Dancsó Tünde
Kodolányi János Főiskola dtunde@bp.kodolanyi.hu
AZ SDT FEJLESZTÉSÉNEK TAPASZTALATAI
A Sulinet Digitális Tudásbázis informatika tananyagának fejlesztése közben végzett projektmunka tapasztalatai
Az előadás során a Sulinet Digitális Tudásbázis informatika közoktatási tan- anyagának fejlesztési tapasztalatait foglaljuk össze. A projekt megvalósítását 2006.
áprilisa és szeptembere között végeztük. A pályázat kivitelezésében az Eduweb Multimédia Technológia és Távoktatási ZRt. szakmai irányításával több fejlesztő team vett részt. A 7–12. évfolyam részére az elektronikus tananyagot az Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézetének, valamint Matematikai és Informati- kai Intézetének oktatói készítették.
A Sulinet Digitális Tudásbázis
A Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT) tartalom-menedzsment e-tanulás keret- rendszerből és digitális tananyagok adatbázisából épül fel. A keretrendszer definíció szerint olyan egységes módon megszerkesztett komponenseket tartalmazó halmaz, amely bizonyos feladatok elvégzését támogatja, de önmagában közvetlenül nem használható. A keretrendszerek lényege, hogy a különböző alkalmazásokban leg- gyakrabban használt funkciókat, elemeket egyetlen helyre gyűjtik össze, és integrál- tan kínálják a fejlesztők, valamint a programok számára (http://pcforum.hu/szo- tar/Keretrendszer.html). Az SDT keretrendszerét az igények figyelembevételével az Educatio fejleszti, a tananyagok pályázatok útján bővülnek.
Az SDT keretrendszere és tananyagai lehetőséget biztosítanak az IKT kompeten- cia fejlesztésére, tevékenységek, kísérletek végzésére, a korszerű pedagógiai mód- szerek kipróbálására. Az SDT használatának előnye, hogy a tananyagok módszerta- nilag megfelelőek, pedagógiailag hitelesek, mert fejlesztésük pedagógusok bevoná- sával történik. A tananyagok optimálisan ötvözik a szöveges és képi elemeket, a multimédiás elemek vizuális megjelenítése javíthatja az oktatás hatékonyságát.
Annak ellenére, hogy az oktatás korszerűsítése az informatikai eszközökkel kap- csolatos tudás kiterjesztését igényli az oktatás fejlesztőitől, ezeket az eszközöket a magyar közoktatásban ma még nagyon kevesen használják. Ezért ezen a területen olyan infrastrukturális fejlesztések szükségesek, amelyeknek elsődleges célja az oktatás minőségének fejlesztése és hatékonyságának növelése (Hunya, 2006).
Az SDT tananyag jellemzői
Az e-learning szabványok fő vonásai, hogy a tananyag újrahasznosítható, azaz a tartalom egységei külön is kezelhetők, mert az elemek többféle kombinációban, más tantárgyi környezetben is megjelenhetnek. A tananyagra jellemző a kezelhetőség, azaz az elemek a felhasználók számára egyértelmű, gyors felhasználást tesznek lehetővé. Az elérhetőség a közoktatásban egyben a díjmentes használatot jelenti, amelynek során a felhasználók ingyenes tananyaghoz juthatnak. A tartósság azokra az anyagokra jellemző, amelyek nemcsak egy adott típusban, hanem a változó verzi- ójú keretrendszerekben is ugyanúgy, ugyanazzal a tartalommal jelennek meg (Foga- rasi, Nagy és Papp, 2005). Mindezek az elvárások az SDT tartalmára is jellemzőek.
Az SDT célja elsősorban az, hogy a digitális tananyagokat minél több alkalom- mal és minél hosszabb ideig fel lehessen használni az egyes műveltségi területekben.
