A hosszú hullámok alakulása a mezőgazdaságban

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A HOSSZÚ HULLÁMOK ALAKULÁSA A MEZÖGAZDASÁGBAN

DR. SIPOS BÉLA—DR. SZENTMIKLÓSI MIKLÓS

,,míért nő a fű, hogyha majd Ieszárad?

miért szárad Ie, hogyha újra nő?"

Babits Mihály

Az utóbbi évek során erőteljesen megnövekedett az érdeklődés a gazdaság fejlődésének hosszú távú ciklusai iránt. A keynesiánus elveken nyugvó anticiklikus gazdaságpolitika s ez- zel az egyenletes gazdasági növekedés hajtóereje az 1970-es évtized elejére leállt. A második világháború utáni fejlődés első évtizedeiben úgy látszott, hogy a gazdasági életet elkerülik a válságok és hullámzások, a növekedés töretlen lesz. Az 1973-ban kirobbant első, majd később (1978-ban) a második olajválság következtében nőtt a munkanélküliség, az infláció, és le—

lassult a gazdaság növekedési üteme. Mindezeket átmeneti jelenségeknek tartották, ugyanis azt feltételezték, hogy a növekedés rövidesen visszaáll eredeti pályájára. A visszaesés azon- ban tartósnak bizonyult, s ez ismét az érdeklődés középpontjába helyezte a gazdasági fejlő—

dés ciklusos természetével, hullámzásaival foglalkozó elméletet és a gyakorlati vizsgálódást.

A szóban forgó tudományterület a konjunktúraelmélet és -kutatás. Az elnevezés a latin coniungere (összekapcsol) szóból származik. A konjunktúra azon mozgások kölcsönhatása, amelyek együttesen határozzák meg a gazdaság fejlődésének irányát. Az emelkedő fázist általában konjunktúrának, a visszaesés periódusát pedig dekonjunktúrának nevezzük.

A konjunktúraelméletet akkor tekinthetjük teljesnek, ha pontos választ ad a következő négy kérdésre (14):

ki;/Il okozza a válságot, illetve az a természeti törvények szükségszerűségével követke- zik-e

2. Mikorra várható a fellendülés?

3. Megadja—e a gazdaság ciklikus viselkedésének okait?

4. A ciklusok periódusa (időtartama) miért duplázódik meg?

Azt mondhatjuk tehát, hogy a különböző elméletek lényege éppen a fordulópontok magyarázatában rejlik. Miért fordul át a növekedési tendencia csökkenésbe, valamint miért jön ki ismét a gazdaság a hullámvölgyből?

A hosszú hullámok létezésére — J. ]. van Duijn szerint ((2) 59. old.) — az első utalást az

angol Railway Registerben megjelent, H. Clarke ,,Phisical economy" című tanulmányában találhatjuk. Clarke feltételezte az 54 éves időszak létezését, amely az l793—as válsággal kez- dődött, és 1847-ben ért véget. Észrevette, hogy ez a hosszú ciklus öt kisebb (10-11 éves) sza- kaszt foglal magában, amelyeket később Juglar-ciklusnak neveztek el. (13)

Clarke feltevése az 1793. és az 1847. évi nagy éhinség összehasonlításán alapul. A hul- lámzást nem próbálta megmagyarázni, érezte azonban, hogy az nem lehet véletlen.

DR. SIPOS-DR. SZENTMIKLÓSI: A HOSSZÚ HULLÁMOK 799 W. S. Jevons angol közgazdász a XIX. század második felében megalkotott napfoltel- mélete kísérlet a fizikai magyarázat megtalálására. A napfolttevékenység aktivitása és az üzleti ciklusok között — véleménye szerint —— összefüggés van. A (3) szerint C. Garcia-Mata és F. I. Shafner 1934. évi tanulmányukban kezdetben arra vállalkoztak, hogy bizonyítsák Jevons elméletének érvénytelenségét. Úgy találták azonban, a kapcsolat valóban létezik, és ez nehezen tekinthető teljesen véletlennek.

B. J. Fremerman megkísérelte továbbfejleszteni ezt a korrelációt a napfoltaktivitás és az ipari termelés között, és folytatni a mai időkig. Közölt ábrájából kitűnik, hogy az ipari termelés és a napfolttevékenység hullámainak futása szoros összefüggésben van egy figyelem- reméltó kivétellel. Az eltérés 1940-ben kezdődik, amikor az Egyesült Államok a háborús kon—

junktúra eredményeképpen szokatlan termelésnövekedést ért el.

A napfoltaktivitásban az 1967-es csúcs után visszaesés tapasztalható, az ipari termelés is jelentősen csökkent, ami az 1972—1973. évi üzleti recesszióban nyilvánult meg. A jövőbeni ipari termelés becslését igen körültekintően kell elvégezni. Jelenlegi ismereteink szerint ugyan—

is nincs semmilyen mechanizmus vagy oksági tényező a két jelenség közötti kapcsolatra.

]. ábra. A napfoltteve'kenyse'g és az ipari termelés hullámzása

Napiolttevékenység P

2.10-

2.00—

1 .90-

Iplri termelés

1560 1670 1630 18'90 19'00 19'10 19'20 19'30 19'40 19'50 1960 1970 Év

Forrás: (3) 24. old.

A széles körű tudományos adatgyűjtés azt mutatja, hogy amikor legaktívabb a nap, ak- kor meghatározható változásokat idéz elő a biológiai organizmusokban. Vitatható azonban, hogy ezek a változások megmutatkoznak-e az emberek gazdasági magatartásában vagy sem?

Az élőlényekre gyakorolt szoláris hatásokkal kapcsolatban megfigyelték — többek között ——

a sáskajárások, a tőkehalak, a heringek, az agyvelőgyulladás-vírusok és az egész világra ki—

terjedő nagy inüuenzajárványok vonatkozásában a napfolttevékenységgel szinkronban levő periodicitást. ((13) 74—75. old.)

A hosszú hullámok első átfogó tudományos magyarázatát N. D. Kondratyev adta meg.

Tekintettel arra, hogy Kondratyev műve (6) eddig —— tudomásunk szerint — csak orosz

nyelven jelent meg, így az alábbiakban ismertetjük néhány gondolatát és megállapítását.

