(1)A ROMÁN KÉRDÉS ÉS

Teljes szövegt

(1)A ROMÁN KÉRDÉS ÉS. A FAJOK HARCZA EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON.. BEK SICS GUSZTÁV.. BUDAPEST AZ ATHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMDAI R. TÁRS. KIADÁSA.. 1895..

(2)

(3) Előszó a magyar kiadáshoz. E munka tanulmány a román kérdésről, nem pedig puszta válaszirat a románok és magyarok között folyó polémiában. Feladata annak bizonyítása, hogy a román kérdést nem a magyarok zsarnoksága hozta létre, hanem természetes következménye az a románok egy ségre való törekvésének, s a fajok közt, most már Európa keletén is, folyó kultúrái harcznak. Ez az oka, hogy a tanulmány három részre oszlik. Az első rész a román kérdést Európához való viszonyá ban tárgyalja. A második rész a pán-, vagy dáko román törekvéseknek a magyar nemzeti érdekhez való viszonyát adja elő. A harmadik rész a fajok küzdelmét fejtegeti úgy nyugati, mint keleti Európára vonat kozólag. Ugyané rész feltárja a várható evolúciókat s különösen a magyar faj és a magyar állam remélhető diadalát az örök törvényeknek hódoló kultúrái küzde lemben, melyet a különböző J i^ok vívtak a múltban, s fognak egymással vívni a jövőben. Az olvasó tapasztalni fogja, hogy egészen pozitív adatok s nem az Optimismus fényes ködképei vezettek, midőn a magyar faj diadalmas kibontakozására vonok következtetést. E munka czélja kettős. Az egyik az,.

(4) IV. hogy tárgyilagos adatokkal kimutassa a román köve telések lehetetlen voltát s a román vádak alaptalan ságát. A másik, hogy a magyar nemzet is felvilágo sítást nyerjen a román kérdés lényege és saját faji erőinek győzelmet biztosító mivolta felől. A román izgatok által gyártott meséket ugyanis nemcsak a külföld, hanem már a magyar közvélemény is kezdte legalább részben igazaknak tartani. Kiváló poli tikusaink közt is akadtak egyesek, a kik lelkűk belsejében attól féltek, hogy fajunk hegenomiája való ban csak mesterséges eszközök segítségével tartható fenn. A jelen tanulmányban felsorolt számos adat nem csak az európai közvéleményt, hanem remélhetőleg ezen magyarokat is meg fogja győzni az ellenkezőről; arról, hogy a magyar faj ellenállhatatlan fölénye nem mesterséges eszközökben, hanem annaktermészetes erői ben gyökerezik. De midőn igyekezem szétoszlatni a dáko román mesék nyomasztó ködét, nem kivánoma chauvinizmus malmára hajtani a vizet. Ez a jelen tanulmányból vehet ugyantúlvérmes czéljairaadatokat; de részemről igyekeztem munkámat lehető tárgyilagossággal és min den túlzó chauvinizmustól mentesen alkotni meg. Ha itt-ott meg-megcsendül egyes élesebb akkowR a helylyel-közzel szükségessé vált polémiákban, ezt mentse ki azon jogos harag, melyet föltétlenül érez minden magyar, ha olvassa a román vádakat s egy szersmind ismeri ezek alaptalanságát. A tanulmány Párisban megjelenő franczia ki adása lényegileg megegyez a magyar szöveggel. Abban több helyen jelentékeny rövidítéseket tettem; de csak oly részleteket hagytam ki, melyek.

(5) V. kevésbbó érdekelhetik a franczia, illetve európai, mint a magyar olvasóközönséget. A könyvkiadásra legalkalmatlanabb holt évadban pedig azért kellett közzé tennem munkámat, mert a románok ugyancsak ekkor szokták ellenünk intézni támadásaikat, akkor, a midőn Európa közvéleményét más kérdés nem veszi igénybe. Nem kétséges, hogy az idén is valamely, még a nyár folytán kínálkozó alkalmat fel fognak használni a magyar nemzet újabb befeketítésére. Ez az oka, hogy úgy Párisban a fran czia, mint Budapesten a magyar kiadás a holt évad tetőpontán jelenik meg. Budapesten, 1895. julius közepén.. Beksics Gusztáv,.

(6)

(7) TARTALOM . ELSŐ RÉSZ. A román kérdés és Európa. I. Fejezet. A keleti kérdés egy része ............................................. II. Fejezet. A román izgatás ......................................... III. Fejezet. Az oláhok latinsága ........................................................... IV. Fejezet. A román egység ............................................................... V. Fejezet. Dákorománia és az európai érdek................................. Lap. 3 8 19 26 36. MÁSODIK KÉSZ. A román kérdés és Magyarország. I. Fejezet. A magyarok állama .................................. ...................... II. Fejezet. A fkiegyenlíthetetlen ellentét ...... ................................. III. Fejezet, a kibékítés kísérlete ..... IV. Fejezet. A román követelések ...................................................... 1. A történelmi jog és Erdély....................................................... 2. Erdély román autonómiája a Tiszáig .................................. 3. A szoros értelemben vett Erdélyromán autonómiája ........ 4. Nyelvterületek....................................... ....................................... 5. A nemzetiségi törvény ...................................... V. Fejezet. A románok kultúrája ésszabadsága................................ VI. Fejezet. A románok sérelmei................ 1. A vádak .................. 2. A választójog és a passzivitás ......... 3. Kivételes törvények .................................................................... 45 51 64 72 73 78 79 82 88 94 103 103 105 119. HARMADIK KÉSZ. A fajok harcza Európában és M agyarországon. I. Fejezet. A fajok harcza és az asszimiláczió általában .............. II. Fejezet. Az összeolvadás Magyarországon ............................ ... III. Fejezet. Az, eró'szak a fajok küzdelmében ..........., ................. .. 127 132 139.

(8) YTTI L ap. IV.. Fejezet. A fajokat fentartó erők. (Vallás és nemzeti eszme''... 1. A vallás a fajok küzdelmében .............................................. 2. A nemzeti eszme a fajok küzdelmében ........ ......... .......... V. Fejezet. A kultúra és a vagyon a fajok küzdelmében.......... . 1. A kultúra ... ............................................................ 2. A vagyon...................................................................................... VI. Fejezet. A faji erők és a n ő .................................. c ...................... VII. Fejezet, λ . városok hatása a fajok összeolvasztására ...... . ... Befejezés .............................................................................................. Függelék ............................................................................ Hibaigazítás .......... ...................... '............................................ ................... 147 147 158 158 158 165 188 201 226 238 242.

(9) E L S Ő RÉSZ.. A ROMÁN. KÉRDÉS. ÉS. EURÓPA.. BEKSICS : A. ROMÁN KÉRDÉS. STB..

