• Nem Talált Eredményt

A kereskedelmi és iparkamarák iparstatisztikai felvételei a XIX. század második felében

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A kereskedelmi és iparkamarák iparstatisztikai felvételei a XIX. század második felében"

Copied!
12
0
0

Teljes szövegt

(1)

A KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARÁK lPARSTATlSZTIKAl FELVETELEI A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELEBEN*

HALKOVICS LÁSZLÓ

A hivatalos magyar statisztikai szolgálat megszervezői nagy jelentőséget tulaj—

donítottak a gazdaságstatisztika egyes ágai. így az iparstatisztika művelésének.

Viszont azzal is teljes mértékben tisztában voltak, hogy mennyi nehézséggel jár az iparstatisztikai adatgyűjtések végrehajtása. Erről Keleti Károly 1875-ben kiadott munkájában a következőket állapította meg: ..Az összes statisti—kának egyik leg—

fontosabb, okvetlenül legmestenkéltebb, egyúttal legnehezebben végrehajtható szaka az iparstatistika Egész országra terjedő, jó iparstatistika ez idő szerint

még nem létezik."1

Első kezdeményezésként 1871—ben hajtott végre az Országos Statisztikai Hiva—

tal iparstatisztikai adatfelvételt. az 1857-ben nemzetközileg elfogadott tervek szerint.

E felvételről — a begyűjtött adatok átvizsgálása után — a Hivatal vezetői kénytele-

nek voltak megállapítani. hogy hasznavehetetlen. '

Keleti Károly idézett könyvében megemlékezik a magyar iparegyesület részéről indított adatfelvételekről is, részleteket azonban nem közöl. Minden bizonnyal itt arról a statisztikai munkáról van szó. amelyet a múlt század közepén Magyaror- szágon is megszervezett kereskedelmi és iparkamarák végeztek. Ez a munka az

1850—es években indult el. és teljes kifejlődése az 1890—es évekre tehető. A követ—

kezőkben megkíséreljük a kamarák történetét ismertető összefoglaló, valaminta kamarák korabeli jelentéseinek felhasználásával a kamarai iparstatisztikai adat- gyűjtések vázlatos áttekintését adni.

A KAMARÁK FEJLÖDÉSE ÉS STATISZTIKAI ADATGYÚJTÖ TEVÉKENYSÉGE A SZÁZADFORDULÓIG

A XlX. század harmincas és negyvenes éveiben a haladás eszméi hazánkban is tért nyertek. Ettől az időtől fejlődött a magyar ipar és a kereskedelem. váltak népszerűvé a magyar iparfejlesztés. iparteremte'is eszméi. Klauzál Gábornak, az első

felelős kereskedelmi miniszternek felhívására megkezdték a kereskedelmi kamarák

szervezésére irányuló munkát. A szabadságharc leverése félbeszakította e szervező munkát. Az abszolutizmus évei az országra elszegényedést. az iparfejlesztési gon- dolatok visszafogását hozták. Ebben a helyzetben ideiglenes törvény jelent meg 1850. március 18-án a kereskedelmi és iparkamarák felállításáról. A törvény 1. §—a

* A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatőrténeti Szakcsoportjának 1977.

május 31. és június 2. között Salgótarjánban tartott XV. Vóndarülésén megvitatott előadás.

! Keleti Károly: A gyakorlati statistika kézikönyve. Athenaeum. Budapest. 1875. 151. old.

(2)

904 HALKOVICS LÁSZLÓ *

szerint ,,Kereskedelmi és iparkamarák állittatnak fel s az egész birodalomban a'kkép osztatnak fel, hogy azokban minden koronaországok kereskedelmi és iparérdekei képviseletöket találják." A törvény szerint a kereskedelmi és iparkamarák hatás—

köre kizárólag kereskedelmi és iparügyekre terjed ki. ,.Azok képezik az orgánumot — mondta ki a törvény a kamarai hatáskörről intézkedő fejezetében —. amely által a kereskedelmi és iparosztály kérelmeit a kereskedelmi minisztérium előtt nyilvánítja és ennek a forgalom előmozdítására célzó törekvéseit gyámolí'tjia." A kamarák fela- datává vált a hatáskörükbe utalt minden ügyben véleményt. javaslatot, tudósítást adni és minden év márciusában az előző évről főjelentést küldeni a kereskedelem—

ügyi minisztériumnak.

A statisztika vezetését a törvény 5. §-ának lll. pontja a következőképpen hatá—

rozta meg: ,.Lajstromokat vezetni s azokból minden évben legfőlebb október 31-éig a kereskedelmi minisztérium elé kimutatásokat terjeszteni; mindazon személyek iránt, kiket járásukban a kereskedelmi s iparkamarába való választási jog illet, s a járásukban létező minden kereskedelmi és iparvállalatok, ezek ügyletágai, az üz- let terjedelme 5 az annál tár'stag ügyletvezető vagy segédmunkáskép foglalkozó személyek iránt. általában mindazon adatok iránt, melyek a kereskedelmi és ipar—

államtanhoz (statisztikához) szükségesek."

Az akkori Magyarországon, valamint Horváth-Szlovén országban tizenegy ka- marát szerveztek. Kamarai székhely volt Brassó, Debrecen, Eszék, Fiume, Kassa.

Kolozsvár. Pest. Pozsony, Sopron, Temesvár, Zágráb.

A kamarák szervezeti felépítéséről annyit kell megjegyezni, hogy azokat válasz- tott elnök és elnökhelyettes vezette, a titkári teendőket az ipar- és kereskedelmügy terén járatos szakember látta el, és volt még egy segéderő, küldönc alkalmazásban.

A kamarák a rendes állású vezetőkön kívül 15—30 rendes választott taggal rendel—

keztek. Ezek a mai értelemben véve .,társadalmi munkatársai" voltak a kamarai intézménynek.

