A NÉPESSÉGnTEIRÚLETI ÁTRENoEzőDÉSE ES TELEPULESI KONCENTRACIOJN'
MÉSZÁROS ÁRPÁD
A népesség számát és területi elhelyezkedését alakító demográfiai tényezők — a ter—
mészetes szaporodás és a vándormozgalom —— az utóbbi három évtizedben is megváltoz- tatták hazánk különböző térségeinek arculatát. Az egyes térségek vonzása elsősorban az aktív korúakat hozta mozgásba, főként a mezőgazdasági jellegű megyékben. A népes—
ségmozgás hatására a településhálózatban is jelentős változások mentek végbe.!
1. tábla A lakónépesség száma
Év _ , , __ . Budapest és az Iparosodott Vegyes gazda— Mezőgazdasági
(január ]) (km;, Ó'H'e'wn agglomeráció megyék ságú megyék jellegű megyék
* Szám szerint
1960 9 96! 044 2 028 706 3 057 086 1 498 928 3 376 324
1970 10 322 099 2 341 078 3 246 052 1 469 253 3 265 716
1980 10 709 463 2 469 211 3 392 970 1 505 804 3 341 478
1990 10 374 823 2 430 071 3 284 578 1447 675 3 212 499
Aránya (százalék)
1960 1000 204 30,7 15,0 33,9
1970 [000 22,7 31,4 14,2 31,6
1980 [000 23,1 31,7 14,1 312
1990 [000 23,4 31,7 14,0 31,0
' Az ország lakónépessége megegyezik a jelenlevő népességgel, a főváros és a megyék lakónépessége az 1970. évi népszámlálás korrigált lakónépességéből az elmúlt tíz év népmozgalmi eseményei figyelembevételével visszaszámitott adat.
Bevezetőként mindenképpen szükséges vázolni az ország népességének 1960 és 1990 közötti alakulását. (Lásd az 1. táblát.) Az 1960-as népszámláláskor hazánk lélek-száma
*A tanulmány a Magyar Statisztikai Társaság ,,Gazdaság—társadalom—temletiség" cimmel Balatonkenesén, 1994.
szeptember 29-én rendezett tudományos konferenciáján elhangzott előadás kissé módosított változata. (A konferenciáról szóló beszámolót lásd: S!alis:likui S:L'mlc. 1995. évi 4-5. sz. 40841 1 old.)
' E változások bemutatásához felhasznált adatok jellemzői; a népességszámok a lakónépességre vonatkoznak az 1990—es közigazgatási állapot szerint; a népszámlálások által kimutatott vándorlási különbözet számításának eredményei: a tényleges és a természetes szaporodás, illetve fogyás különbözetét jelentik; a belföldi vándorlások irányainak vizsgálatához a mindenkori közigazgatási beosztást tükröző adatok állnak rendelkezésre.
534 MÉSZÁROS ÁRPÁD
meghaladta a 9 millió 960 ezret. A következő két évtized háromnegyed milliós természe- tes szaporodásával l980-ra megközelítette a 10 millió 710 ezret. Érdemes meg-említeni, hogy a népességszám növekedése az 1870. évi népszámlálás óta folyamatos volt, kivéve a második világháború időszakát. A növekedés forrása l l évtizeden át, szinte kizárólag a természetes szaporodás volt. A legutóbbi, 1990. évi cenzus már más helyzetet tárt elénk:
Magyarország népessége kisebb, mint tíz évvel korábban.
A kedvezőtlen folyamat az l980—as évtized elején kezdődött és azóta is tart. A halálo—
zások száma minden évben jelentősen meghaladja a születésekét. Az l980—as évektől kezdődően néhány éven keresztül előbb Romániából, majd a korábbi Jugoszláviából be—
vándorlási többletünk származott, mig a szabad útlevélrendszer bevezetésétől kezdődően, elsősorban Nyugat—Európa felé ideiglenes Vándorlási veszteségünk keletkezett. Ezek a jelenségek a statisztikai megfigyelési rendszerben csak közvetett módon, a népszámlálá-
sok számitott vándorlási egyenlegén érzékelhetők.
