Statisztikai elemek

710 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

GAZDASÁGSTATI SZTl KA

STATISZTIKAI ELEMEK

(Elements statistiaues. Pétrole. 84.) Comité Professionnel du Pétrole. 400 p.

Paris. 1985.

A párizsi székhelyű kőolajbizottság. a Co- mité Professionnel du Pétrole komplex sta- tisztikai kiadványa joggal számithat érdeklő-

désre. *

ldőszerűse'ge't mi sem bizonyítja jobban.

mint az a tény. hogy az olajárcsökkenés 1983 után változásokat idézett elő a világgazda—

ságban. és éiénküilést eredményezett a ví- lágkereskedelemben. lparági vonatkozásban az alacsony olajár előnyös helyzetet biztosí- tott a vegyipar, a kohászat, a papír-. a cu- kor- és a tejipar esetében, és költségcsök- kentő tényezőként jelentkezett a jármű- és gépiparnál. Hátrányosan érintette viszont a földgázipart, a szénbányászatot, az atom—

energiaipart. amelyek bevételeiknek egy re'- szét a magas kőolajárra alapozták. Ez egyes országcsoportoik számára előnyt, másoknak hátrányt jelentett, ami a fejlett tőkés orszá- gok közül Nagy-Britannia és Norvégia ese- tében költségvetési deficitben is jelentkezett.

A jelenlegi tendencia az Egyesült Államok

számára sem egyértelműen pozitív, mivel az olajár esése a gazdaság egyes szektoraiban negatív hatású volt. Minthogy az olajár csök- kent. a nyugat—európai valuták erősödtek, hasznosan befektethető feleslegek keletkez- hettek a pénztőkében. A csökkenő olajár (! xkamatszinvonolart világméretekben mérsé- kel-te. következésképpen az a'dősságterhek is csökkentek. Ez különösen pozitiv fejlemény az olyan nettó olajimpor—tőr országok szá- mára, amilyen például Brazília.

Az eddig előnyös helyzetben levő kőolaj—

exportáló fejlődő országok számára nyilván- valóvá lett a gazdasági és importmegszori- tások szükségessége, expontjuk változatosab- bá tétele, a termelőágazatok fejlesztésének fokozása. Nyilvánvaló, hogy a fejlődő orszá- gok számára szükségszerűvé vállt gazdasági szerkezetük korszerűsítése, változtatása.

Az ismertetett kiadvány a legfőbb kőolaj—

exportáló országok gazdaságának helyzetét is efemzi. Történeti áttekintést nyújt az OPEC- ről (megalakulás. tagok, egyezmények helye, ideje, célja stb.). A tagállamok kőolaj— és földgáztermelési adatai—t táblába foglalja, ki- egészítve az országokra általában jellemző adatokkal.

Az évente megjelenő kiadványban több év—

re visszamenőleg végigkíxsiérhetők a kőolaj- és földgázstatisztikai adatok és elemzések.

A különféle tárgykörök elküilönítés'ével az egész anyag jól áttekinthető. Minden egyes kiadvány előszavában értékeli az utóbbi évek (általában 4—5 év) változásait a szénhidro—

gén—termelésben és a piacokon. Itt tér ki rö- viden a francia "kőolajipar ismertetésére. Em- lítésre méltó a jelentős események kronoló- giája hónapos bontásban, amely a legfon- tosabb napokat és eseményeket jelöli 'meg

egy év távlatában. , _

A részletes elemzéseket. grafikonokat, tét:-_

lákat és térképeket öt fejezetben tömöríti a kiadvány. Ezek közül az első helyzetképet nyújt a kőolojnak a francia gazdaságban betöltött szerepéről. lsmerte-ti a tárgyév fran- cia gazdaságának általános helyzetét (ter- melőszfe'ra. árak. jövedelmek, foglalkoztatott- ság. külkereskedelem. fizetési mérleg). szól a kőolaj és más energiák egymáshoz való vi- szonyáró-l, valamint a kapcsolodó szállítási kérdésekről.