A gazdasági konjunktúrák mozgása ritmikus. A konjunktúrák emelkedő periódusát többé vagy kevésbé élesen leszálló periódus váltja fel. Az ilyen ingadozások ciklusának két fő típusát különböztetjük meg: a mintegy ötven évet átölelő nagy ciklust és a kisebb ipari- tőkés ciklust, amely általában 8—11 évet foglal magába.

A nagy ciklus időszakába általában néhány kis ciklus is beleesik, melyek során a kon- junktúra az emelkedés állapotából a depresszió állapotába kerül. Ez az átmenet történhet élesen, válság formájában, és olykor nyugodtan, krízis nélkül is.

800 DR. SIPOS BÉLA—DR. SZENTMIKLÓSI MIKLÓS Kondratyev empirikus vizsgálattal elemezte (Berlin, London és Párizs idősorai alapján) a rövid lejáratú kölcsönök kamatlábát az 1896 és 1913 közötti időszakban. Vizsgálta továbbá ugyanezen periódusban az öntöttvas skóciai és németországi árát, valamint a vastermelés alakulását Angliában, az Egyesült Államokban és Németországban.

Ma már a legfontosabb mutatók alakulását számba véve, tényekre alapozva állíthatjuk, hogy a világháború ténylegesen abban a pillanatban kezdődött, amikor a világgazdaság és a legfontosabb országok gazdasága a nagy ciklus felemelkedő ágában volt.

Az 1913. és 1914. évi angliai, franciaországi és németországi piaci kamatlábakat Kondra- tyev havi bontásban elemezte. Az árak 1911 és 1914 közötti mozgását a vas (színvas és hen- gerelt), öntöttvas, kőszén és pamutfonal alapján követte nyomon, továbbá áttekintette 1913- tól 1915-ig Anglia, Németország, Belgium és Svédország munkanélküliségi adatait.

Az angliai és németországi értékpapírok 1913. évi havi bontású árfolyammozgását is figyelemmel kísérte.

Mindezek alapján Kondratyev az alábbi megállapításokra jutott. A háború — létrehozva a sajátságos, kizárólagos tartalmú hadipiacot — ,,megszüntette" a piac megjelenő ellentmon- dásait, és megváltoztatta a konjunktúrák mozgási irányát. Az általános gazdasági pangást felváltja a háborús időszak sajátságos konjunktúramozgása, melyre az jellemző, hogy az ér- tékmutatók mindenütt és szüntelenül növekszenek, mégpedig oly módon, hogy a naturális mutatók egyes országokban emelkednek, másokban pedig süllyednek.

A háború — ,,megszüntetve" a világpiac és a nemzeti piacok ellentmondásait — befejező—

dése pillanatára teljesen eltorzította a Világgazdaságot. A világgazdaság a háború idején al- kalmazkodott a hadipiachoz, s a mozgó egyensúly új állapotát hozta létre.

A háború befejeződésekor a hadipiac feltételeinek eltűnésével azonban kicsúszott a talaj a háborús időszak által létrehozott gazdaság alól. A háború által megsemmisített arányta—

lanságokat és eltéréseket más, még mélyebb és lényegesebb aránytalanságok és eltérések vál—

tották fel, melyeket a háború alakított ki.

A tőkés túltermelés viszonylagos válsága mindig fájdalmas és nehezen leküzdhető, de a tőkés rendszer természetes velejárója. Tulajdonképpen elkerülhetetlen adó azokért a szen- vedésekért, melyeket a társadalom tizet azért, hogy a tőkés rendszer pezsgő vállalkozó szellemét birtokolja. A válság válaszlépésnek tekinthető az abnormális előrelépésekre, fattyú- hajtásokra, valamint a gazdasági elemek és fejlődési körülményeik közötti eltérések megje- lenésére.

A gazdaságban is érvényesül tehát az akció—reakció elve, amelyet a üzikában Newton fogalmazott meg.

1896—tól éppen a műszaki haladás és a közlekedési gőzgépek értek el óriási sikereket.

Az első világháború, mint ismeretes, kétségtelenül sok tekintetben ösztönözte a műszaki haladást és a közlekedés fejlesztését, ezen belül a tengeri közlekedését is. Az első világháború idején a világgazdaság és világpiac küzdőterén új országok, új versenytársak (Egyesült Alla- mok, Japán, Kanada, Argentína, India, Ausztrália, Új—Zéland stb.) jelentek meg. Láthatjuk, hogy valóban így van, s ez esetben egy újabb hosszú periódus kezdetén vagyunk.

Az aranytermelés 1891 és 1922 közötti értékének és mennyiségének, valamint a kibányá—

szott arany 1810 és 1930 közötti összmennyiségének és az évi növekményének elemzése is ezt tükrözi. (Kondratyev idejében az 1930. évi adat jövőre vonatkozó becslésnek számított.) Ily módon igen valószínű, hogy a világgazdaság a nagy ciklus leszálló fázisába lép.

Ez nem jelenti azt, hogy a leszálló fázisban nem lesznek fellendülések, válságok és a tőkés kis ciklushoz tartozó depressziók. Azonban érvényesül a fizikából ismert hulláminterferencia, amely szerint az azonos fázisú hullámok erősítik, az ellentétes fázisúak pedig gyengítik egy- más hatását.

A konjunktúrák mozgásának általános jellemzőit tehát —— valószínűleg —— a leszálló, csök—

kenő tendencia határozza meg. Az elkövetkező időszak kis ciklusainak fellendülései kevésbé

A HOSSZÚ HULLÁMOK

801 lesznek intenzivek, ugyanakkor viszont a közelgő időszak válságai sokkal élesebbek, a kis ciklusok depressziói pedig sokkal hosszadalmasabbak lesznek. ((6) 242—258. old.)

Az ismertetett megállapítások alapján mondhatjuk, hogy Kondratyev már e művében lerakta és kifejtette hosszúciklus-elméletének alapjait.

A szakirodalomban általánosan elfogadottak a következő ciklustípusok: (2) a) a 3—5 éves időtartamú Kitchin— vagy készletciklus (rövid távú);

b ) a Juglar— vagy befektetési ciklus, melynek periódusa 7—11 év;

c ) a 15—25 éves Kuznets— vagy építési ciklus (középtávú);

d) a Kondratyev-ciklus (a hosszú hullámok), amelyeknek időtartama 45—60 év:

e) az évszázados (szekuláris) trendek.

