és a meghívást nem fogadta el. (Az iskola híres filozófia-professzora hasonló nevű fia volt, 1805-től.) Budai Ezsaiást gyorsan megszerették tanítványai, köztük egy, akit mint arra érdemeset, magánúton is oktatott a poézisre, majd, mint érdemetlent, az iskolaszék élén eltávolított az intézetből : Csokonai Vitéz Mihály. A lakodalmi üdvözlést ő szerkesztette professzora számára, és az ő eredeti fogalmaz­

ványában őrizte meg kéziratunk.

Csokonai szerzőségét külső-belső körülmények teszik kétségtelenné.

Mindenekelőtt a kéziratban kétszer is megjelöli magát neve kezdőbetűivel (Cs. V. M.): az első rész végén (16. lap) és az utolsó részben közölt vígjáték elején. (1. számozatlan lap.) A címrajz alján levő cartouche-ban pedig V.. M.

betűkből összeolvasztott monogram mot találunk. Az írása prózai részegyenletes

1 A levélpapir hajtásnál elszakadozván, az. irás körülbelül három szónyi terjedelemben olvashatatlanná vált.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

És az a' Mesembriu3, ki Romában járkálván, gyűjtögeti a' pletyfeákot Glyceria ellen (mint az I. felvonás V-dik jelenetéből veszem észre), valljon mért nem hallotta azt is

számú ház volt-e Kemény báró tulajdona, amint Báró Kemény Zsigmond című munkámnak második kötetében Gyulai Pál szóbeli közlése alapján megállapítottam.. A kérdés

Tragikus, mert tisztában van azzal, hogy az embernek földközelségben kell élnie, hiszen ezer szál kapcsolja össze a mindennapi világgal, holott igazi emberi hivatásunkat

rint az emberi élet feltétlenül erkölcsi módon váló életet jelent, amint ezt m á r előbb kifejtettük- Nem lehet feloldani semmi módon ezeket a kérdéseket, csak úgy, ha

Keménynél azonban a tragédiát az esetek nagy többségben nem csupán az okozza, hogy az ember e között a két világ között ingadozik, hanem az, hogy az élet

E szertartás és családi ünnep pedig vagy rögtön követte a születésnapot vagy pedig rövid időközben; úgy hogy, egyéb adatunk nem lévén, a születés­. napot

»Az Erdélyi Hiradó tulajdonos főszerkesztője — mondja a jelentés — Méhes Sámuel, dolgozó társai báró Kemény Zsigmond, Ocsvai Ferencz, Kovács Lajos és Kriza János

iratának olvasásakor gyakorta Zrínyi Vitéz fiadnagy-ának illusztrációit láthatja, noha csaknem bizonyos, hogy ez a kitűnő magyar hadtudományi elmélkedés sohasem jutott el