közti ellentmondás még a tanusítottnal nagyobb hazai erőfeszítések esetén sem lett volna feloldható szovjet segítség nél
kül. S nem is maradt el ez a segítség.
A szovjet kormány nem zárkózott el a hadifoglyok átadásától, s a szállítási le
hetőségek függvényében rövid idő alatt jelentős számban bocsátotta őket a HM rendelkezésére. Pótolta a március végéig felállított két hadosztály fegyverzeti és felszerelési hiányait is.
Tény, hogy Vörös János az új hadse
reg fő feladatának nem annyira a fasiz
mus elleni harcban való mielőbbi rész
vételt tekintette. Sokkal inkább a belső funkció gyakorlására szerette volna al
kalmazni. A HM kezdeti szervező tevé
kenységét azonban elsősorban nem eb
ben az öszefüggésben lehet reálisan megítélni. Sok ténylegesen meglevő gond
dal és nehézséggel kellett az új hadsereg létrehozóinak megküzdeniük. Az alapok lerakásához csupán néhányan voltak, te
rületi szervekkel nem rendelkeztek, a to
borzást csak január 20-a, a fegyverszüne
ti egyezmény aláírása után kezdhették meg. Az érdemi munkát lényegében a nulláról kellett megindítani, s a helyze
tet még az is nehezítette, hogy a tobor
zásnak nem volt felelős gazdája, erről a kormány nem intézkedett. Pedig az idő sürgetett, mert a háború vége már belát
ható közelségben volt. Az adott helyzet
ben a feladat forradalmi lendületet és módszereket követelt, ez hozhatott volna még valamelyest gyorsabb eredményeket.
Ehhez azonban forradalmárokra lett vol
na szükség, de az új hadsereg szervezői nem voltak azok. Tőlük idegen volt a forradalmi módon való cselekvés, tevé
kenységük megítéléséhez ez lehet az ob
jektív mérce. A HM néhány fős kezde
ti állománya csak a maga módján, a bé
kés körülmények közötti évtizedes be
idegződések szerint tudott dolgozni, ez pedig a forradalmi idők követelményeit
— minden becsületes szándék ellenére
— nem elégíthette ki.
A horthysta csoportoknak az Ideigle
nes Nemzeti Kormány létrejöttét megelő
ző huzavonája, melyet Korom részlete
sen tárgyal könyve több fejezetében, ka
tonai téren is olyan jelentős késést oko
zott, ami az új HM rendelkezésére álló rövid idő alatt már nem volt behozható.
S ezt csupán motiválja az a tény, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormányban ott voltak azok is, akiket a késésért nem ke
vés felelősség terhelt — korábbról. A fegyverszüneti egyezmény aláírásától március végéig terjedő idő alatt a HM szovjet segítséggel két gyaloghadosztályt állított föl. Az adott körülmények között ez egyáltalán nem tekinthető lebecsül
hető eredménynek.
Az elmondottakkal csupán néhány had
történeti vonatkozású kérdést emeltem ki Korom Mihály kitűnő munkájából, mely
nek ismerete nélkülözhetetlen legújabb- kori történelmünk e bonyolult, szövevé
nyekkel teli időszakának jó megértéséhez, s a történeti valóságnak megfelelőbb ér
tékeléséhez.
Tóth Sándor
IVAN SZTYEPANOVICS KONYEV
EGY FRONTPARANCSNOK FELJEGYZÉSEI 1943—1944 (Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1983. 270 o.)
Ivan Sztyepanovics Konyev (1897—
1973), a Szovjetunió marsallja, a legma
gasabb szovjet katonai kitüntetés — a Győzelem Rend és a Tisztelet Szálfegy
ver — tulajdonosa visszaemlékezésének közreadásával folytatta a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó a második világhá
ború ismert hadvezéreinek memoárjait felölelő sorozatát. Már többször jeleztük, hogy igen hasznosnak és fontosnak t a r t juk ezt a vállalkozást, amely a hadtör
ténelmi munkák személytelenségével el
lentétben a szemtanú, a szereplő szemé
vel, közvetlenségével mutatja be a má
sodik világháború számos jelentős ese
ményét.
Konyev marsall könyvében a Nagy Honvédő Háború közel két esztendejének eseményeiről, az általa irányított fron
tokon lefolyt harcokról számol be, az irá
nyító, vezető parancsnok nézőpontjából.
Ismeretei, pontos adatai számos, már megjelent hadtörténelmi munka hiányos
ságait pótolhatják, illetve téves adatait pontosíthatják, ezekre a tényekre a szer
ző maga is felhívja a figyelmet.
A kötet első fejezete mindjárt a má
sodik világháború egyik legnagyobb csa-
— 684 —
tájával — Kurszk, 1943. július — ismer
teti meg az olvasókat. Konyev ekkor még hadseregtábornok és a Sztyeppéi Front parancsnoka. Ez a front jelentős szerepet vállalt a kurszki csatában. Csa
patainak kellett felfognia a németek el
ső rohamait majd támadásba kellett át
menniük. A kurszki csata méretében és jelentőségében a sztálingrádi csatához hasonlítható. A Vörös Hadsereg itt elért hatalmas sikere mindenki számára egyér
telművé tette, hogy a német hadsereg im
már véglegesen elveszítette a hadászati kezdeményezés legcsekélyebb reményét is, ereje legfeljebb elhúzódó védelmi har
cokra lesz már csak elégséges.