A fenti ciklusokat Schumpeter nevezte el felfedezőjükről. (13) A ciklustípusok egyidejű—

leg léteznek, és Schumpeter nyomán kialakult az a nézet, hogy illeszkednek egymáshoz.

Szemlélete'ben egy Kondratyev-ciklus hat Jugler—ciklust és egy Juglar—ciklus három Kitchin- ciklust tartalmaz. A Kondratyev—ciklus hosszát átlagosan 54 évnek, a Kuznets-ciklust (amit Schumpeter nem említett) 18 évnek; valamint a Juglar—ciklust 9 évnek és a Kitchin—ciklust pedig 45 évnek véve az alábbi összefüggés állítható fel:

1 KONDRATYEV—CIKLUS a 3 KUZNETS-CIKLUS : 61UGLAR-CIKLUS :: 12 KITCHIN-CIKLUS

A fenti egyenlőség túlságosan leegyszerűsíti — a négy összefűzött hullám eredményének tekintett — gazdasági fejlődést. Mégis van valami igazság ebben az értelmezésben. A Kuznets—

ciklus csúcspontja csakugyan megelőzi a Kondratyev-ciklusét, és három Kuznets-csúcs volt az elmúlt száz évben, mindkét utóbbi Kondratyev-ciklus folyamán. A második világháború után a gyenge és erős ciklusok váltakozási pontjai, amelyekből Juglar-hatást feltételeznénk, a Kitchin-ciklus mélypontján voltak. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a ciklusok egy- máshoz való viszonyának, kölcsönhatásainak felderítése nem egyszerű feladat.

A másik vélemény szerint az említett négy ciklus egymástól függetlenül hat. Megfigyel- hetjük, hogy néhány összetett ciklus különböző hosszúságú ciklikus hullámzásokból épül fel.

Ezen a szemléleten alapul az az állítás, hogy az 1929—1933-as világgazdasági válság a Kitchin—, Juglar—, Kuznets— és Kondratyev—ciklusok leszálló ágának egybeesésével magyarázható.

A befektetések hullámzása gyakran a gazdasági ciklus motorjának látszik. A bemutatott ciklustípusok is ebből a megközelítésből adódnak. A különböző hosszúságú gazdasági hullá- mok összekapcsolhatók a befektetések egyedi típusaival:

— a Kitchin-ciklus a készletbefektetéssel,

— a J uglar-ciklus a gépekbe és eszközökbe történő befektetéssel,

— a Kuznets-ciklus az építési befektetéssel,

— a Kondratyev-ciklus az ún. alapvető tőkejavak (nagyüzemek, vasutak, csatornák, kikötők, fejlesztési tervek) létrehozásával

hozható összefüggésbe.

A ciklusok hosszának különbözőségét — azaz voltaképpen a periódusok duplázódását — a különféle tőkejavak tartósságának eltérése, valamint a végső keresletimpulzus és az új tőke- javak befejezése közötti lemaradás okozza.

Nem akarjuk azt sugallni, hogy minden ciklus oka csakis a befektetések hullámzása.

A hosszú hullámok keletkezésében más tényezők, így az alapinnovációk is fontos szerepet játszanak. A ciklus fellendülő, illetve leszálló szakasza nem jelenti szükségszerűen a válto- zók (például termelés stb.) abszolút növekedését, illetve csökkenését. Az emelkedés vagy a visszaesés a gazdasági fejlődés alapirányzatára, a trendre vonatkozóan determinált.

Most tekintsük át röviden az egyes ciklusokat.

a) A készletbefektetési ciklus (Kitchin) működésének bemutatásához tegyük fel, hogy a meglevő készlet a kívánt üzleti szint alatt van. A cégek feltöltik készleteiket, tehát a kész-

802 DR. SIPOS BÉLA—DR. SZENTMIKLÓSI MIKLÓS letbefektetés pozitív. Ez a termelés jövedelmet hoz létre, ami további keresletet teremt, mely- nek következtében több lesz a készletbel'ektetés. Ez a többlet —- amely várt jövőbeni eladá- son alapul —— könnyen eredményezhet olyan készletet, amely meghaladja a kívánt szintet.

Például azért, mert a tényleges eladás a vártnál kisebb lett. A vállalatok ekkor megkezdik felszámolni készleteiket. A kívánt készletszint elérését célzó befektetésekből eredő kereslet- impulzus így nullára esik vissza. A megszűnő vállalkozások szükségszerűen továbbra is fel—

számolják készleteiket. A ciklusnak ez a visszaeső szakasza akkor végződik, amikor a kész- letek már túl alacsonnyá válnak. Ezt a pontot elérve a készletbefektetések újra mint ösz—

tönző keresletimpulzusok szerepelnek.

b) Az állandó tőke befektetési ciklusa 7—11 éves üzleti ciklus, amely végső soron a meg- levő és a kívánt tőkebefektetések szintje közötti ellentmondással magyarázható. E ciklus működése számos ökonometriai modellel bemutatható, amelyeknek ismertetésére itt nem térünk ki.

c) A Kuznets-ciklus, az építészeti tevékenységgel függ össze, ami magában foglalja a lakó— és nem lakóépületekbe történő befektetést is. Magyarázata nagymértékben támasz- kodik a gazdasági és demográfiai változók közötti kölcsönhatásra. Duijn bemutatta a Kuz—

nets—ciklus működését ((2) 15—18. old.), és azt, hogy az jelenleg is érvényesül.

A szekuláris trend változásának részletes ismertetése meghaladja jelen dolgozatunk kereteit.

A KONDRATYEV—CIKLUS ÉRVÉNYESÚLÉSE A MEZÖGAZDASÁGBAN

A Kondratyev—hullámok létezését a mezőgazdaságban a búza, a kukorica és a cukor

— mint alapvető fontosságú mezőgazdasági termékek —— termelése segitségével szeretnénk bemutatni.

A hosszú hullámok kimutatásához az idősort először meg kell tisztítani a trendhatástól.

Ehhez matematikai statisztikai módszerekkel meghatározzuk a trendet, majd kiszámítjuk az empirikus és az elméleti adatok különbségét. A hosszú hullámok láthatóvá tétele érdeké- ben Kondratyev 9 tagú mozgó átlagolást végzett, s ezzel eltüntette a rövid és középtávú cik- lusok hatását. A továbbfejlesztett módszerek 21 tagú mozgó átlagolást javasolnak a Kuznets—

ciklusok hatásának kiküszöbölésére. (15) A búzatermele's vizsgálata

A Kondratyev-hullámok létezését a 2. ábra szemlélteti.

