A II. József korában végrehajtott magyarországi népszámlálás

(1)

A ll. JÓZSEF KORÁBAN VÉGREHAJTOTT MAGYARORSZÁGI NEPSZÁMLÁLÁS

DR. HORVÁTH RÓBERT

A XVIII. század végi ll. József—féle első magyarországi népszámlálássol a ma—

gyar történettudomány és nem kevésbé a magyar statisztikai tudomány is mindig nagy figyelemmel és elmélyedéssel foglalkozott. Áll ez a magyar statisztika klasz-

szikusaira: Keleti Károlyra és Kőrösy Józsefre, de elsősorban a korán jelentkező

magyar történeti demográfiai tudomány első képviselőire Thirríng Gusztávtál kezdve egészen a legújabb megnyilatkozásokig. melyek közül a legutóbbit Dányi Dezső magas színvonalú tanulmánya képviseli.1 Annak. hogy az alábbiakban a jelen fo—

lyóirat hasábjain a kérdéskörre mégis visszatérünk, elsősorban az az oka, hogy a

modern népszámlálások e korai előfutárának, e fontos hivatalos statisztikai meg- nyilatkozásnak tudományos előtörténete sem a nemzetközi, sem a hazai statisztika-

történeti irodalomban nem került eddig még szisztematikus elemzésre. így van ez

annak ellenére, hogy irodalma — számos és többnyire kiragadott szempont alap-

ján és többé—kevésbé vázlatos jelleggel — könyvtárakat is megtöltő terjedelemre

szaporodott már fel.

Vázlatos szintézisünk keretében az alábbiakban arra törekszünk, hogy e sta—

tisztikai jelenség gazdasági és társadalmi. valamint politikai és államfejlődési alap—

jaiból kiindulva. a statisztikai tudománytörténet nemzetközi és hazai eredményei

felhasználásával. nagyobb fejlődéstörténeti keretbe ágyazva próbáljuk e kérdést megvilágítani. Természetesen egész gondolatmenetünk során szilárdan támaszko—

dunk az e kérdéssel foglalkozó elődök bevált eredményeire és megállapításaira.

A felvilágosult abszolutizmus kialakulása és a modern értelemben vett centra—

lizált államok kifejlődése során gyakorlati szükségletként jelentkezett az állam né- pességének. gazdasági és társadalmi viszonyainak megismerése és ennek a fel- adatnak a megoldása. Ez gyorsan nyilvánvalóvá lett. s nemcsak az államigazgatási gyakorlatot és a jogtudományt állította új problémák megoldása elé, hanem sa—

játos követelményei folytán. elsősorban a tömegszerűségek megismerési módsze-

reire tekintettel. egy új tudomány, a statisztika kifejlődésének is mozgató erejévé

vált. Ez utóbbi természetesen visszahatva a centralizáció folyamatára, erősítette és

gyorsította a modern polgári állam kifejlődését.

Az. hogy hazánkban európai viszonylatban is viszonylag korán, 200 éve sor került népszámlálásra. mint ismeretes, nem a magyar önálló központi polgári állam kifejlődésével, hanem a Habsburg—birodalomnak a felvilágosult abszolutizmus je- gyében kialakitott birodalmi centralizációs törekvéseivel függött össze. Különös

1 Az első magyarországi népszámlálás kétszázéves évfordulójára. A Központi Statisztikai Hivatal Ne'- pességtudományi Kutató Intézetének Történeti Demográfiai Füzetei. 2. Budapest. 1985. 71—104. old.

(2)

DR. HORVÁTH: A H. JÓZSEF-FELÉ NÉPSZÁMLALÁS 625

időszerűségét adott a népesség számbavételének a ll. József török háborújára való felkészülés is. így került sor 1784—85—ben egy erősen katonai jellegű népszámlá—

lásra hazánkban. amelynek fő vonásait egyrészt a Habsburg—birodalom akkori sa- játosságai és törekvései határozták meg, természetesen a hazai gazdasági. társa—

dalmi és elsősorban politikai és közjogi fejlődéssel való kölcsönhatásban, más- részt pedig a népesség nyilvántartása terén követett gyakorlat kialakulatlansóga, a korai statisztikai tudomány fejletlensége.

Az említett nem egységes és kialakulatlan gyakorlat egyik következménye az volt. hogy a Habsburg-államigazgatás az 1784—85-ös magyarországi népszámlálást egy másik népességnyilvántartási formával. a ,,népességi listákkal" is kombinálni törekedett a népszámláláshoz kapcsolódó, az 1786. és 1787. évben végrehajtott .,revíziók" formájában. Ezt a kapcsolódó műveletet az alább kifejtendő gondolatmenet alapján statisztikai módszertani és elméleti szempontból —- a magunk részé—

ről — helyesebbnek látjuk a szorosabb értelemben vett népszámlálástól elválaszta—

ni, és így az első magyarországi népszámlálás 200 éves jubileumát is az 1985. évre helyezni.

Az első magyarországi népszámlálás történeti statisztikai értékeléséhez a nép- számlálási gyakorlat és a vele kapcsolatos nézetek és tudományos felvetések fej- lődése kínálkozik kiindulópontként. mivel így lehet a legjobban az e téren kiala-

kult nemzetközi irányzatok között a hazai fejlődést elhelyezni.

A statisztikai tudomány historiográfusai már több ízben rámutattak arra, hogy a népesség megismerésének számszerű módszerei a modern korban tulajdonkép—

pen a városokban bekövetkezett népesség-agglomeráció és tömegesedés hatására és a reneszánsz klasszikus városállam leírásai felújításának együttes hatására kö- vetkeztek be. Erre az Amerika felfedezése előtti XV. században. az akkor ismert vi- lág fejlődésének középpontjában elhelyezkedő olyan német nagyvárosok. mint Frankfurt am Main vagy Nürnberg szolgáltatták a legjobb példát, majd Ráma mint a klasszikus hagyományok letéteményese. sőt Firenze, ahogy erre a kitűnő első magyar statisztikatörténész, Láng is hivatkozott.2 Ezek a korai népességfeimérési törekvések főleg magányos reneszánsz tudósok tollából láttak napvilágot. Munká- jukat azonban csakhamar megkönnyítette az a körülmény, hogy a tridenti zsinaton elrendelt egyházi anyakönyvezés intézménye egyre inkább elterjedt, és a városok—

ban funkcionált a legjobban. ahol az egyes plébániák parókusai általában a mű- veltebb alsópapság köréből kerültek ki. Amennyiben ez az egyházi anyakönyve- zés vidéken, a falvakban is nagyban—egészben rendelkezésre állt és kielégítően

funkcionált. úgy megteremtette a feltételeit annak is. hogy egy nagyobb össze-

függő terület, egy egész régió népességének (: felmérésére is kísérletet lehessen

tenni.

llyen helyzet alakult ki a területileg és földrajzilag s ennek megfelelően állam—

igazgatási szempontból is erősen széttagolt Franciaországban a XVII. század vé—

ge felé, midőn XIV. Lajos uralkodása alatt a centralizált abszolút monarchia kiépí- tése került előtérbe. A centralizáció megvalósításának a módja ugyanis előbb az egyes régiókban követelte meg a központi hatalom elgondolásainak érvényesítését a központi hatalom helyi képviselőjének személyén keresztül. akiket a francia ki- rályi ,.ancien régime"-ben intendánsoknak neveztek. llyen feladatot látott el egy időben a polgári származású Sébastien le Prestre, aki Vauban marsall néven vo—

nult be Franciaország történetébe mint hadvezér és hadmérnök. de egyben mint a

korai centralizált abszolút monarchia államigazgatásának szakértője is, aki a dél-

3 Láng Lajos: A statisztika története. Bevezetésüi Magyarország statisztikájóhoz. Grill. Budapest. 1913.

24. alá.