A szerző írásából elénk tárul az a ha
talmas küzdelem, amelyet a szovjet Vö
rös Hadsereg vívott a német agresszo- rokkal. Konyev az eseményeket a dönté
seket részben meg is hozó, illetve vég
rehajtó frontparancsnok szemével mutat
ja be, jelezve azt is, hogy milyen mélysé
gekig volt képes átlátni a helyzetet. Elénk tárja azokat az intézkedéseket, utasítá
sokat amelyeket Moszkvából kapott, rá
mutat csapatai, illetve azok parancsno
kainak erényeire, esetleges hibáikra, be
számol személyes közbelépéseiről, az ese
mények alakításában játszott szerepéről.
Ismeretes, hogy a szovjet hadsereg lát
ványos és a háború végső kimenetelében is döntő jelentőségű győzelmet aratott Kurszknál. Az ütközet után megindult Ukrajna és a még megszállt szovjet te
rületek teljes és végleges felszabadítása.
Konyev ekkor (1943. október) a 2. Uk
rán Front élére került és csapataival döntő érdemeket szerzett a Szovjetunió területének felszabadításában.
1944 tavaszán a szovjet kormány Ko- nyevet a Szovjetunió marsall j ává nevez
te ki és rövidesen, a Főhadiszállásra visszahívott Zsukov helyére, az 1. Ukrán Front parancsnoki posztjára állította.
Előtte azonban még olyan sikeres hadmű
veletek fűződnek a nevéhez — és a 2. Uk
rán Frontéhoz — mint a korszuny-sev- csenkovszkiji katlan felszámolása, az umany-botosanii hadművelet, amelyben számos folyón menetből történő átkelést
is irányított a szerző.
Az új beosztás új feladatokat is 'hozott Konyev számára. Csapatai, átlépve a szovjet államhatárokat, csatlós, illetve német megszállta országok területére ér
tek és kezdték meg azok felszabadítását.
Az 1. Ukrán Front csapatai harcoltak Lengyelországban, Romániában és Cseh
szlovákia területén.
Ezen felszabadító harcok során került sor az 1944-es esztendő egyik legnehe
zebb, embert és technikát egyaránt pró
bára tevő hadműveletére, az ún. kárpát- duklai hadműveletre. Konyev csapatai
nak a Kárpátok legyűrhetetlennek tűnő hegyeit kellett leküzdeniük, méghozzá minél hamarabb, hogy a Szlovákiában kirobbant Nemzeti Felkelés számára se
gítséget nyújthassanak. A front csapatai között harcoltak azok a csehszlovák ala
kulatok, amelyek a Szovjetunióban ala
kultak és a duklai harcok idején lett pa
rancsnokuk Ludvík Svoboda, a Cseh
szlovák állam későbbi elnöke.
Az 1. Ukrán Front csapatai, legyőzve a Kárpátok hegyeit és a német csapatok ellenállását, megkezdték Csehszlovákia felszabadítását. Hogy ez hogyan, miként zajlott le, arról már nem írt a szerző, a duklai harcok leírásával fejezte be könyvét.
Egy-egy emlékiratot olvasva nincs könnyű dolga a recenzensnek, hiszen a szerzőnél jobban nem adhatja vissza a történéseket. Általában bizonyos követ
keztetéseket vonhat le és elhelyezheti a könyvet a hasonló emlékiratok sorában, így van ez a jelen esetben is. Konyev könyve egy irányító, vezető hadvezér sze
mélyes hangvételű emlékeit adja vissza a második világháború közel két évéről, már említett pontosításaival, megállapí
tásaival segítséget nyújtva a korszak tör
ténetét kutató és feldolgozó (had) törté
nészek számára.
Amit talán hiányolhatunk — és ezen a szerkesztés segíthetett volna (?!) — az ilyen jellegű visszaemlékezéseknél is el
engedhetetlenül szükséges térképmellék
leteken kívül egy történészi elő- vagy utószó, amely más, hasonló emlékiratok
nál (pl. Montgomery, Eisenhower) fo
gódzkodót nyújtott az olvasóknak, vagy egy a szerző által írt .„kiegészítés"
(lásd Moszkalenko) amely hasonló cé
lokat szolgált. Ezek hiányában Konyev visszaemlékezése kicsit a levegőben lóg, hiszen az érdeklődő olvasók szá
mára a „fülszöveg" rövidke tájékoz
tatója kevésnek tűnhet. Szívesen olvasná a második világháború egyik legsikere
sebb szovjet hadvezérének egy rövid, de az életpálya fontosabb állomásait ismer
tető és egyben értékelő életrajzát. Ez el
sősorban az 1943 előtti évekre vonatko
zóan lehetett volna hasznos, hiszen Ko
nyev marsall katonai pályafutása nem a Sztyeppéi Front élén kezdődött, ö is, mint számos más szovjet hadvezér, egy
szerű katonaként kezdte pályáját és a marsallbatot maga „húzta elő a kenyér
zsákból", tehetsége, rátermettsége révén!
Szakoly Sándor
11 Hadtörténelmi Közlemények — 685 —