Az 1. tábla első részében az Egyesült Államok, Kanada, Magyarország, Szovjetunió (1918-ig cári Oroszország, 1918 és 1922 között Szovjet-Oroszország, 1922-től Szovjetunió), Olaszország Kondratyev-ciklusainak jellegzetességeit mutatja. A 2. ábrán nyomon követhető, hogy az Egyesült Államok búzatermelése 1882-ig tartó emelkedő szakassml kezdődik. Ezt követően a görbe 14 évig tartó csökkenés után 1896-ban jut el a mélypontjára. Ekkor indul az 1. táblában bemutatott első teljes ciklus. A növekedés 1918-ig, 22 éven át tart, majd l936-ig a leszálló ág következik, azaz 1929 és 1933 — a nagy gazdasági világválság — idején az egyesült államokbeli mezőgazdaság is leszálló ágban volt. így az első teljes ciklus 22 évi növekedéssel és 18 évi csökkenéssel 40 évig tartott. Ezután 1948—ig növekedett a termelés — a második vi- lágháború, hasonlóan az elsőhöz, átmeneti fejlődési törést okozott —, aztán 18 éven keresztül, 1948 és 1966 között csökkent. Ez ellentétes az általános tendenciával, mivela világgazdaság ez időszakban felszálló ágban volt. A második teljes hullám időtartama már csak 30 év.

(Ez a megállapítás a bányászati termékek esetében, például barnaszén-, lignit-, kőszén-, vas-

erc- és acéltermelés stb. esetén is igazolható. (Lásd: (15).)

2.ábraAzegyfőrejutóbúzatermelés(kilogramm)Kondratyev—hullámai masina.Mmmm:""m 300-

. A M _ a .

—200'"-;o.. —-40'—'300munum:nlunuvmmunlnnunummuuuuulmunulnlmhuulnllmm 18551875188516951905191519251935194519551985197518753885189519051915192519351945195519651975 10070 MAGYARORSZÁGSZOVJ'BTUNIÓ ao—GO—4 eo-50_ w-4.0_ zo—x30_

" V V '

zo— _20_ 10— -4o"oA _50_ Haa _50_ ._204 -1oo— _vzo—"30_ —*40—40— —150—*50" -180_mmmmmmmmmm*50unlnnlnnnnunumiHlnnnlluununulmlmlmmlmunuunnnuuunlHllnuuxlllnllu 15701880189019001910192019301940195019601970198018751885189519051915192539351945195519651975 Megjáígyzlás.Afolytonosgörbe9tagú,a—I—dszaljelöltgörbe21tagúmozgóátlaggalszámitottKondratyev—hullám. Fort:(

A HOSSZÚ HULLÁMOK

803

Oszág Magyarország Olaszország... Szovjetunió EgyesültÁllamok.. Kanada Magyarország... EgyesültÁllamok...

Abúza-ésakukoricatermelésKondratyev-hullámai 1.ciklusAmegfigyelt időszak 1866—1988 1861—1982 1870—1988 1870—1988 1870—1988 1869—1988 1866—1988

i d ő - t a r t a m ( ú r )

123 122 119 119 119 120

Azemelkedés

1

AzesésA ciklus időszaka 1923—1943 l896—1918 1898—1922

idő- tartama 20 22 24

idősmka

időtar- mama

idő- tartama Búzatcrmelés 1896—1924 1943—1952 1903—1927 1918—1936 1922—1964

2 8 9 2 9 2 4 1 8 4 0 4 2 l 6 6

Kukoricatermelés 1905—1926 1869—1932

21 63

Azemelkedés

1.tábla 2.ciklus AzmásA időszaka 1924—1968 1952—1975 1927—1968 1936—1948 1964—1975 1926—1969 1932—1952

időtar- tam: 44 23 41 12 9 43

ciklus időtar— tama

időtar— időszakatama 1968- 1975- 1968-— 1948-196618 1975—-

30 1969— 1952—-

804

DR. SIPOS BÉLA—DR. SZENTMIKLÓSI MIKLÓS

A HOSSZÚ HULLÁMOK

805 Az utolsó vizsgálati szakaszban, 1966 és 1975 között ismét egy rövidebb emelkedés figyelhető meg, de nem rajzolódik ki egy félperíódus teljes hosszában. Ezért csak feltételez—

hetjük, hogy az 1990—es évtizedben vált majd a görbe újra növekvő tendenciára. Megállapít- hatjuk tehát, hogy az Egyesült Államok népességszámmal korrigált búzatermelésében a hosz- szú hullám jelenléte egyértelműen kimutatható, és a ciklusok hossza rövidül, 40 év az első és 30 év a második hullám esetén.

Kanada hosszú ciklusa, mint azt a 2. ábrán láthatjuk, az Egyesült Államokéhoz hason—

lóan kezdődik, és az emelkedő szakasz hossza 24 év. Ezt követően egy 42 éves, hosszan el—

nyúló leszálló ág következik, amelyben szintén kimutatható a második világháború hatása.

A mélypont 1964—ben volt, amely közel azonos az Egyesült Államok második hullámának végpontjával. A két ország görbéi ekkortól párhuzamosak, azzal az eltéréssel, hogy míg az Egyesült Államok esetében egyértelműen kirajzolódnak az első olajárrobbanást követő hanyatlás jelei, addig Kanadában csak a csúcsot fedezhetjük fel. Figyelemre méltó, hogy a fordulat a búzatermelés idősorában— a más forrásokban megjelölt 1972—1973—hoz képest ——

néhány éves késéssel ugyan, de bekövetkezik a mezőgazdaságban is.

Magyarország esetén (lásd a 2. ábrát) az 1896—03 fordulópont megegyezik az Egyesült Államokéval, viszont a változás iránya annak tükörképe, mivel itt mélypont helyett csúcs- pontról beszélhetünk. Ezt követően az esés 28 évig, 1924-ig tartott, ami szintén megközelíti az észak-amerikai országok csúcspontjának idejét. A növekedési periódus 44 évig, 1924 és 1968 között tartott, 1968-tól leszálló ág mutatható ki.