(10)

(11) I. FEJEZET.. A keleti kérdés egy része. ✓ A román kérdés sohasem volt tisztán magyar jellegű kérdés, hanem mindig Európa kérdése gyanánt szerepelt a keleti mozgalmak kapcsán. Világrészünk mitsem tudott, a 48-iki bonyodalmak s a párisi béke által véget ért keleti háború előtt, a dunai fejedelemségekről, a későbbi Romániá ról. A keleti kérdés régibb fázisaiban a román nemzet nem szerepelt, vagy szerepe egészen jelentéktelen volt. A román emigráczió s a 48-iki eseményekre pár évre következett keleti háború egyszerre megjelentette az európai politika napirendjén a román kérdést. Európa egyszerre csak arra ébredt, hogy a nagy keleti kérdés hátterében van egy kisebb keleti kérdés, mely amazzal minden ponton érintkezik s azon keresztülkasul szövődik. Az európai nagyhatalmak, valahányszor azon helyzetbe jutottak, hogy a Keletet organizálják, mindig kénytelenek vol tak foglalkozni a román kérdéssel. A párisi béke idején külö^ nos figyelemben részesült a két dunai fejedelemség: Moldvaés Oláhország. Ez a béke szüntette meg az orosz protektorá tust a két fejedelemségben s orosz Besszarábiának jelentékeny Tészét (Kahul, Izmáéi és Bolgrad) Moldvába kebelezte. Ugyancsak a párisi szerződés rendelte el, hogy a két fejedelemség maga állapítsa meg alkotmányát. Az erre követ kezett belső küzdelmek európai szempontból csak annyiban ■érdekesek, a mennyiben azokba a hét szerződő hatalom, a.

(12) 4. párisi szerződés alapján, mindig beleszólt. így történt a többi közt, hogy az európai hatalmak Cuzának mind a két fejede lemség által való megválasztatását az 1858. augusztus 19-iki egyezménybe ütközőnek jelentették ki, de mégis ajánlták a portának, hogy a választást hagyja helybe. Cuza államcsínyje után a szerződő hatalmak ismét beavatkoztak Románia ügyeiber de mindig a keleti kérdés kapcsán. A román kérdésnek a keleti kérdéssel való szoros kap* csolatát leginkább feltüntette az utolsó török-orosz háború. Románia semlegességét sem a párisi szerződés, sem a hatal mak konstantinápolyi konferencziája nem mondta ki. A román kormány azonban az orosz invázió előtt mindent elköve tett, hogy a román terület a hatalmak oltalma alá helyez tessék. Midőn azonban e törekvése egyáltalán nem sikerült,. Oroszországgal· 1877." ápril 16-án katonai szövetségre lépett Románia Románia a román kérdésnek a keleti kérdéssel kapcso latos volta miatt mehetett csak panaszra a berlini kongreszszusra Oroszország ellen, a miért ez Besszarábiát visszavette tőle. Csakis a keleti kérdés kapcsolatossága miatt ülhetett törvényt a berlini kongresszus Románia felett, hozzá járulva Oroszországnak Besszarábiára támasztott követeléséhez. Ugyan csak ezen jogalapon jött létre a berlini szerződés 44. czikker mely Romániának honossági, vallási és felekezeti viszonyait rendezte, illetőleg Romániának meghagyta, hogy a jogegyen lőség elvét alkotmányába beiktassa. Ekkép tehát még az. 1879. évben létrejött, de valójában soha végre nem hajtott román jogegyenlőség! törvény is a keleti kérdés kapcsán kelet kezett. Ugyanezen jogczímen szólt bele Európa, a beAini szer ződés által, Törökország, Bulgária, Szerbia, Montenegró és Bosznia ügyeibe. És végre ugyancsak a keleti kérdés kibonta kozásának egyik útjelzőjét képezte azon tény, mely által a Jiatalmak Románia függetlenségét és később királyság rang já ra való emelését elismerték..

(13) & A keleti kérdés azonban még nem nyerte végleges ren dezését, Hogy miként fog Európának ez a legnagyobb kérdése/ kibontakozásának útján előrehaladni, s mi lesz és mikor követ kezik be e kérdés végleges megoldása: senki nem mondhatja meg. E nagy problema fejtegetésébe nem is akarok bocsát kozni. Egy azonban egészen bizonyos : hogy a román kérdés ■nem fog szünetelni mindaddig, a mig lesz keleti kérdés. A römán kérdés egy vagy más alakban mindig fel fog merülni, valahányszor Európa a Kelet birtok- és jogviszonyait ren dezni fogja. A tulajdonkép való románok: tehát a romániai, ma gyarországi, bukovinai, besszarábiai és szerbiai románok körül belül 8 —9 millió lélekszámot tesznek ki; a maczedóniai s a többi románokról nem szólva, a kik egészen más nyelvet' beszélnek, s a kikkel együtt a románság körülbelül 9 —10 millió lélekszámra emelkedik. Kern képzelhető Kelet-Európának olyatón birtokrende zése, mely mindezen román törzseket a román királyságban egyesítené. Mivel pedig a román egység apostolai vágyat kel tettek a románok szivében ez egyesülés iránt, a romániai románok mindig elégedetlenek lesznek s a keleti kérdés vala mennyi fázisához hozzáfűzik érdekeiket. »Nyúlj a keleti kér déshez s azonnal román kérdésre bukkansz«, ezt elmondhatja minden politikus, a ki Kelet-Európa viszonyaival foglalkozik. De, habár a román sovinizmus meg is elégednék a román ügy eddigi diadalaival; ha szivében-lelkében minden román le is mondana magyarországi, ausztriai és oroszországi fajroko naival való egyesülésének vágyáról, Romániát már geográfiái helyzete belelöki a keleti kérdés zűrzavaraiba. Nem képzelhető a keleti kérdésnek semmi evolucziója Románia nélkül. Oroszországnak, hogy Törökország ügyeibe avatkozzék, át kell mennie román területen. Vagy legalább is nagyon való színű, hogy a Fekete tengeren át nem fog hadi műveletet végrehajtani..