A kamarák működését — annál is inkább, mivel létrehozatalukat Bécsből ren- delték el — rendkívüli nagy bizalmatlansággai fogadta a magyarországi iparos és kereskedő népesség. Különösen nagy volt az ellenállás a kamarák statisztikai adat- gyűjtéseivei szemben. Az adatokat szolgáltatók nagy része a hivatalosan inditott adatgyűjtéseket adókivetési célokkal hozta kapcsolatba. Ezt a véleményt némely kamarai területen megerősítette a hatóságoknak az a gyakorlata, amelynek során e jelentéseket valóban fel is használták adókivetési célokra.

Az adatgyűjtések lebonyolítására több kamara külön szakértői bizottságot hi—

vott életre. A szakértők olyan kérdéseket vitattak meg, mint a statisztikai adat- gyűjtés táblázatai, kérdései.

A kamarák az abszolutizmus 1850—től 1860-ig terjedő idősza—kában lényegesebb eredményeket nem tudtak felmutatni, hacsaknem annyit, hogy a ,kamarai intéz-

mény ismertté vált a hazai felvilágosodottabb közönség körében. Az abszolutizmus

bukása után —— a magyar vármegyék hatalmának megerősödésével -— nemzeti visz- szahatásként, a kamarát mint idegen intézményt a felszámolás veszélye fenyegette.

Szüneteltették a kamarai adatgyűjtéseket és a kamarai éves összefoglaló jelentések készítését is. Az alkotmányos korszak visszaállításától, 1r867-től új szakasz kezdődött

a kamarák életében is. Gorove István földmívelés-, ipar— és kereskedelemügyi mi-

niszter 1867—ben hozzákezdett a kamarai intézmény újjászervezéséhez. 1868-ban beterjesztették (: magyar országgyűlés elé az új kamarai törvényjavaslatot. amelyet 1868. évi VI. törvénycikként tettek közzé 1868. május ó—án. A törvény lényegében az 1850. évi osztrák kamarai törvényt öltöztette magyar mezbe. A törvény kimondta.

hogy a kamarák fő feladata a kereskedelem és az ipar fejlesztését előSegiteni. en—

(3)

IPARSTATISZTIKAI FELVÉTELEK 905

nek'érdekében a fejlesztés szükségleteit folytonosan figyelemmel kísérni, az ország törvényhatóságainak a szükséges felvilágosításokat. szakvéleményt megadni, illetve szolgáltatni, a szakképzést előmozdítani. A törvény 3. §—a intézkedett a kamarai ke- rületek kereskedelmi és iparstatisztikai adatgyűjtéseiről és az ezen adatgyűjtéseken alapuló éves kamarai jelentéseknek a minisztériumhoz történő felterjesztéséről.

A törvény alapján megkezdték a kamarák újjászervezését. E munkát megelőzte az az ipar'statisztikai összeírás, amelyet Gorove István miniszter 1868. június 15—én, 8021. számon rendelt el. Az összeírást elrendelő, az ország valamennyi törvényható—

ságához megküldött körlevél az összeírás célját így határozta meg: ., az összes kereskedők és iparosok összeíratván, a minisztérium már előlegesen is útmutatást nyerjen a kamarák székhelyeinek és külterületeinek a külön vidékek érdekeinek kellő méltánylása melletti megállapítására nézve." A kamarai székhelyeket a mi- nisztérium az előző törvénnyel összhangban változatlanul meghagyta, területeiket.

a hozzájuk tartozó járások körét -— az összeírás adatai alapján —— azonban módo- sította.

A kamarák nagyon kedvezőtlen körülmények között. az érdekeltek ellenszenve mellett kezdték meg. illetve folytatták a magyar kamarai törvény szerinti működésü- ket. Annak bemutatására, hogy mennyire nehéz volt a munkájuk, és egyebek között a legszükségesebb alapvető adatok gyűjtésében is mennyire nem támogat—

ták kezdetben a kamarákat az érdekelt körök. a budapesti kamara 1870—1872-ik évi jelentéséből idézzük a következőket: .. a kamara irodájából különféle intézetek- hez, valamint kereskedők és iparosokhoz több mint 1000 kérdő—ív küldetett ugyan szét, de ezekből mindössze vagy harmincz került vissza, részben annyira hiányosan betöltve, hogy semmi hasznukat nem lehett venni, sőt még a nyilvános intézetek között is nagy számmal akadtak olyanok, melyek nem tartották szükségesnek. hogy

a kamarákhoz bárminemű közléseket juttassanak"!

A közvetlen iparstatisztikai felvételek végrehajtására hiányzott a szükséges anyagi fedezet. A kormány sem adta meg ehhez a megfelelő támogatást, sőt ami- kor például a budapesti kamara 1870-ben engedélyt kért a hasonló célból rendelke—

zésre álló 700 forintnyi összeg más kamarák területén történő felhasználásához, ké- relmét elutasították. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között (: Földmívele's-.

lpar- és Kereskedelemügyi Minisztérium statisztikai szakosztálya, a későbbi Országos Statisztikai Hivatal főnökének, Keleti Károlynak első kísérlete a hazai iparstatisztika megteremtésére eredménytelen maradt, bár Keleti az iparfelvételi minták és az egyéb iparstatisztikai adatfelvételi kérdések megbeszélésére 1868—ban szakértői értekezletet hívott egybe. amelyen a meghívottak között a kamarák képviselői is részt vettek.

A kamarák törvényben előírt feladatainak teljesítése rendkivül vontatottan tör- tént. Az új miniszter, Szlávy József, a kamarák ügyködését rendkívül elégtelennek találta, és ezt a véleményét 1871-ben kiadott egyik körlevelében ki is fejtette. Ál- lásfoglalását a statisztikai adatok gyűjtéséről és tájékoztatások adásáról a követ—

kezőkben idézzük: ,,A vásárengedélyezési kérésekre, valamint egyes odautasított kérdések iránt adott véleményeket s a piaczi árjegyzékek beterjesztését kivéve az ipar és kereskedés mozzanatairól. az azoknak útjában álló akadályok elhárításá—

ról. s az elősegítő módok és eszközökről szóló alapos tudósításokkal vagy indítvá- nyokkal alig találkoztam, ha adatok gyűjtésére hívattak fel a kamarák, azok gyakran hiányosak, vagy olyanok voltak, melyek az ipar és kereskedéssel foglalkozók hoz- zájárulása nélkül a törvényhatóságok útján — kiktől pedig közvetlenül is megkap-