(3)

franciaországi Vézelay intendantúra népességének felmérésére úttörő kísérletet

tett. amit számos intendáns is követett.3

lnnen már csak egy lépés volt szükséges ahhoz. hogy az egész királyság né-

pességfelmérési igénye is felmerüljön e nagyszerű és katonailag iskolázott szer—

vező fejében. s nemcsak abban a formában. hogy az intendánsok összeirásalt az egész országra kiterjesszék —- ami a századforduló előtt 1697—1700 körül már meg- történt a trónörökös uralkodásra való felkészítésének a céljából —. hanem a pol- gári népszámlálási koncepció előrevetitéseként is. Vauban ugyanis egy 1707-ből származó adózási reformtervezetében a XIV. Lajos háborúitól megviselt francia

gazdaság adóreformját összekapcsolta egy előremutató jellegű teljes népességi felméréssel, az államigazgatás szervei által végrehajtandó népszámlálás terveze-

tével. Ez azonban nemcsak. hogy elfogadásra nem talált. hanem politikai bukását is maga után vonta. A gondolat azonban így mintegy 100 évvel korábban felme- rült, mintsem hogy annak megvalósítása a kedvező előfeltételek és körülmények

kifejlődésével lehetségessé vált, s végigkísérhette az egész XVlll. századotgakár tudatosan — Vauban kezdeményezésének hatása alatt —, akár tőle független gon;

dolatmenetek és megfontolások alapján. újra meg újra felmerülve Európában.

Érvényes ez még a politikai aritmetika klasszikus földjére, Angliára is; ahol a metropolis jellegű nagyvárossá fejlődött Londonban már a XVII. század elejétől

kezdve közegészségügyi okokból a városi közigazgatás is gyűjtött a halálozásra

vonatkozó rendszeres népmozgalmi adatokat. -

Ezeknek az adatgyűjtéseknek a londoni nagy pestisjárvány az 1660-as évek;

ben új jelentőséget is adott, s ez vezetett a halálozások, majd a hozzákapcsolódó népmozgalmi jelenségek kutatásán keresztül Graunt úttörő kezdeményezéséhez.

a korai népességi statisztika és népességtudomány első felvetéséhez az'a'ngol po—

litikai aritmetikai irány keretében./* Ezek a halálozási és a népmozgalmi kiegészítő adatok szolgáltak később alapul a politikai aritmetikusok össznépességre'vonat—

kozó becsléseihez a tapasztalatilog megfigyelt népességi adatokból leszármaz- tatott népmozgalmi arányszámok mint szorzószámok felhasználása alapján." ide—

értve a családnagyságnak, a háztartásnak. a lakóháznak vagy ablakszámna'k ala- pulvételét is ilyen célra. A becslések bizonytalanságaazonban -- elsősorban a kis—

számú megfigyelések mint statisztikai bázis alapulvétele folytán — olyan nagy volt.

hogy 1738- ban de Moivre valószinűségszámitási munkásságának angol nyelvű ösz- sz'efoglalásában egy népszámlálás szükségessége mellett foglalt állást; noha még

közel fél évszázadot kellett várni Angliában. míg végül is arra 1801 -ben sor ke—

rült.5 1753 ban Angliában már törvényjav'aslatot is benyújtottak egy olyan hivatal felállítására, amelynek évenként kellett volna a népesség számát megállapítania.

Ezt a javaslatot A. Young, a kitűnő politikai aritmetikus 1771- ben mint nélkülöz-

hetetlen tudományos követelményt ismételten felvetette.6

A teljeskörűség gondolata elsőnek végül is a skandináv országokban -— és legalábbis kísérlet formájában Poroszországban — győzedelmeskedett :: XVlll. szá—

zad közepe táján, méghozzá a protestáns államegyház anyakönyvezésére és az ott korán kialakult tudományos akadémiai szervezetre támaszkodva.!!e az utób—

biro nézve is állami jelleggel. A félig egyházi, félig állami ,,népességi 'listák"

3 E. Esmom'n: Guelaues données inédites sur Vauban et les premiers recensements de la population.

Population. 1956. évi 3 sz. 507. és köv. old.

* ]. Graunt: Natural and political observations upon the bills of mortalíty. 5. kiad. London. 1676. ln:

Ch. H. Hull: The economic writing: ot sir William Potty together with the observations upon the bill: af mortolsity. New York. 1964. ll. köt. 315. és köv. old.

ld 5.A de Moivre: The doctrine ot chances. Post. 3. kiad. London 1756 Appendix Nr. V". 345. és köv.

o .

' H. Westergaard: Contributions to the history ot statistics. London 1932. 84. old.

(4)

A n. JÓZSEFcFÉLE NEPSZAMLALAS 627

rendszere -— éppen a teljeskörűség folytán — kielégítő statisztikai pontosságú ered- ményeket produkált. de folyamatos vezetése. vagy legalábbis rövid időközönkénti

megismétlése nélkül nem felelhetett meg céljának. A finnországi 1749-es, a svéd- országi 1750—es és a dániai—norvégiai 1769-es, inkább egyszeri ilyen jellegű fel-

vételek tanulságai nyomán Svédországban 1773-tól kezdve az ötévenkénti felvétel szükségszerűségét szorgalmazták. míg az Egyesült Dán—Norvég Királyságban 1787- től kezdve ezt a feladatot egy állami ,,táblázatszerkesztő hivatalra" (Tabell—Kontor)

bízták, mely mintegy 10 éven át működött.7

Alapvetően más volt a helyzet az Európán kivüli, gyarmati jellegű területeken.

ahol az egyházi anyakönyvezésre alig lehetett támaszkodni, viszont (: gyarmatosító állam információigényét a népességszámról a viszonylag kis népességi összlétszám folytán teljes körű felvétellel lehetett kielégíteni. Formailag tehát ezek a kísérletek álltak a modern állami népszámlálások később kialakult formájához a legközelebb.

bár csak csirájukban. mivel elválasztotta őket azoktól elsősorban a túl kicsire mé- retezett kérdéskör és a kezdetleges statisztikai és publikálási technika. Sauvy sze—

rint ilyen felvételre elsőnek 1666-ban francia Kanadában került sor.8 s hasonló jellegűnek minősíthetők a Westergaard által említett 1701-es izlandi dán—norvég,

valamint a connecticuti 1756-05 és a massachusettsi angol—amerikai gyarmati fel-

vételek is. lgy az utóbbiakra tekintettel nem lehet véletlennek tekinteni. hogy az Amerikai Konföderáció keretében már 1776—ban háromévenkénti, állami erővel vég- rehajtott népszámlálásra tettek javaslatot, az Amerikai Egyesült Államok alkotmá- nyában pedig 1790-ben végül is bevezették a tizévenkénti teljes körű és az állam- igazgatási apparátus által végrehajtott népszámlálást a klasszikus római .,census"

elnevezéssel.9

Ezzel az Európán kívüli népszámlálási fejlődéssel egyidejűleg az európai kon- tinensen is elindult egy hasonló folyamat. amelynek eredménye ugyanúgy azálla- mi eszközökkel végrehajtott központi és teljes körű népösszeirás koncepciójának formájában jelentkezett. Ennek a fejlődésnek a gyökerei a centralizált abszolút monarchiák fejlődési vonalán, az Európa szívében dúló harmincéves háború követ- kezményeiből indultak ki. Az ehhez nélkülözhetetlen statisztikai elméleti alapok pedig a német egyetemeken egyre inkább uralkodó szerepet betöltő államtudomány- ból. különösen a politikatudományból és a jogtudomány ezekkel párhuzamosan ki—

fejlődő modernebb és realisztikusabb irányaiból táplálkoztak.