(14) Romániát tehát minden keleti háború alkalmával igém valószínűen vagy orosz katonai okkupáczió fenyegeti, ha a hábo^ rúban Ausztria-Magyarország semleges. Yagy osztrák-magyar megszállás, ha Ausztria és Magyarország Oroszország irányá ban ellenségesen lép fel. Képzelhető egy harmadik eset is: Románia semlegessége*. Ez azonban nem valószínű, mert a hatalmak, mint már emlí-; tettem, a legutóbbi keleti háború idején sem voltak hajlandók a román területet garantirozni. Románia tehát előreláthatólag belekeveredik a keleti válság forgatagába, akár mint Oroszország szövetségese, akár mint Ausztria-Magyarország fegyveres barátja. De, habár az összes hatalmak, s pedig háború nélktilr. megegyeznének a keleti kérdés megoldásában, a végleges meg oldás idején Romániával még ez esetben is számolni kellene*. A románok okvetlenül fellépnének egy vagy más követelésük kel azon kongresszuson, a mely a Kelet ügyeit rendezné. Lehetr sőt valószínű, hogy Románia minden követelése a mellőzés szomorú sorsában részesülne; de a keleti felszámolás nagy idején Románia okvetlenül érvényesíteni akarná valódi vagy vélt jogait a csődtömeg irányában. Ekkép tehát a keleti kérdésnek sem részleges, sem vég leges megoldása nem képzelhető a román kérdés nélkül. Az. előbbinek tehát az utóbbi integrans része. Ez alakjában a román kérdés természetesen egész más szempontok látóterüle tén jelenik meg, mint hogyha pusztán a magyar-román versen gés köntösét ölti fel. A román izgatás mégis ez utóbbira törekszik. Azon nagy kapcsokat, melyek a román kérdést összekötik a keleti kér déssel, sem a bukaresti liga, sem a volt nagyszebeni komité emberei nem akarják észrevenni; sőt mindent elkövetnek, hogy azokra a feledés fátyola boruljon. De mondani is felesleges,., hogy ez csak taktika és semmi egyéb. Ausztria-Magyarország soha sem engedhetné meg, hogy,.

(15) 7. Európa, a román vagy a keleti kérdés kapcsán, belügyeibe vagy területi viszonyaiba avatkozzék; a liga emberei azonban ügy a béke, mint háború esetén arra spekulálnak, hogy Erdélyt belevonják a keleti kérdés szövevényeibe. Es nyíltan mégis csak Erdélyről beszélnek, a keleti kérdésről ellenben hallgat nak. De a román kérdés összességében, alapeszméjében és czéljaiban ma is az, a mi volt és lesz: a keleti kérdés lényeges alkotó eleme. E jellegétől megfosztani nem lehet, pusztán magyar román konfliktussá devalválni a z t: politikai és történelmi kép telenség..

(16) II. FEJEZET. A román izgatás. A román kérdést tehát nem a magyarok teremtették. Nem hozta azt létre a magyar államnak, illetőleg fajnak sem erőszaka, sem chanyinismusa. A román kérdés, mint európai vonatkozású kérdés, évtizedek óta létezik a keleti kérdés újabb evolucziójának kapcsán. A dunai fejedelemségek felszabadításá nak s egyesülésének problémája mint szabadságkérdés állott a művelt népek itélőszéke elé. Mióta azonban a román királyság megalakult, de külö nösen mióta a bukaresti liga létesült, a román kérdés látszó lag alakot változtatott. Lényegében ma is keleti kérdés s az általános nagy román egység kérdése az, de egyelőre a liga Magyarországot szemelte ki támadásainak czéltáblájává. Mint jelen munkámban részletesen ki fogom mutatni, a rom ánkér dés fenekén állandóan az összes román faj politikai és állami egyesülésének—törekvése rejlik, de a jelenlegi politikai viszo nyok között legjobb taktikának látszik a Magyarország ellen irányuló hadviselés, mely mégis csak egy részlete annak a nagy küzdelemnek, mely lappangva folyik Európa keletén, s melynek sorsa szorosan összefűződik a keleti viszonyok szálaival. Részletesen utalni fogok arra, hogy a román actió miért támad első sorban Magyarország ellen, holott sokkal több leszámolni valója volna más államokkal. De már itt a.

(17) $ leghatározottabban tagadom, hogy a hazug ürügyek alatt Magyarország »ellen indított hadjárat csak a magyarok és románok kérdése. Tagadom, hogy e küzdelem csak Magyarországra és Romániára vonatkozik. Nem pusztán kultúrái és faji küzdelem ez közöttünk, hanem egyszersmind oly európai actió első fellépése, mely felett a lepel még szét nem lebbent. A románság chauvinista törekvése látszólag és egyelőre csak a magyar állam egységét akarja megbontani. A foederalismus és nyelvterületek követelése semmi egyéb mint azon eszközök egyike, a melyekkel a román liga küzd az általános román nemzeti egységért. A román és magyar polémia, mely román részről már kezd hasonlítani oly törvényszéki jelenethez, hol az ellenfelék ügyvédjei a bírákat agyonbeszélik, csak előcsatározása azon ellentéteknek, melyek nemcsak Románia és Magyarország, hanem Románia és a Kelet minden állama közt léteznek. Vakmerőbb vágygyal és merészebb követeléssel nem lépett fel még nép mint a román, vagy legalább fellépnek ennek nevében túlzói. A pánszlávizmus s az ennek nevében beszélő moszkvai egyesület legelvadultabb korszakában sem merészelt oly hangon beszélni más államokról, melyeknek szláv lakosságuk van, mint mely hangon a román liga beszél Magyarországról. Sőt mig a pánszlávizmus nevében indult mozgalom csökkenőben van, addig a román liga mozgalma a hihetetlenségig messze menő evolucziónak indult. Nem szándékozom a román liga és külföldi barátainak műveivel polemizálni. A jelen munka nem is puszta válasz irat, hanem a román kérdés lényegének s európai jelentősegé nek feltárása akar lenni. Es itt mindjárt a lappangó gon dolatot akarom megvilágítani. A béke verqfónyes napja ragyog Európára. Sehol egy barna felhő, melyből a legsötétebben látó időjós is a háború zivatarára vonhatna következtetést. De a béke egyszer csak mégis véget ér, a háborúnak, ha előbb nem, hát utóbb be.

(18) 10. kell következnie, mert a népek még nincsenek beojtva a háború vírusának ellenszerével. A román liga a teljes béke idején erre a jövendő hábo rúra spekulál. Tudja jól, hogy a jövendő nagy háborúja nem hagyhatja érintetlenül Európa keletét; sőt ez a háború, még ha a Nyugat hatalmi kérdéseit oldja is meg, a keleti kérdés örök gyújtó csávájától kap majd lángot. A nagy európai konflagratió aztán üszköt vethet valamennyi nyugati állam tető zetére is; de egészen bizonyos, hogy Európa a Felső-Duna völgyétől keletre lángözönbe kerül akkor. Senki sem számít hatja ki a jövő esélyeit, annál kevésbé a hatalmas európai szövetségek által vívandó harcz eredményeit. A román liga. számít minden eshetőséggel, s titkos gondolata az, hogy bármit hozzon a jövendő, a dákó-román kérdést bele akarja kapcsolni a véres harczok árán diadalmaskodó ügy érdekszövetébe, s ekkép akármelyik irány jut is túlsúlyra, a román egységnek a megindulandó európai küzdelemből győzedelmesen kell kiemelkednie. Tagadhatatlan értelmesség és erély nyilatkozik a dáko román liga tevékenységében. Az európai kérdések szinte mind szünetelnek. Csak egy kérdésnek nem szabad szünetelnie: a dáko-román kérdésnek. Csak ez az egyetlen kérdés az, mely miatt pihenést és nyugalmat nem ismerhetnek Európa népei. Nyugszik a nagy antagonizmus Francziaország és Németország közt; sötét homály borul az évek óta nem mozduló keleti kérdésre. A lengyel szabadság eszméje is elpihent, vagy pedig megfojtotta Pozenben Poroszország s Varsóban a cárizmus vaskeze. Az emigrácziók mindenütt megszűntek vagy felbom lottak. A zsarnok hatalom üldözése elől menekülő hazafiak nem árasztják el a szabad országokat. Csak a dáko-románizmus nem nyugszik bele a bevégzett tényékbe. Azok a nagy politikai és katonai erők, a melyek világrésze ket szoktak átalakítani, egész Európában pihennek, csak a dáko románizmus az, a mely neki feszül a bevégzett tények által.