;A Budapesti kereskedelmi és ipar-kamarának jelentése az 1870—1872—ik években. Budapest. 1874, 12. el ,

(4)

906 HALKOVICS LÁSZLÓ

hatta volna e ministerium — szereztettek be, s így rendesen nem a helyszínén szak—

értőileg s a valósággal létező állapotokból vétettek, sőt megtörtént, hogy némely kamarák az 1869-ik évben az iránt szóllíttatván fel, hogy nyújtsanak tájékozást arra nézve. vajjon a haza különböző vidékei minő természetszerű iparok alapjait és se—

gédtényezőit rejtik magukban, melyek vagy még kellően nem fejtettek ki. vagy ép- pen parlagon hevernek — mindamellett, hogy ezen adatok gyűjtésére némi pénz—

beli segély nyújtatott, sőt utasítás is adatott, egyik kamara a kért adatok beszol- gáltatására. a kültagokban rejlő készség vagy képesség hiánya miatt magát kép—

telennek nyilvánította. a többiek pedig tetteik ugyan igéretet, de azt a mai napig nem váltották be."3

A kamarák működésének fejlesztésére a minisztériumban 1871 decemberében

több napos, országos kamarai ülést tartottak. Mindazokat a kérdéseket megtár—

gyalták, amelyek a kamarai tevékenység útjában állottak. Az ülésen elhangzott vitákban természetesen egyik fő helyen szerepelt a statisztika kérdése. A budapesti

kamara szószólója többek között kifejtette, hogy hiba volt a kamarákat adatok

gyűjtésére felhasználni. mert szerintük ez a munka a kamarák egyéb teendőinek az ellátását nagymértékben gátolja. és nem pótolhatja azt az adatgyűjtést. amire a .,nagyszerű hivatali szervezettel ellátott statisztikai gyűjtő közeg" képes lehet.4

Az ülésen olyan határozati javaslatot terjesztettek elő, hogy a kamarai törvény legközelebbi revíziójánál a kamarákat statisztikai adatgyűjtésre ne kötelezzék, vi- szont az évi jelentést készítsék el.

A következő években az 1868. évi kamarai törvény revíziója — a kamarák ré- széről — állandóan napirenden szerepelt. Erre azonban a századfordulóig nem került sor. A statisztikai adatgyűjtések és közlések terén -— a kamarák valószínűleg be—

látták, hogy ez alól nem mentesülhetnek — azonban 1880-tól' nagy lépést tettek előre az egységesítés, az adatok köre, csoportosítása tekintetében. Az erre vonat—

kozó javaslatot az 1880. évi országos kamarai gyűlésen szervezett külön bizottság- ban dolgozták ki, tárgyalták és fogadták el, majd miniszteri utasításként adták ki a kamarai éves jelentések elkészítéséhez. Az 1880—as határozatok alapján kiadott utasítások a következő évtizedben meghozták az eredményt. A kamarai jelentések készítése rendszeressé és egységessé vált.

A kamarák működésében új színt, új lendületet hozott Baross Gábor, akit 1889-

ben neveztek ki a Kereskedelem—, lpar- és Közlekedésügyi Minisztérium élére. Baross Gábor. aki korábban államtitkárként, majd közlekedésügyi miniszterként igen nagy érdemeket szerzett a közlekedés fejlesztésében, elődeinél jóval nagyobb mértékben kívánt támaszkodni az iparfejlesztési politika kialakításában a kamarák tevékeny- ségére, közte is a kamarák jelentéseire és tájékoztatásaira. Ezt a törekvést 1889—

ben a kamaráknak megküldött 1769/1889. elnöki számú első körlevelében így fo—

galmazta meg: ..Semmi esetre sem tévesztem szem elől az ipari és kereskedelmi ügyek rendkívüli fontosságát, melyet fokoz hazánk sajátos közgazdasági helyzete és érdeke, midőn ez alkalommal mellőzöm azon iránynak, azon módozatoknak részle- tes felsorolását. melyben haladni és amelyekkel az ipari és gyáripari termelést fo- kozni, bővíteni. a fogyasztást pedig biztosítani és növelni szándékozom a kama—

ráknak tevékenységét a magam részéről fokozottabb mértékben óhajtom igénybe

venni, és keresni fogom az érintkezést a hivatalos kötelesség körén tál is."

Erre valóban módot is talált. mivel 1889 végére már országos kamarai értekez—

letet hívott egybe, ahol újból erőteljesen kiemelte a gyorsaságot a kamarai véle-

3 A magyar kereskedelmi és iparkamarák keletkezésének. fejlődésének és működésének története, 1850—

1896. Budapesti Kereskedelmi és iparkamara. Budapest. 1896. 153—154. old.

4 I. m. 166. old. "

(5)

IPARSTATISZTIKAI FELVÉTELEK 907

ményadá'sban. majd pedig — az iparfejlesztés nagy kérdéseit érintően —- a minisz- tériumi döntésekben.

Baross Gábor figyelme a kamarák tevékenységének tartalmi kérdésein túl ki- terjedt a statisztika területére is. Az iparstatisztikai jelentések kamarai kerületi szin- tű összeállításától — a kamarák részéről állandóan újból és újból visszatérő meg- szüntetési szándék ellenére — nem tért el, sőt rendeletben foglal—kozott az évi je- lentések szerkesztésével, összeállításával. 1889-ben kiadott 60954. sz. rendeleté- ben megállapította, hogy egyes kamaráknál nehéz a jelentések határidőre való el- készítése. Ezzel kapcsolatban a következő álláspontot fejtette ki: .,. .. a kamarákat a törvény ezen rendelkezése alól fel nem menthetem, de sőt úgy vagyok meggyő- ződve, hogy az ügynek válnék ártalmára, ha a miniszter továbbra is nélkülözni len- ne kénytelen mindazon adatokat, amelyeket a jelentésnek a kamarai kerület keres- kedelmi. közlekedési és ipari viszonyainak állásáról, az e részbeni tapasztalások.

panasiok és kiv—ánalmakról tartalmaznia kell. Attól sem lehet eltérni, hogy ezen jelentések évenkint terjesztessenek a miniszter elé. és pedig nemcsak azért, mert azt a törvény így rendeli, hanem azért sem, mert ismétlem, a jelentések az ügy érde- kében valók."