A következőkben a francia kőolajipar hely- zetét taglalja. majd elemzi a kőolajtermékek szerepét a francia piacokon. Részletesen ki- tér az árkérdrésekre is. A kiadvány komplex jellegére jó példa a kőolajna—k a világban betöltött szerepét három nagy kérdéscsoport—

ban tárgyaló fejezet.

Az első kérdéscsoport részletesen kitér a kőolaj termelésére, fogyasztására, készleteire, a villamos energia felhasználására és a nuk- leáris energiára világviszonylatban. A továb- bi rész a világra vonatkozó általános kőolaj—

statisztikát ismerteti (termelési *kronológiák, szállítási kérdések. fogyasztás. beruházás stb.). Ez a rész tartalmazza a földgázkészle- tek, a földgáztermreiés, -fogyasztás és -ke- reskedelem alakulását.

Az árrobbanások nyomán a világ ráébredt a kőolajkészletelckel való gazdálkodás szük- ségességére. A kőolaj más anyagokkal való helyettesítése egyelőre mérsékelt sikerrel járt.

Minthogy napjainkban nem tártak fel új és jelentős kőola-jmezőket. a meglévő készlete—

ket megfejelő készletgazdárlrkodással tehetne csak növelbi. Tekintetbe véve a kőolaj sok- oldalú felhasználhatóságát. külkereskedelmi forgalma jelentős. A kitermelt mennyiség 56 százalékát a világpiacon értékesítették az 1970-es években. Bár az utóbbi években a külkereskedelem forgalma lelassul-t. 1982-ben világviszonylatban 1050 millió tonna nyers—

olaj és 250 milló tonna olajtermék került mégis szállításra. A legfőbb exportőrök az OPEC-országok, bár 1973 óta arányuk csök- kent. A kőolajór—emelés miatt a világ más területein, elsősorban a fejlett tőkésvorszá—

gokban is beindították a saját szükségletű kitermelést. A kőolaj-kereskedelem visszaesé- sét motiválta a világgazdaság lanyhulá-sa, valamint a nagy kőolajtermelő térségekben uralkodó gazdasági és politikai bizonytalan—

ság. Az OPEC ma már más — szervezeten kívüli — termelővel is kénytelen osztozni (:

STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÖ 711

kőolajpiacon (például Mexikó. Szovjetunió, Norvégia). s így napjainkban az árakat sem

befolyásolja kizá róla—g osan.

Megemrlitendő. hogy az olajpiacokon a hosszú távú, hagyományos szállítási szerző- dések h—elyett újabb lehetőségek (például az ún. netbaok ügylet) léptek életbe. és jelen- tősen nőtt a szabadpiaci értékesítés aránya.

A világ legjelentősebb kőolajszáill'ítója Sza- úd—Arábia, bár 1980 és 1982 között kivitele 40 százalékkal visszaesett. lrán 1978-ban még 223 millió tonnát exportált, ez a mennyiség azonban 1980—ra jelentősen visszaesett. Irak 1982—ben külföldre csak 40 millió ton—nát szál- lított. Ez szintén jelentős csökkenést mutat a korábbi (1980) 120 millió tonnával szemben.

Számottevő olajexportőrök még a Szovjet—

unió, Mexikó, az Egyesült Királyság. Nigéria és még több kisebb orszá—g. Az 1980-as évek elején a legnagyobb mennyiségű kőoajat Japán. az Egyesült Államok és a nyugat-eu—

rópai országok (kivétel Anglia) importálták.

Az utóbbi években azonban ezek az orszá—

gok jelentősen csökkentették importjukat.

A kiadvány ismerteti a kőolaj-kereskede—

lem tengeri és szárazföldi útvonalát, szól a legfontosabb tengeri fuvarozókról 1984-ben.

Ezek Libéria. Japán. Görögország, Norvégia, valamint Nagy—Britannia voltak.

Tábla és térkép mutatja be a nagy ex- pontőrök termelőhelyeit és a kikötőket össze- kötő vezetékeket, továbbá az importkikötő—

két és a nagy fogyasztó területek vezeték- rendszereit.