(19) 11. teremtett viszonyok falának. A lengyel emigráczió és az ez által ébren tartott lengyel nemzeti politika visszavonult a vis resistentia és a kultúrái küzdelem terére. A magyar emigráczió tárgya és indoka megszűnt a kiegyezés létrejöttekor, az az egyetlen, a ki nem akarta elismerni Deák művét, Kossuth Lajos, már nincs az élők sorában. A román emigráczió a két dunai fejedelemség felszabadulása és egyesülése után szintén megszűnt; vezérférfiai a szabad román hazában kormányra és hatalomra jutottak. Európa tehát azt hihette volna, hogy végleg megszabadult a legégetőbb függő kérdésektől; megsza badult a magyar kérdéstől, midőn a magyarok kibékültek uralkodójukkal, és a magyar állam történelmi jogainak birto kába jutott; megszabadult mint actuális kérdéstől a lengyel kérdéstől, mert erre a kérdésre rátette csendet parancsoló kezét Oroszország és Németország. Végre joggal hihette Európa azt is, hogy a román kérdés a két Duna-fejedelemség egyesülése és különösen a szabad román királyság létesülése által végleges megoldást nyert. A román emigráczió helyére lépett román liga azonban nem engedte meg Európának a pihenés luxusát. A román kérdés helyére tette a dákoromán kérdést; a román emigrácziót, a melynek annak idején nagy szabadsági jelentősége volt, a dákoromán mozgalommal helyetesítette, s hogy ez fennállhas son s Európa előtt tüntethessen, a liga pályázat útján fogja a mártírokat és számüzötteket. Minimális rendőri és sajtóvétségi büntetések elől menekülnek Erdélyből a dákórománizmus már tírjai, csak azért, hogy üldözöttek és politikai menekültek gyanánt szerepelhessenek. A liga az erdélyi románok elnyomatását teszi akcziójának látszólagos ürügyévé. Czélja, bár nyíltan el nem ismeri, ugyanaz, a mit Papiu Hilárion hires memorandumában a dákóromanizmus hitvallásává tett: a román egység a mai román királyság vezérlete alatt. E czélra azonban Európában nem kaphat rokonszenvet, s így addig is, míg valódi czéljait föl.

(20) 12 fedheti, a magyar államot denuncziálja s a magyar atroczitások mesterséges zajával tölti be világrészünket. Könyvek, hírlapczikkek tervszerű következetességgel jelennek meg a művelt népek nyelvén, a melyeknek közvetlen czélja a román kérdés ébren tartása a hosszú békekorszakban, hogy majd a háború kor szakában e kérdéseknek jogfolytonossága legyen s ennek nevében követeléseket lehessen támasztani. A liga igen jól tudja, hogy a dákoromán kérdést békésen megoldani nem lehet; még Erdély román autonómiáját sem létesítheti semmiféle irodalmi polémia, denuncziáczió, mester séges emigráczió, sőt tervszerűen fölizgatni akart európai köz vélemény sem. Erdély Magyarországnak, tehát egy nagy s katonailag első jelentőségű monarchia egyenrangú államának az alkatrésze. Az erdélyi románság ügye tehát magyar bélügy, a melyhez Európának semmi köze sincsen. A ligának esze ágába sem jut, hogy most, a teljes béke idején Francziaország, Olaszország vagy Németország együtt, avagy külön, be fognak avatkozni Magyarország belügyeibe a románok érdekében, még az esetben is, ha a magyarok ellen szórt „vádak és rágalmak mind igazak lennének. Egyszerűen hangulatot akar csinálni a béke idején a jövendőbeli háború idejére és arról is gondoskodik, hogy e hangulatot majd kizsákmányolhassa, bármely hatalom, vagy hatalmak bármely szövetsége fog is a jövendő háborújában győzedelmeskedni. A ligának mindegy, vájjon a hármas-szövetség, vagy pedig a hatalmak más csopor tosulása fogja-e kezébe ragadni a győzelem pálmáját. Minden eshetőségre el van készülve. A hivatalos román politikával épp ellenkező politikát követ mindig. Ha a hivatalos román politika franczia- és óroszbarát volna, mint már volt annyiszor, akkor a liga német és osztrák-magyar, vagyis a hármas-szövetséggel barátságos politikát követne. De mert a hivatalos román politika Romániát a hármas-szövetség oldala mellé sorakoztatta, a liga Francziaországban s így közvetve Oroszországban keres rokonszenvet..

(21) 13. Egyszerre eszébe jut a latin eredet tradicziója, holott a hiva talos román politika e tradiczióval éppen ellentétes irányt követ. A román "kérdést a liga ekkép biztosítani akarja minden véletlen baleset ellen, s akárki lesz a Kelet ura, ennek kész. szolgája lesz — föltéve, hogy ez hajlandó Erdélyt a Tiszáig kiszolgáltatni a dákoromán ábrándozóknak. Éz az a titkom gondolat, a mely á liga vezéreit, sőt minden fölforgatóját vezeti. Ezért kell a magyaroknak, összes liberális hagyományaik da czára, zsarnokok és elnyomók gyanánt szerepelniök. Ezért kelt az erdélyi románoknak úgy föltünniök Európa szemei előttr mintha rosszabb sorsban részesülnének a régi török rájáknáL Ezért kell Európának a hosszú béke korszakában a bizony talanság érzetét szenvednie s folyton tapasztalnia, hogy nem^ csak a tulajdonkép való Keleten, hanem a Duna völgyében is vannak megoldásra váró függő kérdések, s ezek közt szerepel legelső sorban, a liga szerint, eddig csak félig megoldott romám kérdés. A román népies színjátéknak, eltekintve kisebb jelentő^ ségű prológjaitól, csak első nagy felvonása ért véget a két dunai fejedelemség egyesítése és a román királyság létesiiléseáltal. A második nagy felvonás lenne Erdélynek Romániába való bekebelezése, s ez eseménynyel egyidejűleg vagy külön epizódok gyanánt, a többi román lakosságú tartomány, Beszarábia, Bukovina stb. beleolvadása a pánromán egységbe. E második felvonást akarja előkészíteni a román liga s így a hivatalos román politikának igyekszik úttörőjévé lenni* És tagadhatatlanul nem csekély tért hódított meg Európában a dákoromán törekvések számára. Mi magyarok emigrácziónk megszűnte után nem folytattuk az európai sajtó kultiválását^, mert a magyar kérdést megoldottnak tekintettük. A román liga másként cselekedett. A valódi emigráczió után elfoglalta ennek minden meg hódított területét s most benne ül az európai sajtó orgánumai-.