A szovjet-orosz búzatermelés termelési idősora (lásd a 2. ábrát) 119 évet ölel fel. Az első, 1903. évi fordulópont itt is — Magyarországhoz hasonlóan —— csúcspont. Ezután 1927-ig, 24 éven keresztül folytatódik a leszálló ág, majd — a második világháborút megelőzően és an—

nak folyamán jelentkező néhány éves visszaesés kivételével — a fellendülés 41 évig tart, és 1968- ban fejeződik be. A szovjet és a magyar búzatermelés idősora megközelítően párhuzamos, a fordulópontok gyakorlatilag egybeesnek.

Olaszország búzatermelésének elemzése 122 évet fog át. Az 1923. évi mélypont után 20 évi növekedés következik, ami 1943-ban éri el csúcspontját. A leszálló ág időtartama vi- szonylag rövid, mindössze 9 év. Ezt követően l952—től újabb 23 évi emelkedő szakasz kezdő- dik, amely 1975-ben fejeződik be. Olaszország búzatermelési görbéjének 1923. évi mélypontja gyakorlatilag megegyezik Magyarország és a Szovjetunió mélypontjának évével, de azt nem egy hosszan elnyúló fellendülés követi, hanem egy rövid leszálló ág. A növekedés ezután in- dul meg, és az 1970-es évtized közepéig tart.

A vizsgált öt ország búzatermelési idősorait összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az 1970-es évtized második felére egy hosszú hullám leszálló ágába kerültünk, ami — véleményünk szerint — napjaink gazdaságát is meghatározza.

A kukoricatermelés elemzése

A hosszú hullámok elemzését a továbbiakban a kukoricatermeléssel folytatjuk. A vizsgá- latot az Egyesült Államok és Magyarország adataival végeztük el, melynek eredményeit az

1. tábla második felében mutatjuk be.

Az Egyesült Államok kukoricatermelése a megfigyelt 123 év kezdetétől egy hosszan el—

nyúló csökkenő tendenciát mutat 1869 és 1932 között, 63 éven keresztül. A tendencia meg- fordulása a nagy gazdasági világválság idejére esik. A növekedés ettől kezdve 1952-ig tart, amikor a megtorpanás, a napjainkig tartó visszaesés időszaka következik.

Magyarország kukoricatermelésének hosszú hulláma eltér az Egyesült Államokétól.

A görbe kezdetben —— a búzatermelés hullámához hasonlóan — emelkedik, csúcspontját a szá- zadforduló körül éri el, de a búzánál kilenc évvel később, 1905-ben. Ezután a leszálló ág 21 évig tart, amelynek 1926—ban van mélypontja. A holtponton túljutva, 43 éven keresztül

806 _ DR. srros BÉLA—DR. szemmnaósr MIKLÓS a növekedés időszaka következik 1969—ig, majd napjainkig csökkenő tendencia érvényesül, amelyben nem mutatkozik fordulat.

A vizsgált idősorok alapján megállapíthatjuk, hogy a búza- és a kukoricatermelés hosszú hullámainak futása az Egyesült Államok esetében nem, mig Magyarország esetében gya- korlatilag szinkronban van egymással. Az első emelkedő szakasz csúcspontja a XIX—XX.

század fordulóján volt, amelyet az 1924—ben, illetve 1926-ban (a kukoricatermelésben) bekö- vetkező mélypontig tartó hanyatlás követ, majd l968—1969-ig fellendülést tapasztalunk.

A termelési idősorok közös jellemzője az 1970-es évtized második felében, valamint az 1980-as évtized vizsgált éveiben is az egyértelmű és tartós visszaesés. E tendencia várható fordulópontjáról ma még nincs elegendő információnk.

A cukortermelés hosszú hullámai

A 2. tábla Szovjetunió, Kuba, Egyesült Államok, Franciaország, Mexikó, Belgium, Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria és a világ összes cukortermelésének Kondratyev- hullámait mutatja be.

A cukortermelés alakulását részletesebben Magyarország esetében elemezzük. A görbe az 1916. évi csucspontig emelkedő irányzatot mutat, ezután 11 éven át egy viszonylag rövid csökkenő szakasz következik 1927-ig, majd hosszan elnyúló (40 évig tartó) növekedési perió- dust figyelhetünk meg 1927 és 1967 között. Ezen időszak utolsó évtizedére inkább a stagnálás (vagy pangás) jellemző (lásd (1) 46. old.), majd l967-től 11 évig tartó visszaesést tapasztalunk 197 8—ig. A teljes ciklus tehát mélyponttól mélypontig 51 évet ölel fel. Megfigyelhetjük, hogy a csökkenés időpontja (1967, illetve 1968) megegyezik a búzatermelésnél látott forduló- ponttal.

A megfigyelt országok cukortermelésének hosszú hullámaiban egyedi és általános pár—

huzamosság nem mutatható ki, viszont van néhány közös vonás, Ausztria és Magyarország Kondratyev-ciklusainak fő jellemzői hasonlók. Mindkét ország csökkenő tendenciával indul l916-tól, s ez 11-12 évig tart. Hazánk cukortermelésének tartós emelkedésével szemben Ausztriában a növekedést egy 13 éves visszaesés szakítja meg. 1953—tól azonban ismét növe- kedés következik l966-ig, ami azt mutatja, hogy az l960-as évek közepére jellemző visszaesés itt is megfigyelhető. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált országok többségének cukortermelési tendenciája 1962 és 1974 között fordul át emelkedőről csökkenőre. Ez a tendenciaváltás a ví- lágtetmelésben is megmutatkozik, ugyanis az 1933 és 1951 közötti 18 évig tartó csökkenést 17 éves felfutás követte, majd az említett általános tendenciának megfelelően 1968-tól vissza- esés tapasztalható.

Megjegyezzük, hogy a volt szocialista országokban a legutóbbi fordulat hamarabb be- következett, minta tőkés országokban. (A Szovjetunióban 1970-ben, Csehszlovákiában 1965- ben, Magyarországon l967-ben, mig az Egyesült Államokban 1972-ben, Mexikóban 1973- ban volt a fordulópont.)

Franciaországban a visszaesés 1962-ben kezdődik, amely azonban csak 1975—ig tart, amikor ismét emelkedő periódust tapasztalunk. Csehszlovákia cukortermelése hasonló Fran- ciaországéhoz, ugyanis a csökkenés l965-ig tart, s ezután 1965 és 1974 között 9 évig növeke- dett a termelés, majd ismét fordulat állt be, és visszaesés következett.