„A rendszer minden szolgáltatásában, azok elemeiben dinamikus és testre szabható, így elvileg bármilyen eszközön, bármilyen struktúrában meg tudnak jelenni az elemi egységekből szabadon, később is módosíthatóan épített struktúrák” (Könczöl, 2004).
A projekt kezdeti szakasza
Az elektronikus tananyag készítésének tervezésekor tanulmányoztuk az sdt.sulinet.hu lapon publikált tananyagokat, amelyek különböző koncepciók alapján készültek. A tervezés során kiválasztottuk azokat a tananyagokat, amelyek a fejlesz- tés során mintaként szolgáltak számunkra. A tervezés előtt áttekintettük a tananyag készítéséhez készített kézikönyvet, amely tartalmi és technikai leírást is tartalmazott, és elkészítettük a kézikönyv rövidített változatát. A munkafolyamatok szabályozásá- ra megalkottuk és közösen elfogadtuk a projekt résztvevőire teljeskörűen vonatkozó projekt indító dokumentumot. A projekt megvalósításának a legfontosabb lépése az egyes foglalkozások szerzőkhöz rendelése volt.
A munkafolyamatokat támogató kliens
A projektmunka lépéseit az Educatio által fejlesztett munkafolyamat kliense (WorkflowClient, WFC) támogatta. A szoftver használatával rögzítettük a program- ban a tananyag szerkezetét, majd a kialakított szerkezetnek megfelelően elkészítet- tük a tananyagelemeket, és beimportáltuk azok metaadatait.
A végleges struktúra tervezését, a lapok és a foglalkozások szerkezetének kiala- kítását a szoftver hierarchia szerkesztő moduljával végeztük. A rögzítéshez felhasz- nált sablonokat az egyes fejlesztők részére táblázatban készítettük elő, adtuk ki, és ugyanilyen formátumban kértük be tőlük, majd a dokumentumok egyesítését köve- tően a szerzők által megadott adatokat a szerkesztők rögzítették a kliensben. A kli- ens előnyös funkciójának bizonyult, hogy alkalmas a rögzített adatokat ismert for- mátumú dokumentumba exportálni, a konvertálás megkönnyítette a szerzők és a szerkesztők közötti adatcserét.
A projekt ütemtervének elkészítésekor hosszabb időt szántunk a tervezésre, mert úgy véltük, hogy ennek a munkafolyamatnak fontos szerepe lesz a projekt teljes
időtartama során. A terv leadását követően a fejlesztők nehezen tudták elfogadni azt, hogy a munka későbbi szakaszaiban már nem változtathattak eredeti tervükön, mert a munkafolyamatot kezelő kliens az egyes szakaszokat követően lezárta az adott munkafolyamatot, és nem engedte azok módosítását. A szükséges javításokat csak a munka utolsó fázisában, az ún. store csomagban lehetett elvégezni.
A fejlesztői munka lépései
A fejlesztő munka három fő lépésből állt. A tervezési fázis elsősorban a végzen- dő munka mennyiségét határozta meg, de természetesen a minőségre is nagy hatása volt. A második fázis során alkottuk meg a tananyagelemeket, azaz a tananyagot tartalommal töltöttük meg. Újdonságszerű folyamatok alkották a harmadik fázist, amelynek során metaelemekkel láttuk el a tananyagelemeket és a megjelenítendő tananyagot megfelelő formába szerveztük.
(1) Az első fázis során készült el a kapott témaszerkezet alapján az integrációs vázlat (ITV), amely gyakorlatilag a tananyag tartalomjegyzékét tartalmazta. Az ITV készítése közben terveztük meg a foglalkozások egymástól független, újrafelhasz- nálható tananyagelemeinek (learning object, LO) a számát, ezek típusát, valamint az egyes elemek címét és tárgyát. A tananyagelemeket szövegelemek, képek, hangok, animációk, mozgóképek, hivatkozások és tesztfeladatok alkották. Az első fázisban készítették el a fejlesztők az animációk forgatókönyveit is, amely alapján az animá- ciókészítő csoport legyártotta az animációkat.
