VIZSGÁLATA A DRÁVA HORVÁT-MAGYAR SZAKASZÁN

GEOSZFÉRÁK

2016

A Szegedi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájának eredményei

Szerkesztette

Unger János - Pál-Molnár Elemér

GeoLitera

SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Szeged,2017

Szerzők Andrási Gábor

Balizs Dániel Bajmócy Péter

Csatári Bálint Csépe-Muladi Beáta

Gulyás Péter Kiss Tímea Mucsi László

© SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet, 2017 Minden jog fenntartva

N ye lvi le k to r Kosztolányi Éva

N yom da

Innovariant Nyomdaipari Kft., Szeged Felelős vezető Drágán György

6750 Algyő, Ipartelep 4.

GeoLitera

SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Felelős kiadó Pál-Molnár Elemér

6722 Szeged, Egyetem u. 2.

www.geolitera.hu

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó 7

Andrási Gábor, Kiss Tímea

Vízjárás és mederdinam ika vizsgálata a Dráva ho rv á t-m a g y a r szakaszán 9

Balizs Dániel, Bajmócy Péter

Az etnicitás és a nemzetiségi térstruktúra vizsgálata a történelm i Vas megyében 37 Gulyás Péter, Csatári Bálint

Az Alföld vidékturizmusának földrajzi jellem zői 65

Csépe-Muladi Beáta, Mucsi László

A barlanghőmérséklet té r- és időbeli változásainak vizsgálata a Hajnóczy-barlangban 83

A kötet - 2016-ban PhD-fokozatot szerzett - szerzői 109

VÍZJÁRÁS ÉS MEDERDINAMIKA

VIZSGÁLATA A DRÁVA HORVÁT-MAGYAR SZAKASZÁN

Andrási Gábor', Kiss Tímea2

1 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Öntözési és Vízgazdálkodási ö n á lló Kutatási Osztály, Szarvas

; Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged e-mail: andgab86@ gmail.com

ÖSSZEFOGLALÁS

Az e lm últ két évszázad antropogén beavatkozásainak (pl. szabályozás, vízerőmű-építés) köszönhetően drasztikusan átalakult a Dráva hidromorfológiája. A 19. századi kanyarulat-átvágások során kiegyenesített szakaszokon kiszélesedett a meder és medertágulatok jö tte k létre, amelyekben zátonyok és szigetek képződtek, így átalakult a meder m intázata.

Az egyensúlyát vesztett folyó a korábbi állapotok visszaállítására törekedett. A szigetek száma ugyan kismértékben nőtt (1 8 8 2 :2 4 2 db; 2 0 0 7 :2 9 5 db), de a területük jelentősen lecsökkent (1 8 8 2 :6 1 7 8 ha; 2 0 0 7 :2 6 5 4 ha). A szigetek parthoz kapcsolódásával egyidőben a vízfelszín területe is lecsökkent (9389 ha-ról 5010 ha-ra) és a m eder leszűkült (átlagos szélesség 1882-ben 513 m, 2007-ben 256 m ) és egységesebbé vált. A fonatos m intázat így egyre inkább átalakult és a Dráva medre kanyargóssá vált. A vízerőművek megépülését követően ez a folyam at felgyorsult, hiszen a folyamatosan csökkenő vízszintek m iatt az egyre inkább egységesebbé váló meder kanyargóssága tovább fokozódott. Ezért napjainkban is dinamikusan fejlődő kanyarulatokat találunk a Dráván.

1. Bevezetés és célkitűzések

A civilizáció fejlődésével egyre erőtelje­

sebbé vált a folyórendszerekbe való be­

avatkozás, így többé-kevésbé átalakultak és elvesztették egykori természetességüket.

A kanyarulat-átvágások hatására átalakult a meder morfológiája, így a mintázata is

(Surian, Rinaldi, 2003). Ehhez társult a part­

biztosítások és sarkantyúk általi mederren­

dezések és a vízerőművek építése. Utóbbiak hatására jellemzően a vízjárásában léptek fel markáns változások, de a hordalék je­

lentős részét is visszatartják a tározóterek (Knighton, 1998), mivel a hordalékmozgás számára akadályként funkcionálnak, és a

folyórendszert kettéosztják (Brierley, Fryirs, 2005).

A Drávát jelentős antropogén hatások érték (kanyarulatátvágás, mederrendezés, vízerőmű-építés, kavicsbányászat), ame­

lyek eredményeként jelentős hidromorfo- lógiai változások mentek végbe (Thrig, 1973;

Remenyik, 2005; Bonacci, Oskorus, 2008).

A kutatás célja annak meghatározása, hogy az antropogén hatásokra bekövetkező hidromorfológiai változásokra milyen vá­

laszokat adott a folyó, és a beavatkozások időben és térben mekkora hatósugárral ren­

delkeztek. A kutatásban az alábbi főbb kér­

désekre kerestük a választ: Miként alakult a Dráva vízjárása az elmúlt 114 év alatt?

Hogyan változtak a meder paraméterei?

Miképp módosultak a szigetek típusai, számuk és területük a különböző emberi hatások következtében?

2. Kutatási terület

A Dráva a Tiroli-Alpokban ered, a teljes vízgyűjtő területe 40489 km2(Lovász, 1972).

A közepes vízhozama Őrtilosnál 488 m3/s, míg a dunai torkolatnál 653 m3/s. A hóolva­

dás és a nyári csapadékmaximumok okozta árvizek mellett egy őszi maximum is meg­

jelenik a mediterrán hatás miatt (Lászlóffy et al., 1965). A kisvizek nyáron és tél végén gyakoriak. Őrtilosnál az esés 40-50 cm/km, mely Barcsnál 20-25 cm/km-re mérséklő­

dik, a torkolatnál 5-6 cm/km (Mantuáno, 1974). Az Őrtilos környéki szakaszon ka­

vicsos hordalékot szállít, Barcs alatt pedig már főleg homokot (Varga, 2002). A 18-19.

században a Donja Dubrava és a dunai tor­

kolat közötti vizsgálati szakaszon 62 db kanyarulatot vágtak át, majd a 20. szá­

zadban ezt kiegészítették partbiztosítá­

sok és terelőművek építésével (György, Burián, 2005). Ez utóbbi főként a Barcs alatti szakaszt (154-0 fkm) érintette, hiszen

a Donja Dubrava és Barcs közötti szakaszon (241-154 fkm) kevés szabályozási műtárgy épült (Litauszki, Crkvenjakov,1986), így ez szabadabban fejlődhet. A 20. század­

ban a legmeghatározóbb antropogén hatás a vízerőmű-építés (22 db) volt (Schmidt, 2007). Az alsó hármat Horvátországban létesítették (1975: Varasd, 1982: Cakovec, 1989: Donja Dubrava), amelyek alapve­

tően meghatározták a horvát-magyar sza­

kasz hidromorfológiáját. A tározók hor- dalék-csapdázása és a kavicsbányászat együttesen 80-100 cm-es medermélyülést eredményezett (Horváth, 2002).

A Dráva hidrom orfológiájában vég­

bement hosszú- és rövidtávú változáso­

kat a Mura torkolattól (236 fkm) a dunai torkolatig tartó szakaszon vizsgáltuk (1.

ábra). A kanyarulatfejlődés tér- és idő­

beli változásait két jellegzetes kanyaru­

lat alapján mutatjuk be. A Gola m ellet­

ti (216-215 fkm) 40 km-re helyezkedik el folyásirányban a legalsó erőm űtől, ahol napi 1,0-1,2 m-es vízjáték is jelent­

kezhet az erőmű csúcsrajáratása miatt.

A 2-3 m magas külső ív itt 1480 m hosz- szúságban hátrált 2015-ben. A heresznyei (188-187 fkm) kanyarulat felső szakaszán 20-22 m magasságú (520 méter hosszan), míg az alsó szakaszán 3-3,5 méter magas­

ságú part erodálódik (850 m). A külső ív középső szakaszán (alacsony partnál) egy kisebb sarkantyú található, amely 4-5 méterre nyúlik a mederbe. A heresznyei kanyarulatban már mérsékeltebben je ­ lentkezik a legalsó vízerőmű napi hatása (0,8 m). A sarkantyúk hatására formálódó szigeteket két helyen vizsgáltuk. A Novo Virje melletti sziget (193,5 fkm) egy sar­

kantyú alvízi szakaszán, egy kanyaru­

lat-átvágáskor létrehozott új mederben alakult ki. A vízvári sziget (191,2 fkm) a Novo Virje-i formától 2,3 kilométerre található folyásirányban lefelé, egy sar­

kantyú felvízi szakaszán.