Ismeretes. hogy a harmincéves háború következtében Németországban az ál- lami szuverenitás több mint 300 kisebb— nagyobbjterületi főhatalomra: királyságra.

nagyhercegségre, hercegségre, őrgrófságra. grófságra, sőt érsekségre és püspök—

ségre bomlott fel. melyeket csak névlegesen fogott össze a Német—Római Szent Biro- dalom szervezete. Ezekben a zömmel nem túl nagy népességű és területű államok- ban vagy államocskákban a felvilágosult abszolutizmus jegyében uralkodó világi vagy egyházi államfők számára komoly problémaként jelentkezett a megfelelő és korszerű államigazgatás és főleg pénzügyigazgatás kialakitása és az ilyen célra alkalmas szakemberek képzése.

Ezt a feladatot a reneszánsz hagyomány nyomán mind számszerűleg. mind tu- dományos szempontból hatalmas mértékben fejlődésnek indult német egyetemek vállalták magukra, nemcsak a megfelelő hivatalnoksereg kiképzésével, hanem az ehhez szükséges alapot nyújtó új tudományok és tudományszakok kifejlesztésével.

lgy kerüit sor az államtudomány olyan új ágainak kialakitására, mint a statisztika,

7 H. Westergaard i. m. 84. old.

3 Uo 86. old., továbbá A. Sauvy: La démographie. ln. Histoire de la science. Des origínes au XXe siecle Encyclopédie de la Pléiade. Paris. é. n. 1595. és köv., továbbá 1608. old

9 W. F. Willcox: ..Census'.' Encyclopaedia of the social sciences New York.1930. lll. köt.

(5)

a közgazdaságtan és főleg a pénzügytan és az ezekhez szorosan kapcsolódó ál—

lamigazgatási és pénzügyi jog. Ezen új realisztikus tudományok együttesét csak—

hamar a számos kisállam fejlődésében kulcsszerepet játszó fejedelmi, majd folia-

zatosan állami jelleget öltő kincstárról — a ,.camera regia"—ról —- kameralizmusnak is kezdték nevezni, főleg annak gyakorlati vonatkozásait tartva szem előtt.

Ez az elnevezés részben elterelte a figyelmet arról, hogy ebben az új tudo—

mányok kialakulását eredményező folyamatban, különösen a statisztika és a köz—

gazdaságtan keretében, a korábbi és főleg az arisztotelészi filozófián és annak is- meretelméletén alapuló politikatudományhoz vagy politikai elmélethez szorosan kapcsolódó gyakorlati tudnivalók kerültek kifejlesztésre. E két tudomány tehát in- kább volt ,,ars"—nak, mint önálló tudománynak, ,,scientia"—nak tekinthető, még ak-

kor is, ha formailag előbb a statisztika, majd ezt követően a közgazdaságtan a XVI". sz. közepén, illetve második felében már elnyerte ezt a rangot és az ennek

megfelelő egyetemi főtárgynak megfelelő státust is. így lett a korábbi gyakorlati jellegű államismeretből, -— a ,,Notitia rerum publicarum"-ból vagy németül ,.Staa—

tenkunde"-ből - egyértelműen ,,statisztika", mely az úgynevezett államerők, a né—

pesség és gazdaság mellett leirta és felmérte az állam úgynevezett közjogi, vala—

mint államigazgatási és pénzügyigazgatási rendszerét, sőt katonai erejét is.

A népesség nyilvántartása szempontjából is döntővé vált tehát az új statisztikai

tudománynak az az elméleti követelménye, hogy a korábbi államleirásokban túl—

tengő, főleg történettudományi elemektől elválassza tudományos munkaterületét.

akárcsak az egyéb, földrajzi, jogi stb. elemektől.

lgy vált döntővé a statisztikai tudománynak kifejezetten leltározó jellegű, jelen állapotra (a ..status presens"—re) koncentrálása, szemben a történettudománnyal, ami a népességi nyilvántartás szempontjából azt jelentette, hogy az egy időpontra rögzitett teljes körű népességi felvétel az a népességstotisztikai művelet, mely a népességi struktúra sokoldalú feltárását mintegy egycsapásra volt hivatott meg—

oldani. *

Ez a népességi leltározás egyébként igen nagy hagyományokra támaszkodott

már akkoriban Németországban. hiszen Seckendorff 1655-ben megjelent műve, egy

kisebb német fejedelemség ideáltípusának, egy .,Teutscher Fürstenstaat"-nak a

modellálása keretében még az ehhez szükséges kettős nyílású statisztikai táblákat

is kidolgozta.10 Az, hogy a német kisállamokbon a népesség és a terület viszonylag

nem nagy volumene folytán ez a ,.kritikus időpontra" időzített népszámlálási kon- cepció a legjobb megoldásnak bizonyult és erősen elterjedt, valójában csak a leg—

újabb kutatásokból bontakozott igazán ki. Bulst és Hoock kutatásai szerint a XVlll.

század első felében 11. második felében 14 német kisállamban hajtottak végre tel—

jes körű népszámlálástu A németországi statisztika fejlődése természetesen erős

befolyást gyakorolt a Habsburg-monarchíára is, főleg a kameralizmus egy sajátosan

osztrák változatának a kifejlődésén,12 valamint azon a kapcsolaton keresztül, hogy a Német—Római Szent Birodalom élén Habsburg uralkodó, 1765—től az apját—kö-

vető ll. József állt. Meg kell jegyezni, hogy e hatásokat még két további körülmény is erősítette. Az egyik a Habsburg politikai—családi tradíciákban jelölhető meg, hi—

szen lll. Károly és Mária Terézia egyes kezdeményezései, ha nem is egyértelműen,

de már hasonló irányba mutattak. A másik hatás pedig ll. Józsefnek a fiziokratiz—

l'" L. V. Seckendorff: Teutscher Fürstenstaat, Frankfurt am Main, 1655,

" N. Bulst — !. Hoock: Volkszöhlungen in der Grafschaft Lippe. Zur Statistik und Demographie in Deutschland im 18. Jahrhundert. ln : Familie zwischen Traditian und Mademe. (Szerk.: N. Bulst — !. Gay ——-

!. Hoock) Göttingen. 1981. 57. és köv. old.

** A. Oncken: Geschichte der Nationalökonomie. Die Zeit vor Adam Smith. Leipzig. 1902. 226. és köv.

old. Első magyarországi feldolgozását lásd Keleti Károly: Az osztrák nemzetgazdasági fejlődés I. Lipót alatt. MTA Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények. Pest. 1865. l. köt. 110. és köv. old.

(6)

A ii. iÓZSEF-FÉLE NÉPSZA'MLÁLAS 629

mus iránti lelkesedéséből, illetve egyes reformjainak megvalósítására való törek—

véséből állott elő. Ezeknek az előzményeknek vázlatos ismerete nélkül nem lehet magát a ll. József-féle. 1784—85. évi első magyarországi népszámlálást sem Habs—

burg—birodalmi összefüggéseiben elhelyezni.