(22) 14. ban s harangirozza ellenünk az európai közvéleményt. A liga megmutatta, hogy nem csak pénzzel lehet spekulálni, hanem lehet üzérkedni a nagy és művelt nyugati népek rokonszenvével is. Ezt az üzérkedést úgy az erdélyi izgatok mint a bukaresti liga a legnagyobb tökélyre fejlesztették s czéljukra különösen Erancziaországot szemelték ki. Mi magyarok sohasem voltunk üzleti nép, s így csak tanulhatunk az erkölcsi javakban utazó dákoromán ügynököktől. Ha nem tanulunk és pedig igen gyorsan, meg [fog tör ténni, hogy az egész Nyugat közvéleménye ellenünk s a román ügy mellé fordul. A magyar emigráczió, egy negyed század előtt, dicsőséggel töltötte el a világot. Kossuth angliai és amerikai útja egy vesztett ügy és az ezért síkra szálló lángdsz diadalmenete leend a művelt emberiség történetében. Párisi emigrácziónk óriásilag fölötte állott értelmi és erkölcsi tekintetben a lengyel emigrácziónak, s a román emigráczió amellett egészen összetörpült. Andrássy Gyula gróf, Kossuth •és Teleki párisi szereplésével egy napon sem lehet együtt említeni a román emigráczió vezérférfiainak szereplését. Olasz ország felszabadításában egyedül a magyar emigráczió vett komoly és tekintélyes részt. A magyar nemzet a 67-iki kiegye zés előtt igen rokonszenves nép volt, s a magyar rokonszenv lehatott a nép legalsóbb rétegeibe is. Közönséges, de derék munkások voltak Londonban azok, a kik a bresciai hiénát, Haynaut, Magyarország vérszópó tigrisét, kegyetlenül e l p á r liolták. Felesleges ismertetni azon szerepet, melyet III. Napoleon juttatott Magyarországnak és a magyar emigrácziónak, s isme retes azon számos eset, a midőn Anglia és Észak-Amerika a magyar szabadsághősök érdekében koczkára tették tekin télyüket. Tudva van, hogy Anglia- és Francziaország a leg határozottabban támogatták a portát, a midőn ez megtagadta Oroszországnak és Ausztriának a magyar emigránsok kiadá sát. Anglia legújabb történetéből ismeretes, hogy Palmerston.

(23) 15. (pedig Angliát nagy történeti hagyományok kapcsolták Ausz triához, mert hisz szövetségesek voltak a franczia titán leve résénél) kárörömmel szemlélte az osztrák diplomáczia rémüle tét, midőn London és a nagy angol városok tüntetőleg ünne pelték Kossuthot. Európa, sőt a művelt világ, alkotmányunk visszaszer zéséig sokat foglalkozott velünk, ismerte bajainkat, törek véseinket, erkölcsileg támogatott küzdelmeinkben. Világrészünk a szabadság és lovagiasság eszméit képviselő nemzetnek tar tott bennünket. Talán csak az egy Németországban, mely akkor erősen osztrák befolyás alatt állott, nem volt irántunk mély gyökerű rokonszenv. Egyáltalán a szabadság eszméi minden korban a legkevesebb visszhangot keltették német földön. De a szabadság és eszményiség klasszikus országai ban, mint Francziaországban, Angliában és Itáliában a magyar nemzet iránt a legélénkebb rokonszenv létezett, s e rokon szenv oly mély gyökereket vert, hogy azt lehetett volna hinni, hogy ez daczolni fog az idő és az ellenséges áramlatok min den hatalmával. E téves nézet volt azután oka, hogy midőn a 67-iki kiegyezés nyugodt révében megpihentünk, elhanyagoltuk e rokonszenv ápolását. Emigrácziónk megszűnt, mert haza tért, s ekkép megszűnt egyszersmind a nyugati népekkel való köz vetlen érintkezésünk. A magyar ügy képviselői azelőtt állan dóan ott voltak Párisban, Londonban, Turinban s másutt; befolyással bírtak a legnagyobb világlapok szerkesztőségei ben ; több mint egy évtizeden keresztül, a világsajtó által tájé koztatták a közvéleményt Magyarország felől. Alkotmányunk helyreállítása után mindez megszűnt vagy megváltozott. A személyes és irodalmi kapcsolatok elszakadoztak, és sajtónk, mely magyar nyelvű, nem tájékozhatta Európát viszonyaink felől. Még a barátságot is csak apró kedveskedések tartják fenn, mint a franczia közmondás szól, annál gyorsabban elhal.

(24) 16 a rokonszenv, ha az összeköttetés szálai megszakadnak. Hibás társadalmunk, hibásabbak kormányaink, a miért elmulasztották Európa tájékoztatását. Annál nagyobb és irigylésre méltóbb tevékenységet fejtett ki a román társadalom s a román liga. Minden egyes román utazó, a külföldi egyetemeket látogató minden egyes román tanuló állandó és biztos eszköze volt a román rokonszenv ápolásának, a külföldi sajtó értesítésének. Azon körülmény, hogy Románia nagyreszt híjával van maga sabb kultúrái intézményeknek, hasznára vált a román ügynek. A román intelligenczia külföldön s különösen Párisban tanult, ott vett magába bizonyos franczia szellemet s ott hozta létre azon benső kapcsokat, a melyek a románság és a nyugati latinság közt támadtak. A római eredet e tekintetben csak alárendelt szerepet játszott. A románok azonban mindenkor mindent elkövettek, hogy nagy és dicső fajrokonaikhoz dörgölőzködjenek. Ma már tudva van, hogy a románok nem Itáliából ered tek, s Oantili mégis úgy hivatkozott és hivatkozik Olasz országra, mint a románság eredetének fényes forrására. Az állítólagos közös eredetnek ezen folytonos hangoztatása sok poezist keltett a politikában, s a nyugati latin társadalmakban a politikát nem egyszer költői kolorittal vette körül. Francziaországban és Olaszországban irók és szónokok keltek a román ügy védelmére már akkor, a midőn ez még nem volt ellen tétben a magyar ügygyei. Nem csak Vaillant és St. MarcGirardin álltak ki a síkra a román ügy mellett, hanem az ügynek örök dicsősége, hogy Quinet Edgar is mellette foglalt állást. A román liga és a román társadalom gondoskodott róla, hogy a román ügy első sorban Francziaországban akkor is védelmezőkre találjon, a mikor dákoromán ellenségeinknek sikerült ez ügyet ellentétbe hozni a magyar érdekekkel. De, ismétlem, ennek kevésbé a latin származás az oka, hanem inkább a román társadalom és a román liga fáradha.