1. ábra - A Dráva horvát-m agyar szakaszának 20 egységre történő bontása

A vizsgált kanyarulatok és szigetek a felső szakaszon találhatóak (a: Gola; b: Novo Virje; c: Vízvár; d: Heresznye).

3. Módszerek

3.1. Hidrológiai paraméterek vizsgálata

A vízjárásban bekövetkező változásokat a barcsi (154,1 fkm) vízmérce napi reg­

geli vízállás (1901-2014) és vízhozam (1960-2014) adatai alapján elemeztük.

Meghatároztuk az éves legkisebb (KV), közepes (KöV) és legnagyobb (NV) víz­

állások értékeit, illetve az éves legkisebb (I<Q), közepes (KöQ) és legnagyobb (NQ) vízhozamokat a számított vízhozam-adat­

sor alapján. Elemeztük az árvizes napok és az árhullámok számának éves alaku­

lását is. Azokat a vízszinteket tekintettük árvíznek, amelyek meghaladták a meder­

kitöltő (420 cm) vízállást. A vízállástartós­

ság kiszámításával megállapítottuk, hogy a vízállások milyen hosszan haladták meg az adott vízszintet az egyes időszakokban.

Azonban az éves vízállásadatok elfedik a naponta jelentkező, csúcsra járatásból adódó „mini árhullám okat", így a napi

vízjárás alakulását is elemeztük a reggeli és esti vízállások alapján. Ehhez 20 napos szeptemberi, egyenletes vízállású adatso­

rokat használtunk a különböző évekből.

A napi árhullámok magasságának folyás­

irányban lefelé történő alakulásának vizs­

gálathoz az őrtilosi (235,9 fkm) vízmérce adatait is figyelembe vettük a barcsi mellett.

3.2. A meder, a szigetek és a kanyarulatok változásainak hosszú távú vizsgálata

A morfometriai vizsgálatokhoz a III. Katonai Felmérést (1878-1882), a Dráva Vízrajzi Atlaszt (1966-1968), topográfiai térképe­

ket (1977-1979; 1980-1982; 2003-2006), a Google Earth műholdképeit (2006-2007) és egy 2011-es légifelvételt használtunk fel.

(Az egyszerűség kedvéért a felvételezések utolsó évére utalunk az elemzés során.) A Mura (Őrtilos) és Duna közötti Dráva szakaszt 20 különálló, 10 km-es egység­

re osztottuk fel a folyóvölgy középvonala alapján, majd morfológiai jellegzetessé­

gei szerint tovább bontottuk felső (20-15.

egységek) és alsó (14-1. egység) szakaszra.

A felső szakaszt (Őrtilos és Barcs között) mindegyik időpontban jelentős számú szi­

get jellemezte, míg az alsó szakaszon jóval kevesebb sziget helyezkedett el. Az alsó szakaszon a Dráva jóval szabályozottabb (partbiztosítás, terelőművek), míg a fel­

sőn kisebb mértékű a m ederrendezés.

Az állományokat ArcGIS 10.1 segítségé­

vel geo-referáltuk EOV rendszerbe, majd berajzoltuk a meder és a szigetek, illetve a zátonyok partvonalát. A meder m eg­

rajzolása az olyan szigeteknél volt nehéz, amelyeknél a mellékágak leszűkültek, ezért a főág szélességének tizedénél keskenyebb mellékágakat nem vettük a főmeder részé­

nek. Az egységek vízfelülete területének (T) meghatározásához, a partélek által határolt poligon területéből kivontunk a szigetek területét. A meder átlagos szélességénél (W) az adott egység területét osztottuk el az egység középvonalának hosszával.

Azokat a formákat tekintettük szigetnek, amelyeket víz vesz körül és fás-bokros nö­

vényzet borít. A szárazföldhöz kapcsolódó szigeteket is bevontuk a vizsgálatba, mert utalnak a folyó dinamikájára. A műholdfel­

vételeken volt bonyolultabb a szigetek meg­

határozása, a hozzájuk simuló zátonyok miatt. Ahol kopár és növényzettel borított felszínek váltakoztak, ott azokat a formá­

kat vettük szigetnek, amelyeknek legalább 75%-át borította növényzet (Zanoni et al., 2008). Ha egy sziget két egység határán helyezkedett el, abba az egységbe került, ahová területének nagyobb része esett.

A vizsgált időszak alatt a szigetek fajtái és elhelyezkedésük is átalakult, így többféle csoportosítást alkalmaztunk. Kialakulásuk alapján megkülönböztettünk valódi szigete­

ket, amelyek nagy valószínűséggel zátony­

ból alakultak ki. Többnyire kisméretűek és a legnagyobb szélességük háromszor kisebb, mint a megegyező keresztmetszet­

ben a meder szélessége. Az ártéri szigetek nagyobb méretűek, gyakran természetes lefűződés vagy kanyarulatátvágás révén, vagy kisebb formák összeolvadásával jöttek létre. A szélességük háromszor nagyobb, mint a főmeder szélessége az adott kereszt- metszetben. Ebbe a csoportosításba azok a szigetek nem kerültek bele, amelyek már hozzáforrtak a parthoz. A fejlődési álla­

potuk, azaz a sodorvonalhoz viszonyított helyzetük alapján is osztályoztuk a szige­

teket. A sodorvonalban lévő szigetek meg­

osztják és elterelik a fő- vagy a mellékág sodorvonalát. A parthoz vagy másik szi­

gethez simuló szigetek lassan elveszítik különálló sziget jellegüket és előbb vagy utóbb megszűnnek szigetként létezni a mel­

lékág elhalása miatt. A részlegesen partba olvadt szigetek, partvonaluk egyes sza­

kaszán a folyóparthoz vagy egy nagyobb szigethez kapcsolódnak. A teljesen partba olvadt szigetek már szinte teljesen az ártér részei, a mellékágban csak nagyobb víz­

állások idején folyhat víz.

3.3. Egyes szigetek és kanyarulatok fejlődésének részletes vizsgálata

Részletesen elemeztük néhány jellegzetes sziget és a kanyarulat fejlődését is, ami­

hez részben a hosszú távú vizsgálatoknál használt térképeket és műholdfelvételeket alkalmaztunk, részben önálló RTK-GPS felm érést, geom orfológiai térképezést és dendrológiai m éréseket végeztünk.

A kanyarulatok külső ívén a pusztuló partokat 2011 és 2015 között, minden év októberében felmértük Topcon HiPer Pro RTI< geodéziai GPS-el. A magas vízállás miatt 2014 októberében csak a heresznyei partot tudtuk megközelíteni, így 2015 ja­

nuárjában megismételtük a felmérést. A le­

pusztult partanyag mennyiségét (m3/év) az egyes évek partvonalai által határolt poligon átlagszélességének, középvonalá-

nak és a partfal magasságának szorzatából kaptuk meg.

A kanyarulatok belső ívének és a szigetek­

nek a terepi felmérése során részletes geo­

morfológiai térképeket készítettünk. A gola-i kanyarulatban keresztszelvényt is felvettünk - geodéziai GPS-el - az övzátonyfelszínek hossztengelyére merőlegesen, a felszín ma­

gassági viszonyainak bemutatásához. A ka­

nyarulatok belső ívének és a szigeteknek a fejlődését a felszínükön megtelepedett fűz- és nyárfák kora alapján vizsgálatuk meg. A dendrológiai módszer segítségé­

vel az adott felszín minimum kora adható meg, így a kanyarulatfejlődés és a sziget­

épülés üteme és térbelisége (Everitt, 1968).

A fafúrások szelvények mentén történtek:

a kanyarulatokban az övzátonysorokra me­

rőlegesen és azok gerincvonalai mentén, míg a szigeteken a forma hossztengelyére merőlegesen, emellett adott

formák (pl. átfolyás) határán is. A legvastagabb, így való­

színűleg legöregebb fákból bötűzővel, 1,0 m magasság­

ban vettük a mintát, össze­

sen 250 fát megfúrva (Gola:

84 db; Heresznye: 60 db;

Novo Viije: 38 db; Vízvár 68 db). Az évgyűrűket LEICA S4E sztereomikroszkóp alatt

számoltuk meg és izokrón térképeket szer­

kesztettünk, amelyek mutatják a formák épülésének időszakait.

4. Eredmények

A Dráva vízerőművek alatti szakaszának átalakulását a vízjárásban bekövetkező változások jellemzésével, illetve a meder és a benne lévő képződmények morfoló­

giai vizsgálatával tárjuk fel. Emellett a le­

játszódó változások lehetséges okait és azok hatását is bemutatjuk.