Az elemzések alapján megállapíthatjuk, hogy a Kondratyev—hullámok a XX. században mind a kapitalista országok, mind pedig a volt szocialista országok termelési idősoraiban megfigyelhetők. A vizsgált idősorokból egyértelműen kitűnik, hogy az 1960-as évek végén, illetve az 1970-es évtized első éveiben a fejlődés iránya ellenkezőjére fordul, az addigi emel- kedő tendencia helyét a visszaesés veszi át. Ez a tendenciaváltás —véleményünk szerint —- való- szinűleg az olajárrobbanással és annak már korábban említett hatásaival és következményei- vel függ össze.

2.tábla AcukortermelésKondratyev-hullámai Amegfigyelt1.ciklus2.ciklus3.ciklus

A z e m e l k e d é s A z e s é s ) A z e m e l k e d é s A z e s é s A z e m e l k e d e s A z e s e s A 4 _ ; ; d u s

AA 03358-'ciklusciklusciklusemelke-ISS-kgi:idő—idő-idő.idő-ídö—idő.idő-idő—idő.deeének *tamidő-tar-idő-tar-w.idő—m-idő-tar—m.idő-tar-ídő-m—m.kezdete szakata-szakata-tamaszakata—szakata—tamaszakata-szakata—tama mimamamamama Ausztria1890-—911916—121928—121940—13251953—131966- 19801928194019531966Belgium1870—1121889—191908—14331922—91931-18271949—- 19811908192219311949Csehszlovákia...................1920—621933—151948-17]965—9261974-— 1981194819651974Franciaország...................1870—1121890—171907—17341924—131937—12251949-131962—13261975- 1981190719241937194919621975Magyal'ország...................1889—931916—111927—401967—11511978—- 1981192719671978 Szovjetunió1880—1021889-241913—38621951—191970—— 1981191319511970 EgyaültÁllamok..1870—1121894—471941—20671961—111972-— 1981194119611972 Kuba1870—1111905—251930—11361941—131954-16291970— 19801939194119541970 Mexikó........................1895—851904—251929-30551959—141973— 1979192919591973 Világössmcn1921—611933—181951—171968— 198119511968 A HOSSZÚ HULLÁMOK

807

808 DR. SIPOS BÉLA—DR. SZENTMIKLÓSI MIKLÓS

A KONRATYEV—CIKLUS ÉRTELMEZÉSE NAPJAINKBAN

Tanulmányunk további részében szeretnénk bemutatni N. D. Kondratyev hosszúhullám- elméletének fejlődését s a ciklusok keletkezési okainak mai értelmezését. A Kondratyev-cik- lus történetét a(ll) tekinti át, ismertetve a hosszú ciklusokkal kapcsolatos különböző néze—

teket, azok fejlődését.

E ciklusokra Magyarországon először 1928-ban hivatkoztak ((11) 435. old.). Az 1945 előtti korszak kiváló matematikai statisztikai összegzései már méltó helyen ismertették kon- cepcióját. Azután hosszú időre kihullt a hazai társadalomtudományok emlékezetéből.

Az 1970—es évek végétől ismét a figyelem középpontjába kerül.

N. D. Kondratyev hosszúhullám-elméletét ,,A konjunktúra nagy ciklusai" cimű mun- kájában adta közre ((7) 28—79. old.), de elméletének alapjait — mint korábban említettük - már 1922-ben lerakta. Magyarországon 1980-ban közölték először. (( 10) 241—269. old.) A hosszú ciklusok létezését a szerző a következőképpen összegzi: ,,Megerősitjük,hogy a hosz- szú ciklusok olyan okokkal magyarázhatók, amelyek a kapitalista gazdaság saját dinamiká- jának természetében nyilvánulnak meg." ((7) 65. old.) E megállapítása miatt kritikák össz- tüzét zúdította magára, hiszen elméletéből a kapitalizmus ,,általános válságának és közeli összeomlásának" tagadása következett, és ez a felfogás szöges ellentétben állt a korszak ural—

kodó ideológiájával. Ciklikus folyamatoknál ugyanis törvényszerűen bekövetkezik a válság—

ból való kilábolás. Kondratyev természetesen válaszolt N. N. Szuhanov ,,vidám kritikájára"

és D. I. Oparin ,,buzgó kritikájára" ((8) 167—181. old.). A vitára részletesebben nem térünk ki, mivel ennek kifejtése nem tárgya dolgozatunknak.

N. D. Kondratyev életrajzát Kövér György ismerteti ((12) 559—617. old.), valamint köz- readja Kondratyevnek 1926 februárjában a Ranion Közgazdasági Intézetben a hosszú cik- lusok problémájáról rendezett vitán elhangzott előadását.

Kondratyev a mezőgazdasági és ipari árak hosszú és rövid távú dinamikáját is elemezte ((9) 5-83. old.), miközben tökéletesítette módszertani eszközeit. Felismerte, hogy az új ciklus nem az előző pontos mása, ugyanis a gazdaság az első ciklus végén már fejlődésének új fá- zisában van.

Kondratyev hosszúciklus-elméletének tárgyilagos, alapos elemzését G. Garvy (rigai szü- letésű közgazdász) végezte el ((S) 438—466. old.).

Meg kell említenünk Siro! mezőgazdasági elméletét is, amelyet J. ]. Duijn a következő- képpen bírált: Sirol elmélete elavult, mert a mezőgazdaság szerepe az ipari társadalmakban túlzott mértékben korlátozott ahhoz, hogy a kínálat reagálásának lassúsága az agrártermelés területén magyarázhassa a hosszú hullámok keletkezését a teljes gazdasági tevékenységben.

((2) 70. old.)

A hosszú hullámok keletkezésére még számos magyarázat született, amelyeket például áttekinti J . J . Duijn (2), de ezek ismertetése meghaladja e tanulmány kereteit.

A 3. táblában az l700-as évek végétől napjainkig lezajlott négy Kondratyev-ciklus for—

dulópontjait mutatjuk be.

A 3. tábla alapján is megerősíthetjük a mezőgazdaság vizsgálata során korábban tett megállapitásunkat. Nevezetesen: láthatjuk, hogy a negyedik Kondratyev-ciklus — 1930—as évek végén, 1940—es évek elején kezdődő — emelkedő szakasza az 1960—1970 évtized fordu- lójára befejeződött (Rostow szerint már 1951—ben), és a fejlődés tendenciája megfordult.

