M A Q Y A R T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE
I 9 6 0 . 1. S Z A M
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E L X V 1 1 . K Ö T E T . — Ű J F O L Y A M , V . K Ö T E T 1 . S Z Á M .
1 9 6 0 . J A N U Á R
S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G
Csűrös Zoltán, Ernst Jenő, Hevesi Gyula, Jánossy Lajos, Somos András, Sőtér István, Szabó Imre, Trencsényi-Waldapfel Imre (főszerkesztő), Zólyomi Bálint
S Z E R K E S Z T Ő K
Rejtő István, Szántó Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia központi folyóirata, a
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
a különböző tudományágak általános érdekű kérdéseivel, a hazai és nemzetközi tudományos élet t'ontosabb eseményei- nek ismertetésével, valamint tudományos művek bírálatával
foglalkozik.
Évente 12 szám jelenik meg (esetleg több szám egy füzetbe összevonva), számonként kb. 3 nyomdai ív terjedelemben.
Előfizetési ár 1 évre 60,— forint.
Belföldi megrendelések az Akadémiai Kiadó (Budapest V., Alkotmány u. 2 1 . — M a g y a r Nemzeti Bank egyszámlaszám:
05-915-111-46), külföldi megrendelések „Kultúra" Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (Budapest VI., Népköz- társaság útja 21. — Magyar Nemzeti Bank egyszámlaszám :
43-700-057-181) ú t j á n eszközölhetők.
3óf--696
M A Q Y A R
T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T V / D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE
LXVII. K Ö T E T - Ú J F O L Y A M V . K Ö T E T 1960
Alföldy Zoltán : Róbert Ivoch 623 Bakács Tibor : Az eddigi gyermekbénulás ellenes oltások eredményeinek érté-
kelése 397 Balassa Gyula: Erdőgazdaságunk helyzete és fejlesztési célkitűzéseink 19
Betre László : A második szovjet h o l d r a k é t a becsapódásának optikai megfigye-
léséről 391 Egyed László: A földrengések ós az ú j a b b geofizikai k u t a t á s o k 681
Erdcy-Grúz Tibor : A mennyiségi változások á t m e n e t e minőségibe — ahogyan a vegyész látja I., I I j 467, 529
Farkas László : Haeekel és Virchow 123 Fenyő István : A nemesi patriotizmus ideológiája Kisfaludy Sándor regekölté-
szetében 455 Friss István : A gazdasági törvények felhasználása az állam által a m a g y a r
mezőgazdaságban 445 Hajós György : A m a t e m a t i k a gyakorlat i alkalmazásairól 517
Jánossy Lajos ; Szervezett kapcsolatban a szocialista a k a d é m i á k k a l 225 Kürteszi Ferenc : Bolyai J á n o s halálának s z á z a d i k évfordulójára 63
Komlós Aladár : A szimbolizmus 659 Kónya Albert:—Erdei Ferenc : Az országos t á v l a t i t u d o m á n y o s k u t a t á s i t e r v ki-
dolgozása és a k u t a t á s o k koordinálása 49 Korányi György : A szervetlen vegyipari ós szénkémiai k u t a t á s n é h á n y ipari
és t u d o m á n y o s e r e d m é n y e 217 Kováts Ferenc: A t ü d ő g ü m ő k ó r konzervatív kezelésének lehetőségei 27
Lissák Kálmán : Az elektrofiziológiai k u t a t á s ú j lehetőségei 485 Mesiter, Richard: Az Osztrák Tudományos A k a d é m i a szervezete és tevékenysége 649
Molnár Erik : A nemzeti kérdés 571 Molnár János : A t a n a n y a g korszerűsít őséről a felsőoktatásban 645
Novobátzky Károly : Lenin és a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k 327 Ortulay Gyula : A f i n n u g o r k u t a t á s o k n e m z e t k ö z i jelentősége 733
Ortutay Gyula : A kongresszus után 1 Ortulay G íjul a : Az élő Széchenyi 179 Pándi Pál : Petőfi és az A t h e n a e u m triásza' 5
Propper László : A hazai szótárkiadás h e l y z e t e 77 Rácz Elemcr: Bánki D o n á t emlékezete 153 Rajki Sándor: Elmélet és gyakorlat a Mezőgazdasági K u t a t ó Intézet m u n k á j á b a n 71
Rejlő István: Mikszáth K á l m á n 511 Rodé Iván : A sugárterápia helye az o r v o s t u d o m á n y b a n 673
Sarlós Márton : Az organikus ós a szentkorona-államelmélet a m a g y a r jogtörté-
net írásban 111 Schulek Elemér : Megemlékezés Winkler L a j o s r ó l 743
Sós József : A táplálkozás kórokozó szerepe 209 Szabó Imre : Lenin és a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k 333 Szabolcs István : A T a l a j t a n i és Agrokémiai K u t a t ó Intézet 10 éve 545
Szádeczky-Kardoss Elemér : A geokémiai t u d o m á n y o k fejlődésének n é h á n y ú j
i r á n y a 609 Szalai Sándor : K u t a t á s t e r v e z ó s és kutatásszervezés a f e j l e t t n y u g a t i tőkés
országokban 589 Szerényt Sándor : Lenin igazsága 375
Tarján Rezső: A hazai kibernetikai k u t a t á s o k 135 Trcncsényi-Waldapfel Imre: A vallástörténet nóliány időszerű kérdése 193
Ubrizsy Gábor: E g y 80 éves intézet m u n k á j á r ó l 737 Vadász Elemér: T e r m é s z e t r a j z—t e r m é s z e t t u d o m á n y—t e r m é s z e t i s m e r e t 411
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A I960. É V I СXVIII. N A G Y G Y Ű L É S E
Rusznyák István : E l n ö k i megnyitó 253 Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945—19G0 255
Kállai Gyula : Ü d v ö z l ő beszéd 295 Erdei Ferenc : ' A z E l n ö k s é g beszámolója az A k a d é m i a 19G0. évi közgyűlésén . . 299
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A E G Y Ü T T E S Ü L É S E OKTATÁSI R E N D S Z E R Ü N K T O V Á B B F E J L E S Z T É S É N E K I R Á N Y E L V E I R Ő L Erdey-Grúz Tibor : A felsőoktatási i n t é z m é n y e k m a g a s színvonalú és korszerű
oktatási m u n k á j á r ó l 711 Hevesi Gyula : Az elmélet és a gyakorlat a műszaki o k t a t á s b a n 715
Geleji Sándor : Az e g y e t e m i tanszékek előtt álló t u d o m á n y o s és gyakorlati fela-
d a t o k megoldása 718 Erdei Ferenc : A szakközépiskolák ós a szakkáderképzés kérdéséről 721
Trencsényi-Waldapjel Imre: N e v e l é s t u d o m á n y u n k f e l a d a t a i 723
V i t a 730
N E K R O L Ó G O K
I . P. Bargyin (-Verő József) 229 J o r d a n Károly (Rényi Alfréd) 233 Verebély László (Fonó Albert) 1G3
S Z E M L E
A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia életéből . . . 35, 83, 165, 237, 415, 491,551, 688, 749 A Tudományos Minősítő Bizottság hírei 103, 172, 427, 501, 562, 701
A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia 1960. évi nagygyűlése 341 A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia 1960. évi C X X . közgyűlése 343 A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia 1960. évi C X X . közgyűlésének h a t á r o z a t a i . . 346
Az 1960. évi K o s s u t h - d í j a s o k 241 Bonyolult diagnosztikai problémák osztályozását megoldó logikai gép ( Fenyő
István—Levendel László) 631 E u r ó p a i kiadványcsere-konfereneia B u d a p e s t e n (Rózsa György) 755
H e i m a n Ottó eml< kez t e a Magyar T u d o m á n y o s Akadémián (Lányi György) . . 420 A járványos g y e r m e k b é n u l á s kérdése a Magyar—Szovjet orvosi napokon
(Babies"Antal) 753 T. D. Liszenko előadása az Akadémián 169
A Magyar Biológiai Társaság 1960. évi Vándorgyűlése Debrecenben (Törő Imre) 629
I. Magyar Gyógyszerterápiás konferencia (Dumbovich Boris) 499 A m a g y a r t ö r t é n e t í r á s és jogtört ónét írás közös kérdéseiről (Feeze Ferenc) 84
A m a g y a r t ö r t é n e t í r á s fejlődése az elmúlt é v t i z e d b e n ( P . E . ) 358 Matematikusok és f i z i k u s o k kollokviuma Dobogókőn (Kosály György) 497 A Műszaki T u d o m á n y t ö r t é n e t i Főbizottság tevékenységéből (Szilágyi István) . . 88
A nacionalizmus m a g y a r irodalmi megnyilvánulásairól (Rejtő István) 348 Nemzetközi F i n n u g o r Kongresszus Budapesten (Bereczki Gábor) 751 Nemzetközi megbeszélés az Európa t a l a j t é r k ó p szerkesztéséről (Stefanovits Pál) 4C4
Nemzetközi m u n k a é r t e k e z l e t a zöldségtermelés kérdéseiről (Cselötei László) . . . . 39
A termelőszövetkezeti mozgalom időszerű problémái (Tóth Béla) 365
Tüdőgyógyász n a g y g y ű l é s (Erdélyi László) 40 Ü n n e p i ülésszak Ápáczai Csere J á n o s h a l á l á n a k 300. évfordulója alkalmából
(F. É) 167
N E M Z E T K Ö Z I TUDOMÁNYOS É L E T 0
Analógiás számológépek építése és alkalmazása az N D K - b a n és Csehszlovákiá-
ban ( Fenyő István) :.. 96
Beszámoló dániai ós svédországi t a n u l m á n y ú t r ó l (Mészáros János) G98 Beszámoló a német Kórbonctani T á r s a s á g nagygyűléséről (Haranghy László) .. 657
Beszámoló egy angliai t a n u l m á n y ú t r ó l (Szamuely Tibor) 90 Az első nemzetközi automatizálási kongresszus (Tarján Rezső) 092 A I X . Nemzetközi Botanikai Kongresszusról (Greguss Pál) 99 A Lengyel Tudományos Akadémia, m i n t a t u d o m á n y o s m u n k a m e g s z e r v e z ő j e . . 653
A moszkvai agrárgazdasági konferencia t a p a s z t a l a t a i (Csete László) 97 Nemzetközi Filológiai Kongresszus a Mongol Népköztársaságban ( Kőhalmi
Katalin) 42 Népmese-kongresszus Kielben és K o p p e n h á g á b a n (Dömötör Tekla) 43
Olasz-magyar kémiai n a p o k Bolognában (Hevesi Gyula) 659 Az Olasz Matematikai Társúlat VI. Kongresszusáról (A. L.) 45 A R o m á n Népköztársaság A k a d é m i á j á n a k konferenciája az e l e k t r o n i k u s szá-
mológépekről ( Aczél István) 554 A stockholmi történészkongresszus (Ránki György) 757
A Szovjetunió Tudományos A k a d é m i á j á n a k I960. évi közgyűléséről 422 A X I X . Nemzetközi Földrajzi Kongresszus Stockholmban (Bulla Béla) 696
T Ö R T É N E L M I A D A T T Á R
H e r m a n O t t ó ós Kossuth L a j o s (Sájrán Györgyi) 429 K o s s u t h L a j o s levelei orvosához, Almási Balogh P á l akadémikushoz (Sájrán....
