Desbarats, J.: Népességáttelepítés a Vietnami Szocialista Köztársaságban

STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ

855

delmére. amihez száznál több ország csatla- kozott.

A jövő kilátásai nem bíztatók. Amennyi—

ben az erdőirtás a korábbi ütemben foly—

tatódik. a trópusi erdők területe már a kö- vetkező 20 évben a felére csökken. Az eddigi trendeket előrevetítve évente 27 mil- lió hektárnyi terület válik terméketlenné. Az ilyen ütemű csökkenés 200 év alatt a Föld teljes termőterületének elvesztéséhez vezet.

A probléma kezelését nehezíti, hogy a genetikai tartalékok megoszlása nem egyenletes, hanem a fejlődő országokban

található trópusi és szubtrópusi erdőkre koncentrálódik. Ugyanakkor ezek az orszá- gok szorulnak rá leginkább az erdők kiter—

melésére, és legkevésbé engedhetik meg maguknak, hogy áldozatot hozzanak az emberiség jövőjéért. Ez utóbbit felismerve javasolta Hollandia 1983—ban megfelelő nemzetközi pénzalap létrehozását, ami 1987-ben a FAO keretei között létre is jött.

Az alap jelenlegi összege viszont elégtelen a probléma világméretű kezelésére.

(lsm.: Szász Kálmán)

TÁRSADALOMSTATISZTlKA — DEMOGRÁFlA

DESBARATS. J.:

NÉPESSÉGÁTTELEPlTÉS A VlETNAMl SZOClALlSTA KUZTARSASAGBAN

(iPopulation redistribution in the Socialist Repub- lic of Vietnam.) — Populatíon and Development Re- view. 1987. március 43—76. p.

A harmadik világ jó néhány országában úgy próbálnak megoldani bizonyos társadal—

mi feszültségeket (munkaerő-felhasználás, élelmezési problémák), hogy a népességet mesterségesen áttel-epítik. A speciális célki—

tűzések és a megvalósítás módjai természe—

tesen igen eltérők, más a probléma megkö—

zelítése a piacgazdaságú és más a központi tervezésű gazdasággal rendelkező országok- ban. Az utóbbi országokban a népesség—át- telepítést politikát többnyire erős, úgyneve—

zett dezurbanizációs folyamat kíséri. A dez- urbanizáció fogalma némely szerzők vélemé- nye szerint a városok számbeli csökkenésén kivül magában foglalja a város rétegössze- tételének változását is. Vietnam esetében a fogalom magában foglalja a déli országrész városainak átalakítását és rekonstrukcióját.

A Vietnami Szocialista Köztársaság egyike az ázsiai és csendes—óceáni régió azon 15 országának, amelyben az öröklött település- struktúvrált ellng'Gdth'hGltllGinn'le ítélték, és ezért azon változtatni kívántak.

Az országnak 1976-ban történt újraegyesü—

lése után a kormany nagyszabású tervet dol—

gozott ki a népesség átrendezésére, 'ami a lakosságnak mintegy egyötödét mozgatta volna meg a század végéig. A külföldi meg- figyelők a tervet a huszadik századi Vietnam egyik legfontosabb népesedéspolitikai akció- jának tekintették.

Az urbanizálódás történetileg eltérően alakult az ország északi és déli részén.

A gyarmati időszakban (1859—1954) az urba—

nizációs szint sokkal magasabb volt délen, mint északon. Az 1954—ben bekövetkezett te- rületi szétszakadás után az ország két része közötti különbség ielentősen elmélyült.

Észak-Vietnamban belső népességi ,,újrael-

osztási" programot hajtottak végre, Dél- Vietnamban pedig folytatódott az urbanizá- ció. Az urbanizálódást felgyorsították a háborús események, melyek során a lakos—

ság a falusi területekről a városi területekre menekült. A háború következmé'nyeként az országnak szembe kellett néznie a munka—

nélküliséggel, ami tovább súlyosbította a háború következtében tönkrement Vietnam gazdasági helyzetét.

A vietnami kormány beavatkozását a népesség elosztásának kérdésében a négy különböző, de egymással össze—függő szük- séglet motiválta: gazdasági, demográfiai, belső biztonsági és külső biztonsági igény.

A legsürgetőbbnek a gazdasági szükségsze- rűség látszott, élelmezni kellett a lakosságot, el kellett kerülni az élelemrnefk északról délre történő szállítását, és munkaalkalmat kellett teremteni a munkanélkülieknek. A népesség átcsoportosításának programja elsősorban a Vörös folyó deltája igen magas népsűrűségé- nek enyhítését és az északi és déli országrész közötti történelmileg kialakult népsűrűségi aránytalanság csökkentését szolgá—lta. A demográfiai célkitűzések elérésére központi terv készült, amely a déli országrész dez- urbanizációját a munkaerő térbeli újraelosz- tásával kapcsolta össze.

A népesség áttelepítésének programja célul tűzte ki egyrészt a háborús menekül- tek visszatérését falujukba, másrészt új gazdasági zónák létesítését a szűz— és par—

lagföldeken és a nagyvárosok körül fejlesz- tésre tervezett zöldsávokon.

A szerző nagy vonalakban három idősza- kot különböztet meg:

— az ideiglenes Forradalmi Kormány időszakát (1975—1976). amelynek a háborús menekültek hazate- lepitése volt a fő jellemzője;

—a második ötéves terv időszakát (1976—1980), amelyet az új gazdasági zónák politikájának végre-

hajtása uralt; .

—- a harmadik ötéves terv időszakát (1961—1983), amelynek ismertetőjegye a falusi fejlesztési politika

liberalizálása volt.

