• Nem Talált Eredményt

AZ INTÉZET ÉLETÉBŐL

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "AZ INTÉZET ÉLETÉBŐL"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

AZ INTÉZET ÉLETÉBŐL

| Somogyi Sándor | (1930-1969)

Akkor is fájdalmas a búcsú, ha egy lezárt pálya megalkotójától vesszük, kinek adatot, elég idő, hogy tehetségét művek sorában valósítsa meg. Mennyivel fájdalmasabb azonban olyantól venni örökre búcsút, akit műve alapozása közben ragadott ki közülünk a fölötte kegyetlen, mert fölötte korai halál.

Somogyi az alapozással több időt töltött el, mint rendesen tölteni szoktunk. Alkata, sorsa, életútja magyarázza ezt. Kitűnően, frissen indult. Alig került ki az egyetem padsoraiból, máris könyve jelent meg Arany Lászlóról, melyet a szakirodalom mindig számontart. De könyvtelen környezetből, proletársorból lépett ki. Annak a hiányát, amit a könyvek közül jöttek természetszerűen hoznak magukkal, látóköre tágultával egyre jobban érezte.

Szenvedélyes „öntanuló" lett, abban a legmagasabb értelemben, ahogy ezt a szót Arany értette magára. S ezt a szenvedélyt átvitte választott kutatási körére is, Gyulai tevé­

kenységének s a 19. század közepének monografikus feldolgozására. Minél több ténynek járt utána, annál többnek érezte szükségét utána járni. Nem akart semmit, egyetlen pontot sem földerítetlenült megalapozás nélkül hagyni. Nem tartozott azok sorába, akik két könyv elolvasása után máris írják a harmadikat.

S egyéni sorsa mellett nemzedékének, nemzedékünknek herb sorsa is mélyen fogta be indáiba. A késznek, elégségesnek vélt elképzelések ismételt elégtelennek bizonyulása szinte görcsösségig fokozta benne a tényszerű utánajárás, az egyéni végiggondolás vágyát. Kiváló filológiai művek, kiváló kiadások lettek eredményei. Az összefoglalás azonban késett. Ujabb s újabb képleteket formált az összefoglalásra, újabb s újabb terveket épített kivitelükre. Ne legyünk nekrológ-humanisták; nem méltó emlékéhez. Harminckilenc év nem sok, de nem is kevés. Szerencsésebb sorsok, szerencsésebb nemzedékek, nemcsak vetettek, aratást is takarí­

tottak be ennyi idő alatt, ezen a pályán is.

Született nevelő volt. Órákig tudott lelkesen beszélni egy-egy új összefüggés fölismeré­

séről, távlatairól, öntve a reveláló észrevételeket. Baráti beszélgetésekben utolsó esztendeiben többször megvallotta, szeretett volna tanítani. Sajnálnivaló, hogy ő, akiben mély pedagógiai erosz nagy ismeretanyaggal párosult nem juthatott el valamely felsőoktatási posztra, Talán másképp alakult volna ott sorsa, talán ma is közöttünk volna. Mielőtt tönkremennének, kell emberségesnek, azaz méltányosnak lennünk társainkhoz. A marxista humanizmus bizonyosan így kívánja.

Somogyi pályája félbetört pálya, de így is maradt annyi utána bőven, hogy nemzedéke java képviselői között legyen majd a helye a kor számvetésében. Kiváló kiadásai biztosítják e helyét elsősorban, de elképzeléseit körvonalazó tanulmányai is szilárdítják. S biztosítja és szilárdítja példája, a valóság, a tények szenvedélyes tisztelete, a tényszerű bizonyítás kötelezett­

ségének marxista felelősségtudata, a tudósi tisztesség megragadó emléke.

Németh G. Béla

8 Irodalomtörténeti Közlemények

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az „Irodalom és Szocializmus" sorozat 137 A Vörösmarty kritikai kiadás munkálatairól 137 A régi magyar nyomtatványok fakszimile kiadása 138 Az Irodalomtörténeti

Béládi Miklós bevezetésként elmondotta, hogy a vita legfőbb célja, hogy a mai magyar irodalomtudomány elméleti kérdéseire irányítsa a figyelmet.. Wehrli rendkívül érdekes,

Az Irodalomtörténeti Intézet — felismerve, hogy az összegező magyar irodalomtörténetet legjobban a bibliográfia készítheti elő — 1957 őszén megindította a

Balasov professzor hangsúlyozta, hogy a realizmus és antirealizmus örök harcáról szóló koncepció elvetése nem gyöngíti a harcot a nyugati tudománynak a realizmust

14-én megvitatta Czine Mihály tanulmányát három költő — Juhász Ferenc, Nagy László és Simon István — útjáról.. Czine bevezetőjében

jetunióban működő magyar kommunista (emigráns) irodalmi szervezetek, továbbá a proletár és forradalmi írók nemzetközi szervezete anyagának felkutatása; és azon

Träger (Berlin), Angyal Endre, Gáldi László, Rlaniczay Tibor, Horváth Károly és Vajda György Mihály vettek részt. 29.) plenáris ülése foglalkozott végül a

ségek, küzdelmek és ártatlan meghurcoltatás után baráti közösségre találtál Intézetünkben, s közvetlen munkatársaid körében, de ez a néhány év is elég volt