4.1. A Dráva hidrológiájának alakulása 1901 és 2014 között

4.1.1. A jellegzetes vízállások alakulása

A vízjárás természetes körülmények között is módosulhat, ugyanakkor a Drávát jelen­

tős mértékben érintette az emberi tevékeny­

ség is, amelynek vízjárást átalakító hatása megkérdőjelezhetetlen. A barcsi vízmérce jellegzetes éves kis-, közepes- és nagyvízi vízállás adatsorait az 1901 és 2014 közötti években 5 időszakra osztottuk fel. Ezeket a főbb vízerőművek üzembe lépésével [1918: Fala (405 fkm); 1942: Schwabeck (474 fkm); 1968: Feistritz (539 fkm); 1975:

Varasd (302 fkm); 1982: Cakovec (278 fkm);

1989: Donja Dubrava (254 fkm)] kapcsoltuk össze (1. táblázat, 2. ábra). Az 1990-2014 kö­

zötti éveket is kettébontottuk, mivel a Donja Dubrava-i erőmű üzembe lépése után is látványosan változtak a vízszintek.

Az 1901-1917 közötti években még nem voltak vízerőművek a Dráván, így ekkor a természetes tényezők irányították a vízjárást.

A nagy vizek szinte minden évben megha­

ladták a mederkitöltő vízszintet így elöntés alá kerülhetett az ártér a barcsi szelvényben.

Az 1918-1941 közötti időszakban felépült az első vízerőmű (1918: Fala) és a jellegze­

tes vízállások átlagos szintjei 62-69 cm-rel süllyedtek 1918 előtthöz képest. A közepes vízszintek több évben is alacsonyabbak vol­

tak (KöVmin = 149 cm), mint az 1918 előtti időszakban a kisvizek legnagyobb szintjei

1. tá b lá z a t - Jellegzetes vízállások átlagos értékei a különböző időszakokban

időszak 1. 2. 3. 4 . 5.

év 1901-1917 1918-1941 1942-1967 1 9 6 8-1989 1 9 90-2014

K V J c m ) 150 81 31 - 4 0 -118

KöVátl(cm) 275 213 161 91 25

NV.„(cm) 508 443 421 353 309

2 . ábra - Az éves jellem ző vízállások szintjének alakulása az 1901 -2 0 1 4 közötti időszakban a barcsi vízmércén

| Időszakok: 1:1901-1917; 2 :1 91 8 -1 9 4 1 ; 3 :1 94 2 -1 9 6 7 ; 4:1 96 8 -1 9 8 9 ; 5:1990-2014.

Vízerőművek: a: Fala; b: Schwabeck; c: Feistritz; d: Varasd; e: Cakovec; f: Donja Dubrava; m: m ederkitöltő vízszint (420 cm).

(KVmax = 200 cm). A nagyvizek folyama­

tosan alászálltak. Az 1942-1967 közötti években 9 vízerőmű lépett működésbe.

A csökkenő vízállásokat jól mutatja a kö­

zepes vízszint alakulása, ami hasonló tar­

tományban mozogott (101-286 cm), mint 1918 előtt a kisvíz (97-200 cm). A nagy­

vizek néhány extrém évet kivéve egyre alacsonyabbak lettek. Az 1968-1989 kö­

zötti években is folyamatosan süllyedtek a jellemző vízállások, hiszen ekkor újabb 12 vízerőmű épült, köztük

két horvátországi, 1975-ben és 1982-ben (2. táblázat).

A feistritzi és a varasdi erőművek megépítése kö­

zötti években (1968-1974) a kis és közepes vízállások lesüllyedtek, de a varasdi erőmű üzembe lépése (1975) után jellegzetes csökkenés

vagy növekedés alig volt jellemző. A ca- koveci vízerőmű 1982-es felépülése után tovább csökkentek a vízszintek, mely leg­

inkább a kisvizeknél figyelhető meg (1982- ben -38 cm volt, 1989-ben már csak -85 cm).

Lényeges, hogy ennek az erőműnek a fel­

építése után mutatkozott a legjelentősebb vízszintcsökkenés. A Donja Dubrava-i víz­

erőmű üzembe lépése (1989) után tovább süllyedtek a jellemző vízállások szintjei, de nem azonnal a felépülése után. Először

2 . tá b lá z a t - Jellemző vízállások átlagos értékei 1968 és 2014 között

időszak 4. 5.

évek 1968-1974 1975-1981 1982-1989 1990-1999 2 0 00-2014

KVitl (cm) -14 -2 8 -74 -9 7 -132

KöVál, (cm) 115 95 67 51 8

N V . » 361 375 326 332 294

a kisvizek 1990-1999 között inkább egyen­

letesebbé váltak (KVátl = 197 cm), majd (2000-2014) nagymértékben lesüllyedtek (KVát| = -132 cm), és ekkor többször is meg­

dőlt az LKV rekord. A közepes vízszint csökkenő trendet mutatott 1999-ig (KöVáü = 51 cm), de ez is csak 2000-től (KöVáü= 8 cm) kezdett jelentősen süllyedni. A nagyvizek alig haladták meg a mederkitöltő vízszintet és szélsőségek mellett csökkent a szintjük.

A szélsőségeket jól tükrözi az extrém ma­

gasságú (507 cm) 2014-es árvíz, melyhez hasonló utoljára 1975-ben (579 cm) volt a Dráván.

4 .1 .2 . A v íz h o z a m a la k u lá s a ( 1 9 6 0 - 2 0 1 4 )

Az éves jellemző vízhozamokat megvizs­

gálva kitűnik, hogy a nagy vízi vízhoza­

mok esetében figyelhető meg markáns csökkenés, legfőképp 1982 után, ami­

kor a Cakoveci Erőmű üzembe lépett (3.

ábra). Egyre alacsonyabb közepes vízho­

zamok jelentkeztek 1965 után, de a szél­

sőséges évektől eltekintve többnyire így is 500-700 m 3/s volt az értékük. A nagy vízhozamokra jellemző volt a szélsőség.

Az 1968-1974 között a kisvízhozamok tar­

tósan, több éven keresztül is 200 m3/s alatt voltak, míg a közepes vízhozamok többnyi­

re 400-600 m3/s között mozogtak. A nagy vízhozamok tekintetében ez az időszak volt a legszélsőségesebb, hiszen két egymást követő évben is jelentkeztek igen magas és alacsony éves legnagyobb vízhozamok (1971-ben 642 m3/s; 1972-ben 3020 m3/s).

Az 1975-1981 közötti években a vízho­

zamoknál is megjelent a varasdi Erőmű hatása, ugyanis eltűntek a korábbi magas vízhozamok. A cakoveci Vízerőmű üzembe lépését követő években (1982-1989) a kis­

vízhozamok egyenletesebbé váltak, m i­

közben folyamatosan csökkentek és már

3. ábra - Az éves jellemző vízhozamok alakulása a barcsi vízmércén 1901 és 2014 között KQ: éves legkisebb vízhozam, KöQ: éves közepes vízhozam, NQ: éves legnagyobb vízhozam.

Időszakok: 1:1960-1967; 2 :1 968-1974; 3 :1975-1981; 4 :1982-1989; 5:1990-2014.

Vízerőművek: a: Feistritz; b: Varasd; c: Cakovec; d: Donja Dubrava.

egyszer sem haladták meg a 200 m 3/s-t.

A közepes vízhozamoknál nem voltak olyan szélsőségek, m int a korábbi idő­

szakokban és ekkor már ténylegesen 400- 600 m3/s között mozogtak. Az előző idő­

szakhoz hasonlóan alakult a nagy vízhozam és főként 1000-1500 m3/s közötti értékeket vett fel. A Donja Dubrava-i Erőművet kö­

vető kisvízhozam értékeit 1990-1999 között egy emelkedő tendencia jellemezte. A nagy vízhozam erőteljesen változott az egyes évek között és már magasabb értékek is jelentkeztek, mint 1975 és 1989 között.

Véleményünk szerint ezek a nagyobb érté­

kek a csapadékosabb éveknek köszönhető­

ek. Megfigyelhető, hogy a 2000-es évtől már jelentősen lecsökkent az éves kisvízhozam és 2008-ig főleg 200 m3/s alatti értékeket vett fel, amely valószínűleg a szárazabb idő­

szaknak tudható be. A 2008-as évtől ugyan szélsőségek között, de elkezdett emelkedni.

A magyarországi évi csapadékösszegek át­

lagos értékei nem mutatnak meghatározó különbséget a 2000-2008-as évek (568 mm) és a 2009-2014-es évek (570 mm) között, tehát a vízhozam megváltozásáért a felső vízgyűjtőn lehullott csapadék okolható.