856

A tervek végrehajtása során mindhárom időszakban számos objektív és szubjektív nehézség merült fel. A népesség eredetileg előirányzott rendkívül nagy arányú mozga—

tását nem sikerült elérni. és például a hor- madlk ötéves terv lettelepítési terveit több ízben is módosítani kellett.

A vietnami népességáttelepitési program hatékonyságának statisztikai értékelése je—

lentős módszertani nehézségeket rejt magá- ban. Ennek okai az adatgyűjtési rendszer hiányosságai és a gazdasági és az azokhoz kapcsolódó demográfiai adatok gyér közzé- tétele. A rendelkezésre álló statisztikai adatok is többségükben nem abszolút számok. hanem a valóságos vagy tervezett növekedési ütemek összehasonlitásai az előző évekkel. Kevés adat áll rendelkezésre a faluból a városba áramló népességről. A belső vándorlásra vonatkozó népszámlálási adatok hiányában a szerző a hivatalos vietnami sajtó. illetve a vietnami rádió adásainak a letelepülők átszállítására vo- natkozó jelentéseire támaszkodott: ezeket a jelentéseket foglalta táblába az 1976—

1984 időszakra. Ezt az időszakot két sza—

kaszra bontotta. a határvonal 1979 vége.

ami nagyjából megfelelt az új gazdasági zónák politikája felfüggesztésének. A jelen- tett áramlások gyakoriságát a szerző mind- két időszakra egy 37X37-es szárma—

zás—rendeltetés mátrixba vezette be. Szá- mítását arra a két feltevésre alapozta, hogy

1. a hivatalos Jelentések jelzik, hogy a mozgás ténylegesen megtörtént;

2. a hivatalos szervek a vándorlási áramlatot elég- gé jelentősnek itélték ahhoz, hogy említést tegyenek róla akkor is, ha pontos mértéke nem is állapítható meg megbizható módon.

A szerző véleménye szerint a hivatalos közlésekbó'l származtatott adatok — hiányos- sógaik ellenére is — azt bizonyítják, hogy a mozgás főleg az ideiglenes kormány uralma és a második ötéves terv első két évében történt. Az észak és dél közötti mozgások csak viszonylag kis részét tették ki az összes mozgásnak. A harmadik terv—

időszakban ismét a déli tartományok felé vonult a népesség nagy része. Az új letele- pedők közül a legtöbb olyan észak-vietnami volt. aki a központi hegyvidék és Dél—Viet—

nam keleti részeinek állami gumi— és kávé—

ültetvényeire igyekezett.

A tanulmány további részében a szerző a problémának még több fontos vetületét tárgyalja beható alapossággal. Szól a visz- szavándorlásról, az áramlások földrajzi és gazdasági hatásairól. Megállapitásait sta- tisztikai táblákkal, ábrákkal illusztrálja.

Végső soron az új gazdasági zónákból végbement jelentős visszavándorlás és az északon történt számottevő, városokba irá- nyuló vándorlás aláásták a dezurbanizációs

törekvéseket; rövid ideig tartó átmeneti csökkenés után a déli országrész városai ismét növekedni kezdtek. A "népesség—újra—

elosztási" program kísérőjelenségeként je- lentős kivándorlásra is sor került.

(Ism.: Kármán Tamásné)

NARDONE, T. :

A FlATALKORÚ NÉPESSÉG MUNKAERÖPIACI HELYZETE

(Decline in youth population does not lead to low- er jobless rates.) — Monthly Labor Review. 1987. júni-

us. 37—41. p.

Az 1980-as évek első felében jelentősen csökkent az egyesült államokbeli fiatal népesség száma. Azt várták ettől. hogy a sok fiatalt foglalkoztató ágazatokban javulnak majd az elhelyezkedési kilátások. A vára—

kozások általában nem igazolódtak be. A fiatalok munkaerőpiaca a népességszám csökkenése ellenére nem mutat egyértel- műen kedvező képet.

Amint a születésszám fogyása idején világra jöttek beléptek a 16—24 éves kor- csoportba. a polgári népesség száma 37.0 millióról 34,1 millióra esett vissza. Az 1979 és 1984 közötti átlagos csökkenés 8.0 szá- zalékot tett ki, korcsoportok szerinti eltéré- sekkel. Mialatt e fogyás lezajlott, két gaz- dasági hanyatlás okozott erőteljes munka—

nélküliség—növekedést valamennyi korcso- portban, beleértve a gyérülő számú fiatal dolgozók csoportját is. Jóllehet az 1982 végén kezdődött gazdasági élénkülés javi—

totta a foglalkoztatási helyzetet. a fiatalok munkanélküliségi rátája — akárcsak az idő- sebbeké — magasabb volt 1986—ban, mint 1979-ben.

A 16—24 éves kor olyan életszakasz, ami- kor eldől. hogy ki tanul tovább. és ki lép az aktiv keresők sorába. Ez a döntés köz- vetlen hatást gyakorol a munkaerőpiacon való sikeres részvétel esélyeire.

Az adott korcsoport legfiatalabb tagjai -—

a 16—17 évesek — korlátozott képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy részt vegyenek a munkaerőpiaci versenyben, mivel a ,.tizen- évesek" legtöbbje még iskolás. Sokakat közülük még a család tart el, és munkát főleg azért vállalnak, hogy költőpénzük legyen, vagy hogy megtakaríthassák a továbbtanuláshoz szükséges összegeket.

Számos ilyen fiatal csak átmenetileg, illetve megszakításokkal dolgozik.

Az iskolába járás és a munkatapasztala- tok hiánya a 18—19 évesek és az ,.ifjú fel- nőttek" (a 20—24 éves személyek) gazda- sági aktivitását is korlátozza, bár az előbbi- ekénél kisebb mértékben. Számos 18—24 éves fiatal már kilépett az iskolából, és ők