Jelenleg tehát a Kondratyev-hullám leszálló ágában vagyunk.

A hosszú hullámok témakörének kutatását folytatva a már említett bányászati elemzé- sen túl (15) a vasérc-, nyersvas- és acéltermelés, illetve a rézérc-, ólomérctermelés, valamint a villamosenergia-, kőolajtermelés és az arany-, ezüsttermelés hosszú hullámai is feldolgozás- ra kerültek a világgazdaságra vonatkozóan. (17) A hosszúciklus-elemzésének a döntéselő- készítés folyamatában játszott szerepét értékelve 300 adatsor alapján 25 000 adat feldolgo-

A HOSSZÚ HULLÁMOK 809 zását végezte el a szerző (( 16) 24—36. old.), vizsgálva a követési idő alakulását a tőkés és a volt szocialista országok között, valamint az évszázados trend változásait.

3. tábla

A hosszú hullámok kronológiája k ülö'n böző szerzők szerint

1. ciklus 2. ciklus 3. ciklus 4. ciklus

Szerző mély- aúm- mély- csúes- mély- csám- mély- műcs-

pont pont pont pont pont pont pont pont

Kondratyev ... 1790 1810— 1844— 1870— 1890— 1914—

1817 1851 1875 1896 1920 de Wolű' ... — 1825 1849— 1873— 1896 1913

1 859 1 874

von Ciriacy—Wantrup ... 1792 1815 1842 1873 1895 1913 Schumpeter ... 1787 1813— 1842— 1869— 1897— 1924-

1814 1843 1870 1898 1925 Clarke ... — — 1850 1875 1900 1929

Dupriez ... 1789— 1808— 1846— 1872— 1895— 1920 1939— 1974

1792 1814 1851 1873 1896 1946

Rostow ... 1790 1815 1848 1873 1896 1920 1935 1951 Mandel ... — 1826 1847 1873 1893 1913 1939— 1967

1948

van Duijn ... —— — 1845 1872 1892 1929 1948 1973

A hajózás és a tengeri kereskedelmi hajók, valamint a vasút innovációs ciklusainak pél- dáján keresztül két szerzőtársával, V. N. Goncsarovval és A.N. Koloszovval közösen írt tanul- mányában Sipos Béla ((4) 149—156. old.) bemutatta a Kondratyev-hullámok és a technikai fejlődés kapcsolatát. S ezzel el is érkeztünk tanulmányunk fő mondanivalójához: nevezetesen a hosszú hullámok teljes magyarázatának tartalmaznia kell a bázisinnováció-csoportosulás hatásának felismerését és az infrastrukturális beruházások szerepének értékelését.

A hosszú hullámok belső dinamikájának elméletéhez szükséges minden alkotóelem Kondratyev számára kéznél volt. Felismerte a technikai-technológiai innovációk fontosságát, tisztán látta az innovációk időbeli ütemezését, csoportosulását. Tudta, hogy a találmányok a depresszió idején születnek, és azokat széles körben a következő fellendülés kezdetén al- kalmazzák, észrevette továbbá, hogy a hosszú hullám felszálló ága összhangban van az alap—

vető tőkejavak növekvő termelésével. A kettőt azonban mégsem kapcsolta össze, nem ismerte fel, hogy ezek saját infrastruktúrát igényelnek.

A szintézist J. J. van Duijn végezte el ((2) 129—144. old.). Az innovációkat négy kategóriába sorolta:

—- új iparágakat teremtő termékinnovációk,

— a létező iparágak alapvető termékinnovációi,

— létező iparágak folyamatinnovációi,

— a bázisszektorok folyamatinnovációi.

Az innovációk bevezetésének elemzése után tapasztalatai alapján összegezte az inno- vációs hajlandóságot a hosszú hullám különböző szakaszaiban.

A 4. tábla az innovációs hajlandóság erősségét mutatja be. Megállapíthatjuk, hogy az új iparágakat létrehozó termékinnovációkat döntően a megélénkülés idején vezetik be, amikor a pótló beruházások iránt növekvő kereslet a depressziós szakasz pesszimizmusát optimista várakozásokra fordítja.

A létező iparágak termékinnovációinak túlnyomó részét a depresszió és a megélénkülés periódusában vezetik be, ugyanis ezek az iparágak viszonylag gyorsan tudnak reagálni a dep- resszióra, és tudják, hogy saját termékeik az életciklus mely fázisában vannak.

4

810 DR. srpos BÉLA—DR. SZENTMIKLÓSI MIKLÓS

4. tábla

Innovációs hajlandóság a hosszú hullám különböző szakaszaiban

- Megélén-

Iparág, suktor ' Depressnó kelés Prosper-ítás , Rececszió

Alapvető termékinnovációk

Új iparág ... 'i- JerL-r elul- 4-

Létező iparág ... 4— -l— 4— —l— —l— —i— -l- —l—

Folyamatinnovációk

Létező iparág ... 4- -i— 4- 4— 4— 4. .i. 4.

Bázisszektor ... —l— -i- %- -l— —i— 4— -l- %—

Megjegyzés. A ,, *" jelek száma az innovációs hajlandóság erősségét mutatja.

Forrás: (2).

A folyamatinnovációkat a meglevő iparágakban nagyrészt a depresszió idején valósítják meg, tekintve, hogy létező termékek technológiai bázisának változtatása kevésbé kockázatos, ha folyamatosan ugyanazt a piacot szolgálják ki. Amint a termékek új generációja (például CD-lemezjátszók, -lemezek) elnyeri a fogyasztók tetszését, akkor további radikálisabb ter- mékinnovációk helyett a technológiai folyamat tökéletesítése kerül előtérbe.

A bázisszektorok folyamatinnovációi rendszerint a végtermék keresletének növekedésére adott válaszként értelmezhetők. A termelőeszközök szektoraiban a kereslet által indukált folyamatinnovációkat főként a hosszú hullám felszálló ágában vezetnek be.

A 4. tábla adatai szerint az általános (összes) innovációs hajlandóság a megélénkülés idején a legmagasabb, és a hanyatlás szakaszában a legalacsonyabb. Ez korunk innovációs ellentmondását szemlélteti, ugyanis egyrészt több kormány panaszkodik az innovációk hiá—

nyára, másrészt pedig a ,,chip forradalma", illetve ,,információrobbanás" kifejezések inno- vációbőségre utalnak.