(2) A második fázis alatt készítettük el az SDT elvárásainak megfelelő formátu- mú elemeket. Megírtuk a szövegrészeket, elkészítettük a képeket többféle formá- tumban, felvettük a hangokat, mozgóképeket, megkerestük a hasonló témájú tan- anyagokra mutató, az oktatóanyag szerves kiegészítéséül szolgáló linkeket, és a tananyag értékelésére alkalmazható tesztfeladatokat.
(3) A harmadik fázisban alakítottuk ki a foglalkozás végső szerkezetét. Az SDT- ben a foglalkozásgráf határozza meg az egyes foglalkozásokon belül a lapok sor- rendjét. Mivel a tananyagok legfontosabb jellemzője a lapok közötti sorrend, amely egyben a bejárási útvonalakat jelenti (Horváth és Könczöl, 2005), ezért ennek a szükségességét már a tervezéskor figyelembe vettük, azaz az elemeket a bejárási útvonalnak megfelelő sorrendben rögzítettük. A foglalkozásgráf szerkesztéséhez az integrációs vázlat szűrésével készített táblázatot alkalmaztunk, amely a foglalkozá- sok, és az adott foglalkozáshoz tartozó lapok címeit tartalmazta. A szerzőknek ebben a táblázatban kellett megszerkeszteni az adott foglalkozás lapjainak javasolt feldol- gozási sorrendjét. Mivel a lapok sorrendje a tanuló számára egyfajta tanulási utat jelent, ezért ez a lépés a tanórai differenciálás lehetőségének tudatos tervezését je- lentette. A differenciálás általában a lapok összekötésével előállított bejárási út rövi- dítését, azaz néhány lap feldolgozásának az elhagyását jelentette. Ritkább esetben néhány lap után, azaz az alapismeretek feldolgozását követően vált szét a bejárási út.
A legszélsőségesebb esetben olyan bejárási utak is keletkeztek, amelyeknek csak a kezdőpontja volt azonos. Alapkövetelmény volt, hogy egyértelmű legyen a kezdő- lap, valamint a gráf legyen összefüggő, azaz minden lap szerepeljen a bejárási út megadásakor.
A lapszerkesztés folyamata során sorba rendeztük, és egyedi formátummal láttuk el az egyes lapokon megjelenő elemeket. A lapszerkesztés fázisában a tanárok az integrációs vázlat foglalkozásainak, lapjainak, elemeinek címét tartalmazó tarto- mányt kapták meg egy-egy táblázatban. A szerzők az elemek sorszámozásával adták meg a szerkesztők számára az egyes lapokon az elemek sorrendjét. A lapszerkesztés lehetőséget biztosít néhány különleges formázásra is, például egy elem többször megjelenhet a lapon; az egyes elemek nemcsak egymás alatt, hanem egymás mellett is megjelenhetnek, vagy az egyes elemeket a jobb olvashatóság érdekében vonal választhat el egymástól. Ezen esetek kódolását a szerzőknek szóló tájékoztatóban külön meghatároztuk. A táblázat egyesítésével kaptuk meg az integrációs vázlat összes lapjának a sorrendjét, amely alapján a WFC-ben a szerkesztők elvégezték a lapszerkesztést. A lapszerkesztéskor a szövegek, képek, animációk, hangok sorrend- jét kellett elsősorban meghatározni, de a szerzők kívánságára lehetőség volt a fo- galmak elemként való szöveges megjelenítésére is.