Oyörgyi) 633 Mikszáth K i l m ' m akadémiai tagsága (Méreiné Juhász Margit) 761
Széchenyi I s t v á n kéziratai ós egyéb Széchenyi-emlékek az Akadémiai K ö n y v -
t á r b a n (Csapodi Csaba) 242
K Ö N Y V S Z E M L E
A n d r e á n s z k y Gábor: Die Flora der s a r m a t i s c h e n Stufe in Ungarn (Nagy Lász-
lóné) « . . 249 Balogh K á r o l y : Fogászat (Adler Péter) Л у» 248 O t t ó B e n e d i k t : Die nomographische Methode der Berechnung komplizierter
u n d s t a r k gesattigte magnetischer Kreise elektrischer Maschinen (Liska
József) 769 Budapest régiségei X I X . (Csemegi József) 705
E . W. Comings: Nagynyomású technológia (Németh Jenő) 668
D o b y Géza: Növényi biokémia (Gáspár László) ПО Dolgozatok a m a g y a r irodalmi nyelv és stílus történetéből (R. Hutás Magdolna) 704
F e k e t e Sándor: Terhességi toxirosisok (Zoltán Imre) 442 Földi Mihály—Szabó György: Die R e g u l a t i o n der Natrium- und Wasseraus-
scheidung (Rényi- Vámos Ferenc) П 5 eli Glória J á n o s : Mezőgazdasági kémia (Máté Ferenc) 440
H a r a n g h y László: Általános és részletes k ó r b o n c t a n (Somogyi Endre) 708 H u a Lo-kcng: A törzsszámok a d d i t í v elmélete (Alpár László) 606 A. M. J a g l o m—I . M. J a g l o m — A . J a . H i n c s i n : Az információelmélet m a t e m a -
tikai alapjai (Bognár Jánosné) 108 Vladimir J u r i k : Nagyblokkos és nagypanelos lakóházépítés (Rados Kornél) ... 709
Keszthelyi L a j o s : Atomok ós atomi részecskék (Abonyi Iván) 4 7
Komlós A l a d á r : A m a g y a r költészet P e t ő f i t ő l Adyig (Rejtő István) 173
M. K o n d o r Viktória: Az 1875-ös p á r t f ú z i ó (Mérei Gyula) 939
Ki ómat ográfia (Fejes Pál) 250 Max von L a u e : A fizika t ö r t é n e t e (Abonyi Iván) 9411
J . Majewski—A. Psarski: Vegyipari n o m o g r a m o k (Németh Jenő) ' f
Mocsáry L a j o s válogatott írásai (Somogyi Sándor) 197
Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914—1918
( Vörös Antal) 707 N a g y Dénes: Röntgenanatórilia (Somogyi Endre) 507
N e m e s k ü r t y I s t v á n : Bornemisza Péter, az e m b e r és az író (Révész Imre) 504
Obadovícs József G y u l a : Matematika (Békéssy András) 175 Pécsi Márton: A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínalaktana
(Székely András) 504 R a t k ó c z i N á n d o r : Radiológia (Weilné Leichner Zsuzsa) 042
R e j t ő I s t v á n : Mikszáth K á l m á n , a r i m a s z o m b a t i diák (W. Petrolay Margit) ... 40
Schiller Magyarországon ( Komor Ilona) 765 J . Thorwald: A sebészek évszázada (Vas György) 47
Trencsényi-Waldapfel I m r e : Vallástörténeti t a n u l m á n y o k (Harmatta János) . . . . 437
Vadász Èlemér: Magyarország földtana (Kertai György) 770 V e n d l A l a d á r : A százéves Magyarhoni F ö l d t a n i Társulat t ö r t é n e t e (Vadász
Elemér) 48 Z a m b ó J á n o s : B á n y á s z a t i telepítések a n a l i t i k á j a (Kálmán Árpád) 508
A Kongresszus után
ORTUTAY ( ÎYULA a k a d é m i k u s
A p á r t V I I . Kongresszusa az egész országhoz szólt, a/, egész dolgozó nép jövendő éveiről határozott. A politikai tézisek, az ötéves terv irányelvei, s a vita Hruscsov elvtárs felszólalásával s Kádár János elvtárs zárszavával a nem- zetközi közvélemény középpontjába állította a Kongresszust. Mondhatni, úgy vitatták a szocialista országépítés munkáját, az eredményeket is, a hibákat is, hogy mindezt az egész világ, b a r á t , ellenség egyaránt figyelte. A „magyar kérdés", ahogy nevezik, az egyik mutatója lett a világhelyzet alakulásának, a szocialista tábor erősödésének s az imperialista roll back again-politika csődjének.
Nem az a célom, hogy ebben a rövid beszámolóban a kongresszus fog- lalatát adjam, vagy akár felsoroljam a felvetett ós megválaszolt kérdések rengetegét. Erre egy részletes, elemző tanulmány sem lenne elég. Csupán futó vázlat ez, néhány gondolat kiemelése a Kongresszus hatalmas anyagából, elsősorban azok közül, amelyek a tudományos kutatásra, a tudomány munká- saira vonatkoznak.
Aki közülünk hallhatta a Magyar Tudományos Akadémia s a magyar tudományos kutatás nevében felszólaló Novobátzky Károlyt, s megfigyelte, mily szeretettel, mily komoly érdeklődéssel hallgatták szavait, mily jó derűvel helyeseltek tréfásan megfogalmazott figyelmeztetéseinek, az megérthette, hogy az ellenforradalom leverése után alig néhány évre alapvetően megváltozott a viszony a munkásosztály és az értelmiség között. E l t ű n t a kétkedés s a keserű bizalmatlanság; bizalom, a közös munka fölötti töprengés és öröm váltotta fel. S a felszólalásokból mind—egészen Kádár Jánosnak a tudomány- ról mondott komoly szaváig ez az együttérzés, megbecsülés, bizalom sugárzott.
Ez az első tanulság, amit nékünk a Kongresszus adott.