A kiindulópontot nem is annyira a tudományos kezdeményezések, az első korai leíró statisztikai munkák szolgáltatták, mint inkább a török uralom alól fel—

szabadult három részre szakadt ország reintegrálásának és központosításának

Habsburg—államhatalmi és államigazgatási szükségletei. Az előbb említett leíró statisztikai kezdeményezések között a hazai statisztikai tantörténet sem szentelt túlzottan nagy figyelmet Schődel Márton viszonylag korai, 1629-ből származó Ma—

gyarország-leírásának, mely strassburgi egyetemi államtudományi disszertációként

látott nyomtatásban napvilágot.13 E műben érvényesültek a Conring későbbi mű-

ködése során kidolgozott arisztoteleszi rendszerezési szempontok, de mint egyetlen

ország leírása, a fontosabb európai országok összehasonlító államisméjétől termé—

szetesen műfajilag elütött.

Nem figyelt fel azonban a hazai statisztikai szakirodalom arra a körülményre.

hogy Schődel munkáját Behaimb. bécsi egyetemi tanár 1676—ban teljesen az újabb adatoknak megfelelő és bővített feldolgozásban, és a Conring-i követel-

mények érvényesítésére is törekedve, még egyszer kiadta és ezt a kiadást már

kifejezetten az említett Habsburg-integrációs törekvések megalapozásául szánta

a Kollonich kancellár által kialakított politika ,.tudományos" alátámasztásaként.14

A feladat nagyságához képest azonban ez az alap természetesen csekélynek bi-

zonyult és így került sor III. Károly (mint német—római birodalmi császár VI. Ká-

roly) 1718. és 1720. közötti, úgynevezett ,,adóösszeírására" és népességi össze-

írására. Ezt az összeírást a múlt század végi hivatalos magyar statisztikai szol- gálat megbízásából Acsády Ignác, neves történetirónk dolgozta fel.15 Művének értékelése, főleg adatainak hiányossága és megbizhatatlansága miatt, az elmúlt

évtizedek hazai történeti demográfiai irodalmában számos vitát és újraértékelési kísérletet váltott ki.16 -— érzésünk szerint anélkül. hogy annak módszertani és kon—

cepcionális alapjai, valamint a felvétel és feldolgozás végrehajtásának'e szem-

pontokból jelentős körülményei átfogó kritikai értékelésre kerültek volna. A leg-

messzebbre e téren, kétségkívül, Dávid Zoltán alább hivatkozott kitűnő elemzé—

se ment. '

Gondolatmenetünk szempontjából talán nem közömbös, hogy az állami esz- közökkel központilag végrehajtott, s noha elsősorban adózási és katonaállítási szempontokat érvényesíteni kivánó népszámlálás koncepciója ebben a III. Ká- roly—féle ,.Conscriptio"—ban mégiscsak elsőnek jelent meg ekkor hazánkban. no-

13 Schődel Márton: Disguisitio Historica-Politica Regni Hungarie. Argentorati. 1629. Lásd: Márky f:!ugká: Sclláwartner Márton és a statisztika állása a XVIII. és XlX. század fordulóján. Budapest. 1905. 19.

es OV. O .

" Uo. 20. old. 3. jegyzet - hivatkozással !. ]. Behaimb: Notitia Hungariae Antigua-Modernae. Ar- gentoratí. 1676. c. műre.

"" Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720—21. Magyar Statisz- tikai Közlemények. Új folyam. Xll. köt. Budapest. 1896.

15 Ezt az irodalmat tulajdonképpen megelőzte a magyar történeti demográfia úttörőjének, Thirring Gus'ztóvnak idevágó munkássága. mely alapvető jelentőségű éppen e téma szempontjából: Népességünk kút- forrúsai a múlt század első felében. MTA Értekezések a társadalmi tudományok köréből. Budapest. 1903.

XII. köt. X. füzet. 114 old.. továbbá ll. József magyarországi népszámlálásai. Magyar Statisztikai Szemle.

1931. évi 2. sz. 112—134. old.. valamint Magyarország népessége ll. József korában. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1938. 192 old. A modern szakirodalomból kiemelkedik Acsádi György: Az 1784—85.

évi népszámlálás és az ezen alapuló népességi nyilvántartások. A történeti statisztika forrásai :. gyűjteméo nyes munkában. (Szerk.: Kovacsics Iórseí.) Budapest. 1957. 224—241. old. —- valamint az általa a népesség- fejlődési ráta visszaszómítós alternativáihoz alapul vett. azt megelőző tanulmány Dávid Zoltán: Az 1715-20.

évi összeírás. uo. 145—199. old. — mig a legújabb és mind elméleti. mind statisztikai részletekbe menő elemzést ,.Az első magyarországi népszámlálás (1784—87)" :. KSH-kiadvány nyújtotta. mely az 1960. évi nép- számlálás eredményelt feldolgozó sorozat szám nélküli köteteként jelent meg. (Szerk.: Dányi Dezső és Dá- vid Zoltán.) Budapest. 1960. 389 old.

(7)

ha az elsődlegesen adózási cél e jelleget némileg elhomályosította. Részben ez

is - és nemcsak az összeírás gyatra eredményei —- közrejátszhattak abban. hogy a magyar nemesi országgyűlésen ismételten elhangzottak népszámlálási javasla—

tok a XVIII. sz. következő évtizedeiben, melyekről már Kautz is beszámolt a ma—

gyar közgazdasági eszmék fejlődéséről írott elmélettörténetében.17 Ennek az első

országos népességi felmérésnek a kudarca nagyban hozzájárulhatott ahhoz is.

hogy az ország részletes leírása céljából Bél Mátyás által 1723—ban kidolgozott

koncepció. az ún. ..Proclromus" elnyerte a Habsburg-adminisztráció támogatását.

noha az alapvetően számszerű leírást Bél mellőzte. Ö a Hallei Egyetem hagyo- mányainak megfelelően inkább az államigazgatás jogi vonatkozásait domborí—

totta ki, és a népesség leírására csak az ún. ..etnográfiai módszert" használta inkább karakterológiai jelleggel. Eredményei csak részben kerültek publikálás—

ra 1735—1742 között és így nem állottak teljes egészükben rendelkezésre egé- szen a Vályi András professzor által közzétett, átdolgozott kivonat megjelenésé—

ig, vagyis a XVIII. század utolsó évtizedéig. - -

lll. Károly utóda. Mária Terézia a népességfelmérés mint modern állami szükséglet kielégítése terén nem próbálkozott magyarországi vonatkozásban ez—

zel az új koncepcióval. hanem az ellenreformáció eredményeire támaszkodva már

1754-től kezdve18 visszatért az egyházi anyakönyvezésen alapuló félig állami né—

pességi listákra alapozott felmérésre. s ezt is csak az osztrák örökös tartomá—

nyokra korlátozva. Mivel a magyar nemesség Mária Terézia adóreformját. az

adóztatásban való önkéntes részvételt az örökös tartományok nemességével el-

lentétben mereven elutasitotta. nem is voltak meg egy ilyen koncepciójú orszá-

gos népességi leltár feltételei. és így az uralkodónő hiába is próbálkozott volna

vele. Célszerűbbnek látszott ehelyett a termelés és adózás alapját jelentő ma-

gyar jobbágyi és paraszti rétegek helyzetét szabályozni és könnyíteni. és az erre a célra szolgáló ..Urbarium"-on keresztül az államkincstár adóbevételét - Ie- hetőleg és részben a magyar nemesség rovására is - növelni. ll. József — 1765- től anyja mellett még régensként — tudatosabban képviselte e politikát a kialakult fejlettebb osztrák kameralista iskolából kikerülő tanácsadói. elsősorban Sonnenfels, valamint a francia fiziokrata iskola általa meggyőződéssel elfogadott

tanai hatására. Sonnenfels. akinek részére 1765-ben felállították a Bécsi Egye- temen az első kameralista tanszéket, meggyőző érveléssel fejtegette a népszám—

lálás előnyeit a népességi listákon alapuló nyilvántartással szemben. Ez utób- biak szerepét a korábbi osztrák gyakorlatra tekintettel. mint a népszámlálási ada-

tok naprakészen tartására és esetleg ,.revideálására" alkalmas módszert vette csak fel az általa kidolgozott kameralista elméletbe.19

