vagy templomok freskófestője, ö azonban megigézetten figyel, s hogy magát meg- találja: tovább megy. Szicília vonzza, az Etna tövén tárul ki a természetnek.
A háború után a mindennapi élet kérdései állnak előterében. 1945-ben és 46-ban quattrocentói élességgel fogalmaz, az 50-es években szélesebben hordja fel színeit a vászonra. Majd dekoratívabb színvilágot alakít ki magának. A 60-as évek a kese- rűség és háborgás évei: a „fekete korszak" nevet érdemelnék ez időszak munkái.
A tus fontos kifejező eszközévé válik. A fehér és fekete, a minden lehetőséget és mindennek lehetetlenülését kifejező két szín: a haláltánc nem véletlenül kapta Holbeinnél a fametszet formát, Derkovits is tudatosan ebben a kontrasztban alkotta meg a Dózsa-sorozat képeit. Vinkler „fekete korszaka" kettős arculatot mutat.
Részint a káosz erőinek fájdalmas himnusza szólal meg bennük, részint a nagy emberi sorskérdésekkel való szembenézés, az igazság diadalának vágyát fogalmazzák meg. A gyilkos gyomor című kompozíció az emberi-állati lét tragikus törvényét fcélozza, a Prokrusztész-probléma a demagógia elleni tiltakozássá szélesedik. Herakles és Anteus harca a maga földjén senkit nem tűrőnek és a nagyobb erők végzethordozó küldöttének örök küzdelmét példázza. A „Dózsa feje" a történelem fenyegető példája;
az eltemetett igazság felhasítja a földet, az „1917-ben" az elnyomottak világrengető forradalmát ünnepli.
Vinkler László kis műtermének falai, polcai roskadoznak egy küzdelmes mun- kás élet alkotásaitól, amelyek újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak a láto- gató számára.
CS. PATAJ MIHÁLY
Vinkler László: ötvenedik születésnapomra, magamnak
5* 307
