MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A MAGYAR STATISZTIKA MEGUJITASANAK FELADATAI
DR. HOÓS JÁNOS
A magyar társadalomban és gazdaságban gyorsan lezajló és összetorlódó folyama-
tok következményeként a statisztikai szolgálat előtt nagy jelentőségű, új feladatok jelennek meg. A Központi Statisztikai Hivatal munkája és általában a statisztikai infor- mációk kapcsán, miként az államigazgatás egészében, bizalmi kérdések is felmerülnek.
E folyamatok hatására a statisztikai rendszer több területén megszaporodtak azok a
működési zavarok, amelyeket már nem lehet a rendszer egyes elemeinek a korrigálásával
kiküszöbölni. Elkerülhetetlenné vált a teljes statisztikai rendszer átfogó, koncepcionális és strukturális felülvizsgálata, hozzáigazítása a kialakult helyzet követelményeihez. En—nek érdekében a Hivatalban kidolgozásra került ,,A statisztikai szolgálat átalakulási programja", amelynek a végrehajtása egy éve folyik. A programban megjelölt feladato- kat és az eddig elért eredményeket kívánjuk itt ismertetni.
I. A MAGYAR STATISZTIKAIÖRTÉNETÉNEK' JELLEMZÖI ES MA Is HASZNOSITHATO TANULSAGAI
A statisztikai szolgálatot ért, történelminek minősíthető kihívás miatt célszerű és nem kerülhető meg a történeti Visszapillantás sem, ezáltal a mai teendők mintegy törté-
nelmi beágyazása,A magyar statisztika nagy múltra tekint vissza. Már a XVIII. században fellelhetünk statisztikai tartalmú munkákat, bár ezek még nagy részben a bécsi statisztikai szolgálat szervezésében végrehajtott adatgyűjtések információim épültek. 1848-ban az első felelős magyar minisztérium megalakulásakor a Belügyminisztérium keretében létrehoztak egy statisztikai osztályt, melyet Fényes Elek vezetett, ezt már Országos Statisztikai Hivatal—
nak nevezték. 1860—ban megalakult Csengery Antalnak, az Akadémia rendes tagjának javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottsága, mely a magyar statisztikai tudomány és szolgálat fejlődése szempontjából fontos szerepet töltött és tölt be ma is.
A hivatalos magyar statisztikai szolgálat kezdetét 1867—re teszik. Ekkor létesítették Keleti Károly Emlékiratának (mely ,,A magyar statisztikai hivatal szervezéséről" szólt)
elfogadásával a földmívelés-, ipar— és kereskedelemügyi minisztérium III. osztálya 5. szakosztályát, mely mint statisztikai hivatal működött, teljes önállósággal. A hivatal
1868-ban megindította a Hivatalos Statisztikai Közleményeket, 1869—ben pedig megtar—totta az első önálló magyar népszámlálást. l87l—re készült el az országos magyar királyi statisztikai hivatal ügyköre és ügyviteli szabályzata, melyet a király jóváhagyott, és így lett a szakosztály külön költségvetési cím.
438 DR, HOÓS JÁNOS
1872—ben, Budán megjelent az első Magyar Statisztikai Évkönyv.
Az országos statisztika ügyének szervezéséről szóló 1874. évi XXV. törvénycikk
kimondta az adatszolgáltatási kötelezettséget, létrehozta az Országos Statisztikai Taná- csot (az illetékes főhatóságok képviseletéből, valamint hivatalon kivüli szakértőkből), és szólt a törvényhatósági Statisztikai Bizottmányokról. Az első statisztikai tanács tényle—gesen 1879-ig tevékenykedett, bár l897-ig formailag létezett.
1876-ban Budapest látta vendégül a Nemzetközi Statisztikai Kongresszust. Ez az akkori magyar statisztika nemzetközi megbecsülését jelezte.
Az 1880. évi népszámlálás már sokkal szakszerűbb volt, mint az 1869. évi (technikai újítás volt az egyéni számlálólapok rendszere). Az 1880-as évek folyamán rendszeres adatgyűjtések voltak: a népmozgalom, a közegészségügy, a mezőgazdaság, a bányászat,
az áruforgalom, a közlekedésügy, a hitelügy, a közoktatás, a jogszolgáltatás stb. terén, Felvételt hajtottak végre az egyletekről, a községi háztartásokról, és nagyszabású iparsta-tisztika is készült.
Az 1881. évi XIII. törvénycikk az áruforgalmi statisztikáról megalapozta Magyaror—
szág külkereskedelmi statisztikáját.
1890—ben ismét megtartották a népszámlálást. ,
l894-től az évente megjelenő Magyar Statisztikai Evkönyv űj szerkezetben került kiadásra. A század utolsó évtizedeiben Keleti Károly utódjának, Jekel/alussy Józsefnek vezetésével a magyar statisztikai tevékenység felzárkózott a nemzetközi élmezőnyhöz.
A statisztika megbecsülését mutatta, hogy a parlament az l896. évi XX, törvény—
cikkben rendelkezett a Statisztikai Hivatal új (a mai Keleti Károly utcai) székházának megépítéséről (amit 1898—ban avattak fel).
Az 1874. évi törvény helyébe lépő 1897. évi XXXV. törvény a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatalról az addigi fejleményeket jogilag is kodifikálta. Ez a
törvény például előírta, hogy az évkönyvet a miniszterelnöknek évente a parlament elé kell terjesztenie, s annak már a nemzet főbb gazdasági, társadalmi jellemzőiről is számot
kell adnia. A törvény szerint: ,,A központi statisztikai hivatal évi működéséhez azországgyűlés által elfogadott munkaterv korlátai között jár el". Tehát az országgyűlés
jóváhagyásához kötötte az adatgyűjtést. A munkatervet az állami költségvetéssel együttterjesztették a parlament elé, így az adatgyűjtések ünanszírozásáról is döntöttek.
A két világháború között a legjelentősebb eredmény az 1929. évi XIX. törvénycikk a hivatalos statisztikai szolgálatról. Ez a törvény — fenntartva az előző törvény ,,jól bevált intézkedését" (azaz az előzőre alkotó módon építve) —— szabályozta az akkori igényeknek megfelelően a statisztikai tevékenységet, a Statisztikai Hivatal működését és a Hivatal felügyeletét, újból létrehozta az Országos Statisztikai Tanácsot. A Hivatalt a miniszterel- nök felügyelete alá rendelte. A Tanács elnökét és másodelnökét, a miniszterelnök javasla- tára, az államfő nevezte ki. A Tanács a Hivatallal együttműködő szakértői testület volt, a gyakorlatot és a tudományt egyaránt képviselte. A törvény a statisztikai adatgyűjtések—
ről munkaterv készítését írta elő, amit az Országos Statisztikai Tanács megtárgyalt, és azt
követően a parlament jóváhagyta. E törvény szerint is adatgyűjtés csak parlamentijóváhagyással történhetett. A törvény a Statisztikai Hivatalt tette felelőssé a statisztikai tevékenység számszerűségi, egyöntetűségi és gazdaságossági követelményeinek a betartá—
sáért. A magánszemélyeket is kötelezték az adatszolgáltatásra, Az egyedi adatok közlése nem volt engedélyezve. E törvény, a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve, a hazai adottságok alapján, a kor követelményeinek megfelelő, korszerű statisztikai tevé- kenység jogi alapjait teremtette meg.
Ebben az időszakban 1923—ban -—— került sor a Statisztikai Szemle megindítására.
Az 1945 utáni korszakban a magyar statisztika terjedelmében és szerkezetében egyaránt nagymértékű változáson ment át. Eltekintve az l945 és l947 közötti évektől,
A STATISZTIKA MEGÚJlTÁSA 439
hiszen ekkor a legtöbb megfigyelés a háború közvetlen következményeinek egyszeri felmérésére korlátozódott, az ezt követő időszakot három periódusra oszthatjuk. Ezek
a periódusok lényegében ugyanakkor kezdődnek, minta gazdaságpolitika nagy forduló—
pontjai,
Az 1948 és 1953 közötti években a magyar statisztika a szovjet típusú tervgazdálko-
dás elveit és az ott kialakult gyakorlati megoldásokat vette át. Rendkívül nagy tömegű, részletes és nagy gyakoriságú adatgyűjtések adtak számot az akkor frissiben kialakított vállalatok és szövetkezetek minden lépéséről. Ugyanakkor elhaltak az olyan statisztikák, amelyeknek a tárgya megszűnt létezni az új viszonyok között: például a részvénytársasá—gi statisztika, a biztosítási statisztika, a földforgalom statisztikája. A statisztikai adatfel- vételekben, de még inkább az elemzésekben a gazdasági tárgyú témák uralkodtak, szemben a társadalmi jellegűekkel. A központi statisztikai apparátus erősen felduzzadt.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai titkosak lettek. Az évkönyvek sem képeztek
kivételt. Egyébként az évkönyvek ekkor is viszonylag bő terjedelemben adtak tájékozta—
tást a gazdasági és társadalmi élet legfontosabb jellemzőiről. E korszak szellemét tükröz-
te az 1952. évi VI. tv. az állami statisztikáról, mely a statisztikai információk túlzott mértékű centralizálását és a tervek mérésére alkalmas teljes körű, címre szóló adatgyűj—tést volt hivatott elősegíteni.