Az elkészített tananyagokhoz végül tanmeneteket készítettünk. A tanmenetek év- folyamonként tartalmazták a fejlesztők által ajánlott éves órafelosztást, a tanórán alkalmazásra javasolt SDT tananyag témákon át vezető elérési útvonalát, a tantárgy fejlesztési célját, a definiálandó fogalmakat, a kimeneti követelményt, a tanóra fel- dolgozásához szükséges IKT előismeretet, a tanulás irányultságát, a módszertani módszert, a módszertani tevékenységet, a tanulásszervezés formáit, a módszertani színtért, a tanórán szükséges eszközöket, a tanítási útmutatót (TIP) és az ellenőrzés, értékelés módját, valamint az adott foglalkozáshoz kapcsolódó más műveltségi terü- letekhez, tantárgyakhoz tartozó foglalkozások linkjét.
A projekt szervezése
A projekt készítése során különös kihívás volt a projekt szervezése, mivel össze- sen mintegy 40 oktató, pedagógus vett részt a tananyagok készítésében. A főbb munkafázisokat több kisebb folyamatra bontottuk, amelyeket a tervezés, szervezés, készítés és ellenőrzés lépésekkel valósítottuk meg. A fázisok egyes elemei, például a maga a tervezés is több lépésből tevődött össze. Az egyes munkafolyamatok terve- zésének fázisában egy mintaanyagot készítettünk, így a fejlesztést megelőzően, a minta készítése során kiderült a megoldásra váró problémák egy része. A fejlesztők részére kiadott útmutató már a mintakészítés közben szerzett tapasztalatok figye- lembevételével készült, így a felmerülhető problémákra lehetséges válaszokat is tartalmazta. A minta nélkülözhetetlen segítségnek bizonyult, a későbbi fázisok során a fejlesztők is igényelték ennek elkészítését.
A konkrét feladat meghatározására egy-egy általános, rövid, tartalmas útmutatót készítettünk a számukra, amelyben kiemeltük a kötelező elvárásokat. Az útmutató minden esetben tartalmazta a nyersanyag elérésének a pontos helyét, az elvégzendő feladatok algoritmusát, a feladattal kapcsolatos követelményeket, a beadási határidőt és az elkészített anyag beadási helyét. A munkafázis elvégzését minden egyes szerző esetén ellenőriztük, ehhez egy olyan táblázatot alkalmaztunk, amelyen az adott időn belül naprakészen jelöltük, hogy ki mennyi nyersanyag elkészítéséért felelős, ki készítette el a feladatát és ki az, akinek még hiányos az anyaga. Az elkészítés folya-
matára általában a 20–60–20%-os, ritkábban a 10–80–10%-os arány volt a jellemző, azaz a fejlesztők 10–20%-a egy-két napon belül készen volt az elvégzendő feladat- tal, míg 10–20%-uk csak az utolsó napokban készült el, ezekben az esetekben sze- mélyesen is felvettük a kapcsolatot a szerzővel.
A tananyag fejlesztésének érdekességei
A tananyag fejlesztése során különösen érdekes feladat volt az egyes foglalkozá- sokhoz tartozó fogalomgráfok kialakítása, amelyek a foglalkozás során feldolgozan- dó fogalmakat szervezték egyetlen összefüggő gráfba. A munkafolyamatra való felkészítésen egyértelmű kódolási rendszer alkalmazásában állapodtunk meg, ezt követően az egyes szerzők saját elgondolásuk szerint alkották meg a gráfot. A szer- zők gondolkodásmódjára jellemző struktúrát a WFC-ben a szerkesztésért felelősök rögzítették. Az egyes foglalkozásokhoz tartozó fogalmak gráfjainak elkészítésén kívül meg kellett teremteni az összes gráf közötti összefüggőséget, mert ez egyben a tananyag összefüggőségét eredményezte.
