106
STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÖmegvalósítani a kitűzött célt: a fogyasztási cikkek termelése 4,0 százalékkal, a termelé- si eszközöké pedig 5,2 százalékkal nőtt.
Az ötéves terv fontos célja, hogy a vég- termék növekedési üteme meghaladja a köz-
benső termékét.
A hatékonyságot növelő. az erőforrás-ta—
karékos technológiák bevezetését ösztönző intézkedések eredményeként a tervidőszak folyamán növekednie kell a feldolgozóipari ágazatok arányának, s csökkennie kell a fű- tőanyag—nyersanyagelőállító ágazatok ará-
nyának.
Az ipar ágazati szerkezetének alakulását elemezve a szerző rámutat arra, hogy az el—
múlt években kiemelkedően gyors ütemben nőtt a tudományos—műszaki fejlődés szem—
pontjából fontos ágazatok, így a gépipar, a villamos energetika, a vegyipar aránya.
terv előirányzata szerint 1990-ig ezen ága- zatoknak az ipari termelés 41 százalékát kell előállítaniok.
A leglényegesebb változások a gépipar nagyarányú, az ipari átlagot 1,7-szeresen meghaladó ütemű fejlesztésével függenek össze. Ezen túlmenően azonban strukturális változások is szükségesek a gépiparon be- lül: a leggyorsabb ütemben az elektronikát, a termelés automatizálásához és az irányí- tási rendszerekhez szükséges eszközök előál- lítását, a műszergyártást és (: gépkocsigyár- tást szükséges fejleszteni.
A szerző hangsúlyozza, hogy bár a terv- időszak első évében a gépipari komplexum termelésének növekedése 1,3—szerese volt az egész iparénak, ez nem érte el az ötéves terv előirányzatát. Ennél nagyobb gond azonban, hogy lassan halad az új gépek és berendezések előállítása, nem következett be
pozitív változás a szállítási fegyelem betar- tásában, nem valósult meg a szükséges mér- tékben a vállalatok rekonstrukciója és tech—
nikai felszereltségének javítása. _ A kohászati, vegyipari és kőolajvegyészeti komplexumokban is strukturális változásokra van szükség: növelni kell az új, kiemelkedő felhasználói tulajdonságokkal rendelkező anyagok termelését, új technológiákat kell bevezetni, magasabb feldolgozottsági fokú nyersanyagokat, az eddiginél jobb minősé- gű termékeket kell előállítani az ország ,_ nyersanyagproblémáinak megoldása érdeké-
ben.
A fűtőanyag—energetikai komplexumban szükséges változások a gazdaságosabb fű- tőanyagfajták arányának növelésére irányul- nak. Az ország fűtőanyag-energetikai mérle- gének javítása érdekében a kőolaj és a gáz- kondenzátum arányát az elsődleges fűtő- anyag—energetikai forrásokon belül az 1985.
évi 39 százalékról 1990-ig 35 százalékra. a szénát 20 százalékról 18 százalékra kell csök- kenteni, ugyanakkor a földgáz arányát 34 százalékról 38 százalékra, az atom— és vizi erőművekben előállított villamos és hőener- gia arányát 6 százalékról 8 százalékra kell
növelni.
A strukturális átalakítás fontos eleme a lakossági fogyasztást szolgáló élelmiszereket és egyéb cikkeket előállító ágazatok kiemelt
fejlesztése.
A népgazdaság tervszerű fejlesztése — hangsúlyozza befejezésül a szerző — meg- követeli a termelőerők racionális elhelyezé—
sét az egyes gazdasági körzetek specializá- ciója és komplex fejlesztési igénye szerint.
(Ism.: Szvitecz Zsuzsa)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
BENN, T.:
A BÚNUGYEK NYlLVÁNTARTÁSA ANGLIÁBAN
(The recording of crime in England and Wales.)
— Statistical News. 1987. 78. sz. 21—24. p.
