Lesz, M.: Ökonometria és a tervezés gyakorlata

(1)

A STATISZTlKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE És MÓDSZERTANA MATEMATIKAI STATlSZTIKA

LESZ, M.:

ÖKONOMETRIA És A TERVEZÉS GYAKORLATA

(Ekonometria a praktyka planowanla.) War- azawa, 1965. 304 p.

Az ökonometriai módszerek az utóbbi években gyors ütemben terjedtek el a

* szocialista országokban. Különösen nagy

volt az előrehaladás a vállalati és válla—

latcsoporti alkalmazások vonalán. A nép—

gazdasági szintű alkalmazások több aka- dályba ütköztek, részben a problémák nagy méretei, részben a szükséges ada- tok hiánya, (részben pedig a gyakorlati szakemberek bizonyos fokú bizalmatlan—

sága miatt. Ez a hat tanulmányt tartal— !

_ mazó könyv éppen az ilyen népgazdasági *

alkalmazásokkal foglalkozik. Hat külön-

böző részterületen végzett vizsgálatról

számol be, amelyet a minisztertanács ál—

; tal a tervezés tökéletesítésének tanulmá—

nyozására létrehozott bizottság munkája keretében végeztek.

Z. 'Bartel, M. Kolupa, I. Kudrycka és

Z. Pawlowski a fogyasztási java—k éves és többéves keresleti prognózisainak mód—

szereit és részben eredményeit is tatják be. A

lc

log Di :— 3 "i log tul-, % (10-i— ut

izl

függvény segítségével számították ki a keresleti _ függvények paramétereit. , Ezek

közül az a,; az,..., ak a D keresletnek

az egyes változókkal szembeni elasztici- tását fejezik ki. Az élelmiszereknél és az egyéb nem tartós fogyasztási cikkeknél

az árat és a jövedelmet választották ma-

gyarázó változónak, a tartós fogyasztási cikkeknél pedig ezenkívül a felújítási szükségletet is figyelembe vették. A ka—_

pott fogyasztási függvényeket néhány év

tényleges adataival való összehasonlítás

'mu— '

útján verifikálták A többéves prognóai— __

sokat a természetes szaporodás, a jöve— ' delemnöVekedés és az árváltozások előre—- becslésének alapján dolgozták ki. *

W. Piaszczynski és W. Trzeciokowski a

folyó külkereskedelmi tervezésben fel—"_ 1 modellt mutat—w _

használható optimálási _

nak be. A külkereskedelem tervet nem—

lehet központi szinten optimálni, mert ez rendkívül nagymennyiségű mérleg—' egyenlet megoldását

központi tervet szét kell osztani részter—

vekre és ezeket kell optimálni. A'kérdék

szer megállapítása, amely a rés, ptimu;

mokat összehangolja az összoptimummal- Úgy kell megfogalmazni a feladatokon: "

végrehajtók számára, hogy a részfelada—

tok szempontjából optimális változatok

kiválasztása az optimális össztervhez ve—

zessen. Erre a célra használják a struk—

túra és irány szerinti hatékonyság határ—

devizaárfolyamait. Ezek a zlotyban kife—

jezett költség és a devizabevétel arányát adják meg. Központilag meghatározzák a devizák, nyersanyagok és anyagok árát és, ezeknek alapján a külkereskedelmi vállalatok optimálják tervüket. Ezután a központi tervező szerv megállapítja, hogy a deviza— és árumérlegeket kiegyen—

_—lítették-e. Ha igen, a terv optimális; ha

nem,, akkor a megadott árakat változ—

tatni kell.

Eszerint valamely áru exportja akkor kifizetődő, ha központilag megadott ára

* kisebb vagy egyenlő a devizaár' és a megadott határ-devizaárfolyam szorzatá—

nál. Az importnál megfordítva, a köz—

pontilag meghatározott árnak nagyobb- nak kell lennie.

A tanulmány foglalkozik a határ-de—

vizaárfolyamok meghatározáSának gya—

korlati problémáival is.

J. Buga és társai a népgazdasági szintű szállítási programok kidolgozásának és

igényelné. Ezért e f k' L'

(2)

STATISZTIKAI IRODALMX FIGYELÖ

429

megoldásának módszereit ismertetik.

Eddig elsősorban számos építőanyag, va—

lamint egyes mezőgazdasági termékek szállítási programját optimálták. Leír—

nak egy megoldási algoritmust is.

