Kovách Imre:

Bírálat

Kovách Imre:

_,oA

jelenkori

_magyar

vidéki társadalom szerkezeti

és

hatalmi

változásaioo

című MTA doktori

értekezéséről

Kovách Imre a hazai rurálszociológia,

agrárszociológia

és

számos más

kapcsolódó tudományág elismert szakértője és kutatója. Mint

^a

Társadalomtudományi Intézet, majd a Politikai Tudományok

Intézetének munkatársa több hazai és nemzetkozi kutatást irányított, Yagy vett részt ezekben

a

vizsgáIatokban.

Minderről

számos

publikáciőja

győzheti

meg a vidék

iránt

érdeklődőket. Akadémiai értekezése eddigi munkásságának

színvonalas összefoglalása

és

szirÍézise.

Közel

három évtizedes munkásságában igyekezett

szakítani a hagyományos stratifikácíós megközelítéssel, s új törekvések követője lett.

Mint

^ír1a'.

_,,Az ^utóbbi

néhány évben téma-

és

szemléletváltás

indult. A

makroszerkezeti váItozások hagyományos leírása és elemzése mellett a vidéki

valóság más elemeinek (a vidék

reprezentáciőja,

hatalmi

kérdések, hálőzat elemzés) a kutatása kezdődött.'' Munkássága ehhez kapcsolódik.

Értekezésében a vidék problematika, város és falu kapcsolata,

a

mezőgazdaság rendszerváltás

utáni

átalakulása,

a vidéki

társadalom áI\apota, hatalmi szerkezete és a paraszttaIanítás folyamata kapott kiemelt szerepet.

Ami

a

vidéket

illeti, igen

körültekintően mutatja be

a vidék

fogalommal kapcsolatos

sokféle

állásfoglalást.

,,A nemzetközi

irodalomban

nincs

konszenzus

a

vidék

fogalmát vagy akár a vidéki

váItozások

valódi

megismeréséhez szükséges kutatási területek megnevezését

illetően

Sem.

Nincs olyan

kutatott területe a

magyar vidéki társadalom

átalakulásának,

amelynek

eredményeit

ne

lenne

kötelező felhasználni. A ^vonatkozó irodalom a társadalom

statisztikai publikációlftól a kulturális antropológia dolgozatokig, a néprajz, a szociológia és

jelenkortöfténet és egy sor más releváns

diszciplínáig

zavarba ejtően gazdag és

eklektikus.'' (35-36. o.) Kovách

Imrének ebben

- véleményem szerint is -

teljesen igaza Van' s ^abban is, hogy a média és a ^közbeszéd

milyen ,,vidékképzeteket'' kozvetit, amelyek típusait

jő

érzéI<kel mutatja be a

politikai

közbeszédek imázsaitól a turizmus ipar

vidék

fogalmáig.

Ebben a

tipizáIásban

érdemes lett volna

jobban

felhasználnia a

népi

szoctográfi,ában hasznáIt vidék képzeteket, s talán a szerzó

is

adhatott

volna

egy határozott munka foga\mat az

általa leginkább el fo gadható vidék konc epcióról.

A bíráló

számára hasonló értelmezési gondot jelent az ,,agrát-érintettség''

fogalma és

mérése.

Elismerem' hogy az

,,agrár-érintettség'' mérése teljesen ujszeru, azonbanhatárai meglehetősen tágra szabottak, s voltaképpen egy erős paraszti

tradíciókkal rendelkező

országban eZ az,,érintettség'' több generáción keresztül

is

tetten érhető.

Viszont komoly

ellentmondás

van az

agrárszférában

foglalkoztatottak köre és az

agrár-&intettek

között. Hogyan lehetne

ezt feloldani? Pontosabban hogyan lehet ezt értelmeznI? Különösen akkor, amikor a

két,

Vidék

2004

és

2005-ös felvétel

körül

módszertani gondok vannak.

Mint

olvasható:

,,A

^{2004-es vizsgálat során . . .} nem kérdeztünk rá, hogy ténylegesen

milyen mezőgazdasági terméket áIlítanak elő a

megkérdezettek háztartásaikban'''

Am

a második felvételben korrigáIták ezt a módszertani hibát'

igy u _''nem

agrárérintettnek tekintett népesség

egy jelentős

_{csoportja (18,3}

százalék)

átkenilt az

agrárérintettek

közé'"

(54-55.

o') A

felmérés eredményei

pedig

számomra evidenciának tűnnek. ,,Kérdőíves felmérésünk megerősítette, hogy

az

agráriumhoz

való

kötődés nem kizárőlagosan falusi jelenség, a kisebb városokban, megyeszékhelyeken, de még a fővárosban is vannak agrárérintettek;

ugyanakkor aZ

is

bebizonyosodott,

hogy

a

vidéki

népességen

belül is

vannak olyanok' akik semmilyen száIlal sem kapcsolódnak amezőgazdasághoz." (57.o.)