Az időjárási szélsőségek a vízhozamnál is megfigyelhetőek, hiszen a 2014-es év itt is extrém évként jelent meg (2320 m3/s), hiszen ilyen nagy vízhozam (>2250 m3/s) utoljára 1975-ben fordult elő a Dráva barcsi szelvényében.

A vízszintek süllyedése a Dráván azon­

ban nem csupán a vízvisszatartás követ­

kezménye, hanem az ezzel együtt járó

bevágódásé is, amely Őrtilosnál a meder­

kitöltő vizek alapján 2,8 cm/év mértékű volt a legalsó vízerőmű felépülése (1989) után (Szekeres, 2003). Az éves vízállások alakulásából viszont kitűnik, hogy a víz- szintcsökkenésben a vízerőművek vízvisz- szatartásának is lényeges szerepük volt.

A tartósabb kisvizek pedig a bevágódást tovább erősíthették, így az alászálló vízszin­

tek is a medermélyülés irányába hatottak.

A bevágódásnál a tározókban csapdázódott hordalék meghatározó, amelyet az erőmű­

vek alvízi szakaszán a mederből igyekszik pótolni a folyó. Emellett a kavicsbányászat szintén a bevágódást erősítette.

4.1.3. Az árvizek alakulása 1901 és 2014 között Az árvizek a mederformálódás szempontjá­

ból lényegesek, mivel egy árvíz után nagy­

mértékben átalakulhat a meder és a benne található formák. A falai vízerőmű felépülése előtt (1918) szinte minden évben volt árvíz és számos olyan év volt, amikor 30 napnál több árvizes nap fordult elő (3. táblázat), sőt akár 39 napos árhullám is levonult (1910).

Az 1901-1917 közötti években több (349 nap, átlagosan 20,5 nap/év) árvizes nap volt a Dráván, mint 1918 és 2014 között összesen (307 nap, átlagosan 3,2 nap/év). Az 1918- 1941-es időszakban mérséklődött az árvizes napok száma és már csak az évek 71%-ában volt árvíz Barcsnál (4. ábra). Az idő múlásá­

val egyre rövidültek az árhullámok, ekkor a leghosszabb is már csak 17 napig tartott (1937). Az árvizes napok száma lecsökkent az 1918 előtti évekhez képest átlagosan 6,5

3 . tá b lá za t - Az árvizes napok és az árhullámok számának alakulása a barcsi vízmércén

1 9 01-1917 1918-1941 1 9 4 2-19 6 7 1 9 6 8 -1 9 8 9 1 9 9 0 -2 0 1 4

Árvizes na p ok száma az Időszakban 349 157 120 23 7

Árvizes na p ok száma átlagosan (nap/év) 20,5 6,5 7,5 1,0 0,3

Á rh u llá m o k száma az időszakban 66 48 25 5 3

4 . ábra - Az árvizes napok (>420 cm) számának alakulása 1901 és 2014 között a barcsi vízmérce alapján Időszakok: 1:1901-1917; 2 :1 918-1941; 3 :1942-1967; 4 :1968-1989; 5:1990-2014; m: m ederkitöltő vízszint.

Vízerőművek: a: Fala; b: Schwabeck; c: Feístritz; d: Varasd; e: Cakovec; f: Donja Dubrava.

árvizes nap/évre, bár az árhullámok száma nem csökkent ilyen mértékben (a korábbi 66-ról 48-ra). Az 1942-1967 közötti években tovább mérséklődött az árvizes napok száma és három év kivételével nem volt tíznél több árvizes nap. Az 1968-1989 közötti időszak­

ban szinte eltűntek az árvizek a Dráváról.

Mindössze 23 árvizes nap volt, melyek 5 ár­

hullám során vonultak le és a leghosszabb csupán 10 napig tartott (1972, LNV).

Az 1990-2014-es években folytatódott az 1968-1989-es években megfigyelt ten­

dencia, mivel nagymértékben lecsökkent az árvizes napok száma. Már csak 3 évben (1993,1998 és 2014) fordult elő árvíz, össze­

sen 7 árvizes nappal, melyek évente egy-egy árhullám során vonultak le és a leghosszabb árhullám csupán 4 napos volt (2014).

4.1.4. Vízállástartósságok alakulása a barcsi vízmércén

A vízállástartósságok változásánál is a víz­

erőművek üzembe lépése meghatározó

volt. Az időszakok így nem egyenlő hosz- szúságúak, mivel célunk a vízerőművek hatásának feltárása volt. Az 1901-1917 közötti évek tekinthetők a kiindulási idő­

szaknak. Ekkor még az időszak 5,6%-ában a barcsi mederkitöltő vízszintet (420 cm) meghaladó vízállások is előfordultak (5.

ábra). A vízerőm űvek m egépülésével a vízállástartóssági görbék egyre lejjebb tolódtak és jelentős mértékben csökkent a nagyvizek tartóssága (1918-41: 1,8%;

1942-67: 1,3%; 1968-74: 0,6%; 1975-81:

0,2%; 1982-2014 között pedig már csak 0,07-0,08%). Az 1918-1941-es évek tartós­

sági görbéi már jelentősen lejjebb csúsz­

tak, hiszen míg 1901-1917 között az idő­

szak 50%-ában még 263 cm felett mozgott a vízállás, az utána következő jóval hosz- szabb időszak (1918-41) felében ez az érték 199 cm-re, majd az 1942-1967-es években tovább csökkent 144 cm-re. Az 1968-1989 közötti években az alacsonyabb vízállások tartóssága tovább növekedett. Ez össze-

5. ábra - Vízállástartósságok alakulása 1901 és 2014 között a barcsi vízmércén

függésbe hozható a vízerőművek vízjárás­

kiegyenlítő hatásával, amelyet mutat az is, hogy a varasdi Vízerőmű felépülése előtti (1968-1974) évek 3,2%-ában, majd az üzem­

be lépése utáni éveknek (1975-1981) már a 10%-ában süllyedt a vízszint 0 cm alá.

A cakoved vízerőmű megépítését követően (1982-1989) a görbe lefelé tolódása tovább folytatódott és a 0 cm alatti vízállások tartós­

sága megnőtt (25,6%). A Donja Dubrava-i víz­

erőmű utáni időszak első felében (1990-1999) nem történt olyan szembetűnő változás (0 cm alatti vizek ugyan gyakoribbak lettek, 33,5%), mint 2000-2014 között, amikor már gyako­

ribbak voltak a 0 cm alatti vízszintek (53,2%), mint a 0 cm-t meghaladók.

4.1.5. Napi vízjárás alakulása a Dráva őrtilosi és barcsi szelvényében

A vízerőművek a napi vízjárást is befolyá­

solták, amely a Dráva alsó szakaszát igen

markánsan érinti napjainkban is. A hang­

súlyt itt is a horvátországi erőművekre (1975, 1982 és 1989) helyeztük, a vízmér­

cékhez való közelségük miatt (6. ábra).

A horvát erőművek előtt is jelentkez­

tek vízálláskülönbségek, mivel a felsőbb szakaszon már üzemeltek vízerőművek.

Ezek szintén okoztak napi vízjátékot, de már jelentősen ellaposodva érkeztek meg a vízmércékhez, így nem is igazán volt nagy különbség az őrtilosi és barcsi vízmércék között. A feistritzi vízerőmű (539 fkm) 1968-as üzembe lépése előtti és utáni években külön-kíilön megvizs­

gálva az 1966-os és 1970-es évek szeptem­

beri adatsorát, az évek között számottevő különbség jelentkezik, amely a vízállás­

görbék futásán is m egfigyelhető, azaz itt már m egjelent az antropogén hatás.

A horvátországi erőművek felépítése előt­

ti (1970) adatsoron átlagosan csupán napi

6 . ábra - A napi vízjárás alakulása az egyes évek során az őrtilosi (A) és a barcsi (B) vízmércén Az őrtilosi vízmérce 18 fkm -re van a Donja Dubravai Erőműtől, míg a barcsi 100 fkm-re

10-11 cm-es vízszintingás jelentkezett.

A varasdi (1975), majd a cakoveci (1982) erőm űvek utáni években jelentek meg m arkánsan a „mini árhullám ok". Míg 1977-ben Ő rtilosnál 51 cm és Barcsnál 29 cm volt a napi m axim ális vízjáték, addig az 1984-es évben ez 73 cm -re és 63 cm-re növekedett, ugyanis a cakove­

ci erőmű már 24 km-rel közelebb épült fel a vízmércékhez, mint a varasdi. A Donja Dubrava-i erőmű okozta a legszembetű­

nőbb hatást. Az erőmű alatt 18 fkm-re található Őrtilosnál 1991 szeptemberé­

ben az átlagos napi vízjáték 62 cm volt, a maximális 139 cm. A 82 km-rel lejjebb lévő Barcsnál az átlagos napi vízjáték már csupán 30 cm, míg a maximális víz­

szintkülönbség 104 cm volt. Az Őrtilosról

Barcsra érő „mini árhullám" ellaposodik (0,24 cm/km), de még így is jelentős napi vízszintingadozásként jelent meg.