J. Wierzbicki a tárgyi-pénzügyi kap—

csolatok mérlegének az 1962. évre vo—

natkozó számításait irja le. A népgazda—

sági terv tárgyi koordinálására anyag- mérlegeket, pénzügyi koordinálására pe—

dig az állami költségvetést és hiteltervet

használták fel. A tárgyi és a pénzügyi

oldal összekapcsolására két szintetikus mérleg: az állam pénzügyi mérlege és a lakosság jövedelmeinek és kiadásainak mérlege szolgált. Ezek a mérlegek azon—

ban jelenlegi alakjukban nincsenek kellő—

képpen egymással összekapcsolva, mert nem kapcsolódnak közvetlenül a legfon—

tosabb szintetikus mérleghez, a társa- dalmi termék megtermelésének és elosz- tásának mérlegéhez. Ennek következté—

ben a bruttó nemzeti jövedelem értéke az egyes mérlegekben nem egyezik meg pontosan. A társadalmi termék megter—

melésének, első elosztásának, második és

"végleges elosztásának teljes összekap—

csolását a tárgyi—pénzügyi kapcsolatok mérlegének itt tárgyalt módszerével lehet elérni. Ennek szektorai a követke—

zők: 1. a társadalmi termék termelése és felosztása, 2. nem termelő szolgáltatá- sok, 3. az állami költségvetés, 4. a lakos—

ság jövedelmei és kiadásai, a falusi ter—

mészetbeni fogyasztás, a háztartások és

a nem társadalmi szektor közötti kap—

csolatok, 5. a külkereskedelem, 6. a bi- telterv, 7. az állam pénzügyi mérlegének jövedelem— és kiadás-elemei.

K. Po-rwtt a ráfordítások és kibocsátá—

sok módszerének a gazdasági tervezés—

ben és elemzésben való felhasználásáról

ir. Több modellt ismertet, amelyeknek segítségével a különböző tervváltozato—

kat eltérő szempontokból és más-más

feltételezésekkel össze lehet hasonlítani.

1. Az ágazati termelési kapacitások tel-

jes kihasználásnak a devizamérlegre va—

ló hatását megmutató modell. Ennek se—

gítségével ki lehet választani az egyes tervváltozatok közül a devizamérleg szem- pontjából legelőnyösebbet. 2. A belföldi végső kereslet különböző fedezési mód—

jainak a devizamérlegre való hatását vizsgáló modell. 3. Az előbbi mérleg ki- szélesített változata: figyelembe veszi a

termelési kapacitások növelésének lehe- tőségeit. 4. Egyes ágazatok termelési ka- pacitását teljesen kihasználják, a többi

ágazatban a termelés nagysága a végső kereslethez igazodik. 5. Az export nagy—

sága eleve meg van adva, az import az egyes ágazatokban az összes kiegészítő import függvénye.

M, Lesz rövid tanulmányban a táv—

lati tervezésben felhasználható optimá—

lási modellt ír le, amely lényegében a

dinamizált ágazati kapcsolati mérlegen

alapul, Arra a kérdésre ad választ, hogy milyen legyen a beruházások megosztása az ágazatok között a távlati tervben, hogy

a végtermék a terv utolsó évében a leg—

nagyobb e'rte'ket érje el.

(Ism.: Andorka Rudolf)

GAZDASÁGSTATISZTlKA

BOUSKA, d. *— SKOLKA, d. —- TLUSTY, Z.:

AZ ÁGAZAT! KAPCSOLATOK ELEMZÉSE (Meziodvetvova analyza) Praha. 1965. 200 p.

Szerzők tankönyvszerű anyagot adnak az ágazati kapcsolatok mérlege összeállí—

tásának és felhasználásának legfontosabb

problémáiról. A 200 oldalas könyv első része —— csaknem a fele -— az ágazati kapcsolatok mérlegének alapfogalmaival.

a matematikai apparátussal ismerteti meg az olvasót. A problémák kifejtése olvas—

mányos, könnyen követhető, még azok számára is, akik nem foglalkoztak beha—

tóbban a matrix algebra kérdéseivel.

Szerzők gyakran folyamodnak a leegy- szerűsített példák módszeréhez, amivel ' nagymértékben megkönnyítik a sokkal bo—

nyolultabb összefüggések áttekintését. Al—

talában mindig betartják a fokozatosság módszerét az egyszerűbb problémáktól haladva a bonyolultabbak felé, például kezdve azon, hogy milyen módon ve—

gyük számításba az importot a mérleg összeállításánál, egészen addig, hogy mi—

lyen módon lehet felhasználni az input—

output táblázatokat a külkereskedelem gazdaságosságának elemzéséhez.

A második, mintegy 35 oldalas rész a mérleg összeállításának legfontosabb sta—

tisztikai—metodikai kérdéseit ismerteti.

Részletesen foglalkozik az ágazati osztá—

lyozással kapcsolatos problémákkal, rá- mutatva, hogy milyen meg nem oldott feladatok vannak még ezen a területen.

Ismerteti az aggregáció kérdéseit, részi—

lctesen elemezve, hogy az aggregáció