Következésképpen, a >vidéket< Vagy a >falut< egyre kevésbé lehet

a mezőgazdasággal azonosítani.'' Hasonló megállapítások mát a nyolcvanas évek

elejétől

elhangzottak

különböző rurálszociológiai fórumokon

nyugat-európai

kol1é gáink el őadásaiban' (Igaz, akkor mé g bazánkban eZ nem volt evidens' ₎

Az értekezés behatóan foglakozik a város és falu

megváltozott

kapcsolatával, a mezőgazdaság átalakulásával és a vidéki

társadalom

helyzetével. Űey véli -

^helyesen

^{_ hogy a} rendies keretek

megszúntek a

mezőgazdaságban

a prtvatizáciő és a koncentráció következtében' s ^eZ

^a

folyamat megfelei

az

eurőpai trendeknek.

Nagyon

fontosnak, s kiemelendőnek Íartom,

amit a vidéki

szegénységről

ír a ^szerző. _,,A

mélyszegénység, az underclass nagysága' a

vidéki

romák társadalmon

kívülre

rekedtséEe, & roma és

nem roma

nincstelenség

és

alávetettség

jelenségei, a

gyermekszegénység, a

nyomor

új

formái és mindezek tragikus következményei' a kiszolgáltatottságot

kihasználó bűnözés, a reménytelenség, a véres konfliktusokhoz

és

gyilkosságokhoz vezető etnikaí konfliktusok, a felelőtlen

politikai

beavatkozás

és az

erőszak

miatt a vidéki

szegénység

a magyar ttrsadalom

legdrámaibb problémájáváváLt." (119.o.)

Ez

az elszegényedés nemcsak egyének és családok között tapasztall'tató' hanem a települések helyi társadalmai között is, s ezt is

jól

mutatja be Kovách Imre.

Az

értekezésnek

fontos

_része

az

agrár-kotmányzat

és a helyi

hatalom szerkezetének, működésének leírása'

A

szerző

jól

mutat

rá az

anomáliáI<ra, a

politikai befolyás növekedés ére és az ér dekérvénye síté s nehézs é geire.

A ^dolgozat

egészén

végig vonul a paraszt problematika a

magyar parasztság kialakuLásátől (a ^j obbág y feIszabadítástól)

a tradicionális

par asztság felbomlásáig' megszúnéséig.

Ez

így teljesen korrekt,

viszont

abírálőban egyfajta hiényérzet alakult

ki, s ez

egy adekvát paraszt-fogalom.

Kovách

Imre számos paraszt-fogaImat

mutat be,

érteImez, azonban

szükség lenne egy

autentikus paraszt-fogalomra

is,

amelyet

a szerző

alakít

ki, illetve fogad el. A

felsorolt

parasá-fogalmak véleményem szerint túlságosan

gazdaságcentrikusak, mintha a parasrti kultúra nem kapna

kellő

hangsúlyt. Itt nem egyszerűen a népi

kultúrára (népdal, táncház stb.) gondolok, hanem a ^paraszti

életmóddal SZerVeSen

összefliggő

mentalitásra, gondolkodásmódra, értékrendre,

amely

a

rendi tradíciók

megszűnése

után is megnyilvánul mindennapi

életükben, s

valőszínúleg generációkon keresztül marad még tapaszta|hatő.

Úgy

gondolom,

hogy eZ a

,,,paraszttársada1om''

öröksége, amely Közép-Európa több

más országában is jelen _van.

A

parasztság ,,társadalom alatti'' helyzete kialakított egy

jellegzetes túlélési

stratégiát,

aZ

érdekérvényesítés

híánya pedig

egyfajta

gyanabást

és dacos ellenállást mindenféle hatalommal szemben.

Ezt a

paraszti tradíciőt én fontosabbnak tartom az etősenvitatható paraszti polgárosodásnál.

Kovách Imre

értekezése

különben számos területen

gazdagította a

rurálszociológia, agrárszociológa és több más tudományág értékeit' tudományos

eredményeit. Például: hozzájárult a város és falu kapcsolatának

újfajta

értelmezéséhez,

aZ

agrárszerkezeti

változások

megismertetéséhez,

a

vidéki

társadalom változásainak alaposabb megértéséhez,

a lokális

hatalmi viszonyok elemzéséhez és nem utolsó sorban a,,paraszttalanítás'' történelmi folyamatának a feltárásához. Ebben a munkában hiteles,

mivel

saját kutatási anyagokra,

KSH

és nemzetközi

adatszolgáItatási

eredményekre támaszkodik.

Szakirodalmi

tájékozottsága imponálóan sokoldalú és mindezt

SZerVeSen

illeszti

be

dolgozatába. Külön szeretném kiemelni iskola- Vagy

műhelyteremtő tevékenységét,

kutató

teamjében

számos fi,atal munkatárssal együtt

tudott

ki emelkedő telj esítményt nyúj taru hazai és nemzetközi vizs gálatokb an'

Kovách

Imre teljesítményét a fentiek miatt érdemesnek turtom urrű'

hrgy

értekezése

nyilvdnos vitáru kerüljön és

ezáltal elnyerhes

se

aZ

MTA

doktori fokozatéÍ..

Budapest, 2011. március 21.

i*

r>

Dr.

bőhm Antal I

azMTA

doktora