Az 1954 és 1968 közötti másfél évtizedes időszakban a magyar statisztika igyekezett szakítani az előző korszak szemléletével, és arra törekedett, hogy a gazdasági és társadal- mi folyamatokat autonóm módon, a maguk belső összefüggéseiben és az ok-okozat feltárásával vizsgálja, messze túlhaladva a tervmérés egyszerű követelményén.
A leglényegesebb változás volt az adatok nagy részének nyilvánosságra hozása, a nyilvános statisztikai évkönyv megjelentetése 1958-ban (1949—1955. évi összefoglaló kötet). Ezzel egyidejűleg megszűnt a statisztikai rendszer merev centralizáltsága. Egy-
részt a minisztériumok, másrészt a megyei tanácsok felhatalmazást kaptak bizonyos
körben statisztikai adatgyűjtések elrendelésére. Ugyanakkor a rendkívül gyakori, önké-nyes döntések alapján elrendelt adatgyűjtések óriási terhet róttak mind az adatszolgálta—
tókra, mind a statisztikai apparátusra.
Számos új terület került a statisztika tárgykörébe, amelyek megkövetelték a statiszti—
kai módszertan nagyfokú fejlesztését. A Szovjetunió tapasztalatai mellett egyre gyakrab- ban kerültek hasznosításra a fejlett nyugati országok statisztikai módszerei. Nem kisebb horderejű statisztikai ágak alakultak ki ekkor, mint az életszínvonal komplex mutató- számrendszere, az input—output táblák és elemzések, a társadalmi felvételek, az árstatisz- tikai megfigyelések stb. A gazdaságstatisztika témakörében ekkor kezdődtek meg a nemzetijövedelem—számítás mellett a bruttó hazai termék (GDP)l kialakításával kapcso—
latos munkálatok. Jelentős fellendülés következett be a társadalom- és népességstatiszti—
ka területén is. Megindult a Demográfia c, folyóirat, megalakult az MTA Demográfiai Bizottsága és létrehozták a Népességtudományi Kutató Intézetet.
Az 1969 és 1987 közötti időszakban a statisztikában előtérbe kerültek a gazdálkodás minőségi jellemzőinek vizsgálatára alkalmas mutatók és módszerek, összhangban azzal,
ahogy az 1968—ban bevezetett reform is a jövedelmezőségre, hatékonyságra, külső és
belső egyensúlyra, az önfinanszírozásra, választékbővitésre, differenciálásra stb. irányi- totta a figyelmet. E szakaszban több olyan nagy horderejű kezdeményezésnek vagyunk tanúi, amelyeknek eredményei ma is időtállók és nemzetközileg is elismerést arattak. igy— e szakasz legelején egy korszerű, új magyar mérlegrendszer került bevezetésre, amely integ- rálja a KGST szűkebb és az ENSZ tágabb körre kiterjedő ajánlásait;
* A bruttó hazai termék (GDP) az ország területén előállított végtermékek és szolgáltatások összességét jelenti. mig a bruttó nemzeti termék (GNP) az előbbinél a magyar termelőeszközökkel külföldön elért jövedelmeket is tartalmazza, viszont levonandó ebből az ország területén külföldi tőkével elért jövedelem (példáid a külföldi hitelek után fizetett kamat),
440 DR, Hoos JÁNOS
— Magyarország részt vesz kezdetben öt tőkés országgal együttműködve — egy nagyszabású ENSZ—programban, amely a valuták vásárlóerejének (és nem a fiktív valutakulcsoknak) az alapján hasonlítja össze az országok gazdasági fejlettségét;
— nagy számban vesznek részt a magyar statisztikusok két— és többoldalú nemzetközi összeha—
sonlításokban mind keleti, mind nyugati irányban; ezek egyes ágazatok termelési, termelékenységi, műszaki szinvonalát vetették egybe, s ehhez alkalmas módszereket eredményeztek;
— teret nyert a funkcionális és az ágazati statisztikák harmonizálásának igénye, hogy az elemzések minél komplexebbé és elmélyültebbé váljanak; különösen jelentős volt az ún. ELAR (Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer) bevezetése.
A statisztikának ebben az időszakban is alkalmazkodnia kellett a párt által irányí—
tott államhatalmi, államigazgatási rendszerhez, ennek a struktúrának szükségszerű része volt. A Statisztikai Hivatal az elmúlt évtizedekben az egypártrendszerű állam egyik országos hatáskörű szerveként működött, elnökei a kormány üléseinek állandó meghí—
vottjai voltak. A Statisztikai Hivatal nem volt és nem lehetett független az egész közéletet átható politikai befolyástól, rá is kiterjedt az egész országban érvényesülő politikai kontroll, A Központi Statisztikai Hivatalt ért politikai hatások azonban — a KGST—országok egy részével vagy többségével szemben — nem öltötték az adatok torzítására vagy
meghamisítására irányuló politikai nyomás formáját, a Statisztikai Hivatalt nem kény- szerítették az adatok torzítására, a Hivatal vezetőiben és munkatársaiban soha sem volt
ilyen szándék. Nem kényszerítették a Statisztikai Hivatalt ,,kettős könyvelésre", vagyisarra, hogy más adatokat közöljön a kormányzattal és másokat a közvéleménnyel. Nem késztették a Statisztikai Hivatalt eleve torz adatokat eredményező módszertani megoldá- sokra sem, módszertana kialakításában a Hivatal nagyfokú önállóságot élvezett.
A mindamellett mégis létező politikai befolyás következőképpen nyilvánult meg:
—— az elemzések egy része (kisebbik része) titkos vagy szigorúan titkos minősítéssel jelent meg;
vagy azért, mert ilyen minősítésű adatokat tartalmazott, s ilyenkor a Hivatal nem tehetett mást, vagy azért, mert a Hivatal a mondanivaló egészét bizalmas jellegűnek tartotta, a különösen kényes- nek vélt anyagokat csak egy szűk vezetői réteg kapta meg;
— egyes témákat a Hivatal nem tárt fel kellő határozottsággal és nyíltsággal (például egyes devianciák), vagy az utóbbi években asszisztálni kényszerült az állami költségvetéssel és a nemzetkö—
zi adósságállománnyal kapcsolatos manipulációkhoz (a Hivatal nem volt elég erős, hogy ezeket megakadályozza, illetve kényszerűen tudomásul vette a partnerek által nyilvánosan közölt és a valóságos adatok közötti ellentmondást);
—— egyes politikailag kényesnek vélt jelenségek (például a létminimum) mérése késedelmet szenvedett, illetve amikor a Hivatal az adatokat kidolgozta, azokat egy ideig nem hozhatta nyilvá- nossagra.
A Statisztikai Hivatal és a politika viszonyáról összefoglalóan azt lehet mondani, hogy az államigazgatásban általánosnak tekinthető politikai gyakorlathoz képest ebben a viszonyban nem a szabály érvényesült, hanem ez a viszony számos ok miatt, kivételes volt. Ebben szerepe volt a kormányzaton belül korán kialakuló reformtörekvéseknek éppúgy, mint a Statisztikai Hivatal szellemi felkészültségének és az ezen alapuló tekinté—
lyének és tartásának.
A magyar statisztika egészében — terjedelmében, szerkezetében, a megfigyelt és mért jelenségkörben, módszertanában __ csak annyira különbözik a nyugat-európai statisztikai rendszerektől, amennyire a magyar társadalom és gazdaság is különbözik a nyugat—euró- paitól. Ezért azt semmiképpen sem lehet felróni a közelmúlt magyar statisztikájának, hogy struktúrájában eltér a nyugat—európai statisztikai rendszerektől. A gazdaságstatisz- tika nem piaci viszonyokra épült (nem volt piac), nem alakult ki megfelelő bankstatiszti- ka (nem volt kétszintű bankrendszer), nem volt fejlett pénzügyi statisztika (a pénz szerepe korlátozott volt), nem volt politikai statisztika (nem voltak pártok) stb.