A miniszter úgy rendelkezett. hogy a kamarai jelentést minden év eseményeiről legkésőbb a következő év március 31—ig kell megküldeni a minisztériumnak. Utéven—

ként pedig részletes statisztikai adatokon alapuló jelentésben kell a kormányt a kerület iparának. közlekedésének stb. helyzetéről tájékoztatni.

Baross Gábor intézkedései közül ki kell még emelnünk a kamarai kerületek

számának növelését. Ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen a kamarai intézményt akarta közelebb vinni a gazdasági élethez. A kamarák száma a kilencvenes évek elejére elérte a húszat. és a következő városokban működtek: Arad, Besztercebá—

nya, Brassó, Budapest, Debrecen. Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Miskolc, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szeged, Temesvár, Fiume, Eszék, Zágráb és Zengg.

A KAMARAI ADATGYÚJTESEK MÓDSZERÉRÖL

A kamarák felállítását elrendelő 1850. évi kamarai törvény megjelenése után

a kamarai székhelyeken megkezdték a kamarák megszervezését, majd hozzáláttak

ezzel párhuzamosan a statisztikai adatgyűjtések megszervezéséhez is. A kamarák állandó személyi állománya 4—5 főből állt, és ez volt jellemző a század végére is.

A kültagok száma a kamarai terület nagysága szerint, amint azt már említettük, 15—

30 volt. A kültagok közreműködése rendkívül fontos volt a kamarák életében, külö- nösen a statisztikai jelentések összegyűjtésében, majd az összesítések előtti fe- lülvizsgálatában és a jelentések egy—egy fejezetének a megírásában. itt említjük meg. hogy például a pesti kamara kültagjai között olyan kiváló statisztikusok is voltak, mint Kőrösy József és Jekelfalussy József.

Az iparstatisztikai adatok gyűjtésében minden bizonnyal a bécsi statisztikai hivatal irányelveit, valamint az osztrák örökös tartományok kamarai gyakorlatát kö- vethették. A bécsi statisztikai hivatal. amelyet a XlX. század elején szerveztek, a múlt század ötvenes éveire már eredményes iparstatisztikai adatgyűjtésekkel és kiadvá—

nyokkal rendelkezett. Az osztrák kamarák létesítése ugyancsak a század első évtize- dére esik, tehát a kamarai törvény megjelenésekor már közel ötvenéves múlttal ren—

delkeztek.

A magyar kamarai adatgyűjtések megszervezésében egyik alapelv az volt —- és ez végighúzódott a kamarák múlt századbeli statisztikai tevékenységén —, hogy

(6)

908 HALKOVICS LASZLO

azokat a statisztikákat, amelyeket valamelyik működő más intézmény gyűjt és dol- goz fel, mégegyszer ne kérjék, hanem a gyűjtő és feldolgozó intézménytől kapják meg, felhasználható formában és tartalomban. Ennek az alapelvnek következetes megvalósulását jelentette a bányászatra vonatkozó statisztikai adatok átvétele a bányakapitányságok statisztikai adatgyűjtésébwől.

A bányakapitánysági adatgyűjtési rendszert 1854-ben, az osztrák bányatör—

vénnyel vezették be. Ennek lényege az volt, hogy minden bányabirtokosnak a kiter—

melt ásványi termékekről. az azok kitermeléséhez felhasznált nyersanyagok—ról. a

munkások számáról és általában a bányák üzleti viszonyairól minden évben be kel—

lett számolnia az illetékes bányakapitányságnak. A bányakapitányságot kötelezték, hogy minden év júniusáig összefoglaló jelentést küldjön az iparügyi minisztérium- na'k. A kamarák éltek is a lehetőséggel. a bányászati üzemekre külön adatgyűjté- seket nem vezettek be. hanem átvették az adatokat az illetékes bányakapitányság—

tól. például a debreceni kamara a nagybányai, a marosvásárhelyi kamara (:

zalatnai, a kassai kamara a szepesigló-i bányakapitányságtól.

A feldolgozó iparra vonatkozó adatokat közvetlenül gyűjtötték be a kamara területén levő üzemekből. Ez kérdőívek kiküldésével történt. A kérdőívek visszakül- dése — főleg az 1880-as évig — rendkívül hiányosan, hibásan történt. Sok időt igé- nyelt a kamara részéről a hiányzó kérdőívek sürgetése. és az összesítés előtti el—

lenőrzés során talált hibák kijavítása.

A begyűjtött adatok a termelésre, a felhasznált nyersanyagokra, az üzemben * használt készülékekre, az értékesítésre és a gyárban alkalmazott tisztviselők és munkások számára vonatkoztak. Az adatokat részletes szöveges magyarázatokkal kellett kiegészíteni, amelyekben a gyári vezeté—snek többek között részletesen ki kel—

lett térnie az üzletmenetét vagy a bővítést akadályozó körülményre.

A kérdőíveket —— ahogyan ez a kamarai jelentések tájékoztatásaiból kiderül ——

rendszerint egy—egy szakmában. például a malomiparban vagy fűrésziparban jára- tos külső kamarai szakember vette kézbe. dolgozta fel és készítette el a kamarai összefoglaló jelentés egy-egy részfejezetét.

A kamarai adatgyűjtésekkel kapcsolatban röviden meg kell emlékeznünk a gyáripar körének meghatározásáról. Ez a kérdés eleinte nem volt rendezve, és emiatt a kamarai jelentésekben a gyáripar keveredett a kis- és a háziiparral. A nyolcvanas évektől már a legtöbb kamarai jelentésben elkülönítik a két területet.

A gyáripar fogalmát a munkások számából vagy az alkalmazott hajtóerőből kiin—

dulva határozták meg.