A fiziokraták parasztpolitikája ugyancsak a parasztság helyzetének könnyeb- bitésén. sőt. tulajdonképpen az önálló és független paraszti gazdálkodást is rész—

ben lehetővé tevő reformokon alapult a kapitalista értelemben vett nagybirtok szor-

galmazása mint elsődleges cél mellett. és ez a követelmény összefonódott az ál-

taluk egyértelműen ,,tiszta hozadékot" termelni képes mezőgazdaság leegyszerűsí—

tett és az ún. ,,egyetlen adón" alapuló adóztatásával is. A fiziokrata iskola képvi—

selői közül Dupont de Nemours volt az, aki a gazdasági és a népességi adatok

nu-

teljes köru es hiteles felvételét központi állami feladatként kvázolta 1767—ben.20

. 17 Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon.

Pest. 1868. 85. és köv. old. — '—

*3 Ch. Durdik: Bevölkerungs- und Soziolstatistik in Österreich im 18. und 19. Jahrhundert. in Beitrögo zur Bevölkerungs— und Sozialgeschichte Usterreichs. Szerk.: H. Helzmanovszky. Wien. 1973. 225. és köv.

old. , — .

" !. Sonnenfels.: Grundsötze der Polizey-, Hondlungs— und Finanzwlssenschaft. Wien. 1763—1765.

2" Oncken i. m. 389. és köv. old. '

(8)

A ll. JÓZSEF—FELÉ NÉPSZÁMLALAS 631

Ezeknek az agrár— és odóreformoknak II. József is híve volt, hiszen a kamera—

lizmus Sonnenfels által képviselt korszerűbb és haladottabb változata éppúgy nő—

velni kívánta az állam népességét és gazdasági és pénzügyi erejét. akárcsak an-

nak XVll. századi korai és primitívebb osztrák változata, sőt, jól megfértek vele ll.

Józsefnek elsősorban a Balkán és Törökország felé irányuló imperialista hatalmi tö- rekvései is. melyek végül is az 1788 februárjában megindított török háborúban ju—

tottak kifejezésre.21 Ennek jobb előkészítését szolgálta — akárcsak a leegyszerűsí—

tett ,.egyetlen adóra" mint igazságosabb és modernebb adóztatási formára való

áttérést —- a ll. József által elrendelt és 1784—1785-ben végrehajtott első magyar—

országi népszámlálás és az 1785—1787 között végrehajtott adákataszteri felvétel.

Sajátosságuk elsősorban abban domborodott ki, hogy ,.katonai" jelleget öl—

töttek és az uralkodó egyéb, Magyarországon bevezetett. egyre népszerűtlenebbé váló reformintézkedéseivel egyetemben a magyar nemesség és az általa kézben tartott helyi megyei igazgatás fokozódó ellenállását váltották ki. II. József keserű- en írta ezzel kapcsolatban fivérének, Lipótnok, az akkor még toszkánai nagyher—

cegnek és későbbi utódának a magyar trónon: ,,. . . a magyar urak . . . esztelenül és szemtelenül ellenállnak a népszámlálásnak. Lehetséges, hogy kénytelen leszek oda- vágni és példát statuálni, hogy véget vessek gőgös magatartásuknak. de amennyire csak lehet. ezt szeretném elkerülni."22 Ismeretes. hogy nemcsak a népszámlálás vég—

rehojtásóra kiadott utasítások, hanem a kataszteri felmérésre vonatkozók is nagy elővigyázatosságot írtak elő a magyar nemességgel szemben.23 Az osztrák források szerint érdekes módon (: népszámlálásokkal kapcsolatos ellenállás nemcsak a né—

metországi kisállamokbon, hanem a jóval szelídebb magatartást tanúsító osztrák

és örökös tartományi nemesség köreiben is meglepően erős volt, és különösen az

tette veszedelmessé. hogy ott az egyházi körök ellenállásával is párosult a már em—

lített félig egyházi féligvállami jellege következtében.24 Az osztrák örökös tartomá- nyokban tulajdonképpen már 1770-től kezdve elrendelték a népszámlálás állami

felében a katonaság részvételét. amit az 1777—es. az osztrák tartományokra és Ga-

liciára vonatkozó osztrák népszámlálás alkalmával végre is hajtottak. A magyar- országi népszámlálás katonai jellege tehát nemcsak a küszöbön álló török há- ború miatt vált időszerűvé. hanem korábbi Habsburg-birodalmi államigazgatási ha- gyományokat is folytatott. Közelebbi célja azonban, kétség kívül. bizonyos újabb és hangsúlyozottabb katonai jellegzetességek kialakítására is vezetett. melyekre

a továbbiakban külön is kitérünk.

Talán nem haszontalan feleleveníteni azt a Schwartner által ..Magyarország statisztikájában" hangoztatott tényt. hogy milyen nagy bizonytalanság és mennyi téveszme volt elterjedve ezt az első magyarországi népszámlálást megelőzően az or- szág népességének nagyságáról. Az akkori leíró statisztikai tudományos irodalom—

ban a hazai népességszámra vonatkozó becslések minimuma a 3 milliós, maximuma pedig a 6 milliós határok között helyezkedett el. és még a legvalószínűbbnek tar—

tott becslések sem haladták meg az 5—6 milliót.25 noha a valóságban a népszám-

lálás utólag korrigált eredményei szerint meghaladta a 9 milliót is.

Az első magyarországi népszámlálásról mindenekelőtt koncepciójának mai statisztikai és népszámlálási szempontból mutatkozó modernsége kelt kedvező benyo- mást. Ez mindenekelőtt a népességszám univerzalitási elven alapuló megállapítá-

"F. Bluche.: Le Despotisme éclairé. Collection Piuriel. Szerk.: G. Liébert Paris. 1969. 103. és köv.

old.

" Ua. 160. old. '*i

23 Eperjessy Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. A Bécsi Collegium Hun- gurcum Füzetei. Wien. ill... és Szeged. 1928 23 old.

" Durdik: !. m. 228. old.

"5 Schwartner Márton: Statistik des Königreichs Ungern. Pest. 1798. 70. old.

