A nap 24 órája Japánban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1277

növekedés kisebb mértékben a népesség számának növekedésével és a kormeg—

oszlás eltolódásával, nagyobbrészt azon—

ban azzal a ténnyel függ össze, hogy az elmúlt időszakban sok ifjú házaspár, illetve egyedülálló fiatal a szülőktől füg-

getlen önálló háztartást alapított.

Az átlagos családnagyság 3 fő, a leg—

gyakoribb a kétszemélyes háztartás

(27%). A családnagyság erős szóródást mutat társadalmi és gazdasági csoportok

szerint. Az önállók csoportjában a csa- ládnagyság szerinti megoszlás sokkal szimmetrikusabb, mint a többi társadal- mi csoportban. Ez mindenekelőtt azzal

magyarázható, hogy az önállók háztartá- sainak 52 százaléka a mezőgazdasághoz

tartozik, ahol az átlagos családnagyság lényegesen magasabb (4,7 fő), mint a többi foglalkozási csoportban. A munká—

sok és alkalmazottak átlagos családnagy—

sága 3,3, illetve 3,(); mindkét csoport megoszlása baloldali asszimmetriájú.

A családfők kora szerint csoportosított háztartások a fogyasztás— és a piackuta—

tás számára jelentős következtetéseket tesznek lehetővé. Az élet- és családcik-

lusban általában négy fázist különböz—

tetnek meg. A 25—30 éves kor a család—

alapítás időszaka. A jövedelem viszony-

lag magas — többnyire mindkét házas-

társ kereső —, a lakás megszerzésével és berendezésével kapcsolatos kiadás

azonban igen sok. 40—45 éves korig a gyermekek nevelésével és tanittatásával járó kiadások erősen igénybe veszik a család anyagi lehetőségeit, a feleség eb—

ben a periódusban általában már nem is keres. 45—65 éves korban —— amikor ,a gyermekek túlnyomórészt már elhagy- ták a szülői házat —— általában lehetőség nyílik arra, hogy a családok olyan igé- nyeiket is kielégíthessék, amelyekre ko- rábban nem kerülhetett sor. Ez a fázis rendszerint az egyik családtag halálával ér véget, amikor a jövedelem általában csökken. Ez a folyamat természetesen

csak az alacsony— és közepes jövedelmű,

gyermekes családokra érvényes. A ház-

tartások és családok korszerinti megosz—

lása tehát a fogyasztási prognózis fontos

'segédeszköze.

Az életciklus harmadik fázisába tar-

tozó családok nagy számával magyaráz—

ható részben az utóbbi években a rugal—

mas szükségletekre fordított kiadások vi—

szonylag magas hányada. Minthogy ebbe a fázisba tartozó családok száma rövide—

sen csökkenni fog, cikkekben a fogyasz-

tás növekedésével nem lehet számolni.

A háztartás— és a családfő társadalmi helyzete, a keresők és az eltartott gyer—

mekek száma, valamint a feleség és anya kereső tevékenysége szerinti csoportosi—

tások érdekes bepillantást nyújtanak a háztartások és a családok életkörülmé- nyeibe.

Az osztrák háztartásfők egyharmada

nyugdíjas. E magas szám kialakulásában közrejátszik, hogy sok esetben családi

vagy egyéb okokból a családban élő

nyugdíjast jelölték meg családfőnek, bár a család jövedelmének jelentősebb részét a gyermekek keresete adja, így a család egyéb szociális csoporthoz tartozna.

Becslés szerint ebbe a csoportba az ide—

soroltaknak csupán kb. háromnegyede tartozik. Ezután következnek a munkás—

háztartások (280/0), majd az alkalmazot- tak (21%), Végül az önállók (190/0).

A háztartások 54 százaléka több kere—

sővel rendelkezik. A keresők átlagos

száma 1,9, a többszemélyes háztartások—

ban 2,1. Ez utóbbi csoportban a többke—

resős családok aránya több _mint 66 szá—

zalék. A kereső fogalma a segítő család- tagokra és az ipari tanulókra is kiterjed.

Ebből adódik az önállók csoportjának viszonylag magas az átlagos keresőszáma (2,7).

Az osztrák háztartások 65 százaléká—

ban nincs 14 éven aluli gyermek. A gyer- mektelen háztartások száma 1951. óta 7 százalékkal emelkedett. 1961—ben Auszt—

riában az egyéni háztartásokban élő 1,5 millió gyermek 63 százalékát a munká—

sok és alkalmazottak tartották el, holott

ez utóbbi háztartások aránya az összes háztartások 49 százaléka. Szociálpolitikai szempontból figyelemre méltó, hogy e családok gazdasági helyzete határozza meg lényegében az ifjúság életkörülmé- nyeit.

1961—ben az osztrák házas nők 40 szá—

zaléka folytatott kereső tevékenységet.

Ezeknek majdnem a fele 14 éven aluli gyermekkel rendelkezett. A kereső tevé—

kenységet folytató feleségek több mint a fele önálló, vagy segítő családtag volt.

A gyermekes anyák túlnyomórészt azért

vállalnak munkát, mert a férj jövedelme illem elég a kívánt életszinvonal elérésé—

ez.

(Ism.: Nádas Péterné)

A NAP 24 ÓRÁJA JAPÁNBAN

(How Japanese spend twenty—four hours.) ——

NHK Today and Tomorrow. 1966. jan. (38. sz.) 3—9. p.