A Kongresszus referátumát, vitáját figyelve a tudomány munkása ismét, mint már annyiszor, érezhette, hogy igazi hazája, fejlődésének minden bizto- sítéka a szocializmus országaiban lelhető fel. Ha van államforma, amely a tudo- mány igazságaira épül, amely politikai munkájának filozófiai előfeltevéseiben, módszereiben az objektív valóság törvényeit feltáró tudományos igényt követi, akkor — a mi kongresszusunk is b i z o n y í t o t t a—a szocialista állam, ilyen. Ilyen állammá akarja építeni hazánkat is a Párt. A Kongresszus minden kérdésfel- tevése, minden válasza mögött az a szenvedély, az az igény munkált, hogy az adott világhelyzet s a magyar fejlődés adott eredményei és hibái közepette«
hogyan találhatjuk meg a továbbhaladás legjobb módszereit, hogyan gyorsít- hatjuk meg a nemzeti felemelkedést, hogyan építhetjük gyorsabban a szocia-
1 Макуаг Tudomány 1060/1. 1
MAGYAR
•mukms ктШ könyvi Asa
lizmust. Vérbeli politikai vizsgálat, tervmunka volt ez, de azzal az igénnyel, hogy az adott valóság tudományos elemzése is legyen minden politikai tétel, minden politikai célkitűzés. S minden szakszerűen (ahogy mondani szokás:
tudományosan) gondolkodó főt az ilyenféle politikai tételek, célok hallatán kettős érzés foghat el. Elsősorban az is, hogy a valóság gondos, kritikai elem- zésén alapuló politika milyen mély benső rokonságot m u t a t a tudományos k u t a t á s módszerével. Hiszen a tudós sem tesz mást, minthogy a valóság (természeti vagy történeti, társadalmi stb.) objektív törvényeit, tőrvény- szerűségeit igyekszik föltárni, hogy segélyükkel a k u t a t o t t valóság-egész vagy részlet-legjobb modelljét alkossa meg. Mi más a tudományok története, mint ú j a b b meg ú j a b b törvények, tételek, módszerek keresése, hogy egyre jobb, egyre megközelítőbb modelljét alkossuk meg a k u t a t o t t területnek. A meg- közelítés finomsága, mind teljesebbé válása egyben a valóság mind teljesebb feltárása, meghódítása is. S az a politika, amely nem prekoncipiált tételek mechanikus ismétlésén vagy frázisok halmozásán épül, hanem gondos, a mind teljesebb szakszerűségre törekvő elemzéseken, az összefüggések feltárásán, a fejlődés menetét nem a vágyakhoz, hanem a már elért eredményekhez és a kritikusan megvizsgált lehetőségekhez szabja, az ilyen politika mély benső rokonságot m u t a t a tudományos gondolkodással. Rokonok, hiszen mindkettő mögött a szocialista világnézet, a dialektikus és t ö r t é n e t i materializmus filo- zófiája áll. A tudományos k u t a t ó t meg kell, hogy r a g a d j a ez a rokonság, ez a benső egység, amely a szocializmusban, a kommunizmusban a politikát és t u d o m á n y t így összefogja.
S ez ébresztheti a második, elválaszthatatlan érzésre, amely a Kongresz- szus kapcsán elfogja: a hazaszeretetnek egyedül ez a k u t a t ó , elemző, kritikailag vizsgáló módja az, amit a kutató, a szakember elfogadhat. A hazaszeretetnek elég sok kifejezésformáját megismerhettük. Ne beszéljünk a nagy irodalmi hagyományról, arról a mély gordonkazengésű hangról, amely líránk egyik legszebben zengő dallama; ne említsük Zrínyi haragos, Rákóczi meditáló
vívódásait, Széchenyi töprengését s Kossuth szenvedélyét — mind értékes hagyomány. De ezt a hagyományt részint elfeledte, részint torz ismétléseivel megcsúfolta a kiegyezés utáni magyar közélet. Mikszáth Kálmán már csak keserű iróniával figyelte a t a r t a l m a t l a n frázisok halmozódását s örökítette íxicg a meddő es hazug parlamenti csatározásokat országgyűlési karcolataiban.
S hogy az első világháború előtti évek, a fehér terror időszaka milyen politikai
„kurzust" jelentett, ki ne tudná? Gábor Andor szatírái éppúgy tanúsíthatják, m i n t Szekfű Gyulának emlékezetes történeti elemzése a magyar politikai köz- gondolkodás elhanyatlásáról, a maga hazugságaiba, frázisaiba való belebutu- lásáról. Pedig mennyire más volt kiindulópontjuk!
A tudomány munkásai a felszabadulás óta megismerkedhettek egy olyan politikai módszerrel, amely elhárítja maga elől a frázisok terméketlen á r a d a t á t , szakít a sovinizmus, a nemzeti gőg szólamaival, nem lobogtatja meg minden mondatában a nemzeti színeket s az értelemre appellál, érveket sorjáz egymás u t á n s a nemzet valóságos érdekeit nézi: a dolgozó osztályokét, az alkotó emberekét. Ez vált a Kommunisták gyakorlatává, ez a tevékeny, értelmes, alkotó hazaszeretet. S a Kongresszus ezt különösen azzal is hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek szektás hibáit sem hallgatta el. A kongresszusi referátum s a vita nemcsak a jobboldali pártárulást, a hazaárulássá növekedett revizionizmust leplezte le, hanem becsületesen leszámolt a szektás gyakorlatból eredő, az igazi kommunista módszereket megcsúfoló hibákkal is. S a befejezés erkölcsi
szenvedélye, tiszta pátosza arról is vallott, hogy a kommunisták mindennap újra vizsgálják munkájukat, módszereiket, hogy alattomban, lappangva ne kerekedjenek felül sem a jobboldali, sem a szektás hibák, ne kerekedjen felül a lelketlen parancsolgatás, az önelégültség. Amikor Kádár J á n o s az ember- ségről beszélt, szavait egyszerre fűtötte a proletár nemzetköziség humanizmusa és a kommunista hazaszeretet is. A hazaszeretetnek ez a szenvedélye, amely a dolgozó nép legjobb alkotótehetségét, tiszta emberségét hívja munkára, ez párosul a fontolgató elemzéssel, a tudományos tervezéssel. Erkölcsi szenvedély és hűvösen mérlegelő, tudományos előrelátás — ez jellemzi azt a politikát, amely meghatározta a VII. Kongresszus m u n k á j á t , jövendő terveit. Ez az a hazaszeretet, amelyet a magyar t u d o m á n y minden munkása vállalhat, ez az a hazaszeretet, amelynek a nyelvét minden igazszándékú értelmiségi meg- értheti. Ez az a hazaszeretet, amely valóban képes jó szolgálatra nevelni b e n n ü n k e t népünkért, egész hazánk felemelkedéséért.
Ha terünk engedné, érdemes lenne vizsgálóra venni, hogy a tudományos elemzés módszere mennyire áthatotta a legkülönbözőbb felszólalásokat. Mező- gazdasági kérdésekről csakúgy, mint a mérnöki problémákról a tudományos, a szakszerű megközelítés módszerével s n e m a valóságot elfedő frázisok nyelvén beszéltek. Az egyik szocialista brigád ifjú szónoka a Kongresszus előtt arról is szükségesnek t a r t o t t a — helyesen — a beszámolót, hogyan küldötték társaikat továbbképzésre, tanulásra. De azt hiszem, mindez az előbbiekben már benne van. Inkább egy, a magyar tudományos kutatás jövőjére vonat- kozófontos megállapítást emelnék még ki, befejezésül, a Kongresszus anyagából.
A vitára válaszolva, zárószavában Kádár János a többi közt ezt mondotta:
„Központi Bizottságunk tisztában van azzal, bogy az elvont tudományos k u t a t á s is nagyon szükséges. Kell az a k u t a t ó munka is, amelynek nincs meg- határozott. közvetlen gazdasági célja. Ebből születhetnek olyan ismeretek, amelyek később a munka, a termelés ós a technika fejlesztésének alapjaivá válnak. Arra kérjük azonban a tudósokat, hogy a lehetőség szerint hangolják össze k u t a t ó m u n k á j u k a t a népgazdaság előtt álló feladatokkal. A tudósok
— és nemcsak a tudósok, hanem más k u t a t ó k , mérnökök, technikusok is — nagyon jól tudják már: mi tisztában vagyunk azzal, hogy eredmény csak kísérletekből születhet. Sőt, a nagy eredmények nem is az első kísérletekből születnek. Tudjuk, hogy a nagy eredményekhez idő kell, m u n k a kell, kísér- letezni kell." A továbbiakban Kádár e l v t á r s biztosította a magyar tudósokat, hogy a tudományos kutatás évről évre nagyobb anyagi t á m o g a t á s t kap. de azt is nyomatékkal kérte, hogy tervezéseikben, tudományos programjukban ne szakadjanak el a magyar fejlődés lehetőségeitől, ahogy kifejezte: ,,. . . azt kérjük: az ideális törekvéseket —- hiszen tudóstól nem is lehet kívánni, hogy ne a lehető legjobbra törekedjék — kapcsolják össze a mi reális lehetőségeinkkel.
Ha így tesznek, megvalósíthatjuk azt, hogy a tudomány évről-évre növekvő a r á n y b a n kapjon támogatást a k o r m á n y t ó l . "
Ennek az álláspontnak mindkét oldala fontos a számunkra, azt minden kutatónk csak helyeselheti. Helyet k a p o t t ebben a megfogalmazásban a funda- mentális kutatások fontosságának teljes elismerése s mellette ismét az a higgadt valóságérzék, amely a mi reális lehetőségeinkhez méri kutatócéljainkat.
Az elmúlt, szektás hibákkal terhes években nem is egyszer úgy érezhettük, több-kevesebb joggal, hogy egyes állami- s párt-vezetők szinte csak az azonnal aprópénzre váltható tudományos k u t a t á s t becsülik, azt hajlandók dotálni.