(9)

sában nyilvánul meg. vagyis az összes népesség teljes körű felvételében; tehát bár- ' mely kivételtől eltekintve, ideértve elsősorban a magyar nemességet. A nemesi elő-

jogokon és privilégiumokon tehát a statisztikai számbavétel ütötte az első komo—

lyabb rést, még akkor is. ha ezt II. József utódai, II. Lipót és l. Ferenc (a Német—- Római Szent Birodalomban II. Ferenc) a későbbiek folyamán vissza is vonták.26

A végrehajtás kezdeti időpontjául 1784. november 1-ét tűzték ki, és - talán

a vaubani reminiszcenciák hatása alatt -— a gyors végrehajtás is célként szerepelt.27 A valóságban természetesen -- hiszen a specializált statisztikai államigazgatási

szervek kifejlődése előtti időről van szó — e nagyszabású műveletet ily rövid idő

alatt nem lehetett elvégezni. így nem csodálható. hogy a végrehajtás 1784 hátra-

levő két hónapjában sem volt befejezhető, hanem egészen a következő, 1785—ös év tavaszáig elhúzódott. Ez azonban —- minden bizonnyal —- azzal is összefügg. hogy

a népszámlálás elrendelésekor, illetve megtervezésekor jelentősen alábecsülték a felmerülő munkaterhet.28

A népszámlálási felvételbe bevont polgári közigazgatási (helyi és központi) tisztviselők száma nem haladta meg a 900—at, melyhez katonai részről mindössze 300 tiszt járult. amennyiben a karhatalmi szerepet játszó egyéb katonai létszámtól eltekintünk.29 Ez az 1200-as aktív népszámlálói létszám a modern viszonyok között is feltűnően csekély a feladat nagyságához viszonyítva. és megkockáztathatjulr azt

a véleményt. hogy a 200 évvel korábbiyiszonyok között egy időben kevésbé elhú-

zódó és a mai 10—14 napos felvételi időhöz közeledő végrehajtáshoz a közremű- ködő 1200 főnyi keretnek közel tízszeresére vagy még annál is többre lett volna szükség.30

Ugyanakkor a felvett adatok feldolgozásának viszonylag rövid ideje joggal vív—

hatja ki a mai népességstatisztikusok elismerését, mivel a feldolgozás 1786. már-

cius végére már be is fejeződött, azaz alig egy évet vett csupán igénybe. Ez mély benyomást keltő eredmény. még akkor is. ha szem előtt tartjuk, hogy a' feltett kér-

dések száma ugyan 27 volt. de ilyen részletezésben csupán a férfi népességet kér- dezték. A női népességtől ugyanis a nem mellett csak a nevet és a vallást tudakol'ták. A férfi népességnél viszont kitértek még az életkor, a családi állapot. a tár- sadalmi osztály és a foglalkozás felvételére is, s ezekhez járultak még a távollevőkl

re és az idegenekre vonatkozó kérdések.

A népszámlálás katonai céljait elsősorban a 18—40 év közötti férfiak korviszo-

nyainak év szerinti tudakolása szolgálta, ezen korhatárok alatt és felett ettől el—

tekintettek. Ezt szolgálták a katonaköteles korú népesség termetének azeredmé—

nyek között nem közölt méretadatai, valamint a katonai népesség számának ugyancsak nem publikált felmérése és a polgári népesség elhatárolása, illetve a publi- káció során csupán ez utóbbinak rögzítése. Nagy gondot fordítottak a családok számának, valamint a házak és a települések különféle típusainak megállapításá- ra. ami e népszámlálás koncepcióját ugyancsak a modern népszámlálási koncep—

ciókhoz közelíti. Itt kell megjegyezni. hogy a házak számozását mint jelentős állam-

igazgatási és településpolitikai újítást is a népszámlálási felvétel során végezték

el.31

" A magyar közvélemény általában Széchenyi hidvámiának tulajdonította a nemesi előjogok első áttörését. vagyis 16 félévszázaddal későbbre tette.

27 E. Esmonin: i. m., melyből kiviláglik. hogy Vauban koncepciója szerint a népszámlálást két nap alatt kellett volna lebonyolítani az időbeli homogenitás érdekében.

** Thíning i. m.-ban (1903) foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a felvételi munkálatokat érintő ha—

táskörök nem voltak megfelelöen elhatárolva. valamint. hogy a szakképzett statisztikai apparátus hiánya hogyan lassította a felvételt.

" U.a. 1938. évben megjelent munkájában. 6. és köv. old.

" Acsádi Gy.: i. m. 227. old.

" Thim'ng: i. m. 1938-as kiadás. Előszó. lV. old.

(10)

A u. lÓZSEF-FÉLE NÉPSZAMLALÁS

633 Nehéz utólag egyértelműen eldönteni azt a kérdést, hogy az első magyaror—

szági népszámláláshoz kapcsolódó ,,revíziók", vagyis a népmozgalom adataival történt helyesbítések az egyes további éveknek a .,jelen állapotra való hozása céljából" egy ,,népességi listákon" alapuló rendszer végleges kifejlesztését vol-

tak-e hivatva szolgálni, avagy csak a háború közvetlen kitörését megelőző két év (1786. és 1787.) adatainak katonai célú szintentartását szolgálták. A revíziót ugyan—

is csak e két évre végezték el. bár ez a gondolat és az ennek megfelelő gyakorlat folytatása felmerült, végrehajtására azonban nem került sor. A török háború ku—

darca és H. József 1790—ben bekövetkezett halála egyszer s mindenkorra levette ezt

a kérdést a hazai napirendről.32

Az eddigiekben már szó volt az első magyarországi népszámlálás katonai jel—

legéről, mégis szükséges rámutatni arra, hogy a hazai statisztikai szakirodalom (:

kérdésnek ezt az oldalát még távolról sem dolgozta fel, noha ezen keresztül a prob—

léma új megvilágításba helyezhető. Itt elsősorban arra gondolunk, hogy az akkori

Magyarország mint katonai felvonulási, és mint utánpótlási, mögöttes terület, úgy-

szólván ,,terra incognita" volt a Habsburg-birodalom katonai vezetése számára és a láthatáron már sürgetően mutatkozó török háború jelentős erőfeszítésekre kész-

tette az 1757-től végleges formában felállított birodalmi központi vezérkart.

E katonai vezérkar elsőnek nemcsak Magyarország, hanem az egész monarchia részletes katonai feltérképezését tűzte ki célul, de természetesen a legrosszabbul dokumentált magyar területek felmérése már a török háború előtt is kulcsfontos- ságúnak mutatkozott katonai szempontból. E munkálatok Magyarországra vonat- kozó részei 1766—ban megkezdődtek. előbb Máramaros megye felvételével, majd 1769—től kezdve 1772—ig az egész Felső-Magyarországéval, valamint Bánátéval és Erdélyével. Az összes többi országrész felvételére azonban már csak ll. József ural—

kodása alatt, 1782 és 1785 között került sor, és ezzel a munkálat teljes egészé—

ben be is fejeződött. Mivel e munkálat a katonai titoktartás szabályai szerint folyt le. és anyagát ma is különféle bécsi levéltárak őrzik, a rá vonatkozó értesülések egyelőre azok első megközelítésű feldolgozásából, Eperjessy Kálmántól származ-

nak, aki azok forrásértékét nemcsak katonai, hanem népesség-, gazdaság- és tele-

pülésföldrajzi szempontból is nagyra értékelte.33

Közléseiből kitűnik, hogy a Magyarországra vonatkozó és zömében az 1782—- 85. évekből származó több mint 1000 darab 1:28 000 méretarányú, igen részletes térképanyag nagy pontossággal rajzolja meg hazánk akkori képét. mivel a monarchia többi részének szemmértékkel vagy mérőasztallal való felvételével szemben

ez már háromszögelésen alapult és részletességével egyedülálló az egész akkori

Európában. Mint írja, a 64X42 centiméter nagyságú térképlapok jobb oldalán táb—

lázatok vannak, melyek feltüntetik a térképszelvényben található ... . . községek ne- vét, a családok számát, a határ pontos kiterjedését, továbbá statisztikai adatokat a lélekszámról, házakról, kertekről és a lovakról.34 Azt is hangsúlyozza a szerző.