Befejezésként a kiadvány a világ kőolaj- és fölrdgázaidatait mutatja be regionális bon—

tás—ban 90 oldalon keresztül. több mint har- minc szines ábrával kísérve.

(Ism.: Nagyné Botykai Erzsébet)

.

GORCZYCA. M.:

LAKÁSÉPlTÉS EURÓPÁBAN. 1980—1990

(Budownictwo miészkoniowe w Europie w latach 1980—1990.) —- Gospodarka Planowa. 1986. 7—8. sz. / 317—322. p.

Az 1970 és 1984 közötti időszakra kiterjedő összehasonlító elemzés átfogja Európa va—

lamenrnyi országát, beleértve a Szovjetuniót is. Egyes országok esetében (Albánia. Ciprus.

Izland, Luxemburg, Málta, Törökország, Olaszország) azonban hiányosak az adatok.

A hetvenes és nyolcvanas években val—a- mennyi európai országban csökkent a beru- házások üteme. ez a csökkenés az építőipar- ban viszonylag kisebb, de egyértelműen érezhető volt. Az átadott lakások számának leg-nagyobb arányú csökkenése Belgiumban volt megfigyelhető. Viszonylag legkedvezőbb ,a helyzet Finnországban, Hollandiában, lr- országban. Norvégiában. Portugáliában,

Svédországban, illetve a szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaság- ban. Ugyanakkor szinte mindenütt növeke- dett az átadott lakások alapterülete és kom- fontfokozata.

1976 és 1984 között az ezer főre jutó új la- kások száma minden európai országban je- lentősen csökkent. A tőkés országokban ezt a csökkenést az magyarázza, hogy szinte teljes mértékben megszűnt a szociális jellegű la—

kásjutta-tás. továbbá már a vizsg-ált időszak kezdetén is viszonylag kis mértékű volt a la- kásigény.

1984—ben az átadott lakások átlagos hasz- nos alapterülete 55 négyzetméter (Szovjet- unió) és nem egészen 200 négyzetméter kö- zött (Belgium) ingadozott.

Bizonyos országokban (Svédország. (: Né- met Demokratikus Köztársaság) egyre csök—

ken az egy lakásban élők száma, alig ha—

ladva meg a 2 személyt.

Az új lakások többsége komfortos. Jelen—

tős javulás figyelhető meg e téren a szoci- alista országokban 1970-hez képest. bár még mindig viszonylag sok nem teljes komfortfo- kozatú lakás épül.

A lakásépítés területi eloszlása a külön- böző európai országokban rendkívűl diffe- renciált képet mutat. mégpedig elsősorban az urbanizáltság mértékének függvényében.

Mig a szocialista országokban a vándorlás továbbra is (bár csökkenő tendenciát mutat- va) a falvakból a városokba irányul._a tőkés országokat ellenkező irányú vándorlás jel-

lemzi.

A városi lakosság aránya 1975 és 1983 között minden KGST-országban növekedett.

Ennek megfelelően a szocialista országok—

ban a városokban, míg a tőkés országokban a falvakban és kisvárosokban épült több la—

kás a vizsgált időszakban.

A fentieknél bonyolultabb feladatot jelent a lakáshelyzet általános jellemzése. Ennek egyik mutatója az egy lakásban élők száma.

1970 és 1984 között csökkent az egy lakás- ban élők száma. mérséklődtek továbbá az egyes európai országok közötti korábbi je- lentős különbségek is. A szocialista országok közül Bulgáriában. a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában. Magyar- országon lettek egy lakásban 3 főnél keve- sebben. A vizsgált tőkés országok közül egyedül lrország esetében találkozunk 3.64es

mutatóval.

A közeljövőben minden bizonnyal tovább javul az európai országok lakáshelyzete. A javulás üteme azonban továbbra is differen- ciált mra—rad; előnytelenebb helyzetben lesz- nek azok az országok, ahol viszonylag nagy a népszaporulat, és rosszak a jelenlegi la- káskörülmények. A tőkés országokban kevés új lakás fog épülni, ezek színvonala azonban

— az igényeknek megfelelően — magasabb