Az is tény, hogy a statisztika világszerte ismert és megoldatlan dilemmáit Magyaror- szágon sem oldották meg, vagy nem oldották meg jobban, mint világszerte (a fekete
A STATISZTIKA MEUÚJlTÁSA 441
gazdaság, a háztartásokban folyó tevékenységek, az árrendszer torzításai, a természeti
tényezők, az indexsorok problémái stb.),ll A KIALAKULT HELYZET ÉS ELLENTMONDÁSAI,
A STATISZTIKA TARTALMI MEGÚJULÁSÁT SZOLGÁLÓ TEENDÖK
A napjainkra kialakult helyzetben a változások nagysága, súlya hasonló vagy még
nagyobb, mint a korábbi statisztikai törvények kidolgozását előidéző változásoké, E változások nagy horderejűek: megmutatkoznak politikailag és ezzel (összefüggően az államigazgatás rendjében, gyakorlatában, továbbá a statisztikai adatgyűjtés lehetőségei- ben, rendszerében, az információt szolgáltatók körében; a statisztikával szembeni új igényekben. Mindezek új és fejlettebb statisztikai módszereket igényelnek. A statisztikai megfigyelés célja, módja és lehetősége tehát egyaránt jelentősen átalakult.Politikai, társadalmi, kormányzati változások
A politikai struktúrában, a kormányzatban, az államigazgatásban és a jogrendszer—
ben bekövetkezett, változások következményeként az 1973—ban elfogadott statisztikai
törvény elavult. Uj, a jogállamiság kiépítése során már meghozott és meghozandó törvényekkel (így különösen az informatikai, az adatvédelmi, államháztartási, számvite—
li, valamint banktörvénnyel) és a nyomukban kialakult helyzettel összhangban álló statisztikai törvényt kell kidolgozni. A törvény megalkotása során szem előtt kell tartani, hogy ma már egy sor jelenséget nem szükséges megfigyelni: egy sor statisztikai igény
megszűnt. Az állami irányítás radikálisan átalakult. A kormányzat, a minisztériumok, a társadalmi szervek kevesebb, egyben más információkat igényelnek mint korábban. Az
állam gazdaságszervező, beavatkozó tevékenysége jelentősen csökkent, ebből következik az ilyen jellegű információs igények megváltozása, csökkenése is. A többpártrendszer létrejötte által az eddigi egyetlen párt mint a statisztika egyik legfőbb felhasználója elvesztette privilegizált szerepét, Ugyanakkor a parlament szerepének felértékelődése és a parlamentáris demokrácia intézményes kiépülése (alkotmánybíróság, közigazgatási bíróság, számvevőszék stb.), továbbá az önkormányzati rendszer kifejlesztése kitágítja a statisztika felhasználóinak körét. Felgyorsult az állampolgári szerveződések egyesüle—tek, társadalmi és érdekvédelmi szervezetek, pártok, egyházi szervezetek és intézmények stb. — alapítása, és ezek ugyancsak statisztikai megfigyelést igényelnek, miként maguk a választások is.
A dereguláció igénye felerősödött és sürgetővé vált. A kormány gazdasági deregulá- ciós programja alapján már eddig is felülvizsgálatra kerültek a Statisztikai Hivatal jogszabályai, jogi iránymutatásai és ezzel összefüggésben a statisztikai közlemények, Ennek eredményeképpen az államtitkári rendelkezések száma 25-ről l7-re, az utasítások száma 53-ról lS—re, a jogi iránymutatások száma 54-ről 8-ra, a statisztikai közlemények száma pedig 154—ről ól—re csökkent. A normák számának jelentős csökkentése a statiszti—
kai szolgálat megújulásának irányába hat.
A deregulációs igények felerősödésével egyidejűleg alapvető feladat, hogy a statiszti—
ka alapfunkeióját megfelelően értelmezzük. Ez a kérdéskör e tekintetben két vonalon közelíthető:
— a statisztika ellsőrendű feladata, hogy a társadalmi- gazdasági folyamatokat mértékadóan, megbízhatóan vegye számba, értékelje és erről tájékoztasson;
—- igazodjon a gyorsan változó igényekhez, és ezeket lehetőség szerint elégítse ki.
A statisztika alapfunkciójának meghatározását követően meg kell vizsgálni, hogy ennek mely területeken tesz eleget a Hivatal, és hol szükséges a korrekció (az alapfunkeió
442 DR. noös JÁNOS
bővítése, kiegészítése vagy éppen a ,,túlburjánzó" közelítések leépítése). Az alapfunkeió körébe tartozó feladatok teljesítéséből azonban nem lehet engedni, Bármilyen nem kellően megalapozott (elhamarkodott) engedmény csak látszólagos ,,eredményt" hozhat, végül is az alapfunkeió súlyos sérelmével járna. Ezért a deregulációt elsősorban az alapfunkció ellátásán kívüli területeken szükséges érvényesíteni, kezdeményezni.
'!
A da tgyűités
Az adatgyűjtési rendszert illetően két fejlemény különösen nagy hatású. A piacgaz-
daság térhódítása révén tömegében jelennek meg új gazdasági alanyok (jogi és nem jogi személyiségű vállalkozások), valamint várhatóan a számviteli rendszer és ennek hatására
a gazdálkodók által készített mérlegbeszámoló radikálisan átalakul. Mindez az adatgyűj—tés rendszerének újragondolását, radikális átalakítását, fejlesztését igényli.
: infbrmácíószo/gálzatók köre
Az információszolgáltatók körének, a gazdálkodók számának rohamos növekedése
új helyzet elé állítja a statisztikát. Az eddigi kevés számú szövetkezeti és állami nagyválla—lat közül felbomlók helyett és a megmaradok mellett a kis- és közepes vállalkozások nagyszámú sokasága fogja a termelésjelentős hányadát adni. Ez a statisztikai megfigyelé—
sek programját két szempontból is alapvetően befolyásolja: e kisüzemek nyilvántartásai
kezdetlegesek, hiányosak, továbbá az adózási terhek mérséklése érdekében erősen ,,koz- metikázottak" (általuk). Sok ok miatt a begyűjtött alapadatok torzítottsága feltehetően jóval nagyobb mértékű, mint a nyugat-európai országokban. Ennek ellenére csak a nyugati országokból szerezhetünk némi tapasztalatot a torzítások kiszűrésének techno—lógiájához ez a kör csak reprezentatív uton figyelhető meg.
Az információszolgáltató gazdálkodó szervezetetek köre több vetületben is az inten- zív változás állapotában van:
— számuk, csak az iparban, egy év alatt megduplázódott;
,, átlagos méretük lényegesen kisebb lett. sok az egészen kis méretű, néhány fős gazdálkodó szervezet;
A— gazdálkodási formáik változatosabbak lettek;
— a tulajdonformák több változata létezik, egyre több a vegyes tulajdonú szervezet;
egy—egy szervezet tevékenységi köre diverzifikáltabb, főleg a kis szervezeteknél nem stabil, ezért a szervezet ágazati besorolása esetleges.
A mezőgazdaságban is mindinkább tanúi lehetünk a nagyüzemek belső szervezeti rendszere átalakulásának, a nagyüzemeken belül önállóan gazdálkodó, vállalkozási jellegű,jövedelemérdekeltségű belső szervezetek létrejöttének, a farmergazdaságok kiala- kulásának, a nagyobb volumenű termelést folytató kistermelők számszerű gyarapodásá- nak és más. a termelési viszonyokat radikálisan érintő változásoknak. Ezekre a statiszti—
kának mielőbb ,,reagálnia" kell, ellenkező esetben jelentős információveszteséget szen-
vednénk, s adataink megbízhatósága csökkenne. A reagálások sorában elkerülhetetlen,
hogy az információszolgáltatók körébe tartozás kritériumát a továbbiakban már ne a termelő jogi státusa szerint definiáljuk, hanem azt egy meghatározott volumen feletti termelésre határozzuk meg. (Az adatszolgáltatás gyakoriságát és részletezettségét termé—szetesen a gazdálkodók méretéhez célszerű igazítanunk.)
Az információszolgáltatók körének meghatározásához a jelenlegi statisztikai szám- jelállomány mellett az adószám-nyilvántartást és más regisztereket is fel kell használni.
Az adatszolgáltatók számának bővülését jelzik az alábbi adatok: a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok közül a részvénytársaságoknál ugrásszerű, míg a korlá—
A STATISZTIKA MEGÚJíTÁSA 443
tolt felelősségű társaságoknál robbanásszerű a növekedés. Ez utóbbiak száma az 1988.