Kommunikáció
A projekt résztvevői elektronikus és személyes kommunikáció útján tartották a kapcsolatot. Minden fontosabb munkafolyamat kezdetekor személyes összejövetelt szerveztünk, amelyen tájékoztattuk a résztvevőket a munkafolyamat teendőiről, megbeszélhettük a felmerült problémákat. A résztvevőket elektronikus levélben tájé- koztattuk az elvégzendő feladatokkal kapcsolatos tudnivalókról, a szükséges nyers- anyagokat FTP-ről tölthették le, illetve annak elkészítését követően ide töltötték fel a kész anyagokat. A projekt folyamán egyedi kommunikációs szabályok alakultak ki, amelyeknek az elfogadásához leginkább a fázisok előtti közös felkészítések, megbe- szélések járultak hozzá. A projekt során a leggyakoribb kapcsolattartási forma az elektronikus levél volt, a projektvezető postaládájában például mintegy 2300 levél keletkezett a projekt ideje alatt.
A tananyag elemei
Az elkészített tananyag összesen 620 foglalkozás anyagát tartalmazza, amelyek közül 168 foglalkozás 1–6. évfolyamon, 452 foglalkozás pedig a 7–12. évfolyamon alkalmazható a közoktatásban az informatika tantárgy tanítása során. Szükséges azonban megemlíteni azt is, hogy az elkészített tananyagok egy része megfelelő módszertan alkalmazásával kiválóan alkalmazható a felsőoktatásban is.
A foglalkozásokat több mint 30 ezer tananyagelem alkotja. Az 1–6. évfolyam számára készült tananyag kb. 5600 elemében 1630 szövegelem, 1000 fogalom, 816 kép, 82 hang, 82 mozgókép, 197 animáció, 163 hivatkozás, 1630 tesztfeladat talál- ható. A 7–12. évfolyam részére készült tananyag kb. 24 ezer elemből épül fel, 8300 szövegelem, 3800 fogalom, 2700 kép, 215 hang, 186 mozgókép, 578 animáció, 485 hivatkozás és 4450 tesztfeladat található benne. Az elemeket lapokra, a lapokat fog- lalkozások alá szerveztük.
A tananyag elemeinek tulajdonságait a kézikönyv határozta meg. A kézikönyvet a fejlesztők számára a projekt kezdetekor elérhetővé tettük, az egyes munkaszaka- szokhoz a kézikönyv alapján egy-egy rövidített változatot is készítettünk, amely csak az aktuális munkafázishoz szükséges tudnivalókat tartalmazta.
A szabványok kialakítása és betartása a tananyag egységes megjelenítése miatt fontos követelmény. A fejlesztés végső fázisában a kézikönyv elvárásainak megfele- lően minden tananyagelemet metaadatokkal láttunk el, amelyek az elemeket újrafel- használhatóvá tették, a tananyag pedagógiai értékét növelték.
Tanítási-tanulási útmutatók
Minden foglalkozáshoz, laphoz, témához, illetve altémához tanítási (TIP) és ta- nulási útmutatót (TAP) készítettünk, amelyek a tananyag feldolgozására vonatkozó- an tartalmaznak konkrét javaslatokat. A javaslatok integrálják a Nemzeti alaptanterv által javasolt kompetenciafejlesztés területeit, például a kommunikációs, szabálykö- vető, lényegkiemelő, problémamegoldó, kritikai, döntési, életvezetési, valamint az információk kezelésével kapcsolatos képességek fejlesztését. A tanítási módszerek javaslataiban felhívtuk a figyelmet a tanórai együttműködés különböző formáinak az előnyeire, a pár-, csoport- és projektmunka kialakításának lehetséges módjaira.
A tanítási-tanulási útmutatók készítésekor figyelembe vettük, hogy a csoportos módszerrel végzett megismerés, problémamegoldás akkor lehet hatékony, ha a kog- nitív képességeket affektív vonások és szociális készségek egészítik ki (Csapó, 2003), azaz az együttműködést a közösen végzett munka öröme, a tapasztalatok megosztását a tudás átadásának sikerélménye, a mások által közvetített tudást a megértés és a későbbi alkalmazás sikeressége övezi. Fontosnak tartottuk, hogy a tanítási-tanulási útmutatók pedagógiailag és szakmailag is tökéletesek legyenek, mert a didaktikai tervezés a tanulási program hatékonyságának, hatásrendszerének optimális kialakítását is magában foglalja (Komenczi, 2005).