A Japán Rádió és Tv—Társaság (Nip—

pon Hoso Kyokai) Közvéleménykutató Intézete minden tíz évben széles körű

1278 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

országos felvételt hajt végre az időfel—

használás vizsgálatára. E felvételek kö-

zött -— minden ötödik évben -— kisebb méretű ,,interim survey"—t bonyolítanak

le. Eddig 3 felvételt készítettek: 1941—

1942—ben (50 OOO—es mintával), 1960—

1961—ben (170 OOO—es mintával) és egy

közbeeső felvételt 1965 októberében

(24 300 fős mintával).

Az 1960—1961. évi felvételt már ismer—

tettük (Statisztikai Szemle, 1964. 3. sz.

330—331. p.), de csak a vizsgálati mód- szerre tértünk ki. Az újabb felvételnek

— mivel a módszer nem változott —-— az eredményeit foglaljuk össze, s röviden beszámolunk az életmódban 5 év alatt bekövetkezett változásokról is.

A felvétel alapján egy átlagos japán állampolgár napja nagyjából 3 egyenlő részre oszlik: 8 óra alvás, 8 óra munka

és tanulás, 8 óra szabad idő. A szabad idő túlnyomó részét az ún. mass media

(rádió, tv, újságok) kötik le. Az átlag—

japán néhány fontosabb tevékenységére

az alábbi időtartamok jellemzők: alvás:

hétköznap 8 óra 5 perc, vasárnap 8 óra

29 perc; munka: hétköznap 4 óra 56 perc, vasárnap 3 óra 35 perc; tanulás: hétköz—

nap 1 óra 56 perc, vasárnap 42 perc;

házimunka: hétköznap 2 óra 29 perc,

vasárnap 2 óra 43 perc; pihenés: hétköz—

nap 53 perc, vasárnap 54 perc; hobby:

hétköznap 32 perc, vasárnap 1 óra 30 perc; újságolvasás: hétköznap 31 perc, Vasárnap 32 perc; rádióhallgatás: hétköz- nap 27 perc, vasárnap 23 perc; tv—nézés:

hétköznap 2 óra 52 perc, vasárnap 3 óra 41 perc. A szombat csak a tanulásnál (1 óra 31 perc), hobbynál (43 perc) és a tv—nézésnél (3 óra 1 perc) tér el a többi hétköznap átlageredményeitől.

Mivel a felvétel elsőrendű célja ezút- tal is az volt, hogy támpontot nyújtana, a rádió— és tV—műsorok programozásáhüzs a kiadvány a tv—nézés és a rádióhallgae tás idejét társadalmi—demográfiai ismét—f vek szerint is elemzi. Eszerint: a nők több időt töltenek tv—nézéssel, mint a férfiak; a legkevesebb időt a közép—isko?

lai korcsoport (16—19 év) tölti — mind—*

két nemben —— tV—nézéssel (hétköznap

2 óra 10 percet, vasárnap 3 óra 30 per-5, —

cet); a legtöbb időt, nőknél, férfiaknál, egyaránt, az 50—es korosztályok fordítják, a tv nézése're (hétköznap kb. 3 órát, va- sárnap kb. 4 órát); a különféle foglalko——

zási csoportok közül a háztartásbeli nők vezetnek a tv—nézésben. '— ' ,

A tv—nézés idejéhez képest aránylag alacsony a rádióhallgatási idő. A férfiak * "

több időt fordítanak rádióhallgatásra,

mint a nők. (A 20—24 éves férfiak több

mint 1 órát hallgatnak vasárnap rádiót.) Az 1960—es és az 1965—ös felvetel össze—

hasonlítása a következő változásokat mu— , tatja az időfelhasználásban. Nagyon kis;

eltérés figyelhető meg az átlagos alvási időben, viszont megváltozott a felkelés és a lefekvés időpontja. Az átlagjapán 1965—ben 25—30 perccel később feküdt le, és 15—30 perccel később kelt, mint 5 évvel korábban. 1960—hoz képest vasár—

nap csökkent a dolgozó lakosság aránya

és a munkaórák száma. Némileg meg- rövidült a háztartásbeli nők házimunkája

is. A legnagyobb változás a tv-nézés és, a rádióhallgatás idejében mutatkozott.

Az átlagos rádióhallgatási idő 1 óra 30 percről nem egészen fél órára csökkent—, mig a tv—néze's ideje az 5 év előtti 1, óráról mintegy 3 órára növekedett.

(Ism, : Kérész Gyula)

KULFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

Brumm!

' cumcwuu

A Szovjetunió Minisztertanácsa melett müködő Központi Statisztikai Hivatal folyóirata

1966. ÉVI 8. SZÁM

Gu'revics, Sz.: A termelés gazdasági konysáeának statisztikai vizsgálata.

Maszlou, P.: Kereskedelmi konjunktúra és fogyasztói költségvetést

Osztroumov, Sz.: A bűnügyi statisztika és feladatai.

haté—

Richter, G.: A számvitel és a statisztika a Ne—

met Demokratikus Köztársaságban mint az új tervezési és irányítási rendszer eszköze.

Pod'jacsth, P.: A soron következő népszám- lálás.

Szofiev, E.: A munkabér számbavétele a kol- hozokban.

Niscsíj, M.: A gépkocsiüzemek jövedelmező—

ségi színvonalának elemzése.

Versmin, l.: Javitsuk meg a mezőgazdasági számvitelt és beszámolást.

Zsigun, M.: Az állami statisztikai felügyelő—

ség munkatapasztalataiból.

Lt'hosuaj, A.: A mozgó kartoték (a kolhoz, szovhoz adatainak nyilvántartására).

Rapoport, M.: A körzeti gépi adatfeldolgozó állomások munkájának első eredményei.

Szabinin, P.: A munkás-alkalmazotti háztar—

tási költségvetések feldolgozása lyukkártyagé—

peken.