évi 4Sl-ról 1990. január l—jére 4840-re növekedett. Nem várható számottevő változás a jövőben sem a költségvetési szervek és az ún. társaságok (szakszervezetek, egyházak,
egyesületek) számában.
A nem jogi személyiségű gazdasági társaságok egyedi megfigyelésére 1982 és 1985
között tett már kísérletet a Statisztikai Hivatal, de részben a nyilvántartott címadatokpontatlansága, részben a nagymértékű üuktuáció miatt a begyűjtött adatok minősége oly
mértékben megromlott, hogy a közvetlen megfigyelés helyett meg kellett elégedni az adónyilvántartásból átvehető adatok állományával. A kérdést ismételten meg kell vizs- gálni, és meg kell határozni a közvetlen megfigyelést indokoló kritériumokat (például az alkalmazottak száma, a termelési érték).Ajövőben a legnagyobb gondot az egyéni vállalkozók statisztikai megfigyelése fogja okozni, Ezek száma a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet (PSZTI) adatai szerint 430 000.
Nyilvánvaló, hogy ezek közvetlen, teljes körű, statisztikai célú (azaz az adóbevalláson túli) megfigyelése meg sem kísérelhető, mert ezt sem a felvételek költségessége, sem a
személyi feltételek nem teszik lehetővé.Meg kell említeni, hogy a gazdálkodó szervek egységes adatszolgáltatással való terhelhetősége drámaian csökken, helyenként megtagadják az adatszolgáltatást. A sta—
tisztikai rendszerben, mivel az adatok egymásra épülnek, egyfajta ,,dominóelv" műkö—
dik: egyes adatszolgáltatások megszüntetése vagy átalakítása több területen is éreztetheti hatását, ezért jelentős erőfeszítéseket kell tenni az újjáalakuló statisztikai rendszer össze—
hangolására. Egyes szakmai területeken korábban nem kis erőfeszítéssel létrehozott olyan idősoroknál is fennáll a megszűnés veszélye, amelyeket a fejlett statisztikával
rendelkező országok nem nélkülözhetnek.
A számviteli rendszer korszerűsítése
A számviteli rendszer korszerűsítése elkerülhetetlen. Ugyanakkor látni kell, hogy
jelenleg a vállalati mérleg képezi a nemzetgazdasági elszámolási rendszer alapvető infor-
mációs bázisát, erre épülnek a termelést és a jövedelmi folyamatokat bemutató statiszti-kai mérlegek. Ez a sajátos magyar gyakorlat 1968—ban alakult ki, és számos előnye
mellett kétségtelenül azzal is együtt jár, hogy a vállalati mérleg több adatot tartalmaz, mint amennyi egy fejlett piacgazdaságban általánosan megszokott. Természetesen astatisztikai adatszolgáltatás keretében ezeket az adatokat nem kéri be a gazdálkodó
szervezetektől a Statisztikai Hivatal. A készülőben levő számviteli törvény egyik fontos mozzanata az, hogy fel kívánja számolni a vállalati mérlegeknek a makrogazdasági információs rendszerben betöltött központi funkcióját, és radikálisan csökkenti adattar—talmukat.
Természetesen a kormányzati irányítás továbbra sem nélkülözheti sem a GDP-t, sem a jövedelemelosztást bemutató nemzetgazdasági mérlegeket, így az összeállításak- hoz szükséges adatokat a gazdálkodó szerveknek változatlanul biztosítaniuk kell. Ezek begyűjtése a továbbiakban a statisztikai szolgálatra hárul.
Ahhoz, hogy a Statisztikai Hivatal —— a számviteli rendszer ilyen átalakulása esetén a számviteli bázison nyugvó makrogazdasági információkat a kormányzat számára biztosítani tudja, a nélkülözhetetlen információkat be kell építenie az állami statisztika
rendszerébe. Ezzel egyidejűleg a népgazdaságimérleg-számítások adatigényét felül kell vizsgálni oly szempontból, hogy hol vannak olyan egyszerűsítési lehetőségek, amelyek az információs tartalom elszegényítése, illetve a számítások megbízhatóságának csökkenése nélkül végrehajtható.
A számviteli rendszer korszerűsítésével összefüggésben célszerűnek látszik a Statisz—
tikai Hivatal által kidolgozandó ,,információs csomag" bevezetése, mert ezzel minimali-
444 DR. Hoos iANos
zálható lenne az adatszolgáltatók terhelése. Hangysúlyozni kell, hogy egy ilyen jelentős kezdeményezés újszerűségénél fogva és abból adódóan, hogy a Hivatal költségvetését jelentősen terhelné. alapos és széles körű előkészítést igényel. Számitásba kell venni a lélektani hatását annak, hogy a számvitel csökkenti az információk begyűjtését, a statisz—
tika pedig növeli. A csökkentésből következő öröm könnyen a statisztika által kért információk megtagadásának dühével párosulhat.
A statisztika bővítendő és újonnan kifejlesztendő terü/erei
Elsősorban a piacgazdaság igényei vetik fel a statisztika bővítését több terü—
leten. Az új igényeknek megfelelően fejlesztendő és bővítendő a monetáris és a
költségvetési statisztika.
A monema'ris statisztika kifejlesztésének több vonalon párhuzamosan kell történnie.
— Felül kell vizsgálni és ki kell bővíteni a pénzintézeteknek (bankoknak. biztositotársaságok—
nak stb.) mint a gazdaság sajátos szektorának a kezelését. A kétszintű bankrendszer létrehozása, az üzleti bankok szerepének folyamatos növekedése miatt át kell értékelni a pénzintézetek termelési értékének meghatározására szolgáló módszert.
— A piacgazdaságban növekvő szerephezjut a monetáris gazdaságirányitás. Ezt a folyamatot követve teljessé kell tenni az egyes jövedelemtulajdonosok (gazdasági szféra lakosság, költségvetés) hitelkapesolatainak megfigyelését illetve a hitelkapesolatokat integrálni kell ajövedel emújraelosz—
tás rendszerébe A pénzügyi statisztika feladata továbbá a forgalomban levő pénzmennyiség megha- tározása stb.
— Fejlesztendő az unt __klasszikus" pénzügyi statisztika is, vagyis az értékpapírok (váltók, kötvények, részvények) forgalmazásának bemutatása, a tőzsdestatisztika stb.
A pénzügyi statisztika sajátos vonása, hogy a statisztikai hivatalok ezen a területen nem adatgyűjtőként, hanem adatfelhasználóként jelennek meg. Az elsődleges adatgyűj—
tők maguk a pénzintézetek. A statisztikai hivatalok az átvett adatokat részben beépítik a makrogazdasági elszámolásokba, részben változatlan formában jelentetik meg a sta—
tisztikai publikációkban. Tehát világosan meg kell különböztetni azokat a területeket, amelyeken maga a Statisztikai Hivatal vállalkozik új információk gyűjtésére (ezek van—
nak kisebbségben), szemben azokkal a területekkel, ahol a Hivatal készen veszi át a
Pénzügyminisztériumtól, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivataltól (APEH), a Magyar
Nemzeti Banktól az általuk gyűjtött vagy elrendelt adatok összesítéseit, Valójában az államháztartás, a monetáris folyamatok, a vagyonmérleg és néhány más, kardinális jelentőségű kimutatás teljességéért, szakszerűségéért és késedelem nélküli elkészítéséért a pénzügyi kormányzat viseli az elsődleges felelősséget a világ minden országában. A népgazdasági mérlegrendszer követelményeiből kiindulva azonban a Statisztikai Hivatalnak közre kell működniee fontos információk koncepcionálisés módszertani kidolgozásában.Ez a nemzetközi gyakorl atban általános munkamegosztás valósult meg a magyar statisztikában is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fejlődő, de jelenleg még számos gyermekbetegség nyomait magán viselő pénzügyi szféra, a pénzügyi statisztika lehetősé—
geit is erősen korlátozza, A Statisztikai Hivatal pénzügyi statisztikája csak a kétszintű bankrendszer saját. belső információs rendszerének kialakítását nyomon követve képes
fejlődni
Fontos feladat a vagyon és a vagyonmozgás mérése, beleértve a nemzetközi vagyon-
mozgást is.Részint adatforrás-, de legnagyobb mértékben metodikai problémák miatt a mérle—
gek jelenleg csak a felhalmozott eszközök első három tételéről készülnek. A felhalmozott eszközök számbavétele a vállalati, illetve költségvetési könyvviteli előírásokon alapul, és így tartalmazza annak összes értékelési problémáját is. Az állóeszközök un. bekerülési értékükön vannak nyilvántartva, ezért nem tartalmazzák az infláció miatt bekövetkező
A STATISZTIKA MliGÚJíTÁSA 445
értéknövekedést. Az avulás miatti értékcsökkenést elméletileg tartalmazzák ugyan, de az eddigi amortizációs kulcsok helyessége erősen vitatható, különös tekintettel arra, hogy
az gyakran központi jövedelemszabályozási eszközként szolgált. A készletek is bekerülési áron vannak nyilvántartva, azonban a vállalati hatáskörű készletátértékelések elsődleges
szempontja a vállalati nyereség megfelelő beállítása, nem pedig a tényleges értéknöveke—dés, illetve —csökkenés kimutatása. A szabadalmak és más szellemi erőforrások csak 1988 óta jelentek meg a vállalati mérlegek eszköz oldalán, de az itt megjeleníthető tételek értékelése még nincs megnyugtatóan lezárva. A háztartások tartós készleteiről, valamint a természeti erőforrások egyes elemeiről korábban készültek számítások, amelyek több éve szünetelnek. A pénzügyi tartozások és követelések mai értékösszegének reális megál—
lapítását több elvi és gyakorlati probléma nehezíti meg. így például az értékpapírok
esetében az árfolyamra való értékelés megoldatlansága, a belföldi államadóság esetében egyes refinanszírozási hitelek elbírálásának bizonytalansága, a külföldi adósságállomány esetében a valutakulcsok mozgásából és egyes hitelek átminősítéséből eredő változások bonyolultsága és a részletek nem elég mély ismerete kíván mielőbbi rendezést.