(Tudjuk, ez a legnagyobb hibák idején sem volt így a gyakorlatban, Akadó- 3
miánk, tudományos intézeteink fejlődése, publikációink bizonyíthatják.) A Kongresszus minden félreértést eloszlatott s aligha kell folyóiratunk hasáb- jain jellemeznem azt a lelkes helyeslést, ami az elmélet és gyakorlat ilyen összekapcsolására hívja tudományos intézeteinket, kutatóinkat. Az ideális és reális ilyen összekapcsolása, a fundamentális kutatások előrevivő jelentőségé- nek ilyen nyomatékos hangsúlyozása alapot ád a magyar tudomány, a m a g y a r felsőoktatás jobb megszervezésére, pontosabban megfogalmazott célok ki- tűzésére.
Ennyi az, a m i t rövidre fogva a Kongresszusról a tudományos k u t a t á s számára elmondhatok. A Kongresszus az egész magyar nép jövendő fejlő- dósének szinte mérnöki tervét állította az ország elé: ez lesz a következő évek munkája. Benne van a mi munkánk is, minden gazdag lehetősége. Felelős- séggel, erkölcsi komolysággal kell dolgoznunk e kitűzött céloknak, a szocia- lizmus megvalósításának nagy művén.
/
\
Petőfi és az Athenaeum triásza
(Szövetségek és ellentétek 1845 előtt)
PÁNDI PÁL egyetemi docens
P e t ő f i ars poétikáját vizsgálva, az irodalomtudomány főként A ter- mészet vadvirágát emlegette 1844-ből, s nem szentelt kellő figyelmet Az utánzókhoz című versnek. Az eredetiségnek, a primer líraiságnak ez a pole- mikus élű programja 1844 nyarán kelt, júliusban vagy augusztusban, minden- esetre időben is közel A régi jó Gvadányihoz és A helység kalapácsához.1 Ekkor pedig még nem jelentek meg sem a Honderű, sem a Hírnök, sem az Életképek támadásai, amelyekre decemberben A természet vadvirágánal a d o t t kemény választ a költő. Petőfi indulata viszont ebben a nyári program- ban semmivel sem határozatlanabb, a maga egyéniségének kiemelése semmivel sem gátlásosabb, a hangnem semmivel sem finomabb, m i n t a decemberi üzenetben. Az „élhetetlen nyomorú csoport", az „éhes k u t y á k " i t t a meg- szólítottak, s a program sem lazább a későbbi ars poétikánál :
Fogj tollat és írj, hogyha van erőd Haladni, merre m á s még n e m h a l a d t :
Utánzókhoz, utánzók ellen szól a vers, s minden joggal tekinthetjük címzettek- nek a Császár, Kunoss, Szelestey, Sujánszky, Pajor István-féle poétákat.
Hogy mi lehetett a vers közvetlen indítéka, arról nincs tudomásunk.
Valószínű azonban, hogy a segédszerkesztői munkakörbe lépő zsenit el- árasztották tehetségtelen, szürke írásokkal -— s miközben hivatali köteles- ségből a szerkesztői üzeneteket fogalmazta, emberi kötelességből megírta ezt a tömör és csattanó költeményt. Nyomtatásban nem is jelent meg ekkor, m a j d csak a Versek II-ben. A hagyományos irodalomtörténeti felfogás értel- mében ezzel el is mondtuk a versről mindazt, amit születéséről és sorsáról tudunk, illetve amit jelentéséről feltételezhetünk. Am lia kinagyítjuk a költe- ményből ezeket a sorokat :
Kas и költés; hol nem járt senki sem, Ö a r r a i n d u l fennen, szabadon.
Vagy :
i r j , hogyha v a n erőd Haladni, merre más még nem haladt-, IIa nincs: r a g a d j okcl v a g y k a p t a f á t , К vágd a földhöz silány dorombodat !
1 Készlet egy készülő monográfiából. Az itt közölt fejtegetést A helység kulapá- csá-nak elemzése, v a l a m i n t a Petőfi ellen irányuló konzervatív t á m a d á s o k első hullámá- nak ismertetése előzi meg, s P e t ő f i és Vahot I m r e k a p c s o l a t á n a k jellemzése követi.
A jegyzet-apparátusból most csak a legszükségesebbeket teSszük közzé.
•5
— anélkül, hogy eltorzítanánk a vers értelmét, megállapíthatjuk, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy Petőfi elítéli az utánzókat, hanem arról is, hogy szerinte az igazi költészet ott kezdődik, ahol a tehetség új utat tör — nemcsak az utánzók csapataival szemben, hanem ú j a t azokkal szemben is, akiket az utánzók utánoznak. T e h á t az eredeti, a jelentős költői életművekkel szemben is. Petőfi költői megfogalmazása abszolutizálja ezt a követelményt, értelem- szerűen tehát az is benne foglaltatik ebben a frappáns háromstrófányi had- üzenetben, hogy Petőfi eltökélt szándéka letérni, — s ekkor már le is t é r t ! — a Mesterek-jelölte útról, ú j u t a t törni Bajza vagy akár Vörösmarty ú t j a mel- lett — ellen is. Törvényszerű, hogy Petőfi ekkor és így fejezze ki a maga eredetiség-programját, a szakításra, az elválásra téve a hangsúlyt, s nem a folytatásra, összefüggésre. Értelemszerűen nem áll távol ettől a programtól Chateaubriand formás meghatározású, az eredetiségről, melyet Erdélyi János idéz 1844-es Úti naplójában (december 28) — „L'écrivain original n'est pas celui qui n'imite personne, mais celui, qu'on personne ne peut imiter."
mégis, a két ellenkező világot képviselő író rokonértelmű meghatározásainak eltérő súlyvetése még ebben az elvont keretben is sejteti a vállalt feladatok lényegi különbségét.
Hogy Bajza és P e t ő f i kapcsolatában a példásan harmonikus érintkezés- felvétel u t á n hamarosan mutatkoztak disszonáns tünetek, azt nem is igen lehetett eltussolni. Igaz, hogy Bajza közölt először Petőfi-verset, de A borozó megjelentetése az Athenaeumban (1842. május 22) korántsem jelentette Petőfi jelfedezését, hanem csak a jószemű szerkesztő szerencsés választását. Bajza később sem ismerte fel Petőfi valóságos költői értékét ; megbecsülte ugyan tehetségét, de a maga ízlését már képtelen volt hozzáiskolázni Petőfi költészeti forradalmához. Petőfi teljes bizalommal és fiúi tisztelettel közeledett Bajzához, hol „alázatos", hol „tisztelő" „szolgájának" mondja magát, egy alkalommal pedig „örök tisztelőjé"-nek. Ám ugyanebből a leveléből (1843. június 1) azt is megtudjuk, hogy Bajza tanácsára mértékben írt népdalt a költő, s hite szerint
„aligha sikerrel". A Távolból című versről van szó, amely kétségtelenül sikerült darab, de Petőfit joggal tölti el a kétség Bajza finomító tanácsát hallva.
A kétség értékét csak növeli, hogy egy nagyvers ellenállásán keresztül érez rá Petőfi a lényegre. De ne siessünk túlzott következtetéseket levonni ebből az egyetlen adatból. Lássuk a továbbiakat. Fenti levele után két héttel, tehát június 15-én cikke jelent meg Petőfinek az Athenaeumban, írói jogtapodás a Regélőben címen, melyben kiront Garay szerkesztői önkénye ellen, mivel nem őrizte meg Petőfi inkognitóját a Víz és bor és Én című költemények közlésekor. Petőfi a cikkel küldött kísérőlevelében — tőle szokatlanul — fel- hatalmazta Bajzát, hogy belátása szerint változtasson a szövegen. Bajza változtatott is Petőfi írásán, jellemző módon „megfinomítva" azt. Az eredeti fogalmazásban a cikk kemény címe „Garay garaboncáskodása". Bajza ezt kihúzta. Az eredeti fogalmazványban a befejező mondatrész így hangzik :
„Többé nem fogjuk (mint a magyar mondja) ebre bízni a h á j a t " . Bajza ezt így bajzásította : „többé nem fogjuk cicára bízni a tejfölt". Látszólag érdek- telen apróság ez, de az ízlésbeli differenciának az ilyen árnyalatnyi eltérések is mérő-egységei lehétnek.
Bajza nyilván örült a n n a k , hogy Petőfiben fegyvertársra talált Garay ellen, akivel már hosszabb ideje személyeskedő sajtóvitában állott. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy két hét múlva, szokásos lapszemléjében, lehűtse Petőfi örömét : ,,É n Petőfitől nem üres, de kevés gond a rímekre. Ily
játszi schema szigorúbb tisztaságú mértéket is kíván.'" Ez a fanyar elismerés ialán jobban sértette P e t ő f i önérzetét, mint egy öklös támadás. Pedig hogy várta Bajza ítéletét! Amikor június 3-i levelében megindokolja Bajzának a Garaytól kért inkognitót, tőle szokatlan szembedicséréssel írja : ,,Megvallom őszintén, egyedüli célom volt, azon kíváncsiságom kielégítése : vajon mit szól felölök Verőczey ? S ily kíváncsiságot f iatal írótól rossz néven venni tán nem lehet." De Verőczey (Bajza) nem l á t t a meg, hogy az .Éra-ben ott van Petőfi újdonságának kulcsa, s a Víz és borról meg sem emlékezett.