2. tábla
A népesség szaporodása [ 960 és I 990 között
ld" _! , , 'lennészetes , _A , , , Vándorlást Tényleges
oszak szaporodás, Elvesztiletes Halalozas különhőmi sza orodás
fogyás (a) p
Szám szerint
1960—1969 351962 l4l0476 1058 5l4 9 093 361055
l970——l979 400 277 l 683 979 I 283 702 —l2 9l3 387 364
l980—l989 —l42 240 l 309 583 1 451 823 492 400 —334 640
Változás (százalék
l960—l969 35 l4,l 10,ő ().l 3,6
l970—l979 359 163 12,4 —-10,l 3.8
l980——-l989 M—l,3 122 Új) —l,8 -3,l
A továbbiakban az országot négy, nem összefüggő egységre osztva ismertetjük azo—
kat a népesedési mozgásokat és folyamatokat, amelyek módosították az egyes térségek népességének számát, Összetételét, majd ezzel összefüggésben tárgyaljuk a településkon- centrációt. A négy egység a következő:
1. a budapesti agglomeráció (Budapest és 43 Pest megyei település),
2. az iparosodott megyek csoportja (Fejér, Győr—Moson-Sopron. Komárom—Esztergom, Veszprém, Bara—
nya, Borsod—Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves megyék),
3. gazdaságilag vegyes jellegű megyék (Vas, Zala, Csongrád és Jász—Nagykun-Szolnok),
4. mezőgazdaságijellegü megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés, Bács—Kiskun, Somogy, Tolna megyék és Pest megye települései a budapesti agglomerációhoz tartozó 43 település kivételével).
A megyék csoportosítása gazdasági jellegük, az iparban, illetve a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya alapján történt. [1] E csoportosítást a statisztika az elmúlt évti—
zedekben rendszeresen használta, és a társadalmi—gazdasági folyamatok irányzatai hosz—
szú időn keresztül bizonyították helyességét. így e csoportosítás alkalmas az 1990—es éveket megelőző évtizedek folyamatainak, azok területi vetületeinek bemutatására, de már nem alkalmas a rendszerváltozással induló új folyamatok elemzésére, leírására.
Budapest szerepe az ország társadalmi-gazdasági életében sokkal jelentősebb, mint a legtöbb európai fővárosé. Ezáltal népességvonzó hatása is jelentős, bár csökkenő mér—
tékű. Bevándorlási többlete az l960-as években volt kiemelkedően nagy (236 ezer), ami Nógrád megye egész lakosságát meghaladó szám. A következő két évtizedben az odaköl—
tözési hullám jelentősen mérséklődött, de az 1980. és az 1990. évi cenzusok még mindig 55-60 ezer közötti vándorlási többletet mutattak.
A fővárosnak azonban — sajnos — csak népességvonzó erejéről adhatunk számot, ter- mészetes életereje nemigen volt a vizsgált időszakban: a halálozások száma az 1960—as, még inkább az l980-as években jelentősen (együttesen majdnem 100 ezerrel) megha—
ladta a születésekét. (Lásd a 3. táblát.) Az 1960—tól 1980-ig tapasztalt népességszám—
gyarapodást a harmadik időszakban a természetes fogyás miatt apadás követte. (A fővá—
ros népessége az l960-as években 218 ezerrel, az 1970-es években 58 ezerrel növeke- dett, majd az l980—as években több mint 42 ezres veszteséget mutatott.) Ennek ellenére lakónépessége 1970 óta 2 millió felett van. A fővárosi népességkoncentráció 30 év alatt 17,9 százalékról 19,4 százalékra emelkedett.
3, tábla
A népesség szaporodása Budapesten és az agglomerációban 1960 és [ 990 között
Természetes
, .