A nemzeti vagyon összetételét a következő sémával szemléltethetjük:
Allóeszközök
* Befejezetlen beruházások
** Készletek
4- Szellemi erőforrások (szabadalmak, szerzői jogdíjak) Felhalmozott eszközök
% Háztartások tartós készletei 4- Környezeti tényezők
JrTermészeti erőforrások (föld, erdők, ásványvagyon, vízkincs stb.) Reáleszközök összesen
%Pénzügyi tartozások-követelések egyenlege Nemzeti vagyon
A korábban folytatott, jelenleg szüneteltetett számítások felújítása és teljes körűvé
tétele elképzelhető lenne, de nem célszerű. Ugyanis a legtöbb területen lényeges változás várható a közeljövőben, a tőkejavak piacának kialakulásával. Ez megfelelő támpontot, illetve kontrollt szolgáltatna a nemzetgazdasági számítások új megközelítésű módszerta—nának kidolgozásához. Addigis elkezdődött az állóeszköz-, illetve a földértékelés problé—
máinak részletes áttekintése, ami a föld esetében várhatóan az év végére egy (nemzetgaz- dasági szintű) számítási módszer kidolgozásához vezet A további metodikai munkában nagymértékben támaszkodni lehet arra a — Magyar Tudományos Akadémia vezetésével és a Statisztikai Hivatal közreműködésével várhatóan még az idén beinduló kutatási programra, amely a nemzeti vagyon elemeinek teljes körű, részletes és visszamenőleges
kutatását tűzte ki célul.
A nemzeti vagyonból a külföldi tulajdonba került rész nagyságának, a működőtőke- beáramlás mértékének számbavétele érdekében a közelmúltban került kialakításra az információs rendszer. Ennek révén lehetővé vált az 1990. január l-jén részben vagy egészben külföldi tulajdonban levő vállalatok és a külföldi — könyv szerinti -— vagyonérték kimutatása, továbbá az ettől az időponttól kezdve megvalósított külföldi tőkebeáramlás, tőke- és profitrepatriálás folyamatos bemutatása. Ez alapot teremthet az utóbbi idöben fokozódó jelentőséggel bíró GNP-számítások2 végzéséhez,
Az árstazisztika továbbfejlesztése során általános igényként jelentkezik az árstatisz—
tika egyes területei (termelői, fogyasztói, külkereskedelmi stb. árak) által biztosított
2 Lásd az l, lábjegyzetet.
446 DR. HOÓS jÁNOS
információk pontosságának növelése. A szabad árak térhódítása, a piacgazdaság az árstatisztika továbbfejlesztését és a gazdálkodóknak az árakról való részletes tájékozta- tását igényli, A statisztikai szolgálatnak vállalnia kell a piaci szereplők statisztikai információkkal való ellátását.
Fejleszteni kell a fogyasztói árindex számítási módszerét, s egy tetszőleges indexálási célokra alkalmas, jól prezentálható rendszert kell kialakítani. Törekedni kell a különbö- ző szakstatisztikákban használt árindexszámítási módszerek jobb összehangolására.
Korszerüsítést igényelnek a társadalmi: és a lé[minimum—számítások; törekedni kellene arra, hogy a minimum alatt élők számáról, arányáról az eddigieknél nagyobb gyakorisággal álljanak rendelkezésre megbízható információk.
A lakosságif'ogyas:tás mérése terén a területi elszámolási elv mellett egyre fontosabb a nemzeti elven alapuló fogyasztás meghatározása is, azaz annak a fogyasztásnak a
megállapítása, amelyben nem szerepel a külföldiek magyarországi vásárlása, Viszont magában foglalja a magyar állampolgárok külföldi vásárlásait.A munkaerőpiaci folyamatok aktív kezelésének igénye megköveteli az információs háttér bővítését, a munkaügyi adatgyűjtési rendszer átalakítását. Ennek megfelelően újra kell gondolni, és szükség szerint módosítani kell a használt fogalmak, besorolások tartalmát. A munkaerő—állományra vonatkozóan rendszeres lakossági felméréseket kell végezni; ez többek között lehetőséget nyújtana arra is, hogy a regisztrált munkanélküli- ség mellett a teljes munkanélküliség méreteire vonatkozóan is információhoz jussunk. A
keresetekre vonatkozó átlagszámok mellett növekszik az igény a foglalkozásonként,
szakmánként (és nem ágazatonként) részletezett béradatok iránt (például érdekegyezte- tési célokhoz), Meg kell szervezni a sztrájkstatisztikát.A vállalatokon belül végzett eltérő profilú tevékenységek elkülönített megfigyelését a gazdálkodó szervezetek tevékenységi körének bővülése, kötöttségeinek feloldása teszi szükségessé és fontossá. Tehát újfajta számbavételi módszert kell bevezetni a termelési
statisztikában, ahol a piacgazdaság viszonyai között a vállalatok számottevő része
többféle ágazatba tartozó tevékenységet végez, s a gazdaság termelési szerkezetének reális elemzése megköveteli a homogén termelési egységek elkülönített számbavételét és feldolgozását, Nemcsak a termelést, hanem a termelés ráfordításait és az igénybe vett erőforrásokat is viszonylag tiszta ágazati csoportosításban kell összehasonlíthatóvá tenni; ez a fajta termelési statisztika terjedt el a nyugati országokban. Különösen fontos és újszerű feladat a vállalatok egészére vonatkozó, komplett adatok összekapcsolása a vállalaton belüli homogén termelési egységekre vonatkozó szűkebb adatkörrel,Az új ismeretek igénye nemcsak országos, hanem kisterületi szinten is jelentkezik.
Szükségesnek látszik felhívni a figyelmet arra, hogy az .,új jelenségek" (például monetáris statisztika, fogyasztói áralakulás, bérek és jövedelmek, létminimum, társadalmi mini- mum) megfigyelési rendszerének kialakításánál a területi szempontoknak (a településen- kénti adatkör szélesítésére vonatkozó igényeknek) is érvényesülniük kell. Különösen fontos a településszintü adatok biztosítása a foglalkoztatással összefüggő, ezen belül a
munkanélküliségre vonatkozó kérdéseket illetően.
Uj módszertan meghonosítása
Annak, hogy megfelelhessünk a statisztikával szemben felállított új követelmények- nek, alapvető feltétele a módszertan megújítása. Figyelembe véve a megfigyelési egységek számának rohamos gyarapodását, de a költségtakarékossági szempontokat is, kiemelt feladat a piacgazdaságokban a gazdasági folyamatok mérésénél bevált mintavételi eljárá—
sok sürgetö bevezetése. Nem érdemes és nem lehetséges többé a teljes körű megfigyelések
erőltetése. Mégha végrehajthatók lennének is, márpedig egyre kevésbé lesznek azok,
A STATISZTIKA MhGÚJlT'ÁSA
447
lényegesen nagyobb anyagi ráfordítással sem hoznak érzékelhetően megbízhatóbb ered- ményt, mint a kevés számú, de jól kiválasztott gazdálkodó szervezet megfigyelésére kiterjedő mintavételi eljárások.
