www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu ISMERETELMÉLET (episztemológia) Harmadik téma, negyedik lecke (3.4

(1)

EFOP-3.4.3-16-2016-00014

1

Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.

www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu

ISMERETELMÉLET (episztemológia)

Harmadik téma, negyedik lecke (3.4) – az a priori tudás terjedelme

Az egyik legfontosabb ismeretelméleti kérdés ebben a kontextusban az, hogy milyen körre terjed ki az a priori ismeretek spektruma. Más szóval, milyen jellegű vagy fajtájú ismeretek a prioriak?

Kézenfekvő, hogy minden analitikus igazság ismerete a priori. Mivel pusztán szemantikai vagy fogalmi kompetencia kérdése, hogy felismerjük az analitikus igazságokat, magától értetődik, hogy nincs szükségünk specifikus megfigyelésekre sem a megszerzésükhöz, sem az igazolásukhoz. Mivel „a kandúrok hímnemű macskák” állítás igazsága következik az állítást kifejező szavak jelentéséből, nincs szükségem arra, hogy benézzek akár egyetlen kandúr farka alá ahhoz, hogy meggyőződjem arról, hogy fiú.

ELMÉLET

Az a priori ismereteket kifejező állítások példái között nem véletlenül szerepeltek matematikai és logikai természetű kijelentések. A matematikai és logikai igazságok régtől fogva az a priori ismeretek paradigmatikus eseteinek számítanak. Ez nem meglepő, hiszen e területeken az empirikus kutatásnak, a megfigyelésnek és a kísérletezésnek nincs elvi szerepe. Ugyancsak a priori tudás nyerhető matematikai és logikai ismeretek kombinációja révén, sőt, akár a posteriori tudástartalmak és matematikai-logikai belátások megfelelő kombinációjából is.

ELEMZÉS

Például, ahogy korábban már láttuk, a „Jeffrey Dahmer tizenhét ember meggyilkolását vallotta be” állítás igazsága a posteriori látható be vagy ellenőrizhető. Ezzel szemben „a 17 prímszám” egy aritmetikai természetű, tehát a priori ismeret. Az az összetett állítás, hogy

„amennyiben Jeffrey Dahmer tizenhét ember meggyilkolását vallotta be, Dahmer beismert áldozatainak száma prímszám” a priori

ismeretnek számít, annak dacára, hogy egyik komponense a posteriori. Ennek oka az, hogy az a posteriori ismeretrész pusztán hipotetikusan, azaz egy feltételes állítás előtagjaként jelenik meg. Ha ehhez a hipotetikus előtaghoz hozzávesszük azt a matematikai igazságot, hogy a 17

(2)

EFOP-3.4.3-16-2016-00014

2

prímszám, amely a priori természetű (és állításunkban rejtett vagy implicit háttérpremisszaként szerepel), akkor ebből logikailag már csakugyan következik az, hogy Dahmer bevallott áldozatainak száma prímszám. Így az egész állítás egy kombinált logikai- matematikai ismeret lesz, amely a jelen kategorizálás értelmében az a priori ismeretek közé tartozik.

Továbbra is kérdéses azonban, hogy vannak-e a priori ismeretek a logikai és matematikai igazságokon kívül is, és ha igen, milyen fajtájúak. A kérdés filozófiai tétje még világosabbá válik, ha az eddig tárgyalt két fogalompár, az analitikus – szintetikus és az a priori – a posteriori polaritások egymáshoz képesti viszonya felől közelítjük meg.

ELMÉLET

Azt láttuk, hogy az analitikusan igaz állítások a priori tudás tárgyai. Ebből azonban nem következik, hogy minden szintetikus igazság csakis a posteriori ismeret lehet. Ha így volna, akkor az analitikus és az a priori tudható igazságok terjedelme megegyezne, ahogy a szintetikus és az a posteriori tudható igazságoké is. Más megfogalmazásban, minden egyes igaz állítás akkor és csak akkor volna analitikus, ha ismerete a priori ismeret volna, és minden egyes igaz állítás akkor és csak akkor volna szintetikus, ha ismerete a posteriori ismeret volna.

Ha ebből az irányból tekintjük, azt látjuk, hogy ez a kérdés mélyen megosztja a filozófusokat.