A KAMARAI JELENTÉSEK TARTALMl FELÉPiTÉSE ÉS TÁJÉKOZTATÁSl ÉRTÉKE

Az 1850. évi kamarai törvény alapján szervezett kamarák igen gyorsan hozzá- láttak éves kamarai jelentésük összeállításához. Az első kamarai jelentések. ame- lyek 1850 és 1870 között készültek. a statisztikában akkor érvényes két statisztikai irányzatnak - a leíró. monografikus, majd a korszerűbb, az adatokat jól megszer- kesztett táblázatokba foglaló irányzatnak —— a hatásait tükrözik. A másik lényeges megállapítás, hogy a jelentéseknek a mondanivalóját és a statisztikai kifejezés

szemléltető módját alapvetően meghatározta a kamarai terület ipari tevékenységé—

nek a tárgya. A múlt századi kamarai jelentéseket áttekintve azt állapíthatjuk meg.

hogy például a bányászattal bíró kamarai kerületek jelentésében évről évre közölték a bányászat, ezzel összefüggésben a kohóművek üzleteseményeit átfogó, jól ren—

dezett statisztikai adatokat. Más kamarai kerületekben viszont mezőgazdasági

nyersanyagokat feldolgozó iparágak (a malom-, a cukor—, a szeszipar) adatsoroit

(7)

lPARSTATlSZTiKAi FELVÉTELEK 909

és ezeken az adatsorokon alapuló, részletező szöveges elemzéseket találjuk meg.

Több kamarai jelentés szövegszerűen adja a kerületének iparviszonyait felölelő tájékoztatást. Nem egy esetben a kamarai jelentések egy-egy ipari fejezete önálló

tanulmányként is megállná a helyét. magas színvonala következtében.

Természetesen 1850—től a századforduló végéig a kamarai jelentések tartalma általában is sokat változott, és ezek a változások mindenképpen fokozták a jelen- tések felhasználhatóságát. Az 1850-es években készített jelentések közül példa- ként kiemeljük a brassói kereskedelmi kamara jelentését, már csak amiatt is. hogy a jelentés mondanivalójának alátámasztására igen jól összeállított statisztikai táb- lákat mellékeltek. A kamara 1853—1856—ról szóló jelentésének5 témakörei:

— terület, városok, falvak száma. házak száma és a lakosság száma,

— mezőgazdasági termelés,

— erdőgazdasági termelés.

—— állatállomány,

— gabonatermelés és a gabonaneműek átlagáraí,

a bányászat termelési és üzemi viszonyai,

— az ipari termelés és üzemek statisztikai adatai iparáganként (az iparágak közül a fontosabbak: téglagyártás. malomipar, sörgyártás, szeszipar, pamutipar, fafeldolgozó ipar.

papírgyártás),

a kamarai terület pénzintézményeinek statisztikái.

— kimutatás a posta forgalmáról, kimutatás a kiviteli és a behozatali forgalomról.

A következőkben — az 1880. évi kamarai gyűlésen kidolgozott és elfogadott ha—

tározatok alapján — vázlatosan ismertetjük a kamarai évi jelentések készítési mód- ját. felépítését. E felépítés a legtöbb kamarai jelentésre jellemző, bár egy—egy rész-

fejezetnél eltérések is mutatkoznak.

A kamarai jelentéseket évenként készítették. A legújabb népszámlálási ada- tokat abban az évben, amikor azok rendelkezésre álltak, a kamaráknak be kellett építeniök jelentésükbe. Az olyan statisztikai adatokat, amelyeket közigazgatási.

pénzügyi, bányahatósági stb. szervek gyűjtöttek elsődlegesen, a gyűjtő intézmények- től át kellett venniök.

A kamarai évi jelentés felépítését egységesen előírták. A jelentés két fő rész- ből, általános és különös részből állt. Az általános részben a kamarai terület fő közgazdasági viszonyait írták le összefoglalóan. A különös rész fő fejezetei:

növény— és áliatországi terményekkel való kereskedés,

— kereskedelem idegen országok terményeivel,

ipar, -— forgalom.

Az iparral foglalkozó általános részben a kamara áttekintette a kerületben te- lepült ipar általános helyzetét. Kitért a munkaviszonyok, az ipartársulatok helyze—

tének alakulására, új iparágak keletkezésére. iparágak megszűnésére és olyan gyártási tevékenységek ismertetésére is, amelyekre a kamara területén lehetőség nyi-lt. Tájékoztatott a kereskedelmi és iparoktatósról, a cégbejegyzésekről, cégek megszűnéséről. Ezután részletesen foglalkozott a kamarai terület bányászatával, gyáriparával. kisiparával, illetve háziiparával, iparági részletezésben. A bányásza—

tot és a kohászatot például a következő részkérdésekre válaszolva mutatta be:

-— a termékeket nyersen vagy feldolgozott állapotban adták-e át a feldolgozó gyá- raknak vagy a kereskedelemnek?

5 Tobellen zu dem Bericht der Handels- und Gewerbe-Kammer in Kronstadt an das hoche k. k. Ministe- rium für Handel, Gewerbe und öffentliche Bauten über den Zustand der Gewerbe. des Handels und Verkehrsverhöltnísse des Kammerbezirsk in den Jahren 1853. bis 1866. Kronstadt. 1859.

(8)

910 HALKOVlCS LÁSZLÓ

— az átadott termékek mennyisége, értéke. növekedése vagy csökkenése az előző idő—

szakéhoz mérten.

A kamarai jelentések a gyáripar egyes ágait általában a következő sorrendben

az értékesítés általános helyzete, a termékek kivitelének alakulása,

a piaci versenyképesség fokozására ajánlható eszközök, a termék ármozgása.

tárgyalták:

A kamarai jelentésben a fentieken kívül közölni kellett az ipartársulatok szá—

mát, azok tagjainak létszámát. az iparhatóságok által kiadott és bevont iparenge-

délyek

A gyáripari vállalatok adatait általában a következő iparági sorrendben kel- az ipar gyakorlása általában gyártelepeken vagy házi- és kisipar útján,

a gyáripar és a kisipar terjedelme és fő helyei,

az iparűzés fellendülésének akadályai és ezek orvoslása.

nyersanyagokat honnan szerzik be.

a termelés piaci elhelyezése.

a termelés és értékesítés alakulását milyen tényezők befolyásolták.

a versenyképesség fokozásának feltételei, az ármozgás általános jellemzése,

a vállalatnál jelentkező új irányzatok és minden lényeges változás.

számát.

lett jelenteniök a kamaráknak:

1.