A 2000-es évekből az éves vízjárás szél­

sőségessé válása miatt szintén kiválasztot­

tunk egy évet (2002). Markáns napi víz­

szintkülönbségek jelentkeznek a Dráva alsó szakaszán, mely a Donja Dubrava-i csúcsra járatott vízerőmű üzemeléséből kö­

vetkezik (7. ábra). Az őrtilosi vízmércén az átlagos napi vízszintingadozás 89 cm volt, míg Barcsnál 28 cm. A legkisebb napi vízálláskülönbség Őrtilosnál 40 cm volt, addig Barcson már előfordult, hogy nem is változott a napi vízszint. Őrtilosnál a leg­

nagyobb napi vízszintingadozás 144 cm volt, majd folyásirányban lefelé haladva ez az árhullám egyre jobban ellaposodott

N ap ok N ap ok

7 . ábra - A napi vízjárás alakulása 2002. szeptember 1 -2 0 . között az őrtilosi (A) és barcsi (B) vízmércéken

(0,75 cm/km) és az erőműtől 100 fkm-re található Barcsnál már csak fele akkora (68 cm) jelentkezett.

4.2. A Dráva m eder és a szigetek morfológiai változásai

4.2.1. A vízfelszín területének és a meder szélességének alakulása

A Mura torkolat (Őrtilos) és a dunai tor­

kolat közötti Dráva szakaszon jelentősen lecsökkent a vízfelszín területe és a meder szélessége (4. táblázat). Nemcsak időben, hanem térben is változtak a paraméterek és egyre inkább egységesebbé vált a felső és alsó szakasz. Az 1882 és 2007 közötti időszakban a teljes vizsgált szakasz vízfel­

színének a területe közel a felére zsugoro­

dott (9389 ha-ról 5010 ha-ra).

Ezzel párhuzamosan a meder átlagos szé­

lessége is összességében több mint a felé­

re csökkent 1882 és 2007 között. Az 1882 és 1968 közötti időszakban a vízfelszín mérsékelt arányú zsugorodása a nagymé­

retű, főleg kanyarulatátvágásokkal létrejött szigetek partba olvadásával, illetve a 20.

század elejétől a felépült vízerőművek víz­

visszatartásából adódó vízszintsüllyedé- sekkel magyarázható. A felső szakaszon 1882 és 2007 között a vízfelszín területe 59,9%-kal csökkent (8. ábra).

Ezzel párhuzamosan a meder is leszű­

kült 63,4%-kal, így a felső szakasz átlagos mederszélessége 752 m-ről 275 m-re mér­

séklődött. A felső szakaszon a vízfelszín

és a mederszélesség alakulásában igazán jelentős változások mentek végbe az el­

múlt közel 130 évben. Az alsó szakaszon nem volt ilyen drasztikus a mederszéles- ség-csökkenés, hiszen a vízfelszín területe mindössze 36,4%-kal mérséklődött 2007- ig. A meder átlagos szélessége 410 m-ről 248 m-re csökkent, azaz 39,5%-kal. A víz­

felület területének és a meder átlagos szé­

lességének csökkenési üteme többnyire jóval lassabb volt az alsó szakaszon, mint a felsőn.

Az 1968 és 1979 közötti rövid időszak­

ban ennek épp az ellenkezője jelentkezett, mivel a felső szakaszon a vízfelület kevésbé csökkent és az alsó szakaszra tevődött át az intenzív vízfelület-zsugorodás. Ekkor a korábbi időszakhoz és a felső szakasz­

hoz képest is jelentősen megnövekedett (4-6-szoros) a vízfelszín csökkenésének üteme, miközben megközelítőleg azonos mértékű volt a meder keskenyedése, mint a felső szakaszon. Az, hogy a vízfelszín területének zsugorodása és a meder kes- kenyedésének üteme dinamikusabb volt a felső szakaszon, abból adódhat, hogy a felső szakasz mindig is szélesebb volt, mint az alsó. A szűkülés mindegyik sza­

kaszon jelen volt, azonban hol az alsón, hol a felsőn volt intenzívebb. Ez tükröz­

heti a két szakasz (hordalék) egyensúlyát, ugyanis amíg a felső szakasz szűkült - a hordalék csapdázódhatott is -, az alsó sza­

kaszokra így kevesebb hordalék juthatott a növekvő munkavégző képesség mellett.

4 . tá b lá za t - A vízfelszín átlagos területének (T) és a meder átlagos szélességének (W J alakulása a teljes szakaszon, illetve a Dráva felső (2 0 -1 5 . egység) és alsó (1 4 -1 . egység) szakaszain

1882 1968 1979 2007

I (ha/fkm) w J m ) T (ha/fkm) K M ^{T (ha/fkm) W J m )} f (ha/fkm) W J m )

Teljes szakasz 39,4 513 26,9 361 23,9 321 21,2 256

Felső szakasz 50,1 752 26,4 453 25,4 408 20,1 275

Alsó szakasz 34,1 410 27,2 322 23,2 283 21,7 248

8. ábra - A vízfelszín területének (A) és a meder átlagos szélességének (B) alakulása egységenként

Később viszont a felső szakaszon volt ke­

vésbé intenzív a szűkülés, így a hordalék tovább juthatott és az alsó szakaszokon csapdázódott. A felső szakaszon a nagymé­

retű szigetek által több ágra osztott meder jóval érzékenyebben reagált a vízszintek süllyedésére, így egyre több sziget olvad­

hatott a partba. Ezzel szemben az alsó sza­

kasz keskeny ed ése azért nem volt ilyen intenzív, mert ott a hosszabb szakaszo­

kon kiegyenesített meder elkezdte újra felvenni a kanyargós mintázatot. Az 1882 és 2007 közötti időszakban a felső szakasz jóval nagyobb mértékben alakult át, mint az alsó, hiszen közel kétszer annyit vesz­

tett a vízfelület kiterjedéséből és az átlagos mederszélességből. Idővel egyre inkább

csökkentek a különbségek a felső és az alsó szakasz között a vízfelület kiterjedésében és a meder szélességében, így egy egysé­

gesebb, beágyazódottabb meder kezdett kialakulni a teljes vizsgált Dráva szakaszon.

4 .2 .2 . A s z ig e te k s z á m á n a k és te r ü le té n e k a la k u lá s a a k ia la k u lá s u k s z e rin t

A szigetek fejlődését alapvetően befolyá­

solták a Drávát ért szabályozási munkák, illetve a vízerőművek, amelyek erőtelje­

sen módosítják a víz- és hordalékjárást.

A Dráván 1882 és 2007 között 26,8%-kal nőtt a valódi szigetek száma, míg a terüle­

tük 29,5%-kal csökkent (9. ábra). A legtöbb sziget (21-25 sziget/egység) mindegyik idő­

szakban a Dráva felső szakaszát jellemezte,

40C

9 . ábra - A valódi szigetek számának (A) és területének (B) alakulása a különböző egységekben

ahol is a számuk kismértékben emelkedett (3%-kal), miközben összterületük nagymér­

tékben (60%-kal) lecsökkent. Az alsó sza­

kaszon a valódi szigetek száma (54%-kal) és összterülete (35%-kal) növekedett a teljes időszakban (1882-ben átlagosan 5 db/egy- ség; 2007-ben 10 db/egység). Az, hogy több sziget területe is megnövekedett az 1968- as állapothoz képest, annak köszönhető, hogy a szigetek összekapcsolódtak és így nagyobb kiterjedésű formák jöttek létre.

A 2007-es felmérés idejére már mérséklő­

dött az összterületük, ugyanis a nagyobb formák hozzákapcsolódtak a parthoz, főleg a mederrendezés és a vízszintcsökkenés következtében. Szigetek is képződtek zá­

tonyokból, amely már a tovább süllyedő vízszinteknek és a terelőművek árnyék­

hatásának köszönhető.