Ez volt az első kritikai reagálás P e t ő f i verseire a sajtóban. A Bajza által megpedzett kifogások aztán tovább éltek a Petőfi-ellenes kritikákban, s amikor a költő 1847 legelején előszót ír az Összes Költeményekhez, ellen- feleinek négy vádjával száll szembe, első helyen azzal, miszerint verseiben rossz a rím és a mérték. A „formai" kérdés itt egy irodalmi és politikai harc első vonalába kerül, s Petőfi tökéletesen tisztában van a forma-vita tényleges horderejével. Már az Előszót megelőzően tanúsítja ezt Vahot Imréhez intézett nyílt levele 1845 júniusának elején, s később a Rongyos vitézek-kel is ezt hirdeti.
Nyilván nemcsak azért, mert t u d o t t már a Victor Hugo enjambement-jai körül kitört botrányról. Természetesen ekkor már nem Bajzával áll szemközt Petőfi. De kétségtelen t é n y , hogy Bajza kifogásolta először a magyar irodalom- ban Petőfi rímeit és versmértékét.
Hogy nem véletlen balítéletről van szó, hanem az érzelmes szobai költészet jeles képviselőjének úgyszólván törvényszerű megnyilatkozásáról, egy Petőfié- től eltérő forma-eszmény alapján, azt más a d a t is bizonyítja. Frankenburg jutalmazni kívánta az Életképek 1844 második félévi folyamában megjelent legjobb költeményt, Bírálóul Bajzát, Garayt és Vachott Sándort kérte fel.
Bajza a szerkesztőhöz intézett levelében Berecz Károly Polgárhit c. költe- ményének ítélte a pálmát, mivel ezt a verset t a r t o t t a „minden tekintetben legkerekebb és hibátlanabbnak s tárgyánál fogva is érdekesnek". Garay és Vachott ezzel szemben Petőfi „összes dalait; s ezek közt pedig leginkább" az Egri hangokat tartották érdemesnek a jutalomra. így aztán Petőfi — Bajza véle- ményével szemben — szótöbbséggel nyerte el Frankenburg három aranyát.
Berecz írása középszerű derék versezet — a Bajza-i iskola ízlése szerint. Több kommentárra itt nincs is szükség. Még csak a n n y i t t a r t u n k szükségesnek megjegyezni, hogy B a j z a és Petőfi irányainak ellentéte kitűnik a kortársi emlékezésekből is. Pulszky az Életem és koromban, némi önigazoló kozmeti- kázással írja : Petőfi „lángeszét csakhamar fölismertem, s nem egyszer szólottam róla Bajzával s Toldyval, kik nem akarták buzdítani . . . Bajza . . . mindig attól félt, hogy h a az itészet Petőfi irányát buzdítaná, felburjánzanék a költőknek egész serege, kik a pongyolaságban és aljasságban fognák az eredetiséget keresni . . ."
Nemcsak ezek a jelek m u t a t j á k a politikai progresszió táborán belül szétválni kezdő régi és új irodalmi irányzatok ellentéteit. Bajza legtehetsége- sebb követőjének, Vachott Sándornak és Petőfinek kapcsolata is arra enged következtetni, hogy k e t t e j ü k őszinte barátsága mögött egyre nyilvánvalóbb ízlésbeli ellentétek feszültek. Ismeretesek e költő-barátság adatai, kezdve a pozsonyi találkozástól Vachott pesti házáig, ahol Petőfi megismerkedett Csapó Etelkével. Az emlékezők — köztük Vachott Sándorné — szinte egybe- hangzóan állítják, hogy ez a barátság bensőségessé érett, állandó témájuk volt az irodalom és — úgy látszik — Vachottól kritikai megjegyzéseket is elfogadott Petőfi. Orlay szerint az ő tanácsára írta a Megy a jvhász szamáron című „nép-
7
románcot", Sass I s t v á n szerint pedig Vachott figyelmeztetésére hagyta el a vers utolsó strófáját, az erősebb csattanó kedvéért. Azt viszont Vachott Sándor- né jegyezte fel, hogy amikor Etelke halála után Petőfi náluk lakott, s egy este a két Sándor Béranger versein melegedett, Vachott megkockáztatta azt az észrevételt, hogy Bérangernak „tanítványa voltál, s példája irányzá benned a lángészt". Mire Petőfi -— megrémülve attól, hogy ő sem több utánzó- nál — tűzbe vetette ú j a b b versei kéziratnyalábját. Néhány nap múlva aztán megírta a Költő lenni vagy nem lenni című verset. Ha mindehhez hozzáadjuk még Petőfi szép versét Vachott Sándorról, akkor semmi kétségünk nem marad aziránt, hogy P e t ő f i nemcsak anyagi támogatóját, nemcsak a kedvelt Etelke sógorát, de a finomízlésű költőt is becsülte Vachott Sándorban.
Ám a kölcsönös megbecsülés értékes jelei mögött o t t találjuk az ízlés- beli differenciák nyomait is. „. . . egészen ellenkező természetük volt, s mint költők is ellenkező utakon j á r t a k " — emlékezik vissza a két Sándorra Vahot I m r e . Petőfit egy ízben „Vachott Sándor megróvta : minek betyárkodol, m o n d á " -— tudósít Orlay Petrich Soma. Lauka Gusztáv pedig: „. . . Petőfi a korabeli fiatal verselők közül csak Arany János, Kerényi és Tompa költeményeit szerette. Vachott Sándorra figyelmeztetve így válaszolt : — Bizonyosan igen szépek (t. i. a versei) : de tudjátok, hogy én mindent zsírral eszem és a vajas ételeket nem szeretem." Találónak tetszik Zilahy Károly jellemzése : „Vachott Sándor, mint a holdvilág szürcsölő, irósvajkint olvadozó régi iskola híve, Petőfi lyrájál igen nyersnek, igen pongyolának tartotta . . . Vachott Petőfit naturalistának nevezte . . . " A kettejük közti differenciákat megközelítő pontossággal jellemzi 1846-ban Szeverin, aki Vachott költészetével kapcsolatban ilyen jelzőket talál : „gyöngéd", „szelíd", „erőtlen", „lágy" és : „elbájol", „szelíd bájolás- s a l " h a t ránk, a költő „andalog a költészet tiindéres kertében", szíve „virágait óvatosan szakasztja le" és „illemmel n y ú j t j a á t a haza géniuszának". Petőfi ezzel szemben „szilaj", „lángoló", „szívet ráz, elragad" ; verseit „őseredeti természetesség bélyegzi" — s végül : „Vachott Sándor a magyarok közt, P e t ő f i az egész világ költőinek sorában kitünőleg jeles." A jószemű kortárs jellemzése ez, hiteles híradás az ízlés hasadásáról.
Petőfi és Bajza, P e t ő f i és Vachott nem voltak ellenfelek. Tisztelet, el- ismerés, illetve meghitt barátság fűzte őket össze. De szemlélet- és ízlésbeli ellentéteik éppúgy nyilvánvalóak, m i n t frontközösségük a konzervatív- reakciós törekvésekkel szemben .Összetartozásuk alapja az irodalom feladat- vállalása a reform-progresszió jegyében. Ellentéteik gyökere a nemesi polgáro- sodásnak, polgárosult ízlésnek és a plebejus demokratizmusnak kezdődő szétválása az irodalom, speciálisan a líra területén. Ám ennek a differenciáló- dásnak csak egyik oldala tárul elénk P e t ő f i - é s a Bajza—Vachott-féle irány ellentétében. A magyar lírának azzal a polgárosuló ágával kerül i t t szembe P e t ő f i , amelyet Kazinczy költészete, az i f j ú Kölcsey lírája, m a j d Bajza cs V a c h o t t versei képviselnek. Finom és éteries líra ez, a pallérozott érzelmek szabadságát hirdeti — az érzelmek elfojtásával, de a szabálytalan-szélsőséges- nyers indulatokkal szemben is ; nagy szerepet kap benne a mértékletesség, a valóság felett lebegő eszményiség, — s éppen Bajza és Vachott verseiben t ű n n e k elő a biedermeyer-polgáriság irodalmi jelei is. I t t - o t t persze mutat- koznak eltérések ettől az általános jellemzéstől, — a fiatal Kölcsey érzelmisége például drámaibb és sodróbb, mint az irányzat természete. Lényegileg azonban így, ezzel a hagyománnyal találta magát szemben Petőfi, Bajza és Vachott l í r á j á b a n és tanácsaiban. Ezzel a hagyománnyal szemben kellett érvényesí-
tenie plebejus természetességét, táguló témakörét, lírájának egész élet- közelségét.
De nemcsak ezzel a hagyománnyal kellett megbirkóznia Petőfinek.
Van a magyar lírának egy másik vonala, amely Vörösmarty költészetében csúcsosodott, s amely keresztülfut Baróti Szabó, Virág Benedek, Berzsenyi, a férfi Kölcsey és Garay költészetén. Ezt a lírai ágat a drámai hang, belső feszültség, ódai magasság jellemzi, — hangköre nem annyira tág, mint inkább magas, eszmeisége a nemzeti lét gondjaiból fakad, erkölcsisége lenyűgöző, retorikáját súlyos indulatok hitelesítik. Fenséges költészet ez, erejét nem a tárgyi életközelségből, hanem az eszmék, a felelős költői a t t i t ű d erényeiből meríti. Mindinkább a nemesi polgárosulás szemlélete, pátosza, gesztusai tükröződnek többnyire ebben a lírában, — azzal a többlettel, amit a mozgalomban — mutatis rmutandis — Kölcsey és Vörösmarty politikai értelemben is képviseltek. Súlyosabb, sűrűbb ez a líra, mint Kazinczy és Bajza költészete.