Kant például úgy gondolta, hogy léteznek szintetikus a priori ismeretek, és az egész filozófiai elméletalkotás legalapvetőbb problémájának tartotta annak magyarázatát, hogy hogyan lehetségesek ilyenek. Kant szerint ugyanis a matematikai állítások éppen ilyenek, azaz szintetikus a priori természetűek. Rekonstrukciója szerint ugyanis például „a 17 prímszám”

esetében mindenféle érzéki tapasztalat nélkül jutunk az állítás igazságának belátáshoz, ugyanakkor a „prímszám” fogalma nem involvált a „17” fogalmában, vagyis a két fogalom eltérő konceptuális és kognitív tartalommal rendelkezik, és ezért az erre vonatkozó állítás nem lehet analitikus. A matematika, Kant szerint új ismereteket eredményez, méghozzá szintetikus a priori ismereteket. De nem egyedül a matematika ilyen. Bizonyos nagyon alapvető fizikai belátások, például az, hogy „minden test nehéz” (ma inkább úgy mondanánk:

„minden test tömeggel rendelkezik”), megint csak szintetikusak, egyben a prioriak is, hiszen az állításban foglalt abszolút általánosság

(hogy tudniillik minden testről szól) nem származhat a mindig partikuláris tapasztalatból. Végül – de Kant számára elsősorban – ide tartoznak az univerzális metafizikai igazságok is. Az a tétel, hogy

„minden jelenségnek és eseménynek oka van” szintetikus, mert az okság fogalma

(3)

EFOP-3.4.3-16-2016-00014

3

nincs implikálva a jelenség vagy az esemény fogalmában, egyszersmind a priori, mert nem csupán a jelenségek körének egészéről, de, szigorúan véve, magáról az okságról sincs konkrét tapasztalatunk.

Egészen másra jutott a 19 század befolyásos empirista filozófusa, John Stuart Mill. Ő úgy vélte, egyáltalán nincsenek a priori ismeretek, még a matematikai vagy a logikai ismeretek sem ilyenek. Az ismeretek általánosságának fokában és az őket igazoló vagy megerősítő induktív evidenciák számában van különbség, de maguknak az ismereteknek a jellegében nincs. Az a belátás például, hogy hét plusz kettő egyenlő kilenccel, igen nagyfokú általánossággal és alkalmazási lehetőséggel rendelkezik, és rengeteg egyedi eset támasztja alá, amelyben hét és kettő tárgy együttesen kilenc tárgynak bizonyult. Ám ettől az ismeret nem lesz független a tapasztalattól, mi több, éppen a tapasztalati evidencia túláradása teszi kivételesen erőssé.

Ismét más utat jártak a 20. század első harmadának logikai pozitivistái, például Rudolf Carnap. Ő igazat ad Kantnak mind az analitikus – szintetikus, mind az a priori – a posteriori megkülönböztetés érvényességét illetően, ám az egyes tudományterületek állításaival kapcsolatban egészen más diagnózist produkál. A pusztán logikai és szemantikai konvenciókat megjelenítő állítások analitikusak és a prioriak, minden fizikai vagy más természettudományos állítás szintetikus és a posteriori, a matematika tételei valóban a prioriak ugyan, ahogy Kant is gondolta, de analitikusak, hiszen fogalmak – például a számelmélet fogalmainak – definíciójából származnak. A spekulatív metafizikai állításait – amelyek a dolgok lényegére, a test és a lélek kapcsolatára és hasonlókra vonatkoznak – Carnap sem analitikus, sem szintetikus, sem a priori, sem a posteriori ismeretnek nem vélte, mivel úgy tartotta, hogy ez utóbbiak nem is rendelkeznek igazságértékkel, hanem értelmetlen nyelvhasználatból jelenítenek meg, s mint ilyenek, egyáltalán nem is lehetnek ismeretek.

A történet persze nem ér itt véget. De folytatni csak akkor érdemes, ha betekintünk a harmadik megkülönböztetés, a kontingens és a szükségszerű igazságok közötti distinkció szerkezetébe is.

(4)

EFOP-3.4.3-16-2016-00014

4

Ismétlő kérdések

1. Miért szokás a matematikai és logikai ismereteket a priorinak tekinteni?

2. Milyen főbb eszmetörténeti állomásai vannak az aprioritás és analiticitás egymáshoz (és a matematikai megismeréshez) való viszonyának