A megbízható, hiteles, a valós folyamatokat tükröző adatok előállításának a minta- vételi módszereket, technikákat, a becslési eljárásokat illetően szigorú szabályai vannak.
Ezek az eljárások azonban ismertek, nemzetközi tapasztalatok szerint számos korszerű statisztikai szolgálat alkalmazza őket, hazai adaptációjukhoz késedelem nélkül hozzá kell kezdeni, élni kell bevezetésükkel, mert különben a mindennapi gyakorlat cáfol ránk, tevékenységünk ellehetetlenül,
Meg kell tanulni és az adatfelhasználóinkkal meg kell értetni információink eddigi- ektől eltérő értékelését és értelmezését. El kell fogadtatni, hogy a statisztikai adat nem
fétis, az adatoknak lehet hibájuk, a hibák azonban magabiztosan határok között tartha—
tók, Meg kell értetni, hogy a teljes körű (vagy annak hitt) megfigyelések szükségtelenül
sokkal drágábban állítanak elő minőségileg nem garantálható információkat.
Ezt a megközelítési módot következetesen érvényesíteni kell publikációinkban is, vagyis tájékoztatni kell az adatok felhasználóit a pontossági korlátokról.
A reprezentativ mintavételi módszerek alkalmazásának alapvető kritériuma, hogy a gazdaság szereplőinek megbizható nyilvántartásai naprakészek legyenek, sürgetően meg kell teremteni egy hiteles regisztrációs rendszert, és természetesen nem lehet lemondani időszakonként ——— szakmai területektől függően —— 5-10 éves periódusonként megismételt,
a mintavételnél sokkal szélesebb körű információkat biztosító, a mintavételi eljárások
korrigálását is szolgáló cenzusokról sem.A reprezentatív megfigyelési módszerek új területeken történő bevezetésekor elsőd-
leges célnak az adatszolgáltatási kötelezettség csökkentését célszerű tekinteni (a főbb
mutatók teljes körű begyűjtése mellett a részletező adatok reprezentatív megfigyelésével), ami nem az adatszolgáltatók számának csökkentésétjelenti. A reprezentatív megfigyelési rendszerek megfelelő nagyságú alapsokaságot feltételeznek, ami nálunk a jogi és nem jogiszemélyiségű gazdálkodók együttes kezelését igényli. Ez esetben a becslések is megbizha—
tóbbakká válnak, Az adatok megbízhatósága az adatgyűjtés-szervezési és —ellenórzési munka erősítését igényli, amit ugyancsak külföldi tapasztalatok támasztanak alá.
A népgazdasági mér/egrendszer teljes módszertani felülvizsgálata napirenden van.
Szükségessé teszik ezt a gazdaság működésében, irányításában bekövetkező változások, valamint a Statisztikai Hivatal adatgyűjtési lehetőségeinek módosulása (például a válla- lati mérlegbeszámolók átalakítása).
Sok területen megszűnik a teljes körű elszámolás lehetősége, ezért rugalmasabb, a statisztikai becslési eljárásokat szélesebb körben alkalmazó módszerek kidolgozására van szükség. Felmerül, hogy be kell vezetni a statisztikai hiba fogalmát, elkerülve annak a látszatát, mintha a nemzetgazdasági mérlegek ,,egyensúlya" statisztikai adatokkal tökéletesen megvalósítható lenne.
A fejlesztés irányvonalát az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszere (SNA) mind következetesebb megvalósítása képezi, ahol lehet figyelembe véve a már előkészítés alatt álló ,,új SNA" ajánlásokat.
A külföldi gazdasági kapcsolatok szélesedése indokolttá teszi, hogy a bruttó hazai termék (GDP) mérőszáma mellett a Hivatal a bruttó nemzeti terméket (GNP) is kidol—
gozza és közzétegye.
Számítástechníkaí háttér
A statisztikusi munkastilus alakulásának, követelményeinek megfelelően kell to- vábbfejleszteni a számítástechnikai hátteret. Várhatóan abba az irányba lesz elmozdulás,
448 DR, HOÓS JÁNOS
hogy az egyes statisztikusműhelyek saját adatbázisukon vagy annak egyes részein na—
gyobb Önállósággal dolgoznak. Ennek megfelelően a számítástechnikai ellátás kétsz intű—
ségét kell fejleszteni, Az elsö szinten maradnak a központi nagy feldolgozások és ebből a kisebb vizsgálatokhoz szükséges válogatások. Ennek megfelel a jelenlegi ,,nagygépes"
ellátás. A második szinten a statisztikusi továbbfeldolgozasok, módszertani kísérletek valósulhatnak meg. Ennek számítógépes bázisa a már eddig elhelyezett és tovább bőví—
tendő PC—bázis.
Ez a szemlélet két törekvést tesz szükségessé:
ki kell alakítani a kisgépes központi hálózatot (lépései folyamatban vannak), és azt egyrészt hivatalon belül, másrészt a területi igazgatóságoknál is fejleszteni kell;
—— a számitástechnikai munkában fokozatosan fel kell értékelódni a számitástechnikai környe—
zetét javító-. fejlesztő tevékenységnek.
A várhatóan növekvő és egyre sokrétűbbé váló informacios igények kielégítéséhez a megbízható adatok mellett alapvetően két dolog szükséges: képzett statisztikusok és
fejlett technika.
A képzett statisztikuson olyan szakembert kell érteni, aki a fejlett technikát ismeri és alkalmazni is tudja. E téren is vannak lemaradások. Ezért tovább kellene haladni azon
az úton, hogy minél több szakember önállóan tudja használni a fejlett számítást echnikát
és a korszerű, föleg matematikai statisztikai elemzési módszereket. Ehhez kellenek a központi számítógépek meghosszabbított ,,karjai" a munkahelyen elhelyezett terminálok és a személyi számítógépek. A fejlődés útja az, hogy a statisztikus szakember nemcsak tervezi, begyűjti és előállítja. hanem önállóan (számítógéppel) dolgozza is fel az adatokat saját elemzési szükségleteinek megfelelően. Az elemzéseket, publikációkat ugyancsak számítógépen irja, illetve tarolja, sőt a nyomdai tevékenység egy részét is elvégezheti aszámítógéppel.
Ez a jövő útja, ami egyes fejlett országokban már a jelen.
A tájékoztatás új követelményei, a nyilvánosság, a titkosság új értelnwzése
Megújitandó a Statisztikai Hivatal tájékoztatási munkája. A változó környezet figyelembevétele alapján változik a tájékoztatási tevékenység tematikája, módosulnak súlypontjai.
A gazdaságstatisztikában előtérbe kerül a piac és a hozzá kapcsolódó jelenségek — áruforga—
lom, keresleti, kínálati tényezök, árak és árfolyamok w vizsgálata, a vagyon és a tulajdon szerepe.
A monetáris eszközökről és folyamatokról tözsdei és bankműveletek, hitel, betét, biztositas, kamat, pénzmennyiség, likviditás stb., valamint a költségvetés alakulásáról és a nemzetközi tizetési mérleg adatairól szóló tájékoztatás szerepe is nó.
A társadalomstatisztikai tájékoztatásban egyrészt a társadalmi élet számos új jelenségét be kell mutatni. ugyanakkor az eddig is meglevő -— nagyrészt meg is figyelt —, de nem kellő súllyal bemutatott tarsadalmi jelenségek feltárásának is előtérbe kell kerülnie. (Például a széles értelemben vett tarsadalmi mozgalmak, mint a politikai pártok, felekezetek, egyesületek, érdekképviseletek és hasonlók, valamint a tarsadalom tagolódásában. rétegződésében, esetleg mobilitásában bekövetke—
zÖ várhatóan növekvő és gyakoribb változások.) Ugyanakkor az élénkebb közélet igényeinek kielégítésére az allami szervekről és eseményekről, igy a választásokról. az országgyűlésröl, a közigazgatásról. az önkormányzatokról is bővíteni kell a közreadott információkat Végül fontos lenne több és szélesebb körű tájékoztatást nyújtani a devianciával jelölt jelenségcsoportról.
Növekszik a szerepe az életkörülményekkel foglalkozó statisztikai tájékoztatásnak es ezen belül a foglalkoztatottsági kérdések - köztük a munkanélküliség — vizsgálatának, A lakossági infrastruktúrarol és főleg annak minőségéről több információt kell közölni.