(25) 17 tatlan tevékenysége Londontól, de különösen Páristól kezdve Rómáig és Szt-Pétervárig a politikusokat és a nyilvánosság orgánumait a románok mindenütt megszállva tartják. Román ostromállapot létesült Európa rokonszenvének kierőszakolására. A franczia nemzetnek különösen hizelgett, hogy Románia rög tönzött állami organismusát legalább a külsőségekben Francziaországtól kölcsönözte. A magyar alkotmány egy ezredéves fejlődés eredménye; a román nemzet és állam csak tegnap keletkezett, és parvenusége javára vált a demokratikus franczia nemzet előtt. A mi ezredéves evolucziónkat, arisztokratikus hagyományaink kal a francziák nem értik. Francziaország az eszmékben sokkal nagyobb hatással volt ugyan reánk mint a románokra, mert mi az eszméket megértettük, saját géniuszunk szerint feldol goztuk s beleillesztettük azokat ezredéves múltú alkotmá nyunkba. Holott a románok nem tettek egyebet, mint lélek nél kül másoltak holt kereteket. A magyar parlament árizmus összehasonlíthatlan nemcsak a románnal, hanem a legtöbb nyugati népek parlamentárizmusával is, mert az angol parlamentárizmust franczia interpretáczió szerint illesztettük bele nyolczszázados diétái rend szerünkbe. Egy nép azonban, mely mint egy a hó alatti növény észrevétlen növekedett, s mely csak alig pár évtizeddel ezelőtt létesítette államát, melynél a történeti fejlődés minek sem képezte gátját, ekkép tehát a demokráczia legújabb vívmá nyait ha nem is érti, legalább utánozhatja, sokkal közelebb áll a franczia nép felfogásához, habár valójában mi magyarok vagyunk a kelet igazi francziái. Temperamentumunk, lobbané konyságunk, művészetünk, mind csupa franczia szellemre vall. Geografiailag közjelebb esünk Németországhoz és szellemileg mégis Francziaország közvetlen szomszédunk. A kultúra ele meibe már egy ezredév előtt a német nép vezetett be ben nünket, felsőbb oktatásukat azonban a francziáktól kaptuk. BEKSICS : A. ROMÁN. KÉRDÉS. STB.. 2.

(26) 18 Kultúránkon a franczia géniusz képez visszfényt, akkép, hogy a gall és a magyar szellem egymással összeolvad. Minderről azonban a francziáknak kevés tudomásuk van, mert a romá nok informálják őket s mi Párizsba csak mulatni megyünk. A magyar társadalomnak mégis komolyabb feladatai vannak mint a románnak. Ez utópisztikus álmok után fut, nekünk igazolnunk kell Európa előtt, hogy a kultúrára és az emberi ségre szerencsés körülmény volt, hogy a magyarok egy ezredév előtt a négy folyam táján hazát szereztek és államot alapi* tottak..

(27) III. FEJEZET.. Az oláhok latinsága. A latin származás szinte egyik legerősebb fegyver a román agitáczió kezében. Az eredet czímén akarnak a románok maguk iránt rokonszenvet kelteni Európában s különösen a latin népeknél. Igaz, hogy a származás helyére nézve maguk a román írók is ellentétben vannak egymással. A költőibb hajlamúak Itália napsütötte partjaira helyezik a román nép bölcsőjét. Mások megelégesznek a román-dák származással, tehát hogy -az oláh nép Erdély havasai közt született volna. Nem szen te d kétséget, hogy a román népben a latin eredet eszméje lijabb keletű s csak a katholikus vallásra való visszatérés idején jött létre; hogy tehát az oláhságban a latin öntudat nem volt állandó. Hosszú századokon keresztül a román nép sejtelmével sem bírt latin eredetének. De igazságos akarok lenni s egy pillanatig sem vonom kétségbe az oláh nép latin származását. A palaeontologiával részletesen nem foglalkozom s így a dácziai származásra nem terjeszkedem ki. Ezzel foglalkoztak és foglalkoznak mások s különben sem lényeges kérdés. De a legkiválóbb tudósok {Tomassek, Capitár, Miklosich, Rössler, Hunfalvy) bizonyítása alapján mégis, mint bár nem döntő tényt, állíthatom fel azon tételt, hogy a románok a Balkán-félszigeten jöttek létre az ottani latin lakossággal való érintkezés folytán. Sokkal fontosabb a dácziai származás kérdésénél az, hogy semmi jel sem mutatja, hogy, mint Itáliában, Spanyol- és 2*.

(28) 20 Francziaországban bebizonyítható, a románok magának a latin lakosságnak folytatását képezték volna, ügy látszik, hogy nyel vük az úgynevezett latin vulgaireből alakult épúgy, mint azon román nyelv, mely Francziaországban és másutt a római provincziákban, a vulgaire latinból keletkezve, megelőzte a franczia nyelvet s egyéb latin származású nyelveket. E nyelvhez valami hasonló lehetett a mar oláh nyelv els# alakulása, mely előbbi nyelvről Gaston Paris ezt mondja: »Le roman étáit une belle langue sonore et douce, forte et flexible,, riche de mots expressifs et vivants, transparente de ses for mes, simple et claire. dans ses constructions.« A román nyelT kezdetleges formája azonban szükségkép lényegesen külön bözött a francziáétól, mert míg a franczia nyelv a gall, kelta,, görög s német nvelv hatása alatt indult fejlődésnek, addig az. oláh nyelv, mely minden valószínűség szerint a mai Albániában keletkezett, legelőször albán alkatrészekkel volt telítve, s később: a bolgár hatása alá akként került, hogy a latin lakosság, illetőleg római castrumok behatása által latin nyelvűvé vált oláhság ván dorló útjára indult. Az egyik ág, az, a mely beszivárgott a mai Romániába és Erdélybe, Bulgárián keresztül vonult s ott megkapta a bolgár hatást. A másik rész Maczedónián túl nem * ment s ott görög befolyás alá került. A harmadik, legjelen téktelenebb ág Isztria félszigetére vetődött s ott a délszláv hatást vette fel magába. Ez már kiveszőben van. Littré, a nagy franczia tudós, felállította azt a kétségbe vonhatatlan tételt, hogy, minél közelebb volt valamely római provincia a latin centrumhoz, annál tisztábban vette fel a, latin nyelvet. Ez volt az oka, hogy pl: Provence-ba (a latin Provincia) sokkal tisztábban jött át a latin nyelv mint Francziaország északi részébe, vagy az ibériai félszigetre. Hiszen tudjuk, hogy a gazdag és hatalmas római családok már Julius. Caesar hódítása előtt fényes villákat építettek a gall ten gerparton. A . Pompejus-féle park negyven római mértfölcl területtel birt..