Az ártéri szigetek csökkenő számban for­

dultak elő a Dráván, tehát 1882-ben voltak a legtöbben (32 db) és a legnagyobb össz­

területben (3797 ha). Ezek a szigetek legin­

kább a kanyarulatátvágások következtében a vezérárok kialakításával jöttek létre, de természetesen lefűződő kanyarulatok is elő­

fordultak. Némi idő elteltével a mellékágak feltöltődtek, így ezek a szi­

getek beleolvadtak az ár­

térbe és 2007-re már csak 8 db ártéri sziget (976 ha) volt a Dráván. A felső szakaszt a 19. század végén kevesebb ártéri sziget (9 db) jellemez­

te, majd a 20. században már az alsó szakaszon fordultak elő nagyobb számban ezek a formák. Ezzel párhuza­

mosan a felső szakaszon a számuk is folyamatosan csökkent, itt a szigetek össz­

területe az 1968 és 1979-es felmérések idején volt a leg­

nagyobb (1138-1100 ha), ugyanis az 1882-ben létező,

többnyire kanyarulatátvásással keletkezett szigetek (812 ha) teljesen a partba olvadtak és az újonnan létrejövök közül a nagyobb területűek jellemzően a szigetek összeol­

vadásából és természetes lefűződésből lét­

rejövő formák voltak. Az alsó szakaszon az 1882-es felméréskor még nagyszámú (23 db) és jelentős összterületű (2985 ha) ártéri szigetet találunk, azonban ezek az 1968-as felmérésig szinte teljesen a partba olvadtak.

4.2.3. A szigetek fejlődési állapota

A szigetek fejlődési állapota megmutat­

ja, hogy milyen térbeli viszonyban van­

nak a sodorvonallal, illetve elkezdődött-e egybeolvadásuk egy másik szigettel vagy az ártérrel. A sodorvonalban lévő szigetek száma és aránya folyamatosan csökkent.

Az első felvétel idején (1882) számuk 65 volt, arányuk a többi szigethez képest pedig 27%, mely 2007-ig 41 db szigetre (14%) mér­

séklődött (10. ábra).

A felső szakaszon 1882-ben átlagosan 8 db sodorvonalban lévő sziget fordult elő egy­

ségenként (11. ábra), majd számuk 1968-ig mérséklődött (átlagosan 3 db/egység) és az ezt követő időszakban enyhén nőtt (átlago­

ló . ábra - A különböző szigettípusok gyakorisága a mederben elfoglalt helyzetük alapján (az oszlopokon a szigetek száma van feltüntetve)

a: sodorvonalban lévő szigetek; b: parthoz vagy másik szigethez simuló; c: részlegesen partba olvadt szigetek; d: teljesen partba olvadt szigetek.

11. ábra - A szigetek mederben elfoglalt helyzetének változása a különböző egységekben

A: sodorvonalban lévő sziget; B: parthoz vagy másik szigethez simuló sziget; C; részlegesen partba olvadt sziget; D: teljesen partba olvadt sziget.

san 4-5 db/egység).

Az alsó szakaszon kevesebb sodorvo­

nalban lévő sziget jellem ezte a Drávát.

Az 1882-es felmérés idején a levágott ka­

nyarulatok miatt a kiegyenesített meder­

ben kevés ilyen sziget volt (átlagosan 2 db/egység). Ahogy a kiegyenesített meder elkezdett kiszélesedni, számuk megnőtt, így a legnagyobb számban 1968-ban for­

dultak elő az alsó szakaszon (46 db, átla­

gosan 5 db/egység), majd 2007-ben már csak 15 ilyen formát találunk (átlagosan 2 db/egység). A sodorvonalban lévő szi­

getek számának csökkenését az okozta, hogy a szigetek elkezdtek másik szigethez vagy a parthoz közeledni és egybeforrni, az egyre alacsonyabb vízszintek miatt.

A parthoz vagy másik szigethez simuló szigetek száma folyamatosan emelkedett (1882: 118 db; 2007: 173 db). Leginkább a felső szakaszt jellemezték és többnyire nagyobb számban fordultak elő, a szé­

lesebb meder okán. A vízerőművekhez való közelség miatt, a vízszintsüllyedés

nagyobb mértékben okozhatta a felső sza­

kaszon a mellékágak elhalását, így a szige­

tek parthoz vagy más formához simulását, azaz a meder egységesebbé és morfoló­

giailag szegényebbé válását. Az alsó sza­

kaszon, ahogy egyre markánsabban rajzo­

lódott ki a főág, úgy közeledtek a szigetek a part vagy egymás felé. így számuk közel m egduplázódott (1882: 34 db; 2007: 75 db). Véleményünk szerint ez azzal magya­

rázható, hogy a mederrendezések során épített terelőművek hatására a sodorvonal kifejezettebbé vált, így a sodorvonal felő­

li szigetoldalak erodálódtak, miközben az alászálló vízszintek miatt a part felöli oldalaik épültek. A részlegesen partba olvadt szigetek száma (1882: 30 db; 2007:

52 db) és aránya (1882:12,4%; 2007:17,6%) fokozatosan növekedett 2007-ig. Egyre több sziget veszítette el különálló sziget jellegét és csatlakozott más form ához vagy a parthoz, amely szorosan össze­

függ a Drávát ért antropogén hatásokkal.

Ez leginkább az utolsó felvétel idejére vált

nyilvánvalóvá, hiszen részlegesen partba olvadt szigetek ekkor fordultak elő a leg­

nagyobb számban és arányban. A felső szakaszon domináltak inkább (átlagosan 4 db/egység) és az idő múlásával egyre gyakoribbá is váltak. Számuk a felső sza­

kaszon is növekedett 2007-re, ami a sok ágra szakadó meder egyre egységeseb­

bé válásából adódott. Az alsó szakaszon megduplázódott a számuk (1882: 13 db;

2007: 26 db). Egyre több ilyen sziget jelent meg az alsó szakaszon 1979-ben és 2007- ben is a mederrendezéseknek köszönhe­

tően, amely elősegítette a szigetek partba olvadását, illetve a sarkantyúk mögött megszülető szigetek gyors ütemben csat­

lakoztak a parthoz. A teljesen partba ol­

vadt szigetek mindegyik időszakban ha­

sonló számban (26-30 db) és arányban (9,8-12,1% ) fordultak elő. Ellentétben a többi szigettípussal, a vizsgált időszak majdnem egészében inkább az alsó sza­

kaszt jellemezték, amely összefüggésbe hozható azzal, hogy az 1882-es felmérés­

kor ez a szigettípus többnyire a korábbi kanyarulatátvágások partba olvadt nagy képződményeiből állt. Majd a terelőmű­

vek és a mellékágakat lezáró kőrakatok miatt kapcsolódtak nagyobb számban

az ártérbe az egykori szigetek.

4.3. A vizsgált paraméterek együttes alakulása két jellegzetes egységben

A vízfelszín területének csökkenése, a meder szűkülése, illetve a szigetekben végbement morfometriai változások szo­

rosan kapcsolódnak egymáshoz, amelyet két jellegzetes egység példáján mutatunk be. A 19. egység (12. ábra) a felső szakaszon (215,4-202,2 fkm) helyezkedik el és csak néhány sarkantyút építettek a mederbe, a közeli Donja Dubrava-i erőmű hatása pedig kifejezetten érvényesül. A 13. egy­

ség (149,1-138,9 fkm) az alsó szakaszon található, ahol a szabályozások erőteljesen hatottak a meder morfológiájára, hiszen itt két kanyarulatot vágtak át, és a 20. szá­

zadban sarkantyúkkal egységes medret alakítottak ki.

A 19. egységben az 1882-es felméréskor jelentős kiterjedésű vízfelülettel (829 ha) rendelkezett a Dráva. A széles medret sok (43 db) valódi sziget szabdalta, melyek összterülete (786 ha) is jelentős volt, a több ágra szakadt széles mederben lehetőség volt a szigetek kifejlődésére. Az 1968-as felmérésig jelentősen leszűkült a meder és a

12. ábra - A 19. egység alakulása 1882 és 2007 között

a: sodorvonalban lévő; b: parthoz vagy másik szigethez simuló; c: részlegesen partba olvadt; d: teljesen partba olvadt; e: csupasz zátony; f: vízfelszín.

szigetek száma lecsökkent. A leszűkült me­

derben kevesebb sodorvonalban lévő sziget maradt, míg a parthoz vagy másik sziget­

hez simuló szigetek aránya nőtt. Az 1979-es felmérésig tovább zsugorodott a vízfelszín területe és egyre több sziget csatlakozott részlegesen vagy teljes mértékben a part­

hoz, mivel ekkor már üzemelt a varasdi vízerőmű. A meder még keskenyebbé vált 2007-ig, hiszen jelentősen alászálltak a víz- szintek. Az egységet uraló nagy ártéri sziget folyamatosára közeledett a part felé a 20-21.

században, ami a megváltozott morfológiai állapotokat és a meder egyszerűsödését is mutatja.

A 13. egység ettől eltérően fejlődött (13.