Időszak szaporodás,fogyas (—), Élveszületés Halálozás :andorlám(llönbözet szaporodas"fény/leges
Szám szerint
1960—1969 —2 622 23; 351 233 973 314 994 312 372
1970—1979 29 941 344 300 314 359 98 192 128 133
1980—1989 —95 199 260 121 355 320 56 059 -39 l40
Változás (százalék)
1960—1969 —0,l 114 11,5 15,5 15,4
1970—1979 1,3 14,7 13,4 42 55
1980—1989 —3,9 10,5 14,4 23 —1,6
Vizsgálódásunk következő térsége a fővárost körülölelő agglomerációs gyűrű, a 43 Pest megyei település. Ezen a területen megközelítően 70 százalékos népességszám—nö—
vekedés ment végbe 30 év alatt. Ezt a magas növekedési rátát nemcsak a jelentős oda—
költözési többlet, hanem a térség szintén kiugróan magas természetes szaporodása ered—
ményezte. A budapesti agglomerációban — tehát Budapesten és az agglomerációs telepü—
léseken — 30 év alatt lezajlott népesedési folyamatok együttes eredményeként az ott élő népesség súlya 20,4 százalékról 23,4 százalékra nőtt. Tehát az ország területének nem egészen 2 százaléka koncentrálja a lakosságnak majdnem egynegyedét.
A három évtizedes időszakot tekintve az iparosodott megyék lélekszáma mintegy 230 ezer fővel emelkedett, ezen belül is az öt dunántúli megye lélekszáma gyarapodott legin—
kább. Különösen Fejér és Komárom-Esztergom megye közel 20 százalékos népességgya—
rapodását kell kiemelni. Az északi ipari térség három megyéjéből csupán Borsod-Abaúj—
Zemplén megye mutat pozitív képet (1990—ben 4,5 százalékkal volt nagyobb a népes—
sége, mint 1960-ban.) Nógrád és Heves megyében némileg csökkent a lélekszám a har—
536 MÉSZÁROS ÁRPÁD
minc évvel korábbihoz képest, föleg az l960—as és az 1980—as évekre jellemzö elvándor—
lás következtében.
4, tábla A népesség szaporodása az iparosodott jellegű megyékben 1960 és 1990 között
Természetes ) Vándorlási Tén le 7es
időszak szaporodás, Elveszülete's Halálozás k" y 5
fo , _ ulönbózet szaporodás
LMM )
Szám szerint
1960—1969 173 555 486 989 313434 15411 188 966
1970—1979 181016 554 060 373 044 —34 098 146 918
1980—1989 3 281 434 523 431242 —1 11 673 .108 392
Változás (százalék)
1960—1969 5,7 15,9 102 0,5 6,2
1970—1979 5_6 17,1 115 —1,1 4,5
1980—1989 0,l 12,8 12,7 —3,3 —3,2
Az iparosodott térségeknek szinte egészére jellemző meglepő tény, hogy a népszám- lálások e megyéknél is általában vándorlási veszteséget mutattak ki. Vándorlási többle—
tet az 1970-es népszámlálás csak Baranya (0,9%), Fejér (5%), Komárom (7,3%) és Veszprém (1,7%) megyében, az 1980—as népszámlálás már csak Fejér megyében (0,2%) jelez. Lélekszám—gyarapodásukat tehát főleg belső, természetes életerejük eredményezte.
5 tábla
A népesség szaporodása a vegyes jellegű megyékben 1960 és 1990 között
Természetes : V'nd rlási T'n 1 v
időszak szaporodás, Elveszületés Halálozás ia. 0 e y eges
fo , ,. különbözet szaporodas
gy35( )
Szám szerint
1960—1969 35 534 195 400 159 866 —65 209 —29 675
1970—1979 44 892 234 852 189 960 — 8 341 36 551
19804989 —24 633 183 768 208 401 —33 496 —58 129
Változás (százalék)
1960—1969 24 131 10,7 —4,4 —2,0
1970—1979 3,1 16,0 129 0,6 2,5
1980—1989 -—1,6 12,2 13,8 22 —3,9
A vegyes gazdasági jellegű Vas, Zala, Csongrád és Jász—Nagykun—Szolnok megye népesedésével kapcsolatban azt állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi három évtizedben a lakosság természetes életereje e térségben bizonyult a leggyengébbnek. Különösen vo- natkozik ez Csongrád megyére, ahol az 1960-as, 1970-es évek összesen 12 ezernyi ter—
mészetes szaporodására 1980 után 12 ezres természetes fogyás következett. Ennek elle- nére a négy megye közül jelenleg csupán Csongrád megye lélekszáma haladja meg az
1960. évit.
