STATISZTIKAI IRODA LMI FIGYELÖ
409
gét, ezen belül az Egyesült Államok és Németország kiviteli többleteinek finanszírozását.
A tanulmány az OECD-országoknak a ,,visegrá- di" országokból származó importját az 1989—es szinthez viszonyítva elemzi. Az együttesen 42,l szá- zalékos növekedésen belül a magyar kivitel 26,2, a lengyel 43,9, a csehszlovák 55,4 százalékkal nőtt az összes fejlett ország importjában. A volt Német Demokratikus Köztársaság nélkül számított nyu- gatnémet gazdaságba a csehszlovák kivitel meghá- romszorozódott, a magyar kivitel csaknem kétsze—
resére, a lengyel pedig 2,5-szeresére nőtt. Ausztria esetében a ,,visegrádi" országokból származó 1992.
évi import l,8-szerese az 1989—es értéknek.
A szerző a földrajzi és történelmi tényezőket is vizsgálva rámutat, hogy az osztrák importban ha- gyományosak a cseh, a szlovák és a magyar szállítá-
sok, a svédek, a franciák és az olaszok viszont a lengyelekkel tartanak szorosabb kapcsolatot. Az Egyesült Államok és Németország előnyben részesí- ti a csehszlovák kapcsolatokat a behozatalban, Az 1992-ben aláírt társulási szerződés megkönnyítette a ,,visegrádi" országok bejutását az EK piacára. Az EFTA-országok 1992-ben hasonló megállapodást kötöttek Csehszlovákiával,
Az OECD-országoknak a térségből származó importját cikkcsoportok szerint elemezve a tanu]- mány meghatározza a kelet—európai országok gyen- géit. A ,,visegrádi" országok például korábban a gépek és a fogyasztási cikkek piacain rosszabb pozí- ciót értek el, mint az OECD—országok egymás kö—
zött, illetve a délkelet-ázsiai ,,kis tigrisek". A vizs- gált időszakban ezen a két területen (késztermékek—
kel és kooperációkkal egyaránt) javultak pozícióik, viszonylag gyors aránynövekedés mellett.
Az OECD teljes exportbővülése 1989 és 1992 között 23,5 százalék, ezen belül (az egykori NDK- val is számolva) 63,8 százalékkal nőtt a ,,visegrádi"
országokba irányuló kivitel. Az OECD teljes ex-
portjának 1989—ben 09 1992-ben l,2 százaléka (ugyanakkor a nyugat-európai kivitelnek 1,4, majd 1,8 százaléka) a ,,visegrádi" országokba irányult. A Magyarországra exportált áruk értéke 29 százalék—
kal nőtt, a lengyel vásárlás 73, a csehszlovákok behozatala pedig 88 százalékkal haladta meg 1992—
ben az 1989. évit. Az EFTA-országok exportja gyorsabban növekedett, mint az Európai Közösség
országaié (a növekedés 102, illetve 55 százalék), az
Egyesült Államok a ,,visegrádi" országokban 22—
szer nagyobb exportot ért el, mint 1989-ben.
Az OECD—országokból a kelet-európai térségbe irányuló 1989—es és 1992-es kivitelből több mint kétharmad az EK tagországainak részesedése, ezen belül a legnagyobb a német exporté (45, illetve 37 százalékos). Magyarországon is a német export (55, illetve 38 százalékos) aránya a legnagyobb. Az 1992-es OECD-exportnak 18 százalékát az osztrá- kok, 10 százalékát az olaszok, 4—4 százalékát az Egyesült Államok, a britek, illetve a franciák, 3—3
százalékát a svájciak és a japánok szállították Ma- gyarországra.
(Ism; Nádudvari Zoltán)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
DIEKSTRA, R. F. w.w GULBINAT, W.:
AZ ÖNGYILKOSSÁG EPIDEMIOLÓGIÁJA
(The epidemiology of suicidal behavior: A review of three continents.) — World Health Stalislics guurrerly,
1993. 1. sz. 52—68. p.
Azon jelentéskörön belül, amelyet a köznyelv egyszerűen öngyilkosságnak nevez, a szakemberek három különböző viselkedésformát határolnak el egymástól. Egyrészt beszélnek öngyilkossági gon- dolatokról: az ide sorolt tudattartalmak az élet ér- telmetlensége'vel kapcsolatos futó benyomásoktól egészen a rögződött önpusztítási vágyig terjednek.
Beszélnek azután öngyilkossági kísérletekről (az angolszász irodalomban a parasuicide kifejezés ho- nosodott meg): ide tartoznak a környezet, a roko- nok, a barátok befolyásolását célzó, segélykiáltás jellegű próbálkozások éppen úgy, mint a nagyon is
komoly, végzetesnek szánt, de valamilyen oknál fogva sikertelen önpusztítási esetek, E viselkedés- módok közös vonása, hogy nem szokásszerűen is- métlődő magatartásokról van szó. Ennek alapján különíthetjük el őket például a tartós és túlzott alkohol— vagy drogfogyasztástól, amit néha szintén egyfajta öngyilkosságnak tekintenek, Végül a har—
madik csoportba sorolják a kutatók a halálos kime- netelű öngyilkossági eseteket, s ebbe a kategóriába beleértik — a "hagyományos" önpusztítási formák mellett — az olyan közvetettebb viselkedésmódo—
kat is, mint amilyen például a szándékosan előidé- zett közlekedési szerencsétlenség.