ábra). Az 1882-es felmérésen látszik, ahogy a két kanyarulat átvágásával csaknem ki­

egyenesítették a medret. Ezt követően a meder kiszélesedett és több sziget jelent meg a több ágra bőm ló, fonatos mintáza­

tú mederben, miközben az ártéri szigetek teljesen a partba olvadtak. Az 1979-es fel­

mérésig tovább zsugorodott a vízfelület

és keskcnyedett a meder az alászálló víz­

szintek miatt. Egyre több sziget kezdett a parthoz vagy másik szigethez simulni.

A 21. századra jelentősen leszűkült a meder és a szigetek nagy része a parthoz kapcso­

lódott, és egy beágyazodottabb, egyágú meder alakult ki. A 2007-es felméréskor az egység alsó szakaszán található sarkan­

tyúk holtterében képződött szigetek pedig remekül mutatják a szigetek képződésének új módját.

4.4. Antropogén hatásra kialakult szigetek fejlődése a Dráván

A mederrendezési műtárgyak (pl. sarkan­

tyúk) a természetes áramlási viszonyokat módosíthatják és a létrejövő áramlási holt­

terekben lerakodhat a hordalék, így szige­

tek is létrejöhetnek. Ezek a műtárgyak bár elősegíthetik a szigetépülést, ugyanakkor a létrejövő szigetek és a part között húzó­

dó mellékág feltöltődése is dinamikusabbá válhat, így felgyorsul a sziget parthoz csat-

13. ábra - A 13. egység alakulása 1882 és 2007 között

a: sodorvonalban lévő; b: parthoz vagy másik szigethez simuló; c: részlegesen partba olvadt; d: teljesen partba olvadt; e: csupasz zátony; f: vízfelszín.

lakozása, és izolált jellegének megszűnése.

A vízvári Öreg-kanyar átvágása (1979-82) során alakították ki azt a mederszakaszt, amelynek jobb partján egy sarkantyút épí­

tettek. Ennek az a 1 vízi szakaszán alakult ki a Novo Virje-i sziget (14. ábra). A szi­

get épülését nemcsak a sarkantyú miatt módosuló áramlási viszonyok segítették elő, hanem a morfológiai helyzete is, mivel egy fejletlen kanyarulat belső ívén talál­

ható, a sodorvonaltól távolabb. Nemcsak egy szigetről beszélhetünk, hanem egy for­

maegyüttesről, ami több részre osztható (A-C egység). A lerakódó hordalék és a le­

csökkenő vízsebesség miatt a fősziget (A-B egységek) és a sarkantyú között egy kisebb, zátonyfejből kialakult sziget (C-egység) is létrejött, amely a sarkantyú és a part irá­

nyába növekedik a hozzánövő zátonyok stabilizálódása révén. A mellékágban és a sodrási csatornában áramló víz erejét tük­

rözi, hogy a szigetek folyásirány felőli ol­

dalai pusztulnak. A sarkantyú holtterében a hordaléklerakódás miatt a kis sziget felső vége egyre kerekdedebbé válik, míg az alsó végét a beáramló víz erodálja. Ez arra is

rávilágít, hogy mivel ezen a szakaszon a Dráva durva, kavicsos fenékhordalékot szállít, így ahogy a hordalék eléri a záto­

nyokat és szigeteket, ott egyből lerakódik, majd a tisztavíz eróziónak köszönhetően dinamikusan pusztul a szigetek alsó fele.

Valószínűleg a kisebb sziget fog elsőként a partba olvadni, de idővel a két sziget összeolvadása is várható, annak ellené­

re, hogy a sodrási csatornában a csemeték megtelepedése csak lassan mehet végbe.

A vízvári szigetnél egy sarkantyú és a vizsgált sziget feletti nagyobb sziget együt­

tes hatására kialakuló áramlási holtterében kezdődhetett meg a hordalék lerakódása, így a sziget kialakulása (15. ábra). A sziget 2007-ben 77 méterre volt a sarkantyútól.

A dendrológiai felmérés és a geomorfo­

lógiai térképezés feltárta, hogy ez a forma is több részből áll (A-C egység). A sziget­

részek között átfolyás húzódik, amelynek nagy része már feltöltődött, így az egysé­

gek teljesen egybe fognak olvadni. A szi­

get alakjában itt is megfigyelhető a folyás­

irányba történő keskenyedés és megnyúlás, mivel a felső végénél a hordalékát lerakó

14. ábra - A Novo Virje-i sziget épülésének időszakai dendrológiai vizsgálatok alapján

VÍZJÁRÁS ÉS M EDERDINAM IKA VIZSGÁLATA a DRÁVA H O RVÁT-M AG YAR SZAKASZÁN

15. ábra - A vízvári sziget épülése dendrológiai vizsgálatok alapján

víz energiája megnő, aminek következté­

ben elkezdi erodálni a sziget alsó végét.

A vízvári sziget a part, illetve a felette lévő nagyobb sziget felé vándorol, hiszen folyás­

irányba felfelé folyamatosan nő és széle­

sedik a hozzáforró zátonyok (C-egység) révén.

A szigetek több szigetrész összekapcso­

lódásából jöttek létre és a folyásirány felőli alsó részük idősebb. Periodikusan épültek fel és az időszakok szoros kapcsolatot mu­

tatnak a nagy- és kisvizes időszakokkal.

A 2002-2004 évek a fák megtelepedése szem pontjából m eghatározóak voltak, mivel ekkor mérték a legkisebb vízszinteket a barcsi vízmércén. A Novo Virje-i sziget partba olvadása a kis szigetnél (C-egység) következhet be, ahol a 2013-as felméréskor már csak 5-18 méterre volt a part és a sar­

kantyú a sziget növényzettel benőtt part­

élétől. A nagyobb sziget partba olvadása is valószínű, viszont ez nem a sziget és a part között húzódó mellékág (W=25-30 m) feltöltődésével fog megvalósulni, hanem hamarabb kapcsolódhat össze a kis sziget­

tel. A vízvári forma mellett egy markán­

sabb mellékág található (W=40-55 m), így ennek a feltöltődése jóval lassabb. Nagyobb az esélye annak, hogy a sziget csatlakozhat a felette 25-35 méterre található nagyobb szigethez, ha a növényzetnek sikerül meg­

hódítani a közöttük húzódó sodrási csator­

nát. Összevetve a drávai szigetek fejlődését a Maros szigeteivel (ld. Sipos és Kiss 2001- es mérései) megállapítható, hogy a Dráván főként a folyásirány szerinti alsó végük pusztul és a folyásiránnyal szembeni front­

juk épül, míg a Maroson pont fordítva tör­

ténik. Ebben kétségtelenül szerepe lehet Novo Virjénél a sarkantyúnak is. Az eltérő szigetfejlődés alapvető oka az lehet, hogy a Dráva ezen szakaszán nagy mennyiségű kavicsos fenékhordalékot szállít és a for­

mákat elérve az áramló víznek lecsökken a sebessége, így a folyó itt lerakja a durva hordalékát. A terepi tapasztalatok is alá­

támasztják, hogy jóval durvább a szigetek felső végén található hordalék, mint ami az alsó végükhöz hozzáforrt zátonyokat alkotja. Ezt tükrözi az a tény is, hogy a for­

mák folyásirány felőli alsó része az idősebb, és a felső végükhöz hozzánőtt felszíneken

később telepedett meg a növényzet. A tere­

lőművek hatására felépülő szigetek parthoz közeledése előrevetíti a formák melletti mederágak eltömődését is, mely a meder további szűkülésének irányába mutat.

A keskeny főmederben pedig még inkább lehetetlenné válik a szigetek képződése.

4.5. A Dráva felső szakaszán található kanyarulatok tér- és időbeli fejlődése

A Gola melletti kanyarulat fejlődése szige­

tek össze-, illetve partba-olvadásával indult el. Az 1979-es felmérés idején a kanyarulat­

tól folyásirányban felfelé egy több ágra sza­

kadó, nagyméretű szigetekkel felszabdalt meder, míg ettől lefelé egy medertágulat helyezkedett el, amelyben kialakult a je­

lenlegi övzátonyfelszín (16. ábra).

Ahogy a medertágulat kezdett elhalni, a sodorvonal egyre inkább a déli part felé tevődött át, intenzív eróziót fejtve ki, így 1982 óta megkezdődhetett a jelenlegi külső ív fejlődése. Az 1979-1982 közötti években csak a varasdi erőmű üzemelt, így a part­

hátrálás a gyakoribb nagyvizek és a magas kis- és közepes vizek eróziós képességével állítható párhuzamba. A 2006-os felmérésig a meder beágyazodottabbá vált, miközben az 1982 és 2006 közötti időszakban csaknem harmadára csökkent az éves partpusztulás mértéke (5. táblázat).