A brit belügyminisztérium minden negyed—
évben közzéteszi a rendőrség által nyilván- tartásba vett törvénysértések adatait megfe—
lelő bontásban. Ezek jobb megértése céljá- ból a szerző áttekintést nyújt a bűnözési sta—
tisztikák keletkezéséről, felhasználásáról és hiányosságairól.
A bejelentendő törvénysértések fogalmába csak a súlyosabb ügyek tartoznak, például a közúti és egyéb szabálysértések nem. A rendőrségnek akkor kell nyilvántartásba ven—
nie a törvénysértést, ha bizonyíték van rá, hogy az bekövetkezett, függetlenül attól, hogy fény derült—e az elkövető személyére.
A hivatalos ,,bejelentendő törvénysértések"
kategória helyett a rendőrség gyakran a ,.bűncselekmény" kifejezést használja, s a rövidség kedvéért a cikk szerzője is átveszi ezt a szóhasználatot.
A bűncselekmények számbavétele a hivo—
talos brit statisztika egyik legrégebbi ága—
zata. A törvények változása következtében természetesen a vétségek megnevezése—*, il- letve meghatározása is módosult. Ezen mó- dosulások, továbbá a bejelentés és a nyil- vántartás feltételeinek változása következté—
ben a múlt századi adatok csak nagyon dur- va ősszehasonlitást tesznek lehetővé. Eszerint például a személy elleni bűncselekmények száma 1893 óta 60—szorosára. a vagyon el—
leni erőszakos bűncselekményeké 120—szoro—
sára, a lopás és orgazdaság _28—szorosára, az összes bűncselekmény száma mintegy 45—szö-
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ 107
rösére nőtt. Az 1950-es évek közepe óta évente átlagosan hat százalékkal nő a bűn- ügyek száma, bár ezen az időszakon belül is jelentős az ingadozás, az utóbbi években a számok csökkenő tendenciát mutatnak. Az 1986. évi adatok szerint Angliában és Wales- ben együttesen 3,8 millió bűncselekmény tör- tént. Ezen belül a legnagyobb arányt a lo—
pások képviselik.
A bűnözési statisztikákat különféle célokra használják.
A rendőrség az adatgyűjtéssel nemcsak a Belügyminisztérium statisztikájához szolgáltat anyagot, hanem ezt munkájában is jól tud- ja hasznosítani: az adatok jellemzik a kü- lönböző területek bűnözési aktivitását, s ez elősegíti a személyi állomány hatékonyabb csoportosítását. A Belügyminisztérium felelős a rendőrség, a bíróság, a börtönök, az igaz—
ságszolgáltatás egészének működéséért, így elengedhetetlen, hogy tájékozott legyen a
bűnözés mértékéről.
Bár a bűnözési statisztikák iránt nagy a kereslet, köztudott, hogy az adatok nem tel- jesen fedik a valóságot. Ennek okai a kö- vetkezőkben foglalhatók össze.
Először: a bűnözés számos válfaja eseté- ben hiányos a nyilvántartás. Egyrészt nem minden esetet jelentenek be a rendőrségen, másrészt a rendőrség -- bizonyíték hiján — nem feltétlenül tekinti a bejelentett eseményt törvényszegésnek. A Belügyminisztérium által kiadott egységes irányelvek ellenére gyakran egyéni megítélés kérdése, hogy bizonyos ese- ményt nyilvántartásba vesznek-e a rendőrsé- gen. Van olyan kimutatás, amely szerint az összes lopásnak és rablásnak mindössze 24 százalékát jelentik be a rendőrségen. Az autólopás az egyetlen olyan bűncselekmény, amelynek szinte 100 százalékos a nyilvántar- tottsága, a tulajdonosok ugyanis biztosítási okokból kénytelenek bejelenteni a rendőrsé- gen az autó eltűnését. Általában a kevésbé súlyos bűncselekmények esetében jellemző a nyilvántartás hiányossága. Példáui a betöré—
ses lopásoknak 77, a járműből való lopá—
soknak 30, a betörési kísérleteknek csak 20 százalékát jelentik be, a rongálás és a sze- mélytől történő lopás pedig csupán 8 szó—
zalékban jut a rendőrség tudomására.