2, 3.

...a

11.

12.

13.

14.

oooaxipxuua

Bányászati és kohászati ipar -— Színesfémbányászat

— Kohászat

— Ercbányászat

— Kőszénbányászat

— Sóbányászat

— Egyéb bányászat

Fémek és fémáruk gyártása

Gépek. szerszámok. készülékek, műszerek, közlekedési eszközök és ezek alkatré—

szeinek gyártása

.Kő—. föld-. agyag- és üvegipar

. Fa-. csont-, kaucsuk— és hasonló anyagok feldolgozása Bőr-, serte-, szőr- és tollipar

.Szövő- és kárpitosipar

.Ruha- és pipere készítő ipar . Papíros ipar

. Élelmiszerek előállítása

— Malomipar,

— Cukoripar,

— Élesztőgyártás,

— Húsipar,

— Kenyér és pékáruk előállítása.

-— Sörgyártás és szeszipar,

— Szódavíz—előállítás.

Vegyészeti ipar

—— Hamuzsírégetés. szódagyártás. timsó-előállítás.

— Keményítő-, enyv— és albumingyártás.

— Festék- és lakkgyártás.

— Gyufa- és robbantószeripar,

Gyertya-, szappangyártás.

— Kocsikenőcsgyártás és ásványolaj-termelés,

— Világítógáz-gyártás.

Építőipar

Sokszorosító ipar Háziipar

(9)

lPARSTATlSZTIKAl FELVÉTELEK 91 1

A továbbiakban néhány, különböző időpontban készített kamarai jelentés alapján vázlatosan ismertetjük azokat a fontosabb résztémákat. amelyekről a ka- marai jelentésekben részletes statisztikai adatokat és ehhez kapcsolódó szöveges magyarázatokat találhatunk.

A már említett brassói jelentésből kiemeljük a kamarai kerület bányászatával.

kohászatával foglalkozó fejezetben található statisztikai adatok és szöveges köz-

lések tartalmának értékét. A jelentés részletes adatsorokat tartalmaz a kamarai ke- rületben — Balánbányán -— akkor működött bánya-. kohó- és kovácsmű üzemi viszo- nyairól. Az adatsorokat az 1852-től 1856-ig terjedő évekre közölték. A kitermelt nyers rézérctől kezdve egészen az előállított kohászati termékig valamennyi termék meny—

nyiségi és értéki adata megtalálható a jelentésben. Ugyancsak közölték a kohósí- táshoz felhasznált nyersanyagok, tüzelőanyagok mennyiségét és értékét. A rézérc pörköléséhez felhasznált fának az önköltségét aszerint mutatták ki, hogy a kohó- műben a falusiak részéről kitermelt fát használták-e fel, vagy azt a fát. amit a ko—

hó'mű saját erdejében termeltek ki. A bánya és kohómű termelési, értékesítési ada—

tain kívül részletes adatokat közöltek az alkalmazott munkásokról és tisztviselők—

ről szakmák szerint.

Rendkívül részletes és sokoldalú adatok találhatók a debreceni kereskedelmi és iparkamara 1879—1880. évi jelentésében.6 A 298 oldalas jelentésben 150 oldalt foglal el az iparral foglalkozó fejezet. A bányászattal és a kohászattal foglalkozó fejezetet a' nagybányai bányakapitányság vezetője, Szathmáry Béla bányakapitány állította össze, 34 oldalon. E tanulmány a kamarai kerület bányászatának és kohá—

szatának teljes történeti áttekintését adja. és ami külön meglepő, mind a 151 fel- sorolt bányának az erőgépeiről, fontosabb berendezéseiről, alkalmazottairól, mun—

kásairól. azok béréről, a munkanapokról és a munkaórákról is részletes adatsoro—

kat tartalmaz. Ugyancsak igen értékesek a malmokra, a szeszfőzdékre és a vegy—

iparra. többek között a Nagybocskói Első Magyar Szóda- Vegyigyárra vonatkozó adatok is.

A brassói és a debreceni kamarai jelentés után még megemlítjük a temesvári kamara jelentését. amely különösen a bányászatról, a malomiparról és a kamarai kerületben található vegyiparról közöl értékes adatokat.7 A vegyipari fejezetben pél—

- dául a temesvári világítógáz—gyártás részletes leírását adták. Ez azért nagyon ér—

tékes, mert a temesvári gázgyárat a pesti és a pozsonyi gázgyárral majdnem egy-

időben (az 1850-es években). Magyarországon az elsők között létesítették. A gáz—

gyártás szöveges leírása után részletes adatsorok találhatók a termelt és a felhasz—

nált gáz mennyiségéről, a gázlángok (égők) számáról, a feldolgozott nyersanyagok—

ról. a melléktermékekről és a gázfogyasztás fontosabb felhasználók szerinti rész-

letezéséről. ,

; A kamarai jelentések az 1880—as évektől kezdve egyre több olyan adatot, köz- lést tartalmaztak, amelyeket kifejezetten iparfejlesztési célból vettek be a kamarák jelentésükbe. Nagyon érdesek ebből a szempontból a marosvásárhelyi kamara je- lentéseí.8 Ezekben részletesen feltárták a terület iparának elmaradottságát, továb- bá. hogy a kamara milyen eszközökkel véli fejleszthetőnek a maga részéről a terü- let iparát. lgy többek között azokról a lehetőségekről, amelyek egy—egy iparágban.

például a bányászatban, a fémfeldolgozó iparban, a textiliparban kihasználhatók

6 A debreczeni kereskedelmi és iparkamara jelentése a kerületét képző Hajdú-, Bihar-. Szilágy—, Sza- bolcs-. Szatmár-. Bereg-. Ugocsa-, Máramaros megyének és Debreczen sz. kir. városnak gazdasági. kereske- delmi. ipari és forgalmi viszonyairól az 1679—1880. években. Debreczen, 1882. 293 old.