A másik három vegyes jellegű megyében szinte folyamatosan vándorlási veszteség volt tapasztalható, ami az 1960-as és az 1980—as évtizedben volt jelentős. Ehhez járult még az 1980 utáni — a megyék többségénél bekövetkező — természetes fogyás. Ezáltal mindhárom megyében (legnagyobb mértékben — 8 százalékkal — Szolnok megyében) némi hullámzással bár, de fogyott a lakosság száma 1960—hoz képest. Összességében e megyék együttes lélekszáma az elmúlt 30 esztendő alatt mintegy 50 ezer fővel csökkent.
A hét mezőgazdasági jellegű megyéről — közéjük sorolva Pest megyét is, kivéve a fővárosi agglomerációt képező 43 települését — megállapítható, hogy népességszámuk az elmúlt 30 esztendő alatt mintegy 160 ezer fővel csökkent, és népességük aránya az 1960.
évi 34 százalékról 1990—re 31 százalékra esett vissza. E megyék közül csupán Hajdú—
Bihar és Pest megye mezőgazdasági térsége volt képes némileg növelni népességét, 30 év alatt mintegy 3—3 százalékkal. A többi öt megye közül 1960—tól Békés népességénél ta—
pasztalható a legjelentősebb — 13 százalékos — folyamatos csökkenés. Somogy, Tolna, Szabolcs—Szatmár-Bereg és Bács—Kiskun megyében ennél enyhébb, de így is számot- tevő, 6-8 százalékos lélekszámveszteség következett be 1960 után.
6. tábla
A népesség szaporodása a mezőgazdasági jellegű megyékben 1960 és 1990 között
Tennészetes , V' (1 l' _ T' ! ,
időszak szaporodás, Elveszületés Halálozás an or asr eny eges
, különbözet szaporodas
fogyas (w)
Szám szerint
1960—1969 145 495 496 736 351 241 —256 103 "110 608
1970—1979 144 428 550 767 406 339 — 68 666 75 762
1980—1989 —25 689 43l 171 456 860 —103 290 428 979
Változás (százalék
1960—1969 4,3 14,7 104 —7,6 —3,3
1970—1979 4,4 16,9 124 —2,1 2,3
198041989 —0,8 12,9 13,7 —3,1 —3,9
Szabolcs—Szatmár—Bereg megye vándorlási vesztesége önmagában több mint fele volt az egész mezőgazdasági térség veszteségének. Azonban főként az 1960—as, 1970—es években jelentős természetes szaporodása az elvándorlásból eredő fogyást lényegesen csökkentette. Békés megyére viszont nem csak az intenzív elvándorlás volt ajellemző. A természetes szaporodás 1960 és 1980 között nagyon kicsi volt, majd az 1980-as években a megye népességének természetes fogyása kétszerese (—2,7%) volt az országos átlagnak (—1,3%).
A rendszeres és folyamatos vándorlási statisztikai adatgyűjtés választ ad arra is, hogy a növekvő népességű térségek, illetőleg megyék honnan és mikor, milyen mérték—ben kaptak népességi utánpótlást, illetőleg hogy a csökkenő népességű térségekből, me-gyék—
ből mikor, milyen mértékben vándoroltak el. A vándorlások, a lakóhely—változtatá—sok részben állandó, részben átmeneti (ideiglenes) jellegűek voltak. Az állandó jelleggel
538 MÉSZÁROS ÁRPÁD
vándorlók száma 1960 és 1990 között némi hullámzással mintegy 40 százalékkal (338 ezerről 213 ezerre) csökkent. Az ideiglenes vándorlás ugyanezen idő alatt mintegy há—
romötödével (630 ezerről 260 ezerre) esett vissza.
Ami a honnan—hová költözéseket illeti, a vándorlási statisztika adatai a következö—ket mutatják.