A tehetségbeli differenciák mellett elsősorban az magyarázza ezt az intenzitás-különbséget, hogy a nemesi színezetű magyar polgárosulásnak erősebb-sűrűbb volt a társadalmi gyökérzete, mint a tisztultabb polgári törekvéseknek. A kései Kölcsey és Vörösmarty pedig annyival is közelebb állottak a valósághoz az ifjú Kölcseynél és Bajzánál, amennyivel hívebben fejezték ki lírájukban a magyar polgárosulásnak ezt az uralkodó vonását.
Bajza és Vörösmarty tulajdonképpen egyazon folyamat árnyalatokban eltérő érvényesítői, — de a társadalmi háttérnek ezek az árnyalatai ós különbségei felerősüdve jelentkeznek az irodalmi ízlésben. Mégis, kettejük között nem éleződtek ellentétekké a különbségek. Petőfi azonban nemcsak Bajzával, de Vörösmartyval is szembekerült. Ismeretesek 1848-as vitájuk lírai és prózai dokumentumai. Ez azonban csak felszínre törése volt egy régóta lappangó ellentétnek, amely — nem érintve k e t t e j ü k őszinte tiszteleten ós megbe- csülésen alapuló kapcsolatát! — ízlésben, irodalmi irányzatban már régóta ott lappangott köztük. Ennek a szétválásnak jeleit elsősorban maguk a művek produkálják, az alkotásokban megnyilatkozó ízlés és szemléleti különbözések- ből következtethetünk vissza nyílt ellentétté csak 48-ban fajuló nézeteltéré- seikre.
K é t zseni finom mérkőzése volt ez. Aligha képzelhető el, hogy Petőfi ambícióit kielégítette volna a Császár, Kunoss, Szelestey, Sujánszky-féle költőkkel való művészi vetélkedés. Ezek nem voltak ellenfelek az ő számára, - nemcsak Petőfi, a korabeli értelmes közvélemény is így l á t t a ezt. A méltó ellenfél, az igazi vetélytárs, akinek abszolút költői hegemóniájával szemben kellett kivívnia Petőfinek a költő-fejedelemség r a n g j á t , az Vörösmarty volt.
Hogy rendkívüli tehetségének t u d a t a is h a j t o t t a Petőfit ebbe a művekkel vívol t küzdelembe, az aligha lehet vitás. ; az ambíció legegészségesebb megjelenése az alkotás. De az sem kétséges, hogy ezzel az ambícióval az a tisztuló fel-
ismerés is párosult, hogy Vörösmarty ízlése, irodalmi iránya, politikai eszme- vállalása más, mint a Petőfié. Ezzel a diszkrét küzdelemmel éppúgy összeféri az, hogy Vörösmarty segítette P e t ő f i t a nyilvánosság elé és álláshoz a Pesti Divatlapnál, mini az, hogy kortársi emlékezések szerint Vörösmarty volt az egyetlen költő, akii Petőfi feltétlen elismeréssel övezett ; líráját többre becsülte Victor Hugo költészeténél, s 1847-ben megjelent összes költeményeit „Tisz- telet és szeretet jeléül" ajánlotta Vörösmartynak. Kettejük nyilatkozataiban sem igen találunk ellentétre mutató elemeket. Ahogy a Bajza-iskoláról
.9
leváló és azzal szembeforduló P e t ő f i elsősorban Vachott Sándorral kapcsolat- ban éreztette esztétikai antipátiáit, úgy a Vörösmarty-vonaltól való nyilván- való eltérését a Vörösmartyt követő Garayval való nézeteltérései sejtették a nyilvánosság előtt.2
A könnyebb u t a t választotta h á t Petőfi, amikor az első vonal helyett a másodikkal akaszkodott össze? Aligha. Ezek a magánjellegű, vagy akár a sajtó nyilvánossága által szellőztetett ellentétek rikítóbbak lehettek, mint Bajza, Vöiösmarty és Petőfi ízlésbeli differenciái, de nem voltak mélyebbek azoknál, s a személyes motívumok egyébként is ; ok at eltakartak az elvi lényegből.
Ivét ellentétes irányzat különböző művészi rangon álló képviselőinek csatáro- zásában igen gyakori a zavaró, személyeskedő elemek felburjánzása. Ám az a d e k v á t jelentőségű partnerekkel, Bajzával, ele különösen a jótevő Vörös- m a r t y v a l , az alpesi színvonal szabályai szerint vívta meg a maga harcát P e t ő f i : művekkel. Ennek a küzdelemnek a harci jellege, a nézetek ütközete hosszú időn át nem mutatkozik meg direkt módon. Mégis, ennek a bonyolult kapcsolatnak nemcsak az összefogás tartozik a lényegéhez, hanem a harc is, a néma vita az egy táboron belül állók között, a politikai és irodalompolitikai szövetségesek között, hiszen a két törekvés egységén belül nem pusztán két zseni művészi vetélkedése folyik, hanem a régi és az ú j irodalom súlyosabb küzdelme. S idővel felszínre törnek a politikai nézeteltérések is.
Mellesleg szólva, a hamis kegyelet száz esztendőn á t majdhogy kötelezővé nem t e t t e a X I X . század nagy írói közt a személyes — és a műveik közti
eszmei-esztétikai—.kapcsolatok harmonikus bemutatását. E tekintetben is az újdonság erejével ragad, meg H a t v a n y Lajos így élt Petőfi-je, amelyben a kiváló szerző, ha mégoly sok és zavaró filológiai hibával is, de v i t a t h a t a t l a n szemléleti frisseséggel bányászta elő a kor mélyeihői az írói ellentétek már- m á r elvesző adatait.
Petőfi és Vörösmarty helyét és egymáshoz való viszonyát nemcsak az határozza meg, hogy mindketten költő-zsenik voltak, részesei a reformkor pro- gresszív törekvéseinek, s hogy ilyen értelem ben Petőfi költészete Vörösmarty mű- vének folytatását is jelenti. Meghatározza az is, hogy mindezen belül osztály- különbségek választották el őket, nem származás szerint elsősorban, hanem életélményeik, politikai t u d a t u k és költői feladatvállalásuk alapján. Ennek pedig félreismerhetetlen jelei vannak irodalmi munkásságukon, s kevésbé plasztikus, de sejthető nyomai egymásról alkotott véleményeiken. Arany
- N e m foglalkozunk itt részletesebben Petőfi és G a r a y korán k i r o b b a n t ellen- tétével. Érdemes a z o n b a n idézni egy passzust G a r a y n a k öccséhez, Garay Ala joshoz intézett leveléből (1845. a u g u s z t u s 5.), a m e l y b e n a l p á r i hangon t á m a d j a P e t ő f i t , mégpedig úgy, h o g y n a g y hangsúllyal á l l í t j a e t á m a d á s mellé Erdélyihez, s főleg Vörösmartyhoz f ű z ő d ő szoros b a r á t s á g á n a k t é n y e i t . „ P e t ő f i r u g d a l c z á s a i t , ki r a j t a d is e j t e t t a m o l y a n betyár- r ú g á s t , m i b e sem veszem, s tanácsolom n e k e d is, hogy legkisebb gondod n a g y o b b legyen, m i n t az effélékkel törődni: ez a kancsó- és b e t y á r - l i t c r a t u r a (isten bocsásd meg, hogy e s z e n t szót ily melléknevekkel kell összekötnöm, de ők tevék azzá) m á r úgy is u n d o r o d á s t t u d gerjeszteni m a g a i r á n t m i n d e n jobb érzetűeknél s P e t ő f i rögtönzött n i m b u s z a , hallat- lan elbízott d u r v a h a n g j á é r t , m á r a , p a j t á s o k ' közt is kezd oszladozni, pedig e p a j t á s i körön kívül, a z t hiszem, még éppen n e m oly n a g y köre v a n ez i f j ú óriásnak, hogy benne m e g ne férhetne! Erdélyi b a r á t u n k h a z a j ö t t külföldről; n á l a m mindennapos, a régi jó b a r á t o t nemcsak el nem vesztém (mellyel Vahot I m r e n a g y o n fenyegetett), de erő- s e b b e n k ö t b e n n ü n k e t össze lolkirokonságunk. Vörösmartyval m i n d i n k á b b azon viszonyba j ö v ö k , moly á l m a i m legszebbike, életem e g y i k í'őóhajtása volt, őt m á r h á z a m n á l is több- s z ö r l á t h a t o m . " L. P e t ő f i Múzeum 1893. nov.
János találóan írta irodalomtörténetében : „a politikai helyzet . . . okozta, hogy ú j a b b költőink nyelvén (Vörösmartyén is, de Uarayén még inkább) bizonyos szónoki színezet terül el . . .", s hogy ezzel az „ ú j iskolával" szemben hamarosan fellép egy i f j ú költő, kinek már legkorábbi verseiben „a kölcsön- zött forma alatt eredeti eszmék ragyogtak", „és az ú j iskola némely hívei döbbenve tapasztalták, hogy az ifjú költő. . . egészen más úton halad, mint ők".