A tananyagelemek készítésének folyamata
A hasonló formátumú tananyagelemeket ún. logikai csomagokba csoportosítot- tuk. Ha egy csomag összes eleme elkészült, akkor a csomagot a WorkflowClientben töltöttük fel. A csomagok állapotáról minden nap státuszjelentést kaptunk. A státusz alapján tudtuk, hogy egy adott csomag, illetve a csomag elemei milyen állapotban vannak. Például a csomag ’tv2-k’ állapota azt jelezte, hogy a csomag még leadás előtt van, a ’tv2-a’ állapot pedig azt jelentette, hogy a csomag ellenőrzés alatt van, míg a ’tv2-cso’ állapot jelezte azt, hogy a csomag átment az ellenőrzési fázison és hiánytalanul elfogadták azok elemeit. Amennyiben egy csomagnak volt olyan ele- me, amely nem volt elfogadható minőségű, akkor a ’tv2-a’ állapotot követően nem
’tv2-cso’, hanem ’tv2-k’ állapotba került vissza. Az egyes állapotokat egy folyamat- ábra értelmezésével követhettük nyomon. A kapott státusz alapján olyan kereszttáb- lás kimutatást készítettünk, amelyben a csomagok száma az elem típusa, illetve a csomag állapota szerint jelent meg. Az elemek elkészítéséért felelősök minden nap
megkapták a státuszjelentést és a kereszttáblás összegzést, így naprakészen követ- hették a feltöltött csomagok állapotát.
A tananyagok ötvözése más elemekkel
A projekt során figyelembe kellett vennünk, hogy nemcsak a saját fejlesztésű tananyagaink jelennek majd meg az SDT keretrendszerében, hanem előzetesen elké- szített tananyagok betallózására is sor kerül. Ezért a tananyag készítésének végső fázisában egy olyan guidlistát is el kellett készítenünk, amely a saját készítésű és külső tananyagoknak a közös struktúráját tartalmazta. Az így készült integrált tan- anyagok formailag természetesen eltérőek, mert magukon hordozzák a készítők stílusjegyeit, de a tananyag tartalma teljeskörűbb, komplexebb lett a különböző fejlesztések együttes megjelenésével. Tapasztalataink szerint a különböző fejlesztők tananyagainak integrálására a teljes tananyag elkészítését követően kerülhet sor.
A projekt tanulságai
Az elektronikus tananyagok fejlesztésekor a projektmunka kialakítása és folya- matának fenntartása, az egymás között zajló kooperatív munka szervezése és ösz- tönzése bizonyult a legnehezebb feladatnak. Bár a projekt elején szerveződő kisebb csoportoknak a projekt végéig ugyanaz maradt a struktúrájuk, időnként sikerült a felelősség delegálása, és egyértelmű sikerek mutatkoztak a feladatok célszerű meg- osztásában. Egymás erősségeinek, kedvelt területeinek megismerését követően igyekeztünk a projektvezetői feladatokat egymás között úgy elosztani, hogy min- denki azt a részét végezhesse a munkának, amelyhez a legjobban ért. Új és sikeresen működő, motiváló munkakapcsolatok alakultak ki, amelynek során sokat tanultunk egymástól. A különböző formában folytatott kommunikáció eredményeképpen a résztvevők szemléletmódja közeledett egymáshoz. A projekt vezetőit mindenkor a
„mindenképpen megoldjuk” szemlélet vezérelte, erős szakmai motivációjuk ösztön- zőleg hatott a projekt összes résztvevőjére. A fejlesztők a projekt teljes ideje alatt igényelték az alapos, pontos, optimális mennyiségű iránymutatást. A közösen elfo- gadott eljárások fejlesztése, utólagos módosítása csak többlépcsős egyeztetés árán volt kivitelezhető, így egyre fontosabbá vált, hogy már a fázisok kezdetekor helyes, stabil, mindenki által követhető eljárásrendet alakítsunk ki. A fejlesztésben résztve- vő oktatók a több hónapig tartó munka során bebizonyították, hogy képesek infor- matikai fejlesztések sikeres megvalósítására.