hogy nemcsak a meglevő, hanem az elpusztult települési formákról, valamint az új mezőgazdasági, kertészeti kultúrák kialakulásáról, malmokról és ipari létesítmé—

nyekről, a tanyarendszerről is felbecsülhetetlen értékű adatok birtokába lehet jutni e térképek alapján, de különösen a hozzájuk kapcsolódó, ,,7 vaskos kötetből álló katonai leírásból", —- a ,.Militörische Landesbeschreibung"-ból.35

33 Un.: 9. old. Acsádi Gy. i. műve a népszámlálást 1784—8S-re datálja, a Központi Statisztikai Hivatal idézett kötete viszont a revíziókat a népszámlálás folytatásának tekinti. és azt 1784—87-re datálja (24. és köv.

och)

33 Eperiessy: i. m. 19. és köv. old.

34 Uo. 14. és köv. old.

35 Uo.: Az első katonai adatfelvétel (1782—1785) országleírásainak forrásérte'ke. Agrártőrténeti Szemle.

1961. évi 3—4. sz. 522. és köv. old.

6 Statisztikai Szemle

(11)

Ez utóbbiakkal kapcsolatban Eperjessy azt is hangsúlyozza. hogy nemcsak a múlt elpusztult történeti és régészeti emlékeire voltak a munkálatokban részt vevők

figyelemmel, hanem a ..jelen állapotnak" is a lehető legpontosabb rögzítésére tö—

rekedtek. Az anyag egyes részeinek áttanulmányozása alapján annak a meg- győződésének adott hangot, hogy ez a leírás több településről tud. mint a későb- bi, a főleg magyar leíró statisztikai vagy földrajztudós szerzők tollából származó leírások, akik közül név szerint Vályi Andrást, Lipszkyt. Ludovicus Nagyot, Fényest

és Palugyait emeli ki.36

Állítása bizonyítósaként hivatkozik arra. hogy a leírás kitűnően megkülönböz-

teti az egyes településformák között az ősi magyar aprófalvas településeket, e tő-

rök pusztítástól megkímélt helyeken a török alól felszabadított területeken kialakult

.,rosszul telepített", azaz hegyoldalakon, erdőszéleken vagy völgyekben elhelyez—

kedő. avagy a szétszórt ..falvaktól és különösen a gondosan előre megtervezett.

mértanilag elrendezett telepes falvaktól". Ugyancsak jól bemutatja. a felszabadult

területeken a tanyás nagyközségeket, a parasztvárosokat, valamint az ezek vonzás- körzetében elhelyezkedő tanyákat, szállásokat és pásztorszállásokat, a kialakuló kapitalista gazdálkodásra áttért földesúri majorságokat, ez utóbbiak épületeit. akár—

csak az összes településeken található jelentősebb épületeket. Ezek között szerepelnek a templomok nagyság szerint, külön megkülönböztetve ezektől a szerényebb jellegű protestáns vagy egyéb felekezetekhez tartozó imaházakat. Szerepelnek to—

vábbá a vendégfogadók, csárdák, kocsmák és a jobbágyság szegényes ún. ..kurta- kocsmái". a gyéren található iskolák és községházak, a közigazgatási és középü- letek, kórházak és az ún. .,vesztegzárépületek", az üzletek, a boltok és szórakozó—

helyek. a postaállomások, só- és harmincadhivatalok, nemesi kúriák és kastélyok, természetesen hangsúlyozottan kiemelve a katonai épületeket és létesítményeket.

Településdemográfiai szempontból nagy jelentőségű az egyes települések nevének pontos megállapítása, melyre a katonai kiegészítő leírás szerzői — mintegy hatvanan —- nagy figyelemmel voltak és azt az országban használatos nyelvek szerint igyekeztek megadni. még akkor is, ha a magyar helységneveket és területi elnevezéseket nem mindig tudták helyesen átírni. Eperjessy szerint e kérdésben Korabinszky, az első Magyarországon megjelent statisztikai jellegű enciklopédia

későbbi szerzője. szakértőként működött közre. lgy nem zárható ki az a lehetőség,

hogy a katonai leírás és az enciklopédia keletkezése között szoros kölcsönhatás alakult ki. Hasonló részletességgel szerepel e katonai leírásban a szárazföldi és vízi közlekedés akkori állapotának rögzítése, a gazdasági viszonyok áttekintése, egészen addig, hogy hol használják ivóvízként az egyes folyók vagy a Balaton vizét egyéb vízforrás hiányában. Megtalálható benne (: domborzati viszonyok gondos és a településformákhoz kapcsolódó felsorolása is, a régi római sáncok helyének pon—

tos rögzitésével a katonai védelmi lehetőségekre való tekintettel.

Az összbenyomóst. ami ebből a katonai leírásból országos viszonylatban me—

ríthető, Eperjessy úgy foglalja össze. hogy feltűnően nagy a mezőgazdaságilag

nem hasznosított terület aránya. még akkor is, ... . . ha a folyók szabályozotlansá—

gaitól, az árvizektől gyakran elöntött területektől, mocsaraktól. lápoktól, akárcsak

a homokos és elsivatagosodott országrészektől — az erdőségek török általi kipusz—

títósa folytán -— el is tekintünk." Egy további - az el őbbiekhez szorosan kapcsolódó

döntő benyomás a Nagy Magyar Alföld településföldrajzának megváltozott képe.

melyet a katonai leírás37 úgy interpretál. hogy az alföldi lakosság továbbra is a ta-

nyás nagyközségekbe és a parasztvárosokba tömörül és nem hajlik a régi közsé-

3'5 Uo. 523. old.

37 Eperjessy i. m. 526. és köv. old.

(12)

A ll. JÓZSEF-FELÉ NÉPSZAMLÁLÁS

635

gek visszaállítására. sem pedig újak létesítésére az említett és központilag irányí—

tott telepesközségek kivételével.

E kialakult képet a népszámlálás közelebbi demográfiai adataiból és ered-

ményeiből mérhető információk is alátámasztják. Anélkül. hogy ez utóbbiak teljes

értékelésének igényével lépnénk fel, célszerűnek tűnik sommásan a következőkre hivatkozni.

A ll. József-féle népszámlálás az ország egész területének népességét, vagyis Erdéllyel együtt kívánta felvenni. Ez alól az akkoriban egyre jobban megszervezett

ún. .,katonai határőrvidék" volt csak kivétel annyiban, hogy az össznépesség szá-

mának megállapítása és közzététele itt a szigorú katonai titoktartás szabályai alá esett. Ennek leszámításával az ország népessége nagyban-egészben 8.5 millió volt, ennek hozzászámításával pedig minden bizonnyal a 9 millió fölötti, egyes becs—

lések szerint 9,3 milliós nagyságrendben határozható meg. Mindebből kitűnik. hogy Magyarország össznépessége az első népszámlálás előtti és idézett leíró statiszti—

kai becslések felső határát több mint 40 százalékkal haladta meg. vagyis e tény ismerete Magyarország jelentőségét a Habsburg—birodalmOn belül is lényegesen megnövelte. Ugyanakkor a későbbi magyar történettudományt, a történeti statisz- tikát és különösen napjaink történeti demográfiáját pedig részben a törökkori né—

pességpusztulás, részben pedig az azt követő egy évszázad népességfejlődésének a rekonstruálása szempontjából nehéz problémák elé állította, sok korábban kialakult tudományos álláspontot és értékelést felülvizsgálásra kényszerítve.