(29) 21. A tétel azonban megfordítva is áll. Minél távolabb volt Talamely provincia Komától, vagyis a latin centrumtól, annál átalakultabb formában jött létre a vulgaire latinból az illető román nyelv. Világos tehát, hogy a mai Albániában, a hol az oláh nyelv született, a román nyelv, (nem az oláh) sokkal iávolabb állott a latin nyelvtől mint a provence-i, sőt a galliai és hispániai román nyelv. Kétségtelen ugyanis, hogy a mai Albániával, közelsége daczára, sokkal ritkább és kevésbbé közvetlen érintkezése volt a latinságnak mint a galliai és hispaniai partokkal. Dalmácia történetéből is kitűnik, hogy a . rómaiság az Adriai tengeren túl nem igen tudott gyökeret verni, pedig Antonius meghódította Dalmáciát, de ez mind untalan visszaszerezte függetlenségét és vísszasülyedt a bar bárságba. Annál kevesebb hatása lehetett a latin kultúrának Albá niára vagy épen a Balkán-félsziget belső részeire. De legkevesebb hatása lehetett Dáciára. A románok tehát ükkor lennének legkevésbé latinok, ha dák eredetűek volnának. Nem bocsátkozom azon, a nagy Littré és Loiseau által evitatott kérdés fejtegetésébe, vájjon a franczia nyelv korrup ció, vagy evolúció által származott-e a latinból. Loiseaunak talán igaza van, midőn híres munkájában (Histoire de la langue frangaise) állítja, hogy a korrupció maga nem magyarázza meg a franczia nyelv összes jelenségeit. A teljes magyarázatot csak az evolúció tana adja. Tény mégis, hogy maga a galliai román, illetőleg az ebből származó franczia nyelv lényeges •átalakulása a latinnak. Littré szerint kétségtelen, hogy a latin declinatio reductiót szenvedett, megszűnt a semleges nem, létrejött az articulus, az összetett múlt keletkezett, egy uj ígemód támadt (le mode conditionnel). segédigék képződése keletkezett az igeragozásnál stb. Mindé változások azonban nem érintették sem a román, sem a franczia nyelvben a latin grammatikának alapépítmé nyét. Littré szerint ugyan nem csak idegen szókincsek kerül.

(30) 22 tek a latinból származó román, illetőleg franczia nyelvbe, hanem az említett grammatikai hatások is bekövetkeztek. Maga Hyppolite Cocheris (La langue frangaise) elismeri, pedig azok közé tartozik, a kik leginkább állítják, hogy a latin nyelv szerke zete az átalakulás következtében nem igen lett mélyen érintve, mikép a frank befolyás nemcsak szókincset adott a franczia nyelvnek, hanem egyszersmind hatással volt a- franczia nyelv alakzatainak keletkezésére. (»Cen ’est pas une raison cependant pour ne pás reconnaítre Taction que les idiomes tudesques ont exercée sur la langue frangaise.«) Annál nagyobb átalakuláson ment keresztül azon román nyelv, melyből a Balkán-félszigeten a mai román nyelv kelet kezett. Grammatikai szempontból van ugyan a román nyelv nek egy alakzata, a mely a többi latin származású nyelv ben nem fordul elő, s ez raz ablativus absolutus. Az oláh grammatika mégis sokkal több és lényegesebb átalakulásokon ment keresztül, mint Littré szerint a franczia. A mi pedig az oláh nyelv szókincsét illeti, ez természetesen nem úgy támadt mint a franczia stb. nyelveké, nem vette át sem a gall, sem germán nyelvek szókincsének a nagy részét, hanem igenis albán szavakat s különösen a duna- vidéki oláh nyelv a szláv szavak egész tömegét olvasztotta magába. Cihac A. román nyelvész maga kifejezést ad abbeli meggyőződésének, hogy az oláh szavaknak legalább két ötödrésze szláv eredetű. Az oláh nyelvnek úgy szerkezete, mint szókincse arra bírt néhány irót, mint pl. Sulfert, hogy az oláhokat inkább a •H*»· szláv, m int a román népek közé számították. Már maga tehát a román nyelv, ha nem is egészen, de félig minden esetre kiszakítja az oláh népet a latinság közös ségéből. Ezt az elszakadást azonban szinte teljessé teszi az oláhok kulturhistoriai fejlődése. A midőn az oláhok megtele pedtek a Duna vidékén, úgy politikailag, mint társadalmilag egészen szláv hatás alá kerültek. Vallásilag is elszakadtak a latinságtól, mely katholikus, s ők a görög, illetőleg szl’áv keleti.

(31) 23 egyházhoz csatlakoztak. Tomasek szerint pedig kétségtelen, hogy az oláh nyelvben a vallási terminológia a legrégibb kor ban latin volt és sem'görög, sem pedig szláv; később azon ban az összes egyházi és vallási. nevek átalakultak az oláh nyelvben szlávvá. A szláv kultúrával és vallással vették át az oláhok az ó-szlovén liturgiái nyelvet. Magának a püspöknek neve a szláv hatás alatt »wladika« lett. Szóval az oláhság egyházilag teljesen szakított múltjával. De szakított politikailag is. Az oláhságnak összes alkot mányos intézményei, politikai és társadalmi méltóságai mind szláv neveket kaptak (hospodar, vojvoda, bojár, — a bolgár boljariu-ból, stb.). Legjellemzőbb az, a mit Schwicker Henrik egyik munkájában felhoz, hogy ezen szó: »roman«"a X V II. szá zadban nem a dunai fejedelemségek politikai nemzetét jelen tette, hanem jobbágyot, vagyis a bojárok szolgáit. Az oláh népnek nem csak vallása, nemcsak politikai intézményei egyeztek meg a keleti szlávokkal, hanem egyszer smind összes kultúrái viszonyai. Ugyanazon műveltségi szín vonal, vagyis a kultúrában való hátramaradottság, jellemzi az oláhságot. Egy másik fejezetben foglalkozom e kérdéssel. I tt csak azt jegyzem meg, hogy az oláhság egyáltalán nem képvi sel kultúrái szigetet a keleti szlávság félbarbár világában. Ugyanazon eszmék, ugyanazon fogalmak, ugyanazon politikai és társadalmi viszonyok vannak Romániában, mint a keleti szláv államokban. A történeti aristokráczia hiánya s a feuda lism s hatásának elmaradása jellemzi ügy az oláhokat, mint a keleti szlávokat. Az autokracziára való hajlam szintén a közös jellemvonáshoz tartozik s az alkotmányosság csak legújabb keletű ügy Romániában, mint a többi Balkán-államban. Oroszország - volt mindig a minta, a mely után indul tak úgy az oláhok, mint a szlávok. Különösen a közös vallás az, ami az oláh népet Oroszországhoz kapcsolja. Még a látszó lagos demokráczia is az oláhohnál egészen szláv és nem.