Jövőkép
A tanítási-tanulási folyamatok során ismeretek átadására kerül sor, az ismeret- szerzés közben olyan rutinokat, készségeket, képességeket kell kifejleszteni, amelyek a tanulók társadalmi, gazdasági életben való részvételéhez elengedhetetlenül szüksé- gesek. A Nemzeti alaptantervben előírt kognitív kompetenciafejlesztés egyszerű és komplex kognitív képességek fejlesztésén keresztül valósítható meg, amelyek az iskolában funkcionálisan a tanulást, kommunikációt, tudásszerzést, gondolkodást
jelentik (Nagy, 2000). A fenti folyamatok elősegítése érdekében a tanítás során al- kalmazott eszköztár átalakul, megváltozik a hagyományos és elektronikus tanítási- tanulási eszközök aránya.
A humán oldal tekintetében az információs- és tudástársadalom a társadalom új, a változásokra érzékeny struktúráját alakítja ki, amelynek során mindenki számára egyforma lehetőséget kell biztosítani. A közoktatási intézmények által közvetített tananyagnak, az oktatás folyamán biztosított informatikai eszközöknek és ezek haté- kony alkalmazásának lényeges rendező szerepe lesz a változás irányának meghatá- rozásában, a társadalom struktúrájának kialakításában (Dancsó, 2005a).
Az SDT tananyagai az elkövetkezendő években hiteles, motiváló eszközként szolgálhatnak az informatikai kultúra fejlődésének ösztönzésében, a kognitív és a speciális kompetencia fejlesztésében. Az alkalmazás akkor járhat sikerrel, ha az iskolai fejlesztő tevékenységek során mindig figyelembe vesszük azt az elsődleges célt, hogy az iskolákban kialakított képességeknek és a megszerzett ismereteknek elsősorban az egyén sikeres életviteléhez kell megfelelő, szilárd alapokat biztosítani, mert ez biztosíthatja a leghatékonyabb módon a társadalomban való aktív részvételét (Dancsó, 2005b).
Irodalomjegyzék
Csapó Benő (2003): A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Dancsó Tünde (2005a): Az információs és kommunikációs technológia fejlesztésének irány- vonalai a hazai oktatási stratégiákban. Új Pedagógiai Szemle, 11. sz. 36–48.
Dancsó Tünde (2005b): Az informatikai kompetencia fejlesztése az oktatásban. Informatika a felsőoktatásban 2005. Konferencia kiadvány, Debrecen.
[Online: http://agrinf.agr.unideb.hu/if2005/kiadvany/papers/F22.pdf]
Fogarasi István, Nagy Attila és Papp Gyula (2005): Szabványosítás. In: Hutter Ottó, Magyar Gábor és Mlinarics József (szerk.): E-learning, 2005. Műszaki Könyvkiadó, Buda- pest. 73–108.
Horváth Ádám és Könczöl Tamás (2005): Közoktatás. In: Hutter Ottó, Magyar Gábor és Mlina- rics József (szerk.): E-learning, 2005. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 109–118.
Hunya Márta (2006): Informatika a közoktatásban. Iskolakultúra, 10. sz. 65–82.
Komenczi Bertalan (2005): Tananyagfejlesztési módszertan. In: Hutter Ottó, Magyar Gábor és Mlinarics József (szerk.): E-learning, 2005. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 37–65.
Könczöl Tamás (2004): A Sulinet Digitális Tudásbázis program. Iskolakultúra, 12. sz. 90–96.
Nagy József (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest.