Budapest növekedésének fő forrása meglepő módon nem Pest megye, hanem Sza—
bolcs—Szatmár—Bereg megyével az élen néhány alföldi megye és az utóbbi két évtizedben Borsod—Abaúj—Zemple'n megye. Szabolcs—Szatmár—Bereg megyéből tartósan 2—3 ezernyi az éves vándorlási többlete a fővárosnak.
Budapest és Pest megye között évtizedek óta kiemelkedően magas a vándor- forgalom, de mindkét irányban. Tehát, amennyien beköltöznek Pest megyéből a fővá- rosba, szinte ugyanannyian cserélik fel budapesti lakóhelyüket a környező Pest megyei települések valamelyikével. Sőt, az 1980—as évek vége óta lassan növekvő kitelepülési folyamat figyelhető meg. Ennek eredményeként Pest megyének már évek óta pozitív a vándorlási egyenlege Budapesttel, többlete 1992—ben már több mint 5 ezer volt.
Az állandó vándorlások esetében Pest megyéhez képest még további nyolc olyan me—
gye van, amelyikbe nem számottevő mértékben, de többen költöztek a fővárosból, mint onnan a fővárosba. Ezek Bács—Kiskun megye kivételével valamennyien dunántúli me- gyék.
A megyék közötti vándormozgalomra az egymással határos megyék közötti lakóhely—
változtatás a jellemző. A megyehatárt átlépő és a megyén belüli költözések fő irányai elsősorban a városok és a nagyobb lélekszámú községek.
7. tábla Települések száma és jogállása, 1960 1994
láv Városok Községek Települések
száma
1960 63 3210 3273
1970 73 3151 3224
1980 96 3025 3121
1990 166 2904 3070
1994 194 2920 31 14
A különböző jellegű térségek népességszámának kisebb—nagyobb mértékű átrendező—
dését nemcsak a vándormozgalom és a természetes szaporodás vagy fogyás okozta, ha- nem az 1960-as évektől kezdve tapasztalni lehetett az ország településhálózatában a városiasodási folyamat felgyorsulását is. A községek száma w ezt mutatják a 7. tábla adatai — részben a várossá nyilvánítások, városhoz csatolások, községegyesítések követ—
keztében 1960 és 1990 között csökkent, majd az összevont települések újbóli szétválása révén az utóbbi négy évben emelkedett.
1960-ban az akkori 63 városban lakott az ország népességének 40 százaléka, míg je—
lenleg 63 százalék a városlakó (194 városban). A városi népesség számának és arányá—
nak rohamos növekede'se elsősorban a várossá nyilvánításoknak tulajdonítható, de az 1990—ben városi rangú 166 település népességszámának 3 évtizedes fejlődését nézve is
egyértelműen jelentős (25 százalékos), 1 millió 300 ezer fős gyarapodást állapíthatunk meg. Ennek a gyarapodásnak csupán 27 százaléka volt természetes szaporodás. A népesség városokba tömörülése elsősorban az odaköltözés következménye.
Ebből viszont nyilvánvaló, hogy a községek jelentős hányadára az elvándorlásból eredő népességszám—apadás a jellemző. A községi népesség számának és arányának fo—
lyamatos, rohamos csökkenését csak az 1960-as és 1970-es években tudta fékezni az ott élők természetes életereje, 1980 után megkezdődött természetes fogyásuk.
Korábban említettük, hogy az elköltözők többsége aktív korú. Ezáltal az elvándorlás helyén nemcsak a lélekszám fogy, hanem kedvezőtlenül alakul a népesség korösszetéte—le is. Ez érthető módon visszahat a természetes népmozgalom egészére, nagyobb mér—
tékben csökken a házasságkötések száma és ennek következtében a születések száma, e—
melkedik a halálozásoké.