Az, hogy a bűnügyek nyilvántartása meny- nyire teljes, koronként és területenként válto- zó. A betöréseket például bizonyos biztosi—
tási formák elterjedése miatt növekvő arány- ban jelentik be a károsultak. Más tényezők is közrejátszanak abban, hogy a bűnügyek bejelentése és rendőrségi nyilvántartása nö—
vekvő tendenciát mutat; ilyenek a rendőrség létszámának növekedése, a telefonok elter- jedése és a rendőrségi nyilvántartási rend- szer továbbfejlesztése.
Másodszor: a nyilvántartott bűncselekmé—
nyek között súlyosságukat tekintve nagy kü-
lönbségek vannak. A viszonylag csekély (25 font alatti) anyagi kárt okozó lopások és rongálások képezik az összes esetnek csak- nem 40 százalékát. A súlyossági skála másik végén álló emberölés, emberölési kísérlet, súlyos testi sértés és nagyértékű (1000 font fölötti) lopások és rablások mindÖSsze az esetek 6 százalékát teszik ki. Mivel a nyil- vántartott ügyek 95 százalékát a vagyon el—
leni bűncselekmények képezik, ezek számá—
nak változása meghatározóan befolyásolja az összes bűncselekmény számát. Ezzel szem- ben az emberélet elleni bűncselekmények olyan kis arányt képviselnek, hogy számuk változása alig van hatással az összesítésre.
Harmadszor: bár a rendőrség részletesen löljegyzi a bűncselekmények körülményeit, ezek az adatok nem kerülnek be a központi statisztikákba. A Belügyminisztérium a rend- őrségtől csak bűncselekményfajta szerinti bontásban kéri az adatokat, a lopásokat ér- ték szerint is részletezve. Egyéb körülménye- ket csak az emberölés és a lőfegyverrel vég—
rehajtott bűncselekmények esetén kell feltün- tetni. így az esetek többségében az áldozat korára és nemére, az elkövetés eszközére és helyére, a napra és a napszakra vonatkozó adatok csak akkor jutnak a Belügyminisz- térium tudomására, ha az részletes kimuta- tást igényel. Egy ilyen típusú felvétel szerint például az idős emberek sokkal ritkábban válnak támadás és rablás áldozataivá, mint a tizenévesek vagy a fiatal felnőttkorúak.
. A fenti okokra hivatkozva a szerző azt a következtetést vonja le, hogy a nyilvántartás—
ba vett bűncselekmények éves számadatai csak összehasonlítás céljára használhatók, önmagukban nem értelmezhetők. A nyilván- tartott bűncselekmények száma és a rendőr- ség munkája közötti összefüggésről megálla—
pítja, hogy az nem egyértelmű: a szám nö- vekedése egyaránt jelezheti a rendőrség ku- darcát vagy sikerét. (Például a rendőrség be nem jelentett bűncselekmények nyomára jut.) A rendőrség és a Belügyminisztérium mun.
kájában fokozottan hasznosítja a bűnözési statisztikákat, de az igény a több-kevesebb pontosságú összesítésekről egyre inkább a
részletes kimutatásokra irányul.
(lsm,: Szabó Helga)
WlLLlS, R. J.:
MIT TANULTUNK A CSALÁDGAZDASÁGTANBÓL?
(What have we learned from the economies of the family?) — The American Economic Review. 1987.
2. sz. 66—91. p.
A közgazdaságtan a családokat és a vál- lalatokat egyaránt gazdasági egységeknek tekinti, de elismeri a család különleges sze—
repét elsősorban azért, mert (: népességrep-
