MI VAN A FIÓKBAN?
•
— 1935. augusztus 14-én születtem a Békés megyei Medgyesegyházán. Gyu- lán érettségiztem 1953-ban.
— A család vagy az iskola tudatosította első irodalmi p r ó b á l k o z á s a i d a t ?
— Otthon irodalomról bizony kevés szó esett. Apám sok foglalkozást pró- bált mesterember volt, mellette nya- ranként csak a munkába kóstolhattam belé. Inkább az iskola és nővérem kedves ajándéka, egy gyerekkoromtól kísérő József Attila-kötet jelentett táp- láló inspirációt. Tizennégy éves kisdiák voltam még, amikor a Rádióújság gyermekmellékletében, a m a nevezetes mondat alatt, hogy „A fenti versek és rajzok beküldőinek 5 forintot fi- zettünk postán", megpillantottam a nevemet. Azóta sem volt olyan hangos irodalmi sikerem, mert a soros postás egyenesen a zsibongó VIII. osztályba kézbesítette a lapot: bekiáltotta az a j - tón az örömhírt, mire elszabadult a pokol. A kamaszos tombolás után nem lehetett nem vállalni a p o é t a s á g o t . . . 1953 tavaszán az Ü j Hang mutatott be az olvasóknak.
— H o g y a n lettél szegedi d i á k és Szegeden író?
— Véletlen átirányítás sodort a sze- gedi Pedagógiai Főiskolára, ahol 1955- ben magyar szakos tanári diplomát szereztem. A beiratkozással egyidejű- leg kerültem kapcsolatba a helyi író- csoporttal és a Tiszatáj-jal is, ameny- nyiben sikerrel vettem részt egy 1953- as szegedi irodalmi pályázaton. Sze- geddel való azonosuláson zökkenőmen- tes volt, hisz mind a főiskolán — ahol Vajtai Istvántól tanultam irodalmat és esztétikát —, mind pedig a lap körül
intenzíven zajlott akkor a fiatalokat segítő irodalmi mozgás. Közben az Ü j Hang és a Rádió rendszeresen közölte verseimet; a folyóirat hasábjain az 1950-es évek közepén Eörsi István be- mutató kritikában foglalkozott írása- immal. 1955 őszétől a mezőhegyesi 57- es m a j o r belsőperegpusztai osztatlan általános iskolájában tanítottam egy évet, m a j d Békéscsabára helyeztek át, ahol 1960-ig t a n á r k o d t a m . Bár n e m v e - hettem részt az egyetemi stílusgyakor- latok vitáin, a Szegedi Fiatalok 1959-es Antológiájába természetszerűen az én verseim is bekerültek.
— K i l e n c e d i k é v e ú j r a S z e g e d e n élsz, k é t v e r s e s k ö n y v e d — „ A v i r r a d a t v i t o r l á i " (1962.
Magvető, O j T e r m é s ) , v a l a m i n t a „ L á t á s és l á t o m á s " (1965. Magvető) — m e g j e l e n é s e m á r erre az I d ő s z a k r a esik. H o g y a n ítéled m e g p á l y á d n a k ezt a t e r m é k e n y é v t i z e d é t ?
— Szegedre visszatérve 1960-tól 1965-ig egy újszegedi kollégium nevelő- tanára voltam, ezt követően lettem a költőknek mindig szívesen kenyeret adó Délmagyarország munkatársa. Első könyvem megjelenése kissé v á r a t o t t magára; Tóth Dezső — aki a k k o r a Magvető Kiadónál tevékenykedett — gyorsította meg lassú átfutását. E könyvben — noha tónusát, szintjét m a is egységesnek érzem — sok még az idill, a dal, a felhőtlen életlátás. K r i - tikai visszhangja jó volt. némileg t a - lán túl is inspirált. A második verses- könyv így n e m hozott annyi ú j a t , mint amennyit a várakozás előlegezett, amennyit m a g a m is vártam. Sok benne a túl direkt, közéleti darab, a képi- burjánzás. Fejlődéstörténetileg i n k á b b ez a m u t á l ó kötet.
— N a g y o n s z i m p a t i k u s ez az o b j e k t í v h a n g , tiszteletet é b r e s z t ő ez a m ű v é s z i sze- r é n y s é g , m e r t n e m n é v s o r o k b ó l való k i h a - g y á s t k á r h o z t a t , n e m m e n e t r e n d s z e r ű heti esztétikai é r t é k r e n d e t r e k l a m á l m e l l d ö n g e - tőn. Készülő ú j k ö t e t e d h e z is ilyen s z i g o r ú v a g y ?
— 1967 végén még csak nyolc olyan versem volt, amit tervezett ú j köny- vemben vállalhattam. Ma 35—40 körül j á r e szám, s év végére valóban szeret- nék összeállítani egy ú j a b b versgyűjte- ményt. Verseszményem a modern kép- szerűség, ezt éppúgy szeretném tükröz- tetni benne, mint azt a férfiasabb, ke- ményebb hangvételt, ami — úgy hiszem
— jellemző ú j a b b termésemre. A kö- zösség, az e m b e r életörömét és halálfé- lelmét, a születés misztériumát, a csa- lád békéjét éppúgy el k í v á n n á m m o n - dani e könyvben, miként m i n d e n n a p i gondjainkat, nehézségeinket. Az é r t é k - rend — m á r m i n t a s a j á t helyi é r t é k - rendem — valóban soha n e m érdekelt.
Dolgozni kell — pontosan, szépen. Ez a legfontosabb.
(—) 570