7 A temesvári kereskedelmi és iparkamara jelentése a kamarai kerület gazdasági. kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól az 1879—1881. években. Temesvár. 1883. 379 old.

A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara jelentése kerületének közgazdasági viszonyairól az 1891. évben. Marosvásárhely. 1592. 192 old.

(10)

912" HALKOVICS LÁSZLÓ

lennének, ha az iparügyi minisztérium vagy esetleg hitelintézetek megfelelő tőkét tudnának erre a célra biztosítani. A marosvásárhelyi kamara egyik jelentése szerint a kamara területén működő egyetlen jelentős üveggyár az osztrák és a cseh gyá—

rak versenye következtében kénytelen volt beszüntetni termelését. Rá egy vagy két évre az iparügyi minisztérium — a kamara iparfejlesztési beadványára irt vá- laszában — többek között javasolta az üveggyártás megteremtését. A minisztérium javaslata csak azt bizonyította, hogya minisztérium némely esetben a kamarai je—

lentésekben előadottakra oda nem figyelve foglalkozott az ország egy—egy gazda- sági körzetének fejlesztésével.

A besztercebányai kereskedelmi és iparkamara jelentései, amelyeket 1891-től adtak ki évenként. igen részletesen foglakoztak a kamara kerületéhez tartozó nóg—

rádi szénbányászat és acélárugyártás helyzetével. Az 1892. évről szóló kamarai je- lentés" részletes adatokat közöl a Rimamurány—völgyi Vasmű Egyesület és a Salgó- tarjáni Vasfinomító Társulat egyesüléséből 1881—ben keletkezett ,.Rima—Murány—

Salgótarjáni Vasmű Rt." tevékenységéről. lgy többek között azt is leírták, hogy a részvénytársaság 7500 000 részvény'tőke'vel alakult, amelyet később 10000 000 fo- rintra emeltek fel. Az egyesülés után a részvénytársaság igen nagy beruházásokat hajtott végre mind a bányászatban. mind a kohászatban. Nógrád megye területén a részvénytársaságnak barnaszénbányái, valamint Salgótarjánban acélárugyára volt. A munkások szociális ellátását bányatárspénztár, élelmezési intézet és nép-

iskola szolgálta. ,

A kamarai jelentésekben nemzetközi összehasonlitással, a munkatermelékeny- ségére vonatkozó adatokkal, a termelő kapacitások kihasználását bemutató ada- tokkal és általában olyan közlésekkel is találkozhatunk, amelyek hasznosak lehettek mind a kamarai kerület, mind az országos iparfejlesztés ügyének előmozdítása te- kintetében.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy e kamarai statisztikai jelentések alapján összeállítható—e a korabeli, történelmi Magyarország iparstatisztikája?

Néhány iparágra — a bányászatra, az élelmiszeripar egyik-másik ágára — ezekből a jelentésekből a legfontosabb statisztikai mutatószámok országos szinten is összesithetők, egy-egy évre. Mivel a jelentések nagy részére inkább a szöveges tájékoztatás volt a jellemző, a korabeli Magyarország iparát e jelentések adatainak a felhasználásával csak leírásszerűen lehetséges ábrázolni.

Hogyan értékelhetjük az elmondottak alapján a múlt századi kamarai adatgyűj- téseket és az ezeken alapuló jelentéseket? A kamarák iparstatisztikai adat—

gyűjtései és adatközl'ései megvetették az alapját annak a statisztikai munkálkodás- nak, amely a századfordulón indult el a Központi Statisztikai Hivatal és az lparügyi Minisztérium irányítása alatt. lgy e vállalkozást már emiatt is hasznosnak kell mi- nősítenünk. A kamarai adatgyűjtésekből levonható másik hasznos tapasztalat a ma munkálkodó statisztikusok számára. hogy. ha közönnyel, esetleg ellenszenvvel ta—

lálkozik a statisztikai adatgyűjtő, azt megfelelő szervező- és propagandamunkával le lehet küzdeni. Ezt bizonyítják azok a kamarai jelentések, amelyeknek készítése a magyar iparos és kereskedő népesség közönye, sőt sokszori ellenszenve ellenére az 1850-es évektől előrehaladt, és az 1880—1890—es években már majdnem minden te-

rületen eredményeket hozott.

A kamarák iparstatisztikai adatgyűjtő tevékenységét általánosságban tehát eredményesnek kell minősítenünk. Amennyiben mégsem hozta meg azt az ered—

5' A beszterczebónyai kereskedelmi és iparkamarának jelentése a kerületét képző Árva. Bars, Hont.

Liptó, Nógrád és Zólyom vármegyék, továbbá Selmecz-Bélaba'nya törvényhatósági joggal felruházott szab.

kir. városnak közgazdasági viszonyairól az 1892. évben. Beszterczebánya. 1893. 149 old.

(11)

lPARSTATISZTIKAi FELVÉTELEK 913

ményt, amelyet a kamarai törvény alapján a korabeli szakértők elvártak a kamarák ezen tevékenységétől, úgy az iparunk fejletlenségének és ezzel összefüggésben né—

pességünrk általános ipari közműveltsége elmaradottságának, valamint nem utolsó—

sorban az 1850—1860—as években a bécsi abszolutizmussal szemben tanúsított ellen- állásának volt a következménye.

lRO DALOM

Dr. Egyed István: lparjog. 2. átd. kiad. Budapest. 1948. 282 old.

Halkovics László: Hivatalos magyar iparstatisztikai adatfelvételek és közlemények 1867—1896 között. Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő. 1963. évi 9—10. sz. 356—365. old.

Halkovícs László.- Az 1896—1920 közötti hivatalos magyar iparstatisztikaí adatfelvételek. Statisztikai Szemle. 1965. évi 1. sz. 59—72. old.

A magyar kereskedelmi és iparkamarák keletkezésének, fejlődésének és működésének története, 1850—- 1896. A kamarák hivatalos adatai alapján szerkesztette a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Budapest.