Ez abból adódhat, hogy két vízerőmű (1982 és 1989) is üzembe lépett és egyre inkább elmaradtak az árvizek. A lecsök­

kenő vízszinteknek köszönhetően a meder is keskenyebbé vált 2011-ig. A parterózió révén a 2006-2011 közötti években közel

16. ábra - A kanyarulat kialakulása és a külső ív hátrálása a golai m lntaterületen 1979-től 2015-ig A: 1979; B: 1982; C: 2006; D: 2011; a vonalak az egyes évek pusztuló partjának helyzetét mutatják.

5 . tá b lá za t - A Gola m elletti kanyarulat külső ívén a partpusztulás mértéke 1979 és 2015 között

1 9 7 9 -1 9 8 2 1 9 8 2 -2 0 0 6 2 0 0 6-20 1 1 2 0 1 1-20 1 2 2 0 1 2-20 1 3 2 0 1 3-20 1 5

Max. elmozdulás (m/év) 38,0 15,5 32,0 21,4 15,3 27,8

Átlagos elmozdulás (m/év) 27,9 12,0 14,4 4,9 7,0 11,3

Erodált terület (m2/év) 14600 9600 19100 6900 10100 16200

Elmosott anyagmennyiség (m3/év) 87700 57900 114600 41300 60300 97200

kétszer annyi anyag került itt a Drávába, mint az azt megelőző időszakban, mivel a sodorvonal nekiszorult a külső ívnek és a hátrálás dinamikusabban zajlott. Ezt mu­

tatja a 2013 és 2015 közötti jelentős mértékű parthátrálás is (akár 30 m/év). A kanyarulat külső ívének formálódása is folyamato­

san változott térben és egyre ívesebbé vált, amelyet követett a szemben lévő part épü­

lése is. A Gola melletti övzátonyfelszínt több egységre (A-D) és részegységre (a-e) osztottuk fel (17. ábra).

Az A-egység a nagyméretű -1979-ben - parthoz kapcsolódott szigetet is magába foglalja (a-részegység észak-keleti vége).

Ekkor egy kisebb m ederközepi sziget

(0,3 ha) is volt a mederben, így ezek tekint­

hetők a jelenlegi övzátonyfelszín alapjának.

Az A- és B-egységeket az övzátonyfelszín teljes hosszán végighúzódó - 2006-ban is meghatározó - átfolyás (Wátl = 16 m) vá­

lasztja el, amely kihangsúlyozza a két egy­

ség különállóságát. A B-egység alapját két sziget alkotja (B/c és B/d részegységek), amelyekhez hosszan elnyúlt övzátonyso- rok épültek hozzá. A C- és B-egységeket szintén egy átfolyás (Wáfl: = 13 m) különíti el. A C-egységen található a legfiatalabb felszín, amely főként egymáshoz épült szi­

getszerű formákból áll. Ezek a fás szárú növényekkel benőtt zátonyfejek kiemel­

kednek a környezetüktől, ezért magasabb

17. á b ra - A Gola m elletti övzátony-felszín épülésének időszakai dendrológiai vizsgálatok alapján (az ábrán fe ltűntettük a felm ért keresztszelvényt)

vizeknél szigetként funkcionálhatnak.

A legkülső kopár, aktívan formálódó öv­

zátony (D-egység) szinte az egész övzá- tonyfelszín partvonalán végighúzódott, és a külső ív dinamikus eróziója miatt az övzátony felszín továbbépülése is valószí­

nűsíthető. Az övzátonysorokra merőlege­

sen felvett keresztszelvény tükrözi a nö­

vényzettel stabilizált idősebb övzátonyokat és az ezekhez hozzásimuló legkülső, aktív és kopár övzátonyt, illetve a közöttük hú­

zódó átfolyásokat és sarlólaposokat (18.

ábra). Az övzátony felszín folyótól távolabbi oldalának legmagasabb része és a jelen­

leg aktív legfiatalabb övzátony zátonyfeje között jelentős magasságbeli különbséget mértünk fel (1,35 m), amely a bevágódást jelzi. Ehhez a vízerőművek mögötti tározók hordalékcsapdázása és a kavicsbányászat hatására kialakuló tisztavíz erózió jelen­

tősen hozzájárult, amit tovább erősítettek a gyakori és tartós kisvizek.

A H eresznye m elletti k an y a ru la t­

ban az 1979-es felmérés idején a meder egy ágból állt és a kanyarulatfejlődés már ekkor is megfigyelhető volt (19. ábra).

A meder szűkülése ugyan nem volt nagy mértékű, de morfológiailag átalakult a sza­

kasz, miközben a kanyarulat egyre inkább

fejlettebbé vált. A külső ív morfológiája eltér a golai mintaterülettől, hiszen felső része (2015-ben 520 m hosszan) 20-22 mé­

terre magasodik a vízszint fölé, míg a fo­

lyásirány felöli alsó része (850 m hosszan) egy alacsonyabb part, amely csupán 3-3,5 méterrel magasabb a kisvizek szintjénél, így itt ugyanazon kanyarulatban vizsgál­

ható a különböző magasságú hátráló partok formálódása. Az eltérő magasságú partok hátrálásában a vizsgált 1979 és 2015 közötti időszakban mindig is jelentős különbsé­

gek voltak az oldalirányú elmozdulás és a folyóba kerülő partanyag mennyiségét fi­

gyelembe véve, hiszen a magaspart jóval lassabban hátrált (6. táblázat).

Az 1979-82-es években és a 2014-2015 években hétszer-nyolcszor gyorsabban pusztult az alacsonyabb part, mint a magas­

part. A kevésbé dinamikus időszakokban is akár kétszer-háromszor intenzívebben hátrált az alacsony part. A golai kanyarulat­

hoz hasonlóan, a 2013-2014-es években itt extrém mértékű volt az alacsony part hát­

rálása (közel 70 m/év), mely a 2014-ben le­

vonult árvíz romboló hatását jelzi. Az, hogy az adatok alapján az alacsonyabb partból került több anyag a folyóba, adódhatott abból is, hogy hosszabb szakaszon erodá-

18. ábra - A Gola m elletti övzátony-felszín magassági viszonyai (a szelvény pontos helyét Id. 17. ábrán)

19. ábra - A kanyarulat kialakulása és a külső ív hátrálása a heresznyei m intaterületen 1979-től 2013-ig

A: 1979; B: 1982; C: 2003; D: 2011; a vonalak az egyes évek külső ívének helyzetét m utatják; magas part: szaggatott vonal; alacsony­

part: folytonos vonal).

6. tá b lá za t - A heresznyei kanyarulat külső ívén lévő magas (M) és alacsony (A) part pusztulásának mértéke 1979 és 2015 között

1979--1982 1982--2003 2003--2011 2011--2012 2 0 12-2013 2013--2014 2 0 1 4 -2 0 1 5

M A M A M A M A M A M A M A

M ax. elm ozdulás

(m /év) 2,0 12,0 3,0 7,0 3,0 12,5 4,5 4,5 8,0 21,5 10,5 69,9 3,7 4,6

Átlagos

elm ozdulás (m /év) 0,8 6,3 1,9 4,7 12 4,8 0,4 1,3 1,9 6,0 1,8 12,9 0,1 0,6

E rodált te rü le t

(mVév) 300 4100 1000 3500 600 3700 200 1000 1000 4800 900 10400 70 500

E lm osott anyagm ennyiség (mVév)

7600 27300 24100 23000 14200 24300 5000 6700 24400 31100 22800 67400 1300 3300

lódik, mint a magas part. Sőt a kisvizek is hatékonyan pusztítják a teljes hosszukban, míg a magas partról nagyobb tömbök sza­

kadnak a folyóba, amelyek törmelékhalmai időlegesen meggátolják az eróziót a partfal alsó részén.

A felmért övzátonyfelszínt itt is több egy­

ségre (A-E) és részegységre (a-c) osztottuk, amelyek között három meghatározó terep­

lépcső is található (20. ábra).

A felmért legidősebb felszín (A-egység) 1961-ben még a Dráva aktív medrét hatá­

rolta. Az itt található fák az egykori par­

téi futását és így a bevágódást is jelzik.

A B-egység legidősebb felszíne 1978-ban stabilizálódott, és az izokrón térkép szi­

getszerű képződmények jelenlétére utal, melyhez hasonlók a golai övzátonyfel- színen is gyakoriak voltak. Az egység épülése azonban nem ezekhez a formá­

hoz hozzánövekvő zátonyfelszínek beer- dősülésével ment végbe, hanem a keleti peremén lévő övzátonyt foglalták el a fák, amikor elkezdtek alászállni a vízszintek.