Ez a „más ú t " nyilvánvaló P e t ő f i 1845 előtti pályaszakaszán is. Igaz, li^gy Vörösmarty próbálkozott népdallal, de mégis csak „népies" az, amit ő remekelt, s azt is főleg pályájának egy korai, rövid szakaszán. Petőfi egész lírai a t t i t ű d j e népi, számára az a természetes hang, ami Vörösmartynál sikeres kivétel. Igaz, hogy Vörösmarty is írt bordalt, sőt éppen az ő 1842-ben született Fóti dala vált országosan népszerűvé s felcsigázójáva a bordalírói ambícióknak. Talán Petőfiben is Vörösmarty lobbantotta fel a szeszes dal lángját. I)e még a laikus számára is nyilvánvaló a két dal-típus közti gyökeres különbség. Л remek Fóti dal kvintesszenciája a liberális nemesi világ patrióta kedélyállapotának ; retorikája, kényelmes terjedelme, pattogó üteme, han- gulat-hullámzása, a felköszöntés rendjének protokollja : egyként rávall erre a társadalmi t a l a j r a . Petőfi bordalai ( Egy sem ilyen komótos, zseniálisan kicirkalmazott. De valamennyi bordalában ott lázong az egyéniség, vala- mennyi bordalán ott vibrál a teremtő kedélyállapot árama. Nincs ezekben a bordalokban semmi klasszicitás, ha nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, higgadt- ságot, versbeli harmóniát értünk e szakkifejezésen. De klasszikusak ezek a bordalok, lia a régi rend szétfeszítésére, a konvenciók felrúgására, az új esz- tétikum és költői lehetőségek megteremtésére gyülemlő erők pezsgését érzékel- jük b e n n ü k . Az is igaz, hogy aligha lehet úgy tekintenünk A helység kalapácsara, mint P e t ő f i költői kesztyűdobására Vörösmarty felé-ellen. De kétségtelen, hogy az az eposzi emelkedettség, stiláris fenség, retorikus pátosz és tematikai méltóság, amelyet P e t ő f i pellengérre állít ebben a humoros hőskölteményben, az a Vörösmarty-eposzok szellemét s a Vörösmarty által inaugurált irodalmi- ság eszményeit f o r d í t j a fonákjukra. Ami sem többet, sem kevesebbet nem jelent annál, mint hogy A helység kalapácsáhan kifejeződő szemléleti-eszté- tikai emancipáció nemcsak az arisztokratikus ósdisággal, hanem az irodalmi liberalizmus ízlésével is szembefordulást jelent,
A népdalok, bordalok s A helység kalapácsa : ezek azok a költői vív- mányai Petőfinek 1845 előtt, amelyekben a legszembetűnőbben mutatkozik meg az Arany-említette „más út". S talán nemcsak a véletlennek tulajdonít- hatjuk azt a jelenségsorozatot, amely црреп ebben a zónában sejtet disz- harmóniát Vörösmarty és Petőfi felfogása között. Leghitelesebb a bordalok körüli véleménykülönbség : a Nemzeti Kör Vörösmartyt, Szigligetit és Vachott Sándort bízta meg Petőfi kiadandó verseinek elbírálásával, s a lektor- triász tíz-egynéhány bordalt kihagyásra ítélt. Erről szól egyébként a kedélyes hangú Irtóztató csalódás című költemény :
Gyászos k ö l t ő n e k hallani:
Hogy verse h i t v á n y , verse rossz, S egy k u k k dicsőséget se' hoz . . . É s én h a l l o t t a m ezeket.
Mi több
11
Szép bordalok, jó bordalok Tirólatok, ti rólatok
H a l l o t t a m ezt
A vers inkább azt bizonyítja, hogy Petőfinek volt érzéke és bátorsága az ön- gúnyhoz is, s nem azt, hogy zokon vette bírálói határozatát. Ma már lehetetlen megtudnunk, hogy voltaképpen mit kifogásoltak Vörösmartyék a bordalok - b a n , s hogy mi igaz a „ h i t v á n y " , „rossz", „egy kukk dicsőséget se hoz"
minősítésből. De főleg ez az utóbbi — Petőfitől játékosan eltúlzott — ellen- vetés ott zöng néhány Petőfihez írott baráti versben is (Kerényi, Sujánszky) ; s aligha vétünk az igazság ellen, ha Vörösmartynak is hasonló véleményt t u l a j d o n í t u n k Petőfi bordalainak egy részéről. A kettejük bordalai közti gyö- keres különbségből is következhet egy ilyenféle vélemény.3
Már kevésbé közvetlen, t e h á t kevésbé hiteles értesülésünk van arról, hogy Petőfi egy alkalommal maga is megfogalmazta a különbséget Vörösmarty és a saját népiessége között. Szász Károly szerint egy alkalommal Petőfi azt m o n d o t t a neki, hogy „ a régebbi költők, még Vörösmarty is, úgy vannak a népies - seggel, mint a fecske, amikor a víz színe fölött repdes, néha szinte súrolja tükrét, mintha úszni ereszkednék rá s elemében volna, de rögtön újra fölnyilalja magát s magasra szárnyal."4 Remek а hasonlat, találó a jellemzés ; külsőre is szép adalék ez a Petőfi—Vörösmarty képhez.
A helység kalapácsa szolgáltatta az ú j a b b alkalmat a k é t irányzat közti különbségek megfogalmazására. P e t ő f i paródisztikus hőskölteményét elemezve m á s u t t szóltunk arról, hogy cz a m ű nemcsak szakítást, dc szembefordulást is jelent az irodalmi fellengzéssel, fenséggel és romanticizmussal. Vörösmarty t a l á l v a érezte magát, még ha Petőfinek nem állott is szándékában direkt t á m a d á s t indítani a tisztelettel és hálával övezett íMester ellen. De az ú j
ízlésnek ez a dinamikus kirobbanása akarva-akaratlan is kellett hogy érintse
3 A Nomzeíi K ö r á l t a l k i k ü l d ö t t v á l a s z t m á n y n a k , mely P e t ő f i verseit elbírálta, V ö r ö s m a r t y volt az elnöke. Az 1844. évi m á j u s 1 ló 1 i-i gyűlésen V ö r ö s m a r t y terjesztette elő a v á l a s z t m á n y v é l e m é n y é t P e t ő f i verseiről. Vörösmarty előterjesztése — sajnos — e l t ű n t n e k tekinthető, s csak s u m m á z a t a m a r a d t f e n n a Várady .Antal által vezetett jegyzőkönyvben. A m i n k e t érdeklő sorok a következőek: „1. A n e v e z e t t Versek, m i n t egy szerencsés elme írott termékei, melyek az érzelgéstől távol, valósi s h e l y e n k é n t mélyebb érzelműek, keresetlen, férfias, s tősgyökeres m a g y a r beszédbe foglalvák, s a z o k a t szellemi ö n á l l á s és eredetiség bélyegzik, — m i n d e n t e k i n t e t b e n méltók, hogy k i a d á s u k a Nemzeti K ö r á l t a l előmozdíttassék." A t i t k o s r e n d p r i jelentésben ez áll a fenti gyűlésről: „ D e r u n g a r i s c h e Dichter Vörösmarty las seine Meinung über die D i c h t u n g e n des armen, j u n g e n Poeten Petőfi vor. E r lobte d a s W e r k , e t c . " (Mindkettőt idézi H a t v á n y : í g y é l t P e t ő f i . II. k. 324. 1.) A bordalok k i h a g y á s á n a k okairól t a l á n h a l v á n y felvilágosítás d e r e n g a választmányi vélemény j e g y z ő k ö n y v i összefoglalásának a l á b b i szavaiban:
„ A nevezett Versek . . . valódi s h e l y e n k é n t mélyebb érzelműek". Tehát ahol Vörös- m a r t y é k úgy találták, hogy a veis s z e m b e t ű n ő e n nem eléggé mély érzelmű, o t t a költe- m é n y k i h a g y á s á t j a v a s o l t á k . . . . Ez persze c s u p á n feltevés, m e g n y u g t a t ó választ csak V ö r ö s m a r l y eredeti f o g a l m a z v á n y a a d h a t n a .
4 Erdélyi is különbséget lát P e t ő f i és Vörösmarty (Czuczor, G a r a y ) népdalai k ö z ö t t : „Népköltészetben n á l u n k (dalokban): Czuczor az idillinél m a r a d t , Vöiösmartyt a k o m i k u m , a vicces elem r a g a d t a meg, G a r a y t az elbeszélő, P e t ő f i t a szilaj elem. Az igazi népköltészet, m e l y testesebb, m i n t a bölcseleti axiómák, t a p a s z t a l a t i b b , mint a szentimentális érzések, m e l y az volna a n é p n e k , m i n t Byron, Schiller, Béranger a művel- t e k n e k , t a l á n csak H o r v á t Á d á m b a n lelte s veszté el m e s t e r é t . " (Űti napló, 1845. febr.