1896. 326 %— 226. —l— l—lll. old.

Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor.

Második rész. Budapest. 1898. 738 old.

Szávay Gyula: A magyar kamarai intézmény és a budapesti kamara története. 1850—1925. Budapesti kereskedelmi és iparkamara. Budapest. 1927. 648 old.

PE3lOME

Hacronman crarbn conepmm marepnan p.axnana, npeacrasneuuoro aBTOpOM Ha coc- Tonemef—ics c 31 Mea ne 2 mom: 1977 rona a LLlanrorapbm—ie Xy ableamioü ceccueii paőe—

ueü rpynnbi no HCTOpHH cramcrmm crarucmueckoü cekuun Beurepcxoro akor—lommecuoro oőmecma.

Aarop nanaraer ncropmo nponsaoansmerocn a XIX cronewu BeHrepCKHMM Kommep—

uecngn u npOMbILUneHHblMM nanaraMu cőopa I'lpOMblLLU'IeHHO-CTGTHCTHHSCKHX naHthx " nx nyőnnxaum,3cxu3uo nonaabiaan passmue nncmryunn orenecraeHHux nanar co cepeAuHbi XIX .no pyőema XX Beka.

B BeHl'pHM nucmryuug nanar őbma yupemnena 3aKOHOM B 1850 rogy, Koropbrű BMe—

Hun MM a sanauu HapHAY c l'lpOLlHM perynaprw'i cőop npomumneHHo—cramcruuecxnx nai-i- Hle, nx oőpaőorxy, cocraanenue rogossrx omeroa " ux npencraanenue KOMI'ieTeHTHblM npaamenbcraenusm opraHaM. OAHaKO Hecmorpa Ha npeAnncam—m aaxouoa aenrenhuocn:

nanar e oőnacru cőopa cramcmuecmx ABHHHX He npmiocuna menaeMbix pesynb-raroa u nana-ru BBHAY perynnpuo nosropmouwxca prgHocreü oőpa'mnucu :( Komnerenmomy MH—

anrepcrsy c npocsőoü HBLsTb (pyHKumo cőopa H oőpaőomn AaHHblx us nx yc-rasoa.

Pyuoeonmenn Mnchrepcrsa He cornacnnncs c aprymemauueü nanar " Hacroanu Ha oöpaőorne p.aHHle m cocraanenun ame-ros, HeOÖXOAMMbIX I'lpOMblml'ieHHOCTH. B 1880—1890 romsl cőop M oőpaőoma ABHHle cranu ocymecrsnmbcn őonhwuHcraoM nanar n Gorarhle no conepmaumo oruerbi Hauann BbiXOAHTb B cse-r ao ll Ksaprane no acre—reuma omen-rare nepi—tana.

B Aanbneümem aarop nponaaoam nonpoőnbiü oőaop mervonoru-iecmx sonpocoa cőopa naHme u HCHOHBBYSI HeCKOI'IbKO Torgawunx ame-ros nznaraer BHYTpeHHYIO crpyx- Typy omeroa.

B 3aKmo-4menbnom pazgene ceoeü crarbu aerop p.ae-r CBOAHYIO ouemry coőpam—mx nanaramn AaHHle " ame-ros. YCTaHaenuaae'r, HTO xom Ha ocuoaauuw amx orueroa a őonbwuncme cnyuaes momno p.an, ToanO oőmee onucaune OTAeanhIX uacmux oőnac- reü Tomaumeü senrepcxoú npOMbILIJJ'IeHHOCTH, oan ace me cocraanmor ocnoay Hanaroü a Kor—rue XlX Beka amuuuanbuoü ,aenrenbuocm, HanpaaneHHoü Ha cőop cramcmuecmx AGHHHX no npomsimnennocm.

SUMMARY

The study was presented and discussed as a lecture on the 15th ltinerary Session of the Group of History of Statistics, Statistical Section of the Hungarian Economic Society held from May 31 to June 2, 1977.

The author presents in his study the history of the collection and publication of data carried out by the Chambers of Commerce and Industry in Hungary in the 19th century

9 _Statisztikai Szemle

(12)

át 4 HALKOVICS: iPARSTATlSZTIKAt rave-star

and gives broad outlines of the development of the system of Hungarian chambers from the middle of the 19th century up to the turn of the century.

The chambers were established in Hungary by an Act of 1850 which charged them among others, with the regular collection and compilation of data in industrial statistics as well as the preparation of yearly reports which they sent to the proper government authorities. How—

ever. the collection of statistical data by the chambers met with difficulties, despite the legal regulation, and, because of the recu'rrent difficulties, the ministry exercising control over the chambers was reauested by them to renounce the collection and compilation of data from their working order. Leaders of the ministry did not accept the argumentation of the chambers and always adhered to the compilation of data and prepara—

tion ot reports necessary for industry. The collection and compilation of data became effec- tive in the majority of the chambers for the 1880—1890-ies and reports of the chambers were regularly prepared, with rich content. in the second auarter after the base year.

Further the study discusses in detail methodological auestions of the collection of data and shows the content of the reports using materials of the period.

ln the concluding part of the study the author gives a summary evaluation of the collec—

tion of data and reports of the chambers. He points out that many fields of the contempo—

rary Hungarian industry can be evaluated on the basis of these reports only in a descriptive way. however. these reports served as a basis for the official data collection in industrial statistics launched at the end of the 19th century.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A gyakorlat eddigelé ugy oldotta meg a kérdést, hogy az összes kereskedők, továbbá azok az ipari üzemek, amelyek cégjegyezve vannak, a kereskedelmi és iparkamarák, a

Nem láttuk több sikerrel biztatónak jólelkű vagy ra- vasz munkáltatók gondoskodását munkásaik anyagi, erkölcsi, szellemi szükségleteiről. Ami a hűbériség korában sem volt

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

„Én is annak idején, mikor pályakezdő korszakomban ide érkeztem az iskolába, úgy gondoltam, hogy nekem itten azzal kell foglalkoznom, hogy hogyan lehet egy jó disztichont