— A közvélemény. a lakossag igényelt és szükséges tájékoztatása, de a statisztikai szolgálat munkájának szélesebb körű és érdekünkben álló megismertetése végett is erősíteni és szervezettebbé kell tenni a Statisztikai Hivatal sajtókapcsolatait, és ezt ki kell terjeszteni a külföldi sajtószervekre, a Magyarországon akkreditált külföldi újságírókra is,
A STATISZTIKA MEGÚJíTÁSA
449
A nyilvánosság kiterjesztése és az egyedi adatok védelme közti ellentmondás szabá- lyozásában késés tapasztalható, ami naponta okoz gondot a tájékoztatásban és a marke-
ting területén is. A legutóbbi alkotmánymódosítás két lényeges ponton érinti a statiszti- kai adatok nyilvánosságát. Egyrészt az alkotmány szerint mindenkit megillet a jog a személyes adatok védelmére. Ezt különösen az adatgyűjtésnél, az adatátadásnál és az adatkezelésnél szükséges hangsúlyozni, biztosítva az anonimitást. Másrészt az alkot- mány alapján mindenkit megillet a jog a közérdekű adatok megismerésére és terjesztésé—
re. A Statisztikai Hivatal köteles gondoskodni arról, hogy a nemzetközi és a magyar közvélemény az ország helyzetéről, állapotváltozásaíról, az állami szervek tevékenységé-
ről objektiv tájékoztatást kapjon.
Az új jogi szabályozásnak deklarálnia kell a hivatalos statisztika nyilvánosságának
elvét. Ez azt jelenti, hogy az egységes állami statisztika rendszerének statisztikai adatai (hivatalos statisztika) a közvélemény, a társadalom szervezetrendszere számára hozzáfér-hetők. Kivételt képeznek természetesen az államtitkot és szolgálati titkot képező adatok,
amelyek felett a kontrollt a kormány és a parlament gyakorolja.Biztosítani kell az egyedi adatok titkosságát a személyiségi jogok védelmére vonat—
kozó jogi szabályozással összhangban.
Ugyanakkor indokolt olyan irányban változtatni, hogy az egyedi adatok is közölhe—
tők legyenek, ha az érdekelt ehhez írásban hozzájárult, vagy ha közhitelű nyilvános
nyilvántartási adatról van szó (például cégnyilvántartás). Ez a megoldás segíti a Közpon—ti Statisztikai Hivatal üzleti tevékenységét is,
A statisztikai tevékenység ésszerű, költségkímélő megszervezése
A költségvetési és egyéb központi — hivatali * reformmunkálatokhoz is igazodva, a
fejlett országok statisztikai szolgálatának példáit hasznosítva és a jövőbeni várható parlamenti igényekhez is alkalmazkodva kell előkészíteni a belső feladatfinanszírozási rendszer bevezetését, amelynek egyik alapfeltétele a feladatok (feladatesoportok, tevé—kenységek) költségráfordításainak mérése. A feladatfinanszírozási rendszer alkalmazása,
a költséghelyek érdekeltté tétele a gazdálkodásban elengedhetetlen követelmény a statisz-tikai szolgálat ésszerű, hatékony és gazdaságos működésének feltételrendszerében. Ez eltér attól a bázisszemléletű keretgazdálkodástól, amelynél nem szenvedtek hátrányt a
keretet túllépők, amíg arra a lehetőségek adva voltak.A statisztikai munka költségszámítása utókalkulációs módszerrel elkezdődött. En- nek első szakasza a közvetlen munkaidő—ráfordítás felmérése. A második szakasz a
közvetett költség és a közvetlen munkaidő-ráfordítás értékének, a közvetlen bérköltség- nek és járulékainak számítása. A harmadik szakasz a feladatok szerinti összes költség
meghatározása, a költségarányok, a feladat- (tevékenység—) struktúra értékelése.A Hi vatal marketing—te vékenységének fejlesztése
A szigorodó költségvetési feltételek közepette szükségszerű, hogy felértékelődjön minden olyan tevékenység, amely a bevételek megszerzésére, növelésére irányul. Kísérleti jelleggel bevezetésre került a Statisztikai Hivatal szolgáltatási tevékenységének szabály-
zata, Ez a szabályozás kedvező lehetőségeket biztosíta szervezeti egységek számára, hogy a hivatali érdek és az egyéni ösztönzés jól kiegészítsék egymást. A marketing-tevékenység
fejlesztése csak úgy érhető el, ha feltérképezzük és napra készen tartjuk az üzleti tevé—kenység lehetséges területeit, állandó piackutatást végzünk, kihasználunk minden olyan
formációt, amely a Hivatal tevékenységéből fakadóan viszonylag olcsón végrehajtható.
A marketing-tevékenység fejlesztése során nemcsak a bevételek növelése, hanem a költsé-
450 DR. tioos JÁNOS
gek csökkentése is cél. Ezt azonban úgy kell elérni, hogy mind az alap—, mind az üzleti
tevékenységhez a szükséges források rendelkezésre álljanak. Ez a pénzeszközök éssze-
rűbb felhasználását jelenti,A statisztika ferfi/zeti szervei
A megújuló statisztikai rendszerben működő, átalakuló Hivatal a jövőben sem nélkülözheti területi szerveit, mert
sem a személyi. sem az infrastrukturális feltételek oldaláról nincs realitása olyan méretű központi hivatal létrehozásának, amely az állami statisztikai szolgálat valamennyi feladatát magára
vállalhatna;
a megszervezésiik óta eltelt négy évtized tapasztalatai bizonyítják. hogy a statisztikai munka szakszerűsége és szakmai autonómiája csak a lokális érdekrendszertől független, a Hivatal közvetlen irányításával működő szervezettel biztosítható:
—— a növekvő jelentőségű lakossági és gazdaságstatisztikai összeírások (eenzusok) kellő megbiz—
hatósággal csak a Hivatal alkalmazásában álló és csak teruleti szintről szervezhető—irt'tnyitható összeiró hálózattal hajthatók végre.
A kialakult társadalmi-gazdasági helyzetben várhatóan tovább növekszik az érdek- lődés a regionális problémák iránt, következésképpen nő a területi—regionális—települési
folyamatok vizsgálatának igénye is.
Ill. AZ ÚJ STATISZTIKAl TÖRVÉNY
A statisztikai szolgálat, a statisztikai rendszer hatékony működőképességét, megfe—
lelő hitelét, a statisztikai tevékenység tartalmi megújulását, alkalmazkodásának lehetősé—
gét a változó politikai és gazdasági viszonyokhoz törvény útján is biztosítani kell.
Mindezek sürgető feladattá teszik egy új statisztikai törvény megalkotását. A törvény koncepciója már elkészült, több szakmai és tudományos fórumon meg is vitatták, ennek alapján összefoglalhatók kulcskérdései és döntési variánsai.
!. Az új statisztikai törvénynek nem a statisztikai tevékenységet hanem a statisztikai szolgálat működését kellene szabályoznia, és érdekérvényesitésre vonatkozó jogait (szük—
ségleteit) kellene jogilag garantálnia.
2. A hivatalos statisztikai szolgálat működésének tartalma: társadalmi, gazdasági környezeti jelenségekre és folyamatokra, valamint az államhz'iztartt'tsra, az önkormány- zatokra és a hatósági tevékenységre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése, feldolgozása, tárolása, szolgáltatása. közzététele és elemzése.
A statisztikai szolgálat információkkal látja el:
— a kormányzatot (parlament, kormány, minisztériumok),
—— az önkormányzatokat,
— a társadalom különböző szervezeteik a tudományt,
a közvéleményt, a sajtót.
— a nemzetközi szervezeteket.
3. A hivatalos statisztikai szolgálat szervei: az Országos Statisztikai Tanács, a Központi Statisztikai Hivatal és a minisztériumok.
— Az Országos Statisztikai Tanács tagjai a parlament. a minisztériumok, az érdek—
képviseletek, az önkormányzatok és a statisztikai tudomány képviselői közül kerülnek ki. Tagjait a kormányfő nevezné ki. Elképzelhető egy ,,erős" és egy .,gyenge" statisztikai
tanács. Egy ,,eró's" tanács a kormány statisztikai tanácsadó—vélemé nyező szerve lehetne.