A vizsgált időszak első két harmadában az életerő az 1000 lakosnál kisebb lélekszá—
mú, úgynevezett aprófalvakban már az l960-as években kezdett elfogyni [2]. Az akkori helyzetrejellemző volt, hogy:
— az aprófalvakban az átlagosnál lényegesen alacsonyabb a természetes szaporodás;
— a7 állandó és intenzív elvándorlás következtében az aprófalvak száma egyre nő;
_ az ebbe a településcsoportba tartozó községek össznépesse'ge állandóan csökken;
— az aprófalvak népessége egyre kevésbé vándorol a megyén túlra, mind nagyobb hányadban költöznek saját megyéjük városaiba vagy nagyobb városiasodő kőzségeibe.
Ezen megállapítások ma már a községekre általában érvényesek. Tehát a népesség városokba történő koncentrálódása jelentős arányban a megyék belső vándormozgalmá—
nak tulajdonítható. Meg kell jegyezni, hogy ez esetben az állandó jellegű lakóhely-vál—
toztatások hatása érvényesül döntő mértékben.
A vidéki városok népességének alakulását a következőkjellemzik:
— minden megyében a megyeszékhely a legnépesebb város, ezek népességének gyarapodása l960-től igen jelentős (54%) volt, és kevés kivétellel folyamatos;
— a városok természetes népmozgalma, mivel az odaköltözők többsége fiatalabb korú, kedvezőbb, mint a községeké;
— a népességszám növekedése helyett stagnálás vagy csökkenés tapasztalható a városok egy részénél, első—
sorban néhány alföldi megyében.
Amikor a vidéken élő népesség települési koncentrációjáról szólunk, ezen szinte ki—
zárólag a városokba tömörülést kell értenünk. Hazánk 193 vidéki városában él a 19 me- gye népességének 55 százaléka, Kiemelkedően magas a városi népesség aránya Cson—
grád és Hajdú-Bihar megyében, ahol városi lakos a népesség háromnegyede. Ebben je—
lentős Szeged és Debrecen súlya (40—40%). Pécs ugyanilyen súllyal részesedik Baranya megye lélekszámából.
A megyék majdnem felében (S—ban) 50—60 százalék között van a városi népesség a—
ránya. Pest megyéről külön kell röviden szólnunk, ugyanis népességének mindössze 36 százaléka városi. Területszervezési sajátosságok miatt ez az egyetlen megye, amelynek nincs megyeszékhelye — így jelentős lélekszámú nagyvárosa sem —, s az agglomerációs településgyűrü 37 községében mintegy 270 ezren élnek, ami jelentősen befolyásolja a megye községeinek súlyát.
540 MÉSZÁROS ÁRPÁD
A községi rangú települések közül mindenkor a nagyközségek — tízezer lakoson felül
— vonzása volt jelentős. Ezek döntő többsége —— több mint 50 — azonban város lett az utóbbi három évtizedben. Jelenleg 13 község lélekszáma haladja meg a tízezret, ebből 11 a budapesti agglomerációban van. A kisebb községekre viszont az elvándorlás jellemző országszerte.
8. tábla A lakónépesség megoszlása a települések lélekszáma szerint
Népességnagyság-kategória Lakónépesse'g
(fő) l960—ban 1970—ben 1980-ban l 990-ben
Összesen ] 001) l 00, () 100, 0 100, 0
Budapest l 79 l9.4 192 19,4
100 000 és több 81 9,7 ll,0 ll,7
50 OOO—99 999 S,! 6,2 7,2 7,6
30 00049 999 4,8 5,4 5.9 6,0
l0 OOO—29 999 14,2 14,8 l6,0 l6,3
5000—9999 9,l 8,7 8,5 8,6
3000—4999 82 7,7 7,3 7,l
l OOO—2999 203 l8,0 16,4 lS,8
999 és kevesebb 12,2 10,2 85 7,6
Meg/egvm'x. A települések népességnagyság szerinti besorolása az l990, január l-jei lakónépesség száma alapján történt.
Az előzőkben vázolt tendenciák összegzéseképpen megállapítható, hogy 1990-ben a fővárosban és a 100 ezernél nagyobb lélekszámú városokban élt a lakosságnak több mint 31 százaléka, mig ugyanezeken a településeken 1960—ban a népességnek csak egyne—
gyede lakott. Jelenleg a háromezer főnél kisebb településeken él a lakosságnak mintegy 23 százaléka, míg 1960—ban a népességnek egyharmada lakott ott. E csökkenés elsősorban a kisebb, ezer főnél alacsonyabb lélekszámú településeken volt jelentős: ma már a népesség 7,6 százaléka el ilyen településeken, ami azt is jelzi, hogy 30 év alatt ezen lélekszámú települések népessége közel felére csökkent.