A 4. táblából megállapítható, hogy az új parágakban hiányoznak a munkahelyteremtő termékinnovációk, ugyanakkor a létező iparágakban megjelennek a munkamegtakaritó fo—

lyamatinnovációk. Az innovációk területén csak az évszázad végére tehető megélénkülés hozhat áttörést. A hosszútávú fellendülés motorja a számos alapinnovációt magukban fog- laló vezető szektorok gyors növekedése.

A hosszú hullámok kialakulásának, magyarázatát az infrastrukturális beruházások sze—

repének értékelésével fejezzük be.

Az infrastrukturális beruházások két fajtáját különböztetjük meg: az egyik közvetlenül a vezető szektorok növekedését szolgálja (ipari komplexumok, kikötők és hasonlók), a másik a szállítási és kommunikációs infrastruktúrát biztosítja az egész gazdaság számára. Amikor az innovációs életciklusok növekedési fázisukba lépnek, akkor emelkedik a kereslet az infra- strukturális beruházások mindkét kategóriája iránt, és erre a termelés az első csoportban gyorsabban képes reagálni. A fellendülés szakaszára éppúgy jellemű a már említett gyors növekedés a vezető szektorokban, mint az infrastrukturális beruházások gyors emelkedése.

Az általános kibocsátásnövekedést csak a termelőkapacitások korlátja lassítja. Bár a dep—

resszió idején a gazdaság infrastruktúrája valószínűleg már kiépített, a többszörös késés — ami a hosszú távú beruházási folyamatok jellegzetessége —— azonban túlhaladottá teszi azt.

A jövőbeni infrastrukturális kereslet tervezése a prosperitás extrapolációján alapul, és a tervezők nem ismerik fel, hogy a növekedés ebben a periódusban sokkal magasabb, mint a teljes hosszú hullám folyamán átlagosan. A depresszió ,,magját" így már a fellendülésidején ,,elvetik". Ha a vállalatok piaci részesedésük növeléséért versenybe kezdenek a receSsizió idején— az egységköltséget elsőként csökkentve -— skálamegtakaritások elérésére törekednek, és ennek következtében felesleges kapacitásokat hoznak létre.

A HOSSZÚ HULLÁMOK

81 l A beruházási magatartást döntően meghatározzák a beruházási várakozások. Ha a vá- rakozások egyszer megváltoznak (például a túlkapacitások felismerésével), akkor már nehéz megfordítani azokat.

A bekövetkező depresszió önmaga meghosszabbítása felé halad. Kezdetben úgy tűnhet, hogy a gazdaság rövidesen ki tud kerülni ebből, később azonban nyilvánvaló lesz, hogy időre van szükség, amíg megszabadul a felesleges kapacitásoktól. Az is világos, hogy a növekedési iparágak korábbi csoportjának a jövőben erősen korlátozott lehetősége lesz. Az innovációs hajlandóság ilyen kedvezőtlen gazdasági környezetben pedig alacsony lesz. Az extrapolált prosperitás túl optimista jövőképéhez hasonlóan a depresszió, amelyet most extrapolálnak, a gazdasági kilátásokat szükségtelenül lehangolóvá teszi.

Innovációösztönző kormánystratégia hiányában is eljön majd a nap, amikorra a túlzott kapacitásokat felszámolják, s ekkor — még ha az új növekedési iparágak hiányoznak is — a lé- tező infrastruktúrát szükségszerűen meg kell újítani. Az alapiparágak azután átvehetik a ve- zetést, létrehozva ezzel a ,,technikai" megélénkülést. Önmagában ez nem tart fenn hosszú távú makroökonómiai növekedést, viszont a beruházások megélénkülésének fő feladata, hogy megváltoztassa az általános gazdasági kilátásokat, így eltávolítsa az innovációs tevékenység akadályait, és kikövezze az utat az új növekedési iparágak számára.

3. ábra. Technológiai korszakok (1775—1975)

Nasv innova- Tsxtíl— Vasút Elektromos Legt- a; Elektronlkul

ció: korszefü- gőzgép energia. vauy- drum, számítógép,

mesek tpu- mio, tv blownetlka?

1805—1810 1848—1850 1896—1900 1946-1950 2000 Időnük

1775—1780 1815—1820 1871—1876 1928—1933 1973—1976 időszak

Technikai A B szektor Az anyagi A nehézipar A kommunikáció lMormácló—

gazdasági palma intrastrukrúra puhán koruorasltéu, feldobom,

változónak ipart forra- kornnrüsltou Zimri grammot-nök. automatizálási,

dalom) forradalom) blomhnlkni

tudtunk

Forrás: (18) .

A 3. ábra bemutatja a nagy innovációs korszerűsítések és a technikai-gazdasági változá- sok ciklusait, amelyek mintegy igazolják az eddig kifejtetteket.

A Kondratyev—ciklusok leszálló ágában történtek a korszakalkotó felfedezések (például gőzgép, vasút, elektromos energia, légi— és űrutazás, rádió, televízió, elektronikus számítógép, biotechnika). A hosszú hullámok felszálló ágában a bázisinnovációk jelentős technikai-gaz- dasági változásokat hoztak létre (például ipari forradalom, az anyagi infrastruktúra korszerű- sítése, a nehézipar gépesítése, a kommunikáció korszerűsítése stb.).

A hosszú hullámokról fent ismertetett elmélet megalapozottságát — véleményünk szerint -—

ez is igazolja, és így bízhatunk abban, hogy századunk végére a fejlődés iránya ismét megfor- dul: újabb fellendülés következik.

Kondratyev elméletét alátámasztja Hamvas Béla (Silentium. Titkos jegyzőkönyvi Unicornis. Vigilia. Budapest. 1987. 277 old.) kötetének néhány alábbi gondolata: ,,A modern civilizáció gépszövevénye remekül működik, amíg jó idő van. Mihelyt aszály áll be, vagy ár- víz van, sokat esik az eső vagy a hó, kitűnik, hogy az egész elképzelhetetlenül labilis. Inogni kezd, éspedig nem egyik vagy másik részletében. Inogni kezd az egész. Az államintézmény is csak jó idő esetén működik. Mihelyt szociális zavar, elégedetlenség, bizalmatlanság lép fel,