Fő funkciója lehet az országos statisztikai program (lásd később) elfogadása, határese—
A STATISZTIKA Ml—ZGÚJlTÁSA 451
tekben a statisztikai törvény értelmezése és állásfoglalások elfogadása országos statiszti—
kai ügyekben (például statisztikai szabványok elfogadása). Egy ,,gyenge" statisztikai
tanács a Statisztikai Hivatal elnökének tanácsadó-véleményező szerveként a mai Statisz- tikai Koordinációs Bizottsághoz hasonló funkciókat tölthetne be.
w A Központi Statisztikai Hivatal a hivatalos statisztikai szolgálat irányítását ellátó
országos központi szervezet. Kormányzati felügyeletére kétféle megoldás kínálkozik (itt
eltekintünk attól a számos országban kialakult megoldástól, hogy a Statisztikai Hivatalt
valamely minisztérium felügyelje). Az egyik megoldás szerint a Központi Statisztikai Hivatalt a kormányfő felügyelje, vagyis ajelenlegi helyzet ne változzék. A másik lehetsé- ges megoldás szerint a Központi Statisztikai Hivatal nem a kormányfőnek hanem közvetlenül a parlamentnek lenne alárendelve (ilyen megoldást a nemzetközi gyakorlat- ban nem ismerünk). Ez új helyzetet teremtene.—— A minisztériumok statisztikai tevékenységük vonatkozásában alkotóelemei a híva- talos statisztikai szolgálatnak. Statisztikai tevékenységüket a törvényes keretek között és a kidolgozott statisztikai szabványok szerint végzik. Képviselőik tagjai lennének az
Országos Statisztikai Tanácsnak. A Statisztikai Hivatal rendelkezésükre bocsátja az általa gyűjtött adatokat. Ezen túl az országos statisztikai program keretében ügykörük—
ben, saját költségeikre, adatokat gyűjtenek.
4. A Központi Statisztikai Hivatal funkciói a következőkkel bővülnének:
— a költségvetési zárszámadással egyidejűleg jelentés benyújtása a parlamentnek az ország helyzetéről;
— évenként országos statisztikai program összeállítása, összehangolása és ehhez jóváhagyás kérése a parlamenttől.
Funkciói ellátásához a Központi Statisztikai Hivatalnakjoga van az államháztartá-
si, banki, adózási, önkormányzati és más hatósági adatok, valamint az államigazgatási, társadalombiztosítási és egyéb nyilvántartási rendszerekben megtestesülő információk korlátozás nélküli átvételére statisztikai célokra5. Az adatgyüjtés—elrendelési jog új alapokra helyezendő a következők szerint:
—— a Központi Statisztikai Hivatal és a minisztériumok közvetlen adatgyűjtés-elrendelési joga meg—
szűnne. helyébe a mindenkori költségvetési (naptári) évre a Statisztikai Hivatal által kidolgozott, koordinált, az Országos Statisztikai Tanács által megtárgyalt és a kormány elé terjesztett, a parla- ment által jóváhagyott országos statisztikai program lépne;
—— a program érdemi része azt a statisztikai adatgyűjtési tervet tartalmazná, amely átfogja a Központi Statisztikai Hivatal és a minisztériumok tervezett. igényelt adatgyűjtéseit, a végrehajtá—
sukhoz szükséges költségekkel együtt. a végrehajtásért felelősök (Központi Statisztikai Hivatal, minisztériumok) feltüntetésével;
a a kormány felhatalmazást nyerne arra, hogy az Országos Statisztikai Tanáccsal egyetértés—
ben rendkívüli esetben adatgyűjtéseket rendelhessen el;
— az országos statisztikai program a Központi Statisztikai Hivatal valamennyi tervezett tevékenységét a kapcsolódó költségvetési támogatási igénnyel együtt tartalmazza (ilyen értelemben a program elfogadása a Statisztikai Hivatal tevékenységeihez erőforrásokat is rendelné, vagyis a Statisztikai Hivatal költségvetésének elfogadását is jelentené).
6. A törvénynek változatlanul garantálnia kell azt, hogy egyedi adat (jogi személyek,
természetes személyek és ez utóbbiak társulásai nem anonimizált adata) a statisztikai
szolgálattól nem kerülhet ki (nem kerülhet nyilvánosságra). Elképzelhető olyan szabá- lyozás, mely — az adatszolgáltatók beleegyezésével —— lehetővé teszi az ismert toplistákhozhasonló jegyzékek nyilvánosságra hozatalát vagy az érdekképviseletek rendelkezésére bocsátását.
7. Garanciák a szolgáltatott statisztikai adatok megbízhatóságára és teljességére. Az adatszolgáltató a statisztikai programokban előírt adatgyűjtésekhez adatokat szolgáltat—
ni köteles, és felelős azok helyességéért.
452 DR HOÓS JÁNOS
8. A törvényben deklarálni kell a statisztika teljes nyilvánosságát
9. A törvénynek ki kell mondania, hogy a hivatalos statisztikai szolgálat tevekenyse—
ge közszolgálat, amelyet a társadalmi közkiadások keretében a központi állami költség—
vetésből kell finanszírozni.
10. Célszerű kimondani, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnökének ne legyen politikai státusa (az elnöki poszt ne legyen politikai egyezkedések tárgya).
Úgy véljük, a fent vázolt okfejtések képezhetik a majdani statisztikai törvény szakmai vázát.
A kirajzolódó, kialakulóban levő új statisztikai szolgálatról pedig azt lehet elmonda- ni, hogy
-— a jelenleginél nagyobb anyagi- penzugyi biztonságot teremthet magának, s nőhet befolyásoló szerepe a kormányzat társadalmi- gazdasági információrendszere'bcn; mindezt azon az áron, hogy a jelenleginel nagyobb mertekben veti alá magát a jogállamiságból következőjogi és társadalmi kontrollnak;
—— a szakmai autonómiája a törvényes keretek között olyan mértékű lesz, amilyen mértékben szellemi potenciálja, szakmai felkészültsége, kezdeményezőkeszsége, nemzetközi látóköre alapján magának kiharcolja (ez eddig is így volt és a jövőben sem lesz másként)
Az eddig elvégzett és a még hátralévő munkák alapján reális annak feltételezése, hogy az új statisztikai törvény 1991 második felében a parlament elé terjeszthető, és
jóváhagyása esetén a magyar statisztika megújulása törvényileg is megfelelő megalapo—zást nyer,
*
A statisztikai szolgálat átalakítási programjának a végrehajtása — amint azt talán az előzőkben kifejtettek is jelzik M az eredeti ütemezésnek megfelelően folyik, a menet közben született eredmények nagyrészt hasznosultak, illetve a megoldandó feladatokat a Hivatal kollégiumának (főosztályvezetői értekezletének) a döntései az egyes főosztá- lyok számára kijelöltek. A megújítási program a lehető legnagyobb mértékben támasz- kodik a fejlett statisztikával rendelkező országok tapasztalataira. A munka során közvet- len kapcsolat épült ki Anglia, az Egyesült Államok, Kanada, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria statisztikai hivatalával, a Közös Piac statisztikai szerveivel, egy- ben korszerűsödik a KGST—országokkal kialakitott kapcsolatrendszer is. Ez folytatása a Hivatal eddig is meglevő intenzív és gyümölcsöző nemzetközi tevékenységének azzal az alapvető céllal, hogy a magyar statisztika szerves része legyen a világ és különösen Európa egyetemes statisztikai tevékenységének.
TÁRGYSZÓ: Statisztikai tevékenység,
PE3IOME
Pasaepnymnascn B Benrpnn ncropmecxasi nepecrpoínca, Koropasi nosnonner ncrarb Ha ny'rb napnaMeHrapHoü neMoxparnn H pbmo'moü akonowmxn, nonxmoviaioumü C'rpany K Espone, nac- TOHTCJILHO rpeőyer ocmmcncana coeroanvm crarncrmecxoü criyxcőbi n ee őynynieü ponn, oönon- neni/m ee conepxcanmi n ctbopmupoaannn aaeKBarHoro iopnnnaecxoro perynnponanmi (npnnm'nn napnamenrom HOBOI'O tzaicona o crarucmxe). B nnrepecax Banneyxa3anumx neneü n Llenrpanb—
HOM CTaTHCTW-ICCKOM ynpasnennn paspaöorana ((HporpaMMa nepecrpomm cramcrmecxoü cnyxcőbvx
B crarbe nanararorcri namelieinibie B aron nporpaMMe sanaan, oőcronrenbcraa, Bamm/myn—
nme Ha nonecrxy rum neoőxonnmocrb ax penienmi, a TaKXtC nocrnrnyrbic no cnx nop peByHbTaTbl B ámú oönacrn.
A STATISZTIKA MEGÚJíTÁSA 453
SUMMARY
The historical and fundamental changes taking place in Hungary providing the possibility of proceeding in the direction of parliamentary democracy, market economy and integration to Europe, necessarily involve the reconsideration of the present situation and the future role of the national statistical service, the conceptional renewal of statistics and the elaboration of an adeguate legal regulation (passing the new Statistical Act by the parliament).
With this in view the Central Statistical Ofüce elaborated a "Programme for the reconstruction of the national statistical service".
The article reviews the tasks and inHuencing factors outlined in the program as well as the results achieved so far,