Az adatokból kivilágló másik jellegzetesség a nemek arányának módosulása a török uralom alól felszabadult területeken. A felszabadult területek nagyarányú benépesitése, főleg a belső vándorláson keresztül, a szokásos nőtöbblet helyett fér- fitöbbletet eredményezett e területeken. minthogy 1000 férfira átlagosan csak 970 nőt lehetett számítani.

Gazdasági és kulturális sajátosságként kell értékelni a népszámlálás eredmé- nyeiből kitűnő. viszonylag alacsony urbanizációs fejlettségi fokot is. A városok szá- ma alig 70—re tehető, melyeknek népessége csak mintegy 5 százalékát adja az or—

szág össznépesse'gének. Ha ehhez hozzászámítjuk a mintegy óSO—re tehető mező;

város és vásárhely népességét is, ez a ,,vórosias" körülmények között élő népes- ségszám országosan akkor is csak alig közelíti meg a 10 százalékot. Mindebből

természetesen az is következik, hogy a lakosság túlnyomó töb bsége. a fennmaradó

90 százalék, a több mint 13000 faluban és a mintegy 1300 pusztai településen élte le életét, meglehetős gazdasági és kulturális elszigeteltségben. ltt említhető az is.

hogy az egy településre jutó átlagOS lakosságszám csak 550 fő, ami természetesen eltakarja a török uralom alól felszabadult területek, különösen az Alföld emlitett.

ettől lényegesen eltérő jellegű településdemográfiai fejlődését. A legnagyobb ha—

zai városok lélekszáma sem haladta meg ez időben a 30 OOO—et, de közülük nagyon soknak a lakosságszáma alig közelítette meg az 5000-et.

Családdemográfiai szempontból a legfeltűnőbb eredménynek az országos át—

lagban valamivel az 5 fő feletti családnagyság tekinthető. ami természetesen szin—

tén eltakarja az egyke akkor már kimutatható jelentkezését, az egész— vagy több- telkes, illetve a szabad vagy kontraktuális jobbágyok és telepesek körében, akár- csak a nemzetiségek közötti különbségeket is. Ez utóbbiak — úgy tűnik —— a magyar etnikum népességfejlődését igen kedvezőtlenül kezdték befolyásolni. A fel—

vétel idején a lakosság 40 százaléka élt házasságban. A katonaköteles 18—40 év közötti férfinépesség számát mint katanai titkot nem tették közzé, a 17 évesnél fia- talabb férfi népesség aránya azonban 35 százalékot tett ki, vagyis viszonylag fiatal és dinamikus fejlődésre képes népességre utalt.

6.

(13)

A foglalkozási megoszlás adataiból -— akárcsak a falusi és városi népesség arányából —, paraszti népességtöbblet bontakozik ki, ekkor még meglehetősen csekély nemesi réteggel, valamint még ennél is csekélyebb egyházi, szabadfoglal—

kozású honorácior és hivatalnok réteggel. A hozzávetőleges számítás szerint a fel—

nőtt férfi népesség 80 százaléka tartozott a parasztsághoz, a nemesség és papság

alig 8 százalékot. a szabadfoglalkozású és hivatalnokréteg pedig még ennél is kevesebbet tett ki. A városi iparos és kereskedő réteg is alig éri el a felnőtt férfi

népességnek 4 százalékát. A maradék pár százalék az alig 1 százaléknyi katonai népesség, a 1.5 százalékot kitevő zsidó népesség és az elég nagy számú. a szám-

lálóbiztosok által meghatározatlan foglalkozású népesség között oszlott meg.

Ha néhány szóval az akkori magyarországi népesség népmozgalmának hely-

zetét is jellemezni kívánjuk. úgy ehhez a már említett 1786. és 1787. évi reviziók kitűnő támpontot nyújtanak. Kiderül ezekből, hogy az össznépesség növekedése a

két esztendő között elég pontosan 1 százaléknak — vagy a szokásos mai mérték-

kel mérve 10 ezreléknek — felel meg. amely még a következő. XIX. század fo lyamán is megközelítőleg tartotta ezt a tendenciát. Az akkori stabil népességi viszonyok között ez az eredmény nagyjából 40—50 ezrelék es születési arányszám és egy ugyan- csak megközelítően 30—35 ezrelékes halálozási arányszám mérlegeként állott elő.

E népmozgalmi helyzetkép nagyban-egészben összhangban van az újabb magyar történeti demográfiai kutatások eredményeivel, melyek szerint hazánkban szin—

te az első népszámlálás idejétől az egész XlX. századot felölelő időszakban nem

zajlott le olyan ún. ..demográfiai robbanás" vagy demográfiai ,,expanzió", mint

Nyugat—Európa nagy részében, —- főleg hazánk megkésett gazdasági és társadal—

mi fejlődése miatt. A feudalizmus késői felszámolása, illetve annak elhúzódó és sú- lyos következménye a hazai népességfejlődésnek is fő akadálya volt. hatása egé—

szen az első világháború kezdetéig kimutatható-"38 Ennek legékesebb bizonyítéka—

ként emlitenénk azt a tényt. hogy a már korábban is említett Schwartnera XVlll. é s

XlX. század fordulóján Magyarország népességének megkettőződési idejét, opti- mális népességfejlődési körülményeket feltételezve. azaz háborúktól, járványoktól, gazdasági és társadalmi válságoktól és megrázkódtatásoktól eltekintve, mintegy fél évszázadra becsülte, nyilvánvalóan nemcsak az emlitett negatív ,,népességfej—

lődési" akadályok hiányát, hanem egy bizonyos várható népességi expanziót is fel- tételezve. Egy évtizeddel később, a kedvezőtlen körülményekre is figyelemmel, Fe—

ies János becslése szerint ehhez egy egész évszázad szükséges, meglepően pontos előrebecslését adva a ténylegesen lefolyt magyar népességfejlődésnek 100 év

alatt.39

Jól látható tehát. hogy az első magyarországi népszámlálás — ha nem is men- tes némi problémáktól — mégis nagyjából, áttekinthető helyzetet teremtett a né—

pesség számbavétele terén. amit egyáltalán nem lehet elmondani a XVI". századot megelőző népességfejlődésről. E kérdés részletesebb tárgyalása nélkül—, az eddi—

giekben elejtett megjegyzéseken túl csupán annak a véleményünknek kivánunk kifejezést adni. hogy a hivatkozott újabb történeti demográfiai irodalom egyes meg—

nyilatkozásai, és túlzottan óvatos becslései ellenére e kérdést nemhogy meggyő—

zően eldöntött, de kifejezetten nyitott ké rdésnek tekintjük.

Elfogadva — ha nem is számszerűségeiben - a lll. Károly—féle adóösszeírás számos hiányosságát és pontatlanságát, valamint megengedve a népességszám felfelé irányuló revideólásának szükségességét, nem tartjuk valószínűtlennek, hogy

33 Acsádi György - Klínger András: Magyarország népessége a két világháború között. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1965. 329 old.

39 Feies János: De Populatione in Genere et in Hungaria in Specie. Pest. 1812. 160 old.