Az öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos adatok többnyire kérdőíves felmérésekből származ- nak. Sajnos az egyes vizsgálatokban rendszerint más-más kérdésekkel próbálják megragadni az egyén beállítottságát, ráadásul kutatásról kutatásra
410
változik az az időtartam is, amelyre a kérdés vonat—
kozik: hol az elmúlt néhány hétben, hol a legutolsó
évben felmerült öngyilkossági gondolatok iránt ér- deklődnek. Mindezek rendkivül megnehezítik az eredmények összehasonlítását.
Valamivel biztosabb talajon mozgunk akkor,
amikor az öngyilkossági kisérletek gyakoriságát igyekszünk megállapítani. A szerzők nemrég vég—
zett tíz lakossági adatfelvétel eredményeit tekintik át, s arra a megállapításra jutnak, hogy az önpusztí- tási próbálkozások éves gyakorisága 2,4 és 20 szá- zalék között mozog. Valamennyi vizsgálat a nők túlsúlyát jelzi: a nők és a férfiak egymáshoz viszo- nyitott aránya Európában l,4 és 4,0 között válto—
zik, s nagyjából hasonló értékekről számolnak be a világ más részein végzett kutatások is. Az öngyil—
kossági kísérletet elkövetők körében meglehetősen magas (14 és 52 százalék közötti) a tettüket megis—
métlők aránya.
Ami a halálos kimenetelű öngyilkosságok alaku—
lását illeti, a szerzők 31 európai, ázsiai és amerikai
ország —— köztük hazánk —— adatait hasonlítják össze. Az ilyen fajta nemzetközi összehasonlítások- nál természetesen mindi g felmerül a kérdés: az egyes államok között tapasztalt eltérések mennyiben tük—
rözik az önpusztítás tényleges gyakoriságának a különbségeit, s mennyiben fakadnak pusztán a sta- tisztikai adatgyűjtés országonként változó sajátos- ságaiból. A rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a ha- láloki statisztikai nyilvántartás eltérései csupán igen csekély mértékben magyarázzák az egyes országok öngyilkossági arányszámaiban tapasztalt különbsé- geket, A hivatalos statisztikai adatok tehát alkal- masak arra, hogy nemzetközi összehasonlító elem- zések során felhasználjuk őket.
Az adatok tanúsága szerint a férfiak körében lényegesen nagyobb a halálos kimenetelű öngyil—
kosság kockázata, mint a nők esetében: a férfiak és a nők arányszámának hányadosa a legtöbb ország-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
ban — Európában éppen úgy, mint az amerikai kontinensen —— jóval 3 fölött van. Egyes ázsiai or—
szágokban — például Thaiföldön vagy Szingapúr- ban — mindamellett a két nem adatai meglehetősen közel állnak egymáshoz.
A szerzők különös figyelmet fordítanak az egyes korcsoportok —— ezen belül elsősorban a fiatalok és az idősek —— öngyilkossági veszélyeztetettségének a vizsgálatára. A fiatalkori öngyilkosságok gyakori—
sága szempontjából a listát Finnország, Kanada, Ausztria és Svájc vezeti. E négy ország közül is kiemelkedik Finnország, ahol a 15—24 évesek ön- gyilkossági arányszáma 1991—ben 25,1 százezrelék volt. Az időskori öngyilkosságok tekintetében 108 százezrelékes értékkel Magyarország áll az élen;
messze lemaradva (50—60 százezrele'k körüli arányszámokkal) követi őt Belgium, Ausztria, Franciaország és Csehszlovákia,
Érdekes megfigyelése a szerzőknek, hogy a fiata- lok és az idősek öngyilkossági kockázata nem feltét—
len ugyanazokban az országokban kiemelkedően magas. Jó példa erre Magyarország: hazánkban kiugró az idős korosztály veszélyeztetettsége, a fia—
talok öngyilkossági arányszáma viszont átlagosnak mondható. Ezzel szemben Finnországban az euró- pai országok közül legmagasabb a fiatalkori öngyil- kosságok gyakorisága, miközben az idősek önpusz- ti'tási kockázata az átlag körül mozog.
A korspecifikus öngyilkossági arányszámok idő- beli alakulását vizsgálva a szerzők megállapítják, hogy mig a fiatalkori öngyilkosságok esetében álta- lában meredeken emelkedő trendvonal figyelhető meg, addig az idősek körében stagnálás vagy csu- pán enyhe növekedés, néhol pedig — mint például Angliában —, egyértelmű csökkenés tapasztalható.
Különösen drámai a fiatalkori öngyilkosságok sza- porodása az Egyesült Államokban, Kanadában,
írországban, Norvégiában és Hollandiában.
(Ism. :Moksony Ferenc)
BIBLIOGRÁFIA
A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek érkeztek be:
STATISZTIKAI ÉVKÖNYVEK
The ANNUAL statistical bulletin of the Ministry of Social Affairs 81 Labour, 1991. Damascus. Min. of Soc.
Afl'. and Labour. 1992. ll9,6 p.
Szíria Munkaügyi Minisztériumának statisztikai évköny—
ve, 19914
1—098—8—0005/1991
ANUA R UL statistic al Romániei, 1992. Comisia Nationa- la pentru Statistica. Bucuresti. CNPS. 1992. XXXII, 678 p,
Románia statisztikai évkönyve, 1992.
1—044—(3—0002/ 1993 COMPENDIO statistíco italiano, 1993. Istituto Cent- rale di Statistica. Roma, ISTAT. 1993, 606 p; [30] t.
Olaszország statisztikai zsebkönyve, 1993.
I—OSZwD—OOOZ/ 1993