18.) A m i a z t m u t a t j a , h o g y E r d é l y i i t t még n e m l á t j a tisztán P e t ő f i korszakos újdonságát a z irodalmi népdal t ö r t é n e t é b e n .
Vörösmartyt, s ő nemcsak hűvös tartózkodással, de baráti körökben — úgy látszik — éles kritikával is reagált erre az érintésre. Szcmere Miklósnak egy
1866-ban kelt leveléből következtetünk erre. Szemere 1845-ben egy szerencsét- len verset jelentetett meg Petőfi ellen a Honderűben. (Az aggteleki barlangban, alcíme : Petőfi a kálvinista Rektorhoz) amelyben — többek között — ki- gúnyolja A helység kalapácsát is. Húsz esztendő múltán Szemere Miklós magyarázatát adja ennek A helység kalapácsán esett sérelemnek. „ M i d ő n e verset írtam, akkor még nem ismertem e bohózatot (ti. A helység kala- pácsát. P . P . ) ; Vörösmartytól kérdezvén: sikerült-e ? ő „nagyon rossznak"
állítván, (miben pedig nem volt igaza) az ö tekintélyén gyaláztam meg versemben.
De ebben valóban nincsen igazam." Szomorú vallomás ez, nem annyira Vörös- martyra, mint Szemerére nézve. Hogy Vörösmartynak nem nyerte meg tetszését A helység kalapácsa, abban törvényszerűség mozgott. De hogy Szemere „bemondásra" ítélt, annak jellemhibával felérő elvakultság az oka.
Egyébként ugyanennek a levelének más helyén Szemere ismét érinti Petőfi és Vörösmarty kapcsolatát. Maga mentségére említi, hogy eleinte Petőfi igen kedvelte őt, látván, „hogy verseit nemcsak szeretem, de vitatkozom is mellettök
Vörösmartyval, Vachott Sándorral, kik még akkor nem sokat tartottak róla."5
Ezeknek az adatoknak súlya összességükben van : így, együttesen, arra hívják fel a figyelmet, hogy az irodalmi irányváltozás a 40-es évek elején Vörösmartynak és Petőfinek egymásról alkotott véleményeiben is tükröződik — ha mégoly halvány nyomok m a r a d t a k is erről az utókorra. Egyébként az egymást tisztelő zsenik között meglevő feszültséget leghitelesebben 1848-ban kirobbant sajtóvitájuk dokumentálja, visszafelé is vetve némi megvilágító fényt. Azt írja Vörösmarty válaszcikkében P e t ő f i versére : „ N e m fogják-e méltán mondani : Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mind- eddig még egy jó szót sem szólt; honnan van az, hogy oly mohón ragadta meg az alkalmat, róla kárhoztatását kimondani? Mire Petőfi: „amit előbb mond (ti.
I Vörösmarty), az egyáltalán nem áll, mert én már nem egyszer mondtam róla jót és igen sok jót nyilvánosan (az 1845-ki Életképekben megjelent Úti jegyzeteim- ben, az 1847-kiHazánkban megjelent Úti leveleimben stb.), de arról nem tehetek, ha elmulasztotta elolvasni, vagy arra méltónak nem tartotta."
Vörösmarty igaztalan vádjába, hogy Petőfi nem nyilatkozott róla soha semmi jót, nyilván belecsöppent egy gyűszűnyi féltékenység is. Viszont Petőfi ugyanezt több joggal mondhatta volna el Vörösmartyról, hiszen amellett, hogy Vörösmarty atyailag támogatta őt a Nemzeti Körben és íróbarátai között, a sajtóban soha, egyetlen dicsérő mondatot nem írt le pályatársáról.
A kortársak is felfigyeltek erre. Pulszky Ferenc részletesen ecseteli, mennyire nem értette meg P e t ő f i t Bajza és Toldy, m a j d hozzáteszi : „Csak Vörösmarty ismerte el Petőfiben a rokon géniuszt, de ő sem lépett fel nyilvánosan mellette."
Nem célunk belemagyarázni a 48-as ellentét intenzitását Petőfi és Vörös- marty 44-es viszonyába. Nyilvánvaló hamisítás lenne ez, hiszen elfedné kap- csolatuk lényegét, azt, hogy Vörösmarty segíti nyilvánosság elé Petőfit, fel- ismerve az ifjú pályatárs kimagasló újdonságát ; Petőfi hálás jótevőjének ; kettejük barátsága és kölcsönös megbecsülése szilárd pillére az irodalmi progresszió erősödő épületének. De hiba lenne elkendőzni az ellentétek és
5 L. I t K . 1891. Szemerének ezt a levelét idézi H o r v á t h J á n o s : l'elöfi fogadtatása az irodalomban c. jelentős t a n u l m á n y ó b a n (Budapesti Szemle, 1913.) és H a t v a n y L a j o s i. m.
13
ízléskülönbségek korai jelentkezéseit, hiszen ezek a gyakran alig látható repedések is az Irodalom fejlődésének törvényszerűségeit térképezik.
Azt írja H o r v á t h János : „Az egymást felváltó irodalmi lcorok ellenkezései mindig azért oly mérgesek, mert túlzott és színlelt s mindkét részről elstilizált típusokat állítanak szembe egymással. Nem Vörösmartyt és Petőfit, kik az igazi nagy lelkek megértő kézfogásával üdvözlik egymást. . . hanem az utánzóktól élettelenné stilizált Vörösmartyt (s Kölcseyt) és a kiforratlanságában önmagát fiktív típusul előlegező s a megbotránkozóktól még azon túl is torzított Petőfit ..."
Lejjebb pedig: „Elcsépelt régi — s túlzottan előlegezett fiktív új : ez a kettő állott szemben akkor is s áll szemben mindenkor az egymást felváltó irodalmi korok súrlódó pontjain. Nem Vörösmarty és Petőfi, hanem Császár Ferenc és Lisz- nyay Kálmán".6
Nem érthetünk egyet H o r v á t h Jánossal. A kor főellentéte az irodalomban ekkor Petőfi és a Ilonderü-kör f r o n t j a között feszül, de a haladás táborán belül igenis szembekerül egymással a Petőfi-képviselte ú j ízlés és Vörösmarty fenséges romantikája, s ha igaz is a „nagy lelkek megértő kézfogása", e kéz- szorításba kettős erő préselődött : a megbecsülésé és a méltó ellenfél izmait f i r t a t ó kíváncsiságé. Nem Császár és Lisznyay, nem az irodalmi harmadrendűek szürke feleselése m u t a t j a meg klasszikusan letünőnek és újnak a harcát, a n n a k minden bonyolultságával együtt. Hanem az irodalmi élvonal, ahol az ereje teljében levő régi küzd az erőtgyűjtő újjal, ahol az ellentétek kifinomul- t a b b a n s kevésbé rikítóan jelentkeznek, s nincsenek vagy alig láthatóak sze- mélyes vonásai, viszont annál tisztábban domborodik ki a müvek, és — egye- lőre a művek közvetítésével — az elvek vitája. Ebből pedig egyenesen követ- kezik az is, hogy az egymást felváltó irodalmi korok ellenkezései nem azért oly mérgesek, mert túlzott és színlelt, s mindkét részről elstilizált típusokat állítanak szembe egymással, hanem azért, mert az ellenkezésnek valóságos, objektív alapja van. S ez az objektív alap nem feltétlenül a legmérgesehb ellenkezésekben nyilvánul meg a legvilágosabban. Nem „ t ú l z o t t " és „szín- lelt" típusok állanak tehát egymással szemben, hanem a Vörösmarty és Petőfi-képviselte irodalmi irányzat, melyeknek semmiféle „elstilizálásra"
nincs szükségük ahhoz, hogy objektíve szembekerüljenek egymással, hiszen lényegükhői következik a különbség, s a magyar helyzet sajátságaihói a szövetség.
5 hogyan vélekedett Petőfiről Toldy, az Athenaeum triászának harmadik t a g j a ? Milyen kapcsolat alakult ki a plebejus költő-zseni és a „magyar irodalom- történetírás a t y j a " között? K e d v ü n k volna most fordítani egyet elemzéseink tendenciáján, s míg eddig a megkövült hiedelmekkel szemben az elkozme- t i k á z o t t diszharmonikus vonásokat emeltük ki Petőfi és nagy kortársai kap- csolatából, most éppen a pozitív elemeket állíthatnánk előtérbe, hiszen úgy- szólván közhelye az irodalomtudománynak Petőfi és Toldy makacs ellentéte.
Tehetnénk ezt annál is inkább, m e r t Toldy volt az egyetlen a kortársak közül, aki A helység kalapácsának lényegére t a p i n t o t t rá ismert meghatározásában, a r r a ti., hogy „az affektált pátosz kontrasztban" van „a kisszerű tárggyal".
Ami egyben Petőfi kritikusainak megleckéztetósét is jelenti az esztétikai érte- lem magasabb katedrájáról. Bírálatának7 több más p o n t j a is találó, vagy leg- alábbis méltányos ; mindenesetre Toldy volt az, aki a legtöbb igazat írta
6 H o r v á t h J á n o s : Petőfi fogadtatása az irodalomban. ( B u d a p e s t i Szemle, 1913.1
7 Budapesti H i r a d ó , 1845. m á r c i u s 4.