(32) 24 latin jellegű. Demokráczia nem képzelhető polgárság nélkül s a városi polgárság, mely a latin demokrácziát és civilisacziót annyira jellegzetessé tette, teljesen hiányzik úgy az oláhok nál, mint a keleti szlávoknál. Régebben zsarnok földesurakból és elnyomott parasztok ból állt az oláh és a keleti szláv társadalom, most áll szegény és gazdag parasztokból. Városok és következőleg városi polgárok majd teljesen hiányoznak úgy Romániában mint a balkáni szlávok területén. A mikor tehát a román nép kivonult születésének helyé ről, szakított latin eredetének összes emlékeivel, kivéve gram matikájának és szókincsének egy részét. A nemzet fogalmát azonban nem pusztán egy, különben is kétes grammatika, hanem a történeti kapocs és a kultúrái egység állapítja meg. A grammatika elvesztése kétségkívül a nemzeti egységből való kiszakadást jelent, habár az írek nyelvük elvesztése után is fenntartották kelta nemzetiségüket. De viszont pusztán azon tény, hogy valamely nép grammatikáját közös szálak kötik össze más népekével, nem dönti el e nép nemzetiségét, ha azzal szemben állnak az összes történeti és kultúrái tények. Az olaszok, francziák és spanyolok vallásilag, kulturailag, sőt a politikai szellem tekintetében is megmaradtak latinoknak, nyelvükről nem is szólva, mely a latin nyelvnek egyenes foly tatása. Az oláhok azonban levetkőzték rómaiságuknak minden öltönyét, kivéve az oláh grammatikának latin emlékeit. Vallásilag, politikailag, kulturailag megszűntek latinok lenni. Es az mitsem határoz, hogy vájjon a Balkán-fél szigeten vagy Dácziában kéletkeztek-e? Ha az Erdély birtoklása szempontjából gyártott dáko román monda. igaz volna is s az oláhság csakugyan Dácziá ban keletkezik, e körülmény a végeredményekre a latinság szempontjából teljesen mindegy volna. Az oláh nép ez esetben is megszűnt volna latinnak, tehát rómainak lenni, mert hiány zik belőle a rómaiság, a római szellem nem csak vallásilag,.

(33) 25. liánéin egyszersmind kulturailag, politikailag és társadalmilag. A nyelv hézagos összekötő szálai a dák szármasás esetében sem tartanák fenn magukban véve a rómaiság kontinuitását. De kétségtelen, hogy az olahok legújabban szorgalmasan keresik az összekötő kapcsokat a nyugati latinsággal. Kultúrái kapcsokkal és az intézmények recipiálása által akarja kíilönöf sen Románia visszaállítani a rég elszakadt szálakat. Állami intézményeiben tüntetőleg utánozza Erancziaországot. Reczipiál primitív viszonyaihoz reczipiálhatlan törvényeket. Magát az oláh nyelvet igyekeznek az oláhok visszalatinosítani, franczia és olasz szavakat keverve abba, a melyek a népre nézve megérthetetlenek. A politikai tendencziák hatása alatt egészen új oláh nyelv van keletkezőben, mely az irodalom és a nép nyelve közt áthidalhatatlan űrt támaszt. Es ép a politikai törekvések adnak létet annak a kultúrái önámításnak, a melybe az oláhság belemerült. Erről mondja Majorescu Titusz, tehát egy oláh, Moldován Gergely, tehát szintén oláh, de magyar érzelmű oláh által reprodukált szavaiban: »Kultúránk mai irányában legfőbb bűn a hazugság. Hazugság az aspirácziókban, hazugság a politikában, a költészetben, a nyelvtanban és a közszellem minden nyilvánulásában« (Critice 327. 1.). Azután: »Műveltség nélkül még el lehet egy nép, de hamis kultúrával bukásra tör.« A nyugati latinságtól az oláhságot egy évezred, s jelenleg nagy geográfiái távolság s óriási kultúrái különbség választja el. Politikai rugóknak engedő, különben is egészen felületes kultúrái mozgalmak nem lesznek képesek áthidalni sem az évezredet, sem a geográfiái és kultúra különbség által vájt mélységes mély árkot. Az oláhság latin származása kétségtelen, de latin jellegét elvesztette, úgy hogy azt többé vissza nem szerezheti. A leg jobb családból szánnazó egyének is néha elzüllenek s többé nem küzdhetik fel magukat vissza azon polczra, honnét a sors viszontagságos hatásai következtében lebuktak..

(34) IV. FEJEZET.. A román egység. A román kérdés a keleti kérdésnek integrans része. De nem lehetne az a román faj egységi törekvése nélkül. A román kérdésnek, tehát a 8, sőt egészben 10 millió román nép egye sülésére vonatkozó alapgondolatnak, szintén Európát érdeklő vonatkozása van. Sőt ez alapgondolat teszi azt valóban európai érdekűvé. A román egységre vonatkozó törekvés egészen iij jelensége a nemzetiségi kérdésnek s a faji egységen alapuló államesz mének. Nagy tradicziók csapásán halad s külsőségeivel utánozza az olasz és német egység eszméjének peripetiáit. Belső hason lat azonban mi sem köti a román kérdést a latin és a ger mán unió eszméjéhez. Az olasz egység nagy és történeti neve zetességű korszakokban, államilag és politikailag is létezett. Nyelvi és kultúrái feltételei Dante korától kezdve ismeretesek voltak az olasz nemzet előtt. E nép csak államilag nem volt egységes, de grammatikailag és kulturailag az volt Odoaker barbár királysága előtt és után. A német egységnek szintén voltak nemcsak kultúrái és nyelvi, hanem egyszersmind politikai és államalakulási előz ményei. A német-római császárság volt a német nemzet poli tikai és állami egységének első formája, s e forma teljesebb volt a mai német egységnél, amennyiben Ausztria germán lakosságát is magában foglalta. Az olasz és német egység csak nagy forradalmi átalakulások következtében bomlott szét.

(1)A ROM&Aacute;N K&Eacute;RD&Eacute;S &Eacute;S

(1)A ROMÁN KÉRDÉS ÉS