*
A népesség területi elhelyezkedésében végbemenő folyamatos átrendeződés módosi- totta az ország népességi súlypontjának helyét.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy az ország népességi súlypontja Pest megyében helyezkedik el. [3] A súlypont 1900-ban még 41, 1960—ban már csak 37,7 kilométer tá—
vol volt Budapesttől. A közeledés üteme a második világháború utáni években jelen—
tösen nem változott, de a változás iránya eltért a korábbitól.
E számításokat az 1990. évi népszámlálás alapján ismét elvégeztük, s az újabb ada- tok alapján megállapítható, hogy a század első felében a népesség súlypontja északkelet irányba tolódott el, majd a század második felében elsősorban Budapest és agglomerá—
ciós övezete túlsúlyának és az észak—dunántúli térség népességének növekedése követ—
keztében az országos népességi súlypont északnyugat felé kanyarodott, s így közelítette a fővárost.
Magyarország népességi súlypontja, 1900—1990
Ben ye KÓvO
Pónd
!
ÓZ' Albertírso
ch
1 ' miksos
Dobos
Pusztcvocs
0 Orszagos népességi középpont
Bénye Kúvo
Pdnd
C
Albertirso
- m iklós
Pusztovocs .
. Vórosok .
nepessegiközepponUo
Községek
542 MÉSZÁROS A NÉPESSÉG ÁTRENDEZÖDÉSE
Ennél is érdekesebb képet mutat a városok és a községek népességi súlypontjainak mozgása. Míg a századfordulón a községek és a városok súlypontja az országos súly—
ponttól délnyugatra, illetve északkeletre helyezkedett el, addig l990—re a súlypontok fél—
körívet leirva átrendezödtek, s ma már keletre, illetve nyugatra találjuk azokat.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az 1960 és 1990 között eltelt 30 esztendő során a népesség területi átrendeződése az egyes megyék, térségek gazdasági jellege alapján ment végbe. Az l990—es évek elejétől megindult új gazdasági folyamatok azonban nem a korábbi osztályozás változatlanságát támasztják alá, ami feltehetően a népességi moz-gá- sokban is új tendenciák kezdetét jelenti.
IRODALOM
]] Megyék—városok községek, HBO—1990, Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. l99l. 113 old.
2] Kovács Tibor: Aprófalvak a magyar telepuléslialózatban. Területi Statisztika. l97óv évi 2 sz 93401. old.
3] Dr. Benn [mor 'I'ckve Kálmán: Vizsgálatok a népesség területi eloszlásának alakulásáról Magyarországon, 19004990.
Népességtudomanyi Kutató Csoport Közleményer Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. l966. 73 old.
l l [
TÁRGYSZÓ: Népesség térbeli eloszlása.
SUMMARY
Demographic factors w natural increase and migration — intluencing the regional location of the population have changed the face of various regions in Hungary over the last three decades. Due to the population movements significant changes took place also in the settlement network.
Migration beyond the borders of the counties has been directed towards mainly Budapest and its conurbation. Moreover in the capital natural decrease could be pointed out, however, it led to the decrease of its population only in the last decade. Signi'ficant populaton increase took place in Budapest's conurhation due to migration surplus and high natural increase.
The population of those in Transdanubia out of industrial counties increased most, while the counties of mixed—economy are characterized by population decreaser The agricultural counties have the same character meanwhile continuous out-migration took place.
ln the inter-county migration the most freouent form was the movement into the neighbouring counties.
Both intra-county migration and that crossing the border of counties have been directed towards mainly towns and larger communities. The population of communities decreased continuously: it was due not only to the out-migration but also to the natural decrease, mostly after 1980.
The continuous shift in regional placement of the population has altcred the population centres of the country, towns and communities.
